Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 17. Városföld is gazdagabb lett — Mivel is kezdjem nagy hirte­len? — nézett maga elé megle­pődve, zavartan Bállá Ferencné, a Városföldi Községi Tanács meg­bízott vb-titkára, amikor szinte rajtaütésszerűen — minden apro­pót nélkülözve — az idei község­fejlesztési 'tervek alakulásáról faggattam. Pillanatnyi elnézést kért — „hadd szedjem össze ma­gam”, úgymond —, majd a szom­széd szobába terelt, ahol segéd­eszközök nélkül — nyomban a tárgyra is tért: ­— A villanyhálózatot 1100 mé­terrel hosszabbítottuk mee ez év­ben. el is vitte 160 ezer forintun­kat.’ Másik közmű bővítési ak­ciónk, a vízvezetékek fektetése nagyjából ugyanennyibe került, viszont csak 600 métert „nyújtó­zott”. Igaz, a költségek negyed ré­szét a vízmű vállalat fizette. Több mint 700 folyóméter társadalmi munkában készült járda és 3 bel­területi út portalanítása mintegy két kilométeres szakaszon, ez szintén 1974 termése. Az intézmények közül jelentő­ségénél fogva az általános iskola — augusztusban megkezdett, s a jövő év közepére befejezendő — bővítését kell kiemelni. Az új épü­letrészben három tágas, világos tanterem kap majd helyet. A Dó­zsa Termelőszövetkezet 50 szemé­lyes óvodáján is a mesterek mun­kálkodnak már, reméljük tavasz- szal- birtokukba vehetik az apró­ságok. A szolgáltató egységekről szól­va nagy megelégedésre : „üzemel” a több mint két és fél millió fo­rintot felemésztő egészségház, az UNIVER Szövetkezet új, modern, kényelmes étterme, s az átalakí­tott-megtoldott. • élelmiszerbolt. Kultúrált autóbuszváróval is ren­delkezünk végre, itt a központ­ban. A letelepedést, a tanyáról be­költözők otthonalapítását segíti nagymértékben az állami gazda­ság által kezdeményezett és csa­ládonként 20 ezer forinttal dotált társasház-építési — ha szabad így nevezni — mozgalom. A tanács 5 forintos négyszögölenkénti áron „ajándékozza” az. igénylőknek a telkeket. Eddig hat darab négy­lakásos épületet húztak fel, ezek­be be is költöztek már a boldog tulajdonosok. Az elképzelések sze­rint összesen 24 ilyen „palota”- al­kotja majd Városföld új lakótele­pét. Itt megakad a titkár, érzésem szerint bőven volna még monda­nivalója, de mert gyors összefog­lalót kértem, csak vázlatosan érin­tette a község idei eredményeit. Búcsúzóul még egy rögtönzött tár­latvezetésre is örömmel vállalko­zik. A bejárattal szemközti kis te­remben fotók, grafikonok és ízlé­ses terménybemutató illusztrálják a mezőgazdasági nagyüzemek de­terminálta 30 éves fejlődés né­hány kiemelkedő állomását. A kóstolásra kínált ízletes jo­natán alma hangosat sercen a fo­gam alatt, miközben a személyko­csihoz indulva végigpásztázom a goromba ősz által megtépázott, de még mindig oázisként ható felsza­badulási emlékparkot Azon töp- renkedem, mit tehetnék még hoz­zá az imént hallottakhoz... Vé­gül is megkérem a fotóst készítsen pár jellemző felvételt és megnyug­szom. Városföld lakóinak száma: 2261. A kisközség gyarapodásához, az emberek szorgalmához alkotó­kedvéhez, igényes-tartalmas élet­re vágyódásukhoz több bizonyí­tékra aligha van szükség ... K. F. • Magasodnak az általános iskola falai. •# Petőfi utcai látkép kukoricahalmokkal. Vasárnapi riport Ami az időjárást illegi, nem éppen virágos hangulatban in­dultunk Kunfehértóra a 9-es Vo­lán kecskeméti központjából. Ki­tartóan szemerkélt, ki tudja, há­nyadik nap már. s akkor ebéd után is szinte, nyakunkig csüng­tek a bánatos esőfellegek. Dúsan fröcskölte a csatakot mikrobu- szunk, míg pilótánk. Kulcsár Já­nos kivezérelte a főútvonalra. Űtitársaim — Berente István fődiszpécser és Szabó Ferenc te- hergépkocsi-brigádvezető —, s magam is csak akkor kaptunk jobb kedvre, midőn úgy a me­gye közepetáján színesedni kez­dett az ég. Addig társalgásunkat szigorúan az őszi csúcsforgalom adatainak forgatásához kötöttük. Ezekkel jócskán feltarisznyázott még odabent Kovács Ferenc for­galmi igazgatóhelyettes és Szabó Zoltán teherforgalmi osztályve­zető. Az alaphangot ez a megálla­pítás adta. — Tavaly már november ötö­dikén befejeződött az őszi csúcs. Most meg? Mindenki tudja, hogy szinte az egész ország eső­köpenyt öltött, gumicsizmát hú­zott. s ebben a közös „egyenru­hában” segít menteni a termést a földekről. A Volán — a maga profiljának megfelelően — va­sárnapi műszakokkal veszi ki ré­szét a nagy összefogásból, hogy amit az esők alól sikerül „lelop­ni” a földekről, mielőbb eljusson céljához. A MEZÖTERMÉK-nek például 42 tehergépkocsi fuvaroz — burgonyától, almától vörös­hagymáig mindent. Más me­gyékbe is. ahol ilyenek nem te­remnek. Éhesek a cukorgyárakis. Ercsibe csak közúton 18 ezer ton­na répát szállítanak, s ennek hajrája november közepén indul igazán. A Szolnoki Cukorgyár is éjjel-nappal nyitva tartja kapu­ját, hogy a szerződött 37 ezer 500 tonna terméssel fussanak a vonatok a bajai, bácsalmási, mélykúti állomásokról, ahová Vo­lán-gépkocsik hordják össze a cukorrépát a délvidéki nagyüze­mektől. 9 teherautójuk a fűszer- paprikát „kocsikáztatja”. Az építkezésekhez furtonfurt kell a kavics. Barna Mihály brigádja Dunavecsén vasárnapokon is hordja JE§1, a partra,^ £obto§. épí­tőanyagot, rakja vasúti vagonok­ba. Csak októberben Í300 vagon körüli kavicsot küldtek Csong- rád. Békés. Bács-Kiskun megye építővállalatainak. A tavalyi mennyiség háromszorosát. Más- honnét követ szállítanak. Duna­újvárosból kohósalak „gördül” — útépítő vállalatok számára. S nem lehet egy nap „hiányzás” a FŰSZÉRT vagy a söripar szállít­mányaival sem. Mit szólnának a háziasszonyok, ha a Volán miatt hiába keresnék a mindennapi cikkeket az üzletek polcain? S ki győzné felsorolni a tömegáru­kat! ... No és ahová igyekszünk: a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kunfehértói borkősavüzemének 40 Volán-tehergépkocsi viszi immár szeptember 17. óta megállás nél­kül a szőlőtörkölvt. Talán éppen­csak az ország legnyugatibb tá­jai maradnak ki a hatósugárból. Egyedül a III. negyedév során több mint egymillió tonna árut, terményt, terméket, anyagot szál­lított a 9-es Volán. Ha jól szá­molom, 100 ezer vagonba férne el ennyi anyagtömeg, s átlag 10 mé­ter hosszú kocsikat véve — 1000 kilométerre nyúlna a szerelvény. Persze, ha ilyen eszményi sín­párhoz kellene összehordani a rendeléseket, nem szaladtak be volna 5 millió 254 ezer kilomé­tert. Derekasan kitett magáért a vállalat 640 tehergépkocsivezető­je. 375 szállítómunkása, 50 ra­kodógépkezelője. 150 forgalom- irányítója. s 580 karbantartója. S hol Vagyunk még az őszi csúcs végétől! Bocsa táján már a napot is megláttuk az égen. Itt találkoz­tunk elsőként a kunfehértói gár­dából Juhász Lászlóval. 160 ki­lométer volt már mögötte. Kun­baját is megjárta törkölyért. Hel­véciára igyekezett, — Lehet, hogy vasárnap me­gint beugrók munkára — búcsú­zott kollégáitól. Pirtó és Halas között ismét megálltunk egy szóra. 16 tonnás Skodájáról Szappanos János ko­cogott fürgén szaktársaihoz. •— Tán megint kifelé a megyé­ből?^ — érdeklődtek tőle tréfá­san. Apró cédulát mutatott, rajta' ceruzával írva a cél: Andornak- tálya. Ott még nem járt, csak fejével jelzi, hogy arra fölfelé van valahol. — Eger alatt... Na de ma már nem mégy oda? — célzott Szabó Ferenc a közelgő -alkonyaira. — Majd hajnalban. Kecskemét úgy is útbaesik. legalább odaha­za giszom. Rendőrfaluban. Reggel öt órakor kezdett. — Megszokták már otthon, hogy ilyen szoros időbeli heten­ként csak egyszer-kétszer kerül haza7 Huncutul bazsalygott. — Húsz éve már ... Bele lehet törődni... Na meg mi van már ilyenkor? Ha fizu volt. az asz- szony kirázza, nincs-e még forint valahol, , gztán t m^het ,az, ember­fia ... , Berente István se megy egy kis kópéságért a szomszédba. — Úgy van az, ugye, hogy mi­kor ai férj hazamegy, a kutya örül, mikor meg eljön otthonról, az asszony ... De most komolyan: tizenhárom-tizennégy órát dolgoz­tok napjában; mennyi keresetre számítasz?... Na. őszintén — biztatta Szappanost, hogy az csak a szeme sarkából leskelődött rá vidáman. — Hát egy ötösnek meg kelle­ne lennie. A fődiszpécser és a brigádve­zető útközben már kalkulált. El lehet érni ennyit is. De jódara­big nincs naponta hazamenetel. A kunfehértói törkölyszállitók hajnaltól este tízig is talpon van­nak ... A vasárnapi munka mö­gött természetesen ott a belátás, az öntudat is. a mostani rendkí­• Darabárus gépkirakodás. Vilii helyzet megértése. De más kedvcsináló is hozzájárult a lel­kes munkához. A vezetőség — a közös, tárgyilagos megbeszélés alapján — intézkedett a norma­idők — szállítmány föl- és lera­kásához. menetidőhöz — korrek­ciója iránt. Lényeges differencia, hogy a régebbi 2800—2900 forint körüli kereset ennek révén 4500- ra nőhetett. Csak egy részlet: egy mázsa fuvar föl- és lerakásához a régebbi 1 perc helyett ma 1,8 perc a normaidő. Kifejező tények: alacsonyabb kocsiállomány mellett 4 százalék­kal "ihagáSabb11 a * 'Sííá'llltmányblf ' súlymennyisége, az állásidő pedig ■ 4,5 százalékkal' csökkent.4' — Most. a részünkről kapott irányításún túl, önmaguk mun­káját is célszerűbben szervezik — jegyezte meg Berente István. Szabó Ferenc élő példát emlí­tett. Vasárnap ő is fuvarozott a baromfifeldolgozó vállalatnak Or- goványról. Este 10-kor találko­zott Szabó Lászlóval, aki éppen Kecskemétnek- tartott, hogy haj­nalban indulhasson Gyöngyösre. Megtudta, hogy még mindig lesz akkorra elhozni való törköly. Kunfehértón holdvilágnál futott be az úton volt gépkocsi-csapjitok eleje. Vagy nyolc-tíz Skoda várt sorjára egymás mögött, hogy a hatalmas dombokká kialakított törköly-depóhoz forduljon. Az élen levőket Sz—100-as lánctalpas vet­te pártfogásba, mert a kerék­agyig megdagasztott sárban ma­guk erejéből képtelenek voltak a tetthelyre húzatni. A borkősavüzemiek — Bertalan Imre szállításvezető. Kácser Jó­zsef. Lajkó Gyula csak dicsérni tudták a Volán-osokat. hogy a vasárnapi helvtállást is zokszó nélkül vállalták. Miután — ötletesen egyszerű „gépesítéssel” lerakták a törkölyt a kocsikról, a pilóták az utolsó tennivalók elintézésére hajtottak az irodához. Szakonyi István 189 kilométeres út.iát fejezte be. Ta­kács Károly brigádvezető a Hel­véciái Állami Gazdaságból ho- * zott törkölyt a kiskuíifélegyháKT^, - -Szabó-Ferenc brigádvezető^Obög-J cől és Nvárlőrincfoí fordult 'má­sodszor. Ki pártiskoláról vissza­térve kapcsolódott azonnal a kampányba, ki meg népi ülnöki, munkásőri kötelezettségei mellett vert rá eddigi teljesítményeire. Egv fekete bőrkabátos, diák ki­nézetű fiatalember a fődiszpé- 'csernek adott helyzetjelentést; öt kocsi javítás alatt van — jó, hogy a helyszínen gondoskodnak erről is —: váltót kér egy be já­ratós gépkocsira, s hogy 30 gép­kocsi még útban van idefelé. Tóth István üzemmérnök .az ifjú ember. Idén végzett, s már is be­letalált az izgalmasan bonyolult Irányító munkába. — Használt, hogy gyorsan a mélyvízbe kerültem —, ismer­te el. s hozzáfűzte. — Termé­szetesen mindennek a nyitja: megértjük egymást a tapasztalt szaktársakkal... Tóth István Munkásközösség 0 Vera, aki most a vaselemeket olajozza, könnyűgépkezelőnek tanul. Ha ötször jobb idő lenne, ak­kor sem hasonlítana arra a me­leg, nyári napra, amikor először ellátogattam a Bács megyei Ál­lami Építőipari Vállalat 9-es fő- üzeme dolgozóinak új munkahe­lyére. Az alagútzsalusok még hosszú évekig dolgoznak majd Kecskeméten a szalagházakkal szembeni építkezésen. Július volt, akkor azt írtam róluk, hogy ők az olajos kőmű­vesek, a szerelő kőművesek, akik már nagyon régen láttak kana­lat meg símítót. Az új techno­lógia ú>j munkásközösséget te­remtett, meg új igényeket is. Mint a „klasszikus” kőművesek­nek, nekik is másfél évre adtak egy öltözet munkaruhát, amit hónapok alatt tönkre mart a beton, az olaj, és szaggatott el a sok mosás. — Legalább évenként adnának egy öltönyt — mondta akkor Gáspár Lajos a kilencszeres szocialista brigád helyettes veze­tője. - — De ebbe n«m akarnak beleegyezni, mert csökkentené a nyereségrészesedést. Persze, új technológia, új munkafeltételek, s tudja, az lenne a normális, ha védőruhát adnának, ami azt je­lenti, ■ ha elpiszkolódott, elsza­kadt, kicserélik a raktárban. Mint a gumicsizmát, úgy kellene adni! Csak jobban érezné magát az ember! Nyugodt lehetne, hogy nem tolja le otthon háromnapon­ként az asszony: „Már megint a mocsokban henteregtél.” Szóval, ezt. ki kellene valahogy harcol­ni, mert ezt nem vették figye­lembe, amikor elkezdtünk e'zzel a technológiával dolgozni. Most november van. Vörös Lajos művezetővel amikor össze-, találkoztam egyik délelőtt, azlj mondja: — Sikerült a védőruhát elintézni. Mondom, akkor kime­gyek délután, írok a „csinosodá- sukról”. Az épület, ami a nyáron még alig látszott ki a földből, kilenc emelet magasra nőtt azóta. Sőt, elkészült a mellette levő fogadó­szintje is. Nagy Károly az> anyagbeszer­ző gépkocsivezetője megkapja az ukázt, hogy kell négyszáz liter petróleum, meg hatszáz liter gázolaj. Hideg van és hideg is lesz kifelé topogva az őszből. Fűteni kell a betonnak, arra a gázolaj meg a petrol. — Mi van a niunkaruhával? — kérdezem. . — Á’, nagyon hosszú időre adták akkor. — válaszol. — Már nem — mondom. — Nem, ,de ezt évek óta csak most érték el. Bejön Torma néni, aki már 9 Anka Imre brigádvezető. nem az egyedüli nő az építkezé­sen. Akkor azt kifogásolta, hogy nincs külön női öltöző. Csavart kér a géplapáthoz. Nincs. A védőruháról folytatjuk a be­szélgetést. Még nem kapott min­denki, mert sokan voltak szabad­ságon. A néhány hete dolgozók­nak iheg még nem osztották ki. Persze, ezt nem értem, mert vé­dőruha mindenkinek jár. Gáspár Lajos, a brigádvezető helyettese sokat sejtető * viccelő­déssel mondja; — Vannak még problémák, de értünk el eredmé­nyeket is. • Gáspár Lajos a helyettese. Értem ahogy akarom: védőru­ha van, de nem mindenkinek. Remélem, hogy lesz, mert erről volt szó. — Lassan haladnak a fogadó­szint elkészítésével — mondom. — Tíz emeletet előbb felhúznak, mint az .alapok, elkészülnek. Vörös Lajos művezető, Anka Imre, a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett brigád­vezető és Gáspár Lajos rövid hallgatás és sokat sejtető össze- nézés után mégis csak megmond­ják, hogy ez így van, de ez nem az ő „profiljuk”. A 8/1-es épí­tésvezetőség csinálja az alapo­kat és a fogadószintet. — Csipkedjék egy kicsjt őket — javaslom. — Ha nincs alap, nem tudnak dolgozni a zsaluk­kal. Szakik csak megértik egy­mást? (Egyetértenek.) A ruhák után az anyagellátásról beszélgetünk, mert ez>a/ technológia szervezett­séget is igényel, különben min­duntalan le kell állni. — Ezzel nem dicsekedhetünk'. Van olyan'^nap, hogy háromszor, négyszer is telefonálnom kell, sürgetni a szállítást — mondja Vörös Lajos. Talán azzal kellene , befejezni a 9,-es főüzemiekkel készített má­sodik riportot, hogy a védőruha' után kívánunk jobb szervezett­séget az anyagellátásban. Ami­re a második tízemeletes épület is elkészül majd ismét találko­zunk és megbeszéljük, hogy si­került-e, mert ez sem csak a brigád ügye, úgy mint a védő­ruha. Csató Károly í f

Next

/
Thumbnails
Contents