Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1974. november 7. Kilenc közül egy... A tassi pártszékházban a köz­ség 30 esztendejének történet- váza: a tablókon fotók, grafiko­nok, számok, néhány soros Írott magyarázat mellettük. A magnó­szalagra rögzített ismertetés már bővebb. Megtudható belőle, mi­kor épült az iskola, az óvoda, a gyógyszertár, a vízvezeték, mi­lyenek az utak, a járdák, ho­gyan gazdálkodnak a negyedszá­zada alakult termelőszövetkeze­tek. Érdeklődő, hidegcsípte arcú gyerekek, elgondolkodó, néha befelé forduló, emlékeikben ku­tató felnőttek nézik a kiállítást. Harminc esztendeje, november 3-án szabadult fel Tass, ahol 1944-ig csak dolgoztak, de nem politizáltak ' a jórészt cseléd­sorsú emberek. Legalábbis erről tanúskodik a csendőrség kora­beli jelentése, amely szerint a községben semmiféle politikai párt nem működik. Az 1974-ben 118 tagú pártszer­vezet kilenc alapítója közül már csak egy él: Kalán Béla, aki ma­ga is Tasson volt a felszabadu­láskor. □ □ □ — A háborút jobban 1944 de­rekán kezdtük érezni. Attól kezd­ve voltak a község határában né­metek. Az ősz elején egyszer megszórták a falut is botló-ak- nával, kilenc ember veszett oda akkor. Füstös Pali, a kanász meg harmadnapra halt a sérüléseibe. A dunai utat később többször is végigverették aknákkal. Ben­nünk volt a félsz, ha meghallot­tuk a repülőgépet, szaladtunk a Dabi Miklósék pincéjébe, mert azt jó erősre építették. Napköz­ben legtöbbet a házban voltunk a családdal, az iskola mellett. Lábbelit foltozni akkor is kellett — mert hogy cipész volna, a mesterségem. Egyszer eljött hozzám két fa­lubeli: Német Sándor meg Var­ga Lajos. Akkor voltak a szov­jet csapatok a Kárpátoknál. Mondták az emberek, meg kel­lene alapítani a pártot. A né­metek meg még ugyancsak itt voltak a falu határában. Mon­dom, jött a két falubeli, aztán valamivel később az öreg Mer- czel. Hat osztálya volt annak, de egy fiskális nem ért fel vele. Az is csak állította, hogy bizony kell a párt. Így aztán Jávorka Miklós, Bujtor László, Varga Lajos, Woll Béla, Tóthné Varga Bóza, Ta­kács Lajos, Mérő Pista, jóma­gam, meg egy idegen ember ala­pítottuk meg a pártot 1944 őszén. Az iparos körben tartottuk a gyűlést, jól besötétítettünk. Egy­szer pont ott beszélgettünk, ami­kor átvonultak a németek. De már akkor nagyon siettek. A Szőnyegi pap háza lakatlan állt, oda költöztünk, az íróasz­talt, meg a székeket kivéve fel- hordtunk mindent a padlásra. Woll Béla szerzett valahonnan Marx-, meg Lenin-képet, felrak­tuk a falra. A hírek felénk nem­igen jártak, hát csak dolgoztunk este vagy hajnalonként össze­jöttünk beszélgetni. A szatócs­boltból hoztunk cukrosdobozte- tőket, abból vágtunk igazolvány­nak valót. Ráírtuk magyarul meg oroszul, hogy a kommunista párt tassi szervezetének tagja. A titkár Woll Béla lett, Jávorka a propagandista, Takács Lajos a szemináriumvezető, az öreg Buj­tor, meg Varga Róza az ellenőr. Egyszer késő este zörgetnek az ablakon. Kinn áll, amolyan sza­ladok formán a Tujmer, hogy itt vannak a szovjetek, az ablak meg világos. De már akkor az ajtót is megzörgették, nyitották, ott állt egy orosz katona, ránk­szegezve a géppisztolyt. Meg­mondom én, mgijedtünk első­ben. Aztán megszólalt, mondja: Mi van itt? És csak nézi a fa­lon a képeket. Én értettem a szót, mert szerbül jól beszélek. Még apámnak köszönhetem, aki 1919-ben tanyamegbizott volt a direktórium idején. Aztán men­nünk kellett és négy esztendeig kinn éltünk Szerbiában. Szóval, mondom a katonának, hogy bi­zony ez a pást háza. Akkor be­kiabálta a többieket. Mondták is: papa, ilyennel mi még nem találkoztunk, pedig elég régen jövünk már Magyarországon. A szovjetek főhadiszállása az iskolában lett, mi meg ottma­radtunk a mellettük levő házban. Beszélgettünk is velük sokat, mutattuk nekik az igazolványun­kat. Igencsak csóválták a fejü­ket, hogy nem jó. Adtak aztán egy bélyegzőt, oroszul volt rajta az írás, azt ütöttük rá az iga­zolványokra. Hamarosan na­gyon sokan lettünk a pártszer­vezetben. Tapasztalatunk nem­igen volt, aki hozzánk húzott, azt bevettük. Sok falubeli kijárt dolgozni a szovjeteknek, rendbe tették - az utakat, Szabadszálláson építették az állomást, a repülőteret. Én meg otthon dolgoztam, majdnem megállás nélkül. Akadt munkám elég, amolyan, a mesterségem adta. A szovjetek hozták a bőrt, csizmákat csináltam belőle. Per­sze, segítséggel, mert egyedül alig győztem volna. A szovjetek nem soká marad­tak Tasson. Egyszer éjfél előtt indultak el, mert reggel három­• A ma is Tasson élő pártalapitó: Kalán Béla. ra Soroksáron kellett lenniük. Rendes igazolványa is lett aztán a tassi párttagoknak, de már 1945-ben. Woll Béla ment el Debrecenbe Csontos Andrissal meg Gulácsi Lajossal. Ok hozták az új igazolványokat is. □ □ □ Az első párttagkönyvekből nem maradt meg egy sem. Ka­lán Béla emlékezete is megko­pott kicsit az idők során. Het­vennégy esztendejével már nem nagyon tud részt venni a falut építő, szépítő társadalmi munká­ban, de azért most sem tétlen­kedik. Legutóbb az öregek klubját szervezte meg, ahol mos­tanában legtöbb szó arról esik, hogyan osztották fel 1949 tava­szán a Darányi-birtokot. S ha né­ha a klub ablakai előtt nagy zörgéssel elmegy a szövetkezet egy-egy nagy gépe, jó alkalom arra emlékezni, Csapó István mi­ként forgatta meg 1949 márciu­sában ásóval a két hold juttatott földjét Dénes Éva • A hajdani Darányi-kastélyban a kultúrotthon kapott helyet. • Az új épületek egyike, a tanácsháza. (Pásztor Zoltán felvételei.) Harminc éve, 1944 őszén sza­badította fel a Vörös Hadsereg Szovjet-Ukrajnát a német fa­siszta megszállás alól. A köztár­saságért vívott harcok során 3940 katona — 43 nemzetiség fiai — kapta meg a legmagasabb kitün­tetést, a „Szovjetunió Hőse” aranycsillagát. A fasiszta betolakodók óriási károkat okoztak az ukrán nép­nek: 714 várost, 28 ezer falut és községet romboltak le, kifosztot­tak és felrobbantottak 16150 ipa- íí üzemet. A háború okozta anya­gi kárt 28,5 milliárd rubelre be­csülték. Az anyagi károknál sú­lyosabb volt az emberáldozat. A megszállás évei alatt a fasiszták 6 millió embert gyilkoltak meg, kínoztak halálra, 2,5 millió uk­ránt pedig kényszermunkára hur­coltak Németországba. A háború tépte sebeket a test­véri szovjet köztársaságok segí­tették begyógyítani, így Ukraj­na ipari termelése már 1950-ben elérte a háború előtti szintet. Napjaink Ukrajnája fejlett mezőgazdasággal, korszerű ipar­ral rendelkező ország, területe 603,7 ezer négyzetkilométer, la­kóinak száma 48,7 millió. Ősi, mégis örökifjú fővárosában, Ki- jevben, közel kétmillió ember él. Ipara — jelenleg — kétszer annyi terméket állít elő, mint az egész szovjet ipar 1940-ben. Egyre gyorsuló ütemben épül az ország, 1971—73 években 200 nagy ipari létesítmény adtak át rendeltetésének. A háború utá­ni években 10 millió lakást épí­tettek fel a köztársaságban, így 41,5 millió embr költözhetett új, korszerű otthonba. Nagy gondot fordítanak a la­kosság műveltségi szintjének emelésére. Míg a forradalom előtt Ukrajna lakóinak három­negyed része volt analfabéta, ma a dolgozók 75 százaléka közép-, vagy felsőfokú iskolai végzett­séggel rendelkezik. Különböző oktatási formákon 15 millió em­ber tanul. A köztársaságban 28 ezer középiskola, 965 szakmun­kásképző, illetve szakközépisko­la, 764 speciális képzést nyújtó középfokú iskola és 140 felsőfo­kú oktatási intézmény működik. A 804 tudományos kutató inté­zetben 154 ezer tudományos munkatárs, töztük 42 ezer kandi­dátus és 4 ezer tudományok dok­tora dolgozik. ... Ukrajna városaiban és fal­vaiban 20 ezer emlékmű őrzi a Nagy Honvédő Háború hősei­nek emlékét, talapzataikon soha nem hervadnak el a hála virá­gai. A hálás nép féltve őrzi azoknak az emlékét, kik harminc évvel ezelőtt a fasizmussal vívott halálos csatában megvédték a békés alkotó munka és a szabad élet boldogságát. S. B. • A dnyeperl vízicrőmű. • A kijevi repülőgépgyár szerelő­csarnokában Harminc évvel a háború után DEMOGRÁFIA 1990-ig Népesség és munkaerő a megyében Nagy jelentőségű témát vitatott meg legutóbbi — Baján tartott — ülésén a megyei tanács: a demog­ráfiai tényezők alakulása 1990-ig és várható hatásuk a megye mun­kaerőhelyzetére. Bács-Kiskun az ország legna­gyobb területű megyéje, a lakó- népesség számát illetően jelenleg harmadik a megyék között. Leg­magasabb népességszámot az 1949. évi népszámláláskor mér­ték, amikor 588 606 fő lakott itt. Azóta változó ütemben, de folya­matosan csökkent a megyében élők száma. A csökkenést az idéz­te elő, hogy a megyéből rendkí­vül sokan vándoroltak el munka- alkalom hiányában az ország ipa­rilag fejlettebb vidékeire. A me­gye vándorlási vesztesége külö­nösen az 1950-es években és az 1960-as évek elején volt rendkí­vül magas. 1957-ben például meg­haladta a 29 ezer főt, ami akkor messze a legmagasabb volt a me­gyék közül. 1960 és 1970. közötti 10 évben 38 ezer fővel csökkent a megye népessége a vándorlási veszteség miatt. Sikerült azonban elérni, hogy az 1960-as évek végére nagymér­tékben enyhültek — egyes helye­ken megoldódtak — a foglalkoz­tatási gondok. Ezzel együtt a ko­rábbi maximumnak alig huszadá- ra csökkent a vándorlási veszte­ség. 1973-ban hosszú évek óta először 260 fővel több volt a ter­mészetes szaporodás, mint a ván­dorlási veszteség. Az elvándorlás mellett a me­gye lakosságszámát leginkább be­folyásoló tényező a születésszám alakulása. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma az 1950. évi 20,7-ről 1960-ban 15,1-re és 1970- ben 14,5-re csökkent. A halálozá­sok száma ugyanakkor gyakorlati­lag változatlan maradt. Ilyen előzmények ismeretében terveztük a IV. ötéves terv de­mográfiai tényezőit. Arra számí­tottunk, hogy a megye lakosságá­nak természetes szaporodása 5 év alatt 7,5 ezer fő. vándorlási vesz­tesége ötezer fő lesz, tehát a la­kosság száma átlag évi 500 fővel, vagyis 5 év alatt 2500 fővel nö­vekszik. Az első két évben nem váltak be a tervek, hiszen a várt ezres növekedés helyett újabb 600 fős csökkenés következett be. Az ok: tovább csökkent az élveszüle­tések száma, s a vándorlási vesz­teség. | A születések számának növeke­dését lehet előrejelezni, különö-> Sen a következő néhány évben. Egyrészt mert felnőttek az 1950-es évek elején nagyobb számban született fiatalok, másrészt mert érezhetően hatni kezdenek a kor­mány népesedéspolitikai intézke­dései, különösen a gyermekgon­dozási segély, a családi pótlék fel­emelése és a lakásjuttatásnál a nagyobb családosok előtérbe he­lyezése és részükre nagyobb szo­ciálpolitikai kedvezmény nyújtá­sa. Biztató számadatokkal is ren­delkezünk e tekintetben. Ez évben eddig 40 százalékkal több a ter­hes nők száma, mint egy évvel korábban volt. Nőtt a harmadik gyereket vállaló családok száma is. E tényekre és ismeretekre ala­pozva számítunk arra, hogy a kö­vetkező években mintegy 15 szá­zalékkal növekszik a szülőképes korú nők számához viszonyított élveszületések száma. A megye vándorlási vesztesége folyamatosan csökken. Az inar, a mezőgazdaság fejlődése már ma jórészt felszámolta az elvándor­lást előidéző okokat, s ez a fejlő­dés töretlen lesz a jövőben is. Most már megyénkre is inkább a munkaerőkereslet a jellemző. A megye lakosságának korösz- szetétele magán viseli azokat a jegyeket, amelyek az> országos helyzetre is jellemzőek. A korösz- szetétel a tervidőszak folyamán állandóan változik, mivel a ko­rábbi demográfiai hullámok to­vagyűrűznek az évek során, sőt egy nemzedékkel később — ha csillapítva is —, de másodlagos hullámokat idéznek elő, amikor az előző hullámban születettek is szülőképes korba érkeznek. Ezt a helyzetet tükrözi tervünk a kü­lönböző korcsoportok számának alakulásában. Ezek a csúcsok és hullámvöl­gyek időleges túlterhelést, majd kihasználatlanságot idéznek elő a különböző oktatási és gyermekin­tézményekben. de ingadoztatjak a munkaképes korú nepesseg szá­mát,' s ezzel a munkaerotorrast is. ' Ez is azt bizonyítja, nogy a meg­fontolt, következetes nepesedes- politikanak milyen nagy jelentő­sége van egy ország eieieoen. Tendenciaként jeiiemzo a terv­időszakra a hullámzáson mellett, hogy kismértenoen novensziK. a gyermenen, csokkcii a uiuimane- pesnoruak ea no a inu»»aan.<;pes nor leiemen aranya, a laauaaaáaii Deiui. r-gyeriemiueu no tcnai az eltartouan. aranya, j^zcnei a eycr- meiíintezmenyen. lejieaztcacnci az idős emDere&roi vaio Baaaoano- das lelaoa tanian nia^nai,aj.naaaa- nal figyeienme neu vcmiuiin- A »negye gazdasági cs uusadal- mi rejioaesevei szoios ossznang- ban doniuen aialanuu a lanussag loglainozasi struKturaja is a iel- szaoauuias óta, s az eunuit evén­ben sonat közéinél! az országos aranyoknoz, bár meg mmuig je­lentős, de egyben inuonou is a kuionoség. íviegyenn vezető népgazdasági ága jeiemeg is a mezogazdasag es meg sonaig az is marad. Erre minden adottsága megvan, amit ki keli nasznalnunn. Az iparszeru termelés, a komp­lex gépesítés, a kemizaiás, a kor­szerű termelési rendszerek lehe­tővé teszik, nogy a novenvó ter­mékmennyiséget egyre kevesebb élő munkaerő lekötésével állítsuk elő. E tekintetben a mezőgazdasá­gi termelésben újaob korszakos atalakulas bontakozik ki. Ezért tartjuk reális célkitűzésnek, hogy a hosszútávú tervidőszak alatt to­vábbi 50 ezer fővel csökkenjen a mezőgazdasági keresők száma, arányuk pedig mintegy 30 száza­lékra módosuljon. Az ipari keresők száma az el­múlt 15 évben dinamikusan nőtt, s ennek nagy szerepe volt a fog­lalkoztatási gondok megoldásá­ban. 1957-ben a megye szocialista iparában még csak 21 600-an dol- . goztak. Ez a szám megközelítőleg három- és félszeresére nőtt nap­jainkig. Az ipari létszámnöveke­dési üteme az utóbbi években az intenzív iparfejlesztési törekvé­sek és a munkaerőforrás szűkülé­sének hatására lelassult, de még mindig magasabb az országosnál. Megyénk helyzete alapján úgy ítéljük meg, hogy továbbra is egy mérsékelt ütemű létszámnöveke­désre számítunk — 15 év alatt 10 ezer főre — amelynek forrása a mezőgazdaságból felszabaduló és a háztartásokból mozgósítható munkaerő. Az éle'tszínvonal növekedése maga után vonja a kereskedelem­ben, közlekedésügyben, egészség­ügyben, oktatásban, szolgálta­tásban stb. foglalkoztatottak számának és arányának növeke­dését. Az országos tenden­ciákkal egyezően — alapozva az utóbbi évek megyei tapasztalatai­ra is — a tervidőszakban mintegy kétszeresére tervezzük növelni az itt dolgozók számát és arányát. Az 1991. évi foglalkozási struk­túra számításaink szerint úgy ala­kul, hogy a mezőgazdaságban dol­gozók a keresők 30,2 százaléka, az iparban és építőiparban 35,6 szá­zaléka, az egyéb ágazatokban pe­dig 33,9 százaléka. A - 3 százalék pedig a megyén kívüli munkahe­lyeken fog dolgozni. Ez utóbbi álig egyharmada a jelenlegi aránynak. Válság helyett több ezer új bérlő A Magyar Távirati Iroda köz­leményét átvették a fővárosi na­pilapok és így az egész ország tudomást szerezhetett a kecs­keméti színház iránt megnyilvá­nuló bizalomról, a bérletezés nagy sikeréről. A nagyszínház és a Kelemen László Színpad előadásaira 9105- en váltottak bérletet, ezerötszáz­zal többen, mint az előző évad­ban és csaknem kétszer annyian, mint az 1972/73-as előadásokra. Örvendetes hírek ezek, hiszen néhány esztendeje a színházi vál­ságtól tarthattunk, a televízió­tól féltettük az ősi művészetet. Aggodalmaink szerencsére fe­leslegesnek bizonyultak és a ba­jok boncolgatása helyett azt ele­mezhetjük, hogy milyen ténye­zőknek köszönhető az idei re­kord. Csapiár Vilmostól, a szer­vező iroda vezetőjétől kértünk tájékoztatást. — Általánosan hangoztatott vé­lemény, hogy szerencsés az évad műsorterve, kielégíti a prózai előadások iránt növekvő igényt. Tavaly öt prózai és öt zenés mű­vet mutattunk be. Idén eggyel több a prózai művek száma. Rendkívül nagy segítséget je­lentett a szocialista brigádok számára kialakított ötven száza­lékos kedvezményű bérlet, és az ifjúsági bérletutalvány. Mindkét bérlettípust jóval többen keres­ték, mint amennyit kibocsáthat- tunk. Az ifjúság érdeklődése a jövő számára is biztató. Korábban ar­ra törekedtünk, hogy megtöltsék a színházat a számukra megje­lölt napon. Már egy táblás ház sem tudja befogadni a kecske­méti felsőfokú intézetek diák­jait. A Kelemen László Színpad bemutatói főként a fiatalok kö­rében népszerűek. Szeretnénk külön is kiemelni a Katona Jó­zsef Gimnázium diákjai és taná­rai részéről megnyivánuló érdek­lődést. Reméljük, hogy a társulat be­váltja bérlőink reményeit. H. N.

Next

/
Thumbnails
Contents