Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. november 17.

Városföld is gazdagabb lett

— Mivel is kezdjem nagy hirtelen? — nézett maga elé meglepődve, zavartan Bállá Ferencné, a Városföldi Községi Tanács megbízott vb-titkára, amikor szinte rajtaütésszerűen — minden apropót nélkülözve — az idei községfejlesztési 'tervek alakulásáról faggattam. Pillanatnyi elnézést kért — „hadd szedjem össze magam”, úgymond —, majd a szomszéd szobába terelt, ahol segédeszközök nélkül — nyomban a tárgyra is tért: — A villanyhálózatot 1100 méterrel hosszabbítottuk mee ez évben. el is vitte 160 ezer forintunkat.’ Másik közmű bővítési akciónk, a vízvezetékek fektetése nagyjából ugyanennyibe került, viszont csak 600 métert „nyújtózott”. Igaz, a költségek negyed részét a vízmű vállalat fizette. Több mint 700 folyóméter társadalmi munkában készült járda és 3 belterületi út portalanítása mintegy két kilométeres szakaszon, ez szintén 1974 termése.

Az intézmények közül jelentőségénél fogva az általános iskola — augusztusban megkezdett, s a jövő év közepére befejezendő — bővítését kell kiemelni. Az új épületrészben három tágas, világos tanterem kap majd helyet. A Dózsa Termelőszövetkezet 50 személyes óvodáján is a mesterek munkálkodnak már, reméljük tavasz- szal- birtokukba vehetik az apróságok.

A szolgáltató egységekről szólva nagy megelégedésre : „üzemel” a több mint két és fél millió forintot felemésztő egészségház, az UNIVER Szövetkezet új, modern, kényelmes étterme, s az átalakított-megtoldott. • élelmiszerbolt. Kultúrált autóbuszváróval is rendelkezünk végre, itt a központban.

A letelepedést, a tanyáról beköltözők otthonalapítását segíti nagymértékben az állami gazdaság által kezdeményezett és családonként 20 ezer forinttal dotált társasház-építési — ha szabad így nevezni — mozgalom. A tanács 5 forintos négyszögölenkénti áron „ajándékozza” az. igénylőknek a telkeket. Eddig hat darab négylakásos épületet húztak fel, ezekbe be is költöztek már a boldog tulajdonosok. Az elképzelések szerint összesen 24 ilyen „palota”- alkotja majd Városföld új lakótelepét.

Itt megakad a titkár, érzésem szerint bőven volna még mondanivalója, de mert gyors összefoglalót kértem, csak vázlatosan érintette a község idei eredményeit. Búcsúzóul még egy rögtönzött tárlatvezetésre is örömmel vállalkozik. A bejárattal szemközti kis teremben fotók, grafikonok és ízléses terménybemutató illusztrálják a mezőgazdasági nagyüzemek determinálta 30 éves fejlődés néhány kiemelkedő állomását.

A kóstolásra kínált ízletes jonatán alma hangosat sercen a fogam alatt, miközben a személykocsihoz indulva végigpásztázom a goromba ősz által megtépázott, de még mindig oázisként ható felszabadulási emlékparkot Azon töp- renkedem, mit tehetnék még hozzá az imént hallottakhoz... Végül is megkérem a fotóst készítsen pár jellemző felvételt és megnyugszom. Városföld lakóinak száma: 2261. A kisközség gyarapodásához, az emberek szorgalmához alkotókedvéhez, igényes-tartalmas életre vágyódásukhoz több bizonyítékra aligha van szükség ...

K. F.

• Magasodnak az általános iskola falai.

•# Petőfi utcai látkép kukoricahalmokkal.

Vasárnapi

riport

Ami az időjárást illegi, nem éppen virágos hangulatban indultunk Kunfehértóra a 9-es Volán kecskeméti központjából. Kitartóan szemerkélt, ki tudja, hányadik nap már. s akkor ebéd után is szinte, nyakunkig csüngtek a bánatos esőfellegek. Dúsan fröcskölte a csatakot mikrobu- szunk, míg pilótánk. Kulcsár János kivezérelte a főútvonalra.

Űtitársaim — Berente István fődiszpécser és Szabó Ferenc te- hergépkocsi-brigádvezető —, s magam is csak akkor kaptunk jobb kedvre, midőn úgy a megye közepetáján színesedni kezdett az ég. Addig társalgásunkat szigorúan az őszi csúcsforgalom adatainak forgatásához kötöttük. Ezekkel jócskán feltarisznyázott még odabent Kovács Ferenc forgalmi igazgatóhelyettes és Szabó Zoltán teherforgalmi osztályvezető.

Az alaphangot ez a megállapítás adta.

— Tavaly már november ötödikén befejeződött az őszi csúcs.

Most meg? Mindenki tudja, hogy szinte az egész ország esőköpenyt öltött, gumicsizmát húzott. s ebben a közös „egyenruhában” segít menteni a termést a földekről. A Volán — a maga profiljának megfelelően — vasárnapi műszakokkal veszi ki részét a nagy összefogásból, hogy amit az esők alól sikerül „lelopni” a földekről, mielőbb eljusson céljához. A MEZÖTERMÉK-nek például 42 tehergépkocsi fuvaroz — burgonyától, almától vöröshagymáig mindent. Más megyékbe is. ahol ilyenek nem teremnek. Éhesek a cukorgyárakis. Ercsibe csak közúton 18 ezer tonna répát szállítanak, s ennek hajrája november közepén indul igazán. A Szolnoki Cukorgyár is éjjel-nappal nyitva tartja kapuját, hogy a szerződött 37 ezer 500 tonna terméssel fussanak a vonatok a bajai, bácsalmási, mélykúti állomásokról, ahová Volán-gépkocsik hordják össze a cukorrépát a délvidéki nagyüzemektől. 9 teherautójuk a fűszer- paprikát „kocsikáztatja”. Az építkezésekhez furtonfurt kell a kavics. Barna Mihály brigádja Dunavecsén vasárnapokon is hordja JE§1, a partra,^ £obto§. építőanyagot, rakja vasúti vagonokba. Csak októberben Í300 vagon körüli kavicsot küldtek Csong- rád. Békés. Bács-Kiskun megye építővállalatainak. A tavalyi mennyiség háromszorosát. Más- honnét követ szállítanak. Dunaújvárosból kohósalak „gördül” — útépítő vállalatok számára. S nem lehet egy nap „hiányzás” a FŰSZÉRT vagy a söripar szállítmányaival sem. Mit szólnának a háziasszonyok, ha a Volán miatt hiába keresnék a mindennapi cikkeket az üzletek polcain? S ki győzné felsorolni a tömegárukat! ...

No és ahová igyekszünk: a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kunfehértói borkősavüzemének 40 Volán-tehergépkocsi viszi immár szeptember 17. óta megállás nélkül a szőlőtörkölvt. Talán éppencsak az ország legnyugatibb tájai maradnak ki a hatósugárból.

Egyedül a III. negyedév során több mint egymillió tonna árut, terményt, terméket, anyagot szállított a 9-es Volán. Ha jól számolom, 100 ezer vagonba férne el ennyi anyagtömeg, s átlag 10 méter hosszú kocsikat véve — 1000 kilométerre nyúlna a szerelvény. Persze, ha ilyen eszményi sínpárhoz kellene összehordani a rendeléseket, nem szaladtak be volna 5 millió 254 ezer kilométert.

Derekasan kitett magáért a vállalat 640 tehergépkocsivezetője. 375 szállítómunkása, 50 rakodógépkezelője. 150 forgalom- irányítója. s 580 karbantartója.

S hol Vagyunk még az őszi csúcs végétől!

Bocsa táján már a napot is megláttuk az égen. Itt találkoztunk elsőként a kunfehértói gárdából Juhász Lászlóval. 160 kilométer volt már mögötte. Kunbaját is megjárta törkölyért. Helvéciára igyekezett,

— Lehet, hogy vasárnap megint beugrók munkára — búcsúzott kollégáitól.

Pirtó és Halas között ismét megálltunk egy szóra. 16 tonnás Skodájáról Szappanos János kocogott fürgén szaktársaihoz.

•— Tán megint kifelé a megyéből?^ — érdeklődtek tőle tréfásan.

Apró cédulát mutatott, rajta' ceruzával írva a cél: Andornak- tálya. Ott még nem járt, csak fejével jelzi, hogy arra fölfelé van valahol.

— Eger alatt... Na de ma már nem mégy oda? — célzott Szabó Ferenc a közelgő -alkonyaira.

— Majd hajnalban. Kecskemét úgy is útbaesik. legalább odahaza giszom. Rendőrfaluban.

Reggel öt órakor kezdett.

— Megszokták már otthon, hogy ilyen szoros időbeli hetenként csak egyszer-kétszer kerül haza7

Huncutul bazsalygott.

— Húsz éve már ... Bele lehet törődni... Na meg mi van már ilyenkor? Ha fizu volt. az asz- szony kirázza, nincs-e még forint valahol, , gztán t m^het ,az, emberfia ... ,

Berente István se megy egy kis kópéságért a szomszédba.

— Úgy van az, ugye, hogy mikor ai férj hazamegy, a kutya örül, mikor meg eljön otthonról, az asszony ... De most komolyan: tizenhárom-tizennégy órát dolgoztok napjában; mennyi keresetre számítasz?... Na. őszintén — biztatta Szappanost, hogy az csak a szeme sarkából leskelődött rá vidáman.

— Hát egy ötösnek meg kellene lennie.

A fődiszpécser és a brigádvezető útközben már kalkulált. El lehet érni ennyit is. De jódarabig nincs naponta hazamenetel. A kunfehértói törkölyszállitók hajnaltól este tízig is talpon vannak ... A vasárnapi munka mögött természetesen ott a belátás, az öntudat is. a mostani rendkí• Darabárus gépkirakodás.

Vilii helyzet megértése. De más kedvcsináló is hozzájárult a lelkes munkához. A vezetőség — a közös, tárgyilagos megbeszélés alapján — intézkedett a normaidők — szállítmány föl- és lerakásához. menetidőhöz — korrekciója iránt. Lényeges differencia, hogy a régebbi 2800—2900 forint körüli kereset ennek révén 4500- ra nőhetett. Csak egy részlet: egy mázsa fuvar föl- és lerakásához a régebbi 1 perc helyett ma 1,8 perc a normaidő.

Kifejező tények: alacsonyabb kocsiállomány mellett 4 százalékkal "ihagáSabb11 a * 'Sííá'llltmányblf ' súlymennyisége, az állásidő pedig ■ 4,5 százalékkal' csökkent.4'

— Most. a részünkről kapott irányításún túl, önmaguk munkáját is célszerűbben szervezik — jegyezte meg Berente István.

Szabó Ferenc élő példát említett. Vasárnap ő is fuvarozott a baromfifeldolgozó vállalatnak Or- goványról. Este 10-kor találkozott Szabó Lászlóval, aki éppen Kecskemétnek- tartott, hogy hajnalban indulhasson Gyöngyösre. Megtudta, hogy még mindig lesz akkorra elhozni való törköly.

Kunfehértón holdvilágnál futott be az úton volt gépkocsi-csapjitok eleje. Vagy nyolc-tíz Skoda várt sorjára egymás mögött, hogy a hatalmas dombokká kialakított törköly-depóhoz forduljon. Az élen levőket Sz—100-as lánctalpas vette pártfogásba, mert a kerékagyig megdagasztott sárban maguk erejéből képtelenek voltak a tetthelyre húzatni.

A borkősavüzemiek — Bertalan Imre szállításvezető. Kácser József. Lajkó Gyula csak dicsérni tudták a Volán-osokat. hogy a vasárnapi helvtállást is zokszó nélkül vállalták.

Miután — ötletesen egyszerű „gépesítéssel” lerakták a törkölyt a kocsikról, a pilóták az utolsó tennivalók elintézésére hajtottak az irodához. Szakonyi István 189 kilométeres út.iát fejezte be. Takács Károly brigádvezető a Helvéciái Állami Gazdaságból ho- * zott törkölyt a kiskuíifélegyháKT^, - -Szabó-Ferenc brigádvezető^Obög-J cől és Nvárlőrincfoí fordult 'másodszor. Ki pártiskoláról visszatérve kapcsolódott azonnal a kampányba, ki meg népi ülnöki, munkásőri kötelezettségei mellett vert rá eddigi teljesítményeire. Egv fekete bőrkabátos, diák kinézetű fiatalember a fődiszpé- 'csernek adott helyzetjelentést; öt kocsi javítás alatt van — jó, hogy a helyszínen gondoskodnak erről is —: váltót kér egy be járatós gépkocsira, s hogy 30 gépkocsi még útban van idefelé.

Tóth István üzemmérnök .az ifjú ember. Idén végzett, s már is beletalált az izgalmasan bonyolult Irányító munkába.

— Használt, hogy gyorsan a mélyvízbe kerültem —, ismerte el. s hozzáfűzte. — Természetesen mindennek a nyitja: megértjük egymást a tapasztalt szaktársakkal...

Tóth István

Munkásközösség

0 Vera, aki most a vaselemeket olajozza, könnyűgépkezelőnek tanul.

Ha ötször jobb idő lenne, akkor sem hasonlítana arra a meleg, nyári napra, amikor először ellátogattam a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 9-es fő- üzeme dolgozóinak új munkahelyére. Az alagútzsalusok még hosszú évekig dolgoznak majd Kecskeméten a szalagházakkal szembeni építkezésen.

Július volt, akkor azt írtam róluk, hogy ők az olajos kőművesek, a szerelő kőművesek, akik már nagyon régen láttak kanalat meg símítót. Az új technológia ú>j munkásközösséget teremtett, meg új igényeket is. Mint a „klasszikus” kőműveseknek, nekik is másfél évre adtak egy öltözet munkaruhát, amit hónapok alatt tönkre mart a beton, az olaj, és szaggatott el a sok mosás.

— Legalább évenként adnának egy öltönyt — mondta akkor Gáspár Lajos a kilencszeres szocialista brigád helyettes vezetője. - — De ebbe n«m akarnak beleegyezni, mert csökkentené a nyereségrészesedést. Persze, új technológia, új munkafeltételek, s tudja, az lenne a normális, ha védőruhát adnának, ami azt jelenti, ■ ha elpiszkolódott, elszakadt, kicserélik a raktárban. Mint a gumicsizmát, úgy kellene

adni! Csak jobban érezné magát az ember! Nyugodt lehetne, hogy nem tolja le otthon háromnaponként az asszony: „Már megint a mocsokban henteregtél.” Szóval, ezt. ki kellene valahogy harcolni, mert ezt nem vették figyelembe, amikor elkezdtünk e'zzel a technológiával dolgozni.

Most november van. Vörös Lajos művezetővel amikor össze-, találkoztam egyik délelőtt, azlj mondja: — Sikerült a védőruhát elintézni. Mondom, akkor kimegyek délután, írok a „csinosodá- sukról”.

Az épület, ami a nyáron még alig látszott ki a földből, kilenc emelet magasra nőtt azóta. Sőt, elkészült a mellette levő fogadószintje is.

Nagy Károly az> anyagbeszerző gépkocsivezetője megkapja az ukázt, hogy kell négyszáz liter petróleum, meg hatszáz liter gázolaj. Hideg van és hideg is lesz kifelé topogva az őszből. Fűteni kell a betonnak, arra a gázolaj meg a petrol.

— Mi van a niunkaruhával? — kérdezem.

. — Á’, nagyon hosszú időre adták akkor. — válaszol.

— Már nem — mondom.

— Nem, ,de ezt évek óta csak most érték el.

Bejön Torma néni, aki már

9 Anka Imre brigádvezető.

nem az egyedüli nő az építkezésen. Akkor azt kifogásolta, hogy nincs külön női öltöző.

Csavart kér a géplapáthoz. Nincs.

A védőruháról folytatjuk a beszélgetést. Még nem kapott mindenki, mert sokan voltak szabadságon. A néhány hete dolgozóknak iheg még nem osztották ki. Persze, ezt nem értem, mert védőruha mindenkinek jár.

Gáspár Lajos, a brigádvezető helyettese sokat sejtető * viccelődéssel mondja; — Vannak még problémák, de értünk el eredményeket is.

• Gáspár Lajos a helyettese.

Értem ahogy akarom: védőruha van, de nem mindenkinek. Remélem, hogy lesz, mert erről volt szó.

— Lassan haladnak a fogadószint elkészítésével — mondom. — Tíz emeletet előbb felhúznak, mint az .alapok, elkészülnek.

Vörös Lajos művezető, Anka Imre, a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett brigádvezető és Gáspár Lajos rövid hallgatás és sokat sejtető össze- nézés után mégis csak megmondják, hogy ez így van, de ez nem az ő „profiljuk”. A 8/1-es építésvezetőség csinálja az alapokat és a fogadószintet.

— Csipkedjék egy kicsjt őket — javaslom. — Ha nincs alap, nem tudnak dolgozni a zsalukkal. Szakik csak megértik egymást?

(Egyetértenek.) A ruhák után az anyagellátásról beszélgetünk, mert ez>a/ technológia szervezettséget is igényel, különben minduntalan le kell állni.

— Ezzel nem dicsekedhetünk'. Van olyan'^nap, hogy háromszor,

négyszer is telefonálnom kell, sürgetni a szállítást — mondja Vörös Lajos.

Talán azzal kellene , befejezni a 9,-es főüzemiekkel készített második riportot, hogy a védőruha' után kívánunk jobb szervezettséget az anyagellátásban. Amire a második tízemeletes épület is elkészül majd ismét találkozunk és megbeszéljük, hogy sikerült-e, mert ez sem csak a brigád ügye, úgy mint a védőruha. Csató Károly

í

f