Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-27 / 277. szám
1 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 27 A jómód dilemmája Tizedik dicséret Hűvös, szeles idő volt, az eső elállt, a tsz fogatai hagymát szállítottak. A környező községekben egyszerre szólaltak .meg a harangok. Dél van — nyugtázta magában a harangszó hallatára Háry Jenő tartalékos tizedes, a hercegszántói termelő- szövetkezet traktorosa. Lbvai csendesen ballágtak a köves úton. Tonnányi vöröshagymát vontattak maguk után. — Egy órára a gazdaságban leszek, s pontosan ebédre érkezem — következtetett a fogatos. Jól is fog esni majd az ebéd — szövögette tovább gondolatait — hiszen régen volt már reggeli. Háry Jenőt a mostoha időjárás alaposan kizökkentette megszokott mun- karitmusából. Állandóan zavarta az eső. Dupla erőkifejtéssel is nehezen haladt a terménybetakarítással. A fekete, ragacsos sár próbára tette az állatokat is. Azok gondozása erőnlétük fenntartása a normálisnál sokkal több munkát igényelt. Rossz vége lesz ennek a kegyetlen időnek! A hagyma, burgonya nagy része a földben van, a szüretelést, répaszedést, tengeritörést jóformán el sem tudták kezdeni. Es a háztájiban is sok mindent kellene csinálni. De mikor, ha állandóan zuhog az eső? — latolgatta Háry Jenő a tennivalókat, miközben a gyümölcsös mellett mozgó idegenre tapadtak szemei. Hirtelen minden gondját elfelejtette, s katonaélete jutott eszébe. Pontosan azon a határszakaszon, ahol a termelőszövetkezet földje van, vigyázta a határt sorkatona korában. Huszonnégy hónapon át portyázott, ellenőrizte a járőröket, s mint rajparancsnok, a gyümölcsös körül is gyakran vezetett határőrizeti foglalkozást. Amikor pedig kimenőt kapott, Juhász Ilonkához vezetett az útja. Megszerették egymást és még katona korában megesküdtek. Háry Jenőnek Budapest . után persze nem volt könnyű megszokni a falut, de a családi boldogság, a két fia arra ösztönözte, hogy Budapest helyett a falut, az Egyesült Izzó helyett a termelőszövetkezetet válassza. A határőr tizedes katona korában három határsértőt fogott el. Egyik alkalommal riadócsoport parancsnoka volt és egy idegen állampolgárt csípett fülön, aki Nyugatra akart disszidálni. Égy másik esetben pedig amikor az őrs kocsijával Hercegszántóra ment civilek jelenlése alapján két kalandvágyó fiú tiltott határátlépését akadályozta meg. Példamulató munkájáért és magatartásáért parancsnoka kilencszer részesítette dicséretben. A tartalékos tizedes a környékbeli lakókat személyesen ismeri. Gazdag határőrizeti tapasztalata révén az első pillanatban megállapította. hogy az idegen nem jár- jó úton. Az idegen, amikor a szekér a gyümölcsöshöz ért. meggyorsította lépteit és felemelt kézzel jelezte, hogy álljon meg. — Gyere csak, gyere — gondolta a tartalékos tizedes — legalább nem én futok utánad. Az idegen a kocsihoz érkezett és köszönt a fogatodnak. Háry1 Jenő viszonozta a köszönést és udvariasan megkérdezte a jövevényt, hogy miben segítheti. — Hová megy? — kérdezte az idegen. — A faluba — szólt a válasz. — Én is a faluba igyekszem, felülhetek a kocsira? — Tessék! — mutatott az ülésre a fogatos és kissé jobbra húzódott, hogy kényelmesen elférjenek az ülésen. — Ha szabad kérdezni, kihez megy? — érdeklődött a fogatos. — Az édesapámhoz,- azaz Nagy Sándorhoz — válaszolt határozottan az idegen. Háry Jenő biztos yolt Benne, hogy útitórsa tiltott módon akár- ja átlépni a/határt, s az útjába került határőr járőrnek csak annyit mondott: „Jelentsd az őrsparancsnoknak, intézkedjen egy határsértő bekísérésére!” S mint aki természetesnek tartja civilként végzett határőrizeti munkáját, a lovak közé csapott, hogy i egy órára a gazdaságban legyen. Másnap az örsparancsnoktól'tud- ta meg, hogy Nagy Sándor'foglalkozás nélküli, pomázi lakos tiltott határátlépését akadályozta meg, amiért a határőrségtől dicséretet kapott Gazsó Béla A szocialista brigádok a bajai Kismotor és Gépgyárban öt perc múlva befejeződik1 a délelőttös műszak a bajai Kismotor és Gépgyárban. A gépműhelyben, a szerelőcsarnokban éppúgy, mint a galvanizálóban, vagy másutt, egyetlen munkahely sincs gazdátlanul. Senki nem nézi az óráját, a gépek is éppen úgy dübörögnek, mintha csak most kezdődött volna a műszak. ß i O'K rn^o i i ö i cl o*i I r Három szocialista brigád veze-1 tője most nincs köztük, mert éppen azt tudakoljuk tőlük, hogy miért hiányzik a „szótárukból” a nincs, nem tudom, nem lehet. És még egypt: mi az, ami fűti, lelkesíti az embereket még akkor is, ha a több munkáért gyakran sem jutalmat, sem prémiumot nem ígérnek. A kérdésre nem könnyű válaszolni, mégis mindhárman szinte egyszerre kérnek szót. Varga Jánosné a galvanizáló meósa, az jd. Tánczos György szocialista brigád vezetője: Amikor egy brigád megalakul, sokféleképpen gondolkodnak a tagok. Meg kell találni azt a hangot, megteremteni azt a légkört, amelyben a brigád tagjai egyetértenek, jól érzik magukat, kialakul a közös érdeklődés, együtt tudnak örülni, s ha probléma van, együtt törik rajta a fejüket. Az én brigádomnak 15 tagja van, de ahhoz, hogy egyek legyünk, az kellett, hogy egyformán - gondolkodjunk. Ha új dolgozó jön a brigádba, úgy beszélünk vele, mintha már évek óta hozzánk tartozna, megmutatjuk a munkahelyeket, bemutatjuk a brigádtagokat,' és kívánjuk neki, hogy nagyon jól érezze magát közöttünk. Azután fokozatosan, lépésről-lépésre szoktatjuk a kollektíva már ki- alákult munkastílusához. Nálunk, a galvanizálóban a munka jelgSS 'S332Öj'jö; ÜJ f „ ■ legénél fogva nem a legtisztább munkakörülményék között dolgozunk. de munkánkra nagy szüksége, van a vállalatnak. Akik , ott dolgoznak, ezt mindannyian megértik és becsülettel helytállnak. Vágvölgyi Józsefné a gépműhely egyetlen aranykoszorús szocialista brigádjának, a Béke brigádnak a vezetője: — Hétszer nyertük ej^a szocialista címet, s bárkit megkérdezhet közülünk, azt válaszolja, hogy a cím helytállásra. példamutatásra 1 kötelez bennünket. A gyár, vagy az üzemegység vezetői még' soha nem tudtak olyat kérni tőlünk, amit ne teljesítettünk volna. Mi már eljutottunk arra a szintre, hogy nem kell magyarázkodni, “ nem kell agitálni bennünket. Nem egyszer előfordult, hogy más brigádok által' készített hibás munkadarabot ki kellett javítanunk. Az idő sürgetett, erre sem munkalapot, sem túlórát, de még csak köszönetét sem váriunk. Elvégeztük a munkát, mert tudtuk, hogy ezzel a másik brigádot — amelyet nem a rossz szándék vezetett — segítjük, ez a segítség pedig szocalista vállalásunkban is szerepel. Torgyik Mihály, a Pável Bel- jajev négyszeres szocialista brigád vezetője a szereidében: — A szerkesztők, a ' gépműhely és mondhatnám valamennyi műhely munkája nálunk összpontosul. Az alkatrészeket mi szereljük össze és végtermékként adjuk tovább. Szeretjük a munkánkat. Természetesen nálunk is előfordulnak rendkívüli helyzetek. Nemrég az NDK-ból kaptunk megrendelést ablakvédő rácsokra. Szerszámot azonban nem küldtek hozzá. Az alkatrészek elkészültek és két nap állt rendelkezésre, hogy ösz- szeszereljük. Ekkor a brigád ösz- szedugta a fejét és elkészítettünk egy szerszámot, amivel igen gyorsan el lehetett végezni az összeszerelést. A repülőgép már várta a Ferihegyen az ablakvédő I „. Fürdünk a társadalm lét melegében, de a túl hosszt ideig tartó, fürdő elernyeszt. Csal ki kell lépni belőle és máris ki ■derül, hogy ez a melegház mi lyen infantilissá teszi és meny nyíre elpolgárositja az embert' — olvasható Regis Débray-nek Guevara’ harcostársának egyil munkájában. Debrayn kívül (és nála jóvá korábban is) sok társadalomtudós vés politikus megfogalmazti már azt a gondolatot, miszerin a társadalmi jólét „langyos melege” romboló következményekkel jár. Ezek a gondolkodók úgj vélik, hogy az anyagi bőségbő társadalmi méretű deviáció fakadj amelynek eredménye az energiaváltság, tespedés, az általános romlás és a hanyatlás S mi több, a fizikai ernyedéssel — úgymond — együtt jár a társadalmi értékek felbomlása, az erkölcsi züllés, az állampolgárok meghasonlása, kiábrándulása és eltunvulása, s a folyamat egy idő után teljesen cselekvésképtelenné teheti az egész társadalmat. , A riasztó képek felsorolását folytathatnánk, > azonban célszerűbbnek látszik végiggondolni, hogy a társadalom életében jelentkező negatív tendenciák valóban az adott társadalom jólétéből fakadnak-e. Mindenekelőtt a jólét fogalmát kell átgondolnunk. Mit nevezhetünk társadalmi jólétnek, vagyi jómódnak? Egyáltalán van-e az anyagi és szellemi gazdaságnak valamiféle kívánatos, kiszámítható és bemérhetőt határa, amelyen túl a tespedés, a bomlás, a degeneráció következik? Szocialista társadalmi viszonyainkra áttéve a kérdést, melyek gazdagodásunk — anyagi és szellemi fejlődésünk — várható határai, mi az, ami még elérhető, és mi az, amelytől óvni kell társadalmunkat? E kérdések évek óta érdeklődésünk előterében állnak, a mi marxistáink is vitáznak róluk. Érdekes módon akkor kerültek napirendre, amikorra társadalmunk elju- • tott egy viszonylag magas fejlettségi szintre, amelyen a mindennapi megélhetés gondjai már nem, vagy csak elvétve , jelentenek problémát. Sokan úgy gondolják, hogy anyagi jólétünk fát- ^^hatójegyei (a bővülő áruválasz- ? \ték, a gépkocsi, a, telek, a , nya- -* ralo'-?—, hogyha' megváltozott életmód egyéb kellékeiről ne is beszéljünk —) már-már a fo- gyaszói mentalitás megjelenését, a kapitalizmus másolását, szocialista vívmányaink feladását jelentik. • Mások előszeretettel állítják hogy anyagi létünk gyors 1 változásait a társadalmi tudat nem képes követni, | máris kialakult az a paradox helyzet, amelyet egyszer az elmaradott tudattal, másszor pedig a forradalmi változásokkal lehet illusztrálni, természetesen a szemlélő hangulatának, óhajának vagy nemegyszer szándékának megfelelően. Társadalmi jelenünk reális meg-* ítéléséhez viszont szélsőségektől • mentes, objektív álláspontra van szükség. Ugyancsak objektív álláspont szükséges a társadalmi jólét megítélésében. A jóléttel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy meglehetősen relatív fogalom. Közismert, hogy egy-egy ország átlagos életszínvonalának meny- nyiscgi mutatója más országban mérhetetlenül alacsony, vagy kimagaslóan magas is lehet. Havi 100 dollár a fejlettebb országokban nyomorúságos életmódot jelent, viszont a gyengén fejlett országokban esetleg biztos megélhetést, az adott körülményekhez képest „jómódot” biztosít. A jómód ugyanis nagyon sok tényező függvénye. Függ az adott társadalom rendszerétől, fejlettségi fokától, és függ azoktól a gazdasági-társadalmi tradí- ; cióktól, amelyek az adott társadalomban kialakultak. Megítélésünkben éppen ezért nem alkalmazhatunk , valamiféle általános mércét — ilyen nincs is —, I ezért mindig az adott gazdasági-társadalmi szinthez, tehát önmagunkhoz kell mérnünk az állampolgárok életszínvonalát, jói létét. Hazánk gazdasági fejlett- i sége alapján a közelepesen fej- c lett országok közé tartozik, s ebből következően életmódunk megítélésénél nem lehet a fejlett országok, vagy az alulfejlett or- ’ szágok mércéit alkalmaznunk. , A különféle fejlettségű és el- c térő társadalmi rendszerű országok életmódjának, jólétének 1 összehasonlítása egyébként is meglehetősen nehéz, nemegyszer I lehetetlen vállalkozás. Az élet- t mód és a jólét ugyanis minden esetben túlmutat azokon a mérhető és összehasonlítható ténye- r ken, amelyek az adott társadalom 1 anyagi termelésével kapcsolatosak. A jólét nem redukálható egyoldalúan csak az anyagi jólétre, mivel az életmód és a jólét fogalma szükségszerűen -tartal- 1 mázzá társadalmi élet valameny- nyi szféráját. Éppen ezért a jómód nemcsak anyagi gazdagságot jelent, hanem magában foglalja a szellemi élet gazdagságát is. Márpedig anyagi lét és kulturális élet kölcsönösen feltételezi egymást, s egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy egyiket á másik rovására egyoldalúan előtérbe állítsa: 0 Azokban az országokban, amelyekben nem jön létre, vagy tártósan megbomlik az egyensúly a társadalom anyagi és szellemi léte között, óhatatlanul megjelennek a deviáció (a ..normálistól” eltérő) különféle jegyei. Ha az anyagi jóléttel nem párosul a neki mgfelelő magas szintű Szellemi lét, akkor az anyagi javak fogyasztása öncélúvá válik és az állampolgárok hiába hajszolják az anyagi javak elsajátítását, a fogyasztás nem az elvesztett emberi és kulturális értékek kompenzációját jelenti, hanem zaklatott és tartalmatlan életmódot, amelyben; óhatatlanul a ,,polgári asodás” jegyei válnak a társadalmi élet jellemzőivé. Ilyen esetekben a bőség „langyos melege” nemcsak „infantilissá” teszi az embert, hanem kábrándulttá, cinikussá is,-' azaz a fogyasztásban való elidegenedés jelei nyilvánvalóan kiütköznek az állampolgárok cselekvésében, emberi kapocslalaiban és gondolkodásmódjában is. Az anyagi és szellemi lét egyensúlya mggbomolhat más : forrnában. is. ftzolf^az* elképzeléséit ugyanis, amelyek a fejlett^ ■ társadalmat megfelelően fejtett anyagi termelési szint nélkül gondolták el. a gyakorlatban sorra meghiúsultak. Gondoljunk csak a népi kommunák kínai gyakorlatára, a diákmozgalom hippi kommunáira, vagy azokra a törekvésekre, amelyek a társadalmi egyenlőséget az egyen- lősdi alapján akarták megvalósítani. A szocializmust és a kommunizmust nem lehet voluntarista módon, a kommunizmusnak’ megfelelő anyagi kultúra nélkül megvalósítani, még akkor sem, ha a társadalom egésze aszkétákból áll. A szocializmus, a kommunizmus az első társadalmi forma, amelyben a társadalom képes megvalósítani az anyagi és szel-' lemi lét egyensúlyát. Ez az egyensúly azonban nem adottság, ezt a társadalom fejlődése során kell a társadalomnak megtalálnia, kialakítania. Nyilvánvaló tehát, hogy fejlődésünk' lehetőségei akkor korlátlanok, ha megtaláljuk az anyagi és szellemi fejlődés harmóniáját. 0 Fejlődésünk középpontjában az ember áll, nem egyszerűen , az anyagi javakat fogyasztó ember, hanem a sokoldalú ember, aki anyagi és szellemi igényeit egyaránt magas fejlettségi szinten akarja kielégíteni. Marx a kommunizmus állampolgárában' a „totális életnyilvánítást igénylő” és annak kielégítésére képes embert képzelte el. Szocialista társadalmunkban minden lehetőségünk megvan arra, hogy anyagi fejlődésünk ne váljék öncéllá, hogy kísérője ne a fogyasztói mentalitás, vagy a „polgároso- j dás” legyen, hanem az új, szó- I cialista ember kialakítása, aki anyagi jólétét képes 'magas szin- I tű kulturális igényeivel összhangba hozni. B. A. A szereide egyik legjobb kollektívája a négyszeres szocialista címet elnyert Pável Beljajev brigád. Felvételünkön a brigád tagjai védőrácsot szerelnek. 0 Az alsó képen: Vágvölgyi Józsefné, a hétszeres szocialista címet elnyert Béke brigád vezetője és a brigád egyik tagja a precíziós légturbós fúrógépnél. rácsokat, s miattunk egyetlen percet sem késett a gép. A szerszámhoz nem készítettünk sem rajzot, sem kalkulációt, de még ma is tökéletesen működik. Azt kérdezte a beszélgetésünk elején, miért hiányzik a szótárunkból a nincs, nem tudom, nem tehet kifejezés? Egyszerűen azért, mert mindenre találunk, illetve keresünk megoldást. És, hogy mi fűt, mi lelkesít bennünket? Talán jöjjön le most már velünk a műhelybe. Odalent dübörögtek a gépek, szállítókocsikon továbbították az alkotrészeket, egy kislány az esztergapadja mellett valami új slágert dúdolt, aminek csak a foszlányait lehetett hallani a nagy zajtól. Otjébb műszaki rajz fölé hajolt két fiatalember, mindenki végezte felelősségteljes munkáját. Az egyik gépnél feltűnően tiszta köpenyes fiaalember dolgozott. A i brigádvezető észrevette, hogy megállók és sokáig 'fegyelem a munkáját. — Ja, igen, erről el is feledkeztem, —*• mondja mosolyogva. — Ö nem esztergályos, de nem egyszer a műszakiak is odaáll- nak a gép mellé, ha sürget a munka. Szabó Ferenc Az autópályákon előforduló katasztrófák leggyakoribb formája a frontális összeütközés. Igaz ugyan, hogy a köd, a sötétség és az eső is hatással van a vezetésre, a frontális összeütközések leggyakoribb oka azonban az, hogy a vezető elaludt a volán mellett — kocsija pedig átsodródott az úttest túlsó oldalára. Már a negyvenes években felmerült, az a gondolat, hogy az egymással szembejövő forgalmi sávokat betonfallal válasszák el — ez a megoldás azonban még mindig nem volt eléggé biztonságos. Az Egyesült Államokban i legutóbbi időkben kidolgoztak egy különleges trapéz-keresztmetszetű osztófalat. Ha a gépkocsi, amelynek vezetője elaludt, kicsiny szögben ütközik e falnak, az első kerék olyan ütést kap,, amelytől a kocsi elfordul a fal felől. A gépjárműben nem keletkezik kár, a hirtelen ütő- déstöl azonban a sofőr felébred és újból úrrá ' lesz járművén. Különleges védőfalak az autópályákra • Id. Tánczos György kétszeres szocialista brigád a csiszolóműhelyben.
