Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-30 / 280. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1974. november 39. i A nőknek még mindig nehezebb • „a nőpolitika többet kivan a nőktől, mint a férfiaktól” — mondta ki úgy, ahogy a szívén feküdt, az ongoványi Nagy Zol- tánné a kecskeméti járási népfrontelnökség legutóbbi ülésén. A KB nőpolitikái határozatának megvalósítása, illetve a népfront nőbizottságainak ebben vitt. szerepe volt a téma. Az idézett mondat a beszámolónak ahhoz a gondolatához kapcsolódott, amely szerint a nők vezető, irányító posztokban való részvétele nincs arányban társadalmi szerepükkel, súlyuk' kai, alkalmasságukkal és felkészültségükkel. Néhány adat arról, milyen is a kép a nők közéleti tisztségviselése terén, különösen a vezetői beosztások betöltésénél a kecskeméti járásban. 22 tanácselnökből 1 a nő, s 22 titkárból 9. Tsz-elnök egy sincs, szakszövetkezeti elnök egy. A 27 iskolaigazgató közül 5 nő, holott a pedagógusok 80 százaléka nő. A népfrontbizottságoknál sem jobb a he&yzet. 22 községi népfrontelnök között csak 2. nőt, a 22 titkár közül pedig 8 nőt találunk. A 3C tanyai népfrontbizottság vezetői között mindössze 3 nő van. Pedig mi mindent tettek ebben a járásban is a nőbizottságok a KB-határozat megjelenése óta — a- népfrontelnökségekkel közösen! Fölsorolni sem egyszerű. Közreműködtek a nők helyi foglalkoztatásának megoldásában, szorgalmazták buszjáratok beállítását, gyermekintézmények bővítését, újak létrehozását, hadakoztak az élelmiszerellátás, a különböző szolgáltatások színvonalának javításáért, az iskolatej bevezetéséért, az öregek helyzetének megkönnyítéséért. Részt vettek a községpolitikai, településfejlesztési feladatok megoldásában, a béke-barátsági munkában. Szakmai képzésben, az általános műveltség gyarapításában egyaránt, továbbtanulásra ösztönözték a dolgozó nőket. Itt ebben, ott abban voltak „éirősek” a nőbizottságok, ahogy a helyi kívánalmakból is következett, mégis külön is említést érdemelnek Lajosmizse, Ágasegyháza, Izsák, Kerekegyháza, Ladánybene, Lakitelek, Szabad- szállás, Kunadacs nőbizottságai — kiemelkedő tevékenységükért. Emelkedett a nők részvétele, aktivitása a népfront politikai rendezvényein, s más fórumokon is. ök alkották a megjélén-'®5" tek többségét, néha még 80 százalékos arányt is meghaladva. Nőklub működött 3 községben, 6-ban nők akadémiája, 10 községben különböző szakkörök — díszítőművészeti kézimunkától szabó-varrón át irodalmiig —, ahol a szabad idő értelmes és szórakoztató eltöltésére teremtettek alkalmat. Az ágasegyházi, la- dánybenei, bugaci, kunbaracsi nőbizottság — 30—50 résztvevővel — egész évi színházbérletet szervezett Ki tudná szám szerint hány előadáson vitatták meg a családjogi vagy tanácstörvényt s foglalkoztak népesedéspolitikai, gyermek- és ifjúságvédelmi kérdésekkel. • A népfront téli tömegpoli- kai tanfolyamain 16116 hallgatóból 10 377 nő volt... A szülők akadémiáján 7785 ' szülőből 7118 volt a nő! S itt álljunk meg néhány szóra — abba is hagyva a további szép számú működési terület felsorolását, ahol a nők közéleti munkásságukat kifejtik. # Szülők akadémiája... Látjuk a számot. El lehet gondolkodni, sőt — nekünk, férfiaknak — nem árt meghökkennünk sem. Mert nem különös, hogy olyan ' aránytalanul kevés az apa a szülők akadémiáján? Nemde, ugyanaz a „csökevény” ez bennünk, mint ami „magától értetődővé” tette, hogy a szülői munkaközösségekben jó darabig csak az anyák vettek részt. Mint ahogy az apa szülői szerepe „elfelejtődik”, amikor mondjuk tanári fogadóórára, egyáltalán iskolai ügyben hivatják a kedves szülőt. „Kéredzkedj csak el — te, anyuka, a munkahelyről!” S ez csak egy icipici kör, ahol a nőnek, mint anyának, keresőnek helyt kell állni, mivel a családi munkamegosztásban ilyen furcsán érvényesül a munkamegosztás ... S mennyi, menynyi olyan szerep vár a nőre. mint családanyára odahaza, amelyben a korszerű, szocialista vonásokkal idejétmúlt megszokások keverednek. „Fel nem venném azt az inget, amit a Patyolat vasalt, s népi az én kedves feleségem!” — „Nem adnám az én drága asz- szonyom főztjét semmiféle luxusvendéglő menüjéért... Számomra a családi otthon melegét, meghittségét az adja, hogy amikor mindnyájan egybegyűltünk a napi hajsza után, az én aranyos feleségem vacsorájának illata kezdi betölteni a lakást.” — „Engem nem érdekel, hogy nem mégy feljebb a szamárlétrán, ha elszalasztod azt a tanfolyamot. A te gondod azw.le^yen, hogy tö- _ rodj a^ ggerefiékkil. tartsd rend,-£'! ben a fészkünket, és főzzél minél jobbakat.” — Ugyan, hányféle változatát tudnák citálni az ismerős nézeteknek azok a nők, keresők, édesanyák, akik —midőn kielégítik ezeket a várakozásokat, ugyanakkor a közéletben is tevékenykednek, akár mint tanácstagok, akár mint nőbizottsági tisztségviselők. Amellett iskolázottságuk, rátermettségük, mozgékonyságuk, munkahelyük, s a lágabb társadalmi környezetük megítélése szerint is alkalmasak lennének vezető beosztásra —, s mégsem vállalják. 9 A nők továbbtanulása, ugyanakkor a munkában való helytállása nagyon megerőltető... Jó volna, ha a férfipolitika, e tére|n, meglepné a nőket bizonyos megoldásokkal” — vélekedett Nagy Zoltánné, akinek szavaival ez írást belezettük. Nem kell nagy képzelőerő inkább csak beleilleszkedni gondolatban annak a — közéletben is munkálkodó — anyának a helyzetébe aki mondjuk már harmadik kisgyerekével maradt odahaza. Mire a gondozási idő lejár, nyugtalanítja, hogy most már harmadjára rugaszkodhat neki munkahelyén a társaihoz való felzárkózásnak. Mert" bármennyire is készségesen, szeretettel „tartják fenn” a helyét, a gyakorlatból csak kiesett, s önérzete sem engedi, hogy sokáig tartson a többiek befogása. Ez is épp elég energiáját felemészti. Hátha még élre is akar törni?! Talán éppen egyetemi továbbtanulással. Hogy lenne arra ereje ha pont a férj megértését segítségét nem kapná meg? Amikor egy nő, családanya azzal mond le, keserű önmeg- adássaL, a továbbtanulásról, s utasítja vissza kinevezését, hogy ♦ „meg akarom tartani a férjemet”, ott még' nincs minden rendben a feleség szerepének értelmezése körül... Persze demagóg türelmetlenség, hübeleba- lázs siettetés itt többet ártana, mint használna. Ki-ki saját családi berkeiben tetten érheti az idejétmúlt felfogások befolyását a női egyenjogúság elvének elfogadása illetve a megvalósulás időnkénti és helyenkénti ellentmondásaiban. A népfrontnak a nőbizottságoknak igen komoly feladata az is hogy a KB nőpolitikái határozatának további következetes megvalósításával egyre stabilabb egyensúlyt teremtsen a nők családi és társadalmi szerepének érvényesülésében. Elsősorban ahnak tudatosításával, hogy a nők érdekében tett ezer- jayiiiL. feáádMoÉPBPlitikai intézke- ^ űéseKÍt'el" Ö^sírangBair a csatád®^ ban is szükség van a munka- megosztás szocialistább, korszerűbb kialakítására. Tóth István \ Gépesített cukorrépa-vizsgálat A Szovjetunióban az „Agrop- ribor” tudományos-termelési egyesülés félautomata, szalagszerű gépsort szerkesztett a cukorrépa cukortartalmának a megállapítására. A berendezés egy óra alatt 180 elemzést végez. A több mint tíz gépből és műszerből álló gépsor egyetlen technológiai láncot alkot. Egy gép a földből kiásott répát először megmossa, majd „lerázza” róla a vizet, és a répa a mérlegre kerül, ahol lemérik a következő elemzéshez szükséges mennyiséget. Ezzel az első, á „szennyes” ciklus befejeződik, és megkezdődik a „tiszta” ciklus, a tulajdonképpeni vizsgálat. A következő gép elkapja a megnyúlt, kemény, fehér répafejeket és villámgyorsán kásaszerű masszává, péppé zúzza. A gondosan összekevert pépet tíz pohárba adagolják, majd kazettába helyezik. A masz- szára reagensként ecetsavas ólmot fecskendeznek, mely lehetővé teszi a cukorszirup elkülönítését. A megszűrt, áttetszővé vált sziruplé egy műszerbe kerül, amely pontosan kimutatja a cukorrépa cukortartalmát. Ezzél a művelet véget ér. Nyugdíj előtt a műszaki vezető — Amikor a szövetkezetét tizennégyen megalakítottuk, akkor én voltam a gárdában a legfiatalabb a 36 évemmel — mondja Doszkocs Nándor, a Bajai Lakberendező és ^Építőipari Szövetkezet faipari részlegének műszaki vezetője. ■ — Most meg a sokszorta nagyobb kollektívában én vagyok a legöregebb, „utolsó mohikánnak” maradtam az alapító tagok közül. A jövő év januárjában nyugdíjba megyek én is. — Nehéz volt akkor, 1951-ben szövetkezetbe tömöríteni az iparosokat? — Nem ment könnyen, mert idegen volt számukra a közöskö- dés gondolata. Mi, tizennégyen, asztalosmesterek, mégiscsak rászántuk magunkat a szövetkezésre. Én üzemvezető lettem. — Milyen akadályokat kellett leküzdeni, hogy az egymást alig ismerő emberekből összehangolt termelő kollektíva váljék? — A legalapvetőbb követelmény az volt, hogy a szövetkezetbe belépők szemlélete megváltozzék, hogy az „én” helyett a „mi” szemszögéből tekintsenek a dolgokra. Enélkül nem tudtunk volna jó munkát végezni, s nem vívhattunk volna ki magunknak tekintélyt a város iparos társadalmában. A megrendelők bizalmáért szinte harcolnunk kellett^ mert a szövetkezeten kívüli kisiparosok igyekeztek bennünket lejáratni azzal, hogy műanyagból dolgozunk. A ma már teljes értékűnek elfogadott. nem hagyományos faanyagokat ugyanis Baján mi kezdtük először alkalmazni. — Milyen 'feladatra hózták lét,, re a szövetkezetét? — Lakossági szolgáltatásokra, asztalos, épületasztalos és kárpitos munkákra vállalkoztunk. Az első évben még csak negyven valahány ezer forintos termelést produkáltunk, de aztán behozták a tagok az összes gépeiket és megindult a fejlődés. A Bútorértékesítő Vállalatnak hálóbútorokat, kárpitozott garnitúrákat kezdtünk gyártani a szolgáltató tevékenység mellett. Ekkor már. megválogattuk, hogy kit vészünk be tagnak, mert a minőségi színvonalat tartani akartuk. Most. 24 év után 260 dolgozója van faipari részlegünknek, termékeinkre Svédországban, Csehszlovákiában . és Lengyelországban is van kereslet. Havonta 7 millió forint értékű árut állítunk elő. — ön hol tanulta az asztalos mesterséget? — Itt, szülővárosomban, Gál József műhelyében, ö szintén belépett a Szövetkezetbe és kissé furcsa volt, hogy akkor én lettem a főnöke. Mint üzemvezető. és később mint műszaki vezető is, gyakran kértem tőle tanácsot, éppúgy, mint a többi idősebb szaktárstól.' — Mint műszaki vezető jelenleg milyen feladatokat lát el? — Megrendeléseket vállalok, irányítom a műszaki fejlesztést, gondoskodom újfajta gyártmányokról, ügyelek heverőink, kárpitozott garnitúráink és egyéb cikkeink jó minőségére és a ter(Szabó Fenne felvétele) melés gazdaságosságára. Természetesen nem egyedül végzem mindezt, — Ez idő szerint mi a legfőbb tennivalója? — Munkavállalás a jövő évre. Eddig már kapacitásunk 80 százalékát lekötöttük, a még hiányzó 20 százalékot sem lesz nehéz leterhelni. Nyugodt led kiismerettel, befejezett munka után akarom a helyem átadni egy fiatalnak. — Milyen volt a szövetkezetben eltöltött 24 év? 1— Zömmel sikert, közös, és személyes örömöket hoztak az évek, de természetesen akadtak nehezebb időszakok is. — Mivel tölti majd napjait, na nyugdíjas lesz? — Méhészkedek, az a hobbym, és sokat leszek friss levegőn. A. T. S. Egymillió dollár importanyag megtakarítását vállalták a békéscsabai Kner Nyomdában A békéscsabai Kner Nyomda dolgozói a XI. pártkongresszus tiszteletére felajánlották, bogy az év végéig egymillió dollár importanyagot takarítanak meg, valamint 400 tonna többlet-csomagolóanyagot, és 14 millió forint értékű termelési többletet érnek el._ A békéscsabai Kner Nyomda külső képe. • Különleges címkéket nyomnak ezek a fémfóliázó nyomdagépek. (MTI foto: Balassa Ferenc felvétele — KS) (>>•) — Amennyit parancsolsz. Holnapra úgyse kell elszámolnunk semmivel, — és átnyújt egy biankó benzinblankettát. — Töltsd ki akkora mennyiségre, amennyi benzint akarsz. Talán csak nem autón fogsz átmasírozni? Nevetek. — Nem. El akarok égetni egyet- mást... Szervusz. — Szervusz, főhadnagy úr ... Ezen is túl vagyok. Kilépek a kúria tornácára, és az autót keresem. Nem áll a többi kocsi között. Csak nagy sokára lelem meg. Szojka félrehúzódott vele. és a fákon túl parkírozott le. Tíz lépésről észreveszem, hogy alszik a legényem. Nem szándékosan aludt el. Feje akarata ellenére csuklott hátra az ülés támlájára. ez látszik a tartásából is. Éélig nyitva a szája. Elmosolyodok magamban. Szegény fiú. Egész nap talpon van, mindig tesz-vesz, szervez valamit, s olyankor senki se látja . fajta, hogy kimerült. Sajnálom felébreszteni, de nem tehetek mást. Aztán :— mielőtt odalépnék a kocsihoz — mégis meggondolom magam. Ha úgy lesz, ahogy akarom... Igen, gondolkodnom kell. meg kell rágnom mindent! Szőj káról azt mondják, hogy kommunista. Lehetséges, annak ellenére, hogy én nem hiszem. De ha mégis?.,. Fáradt a fejem, lassan mozognak a gondolataim. Nem állok át az oroszokhoz ... Ez annyit jelent, igen, azt jelenti, hogy mielőbb el kell jutnom valahová az ország belsejébe, ahonnan felvehetem a kapcsolatot' a szüleimmel. Ehhez viszont kocsi kell. A „Botond”. Én nem tudok vezetni. Tehát, ha Szojka mégis kommunista,.. vagy ha szimpatizál az oroszokkal... Ez esetben át akar majd menni a többiekkel együtt éjjel három óráig, s ha így történik, ki lesz a sofőröm? Persze, Szőj kának elemi joga, hogy átmenjen ... És nekem nem elemi jogom, hogy ne menjek át, sőt, hogy részemről befejezzem a háborút? Jogok... Marhaság! Nem jogokról van szó, hanem arról, hogy mindenki úgy biztosítsa magát, ahogy tudja ... Szojkát nem engedem át az oroszokhoz. S vajon hogyan tarthatnám vissza? Magamban számolom az órákat, hogy mennyi idő is van még az átállásig. Sok. Addig Szojkát... Rápillantok a benzinutalványra, aztán Odalépek a kocsihoz, és felkeltem Szojkát. Pillanat alatt ébren van. Nyugodt tekintete várakozó. Én azt játszom, hogy nagyon gondterhelt lettem odabent a törzsnél. Nem nehéz játszanom. — Figyeljen ide, Szojka — nyújtom át neki az utalványt. — Ma sok dolga lesz... De előbb induljunk! vissza... ' Már pontosan tudom, mit fogok tenni. Szojkára szükségem van: nem állhat át az oroszokhoz! / Tíz perc múlva már a mezőn zötyög velünk a Botond. Szojka előrefigyel. Ráncolja a homlokát. Aztán meg is szólal: — Főhadnagy úr... — Tessék. Átkapcsol második sebességre, mert emelkedő következik. — Valami rosszát szagolok. Ott, a törzs előtt, a sofőrök nem pletykáltak egymással. Mindegyik behúzódott a maga kocsijába. Az ilyesmi sose jelent jót. — Miért nem kérdezte meg tőlük. hogy mi a bajuk? 35) Nem illik az — húzza el a száját. — Sofőretikett... Vajon mennyit tudhat ez az ember? — fürkészem oldalról az arcát. S- mi lesz, ha bemondja a rádió is, hogy Horthv... Rápillantok az autóba épített készülékre. Ezzel a rádióval is csinálnom kell valamit. Szojka két csontos keze erősen markolja a kormányt. Jobb keze feJén egy régi sebhely forradása húzódik át. Szeme a műszerek mutatóin jár, meg a mezőt kémleli. — Mi lesz a dolgom máma, főhadnagy úr? Nemsokára elmondom. újra halljuk az ágyúkat, arról, déli irányból. Szojka leszegi fejét. Kopaszra borotvált, szögletes koponyájának bőrén apró izzadság- cseppek csillannak. Elég melegen süt a nap. — A svábok erősítést kaptak — int az ágyúdörgés irányába. Komor a hangja. Mégis kommunista — jut eszembe a szavairól. — Svábok..'. — A németekre gondol? Oldalpillantás. Csak egy mosollyal felel. — Mondja, Szojka, honnan gondolja maga. hogy én ... ellenszenvezek a németekkel? -— Hogy a fenébe lehetné másként mondani, hogy utálom őket? — Csak rá kell nézni a főhadnagy úrra. Meg aztán a neve... Türr... Akit így hívnak nem szeretheti a németeket. Miközben füstölni kezdek —- egyúttal neki is gyújtok cigarettát — arra gondolok, hogy igaza van. Apám, mióta a'z eszemet tudom, igyekezett elültetni bennem a büszkeséget, hogy mi, családunk, a rokonságunk, a híres Türr István leszármazottai vagyunk, Kossuth katonájáé, Garibaldi ezredeséé. Én el is hittem neki, s gimnazista koromban nemegyszer dir csekedtem is véle. Keszthelyen sökan úgy tudják, hogy apám, a „Türr kovácsmester”, a hagy Tűrr István leszármazottja. Egyszer aztán Pesten jártamban a Széchényi Könyvtárban utána akartam nézni, milyen ágon is származunk ,mi tőle. Ott aztán megtudtam, hogy bizony semmi közünk hozzá. Sajnos, ez az igazság. De any- nyiban igaza van Szojkának, hogy aiki ezt a nevet viseli, az nem szívlelheti a németeket. Megmondjam neki, milyen tervet főztem ki? — gondolkodom, amíg a kocsi átugrál néhány vízmosta mélyedésen. — Nem, most még nem szólhatok. Nem hamar- kodhatom el a dolgot. Ráér megtudni, hogy én egyszer s mindenkorra be akarom fejezni ezt a háborút. Nem akarok tovább verekedni se a németek mellett, se az oroszok oldalán. Nekem elég volt ebből'a lövöldözésből. Egy-kettőre vége lesz már a zenének. Nem szeretném, ha az utolsó akkordok alatt lyukasztanák ki a bőrömet. Szojka előrefigyel. Két okos, csillogó, barna szeme az utat fürkészi. Erős pofacsontján fénylik a bőr. Széles orrán szinte feketén csillannak a szeplők sötétbarna pettyei. Nem sejti, hogy nekem mi jár a fejemben. És jó. hogy nem sejti... Nem szabad kapkodnom. Van időm elég. Még legalább tizenöt perc, amíg Szojka visszatér az első vonalból, a fiúkkal. A három fiú, akiket be kell hívnia, a futóárkok másik-másik szakaszán található. Simon Pista a géppuskás rajnál, Bakos Gaszton a kötszerekkel a középtájon. Hedegűs D. Sándor pedig a balszárnyon, a golyószóró mellett. Amíg megérkeznek, mindent fel kell pakolnom a Botondra. Mindent, amire szükségünk lehet. A gólyószóró már fent van, elrejtve ■a sofőr ülés alá. A kocsi hátsó részében, a rakterűiden, a padok alá kell bepréselnem a tölténykészletet, a két tucatnyi kézigránátot, a golyószóró tartalék-heve-, dereit és a két kenyérzsákot, amelyek tele vannak élelemmel. Szojka szerezte, ami bennük van. Ötöd magammal szököm. Csak mi öten maradtunk meg abból a régi századból, amelyik 1941-ben elindult a frontra. A többi legény — halott, nyomorék vagy hadifogoly. De most már nem róluk kell gondolkodnom. A megmaradotta- kat kell megmentenem, akikkel három esztendeje együtt vagyok. S ami Szojkát illeti — őt négyünk érdekében, akarata ellenére kell magammal vinnem. (Folytatjuk.)
