Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

1974. november 13. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 Könyv a valóságról 0 EGY ÉVE CSAK, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó meg­jelentette Szekulity Péter Hány nap a világ című kisprózái kö­tetét. és most itt fekszik előt­tünk a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában megjelent új riport­könyve, melynek a címe Határ- 'járás. Szekulity ezt írta életraj- zi adalékul előző könyve borító­jának szélére: „1929-ben születtem Csávolyon, az Árpád, utcában, ahol két nyel­ven beszéltek, a férfiak magya­rul ' és bunyevácul fenyegették az eget, az asszonyok a gémes- kutakról hordták a vizet, a ha­lottakat tamburaszó kísérte a te­metőbe, és csak a boltban volt köpőcsésze. A negyvenes évek második fe­lében az Ar.pád utca küldött a földmunkás szakszervezet helyi vezetőségébe. Voltam cséplőmun­kás, erdőmunkás, kőműves se­gédmunkás. olajütő munkás, földmüvesszövetkezeti igazgató- • sági elnök, megyei osztályveze­tő. üzletkötő, biztosítási ügynök, instruktor, és megtanultam: az a dolgom, hogy Árpád utcai ma­radjak egész életemben. Újságíró vagyok, és ez fele­lősség meg kötelesség egyszerre. Szekszárdon élek. Magyarorszá­gon és Európában." 0 EZ A TÖMÖR és markáns önéletrajz lehetne mottója mos­tani kötetének is. Talán azzal a kiegészítéssel, amit új könyvé­nek bevezetőjeként írt, mintegy hangütésként: „Ezerkilencszázötvenhárom óta készülök a feladatra, a hallga­tagok, a névtelenek, a csendesen élők megszólaltatására. Beszél­getünk ... Jönnek felém a távo­li faluszigetek, a kerek neveté­sek és piros haragok... Tudtam, hogy így lesz ez, én félreállok, háttérben maradok, egyedül rá­juk figyelek, őket hallgatom: Tóth Jánost, Katona Jancsit, í Andor Istvánt... A dunakömlödi „brigádvezető a hőskorból.” este kezdte és éjfél után hagyta abba. Kint ültünk a gangon, a konyhaasztalnál, a szúnyogfelhőben, villanyt nem gyújtottunk, s ezen a nyári éj­szakán megtörtént a csoda: a lócákon, a padokon, a fejöszéke­*SSSnáSörM^/fíc ra briflá^jjgfgJőt a> hőskorból valók — mindatö/lteo lovim ' .■ móldo'iq Máig se tudom: egy ember be­szélt akkor éjjel, vágy tízezer?” Nos, a könyvet —a kétszázegy- nehány oldalon' vonuló tizenki­lenc írását — végigolvasva, az a határozott véleménye támad az embernek, hogy a dunakömlödi brigádvezető históriája csak ke­letül szolgál az írónak, hogy fel­vonultassa „emlékezete színpa­dára” mindazokat, akiivel az utóbbi húsz esztendőben feljegy­zésre méltó dolga akadt. Illetve, akikhez lelki indítékot érzett most újból visszatérni, lett lé­gyen a Dunántúlon vagy a Ti­sza túlsó partján a lakóhelyük. 0 MÓDSZERE a direkt rákér­dezés, néha szaporázva, máskor csak a mondókát tovább lökve, mikor milyen beszédes a riport­alany. Engedi mesélni, a témától is elkalandozni őket, s ettől vá­lik érzékletessé, hitelessé és em­berivé minden történet. Szekulity nem keresgél típu­sokat, mégis akaratlanul is típu­sokat alkot, amikor riportjai — elbeszélései — hőséül választja a brigádvezetőt, a járási párttitkárt, a téeszelnököt, a nyugdíjast, egy munkást a cipőgyárból vagy ép­pen az öreg cigányprímást. Kér­dései a mai erkölcs, a munka becsülete, az anyagiasság megíté­lése. a beleszólás igénye és le­hetőségei és még számos hasonló, tehát a mai életünk által naponta felvetett kérdések és konfliktusok körül forognak, ezekre keresik a választ. Hogy mitől szocialista a brigád, meddig terjednek az em- oen vágyak, miért boldog vagy boldögtalan az ember, mitől ha­za a haza, otthon-e vagy csak lakhely ahol élünk. A könyv szereplői vallanak önmagukról, környezetükről, fájdalmaikról, örömeikről. Bizalmasok, talán, mert jólesik mindent elmondani valakinek, aki egyáltalán kérde­zi őket, meg aztán érzik, hogy aki kérdez, az is közülük való, a va­lóságot keresi szavaikban és nem a riporteri szenzációt. 0 AKI ELOLVASSA Szekulity Péter könyvét, az úgy érzi, hogy gazdagabb lett, többet tud a vi­lágról, mai valóságunkról, mint­ha ő maga is végigbarangolta vol­na az íróval hazánk egyik csücs­két, s neki mondták volna el leg­bensőbb titkaikat ott a kömlődi ejSZákáh^n ,áz',^rpljer^j^, n j.,,^ -bIlxd daifitffid Széchenyi mellszobra porcelánból A Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztérium megbízásából a He­rendi Porcelángyárban fehér por­celánból Széchenyi-mellszobrokat készítenek. Vastagh György szob­rászművész gipszmintáját for­mázták meg a herendi mesterek. A herendi porcelánból készített Széchenvi-mellszobrok korláto­zott számban kereskedelmi for­galomba is kerülnek. SZÁZÖTVEN HALLGATÓ - TIZENKÉT MAGYAR TANÁR Kodály-szeminárium az USA-ban Amikor 1964-ben az ISME, a Zenei Nevelés Nemzetközi Tár­sasága Budapesten tartotta Ko­dály Zoltán elnökletével szoká­sos, kétévenkénti konferenciá­ját, amikor első ízben érkeztek hazánkba külföldi - zenetanárok az énektanítás módszerét tanul­mányozni — talán senki sem gondolta, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megnövekszik vi­lágszerte az érdeklődés zenei ne­velésünk iránt. , A kecskeméti Kodály-szeminá- riumok 1970-ben és 1972-ben következményei, illetve előmoz- ‘dítói voltak a magyar énektaní­tási módszer, az úgynevezett Kodály-koncepció elterjedésének. Többfelé alakultak Kodály-tár- saságok, intézetek a különböző országok zenei nevelésének meg­újítására. így az USA-beli .Wal- lesleyben is. A nálunk is is­mert zenepedagógus, Denise Bacon vezetésével működő inté­zet rendszeresen meghívott ma­gyar muzsikusokat, énektanáro­kat, karnagyokat, hogy elősegít­se az amerikai tanárok tájékozó­dását. tanulását. Fontos felada­tuknak tartják, hogy elküldjék hozzánk legjobb hallgatóikat egy-egy tanévre vagy a nyári szemináriumokra. A tanítási szüneteket kihasz­nálva ott is tartanak egy-egy hónapos intenzív tanfolyamot. Legutóbb harmadszorra gyűltek össze az érdeklődők, hogy a Ma­gyarországról meghívott neves szakemberek v zetésével gyara­pítsák ismereteiket. A két kecs­keméti tanfolyamot is beleszá­mítva. öt év alatt csaknem négy­szeresére nőtt a résztvevők szá­ma. Az idén nyáron már majd­nem másfél százan tanulták a zenei írás-olvasás elméletét és gyakorlatát. Akik visszatérő hall­gatói a nyári tanfolyamoknak, és legalább három esztendőn át megjelentek, illetve jó eredményt értek el — diplomát kaptak. Ezek a tanárok jobb munkabe­osztáshoz juthatnak, fizetésük emelkedhet. A továbbképzések költségeit viszont mindenki ma­ga fizeti. Mindezekről Rozgonyi Éva. a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének- Zenei Általános Iskola és Gim­názium igazgatója adott tájékoz­tatást: — A szeminárium egy nagy múltú College, azaz tanárképző főiskola tóparton levő, új épü­letében zajlott le. Szolfézst, mód­szertant, karvezetést, kamaraze­nét és zenetörténetet tanultak a hallgatók. Az előadógárda tag­jai között ezúttal már a Kodály- módszerben magas fokra jutott amerikai tanárok is helyet kap­tak. — Kik képviselték hazánkat? — Egyrészt azok a kollégák, akik hosszabb időre mentek Wallesleybe és környékére taní­tani, köztük a kecskeméti Hor­váth János. Másrészt a külön meghívott tanárok: Hegyi Er­zsébet és Komlós Katalin főis­kolai, valamint Szabó Helga és Herboly Ildikó budapesti ének­zenei iskolai tanárok. Kecs­kemétről Kardos Pál volt ott, aki karvezetést tanított, és a kó­rust vezette, kiemelkedő sikert aratva. Dr. Kokas Klára, a Ko- dály-intézet docense zenepszi­chológiái előadásokat tartott. Magam egy szolfézscsoport mun­káját irányítottam és karveze­tést oktattam. Rozgonyi Éva csak késve érke­zett meg az amerikai tanfolyam­ra. Énekkarával, a szegedi Bar­tók Béla Kamarakórussal az ausztriai Spittalban versenyzett; egy első és egy harmadik díjjal jutalmazta a zsűri teljesítményü­ket! — Valóban késve jutottam el Walleslevbe. de utána Chauta- uquaben Herboly Ildikóval egy másik, kisebb létszámú és röví- debb kurzuson is tanítottunk. Mindkét helyen lelkesítő volt az érdeklődés, a szorgalom. — Miben látja e tanfolyamok jelentőségét, és a nagy nemzet­közi érdeklődés okát? — A szemináriumoknak az ad különös fontosságot, hogy vi­szonylag rövid időben igen sokol­dalúan segíti a nehéz iskolai munkát folytató tanárok szakmai és főként általános zenei felké­szülését. Eközben szakmai és em­beri közösséget teremt a muzsika. A technikailag fejlett, de az an­nál ellentmondásosabb életformá-, jú amerikai társadalomban dol­gozó pedagógusok legjobbjai azt vették észre a Kodály-koncep- cióban. ami - a mester szerint is a leglényegesebb vonását alkotja: a zenei, művészeti nevelés segít­ségével az embert igyekszik sok­oldalúan. humanista módon ne­velni. Megérezték módszerünk­ben a nagy közösségformáló erőt, az aktív részvétel személyiség­formáló szerepét. Mindez termé­szetesen a mi felelősségünket is növeli. Az eddiginél is jobban kell sáfárkodnunk itthon ezzel a nagy kinccsel, zenei és általános pedagógiánk kiemelkedő értéké­vel! Erdei Péter, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet közel­múltban kinevezett igazgatója még hozzátette a beszélgetéshez: — A kecskeméti és az amerikai szemináriumok tapasztalatai is hozzájárulnak ahhoz, hogy a le­hető legkörültekintőbben szervez­zük meg a jövőre megnyíló Ze­nepedagógiai Intézet munkáját, egész éves és nyári tanfolyamait.1 X külföldi tanulságokat a hazai továbbképzésekben ugyancsak hasznosítani kell. így válik lehet­ségessé. hogy az iskolán keresztül a társadalom egészére hasson Ko­dály Zoltán nagyszerű, zenére és zenével nevelő módszere. Ittzés Mihály „Balettek fehérben” 0 A Pécsi Balett mutatta be Gustav Mahler zenéjére, a „Balettek fehérben” című ba­lettet. Képünkön: az előadás egyik jelenete. (MTI-foto: Bajkor József felvétele — KS) Grúz iparművészeti kiállítás Budapesten 0 A budapesti Iparművészeti Mú­zeumban megnyílt a grúz iparművészeti kiállítás. Ké­pűnk a pompás látnivalók egy részét mutatja. (MTT-foto: Benkő Imre felvétele — KS) Ellesett párbeszédek Két gimista lány az utcán. — Te, igaz, hogy az egyik osztálytársad gépkocsival jár a gimibe? — Igen. — Es milyen kocsija van? — Volvo. — Az övé? — Az. A testvérének is van, meg a papájának is. Azért nem szólnak bele. Az övé. — Az övéké milyen? — Az is nyugati márkájú. — Itt lakik a csaj, Kecskemé­ten? — Persze. Nem messze a gi- mitől — Nahát... ! * Egy fiatalasszony megy az ut­cán; kézenfogva vezeti öt év kö­rüli kisfiát. — Anyu, nekünk mért nincsen autónk? — Mert még nem vettünk. — Mikor veszünk? — Majd ha lesz rá pénzünk. — Mikor lesz? — Nem tudom — Soká? — Nem, nem soká. —: És milyet vessünk? a ­— Még nem tudom _ — De, ugye nem Trabantot, anyu? (Egy motor ment el mellettünk} nem hallhattam az érdekes pár­beszéd végét.) 0 Két férfi a buszon. — Busszal jársz mindig? — Leginkább; meg gyalog. — Miért? Hiszen van kocsid! — Van. De az nem arra kell. Nagyobb útra. A városban nem használom. Mozdulni nem lehet vele, akkora a forgalom; nem igaz? — De; igazad van. V. M. Harmincéves a Kossuth Kiadó Művészetkedvelő gyerekek Akadna-e valaki, aki ne em­lékezne a kezdetekre? Arra az időre, amikor a kiszélesedett mozgalomban, akkora, de akkora szükség volt a „fogódzkodókra”: az írásos anyagokra. Azokra az elméleti kérdéseket ismertető, a napi politikai gyakorlatot tag­laló, elemző kiadványokra, ame­lyek nélkül elképzelhetetlen lett volna a párt megerősödése, tö- megkapcsolátának. kiszélesítése stb. Szinte a felszabadulás pillana­tában egyidőben születeti meg — éppen harminc étivel ezelőtt — a mai Kossuth Kiadó elődje, a Szikra. Jelképes volt a neve: a bolsevikok lapjára utalt. S jel­képesnek érezhetjük a megszü­letést dokumentáló jegyzőkönyv keltezését is: 1944. november 7. Az első szegedi hónapok: ez vojt az igazi hősi korszak. Meglehe­tősen nehéz körülmények között kellett az akkori vezetőknek és munkatársaknak gyors és jó munkát végezniük. S ha már .a jelképeket emlí­tettük: lehetett volna-e szebben kezdeni a tevékenységet, . mint két Lenin-mű kiadásával? Az el­ső három hónapban harmincnál több kiadvány látott, napvilágot! Ma talán egyesek néhezen tud­nák elképzelni, mekkora mohó­sággal vetették rá magukat ezek­re a főleg fiatalabb dolgozók, akik részt kívántak venni szer­vezetten az új rendszer kiépíté­sében és erősítésében. Mekkora segítséget jelentett akkor akár egy vékonyka brosúra elolva­sása, ki jegyzetelése! Mennyire hozzájárult ez a lehetőség az új rend új fiainak talpraállásáhozt A marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak munkái mellett már a kezdet kezdetétől gondoltak a kiadó vezetői a szépirodalom­ra is. Jelezve, hogy tágabb, szé­lesebb horizontot igyekeznek be­járni kiadói tevékenységük so­rán. Groszman és Ehrenburg művei szinte az első órákban napvilágot láttak. A kiadó később a fővárosba költözött; jelenleg is ott fára­doznak dolgozói a párt- és poli­tikai irodalom terjesztésén. Az utóbbi másfél évtizedben már mint Kossuth Kiadó váltak szé­lesebb körben ismertté. A szo­cialista szellemiség fejlesztése, a demokratikus közgondolkodás ki- szélesítése érdekében sokat tesz­nek; éppen úgy, mint a művelt­ség terjesztéséért, a korszerű íz­lés fejlesztéséért. Akik nem szívesen emlegetik s hallják a számokat, azok is bizonyára elgondolkoznak, ha azt olvassák, hogy három évti­zed alatt a kiadó megjelente­tett hatezernél jóval több müvet, összesen százötvenmillió pél­dányban. Csupán a Kommunista Kiáltvány negyvenhat kiadásban került az olvasókhöz. A Kossuth gondoskodik elsősorban a filozó­fiai, szociológiai, jogi, történel­mi témájú művek közkinccsé té­teléről. Bács-Kiskun megyében' a Kos­suth Kiadó megyei kirendeltsé­ge igyekszik szervezetten ter­jeszteni a politikai és pártirodal­mat. A könyveket és folyóirato­kat, röpiratokat és más alkalmi kiadványokat a pártalapszerve- zetek propagandistái igyekeznek minél nagyobb számban eljut­tatni az érdeklődőkhöz. Több száz, munkában kitűnt terjesz­tő propagandista együttes mun­kája nyomán sikerült elérni. hogy megyénket előkelő hely _ il­leti meg országosan is ebben a nélkülözhetetlen tevékenységben. A pártirodalom az itt élő lakos­ság tekintélyes részének immár mindennapi szükségletévé vált. Ezért történhetett úgy, hogy az utóbbi tíz esztendő alatt meg­háromszorozódott a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének éves forgalma. A növekvő eredmények eléré­sében nagy szerep jutott az j utóbbi években annak is, hogy minden ősszel sor kerül a téli politikai könyvhetekre. Ilyenkor* egyre több és több emberhez ké­pesek eljuttatni a nélkülözhe­tetlen segítséget jelentő műve­ket. A pártfolyóiratok előfize­tőinek száma is így tudott fel­emelkedni kettőezerről csaknem hatezerre. Néhány községünkben különö­sen példamutatóan szervezik meg a rendszeres terjesztést. Solt, Szabadszállás, Soltvadkert és Jánoshalma eredményei fi­gyelmet érdemeltek már eddig is. Szaporodik ^zoknak a mun - , kahelyeknek a száma, ahol saját ügyüknek, a napi politikai mun­ka szerves részének tekintik a Kbssuth-kiadványok minél ered­ményesebb terjesztését. Néhány nap múlva Bács-Kis- kunban is kezdetét veszi az idei téli politikai könyvhetek ren­dezvénysorozata. Aktívak és pro­pagandisták valóságos kis hada igyekszik mindenhová eljuttatni a kiadó egyre szépülő, gazdag tartalmú kiadványait. Legyünk azon. mindannyian, hogy a poli­tikai könyvhetek kedvező ered­ménnyel záruljanak. Biztasson mindenkit a Kossuth Kiadó har­mincéves jubileuma is. Varga Mihály Az Őszét ASZSZK Ordzsoni- kidze városában különleges mű­vészeti szakiskola működik. A város több mint háromszáz ál­talános iskolása igyekszik taní­tás után a művészeti foglalko­zásokra. A szobrászati, művészet- történeti, festészeti, zenei és iparművészeti órákon az esztéti­ka alapjaival ismerkednek meg a tanulók. Érdekes pedagógiai újítás az iskolában, hogy a rajzórákon ze­ne mellett dolgoznak a gyerekek. A zene ugyanis segíti a külön­féle látásmód kialakulását. A ze­nei program összeállításában klasszikus és népi dallamok egyaránt szerepelnek. Az egyes számokat az életkor és a felada­tok nehézségi fokának figyelem- bevételével válogatják. A művészeti iskolát tíz-tizenöt éves gyerekek látogatják. Minél nagyobbak a gyerekek, annál sokoldalúbb a pedagógus mun­kája. A tizenkét-tizenhárom éve­sek érdeklődési köre bővül, meg­figyelőképességük is árnyaltabb. Kísérleteket tesznek a látottak elemzésére, sőt saját munkájuk kritikai értékelésére is. A neve­lőnek fontos, irányító szerepe is van. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy juthatnak el egy tárgy tisztán külső jegyeinek áb­rázolásától a tárgy belső, tar­talmi megragadásához. Az esztétikai értékekkel való találkozás gazdagabbá, érthetőb­bé és érdekesebbé teszi a gyer­mek számára a környező vilá­got. Azok, akik különleges te­hetséget árulnak el a festészet iránt, középiskolai tanulmányaik elvégzése után művészeti . szak- középiskolában tánulhatnak to­vább. Az ordzsonikidzei iskola a Szovjetunió határain túl is egy­re népszerűbb lesz. Számos szov­jet városból, sőt külföldről is gyakran érkeznek ide látogatók, hogy megismerkedjenek az ok­tatási módszerekkel. Az iskola tanulóinak munkái a világ 56 országának mintegy 250 kiállítá­sán szerepeltek nagy sikerrel. 0 Az ordzsonikidzei művészeti szakiskola egyik foglalkozásán­0 „Pásztor nyájjal” — a tizenegy éves Szása Je- 0 „Séta” — a hatéves Ira Akopova alkotása, remin munkája. (Foto: APN—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents