Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

1974. november 16. • PETŐFI NÉPE • 3

,,A művészet összeköti az embereket

Születésnapi portié Diószegi Balázsról

y y

ELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN:

A Kiskunhalason élő festőművész 1914. november 16-án született Kunszentmiklóson. Tizen-, nyolc éves koráig a nagyon szeretett .kun parasztjai között ólt.

A képzőművészeti főiskola elvégzése után Debrecenbe, Szentencl- i'ére, majd Miskolcra került. Ezeken a helyeken’ érlelődött fokozatosan művésszé. Később Újvidék. Nyíregyháza, majd — ahol jelenleg is él és alkot szorgosan — Kiskunhalas lett a működési területe. Tíz esztendőn át Bács- Kiskun megye rajzszakfelügvelő- je volt. Művészi pályájának kezdete óta mindig vezetett képzőművész kört, szabadiskolát, ahol kezei alatt formálódtak az ifjú tehetségek.* Művészi alkotómunkájáért legutóbb megkapta a megyei művészeti díjat. Ez a számára örvendetes esemény és a hatvanadik születésnap kettős alkalom arra, hogy eddigi pályafutásáról, munkájáról és terveiről beszélgessünk vele.

Kötelékek

— Hatvan évesen megannyi sikeres mű megalkotása után, számos kiállítás, sokféle elismerés után mit tart legfontosabbnak a művészi pályán?

— A kötődést, a valahová tartozást. Nem lóghat az ember a levegőben, nem élhet légüres térben, nem zárkózhat el a világtól. Fontos, hogy végtelenül sok nyitott ablakunk legyen a valóságra. Kötődnünk kell, méghozzá ezer szállál a tájhoz, a történelemhez, de mindenekelőtt az emberekhez. Azokhoz, akik annyi fáradság árán alakítják naponta a környezetünket, valóságunkat.

— A barátságot is ilyen jó kötődési lehetőségnek tartja?

— Nincsenek romantikus elképzeléseim a barátságról. Ezért inkább a jó alkotó légkör szükségességét hangsúlyoznám. S nemcsak a művészek kapcsolatára gondolok. A dolgos, úgynevezett egyszerű emberekhez fűződő viszonyainkra is. Erőt és kedvet adhat — és ad is — minden értő szó, minden jóindula- . tú mondat. Nekem szerencsém volt eddig: már Debrecenben, G. Szabó Kálmán műtermében, majd a szentendrei felszabadult környezetben, s Miskolcon , is olyan emberekhez tartozhattam* akikkel mindig öröm volt együtt lenni. S így van eZ most itt, Halason is.

Kiállítások

— Közönség elé lépett már egyéni és csoportos kiállításon, szerte az országban mindenfelé, városokban és községekben egyaránt. Szereti a nyilvánosságot? Szívesen találkozik a képzőművészét barátaival?

— Az ember azért rajzol, azért fest, mert jobban, tökéletesebben szeretné érzékelni a valóságot. Az alkotás: a valóság lényegének érzékelése. Nos, amikor a mű, mely a lényegből ragadott meg valamit, mások elé kerül, akik valamiképpen reagálnak rá, olyankor valami elégedettségfélét érez az ember. A művész tehát nem a nyilvánosságot szereti, hanem az élteti hogy hatni tud másokra. A művészetbarátokat nagyon szeretem. Különösen azokat, akiknek van véleményük, S akikkel lehet vitatkozni is.

— Először 1941-ben szerepelt a Műcsarnokban. Megemlítene néhány helyet, ahol sikeresnek tudhatta a bemutatkozást?

— Debrecenben, Tokajban, Gyulán, Békéscsabán, Hajdúböszörményben, Budapesten éreztem leginkább, hogy sokakhoz tudtam szólni, hogy szívesen fogadják, amit csinálok. És nem utolsósorban Kiskunhalason, ahol lassan már két évtizede élek.

— Külföldi tárlatokon is szerepelt a műveivel?

— A Szovjetunióban és Jugoszláviában.

Körök

Említettük, hogy Diószegi Balázs képzőművészköröket vezetett kezdettől fogva. Ez egyik életeleme. Jogosan lehet rá büszke, hogy jó néhány, ma már elismert alkotót mondhat volt tanítványának. Íme néhány név közülük: Berecz András, Tóth László — aki rendszeres látogatója a kecskeméti művésztelepnek —, Övári László, Cs. Nagy András festőművész és Nagy Sándor szobrász. Nyíregyházán a felszabadulás után megszervezte a Bessenyei György Képzőművészeti Szabadiskolát. Harminc növendék tanulta itt az alkotómunka szakmai fogásait. Ebben az időben Váci Mihály is segített Diószeginek a szervező munkában. lyiost így emlékezik a korán elhunyt költőre:

— Roppant agilis ember volt, robbanékony. S álmodozó. Bevallom, akkor még nemigen értettük meg őt, csak jóval későbl^ láttuk, hogy mindenben neki lett igaza. Szavalta szenvedélyesen a verseit, részt vett a művészeti vitákban; fáradhatatlan volt. Különösen azt szerettem benne, hogy nagyon vonzódott a népművészethez. Öröm volt hallani, amikor erről szólott.

— Hasonló kört szervezett Újvidéken is, amikor ott élt?

— Igen; a Délvidéki Szépmfl- ves Céh főtitkára voltam. Erre azért vagyok büszke, mert a magyarok és a szerbek szép közösségben dolgoztak együtt. Néhány évvel ezelőtt Jugoszláviában nagy élmény volt, amikor egy szerb katonatiszt a nyakamba ugrott. Megismertem: tagja volt a csoportunknak, ott tanult festeni.

— Hallottunk róla, hogy az ott élő írókkal is barátságot kötött.

— Igen; például Herceg Jánossal, aki ma is jóbarátom. Ha Magyarországon jár, nem mulasztja

el. hogy felkeressen. Megküldi mindig dedikálva az új könyvét.

Kiskunság

Régóta tudjuk Diószegi Balázsról, hogy nem lett hűtlen a szülőföldjéhez. A kiskunsági táj, s az itt élő ember állandó témája. Képein gyakran találkozunk — amint ő mondja — a „nagyszerű kunjaival". Így vall erről a beszélgetéskor:

— Parasztok között éltem sokáig; ismerem őket. Sorsuk, életük az enyém is. Nem tudom kívülről szemlélni őket. Úgy érzem, hogy alkotásaim forrásait teszi ki a magyar paraszti élet, a népi művészet és a kiskunsági táj, meg az e tájon élő ember. A negyven évvel ezelőtti emlékek is elevenen élnek bennem. Gyakran azon veszem észre magam, hogy több évtizedes vázlataim között kutatok, s egyiket-másikat megfestem. Megőrző jellégű a művészetem. Fontosnak tartom ezt, hisz az élet állandóan átalakul körülöttünk, sokan elfelejtik majd egy idő után, milyen is volt a ma élő ember, a mai táj. Mindent el kell követnünk, hogy minél többet megőrizhessünk az utókor szánjára abból, ami volt. ami van. Ez kötelességünk.

Kapocs

Kiskunfélegyházán a MÁV-állomáson bevezetik a 44 órás munkahetet

A Minisztertanács 1034/1974. VII. 4. számú határozata előírja, hogy a közlekedési dolgozók munkaidejét 1975. január 1. és 1977. december 31. közötti időben heti 44. illetve havi 191 órára kell csökkenteni.

Miklós László főtanácsos, Kiskunfélegyháza. állomásfőnöke kérésünkre elmondta, hogy őket ez a rendelkezés nem érte váratlanul. felkészületlenül. Éppen a közelmúltban számoltatta be a MÁV szegedi igazgatósága az álEzt mondja később ■

— Jó kapocs a mű. a/, alkotás. Ezért is van szerintem oly nagy szükség rá. A művészet összeköti az embereket. Nem nélkülözheti senki. Valamilyen formában mindenki életében ott kell, hogy legyen. Ezt nem lehet vitatni. Szerencse, hogy sokan rájöttek már erre. Például itt, Kiskunhalason. Hát nem öröm látni, ’ hogy mennyi kiállítási rendeznek? Nem öröm-e a Szilády Galéria sikerét tapasztalni? Százak és százak, fiatalok és idősebbek akarják már szebbé tenni az életüket a szobrok, képek által is.

— Az a tény, hogy a szakmaközi klubkönyvtárban műtermet kapott, befolyásolja-e a kapcsolatait az emberekkel?

— Feltétlenül! Méghozzá nem is akárhogyan! Naponta találkozom itt azokkal, akiktől, már.nem idegen a művészet”, s ez nagy/ öröm. Állandó Kiállítási terem is rendelkezésemre áll. Akarhat- nék-e ennél szebbet? Összekötő kapocs ez is.

— Mit tart jellemzőnek alkotói módszerét tekintve?

— Azt, hogy csak akkor fogok munkához, amikor az agyamban már készen van a kép: addig sosem. Az élmény folytán jelentkezik a motívum, s ezt megfelelő környezetbe helyezem. Egy példa: ha mondjuk egy öreg juhász ül a buszon, s engem megragad a látvány, a nyájat azonnal hozzáképzelem.

— Megemlítene egy-két olyan művet, mely — amint mondta — már készen van az agyában?

— Legyen. Megy egy idős asz- szony, piros esernyővel; két fiatalember olvas egy pádon; virágcsokorral ballag egy néni a temetőben. Ezek már készen vannak — a fejemben.

— Végezetül: mit tart nélkülözhetetlennek a művészetben?

— Az őszinteséget.

Varga Mihály (Tólh Sándor felvétele)

lomásvezetést a rövidített munkaidőre való felkészülésről, melynek alapján fejhatalmazást adott arra. hogy az általuk kidolgozott munkaidő-beosztással kísérletként bevezethetik — elsőként az ország vasúti hálózatának forgalmi szolgálatánál — a rövidített munkaidővel való foglalkoztatást. Az itteni 1—2 hónapos tapasztalat alapján vezetik majd be országosan az állomásfőnökségek- nél.

Kiskunfélegyháza MÁV-állomás vezetése és dolgozó gardája örömmel tett eleget a megbízásnak. melynek tökéletes végrehajtására garancia az eddigi kivaló munkáért sorozatban elnyert élüzem. illetve kíváió főnökség cím és az egyéb k'tüntetések A soron kívüli munkaidő-csökkentésre való idő előtti rátérést az állomás forgalmi dolgozói a kongresszusi munkaverseny lendületének további X jk ozásával kívánják honorálni

Födi Miklós

SIKERES VOLT A MEGYEI VETÉLKEDŐ

Százharmincegy úttörő tűzoltószakkör

Legutóbb 1968-ban rendeztek a megye úttörő tűzoltószakkörei részére megyei szellemi vetélkedőt, ahol mindössze hat fiú és hat lány vett részt. Attól az időtől kezdve a Magyar Úttörők Szövetsége megyei elnöksége a tűzoltóság megyei parancsnokságával nagyarányú szervező munkát fejtett ki az úttörőcsapatok körében és ennek köszönhető, hogy ma már a megyében 71 iskolai és 60 községi úttörő tűzoltószakkör működik, összesen 1486 pajtással. A szakkörök munkájának, tevékenységének célja egyértelmű: felkészíteni a gyermekeket a tűz elleni védekezésre, a tűzesetek megelőzésére. A gyermekkorban megtanult ismeretek nyilvánvalóan később is jól hasznosíthatók, akár üzemben, akár, a földeken, vagy éppen irodában dologoznak majd a fiatalok.

A tűzoltóság megyei parancsnoksága az úttörő pajtások fel- készültségét, ismereteinek gyarapodását mérte le a különböző fokozatú vetélkedőkön, melyeknek eredményeképpen 21 úttörő pajtás csütörtökön Kecskeméten, a tűzoltóság megyei parancsnokságán döntötte el, kik ismerik legjobban a megelőzés, „.illetve a |üz ellőni védekezés 'szabályait- A versenyen megjelent Se- bestény István tűzoltó alezredes, a tűzoltóság megyei parancsnoka. Németh Ferenc, a Magyar ÜtI Sebestény István tűzoltó alezredes megnyitja a versenyt.

törők Szövetsége megyei titkára. Győrfi Pál, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója, és Dorogi Károly, a megyei tanács igazgatási osztályának főelőadója.

Már a megnyitó előtt alaposan tanulmányozták a pajtások a különböző tűzoltóeszközöket, majd Sebestény István tűzoltó alezredes megnyitója után figyelmesen hallgatták meg Pálinkás Ferenc tűzoltó őrnagy szakmai eligazítását. Ezután került sor a tesztlapok kitöltésére, illetve a szóbeli kérdés" riieg'íála-* szólására. S amíg a zsűrii eldöntötte a helyezéseket, a pajtások igazi tűzoltóélményben részesültek, ugyanis filmet nézetek

végig és megismerkedtek az állami tűzoltók korszerű felszerelésével. A vetélkedő eredményei: A fiúk járási versenyében: 1. Csontos Alajos Rém, 2. Mátrai László Bácsbokod, 3. Somo- di Ferenc Fülöpháza. A lányok járási versenyében 1. Gulyás Gabriella Tázlár, 2. Zseigl Zsuzsanna Rém, 3. Máté Zsuzsanna Fájsz. A fiúk városi versenyében 1. Tóth László Kiskőrös, 2. Tóth Sándor Kiskunhalas, 3. Kiss József Kalocsa. A lányok ,, város) versenyében 1. . Kakuk. ""Magdotná Báj a,'‘2. Boldogh Katalin Kiskunféjegyháza, 3. -.Deciók Erzsébet Kiskőrös. A vetélkedőn megjelent valamennyi pajtás jutalomban részesült. G. G.

• A pajtások ismerkednek a tűzoltó eszközökkel.

Sí

f Az egyik győztes: középen Kakuk Magda Baja* ról.

„Fordított” fórum Baján az őszinteség jegyében

KÉT ÉS FÉL EZER EMBER 280 EZER ÓRA TÁRSADALMI MUNKÁJA

Megkezdődtek az önkéntes • 1 |

rendőri tanácskozások

• Kiri Ferenc rendőr hadnagy az önkéntes rendőrök munkáját értékeli.

Megyénkben a közrendre, a közbiztonságra, a közlekedési balesetek megelőzésére a rendőrség hivatásos állományán kívül több mint kétezerötszáz önkéntes rendőr vigyáz. Ezek a fizikai munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek önként, saját elhatározásukból, szabad idejük önzetlen feláldozásával dolgoznak azért, hogy megelőzzék a_ bűn- cselekményeket, tovább erősítsék a ‘szocialista tulajdon védelmét, biztosítsák az állampolgárok számára a rendet, a nyugalmat. Ebben az esztendőben a megye önkéntes rendőrei több mint 280 ezer órát töltöttek el szolgálat-1 ban, nyolc bűnözőt értek tetten, 264 bűncselekményt jeleztek, részt vettek 41 személy előállításában1 és 9 körözött bűnöző elfogásában.

Csütörtökön délután Tiszakécs- kén rendezték meg a megyében elsőnek az önkéntes rendőrök tanácskozását, ahol megjelentek a Tiszakécske, Tiszaalpár, Lakité- lek, Lászlófalva, Nyárlőrinc körzetében tevékenykedő önkéntes rendőrök, s a gazdasági egységek vezetői. Ott volt Horváth

Ignác, a járási pártbizottság első titkára, Csák Márton rendőr alezredes, a megyei re.ndőr-fő- kapitányság osztályvezetője, valamint a község párt- és tanácsi, társadalmi szerveinek , vezetői. Kiri Ferenc rendőr hadnagy, a tiszakécske! rendőrőrs parancsnoka az önkéntes rendőrök munkáját értékelve elmondta, hogy a rendőrőrs területén a közrend és a közbiztonság szilárd, s a közös erőfeszítések egyre inkább a bűncselekmények megelőzésére összpontosulnak. Szólt arról, hogy tizennyolc önkéntes rendőri csoportban, százhatvan társadalmi munkás tevékenykedik. Közülük több mint hatvanah kapták meg az önkéntes Rendőri Szolgálatért tízéves, tizenketten pedig a tizenötéves fokozatát. Jövőre újabb huszonötén válnak jogosulttá a tízéves munkáért járó kitüntetés viselésére. Rajtuk kívül négy önkéntes rendőr már húsz éve teljesít szolgálatot.

Ez év első kilenc hónapjában a tiszakécskei rendőrőrs önkéntes réndőri állományának tagjai 4954 esetben tevékenykedtek, olykor három-öt órát, amely

összesen húszezer őrá szolgálatot jelent. Az önkéntes rendőrök 18 bűncselekményt jeleztek, s 61 szabálysértés elkövetéséről adtak információt. Az év első kilenc hónapjában 35 ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekményt derítettek fel az önkéntes rendőrök segítségével.

Horváth Ignác, a járási párt- bizottság első titkára hozzászólásában köszönetét mondott az önkéntes rendőröknek helytállásukért, a szolgálat teljesítéséért. Kérte őket, hogy továbbra is

ilyen lelkesedéssel, szigorral végezzék munkájukat, társadalmi rendünk biztonsága érdekében. Hasonlóan fogalmazott Csák Márton rendőr alezredes, aki hangsúlyozta, hogy az önkéntes rendőrök segítsége nélkülözhetetlen a törvényes rend és biztonság megtartásában.

Az értékelések, hozzászólások elhangzása után kilencven önkéntes rendőrnek nyújtották át a” járási rendőrkapitányság, illetve az üzemek, vállalatok jutalmát. G. G.

(Folytatás az X. oldalról)

a termelési értéket, jóllehet, álló eszközük értékének emelkedése még a'20 százalékot sem érte el. Felhozta, hogy tudomása szerint egyes vállalatok visszaélnek a lehetőségekkel. Egyik leglényegesebb terület ezekből az anyagellátás. Ók például igen gyakran nagyon késve kapják meg a szereléshez szükséges kábeleket, csavarokat. Sok vállalatnál csak saját érdeküket tartják szem előtt, s háttérbe szorítják a népgazdasági érdeket. Lassan az lesz a jó főkönyvelő — mutatott rá —, amelyik leállítja a saját üzemének gazdaságtalan termék- gyártását, annak ellenére, hogy arra a népgazdaságnak igen nagy 'szüksége volna. Furcsállotta azt a helyzetet is, hogy bár kábelgyárunk exportra termel, nekünk külföldről kell behozni olyan kábelanyagot, amit idehaza is gyártanak. Hasonló a helyzet csavarok dolgában. Kénytelenek magánvállalkozókkal elkészíttetni, hogy a tervet teljesíteni tudják. — Előfordul, hogy Csepel egyszerűen nem gyárt nekik szükséges vastagságú lemezt, így azt idehaza kell fele vastagságúra meg- *

munkálni, ami a pazarlás teteje. — Kérte a felszólaló, hogy felsőbb szinten sürgősen vizsgálják meg e panaszokat, s intézkedjenek orvoslásukról, mert a tetv- teljesítésben látjuk kárát.

Másik igen lényeges kérdés az átlagbér-ellenőrzés. Szakember- hiánnyal küszködünk nem egy helyen. Az emberek sokkal többet tudnának teljesíteni, ha nem lenne akadályozó az átlagbérplafon. Szerinte — ma a termelékenység további emelésének legfőbb akadálya az átlagbérek korlátozása.

A fórum többi felszólalója is hasonló nyíltsággal vetett fel nemcsak helyi jellegű, hanem népgazdasági szinten is mutatkozó problémákat, kérve azok orvoslását.

A Baján megrendezett „Fordított” fórum a közérdekű felvetések súlyát is tekintve hasznos rendezvény volt. Az is a közéleti demokratizmus megnyilvánulása, amikor a közérdekű kérdésekről szóló párbeszédben „megfordul” a sorrend, azaz a feltett kérdésekre nem az emelvényen ülők, hanem a résztvevők válaszolnak.

Sz. F.