Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

* ® PETŐFI NÉPE t 1974. november 10. VITA A SZOCIALISTA ERKÖLCSRŐL • Ami névleges, árt ügyeinknek • Vegyük észre a csöndes tisztességet • Következetesen érvényesüljön a szocialista közmorál • A borravaló és a protekció A ma hullámhosszán - Kecskemétről A szocialista erkölcsről, Kecskeméten, a szakszervezeti székházban rendezett vitán legszívesebben megtapsolták volna Cseh László 55 éves kőműves szavait. Olyan termé­szetesen, elkötelezett hittel beszélt a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat brigádvezetője, mintha a megszokott mun­kahelyi környezetben szólna a helyes életmódról, az emberi tisztességről- A témába belefeledkezve talán észre sem vette az előtte ágaskodó mikrofont, a keverőasztalnál száz dugasz- szal és vezetékkel munkálkodó technikusokat, a mondatait élénk érdeklődéssel követő megyei vezetőket, tudósokat, a termet megtöltő elvtársait. Értékelés menetközben — Vannak akik nem tartják erkölcstelennek azt, hogy része­gen menjenek haza. el nem vég­zett munkáért vegyenek föl sok pénzt. Vannak olyan dolgok, amelyekért nem jár büntetés, mégis erkölcstelenek: — például — a tizenhét tagú brigádból ket­ten nem dolgoznak, amikor arról van szó, hogy rá kell hajtani. A rokonszenves Cseh László azzal fejezte be, hogy édesanyja intelméhez híven mindig becsü­letesen' élt. erre törekszik a jö­vőben is. s ezért naponta meg­küzd saját hibáival. ..Ilyen em­ber vagyok, szeretem a munkám, szeretem az alkotásom, megbe­csülöm másokét...” Vegyük ész­re a csöndes tisztességet.” Hegedűs Zoltán főiskolai hall­gató az ifjúságot is nyugtalanító kérdésekre kért választ. — Többnyire a pozícióban levő emberek kérnek protekciót, hi­szen ők viszonozhatják a „szíves­séget”. Mindez miként fér meg a vezető beosztással? Mit szól hozzá, akit „megkértek”, Töp­renghet, hogy az elutasítás nehe­zebb, vagy az, hogy néhány száz ember előtt vállalja a protekció^ megadásával járó követelménye­ket. Nem annak kell vállalni, aki kérte, hanem aki adta. A '--vrrt- -óc7tvevői ter­mészete i.,j eíiteroeu ítélték meg a társadalom erkölcsi állapotát. Kovács Ferenc, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézeté­nek főm unkatársa a szocialista- brigád-mozgal nban rejlő lehető­ségeket hangsúlyozta: — Másfél milliós tömegmozga­lom. nincs központja, aooarátu-. sa, . Maguknak a "munkásoknak' van ra szükségük. Ezekben a szó« cialista közösségekben formálódik a gyakorlatban az az országos szocialista közvélemény, ami bá­torítja. felszólítja az egyént, hogy kockázatot is vállalva tegye szó­vá a negatív jelenségeket Az egyik műszaki főiskolás sze­rint életünkben még sok a for­mális elem. noha minden, ami névleges, árt ügyeinknek. Ügy fo­galmazott, hogy olykor szakadék van a társadalmi „kell” és a tár­sadalmi „van” között. A szüret­ről — például — lelkendezve ír­tak az újságok, de egy szóval sem említették, hogy több he­lyütt felületes a munkaszervezés és egyes mezőgazdasági dolgo­zók maguk sem becsülik eléggé a termést. Amikor a GAMF egyik hallgatója lelkiismeretesen fel­szedegette az elhullott szemeket, rászóltak: „Tapossa be a földbe.” Azt is tapasztalták gyakorlati munkájuk során, hogy vannak még névleges szocialista brigádok. — Megérdemlik azok ezt a cí­met. ahol a munka elől való ló­gás, a fusizás a legfontosabb cél? Ehhez nem illik a szocialista szó. Sajnos, a diákok közül is sokan csak az egyetemi, vagy a főisko­lai felvételek előtt keresik meg a KISZ-szervezetet Hegedűs Zoltán szavait idéz­tük. Fazekas Imre. a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat Tán­csics Mihály brigádjának a veze­tője s felelősségteljes őszinteség­gel beszélt: — Miért nem szólunk egymás­nak az apró mulasztásokról, a közösséget károsító hibákról? így gondolkodnak sokan: Ha én nem veszem észre mások hibáit, azok sem szólnak, ha én rontok el va­lamit. A tanácskozáson sok minden­ről szó esett. Fontos és kevésbé lényeges ügyekről hallottunk édest és keserűt. Horváth István, a megvei pártbizottság első tit­kára többször bekapcsolódott a beszélgetésbe Általában — köz­vetve — a lényeg és jelenség szétválasztására hívta föl a fi­gyelmet. A szocialista erkölcsöt ne negatívumokkal határozzuk meg — mondotta —, hanem igé­nyekkel. követelményekkel. A szocialista erkölcs szerint élő em­ber köteles mindenekelőtt képes­ségei szerint dolgozni és annyit adni a társadalomnak, amennyit csak tud. Véleménye szerint az összkép különbözik elveinktől, eszmé­nyeinktől. A torzulások felnagyí­tása az épülő szocializmus kor­szakában azonban épp oly hiba lenne, mint a meglevő feszültsé­gek elkendőzése. Találkozhatunk Bács-Kiskun megyében és máshol társadalmunktól idegen jelensé­gekkel. de nem ez a jellemző. Biztató a helyzet, alakulnak az új embert jellemző vonások Az a legfontosabb, hogy mindenkor, mindenhol következetesen érvé­nyesüljön a szocialista közmorál. Ancsái Éva filozófus azt hang­súlyozta. hogy a szocialista er­kölcs mércéje a körülményektől, személyektől változik. — Nem lehet egyformán elítél­ni a borravalót elfogadó pincért, vagy a protekciózó vezetőt. Igaz­ságtalanok lennénk, ha nem ten­nénk különbséget, hiszen a kö­vetkezmények is különbözőek. Magyar Ferenc, a Szikrai Ál­lami Gazdaság igazgatója a mun­kafegyelemről és a felelősségről mondott megszívlelendő szavakat. Dr. Kun Miklós orvosprofesszor az elveink és a gyakorlat között néha tapasztalható ellentmondá­sok okait kereste „A tanyai is­kolákért” maguk az érdekelt, többnyire jómódú szülők alig tet­tek valamit, mindent a várostól vártak” — kifoeásolta Szabó Fe­renc, a 9-es Volán gépkocsive­zetője. Budapesti dolgozószobájából kért szót dr. Molnár Frigyes, az MSZMP KB tagja, a SZÖVOSZ elnöke, megyénk országgyűlési képviselője. A szocialistá, kom­munista erkölcs modelljének a kidolgozását sürgette és válaszolt a falusi bolthálózat fejlesztését sürgető javaslatokra. A műsort vezető dr. Eke Ká­roly kérdésére válaszolva el­mondta, hogy véleménye szerint az országos vezető csak az orszá­gos érdekek figyelembevételével dönthet megnyugtatóan. Ez azon­ban nem erkölcsi jellegű problé­ma Aligha árulunk el titkot, annak közlésével, hogy a 40 perces mű­sor a két héttel korábban mag­nóra rögzített 150 perces tanács­kozásnak csak a sűrített kivona­tát tartalmazta. Ügy gondoljuk, hogy a rádió munkatársai hite­lesen tolmácsolták a szakszerve­zeti székházban, a bajai Finom­posztó Vállalatnál, a műszaki fő­iskolán elhangzott kérdéseket, véleményeket. Joggal köszönte ' meg vala­mennyi résztvevő közreműködé­sét Némedi Sándor, az SZMT tit­kára Valaki azt mondta búcsúzóul, hogy mindenkinek meg kell vál­toznia egy kicsit, akkor kap iga­zi értelmet ez a tanácskozás, s csak így közelíthetők meg társadalmi céljaink. Így igaz. A tanácskozás, a viták, a szavak — bármilyen hasznosak — elfelej­tődnek. A világot a tettek viszik előre, ezért a tettek beszédéből kell, hogy minősítsük az embe­reket. nem arról, hogy ki mit mond. mondat magáról, milyen funkciót tölt be Tanulságos beszélgetés volt. Heltai Nándor A rendkívüli ősz számos gon­dot okoz megyénk valamennyi mezőgazdasági nagyüzemében. A tiszakécskei Tiszagyöngye Ter­melőszövetkezet vezetői számba vették az időjárás okozta vesz­teségeket, mérleget készítettek arról, hogy mire számíthatnak az év végére Fazekas Béla elnök elmond­ja: — Rendkívül nehéz évünk völt. Június 15-től július 25-ig az ár­víz ellen védtük a földeket, őriztük a gátat, mintegy 10 mil­lió forint értékű termést men­tettünk meg. Ez év augusztus 11-én és 12-éri példátlanul sok eső hullott földjeinkre, két nap alatt 116 milliméter. Ezt még valahogy kihevertük volna, de az októberi 160 millimétert meg­haladó csapadék már végzetessé vált, zöldségeseink jelentős része víz alá került. A szélsőséges időjárás egyéb­ként legtöbb kárt itt okozott. Zöldségfélékből 12,7 millió fo­rint bevételre számítottunk, en­nek még a felét sem. sikerült el­érni. Mintegy 7 millió forint ki­esésünk van. Az eső a szőlőben is pusztított. Száznyolcvan hek­táron mintegy 400 ezer forint veszteséggel számolunk. Sajnos, nemcsak a mennyiséggel, hanem a minőséggel is baj van, hiszen a kevés napfény miatt alacsony a cukorfok. Ez a termelőszövetkezet a me­gye többi gazdaságához- hason­lóan sok társadalmi segítséget kapott. Az általános iskolai ta­nulók 7500 napot dolgoztak a ter­melőszövetkezet földjein, a napi 4 órás segítséget munkanapra át­számítva. Az elnök dicsérettel emlékezik meg , a Szolnoki Egészségügyi Szakiskola diákjairól, akik nem­egyszer szakadó esőben is a szö­vetkezeti tagokkal együtt szedték a termést. A több mint száz fia­tal lány igen lelkiismeretesen segített minden munkában. Ne­kik is köszönhető, hogy időben be tudták fejezni a konzervgyár­nak a paradicsompaprika szele­telését, valamint a termelőszö­vetkezet savanyító üzemének a káposzta szedését és előkészíté­sét. Az eső késletette a kukorica­törést, valamint az őszi búza ve­tését. Most, hogy az időjárás megjavult, . meggyorsultak a munkák. Remélik, ha az időjárás megfelelő marad, november vé­géig minden őszi feladatot elvé­geznek. — Nem csüggedtünk el az idei károk miatt — hangoztatja az elnök. — Bízunk benne, hogy a jövő esztendő jobban sikerül. 1975. évi tervünkben nem csök­kentjük a zöldségfélék vetésterü­letét, sőt tovább korszerűsítjük a termelést. K. S. wmmmmmmmmmmmmmmmmm m A Szolnoki Egészségügyi Szakiskola növendékei nemcsak a káposzta szedésében segítettek, hanem a savanyítás előkészítésében is. (Tóth' Sándor felvétele.) KENDŐZETLENÜL: Csőbehúzás Belvíz Izsákon Még a televízió magyarországi -őskorában rájöttek az emberek arra, hogy a készülék működésé­hez szükséges antenna felsze­reléséhez legalkalmasabb a há­romnegyedes, esetleg az egyeolos vízvezetekcső. Nos, azóta nagyon megszaporodtak az antennák, sőt nem kevés azoknak a száma sem, akik a második csatorna műsorá­nak vételére is alkalmas újabb antennát kívánnak felszerelni a háztetőre. Ez viszonylag könnyű, de a régi csövet vagy meg kell toldani, vagy újat, hosszabbat venni helyette. Ez viszont már nem olyan könnyű, legalább is Kecskeméten. Mert az együgyű dolgozó azt hi­szi, hygy besétál a vasboltba és kisétál egy megfelelő méretű és kaliberű csővel. S itt a tévedés, a naiv ember gyermeteg hiedel­me. A boltban ugyanis nincs cső. Azt a választ kapja érdeklődé­sére a vásárló, hogy menjen ki a Kandó Kálmán utcába, ott kiír­ják a csövet, a papírral fáradjon be újra az üzletbe, fizesse ki, majd fáradjon vissza a Kandó utcába, s vigye magával a hat­méteres csövet. Azt a kifejezést, hogy „fáradjon”, szó'szerint kell érteni, ugyanis a Kandó Kálmán utca és a bolt között mintegy két kilométeres a távolság, amit négyszer kell megtenni a kedves vásárlónak. Tegyük föl, hogy meg is teszi az illető. De az említett utcában , egyetlen tábla, jel sem mutatja merre van a csőlerakat. Púszta véletlen, ha rátalál. Aztán meg­lepődve veszi tudomásul, hogy noha neki négyméteres darabra van szüksége, csak hatméteres­sel szolgálják ki. Ami ugyebár nem mindegy, mert méterenként 33 forint hetven fillér a horgany­zott ötnegyedes cső. Hogy miért ilyet vesz? Mert másmilyen nincs. Ez viszont már-már olyan vastag, mint egy kályhacső. — Nem lehetne elvágni, tessék mondani? — kérdezi félénken a tapasztalt ember. — S mit gondol, ki venné meg azt a két-, vagy egyméteres da­rabot, uram? — Hát, talán az, akinek éppen egy-, vagy kétméteres kell. — Na, ne tessék humorizálni. Olyan ember nincs! Ez utóbbi megállapításon, már- már • axiómán, elgondolkodik a polgár: a kereskedő ismeri az egész megye minden' emberét, tudja, hogy a nyolcvanezres Kecskeméten, és a több mint félmillió lakosú megyében senki­nek sem kell kétméteres cső. Ez a tájékozottság lenyűgöző! Persze, az újságírótól azonnal megkérdezik a cikk megjelenése után az „illetékesek”, hogy tud valami jobbat? Hát éppen tudni tudok. Például: az üzletben is­merni kellene a kinti árukész­letet, s a vevő ott fizetne, a bolt pedig házhoz szállítaná a csö­vet (vagy amit éppen kell), érde­kes ugyanis, hogy a hatméteres, nem tudom hány kilós vasat nem viszik haza. De- az sem elvetendő ötlet, hogy a boltban tárolják a csöveket. Sajnos, nem ez az egyedüli jelenség, amiből joggal arra kö­vetkeztethetnek az emberek, hogy a kereskedelem nagyon ké­nyelmes (nem vágják el a csövet, szaladgáltatják a vásárlót stb.). Aztán csodálkoznak a különböző boltokba betérő, különféle igény- nyél a pult' elé álló polgárok, ha azt olvassák a kirakatokban, hogy „minden a vásárlókért”. Ilyen esetben pedig — mint az Ismertetett — egyszerűen el sem hiszik. S nem ők tehetnek róla... —dorgál— Októberben csak esett, esett. Megsüllyedt gépek a földeken, bokáig sárban gázoló szüretelők. Fáradt lovak a kocsikba fogva, mert a sárban másfélszeres min­den teher, s a dupla abrak mel­lett dupla a gond: ráncot ver a homlokokon. Ráncot ver a sok eső. Tehetet­lenséget áraszt szét a dolgos ka­rokban. Jól kigondolt betakarí­tási ütemterveket söpört le a fő- agronómusok íróasztalairól. Mon­dom ezt, még akkor is, ha e so­rok megjelenésekor talán süt a nap, ragyog az ideális ősz. Mon­dom, mert ezeket az esőket nem felejtjük el egyhamar. Nem fe­ledjük ' el a katasztrófahelyze­tekre jellemző'önzetlen társadal­mi összefogást, - gyors segítséget. Az eső tette ezt is. A víz, amely­ből ha kevés jut a földekre rossz, s ha sok, az ugyanolyan rossz. — Hogy mi van a földeken, azt mindenki tudja,— s Bártfai Attila, az Izsáki Nagyközségi Ta­nács elnöke, még valami cifrát is hozzá tenne, majd így folytat­ja: — Ráadásul minket még a bel­víz is fenyeget. A Székes alatti terület és a Széchenyi telep kör­nyéke majdnem víz alatt van. Lapos, gyűjtőterület. Ott vág át a Dunai Vízgyűjtő Csatorna, amit csak így DVCS-nek hívnak. Sajnos, elhanyagolt, eliszaposo­dott. Az Alsódunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóságnak nincs kapa­citása a felújításához, kitakarítá­sához, ami negyvenmillióba ke­rül. Esett, esett s már a Széche- nyitelep szélső házait fenyeget­te a belvíz. Szóltunk az árvíz- védelemnek délben, s már dél­után ötre föl is vonultak, fölál­lították az átemelő szivattyúkat. Nagy veszély nincs, de kiszámít­hatatlan, hogy jó kiadós eső mi­kor ered neki. Akkor baj lehet. Izsákon — mint megtudom — szinte minden mellékutca földes, alig járható személygépkocsival, amelyből 400 van a faluban és motorkerékpárral, amelyből 700- at tartanak nyilván. Ezen a hely­zeten csak az tudna változtatni, ha a lakosság megértené/ hogy az árkokat tisztán kell tartahi, s ki-ki a háza előtt elegyengethet­né a kátyúkat. De hát az együtt­működés még ilyen helyzetekben is nehéz, pedig hiába ássa meg valaki rendesen az árkot, ha szomszédja rá sem hederít. A be- zárkózottság, a ház kerítésén kí­vülre már ki nem terjedő figye­lem, a közösségi együvétartozás hiánya ezeken az aggasztóan sá­ros napokon sok-sok bosszúságot, nehézségei okoz. — Nem tudjuk megtartani a vásárt sem — folytatja a tanács­elnök —, mert a vásártér is víz alatt van. A Széchenyitelep feltöltetlen részei is víz alatt állnak, s a Sár- fehér Termelőszövetkezet épülő irodaháza körül gyors ütemben ■ hordják a homokot feltölteni a terepet. Frankó János épülő há­zának a pincéjéből szívatja ki a vizet. S. Juhász István leendő otthonának betonalapja a víztü­körben nézi magát. Az itt kiosz­tott telkeket igaz, egyforintos eszmei áron vásárolták, de a fel­töltés 18—20 ezer forintba kerül. Itt épül majd ki a Kodály utca. Bajok lesznek a belvízzel, ha tovább feltöltik a területet, mert a tér túlsó oldalán épült házakat fogja akkor elönteni —, mondom Frankó Jánosnak, aki egyetértőn bólint, s csak annyit mond: — Ügy néz ki. A vízügyesek a vasúti híd mel­lett a csatorna partjára telepítet­ték a szivattyút és a rádió adó­vevő állomással felszerel szolgá­lati lakókocsit. Kopogok. — Tes­sék! — hangzik belülről. Jó meleg van. Veszelovszky Já­nos 3 hatalmas szivattyú gépke­zelője is nyugtázza. Tizenkét órás a szolgálat. A feladat — ahogy a „vizesek” mondják — nyomni, nyomni a vizet. A Pajtás 6 telje­• A belvizes táj. Izsák, Széchenyitelep. # Aranyi János csatornaőr: „Baj lehetett volna.” sítménye percenként 12 ezer liter. Aranyi János csatornaőr, akire a DVCS felügyeletét bízták, jól átfázott a szolgálati motorkerék­páron. — Már nincs baj? — kérde­zem tőlük. — Ne fessük az ördögöt a fal­ra, mert ha ránkszakad egy jó kiadós .eső, akkor lehet! Kiszá­míthatatlan ez az idő — mond­ják. — Most már istenes a hely­zet, mert éjjel, nappal megy a • Veszelovszky János a Pajtái 6-tal. gép. Különben elöntötte volna a víz a falu szélét. Hogy ilyen helyietek többé ne fordulhassanak elő, megoldás csak egy van. Kitisztínani a csa­tornát, hogy képes legyen a vizet befogadni és elvezetni. Ahogy a tanácsnál mondták; erre a célra a í vízügynek megvan a negyven milliója, s jövőre hozzá is kezde­nek az úgynevezett „műtárgyak” — hidak, zsilipek — telepítésé­hez. Csató Károly *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents