Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
M Ű VELŐ DES» IRODALOM »MŰVÉSZ ET • IRODALOM» MŰVÉSZET LÁTÓHATÁR Hervay Gizella: Űrlap HORVÁTH IMRE GYERMEKVERSE KISS DÉNES Elsős vagyok Rajzok József Attila verseihez A napokban jelent meg a hír: több más írótársával együtt a Romániában élő Hervay Gizella megkapta az írószövetség idei irodalmi dí.iát. az Űrlap című verseskötetéért. Jó alkalom ez arra, hogy néhány szót ejtsünk az erdélyi középnemzedék e tehetséges tagjának figyelmet érdemlő, nagy sikert aratott kötetéről. □ □ □ ' Egyszerűség, tömörség és őszinteség: ezek a legszembetűnőbb jellemző vonásai a költőnek, akit lehetetlen nem megszeretni lírája alapján. Mélyen átélt, teleiz- zásű, és a sűrítés-tömörítés szándékával erősen absztrahált verseiéit minden jel szerint megszenvedett a költőnő: ez minden egyes sorából kitetszik. Sehol nem lelhető fel a modorosság; idegen tőle a rutin, nem dolgozik előre gyártott elemekkel. Élet és átélt élmény van a sorokban, minden szavában. A zavartalan békeidők és a háborús esztendők sokféle emléke; egyedüllét, fájdalmas és termékenyítő magány; kötődés az egyszerű emberekhez: -a különállásban is a másokhoz tartozás; keresése, s igenlése a jobbnak, az eníberibbnek: íme. mindez szépen fellelhető a sorokban és a sorok között Van valami mélyen emberi Hervav Gizella költészetében, amire oda kell figyelni, ami nem hagyja békén, nyugton az olvasót Képei gyakran félelmetesek: „Forgók a csendben, fuldokolva”, „letaposott fű visít”: ..fenn a csillagokat sorba állította a téboly7; „csontig hatol a csend”. Ám ez nem hogy csökkentené, de éppen erősíti, növeli ennek a sajátos lí- n. az értékét. Hisz közhely póíy. iul, hogy a legnagyobb örömhöz a legnagyobb szenvedéseken keresztül vezet az út sokszor. Vagy az. hogy a megkínlódott boldogság igazabb boldogság, a megharcolt gyönyör fnaradan- dóbb értékű. Semmi sem idegenebb tőle, mint a csevegés, a felelőtlen, be-' széd, a felesleges szóáradat. Csak akkor szól — érezzük —, amikor szólni kénytelen: amikor szinte szétpattanja a felgyülemlett, sűrűsödött gondolat és érzés. Éppen ez teszi annyira rokonszenvessé előttünk. Az Űrlap című kötetben egy önmagával és a világgal harcot vívó ember áll előttünk. Egyszerűen, póztalánul, lélek- meztelen. A „Dombok” című ciklust a szilágysági kivándorlók emlékének szenteli: Leplezetlen együttérzés. vád és kiáltás. ítélkezés és bátorítás: mindez ott van ezekben a zárt és fegyelmezett vallomásokban. Adv Endre kortársai, a költő szűkebb hazájának vergődő, nincstelenjei jelennek meg előttünk némán, és szemükben az értelmetlen élet miatti fájdalom búikál. Nemegyszer meghökkentő is ez a költészet. Nála „kettészelt a gondolat”, „összetákolt az öröm”, ; „elfárad a halál”. Néha a groteszkig is elmegy, ha a mondanivaló ezt megkívánja: „Az étlap spenótról álmodik”, „beszédet mond az aktatáska” és „sétál a ballada”.' □ □ □ A romániai magyar • irodalom egymás után termi az értékesebbnél értékesebb műveket. Gondoljunk Sütő András. Kocsis István. Páskándi Géza jó néhány alkotására. Jó dolog, hogy nevüket Kecskeméten és megyénkben oly sokan ismerik már. Hervay Gizella ezzel a kötetével —melyre nálunk is sokan felfigyeltek — csak tovább erősíti azt a felismerésünket. hogy a határon túli magyar irodalom nagyobb figyelmet érdemel, r Varga Mihály Akom-bákom irka-firka, ceruza kell, toll 'és tinta. Csészevonal, cica farka, dől a betű jobbra-balra. Az egyenes itt-ott görbe — Persze azért nem kell sírni, anyu is így tanult írni. Gyermeteg lobogóm alatt magam vonulok fegyvertelen sereg Magamtól vedlettem le pajzsot és fegyverzetet Szívem fölött már semmi sincs csak az ember bőre eget érintik puhán a szívverések lábam nyugodni jár füves mezőkre s kezem virágok egek őre HERVAY GIZELLA Leltár Mert megszülettem , én is úgy, hogy nem akartak. Mindegy, hogy ki. Apám vagy Anyám, vagy csak ez a század, két háború árvája, szegény. Megszülettem mégis, mert még befizet a .Jó Természet egy-egy árvaházra, hogy a névsorolvasásnál legyen valaki. Szülőföld helyett térképen tanultam járni, kiradírozott hegyekre rajzolt tengerek és tengerekre festett hegyek között. Halottaktól tanultam beszélni — mondták magukat a kpvezetnek konokul, alattuk az ég. így lettem felnőtt. Így vert vaságyra a szerelem. Életben maradtam mégis. Mindegy, hogy meddig és miért. Megszületett a fiam és akartam. LENGYEL ANNA December 32. 4 harminc után harmincegy jön látni akartál január elsején elábrándoztam egy évszámot jelentő percet és számoltam tovább: december 32. így történt hogy naptáron kívül találkoztunk C 3fáfl*fS!StÍ0Í$ti5l3b! -ojíiöí I engedd — mpxidü - to István Gabinak. —Fel-H tehető, rablók. — De azért megnézhetem, milyenek? — kérte Gabi. — Rablókat még nem láttam tisztán, csak messziről. És már elérem a ku- kucskát. István ásított. — Csak zajt ne csinálj valahogy, mert ránktörik az ajtót, könyörtelenül. S ebben az esetben hogy számolunk el a felelősséggel? Gabi rácsodálkozott a válasz-, tékos figyelmeztetésre, de aztán semmit se szólt. Lábujjhegyen a kémlelőlyukhoz lopakodott. Csalódottan jött vissza. — Csak Csípi — mondta. — Rabló egy se. Csípi jött helyettük. István a dívány elé lökte a könyvét. — Beszéltél vele? — Nem. Minek? Csípi megint. hosszan csöngetett. — Nem szabad beengedni — mondta István elgondolkozva. — Senkit se szabad. — Csipit se? — kérdezte Gabi. — De, Csipit lehet — mondta István. — Csak éppen félő, hogy el fogod mondani anyáéknak, és mind a ketten meglakolunk. Gabi esküre lendítette a kezét. — Nem mondom meg. Ha be akarod, beengedheted. — Miért? —t kérdezte István ravaszul, s közben az ajtóhoz sietett. — Te nem akarnád, hogy bejöhessen? Biztos félsz, hogy kitol veled. — Kitolhat — bólintott Gabi meggyőződéssel. — Azért beengedhetjük. ' — Mire esküszöl? — sürgette István. — Mindjárt nyitom! Csak megesküszik, hogy nem mondja el. Az én életemre esküdj, te! A testvéredére. — Nem akarlak bántani — húzódozott Gabi. — És ha mégis valaki megtudja? — Mit? !— bambult el István. — Mit tudhatna pieg? Várj már, mindjárt nyitom — üvöltött ki egyidejűleg az újabb csöngetésre. — Hát |.. hogy beengedtél valakit. Akkor már nem bírom megmenteni az életedet. István gondolkodóba esett. — De ha te nem mondod el — nyögte ki végül —, akkor úgyis mindegy. Mert akkor nem te esküdtél hamisan. Érted? — Értem — csillant föl Gabi szeme. — Ügy dögölj megr ^Akkor most beengeded? De István már nyitotta is az ajtót. Csípi, vadonatúj r focival lé- <ett ÍíCjju ößic-.hUß ks .üüsüivnnam. — Sziasztok! Vitetek a fületeken? — Üj lasztid van? Állati — irigykedett István leplezetlenül. — Mentek valahová focizni? Csípi vállat vont. — Nem lehet. Meglátszik a zöld fű a bőrön. Anya megengedte, hogy megmutathatom^. De r ra bánatos ’ pükktiHátéShl ’ 'kimúlt.''n A kipirult arcú fiúk egyszeri- £ - ben kijózarlddtiK1. 9S rtfcvtal etrmsH Csípi csak egy pillanatig tétovázott. Hóna alá csapta a labdát. Az előszobába hátrált. — Megyek — magyarázta. — Ha az apám megtudja, hogy kipróbáltuk a lasztit, kinyiffant És meg se kapom. István nem tiltakozott. Tudta, ISZLAI ZOLTÁN: Robinzonád még nem játszhatok vele, mert csak holnapután kapom meg. — Mi lesz? — kérdezte Gabi élénken. — A névnapod? Nem is tudtam, hogy holnapután Csi- pi-nap van. Különben Szent Csípi nincsen, hallottam. Csipit Máriának hívták, de. ezt is igyekezett elködösiteni. f — Szent... minek a születésnaphoz szent? — Holnapután születésnapod lesz? — kérdezte Gabi még nagyobb tisztelettel. — Nem is hallottam róla. Hányadik? — Tizennegyedik — vágta rá Csípi némi diadallal. — Csaknem másfél évtized — jegyezte meg István sokatmon- dóan. — Én meg még egy évtizednél sem tartok — panaszolta Gabi. A kisszobába somfordáit. — Majd jövőre — szólt utána István. — Ha megérjük. A nappaliban ki lehetne próbálni — simogatta meg a focit. — Dobsz egy pár vetődésest, hogy érez- zeni? — Hova iietődsz? — kérdezte Csípi. — Összetöröd a csontodat. — A, a dívány felé dobd. A dívány tökéletesen ruganyos. Falhoz taszították az asztalt. Csípi előbb csak kézzel hajigáit. István ívelt robinzonádok- kal kapta el a labdát. A dívány nagyogat rúgott, de állta a sarat. — Unom — mondta Csípi. — Így nem élvezet. — Rúghatod is — mondta némi gondolkodás után István. — Csak vigyázz az ablakra.- Nem bírják, ha kimegy az ablak. Csípi az ablakra vigyázott. De nem figyelt a hatágú csillárra. Hamarosan el is találta. Két búCsipinek el kell tűnnie az előlegezett ajándékkal. Neki se lett volna szabad kinyitni az ajtót. Senki előtt. Csípi kitakarodott. István a riglit is az ajtóra fordította. — Mit lettetek? — rémüldözött a kislány. — Most ezzel a nyomorult csillárral mi lett? — Nem mondhatod el, hogy Csípi bejött — figyelmeztette István jó előre. — Hamisan nem esküdhettél. És kinyírnád az életemet. — De mit csináljak? ■— esett kétségbe Gabi. — Mit mondasz anyáéknak? István töprengett. — Leesett — mondta egyszerűen. — Homoláék megint fönt • vágták a fút és leejtenék a csillárt. — Ez- nem igaz — jegyezte meg Gabi. — Nem is esküszöm meg ró. — nyugtatta meg István. — így nem halálos. — Gyere, toljuk vissza az asztalt. — Miért? — -Miért? Hát, hogy a csillár odaessen. Az asztal nem mehet ki alóla. — Le kell szakítani? — kér-r dezte a kislány. — Így nem jó? — Nem hát. Akkor kiderül, hogy levertük. Visszatolták az asztalt. — Na most, vigyázz innen — mondta István. — Most leverem ~ valamivel. — Hozzak tollasütöt? — kérdezte Gabi. — Nem kell. Inkább hozd ki a labdádat és dobálj kapura — mondta István belelkesedve. — Nem hozom — makacsolta úieg ifiagát a'íailáHi/.— Htigyne.U ftogy~'kzt“iH‘'JkÍlfáKás's2adití ' >< ni-: v-’i fíORi, riiöiii' *>í>ío jíjssO — JÓ— mondta István. — Akkor mivel dobjam le? — Muszáj ledobni? Szedjük fel a cserepeket és legyük az asztalra. Mondjuk rá, hogy ide esett. — Mondjuk rá — egyezett bele István. Az asztalra szórták a cserepeket. István kis távolságból, hunyorítva szemlélte az eredményt. — Még le kell verni legalább egyet. Így nagyon látszik, hogy nem Homoláék miatt esett le. Hirtelen fölkapott egy párnát. A csillárhoz vágta. Egy meglazult búra levált. Éles csörrenéssel esett a kristály hamutartóba. Kintről csengetés hallatszott. István Gabira meredt. — Rablók — dilizett a kislány. — Én ugyan még egyszer meg nem nézem őket! István legyintett. Megpiszkálta a burát a hamutartóban: el se repedt. A kémlelőlyukhoz settenkedett. Az ajtó előtt az anyjáék álltak. — Apáék — súgta. — Menj a kisszobába. — Nem akarod beengedni? — kérdezte Gabi megrökönyödve. — Dehogynem — tuszkolta István az ajtó felé. — Csak el kell intézni még valamit. Megesküdtél! — figyelmeztette fölemelt ujjal. — Megesküdtem — insszhqji- gozta Gabi szilárdan és meggyőződés nélkül. István a nappaliba futott. Fölkapott az asztalról egy búracse- repet és kétszer jó erősen a saját arcába vágott. Mielőtt elhúzta volna a reteszt, ellenőrizte az előszobatükörben, hogy eléggé vérzik-e? , — Miért riglizted be? — kérdezte türelmetlenül az apja. — Volt itt valaki? — Senki —* mondta István. Arcát a világosság felé tartotta. — Senki nem volt itt. Csak Homoláék vágták a fát. ^ — Jesszusom. te mit csináltál? — sikoltott fe dartinné. — Semmi — legyintett István. — Csak a csillár... A fejemre esett. Homoláék megint a fát vágták. És a fejemre esett. Gabi résnyire kinyitotta a kis- szoba ajtaját. s — A hamutartó nem tört el — mondta megnyugtatóan. Az irodalom és a képzőművészet találkozásából születő alkotásokat, az illusztrációkat sokan csak kiegészítő, művészi pótfoglalkozásnak és kereseti lehetőségnek tekintik. A Kecskeméten élő Bodri Ferenc irodalmi kísérőrajzaira azonban ez nem érvényes. Sőt, rajzai - az effajta szemléletet cáfolják. Igaz ugyan, hogy a József Atilla-versekhez készült lapjai a,szó tartalmi vonatkozásait kimerítően illusztrációk: a versek szövegét megvilágító és értelmező, a vershelyzeteket képileg magyarázó rajzok. A költeményekből indulnak ki és attól nyerik értelmüket is. Az más kérdés — és főleg Bodri felkészültségét, művészi igényességét dicséri —j hogy a versek nélkül is megállnak a saját lábukon. Belső igény, és nem kiadói megrendelés hívta életre őket — egy komoly feladattal való küzdelem eredményeiként. * Egyáltalán nem könnyű műveket választott Bodri. A Medáliák- ciklus darabjait és az öt évvel később, 1934-ben írott Eszméletet. Nem szakad el a versek tar-'- talmától, gondolati és érzelmi tartományától. A rajz nála a gondolat újjászületése. Nem csak lefordítja a szöveget, hanem értelmezi és újraélve újrakölti azt. Versszakról versszakra kíséri és rajzolja le a József Attila-i képeket. Vívódása és a képi elemek közötti választás nehézsége jobban látszik a korábban született Me-; dáliák-ciklus darabjain. E vers közege egyébként is tünékenyebb, képei sejtelmesebbek, mint az Eszmélet esetében. A világ reális elemei — amelyek a képi megjelenítésben is elsőként ötlenek föl — itt kisebb mértékben vannak jelen. Bodri a tétovaságot, a magányt, a társnélküliséget és a végtelenbe oldódó bánatot idézi meg elsősorban. Az Eszmélet a „világgal való tragikus szembenállás élményéből született”. A Medáliák egyes darabjainak megriadásai itt már meghatározzák a látásmódot. Az élet törvényei érthetők és szilárdak : „a vas világ a rend”... — ti a csillagoka^önfiölök Kői úgy féhyfénöíT'omvmTntv,w .sd a rácsok a hallgatag cella fölött. A Bodri-rajzok nem szolgai másai a verssoroknak. Azt tárják föl, hogyan gondolkodik róluk a festő. Bodri azt rajzolja meg egy-egy versből, amit legerősebben kihall belőle. Az Eszmélet rajzain megragadja az éjből nappalba fordulást, áttűnést, a reális világ döbbenetét hozó képeit. Az emberi gondot, belül levő szenvedést, a „börtönvilágot” jeleníti meg. A tusrajzok vonalfuttatása néhol érzékenyen cikázó, máshol sötét és világos foltok feleselnek egymással. A versek történésének két tartományát, a belül levőt és a külvilágot egyaránt jól érzékeltetik. * Mi juttatta el Bodrit József Attila verseinek megrajzolásához? Az biztos, hogy szereti költészetét, amely gondolatokat, de munkát és feladatot is adott számára. Bodri Ferencről röviden csak annyit, hogy 1971-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Főnyi Géza növendékeként. Azóta Kecskeméten él és képeivel szerepel la megyei kiállításokon. 1974 májusa óta részesül a Bács- Kiskun megyei Tanács művészeti ösztöndíjában, amely anyagi körülményeit nyugodttá tette. Édesanyjával él együtt egy kis „Most homályként száll tagjaimban álmom, s a vas világ a rend.” „Nem dörgölödzik sült lapocka számhoz s szívemhez kisgyerek —" lakásban, a vasút mentén, ahol egy 4x4 méteres szoba ad lehetőséget arra, hogy időnként dolgozhasson. A kecskeméti sajtóklubban rendezett kiállítása november 28-ig tart nyitva, és különösen a képzőművészetre most eszmélkedő diákoknak ajánlható. Sümegi György • Ki hmayer Károly: Anya. A zobrászművész alkotását a i.iai Városi Tanács vbter fi helyezik el. PINCZÉSI JUDIT: És azt mondta álmomban az Alom varázsfüvet vágott és azt mondta: egyem, (hogy látható legyen az ártatlanságom.) Kard tüze a számon. (Ö, Szavanna-párom!) Nyelvem véres tajték — néha visszaszúrnék — visszaránt az Álom álmomban (ha állom) minden bűnt lelök. s bokám fényes tajték gyökeréből hajt még szeg-kerek virágot — mit láthatóan várok fehéren mint a köd. „az ég fölött, mint lent a fellegek, egy cirógatás gazdátlan lebeg"
