Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-30 / 280. szám

1974. november 30. • PETŐFI NÉPE f 3 Jubileumi kiállítások a jövő évben öt országos művészeti kiállítás gazdagítja a felszabadulás 30. év­fordulóját köszöntő rendezvények sorát a következő 'évben. Az első országos kiállításra január 25. és február 23-a között ikerül sor a Műcsarnok összes termeiben. .,Köztulajdon” címmel az utolsó három •évtized során születétt köztéri szobrokat, közösségi épületeket díszí­tő alkotásokat, vagy azok fényképeit mutatják be. E gyűjteményes Tdállítás után — .március 22. és április 20. között — a magyar pla- kátroűvészet legfrissebb termését láthatjuk majd a Szépművészeti Múzeumban. Ezt követi a jubileumi képzőművészeti kiállítás, a leg­utóbbi nemzeti tárlat óta készült festészeti, szobrászati, grafikai al­kotások seregszemléje, amelyet április 2-án, a felszabadulás évfor­dulójának előestéjén nyitnak meg a Műcsarnok összes termeiben, és májusi 11-ig tartanak nyitya. Május 17. és június 22. között országos karikatúra-kiállításon 15— 17 művész rajzait tárják a közönség elé. Végül a jubileumi tárlat- sorozat iparművészeti kiállítással zárul. Június 7. és július 13. között a Műcsarnok termeiben a mai magyar iparművészetről nyújtanak átfogó képet a kiállításra kerülő modem használati és dísztárgyak Ugyancsak a következő év szeptember 20. és november 9-e között rendezik meg a Műcsarnokban a 3. nemzetközi kisplasztikái bien- nálét, 35—40 ország részvételével. 1975 utolsó negyedében a Mű­csarnok és az Ernst Múzeum jelentős külföldi kiállításoknak ad helyet. Ezenkívül a Féiíyes Adolf teremben a Helikon Galériában és a KKI kiállítótermében egész év folyamán lehetőséget nyújtanak a magyar művészek egyéni kiállítására. Magyar—lengyel vegyiszál csere a tőkés import csökkentésére A HUNGAROTEX és a lodzi TEXTILIMPEX külkereskedelmi vállalat aláírta a korábban meg­kötött magyar—lengyel vegyiszál- gyártás szakosítási szerződés alapján az 1975-re szóló szállí­tási megállapodását. Ennek kere­tében a lengyel fél elana poliész­ter szálasanyagot szállít, a ma­gyar Viscosa gyár poliamid fona­la és políakrilnitril szálasanyaga ellenében. Ezeket a szálasanya­gokat a korszerű textiliák, ruha­anyagok és kötöttáruk alapanya­gául használják. Jövőre a kölcsönös szállítások értéke már meghaladja a 12 mil­lió rubelt. Így lehetővé válik mindkét fél részére a tőkés ve­gyiszál import további csökken­tése. Téli könyvvásár gyerekeknek A BAM • x** r r rirr* ifjú építői # A Bajkál—Amur Vasútvonal építői ideiglenes járdát épí­tenek készülő állomáshelyü­kön — valahol a szibériai őserdőben. (APN—felv.—KS) Gazdag a téli könyvvásár gyer­mek- és ifjúsági műveinek vá­lasztéka. A Móra Kiadó gondo­zásában megjelent kötetek alap­vető célja — szóljanak bármely korosztályhoz — az irodalmi ne­velés, az irodalmi élményszerzés. Csupa mese — ez a címe annak a meseantológiának, amelynek szerzői között olyan kiváló írók szerepelnek, mint Gyurkovics Ti­bor, Ignác Rózsa, Kormos Ist­ván, Mándy Iván, Pilinszky Já­nos, Sziráki Judit és Zelk Zol­tán. Második kiadásban látott napvilágot az óvodásoknak szóló leinké-picinké című magyar nép­mese-válogatás Reich Károly il­lusztrációival. Alapozó könyvek választékát növeli József Attila Altató című verse — és Kormos István Luca széke című munká­ja Würtz Ádám rajzaival, vala­mint Varga Katalin: Utazz ve­lünk! című munkája Kondor La­jos illusztrációival. Radnóti Mik­lós Esti mosolygás című versének lapozó könyv változata Hincz Gyula illuszrtációival készült. Nagyobbaknak szóló képes- és mesekönyvek sorában jelent meg például Az aranycipellő, az uk­rán népmesekincs átfogó váloga­tása. Történeteket és meséket kí­nál az óvodások számára a Má­kosrétes című antológia; magyar szerzők között szerepel többek között Jékely Zoltán, Lengyel Balázs, Tersánszky Józsi Jenő és Zelk Zoltán, de a külföld gyer­mekirodalmát is ismert nevek fémjelzik. Az idén indult, s máris kere­setté és népszerűvé vált Már tu­dok olvasni-sorozat két további kötettel gazdagodott: Hárs László Nem leszek az unokád, és Kopá­csy Margit Rigó a fán című kö­tete szól a betűkkel, az olvasás tudományával csak nemrég is­meretséget kötött gyerekeknek. Üj sorozat indult a Kisdobosok évkönyvével. Az 1975-ös kötet, tartalma szorosan kapcsolódik az úttörőszövetség „Nem térkép e táj” elnevezésű expedíciójához.- Történelmi, földrajzi témák mel­lett helyet kaptak az évkönyvben jelenetek, bábjátékok, Barkács- ABC és sok egyéb, amiben örö­mét lelheti minden kisdobos. Az 1975-ös Fiúfc évkönyvének_ mint­egy 300 fényképpel illusztrált kö-' tete számos olvasnivalót tartal­maz a tudomány, technika, mű­vészet, sport világából és izgal­mas útleírásokat, színes riporto­kat, hasznos tudnivalókat közöl. A Lányok évkönyvében a lá­nyokat mindig érdeklő témák — a divat, lakberendezés, szépség- ápolás — mellett helyet kaptak idegen városokról, vadászatról, gyárakról, műemlékekről szóló cikkek is. A kiadó a tízéveseknek szánta, de a nagyobbak is haszonnal for­gathatják az „így élt.. .’’-sorozat köteteit. A terebélyesedő sorozat most Lengyel Dénes: „Így élt Jó­kai Mór,” és Niederhauser Emil: „így élt Nagy Péter” című köny­veivel gazdagodott. A szép kiál­lítású képes történelem-sorozat Fekete Sándor: Haza és haladás, Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása, valamint Makkai László: A reneszánsz vi­lága című kötetét kínálja, amely nemcsak eseményekről szól, ha­nem az emberi gondolkodás vál­tozásáról, a tudomány, az ipar, a kereskedelem fejlődéséről is. (MTI) 90 ESZTENDEJE SZÜLETETT A KOSSUTH-DÍJAS NEMESÍTŐ Szemelvények Kocsis Pál írásaiból Ügy éreztük, hogy Kecskemét legnagyobb szülötteit is bemu­tató Aranyhomok antológia nem jelenhet meg Kocsis Pál mélta­tása nélkül. Azt a megbízatást kaptam, hogy keressem meg, ír­jak róla. őszi napsütés aranyozta a tá­jat, mézillatú szellők fodrozták i a katonatelepi szőlőtáblákat, gyümölcsligeteket. Ilyenkor ér­zi az ember, hogy szép ,az élet, gyönyörű a világ. Pali bácsit akkori már meglegyintette egy­szer az elmúlás, csak az ő vas­szervezete gyűrhette le o kórt. Tudhatta, 1962 októberében, hogy hamarosan itt kell hagynia az általa annyira szeretett tájat. Az árnyas földúton a Kocsis-ház felé haladva azon gondolkod­tam, hogy miként hangoljam jókedvre az akkor 78 esztendős be­teg embert.... Az udvaron találkoztunk. Kis padkán üldögélt es _ mezítlábasán kukoricát morzsolt. Arcáról egy pillanatra nem her-’ vadt le a mosoly. Mint lefelé fordított bőségszaru a kincseket, úgy ontotta a jókedvű történeteket. Meg a terveket. Egyszerűen ne. vett tudomást koráról, betegségéről, ezer szállal, gyökérrel kapasz­kodott az élethez, mint a háza mentén álló öreg fa. Elpusztitna- tatlannak látszó erő dobogtatta a fáradt szívet, hajtotta a vert d meszesedő erekben, acélozta a megkopott csontokat. , ' Neki lett igaza. Még ezerötszáz hajnalt látott a hajdani birka- legelőkön pompázó szőlötáblákról. Hihetetlen munkabírása, élet­kedve rácáfolt a kórmegállapításokra. Többet kibírt, mint a leg­több ember. ’ Sokat töprengtem azóta is, hogy milyen ember volt Pali oácsi. Milyen adottságainak, tulajdonságainak köszönhetők eredményei, mivel vonzotta az embereket, mi volt méltán becsült életművének számunkra is hasznosítható titka. . . ,, ^ , Átnéztem a munkásságát bemutató írásokat, a róla rajzolt port­rékat és elszomorodva állapítottam meg, hogy milyen keveset tu­dunk Pali bácsiról. Az életrajz száraz adatait már lexikonok őr­zik. Megírták róla, hogy festőművésznek készült, felsoroljak az ál­tala nemesített szőlőfajtákat, kitüntetéseit stb. Miként érzett, gondolkodott, hogyan szemlélte_ a világot, milyen természetet örökölt szüleitől, kevesen tudják. Még varat magara a teljességre törekvő Kocsis Pál monográfia. Születésének 90. évfordulóján — a tiszteletadáson Javul — azért közlünk nyomtatásban publikált és kéziratai írásaiból szemelvé­nyeket hogy így is közelebb hozzuk olvasóinkhoz Pali bácsit. Lili­kéi tanulmányai tanúsítják, hogy mennyire szerette az embere­ket beszédesen bizonyítják közvetlenségét, gyakorlati érzékét. átvettem. Mint a kecskeméti gazdasági iskola igazgatója te­lepítette Máté ezt a területet. Volt itt minden nemesebb bor- és csemegeszőlő, csak kadarka nem. Lassan átgyúrtam és el­egyenesítettem kissé az egész területet, a saszlákat, a rizlin- geiket kidobtam, Mathiász bá­tyám fajtáival, meg saját fajtá­immal telepítettem be az egé­szet. de köztes fákkal, emellett külön csináltam a Hankovszky- rendszerű körtést. A homok dicsérete Minden egyes itteni embernek személyes érdeké, hogy a homok értékes, kincses tárháza legyen a hazának. Az itt született ember­nek kedvesebb, mint akár Bada­csony, akár Tokaj. Széllel, vízzel, homokkal küzdve találja meg a két folyó közti ember az alkotó kedvét. Szőlősgazda, tanár, ipa­ros, mind iparkodott" itt magá­nak egy kis homokot szerezni. Egymástól tanulva, mindennemű szakképzettség nélkül, saját ká­rukon tanulva építették a Kecs­kemét körüli szőlőhegyeket. A fajták sem maradtak meg átváltozás nélkül, és a művelő­dési módok is változtak. A kül­földről idehozott fajták elcsene- vészedtek, elcsicskurásodtak, a talajvíz vagy az aszály végzett velük. De a sikertelenség új erőfeszítésekre sarkallt; kezdték újra telepíteni. Most már elegye­nesített talajban, szél-hossz irány­ba és engedték homokba süly- lyedni a tőke fejét. A hiányokat döntéssel pótolták. Tanács a főiskolásoknak Ifjúságáról Katona Zsigmond rábeszélte barátait, hogy jöjjenek Kecské­mé tre. Még Mathiász Jánossal is megkedveltette — a későbbi — Katonatelepet. Ekkor már híres fajtagyűjteménye volt Hankov- szky Zsigmondnak és Katona Zsigmondnak Ürréten. Míg Ka­tonatelepen és az állami kor­mányszőlőben — Miklóstelepen — a hegyi szőlészetet utánozták, addig Hankovszky elegyenesítet­te területét, az alacsonyabb fék-, vésű részt magasabb részekből víztelenítette, erdőöwel védte területét: de vizesárokkal válasz­totta el a fás részt. Köztesek vol - tak ültetve alma- és körtefák, de lekötözve sorba, hogy ne árnyé­kolja a szőlőt __ I tt éltem én az iskolai nyári szüneteket, mint Zsiga bátyám keze-lába. • Én másztam a fákra, diktáltam a fákról az évi jelen­tést. amit Zsiga bácsi a most_ is meglevő jegyzőkönyvébe bárt. Amelyik fajtáról az állt, már 4 éven keresztül, hogy nem külö­nösebben értékeis. már le is vá­gatta velem az ágat, ő pedig át­húzta a lapját. Ezt a módszert vettem át a szőlőfajtáim értéke­lésénél. Ekkor kezdte Unghváry László telepíteni ceglédi faiskoláját a tanítóktól bérbe vett földjén. Ennek nemzőgallyait Zsiga bá­tyánk ajánlására mi szedtük lg, vigyázva a névre és a számra, több nyáron át. Ezekkel a szemző­hajtásokkal Unghváry gyalog ment Űrrétrpl Ceglédre. így kapcsolódott Hankovszky gyü- mölcsészetünk fejlődésébe. Katonatelepi emlékek Katonatelep népes szőlőtelep volt mikor itt 1912'-ben a Máté- féle szőlő egy részét, 13 holdat Kedvep fiatal hallgatóság! Ügy szólok hozzátok, mint a jövendő gyümölcsészet és kertészet úttö­rőihez. Mert a növénynemesí­tés, állattenyésztés fejlesztése if­jú embereknek célja kell, hogy legyen. Ez a múnka, ha netán is ad anyagiakban érezhető boldogu­lást, sikerélményt feltétlenül nyújt. Észrevesszük, hogy a ter­mészet fejlődésében — ha kicsit is — érvényesül akaratunk. A helyi adottságokhoz jobban al­kalmazkodó, igényesebb fajtákat állíthatunk elő. Ha így történik, akkor az eredmény boldogít, ami szenvedéllyé, életcéllá teszi a nö­vénynemesítést vagy állatte­nyésztést. Erre az én életem is példa le­het. Én többször változtatni akartam pályámat, de mindig visszahozott a sors, az elkötele­zettség a szőlőtőkékhez. Válaszol az illetékes A menetjegy pénztáros nem hibáztatható Október 9-i lapszámunk Olva­sóinké a szó rovatában hoztuk nyilvánosságra a Mire_ való a menetjeigypénztár? című sorokat. Megírtuk, hogy Barna Gergely solti lakosnak — mint azt le­velében elpanaszolta — szeptem­ber 10-én, délután fél háromkor a kecskeméti MÁVAUT-pályaud- varon használhatatlan jegyet ad- -tak, azt ugyanis nem fogadta el az egy órával később induló — Solton át Kalocsáig közlekedő — autóbusz kalauza. Mivel a 26 fo­rint értékű bilétát a pénztáros­nő érvényesítés, illetvei kicseré­lés helyett eltépte, így újat kel­lett váltania olvasónknak, aki a ráfizetés miatt, meg az ilyesféle utaskárosító gyakorlat ellen emelt kifogást. Az ügyre levélben válaszoltak a Volán 9-es számú Vállalat il­letékesei. Többi között arról tá­jékoztattak, hogy a vizsgálatuk során kiderült: nevezett a meg­jelölt napon a 13 óra 50 perckor kiinduló dombóvári járatra vett menetjegyet, vagyis a MÁVAUT- nál nem fél háromkor, hanem lényegesen korábban — még ezen dufiántúli városig közleke­dő autóbuszra szóló jegyek áru­sítása idején lejárt. Az akkor kapott biléta pedig valóban nem jogosította fel á Solton is megál­ló kalocsai járat igénybevételére. Az utasnak azonban lehetősége -volt — őt erre a kalauz figyelmez­tette is—.hogy a kérdéses jegyet érvényesíttesse, vagy az árát visz- szafizettesse. Ö inkább új me­netjegyeit kért, a másikat pedig a pénztárban hagyta, önként A történtek miatt tehát az érintett Volán-alkalmazott nem hibáztat­ható. Befejezésül, mejgtudjuk a hi­vatalos sorokból, hogy a hasonló kellemetlenségek megelőzhetők, ha a menetjegy ' megváltásakor mindenki világosan közli az elő- -vételi pénztárossal, hogy hová és melyik időpontban induló távol­sági busszal szándékozik utazni. Tíz katona házat épít Duzs László honvéd semmiben sem különbözött azoktól a jú­nius 27-én bevonult újoncoktól, akikkel együtt húzott bakancsot, Rajparancsnoka Szabó Béla sza­kaszvezető — aki szintén kecs­keméti. s háromszoros kiváló ka­tona — szótlan, szerény fiúnak tartotta. Október elején, egyik éjszaka a hajnalig tartó beszél­getésen azonban más is kiderült. Duzs László ugyanis arra kérte rajparancsnokát, ha lehet, ha a szolgálat és a kiképzés megenge­di, szeretne hazajárni, mert ösz- szedőlt a házuk. A család a há­rom gyerekkel a nagymamához húzódott, s most egy konyhában laknak. A rajparancsnok, aki a kecskeméti alakulatnál ismerke­dett meg Duzs honvéddel, s aki­nek a rajában több nős ember is szolgálatot teljesít, nem tett ha­tározott ígéretet, de egyenként le­ült a raj katonáival: Kovács László őrvezetővel. KisS János Őr- vezetővel, Endre István honvéd­del. Bíró Ferenc honvéddel, Vida Ferenc honvéddel, élenjáró ka­tonákkal. s beszélt Fekete Ferenc, Csőszi László. Kovács Béla és Zoboki József újoncokkal is. A téma: segíteni kellene Duzs La­cinak. családjának. A fiúk, akik között két kőműves, három laka­tos,- nehézgépkezelő, pinéér és segédmunkás is volt. már az első szóra kijelentették: szívesen ál­dozzák kimenőjüket, szabadnapju­kat, sőt az eltávozásukat is erre a munkára. A rajparancsnok nem csodálko­zott ezen a felajánláson, hi­szen az együtt töltött néhány hó­nán, az egymáson való segíteni akarás már más formábap is megmutatkozott. A rajparancs­nok tudta, hogv csak akkor for­dulhat ilyen kéréssel a parancs­nokához, ha az eddigieknél is jobban helyt állnak a napi szol­gálatban, eíedményesebben old- > tonái megjelentek Kecskeméten, a Brassói utca 3. szám alatt, s megkezdték a munkát. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a vályog­házat teljesen le kellett bonta- niok. kiásni az alapot, s a volt szoba-konyhás lakás helyén két szobát, konyhát, fürdőszobát, elő­szobát kellett kialakítaniok. A szerszámokat kölcsönkérték, az állványokat maguk készítették.^ Az alapozás után gyorsan nőt­tek a falak, amikor közbeszólt az idő és a nagyobb családon való segítés gondja. A fiúk há­rom héten át dolgoztak a Szik­rai Állami Gazdaságban esőben, sárban, csatakosan. de nem mondtak le korábbi ígéretük tel­jesítéséről. Már az első szabad­napon ismét ott voltak a Duzs családnál, s folytatták az építke­zést. Duzs Laci édesanyja és a nagymama szinte saját fiainak tekintette a katonákat, mert míg a fiúk vakoltak, cserepeztek. a tető gerendáit ácsolták, a nagy­mama rendbehozta ruháikat, sőt még a cipőjüket is kitisztította." (Morogtak is érte a fiúk, de a nagymamát erről nem lehetett le­szoktatni.) Az építkezés már befejeződött, a falak kimeszelve várják a csa­lád beköltözését, ég a villany, folyik a csapból a víz. egyszóval kész a ház. a Duzs család ott­hona. Eközben azonban más is történt. Korábban ennél a rajnál akadtak gondok a fegyelemmel, de amióta a vállalás megszüle­tett, nem volt fegyelmi vétség, mert érezték, ha valaki vétene a fegyelem ellen, nem haladna az építkezés. S Duzs "honvéd, aki­től csupán azt kérték a többiek, a parancsnokok, hogy lelkiisme- rete-e- -> katonai köteles­ségét, eljutott a kiváló szint elé­réséig. — Nem várunk köszönetét — mondta Szabó Béla szakaszveze­• A Duzs család és a házépítő fogadott fiúk tő — hiszen egy elvtársunkon, egy családon segítettünk, KISZ- taghoz, katonához illő módon". Kettős célt értünk el ezzel: új otthont teremtettünk egy rászo­ruló családnak, s közben mi ma­gunk is jobb katonák lettünk. Gémes Gábor • Szabó Béla szakaszvezető: „Nem várunk köszönetét” ják meg a kiképzési feladatokat, s tovább javítják a fegyelmet. Tóth Zoltán őrnagy, aki köve­telményt támasztó ember, de mint jó apa gondoskodik fiairól, végighallgatta a rajparancsno­kot. Amikor az befejezte, gon­dolkodott egy kicsit, s így szólt: — Örülök, hogy ezt ép'pen ön­től hallom. Hozzájárulok vállalá­sukhoz, de csak egy feltétellel: amit ígértek, azt teljesíteni kell, minden körülmények között. A fiúk lelkesedése — érthető módon — magasra csapott. Duzs honvéd az első kimenőjén érte­sítette családját, megszerezték az építési engedélyt, az építkezéshez szükséges OTP-kölcsönt, 47 ezer forintot. A család hitte is, nem is. amit fiuk mondott, de min­denesetre megvásárolták az anyagot és várták, nagyon vár­ták a katonákat. Október 12-én Szabó Béla szakaszvezető és ka­9 Endre István honvéd, kolta a falat. aki a polgári életben kőműves, vígan nu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents