Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
M Ü V E LŐ D É S • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODAL O M • MŰVÉSZ El Tárnái László: Virrasztók hullámverésben Hamuhodó arcomon elnehezülsz mint a bánat zsugorodnak körülöttem a szívembe égett árnyak Gyökér ág közé feszültem megőrizlek hófehéren Mária-kútja záporoz virrasztók hullámverésben \ • Klossy Irén: Nagy István emlékére (részlet). Értékelés után, pályázat előtt MásotHfa-ólkalommal hirdette meg a íCIS?- Bábs-Kiskunfrme-^ gyei Bizottságét' politikai karikatúrapályázatát. s a közeljövőben megjelenik az újabb felhívás. Több mint százan majd félezer- nyi rajzot küldtek be. Az idén kétszer annyi jelentkező, háromszor annyi munka érkezett be, mint korábban. Nem is szólva az új színfoltot jelentő humoros írásoktól. Humorban egyek a felnőttek és a fiatalok: nem ismernek tréfát. Ez az első, amit a pályaművek alapján egyértelműen megállapíthatunk. A pályázat leirt és kimondott célja vglt az állásfoglalás, illetve a véleménynyilvánításra való késztetés a Mil- és belpolitikai eseményekről. A pályázóknak, fiataloknak és időseknek egy~aráví,. -határozott véleményük várii'rftiridQfról, ami., a világban történik: békéről és háborúról, a chilei terrorról, a Üolóres Ibar- rurit kiutasító — semleges' — Svájcról, a magukat szabadságbajnokoknak tartó amerikaiakról. Véleményt mondanak — bensőségesebb mosolyogtatással — szükebb környezetünk fonákságairól is; a saját pecsenyéjét sütögetőkről, unalmas értekezletekről, packázó hivatalnokokról, protekcióról. Tükröt tartanak elénk és önmaguk elé. íme, ilyenek vagyunk. Kipellengéreznek, bírálnak, megmosolyogtatnak — jó szándékkal, segítőkészséggel. Egyszóval — politizálnak. K. Z. • Ai alsó képen: Hegyi Füstéi László: Nem mindegy. Katona József emléke S egyszerre kilobog hamvából, fényalak, szikrázó útra száll, világít mint a nap ... (Rónay György: Katona Kecskeméten.) Holnap ünnepli Kecskemét nagy drámaíró íiának, Katona Józsefnek 183. születési évfordulóját. Nevét és szellemét őrzi — többek között — a kecskeméti színház és a Katona József Társaság.' Katona emléke nemcsak szülővárosa szellemi életét termékenyítette meg, hanem kisugárzott, hatott máshol élő alkotókra is. Sokszor éppen Katona eszmei hagyatéka vonzotta Kecskemétre a magyar írókat. 1936-ban a Katona József Társaság felolvasóestjén szerepelt Németh László, Sárközi György és Móricz Zsigmond. Ekkor mondta el Németh László A rejtélyes költő című előadását. Ebben azt boncolgatja, hogy amikor Katona megtalálja az igazi hangot a Bánk bánnal, akkor hallgat el mindörökre. Gyulai Pál és Arany János Katona-tanulmányaira figyelve így folytatja elemzését: „Talán semmi sem jellemzőbb erre a drámára, mint hogy az emberek benne nem egymással, hanem egymás mellett beszélnek,” Forr az indulatuk, s csak magukra figyelnek. Párbeszédben is monológot mondanak. Németh László a következő képpel jellemzi a Bánk bánt: a hősök magányos szívei „mint, sistergő fazekak” külön-külön forr- nak-püfögnek, s a nagy feszültség lelöki a fedőt. Majd azt fejtegeti, hogy „Katona emberlávájából” Bánkban van a legtöbb, s ez szétosztva ott forr a többiekben is. Nem a mű szerkezete tartja össze a dráma épületét, hanem a szenvedély. Később Németh László a drámaíró egyéniségére figyel. „Katona Bánk a hamu alatt.”... „A szívébe merült író elkiáltja a művet, s szétnéz, nem szakad-e rá az ég.” Befejezésképpen a Bánk bán magyarságáról vall. Miért áll közel hozzánk? Azért, mert „a füstölgő bánki szenvedély: a jobb magyar mindennapi hangulata. Bánk bánt végigolvasni annyi, mint kipanaszkodni magunkat.” A felszabadulás után még inkább élt és hatott a Katona-kultusz. Fontos esemény volt Katona József halála 125. évfordulójának megünneplése. Orosz László tartott ünnepi beszédet. 1962-ben a színház melletti szobor leleplezésekor emlékezetes pillanatnak lehettünk tanúi: Katona emlékének hódolt az itt levő Kodály Zoltán és Illyés Gyula. Többször járt Kecskeméten Sőtér István irodalomtörténész. Az egyik alkalommal azt fejtegette, hogy a Bánk bán szerzője miként helyezkedik el a felvilágosodás és a romantika kora között. „Bánk érzelmi életének rendkívüli intenzitása, s ez érzelmi élet tengelyében is a szerelem uralkodó volta: a felvilágosodás embereszméjének felel meg” — mondja Sőtér. 1970-ben érdekes vitaülést rendezett a Kaítona József Társaság, amelyen Horváth Károly, Orosz László, Sütő József, Bognár András szerepelt. A Kecskeméten megjelent Kiskunság, majd a Forrás hasábjain nemegyszer felvetődtek a Katona-problémák. Nagy visszhangja volt Sütő JóHorvai Miklós: November Havat jósolnak a kerti diófák. Arcok hamuját kavarja a szél a híváson túli időben. Madarak húznak alá, hazatérnek egek magasságából az éber tűz közelébe. S a vadak már vonulnak az álmodó földeken át. A szív-kamrákat ürítsd ki! Havat jósolnak a kerti diófák. zsef néhány kitűnő tanulmányának, amelyekkel Bánk bán helyes értelmezéséhez járult hozzá. A közelmúltban jelent meg Orosz Lászlónak — a Kecskeméten élő irodalomtörténésznek — Katona Józsefről szóló kismonográfiája a Gondolat Kiadónál. Orosz László érzékletesen állítja elénk — bár kevés adat áll rendelkezésére — Katonát, az írót. Érdekesen mutatja ' be, hogyan találkozik Pesten a színházzal. Ragyogó az a fejlődésrajz, amellyel bemutatja A borzasztó torony és a hozzá hasonló rémtörténeteket író Katona útját a Jeruzsálem pusztulása klasszicista tömörségéig és a Bánk bán remek jellemrajzáig. Különösen érdekesek lehetnek a nagyközönségnek a kevésbé ismert művek, például az Aubigny Clementia. Orosz László fölényes tudással tárja elénk Katona alkotó útját, a nagyközönséghez szólva, a tudomány hitelével. Ez a kötet a Katona-kutatás jelentős új példája. Így sáfárkodik az utókor. Kecskemét városa — Katona örökségével. Minden magyar tusában újra vérzik, Minden magyar bukásban rémlik ő. Fölötte nem megy a vén idő ... (Juhász Gyula: Katona József sírján.) Szekér Endre Mátyás Erzsébet: In petto (Reménybeli kiszemelt) Nyújtózik az alkony Múló teste betakargat engem gyengéden vigasztalón És téged is.., Tán sétálsz a kertben vagy a gőzölgő leves fölé hajolva kőre hull kezeidből a morzsa mit nem én adtam neked. Vagy éppen csak pihensz kezed, lábad kinyújtva és semmire nem gondolva lecsukod a szemed. Nemcsak a kegyelet diktálja Radnóti Miklós halálának 30. évfordulóján több szerkesztőség hajtott fejet a mártír-költő emléke előtt. Furcsa volt viszont a Debré^ cenben megjelenő Alföld folyó-- irat dolgozatának kezdete. „Radnóti alakja tragikusnak tekinthető, mert Péterfy Jenő, a kiváló múlt század végi esztétikusunk szavait idézve, tragikus, „ha valakit ereje teljében elragad a halál ... ellenséges hatalom meg-, ■ bénít”. Radnóti költészete ugyan nem mérhető Babits, Kosztolányi mértékével, de hozzátartozik szervesen a XX. század közepe felé kialakuló, a „hivatalos” iro-. dalommal farkasszemet néző, azzal a szellemi harcot felvevő túlsó oldal élcsapatához. Baráti Dezső szerint számos verse „a direkt agitációhoz kapcsolódó helyzetjelentésszerű rerstípus”- hoz számítható. Furcsa ez az információ azért is, mert eleve megkérdőjelezhető a viszonyítási alap. És furcsa azért, mert a tételt nem a bizonyítás, hanem a teljesen mái tárgykörű megzenésítések számvetése követi. A szerző, Sonkoly István, kimutatja, hogy elsőknek az egykori Kodály-növendé- kek — Kadosa Pál, Szelényi István, Ránki György és Szabó Ferenc — jeleskedtek a Radnóti- versek megzenésítésében, összegezésként „huszonkét zongorakí- séretes műdal, két hangszeregyüttessel kísért dalsorozat, két női, egy férfi-, hat vegyeskari mű, egy-egy kantáta, oratórium, vonósnégyes — jelentős termésnek mondható a 40 éves korában elpusztított költő hagyatélcn nyomán.” A felmérésnek és mérleg- készítésnek örülünk. Az intonáció ellentételeként idézhetjük viszont rögtön a miskolci Napjaink novemberi számából Papp Lajos „Radnóti-stá- ciók” című cikkét. A szerző költői ráérzéssel és alapos felkészültséggel állapítja meg, hogy Radnóti „az utolsó utat, az „utóló énekek” útját így, a halálra ’ eltökélten járja végig, ih A vergekbópnetrt1 is a humanista szellem kiált a gyilkolás ellen, hanem a meztelen életösztön vergődik és sikolt. Feledhetetlenül, megrázóan, ahogy az Erőltetett menetben is: . .de hisz lehet talán még!” Sonkoly István elöljáróban idézett megállapításával vitába kell szállni azon túl, hogy megjelent tanulmányok sora mond neki ellent. Radnóti mennyiségileg tényleg nem mérhető Babits, vagy Kosztolányi mértékével. De nem csorbít senkinek, sem az elődöknek, sem a pályatársaknak' az érdemein, hogy teljesen egyedülálló, az emberekre mindig hatni tudó . versekkel gazdagította a világirodalmat. Ezt nemcsak az mondatja velünk, hogy a héten volt halálának 30. évfordulója. s hogy emberhez méltatlan, a két fasiszta haláltábor közt rászabott halállal halt meg. Dér Endre: Őszi csodák /'"'soda történt reggelente minden őszön. A majoron sebesen vágott át a kerékpár; az apa, az ács a nyeregben, a fiú a vázon. A gyerek dideregve húzta össze magát a rideg kora őszi szélben. Nem hainalodott még, s a fiú félig aludt. Sivár homályban aludt a tanya is. Körötté égig komorló jegenyék. A munkahelyre értek.' Épülő pajta meredt eléjük, feketén, s félelmesen. Tompán zörmölt a sötétben a munkatársak „jó reg- gelt”-je. S ekkor jött a csoda. Az ács megállott fenn. a tetőn, s baltáját valamelyest megemelte. S ekkor — mintha e jelre — megfeszültek az ácskarok, s a szerszámok ledobbantak. S ekkor — mintha e jelre — széthasadt a sötétség függönye keleten, s a Nap vakító fénnyel bukott elő. S megbíbor- lott a szürke rét. ezer, s ezer virága tündökölt. madárhang csattant a burjánbokorban — s a messzi magasban kigyúltak a gomolyfelhők... Ma már köznapian kezdődnek a hajnalok. Messzibe vesztek az egykori ácsok, régi jó ismerőseim, egyedül az öreg ács kél már talpra közülük — kora őszi hajnalokon. Megnyikprgatja a kútgé- met a homálvkodó udvar közepén, vizet mer a dézsába, megtölti az ütött-kopott bádogkádat, majd artézi vízért is elballag két piros kantával. Görnyedt vállal, komótosan csoszog visszafelé a teli kantákkaL s leteszi őket a kamrában. Derekán, a bőrövön szeget rejtő ácstáska fityeg, mintha anélkül nem is hozhatna vizet ... A kamrában, a piros kanták közelében szerszámosláda lapul. Nyitott tetejű, láda. a derengésben is tisztán látni: telistele van rozsdásodó ácsszerszámokkal. Szélről a hosszú „ropánt” kandikál kifelé, legalul bárd. szeker- ce, s legfelül sok-sok 'apró gyalu. Az öreg ács három fia közül a középső itthon táblából. Vakációzik az ősi otthon melegén. A kútgém nyikorgásakor bújt még elő. de a kantákat az öreg ács kezéből kiven ' nem tudta már, s meg kellett . árnia, míg apja visszatér. Fél évszázadot jeleznek a középső fiú fején a ritkuló szálak. Kedves lakása van egy messzi városban, mai bútorokkal, s azon tűnődözik: mily jól festene a ládában lelhető két szeker- ce közül a kisebb, s ügyesebb — az új, nyers színű könyvespolc, vagy íróasztal tetején. Divatos „régiségnek” is megjárja — meg aztán az sem árt. ha a hajdani, gyerekkori hajnalokra emlékezteti valami.. — Édesapám — lép a ládához — ez a kisebbik szekerce épp rápasszolna az íróasztalom tetejére. Ha nekem adná ... emlékezetül. Az öreg ács. aki mindig mindenét megosztotta három fiával — elvörösödve hallgat. Nem feltűnő ez kevésbeszédű embernél. Az sem, hogy csak ebédnél szólal meg: — Az a szerszám mindig-min- dig velem volt. Még bújdosó koromban is. tizenkilenc őszén. Többet nem szól. ámde a fiú világosan érti. hogy további beszédnek nincs helye. Nem felel hát. inkább meghajtja .a köszörű hengerét ebéd után. hogy az öreg ács ■ a ládikó szerszámait gondosan remekbe csiszolja, élesítse. A vésőket, a bárdot, a gya- luk nyelvét rendre Mind a szerszámokat — melyeket nem szabad elvinni az öreg ács közeié-- bői —. melyeknek a verdett ládában az egyedüli helye. Az özön huzavonában elvéko- nyult keresztíürészt a fiúnak kell kiköszörülnie. Majd az élét is neki kell eresztenie — kettesben az öreg áccsal — a hasábfának. Mert minden hazarándulás — vizsga is egyúttal. A fiúk vizsgája: nem felejtették-e el. hogy a keresztfűrész élét isten ellen való vétek erősen reányomni a fára. Vizsga arról: tudják-e még oly finom érzékkel húzni-vonni e fűrész nyelét, mint ügyes prímás a hegedű- vonót? Október derekán töltötte be nyolcvanadik esztendejét az öreg ács. Kétszer is infarktusa volt már. de azért — egy óvatlan percben —[ a tetőre kapaszkodik mégis, a kémény tövéhez Dermedve. s szívdobogva nézem, hisz az öreg ács: édesapám — s a korhadt gerenda megreccsen alatta. — Muszáj — szól le hozzánk, kik már karéjban állunk idelent, elálló lélegzettel. — Le akar billeni ez a tégla.... Igazít a téglán, a kémény tetején. Most látni: egy kis maltert is felvitt „varécskával”: kőmíves- kanállal. Aztán csak néz. Csak néz — hosszan a tetők felett. Mert adhat-e olyat a kurta élet. mit az öreg £cs szíve úgy tartogat, mint a csodát szülő, régi, kora őszi hajnalokat? í Balra: Csáth Attila: A „hős”. Lenn: Kassai Mihály: Nagytőke.
