Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

PETŐFI NÉPE • 1974. november 16. Nyugdíjasok ünnepe a Fémmunkásban A tágas ebédlő fehér asztalain ünnepet köszöntenek az ősziró­zsák: hagyományos, évenkénti összejövetelüket tartják a Fém­munkás Vállalat kecskeméti gyá­rának nyugdíjasai. A termet be­töltő zsibongásbari itt is, ott is deres hajú férfiak hajolnak egy­máshoz közelebb, s felidézik a közös munkahelyen eltöltött esz­tendők emnNceit. . — Szeretettel köszöntőm gyá­runk nyugdíjasait — hangzik Tóth József szb-titkár üdvözlő beszédének első mondata, s a beálló csöndben egyszeriben min­denki feléje fordul. Tóth József átadja a vezető­ség jókívánságait, majd röviden tájékoztatja az egybegyűlteket a gyár idei eredményeiről és a to­vábbi feladatokról. Az idős szak- társak érdeklődéssel hallgatják. A meleg hangú köszöntő^ után benépesül a rögtönzött színpad, s megkezdi műsorát a szovjet helyőrség tisztiklubjának művé­szeti csoportja. A jó kapcsolatok révén már nem először adnak koncertet fémmunkásoknak a szovjet műkedvelők. Először női kórus szórakoztat­ja a közönséget. Dalaikkal az orosz rónák végtelenségét idézik, művészi szinten, s valamennyi számuk után felcsattan a taps. A népzenét síró balalajkák együt­tese, a Szergej nevű kisfiú népi tánca, a modern táncdalok szin­tén sikert aratnak. — Szeretem az orosz zenét — mondja P. Szabó Antal bácsi, a gyár volt művezetője. Társasá­gában éppen ő „viszi a szót”. Van mit mesélnie, emlegetnie, hiszen itt dolgozott a gyár alapításától fogva tizenhét éven át, nyugdí­jazáséi g. A pártbizottság javas­latára jött ide 1950-ben mint ré­gi munkásmozgalmi ember, mint kommunista, hogy az alakuló gyárban a vezetőség munkáját segítse. Kezdetben telepfelügye­lő volt, aztán meós, majd disz­pécser leit, 1960-ban pedig őt tették meg a tanműhely műveze­tőjévé. Kilenc év a brigád életében Meleg József, L. Kovács Sándor, D. Szabó Antal és Kása Imre nyugdíjasok vidáman társalognak az összejövetelen. (Gulyás József felvétele) — Három hónappal ezelőtt visszajöttem dolgozni, de sajnos, az egészségi állapotom miatt ab­ba kell hagynom a munkát, most már végleg — kesereg Tóni bá­csi. — Azért be-bejövök ezután is, főleg az ilyen találkozókra, mert bár hét éve nyugdíjas va­gyok, őzért kissé még mindig az otthonomnak érzem ezt a gyá­rat. — Én még most is dolgozok, csak már nem a termelésben — mondja Kása Imre bácsi. — Se­gédmunkásként gépeket ápoltam a tmk-ban, onnan mentem nyug­díjba, jelenleg pedig kisegítő portás vagyok. Szükségünk van a jövedelemkiegészítésre. mert anyja betegsége miatt mi nevel­jük a feleségemmel elsőos„tá- lyos unokánkat. — Csak a hobbykertemben dolgozgatok — kapcsolódik be Meleg Józsi bácsi, aki a Vosz­' Megyénkben csaknem 60 ezer kisdobos és úttörő tanul az ál­talános iskolákban. Tizenketten képviselik őket a Szegeden sor- rakerülő V. Országos Ütlörőpar- lamenten, november utolsó heté­ben. Kette" Kecskemétről: Ábel Csilla ' a „őfi Sándor és Erdős hász' ■ a jnyadivárosi általános isko ból a megyeszékhely kék- és vurösnv"kkendőseinek nevé­ben szóiba i Szudi Etelka Tisza- kécskéről, Kovács Erika (kisdo­bos) Bajáról, Nacsa Valéria Vas­kóiról, Font Sándor Soltvadkert- ről, Sáfrán Edina Kecelről, Ki­rály Zsolt Kiskunhalasról, Bar­fos Margit Tompáról, Kátai Lívia Kiskunfélegyházáról, Kozák Esz­ter Hartáról és Halász Sándor Kalocsáról indul a Tisza-parti városba. A megyei pártbizottságon no­vember 22-én délután fogadják őket, hogy a parlamentre indu­lás előtt elbeszélgessenek velük. Valamennyiüket szívből köszönt­jük! A megyei úttörőparlamenten 90 perces magnófelvételt készí­tett két ifjú riporter: Virág Il­dikó és Bódi Mátyás. Jóval 9 óra előtt már dolgoz­tak: felváltva cipelték a magnót, illetve kezelték a mikrofont. Az elmúlt napokban eljöttek a szer­kesztőségbe is, hogy beszámolja­nak tapasztalataikról. — Már az iskolában elkészí­tettük a kérdéseinket, hogy a felnőttvezetők és az úttörők előtt ne töprengjünk azon, hogy mit is kérdezzünk — kezdi .be­számolóját Ildi. — Csak az volt a baj — foly­tatja Matyi —, hogy mindketten lámpalázasak lettünk. Erre per­sze nem is gondoltunk, így nem tudtuk, mit lehet ellene tenni... Az első megszólítottak alig-alig válaszoltak. Később egyszerűen megoldódott az egész: Horváth Judit nénit, az országos úttörő- elnökség munkatársát faggattuk, nagy izgalommal. Kedvesen vá- laszolgatott. Ettől megnyugod­tunk. Utána már sokkal köny- nyebben ment a riporterkedés. — Eddig a levelezőszakkörbe jártunk. Most azt halottuk, hogy az úttörőházban egy riporter­szakkör is lesz. Természetesen szeretnénk oda is járni — tűnő­dik Ildikó. — Tudjuk, hogy még kevés a gyakorlatunk. De a „tűzkereszt­ségen” átestünk, ez pedig már némi tapasztalattal jár. Most visszahallgatjuk az egész szala­got, megbeszéljük, máskor ho­gyan kérdezünk. Mert, nem ta­gadjuk, nagyon érdekes munka ez a riporterkedés — fejezte be a beszélgetést Bódi Matyi. * A parlamenten a bajai úttörő­ház fotósszakkörének néhány tagja is jelen volt. Róluk, mun­kájukról szintén hírt adunk majd. Tudósítóink jelentik Tizenöt úttörő névében írta le­velét a kecskeméti leninvárosi iskolából Leviczky Attila. Az ő rajuk — jutalmul jó honvédelmi munkájáért — hozta a forradal­mi lángot — Battonyáról, s ad­ta át Csikérián a megye min­den csapatának. Kecskemét fel- szabadulásának tiszteletére az úttörőszobában kiállítást rendez­tek Népművészetünk címmel. A bemutató anyagát szeptember óta gyűjtötték, válogatták. Az elmúlt napokban az egyik szimferopoli iskola úttörőcsapa­tának raját testvér-rajjá fogad­ták, Tizenöten leveleznek a szov­jet raj tizenöt pionírjával. * A pálmonostori úttörőcsapat , tagjai érdekes versenyfeladatot kaptak az elmúlt napokban: Mit tudok a biztosításról? — címmel írtak dolgozatot. A pajtások olyan tájékozottságot árultak el, hogy a tervezett három helyett öten kaptak könyvjutalmat: Bol­dog Kati, Nagy Imre, Seres Aran­ka, Varga Mária és Valkovics István. Jól sikerült akadályversenyt rendeztek az elmúlt napokban — írja levelében Balogh Gabi, a kecskeméti dr. Molnár Erik Ál­talános Iskolából:- Vetélkedőjük sikerét az egyik katonai alakulat KISZ-alapszervezetének tagjai is segítették, nagy örömükre még színes rakétákat is magasba lőt­tek. A nyertesek társasjátékot kaptak jutalfnul. • Az úttörő ahol tud, segít! — ennek a jelmondatnak a szelle­mében dolgoztak a bácsszőlősi pajtások, írja Katancsics Ilonka csapatkrónikás. A pajtások már két hete jártak egy közeli ter­melőszövetkezetbe szüretelni, amikor megtudták, hogy egy 79 éves beteg, egyedülálló néni háztáji szőlőjét nem tudja le­szedni. Nosza, nekifogtak csak­nem százan a csapatból, és egy­hamar befejezték a munkát! A néni egy régi porcelánórát adott nekik köszönetként, hogy ezzel is gyarapodjon az iskolamúzeum gyűjteménye. Selmeci Katalin hód szocialista brigádból, sokszo­ros „kiváló” lakatosként vonult nyugdíjba. — Kétezer-kétszáz fo­rint nyugdíjat kapok, amiből ketten élünk a feleségemmel, de elég jól be tudjuk osztani. Két éve búcsúztam el a Fémmunkás­tól, s mindig nagyon jólesik ta­lálkozni a régi kedves munka­társakkal. L. Kovács Sándor bácsinak 2300 forint a nyugdíja, és- még dolgozik, havonta 70 órát. Szeret az üzemben, ott van most is a régi helyén, a készáruraktárban. Szinte családias náluk a légkör — meséli —, s nehezére esik majd megválni a munkahelyétől. Közben szociális segélyek ki­osztása kezdődött meg. harminc­öt nyugdíjasnak összesen 14 ezer forintot juttat a gyár. A társal­gás egyre élénkül, vidám, baráti hangulatban folytatódik a talál­kozó. A. T. S. A rizsszemek vallomása” tt Azerbajdzsán gazdasági törté­netének egyik érdekes lapját tár­ták fel a tudósok. Az ősi kézira­tok tanúsága szerint a Kúra folyó alsó folyása mentén, ahol ma gya­potot termesztenek, valamikor ré­gen rizsföldek húzódtak. Ezt tá­masztották most alá azok az ása­tások, amelyeket az egyik közép­kori városban. Biandovanban és környékén végeztek. A régészek rizsszemeket, szalmát és a rizs­földeken ma is gyakori gyomnö­vényt, úgynevezett tyúkkölest ta­láltak. Ennek jelenléte kétségte­lenül bizonyítja, hogy azon a tá­jon rizst termesztettek. (APN—KS) A munkásosztály kiskunfél­egyházi „fellegvára” a Vegyipari Gépgyár, s természetesen régi hagyományai vannak iti a szocia­lista versenymozgalomnak. Je­lenleg 81 kollektíva 802 tagja munkálkodik felajánlásainak tel­jesítésén, s közülük már jóné- hány egyszer, vagy többször is elnyerte a megtisztelő címet. A mozgalomban résztvevő brigá­doknak nagy szerepük van ab­ban, hogy a gyár harmadik ne­gyedéves termékértékesítési ter­vét 101,5 - százalékra teljesítette. Ugyancsak a brigádok kezdemé­nyezésére vállalta a, gyár a kong­resszusi munkaversenyben az ár­bevétel 3 százalékos, azaz 10 mil­lió forintos túlteljesítését. Az eddigi eredmények ismeretében állíthatjuk, hogy a kongresszu­si verseny értékelésénél elisme­rően emlékezhetünk majd a vál­lalások teljesítéséről. Ha szocialista brigádokról be­szélünk, akkor általában fizikai, termelő munkát végzők jutnak eszünkbe. Pedig a mozgalomban mások is részt vesznek, még pe­dig nem is akárhogyan. Kilenc évvel ezelőtt például az admi­nisztratív dolgozók határozták el, hogy brigádot alakítanák. Azt, hogy szándékaikat akkor és az­óta is nagyon komolyan vették, bizonyítja, hogy ötszörös tulaj­donosai a szocialista címnek. — Az alapítók közül csak hár­man maradtunk — mondja ,Bar- ta Józsefné, akit kilenc évvel ezelőtt brigádvezetőnek válasz­tottak. — Akkor tízen voltunk, s most is annyian vagyunk. Ho­vá lett a hét alapító tag? Ki el­költözött, ki tanult, s magasabb képesítést szerezve állást változ­tatott. illetve más beosztásba került. Én öt évig. irányítottam a brigádot, de azután a sok tár­sadalmi munkám miatt kértem a felmentésem. Tagja vagyok a gyári pártbizottságnak, dolgozom a szakszervezetben, a nőtanács­ban és a vöröskeresztben. A brigád tevékenységében térT mészetesen szívvel-lélekkel részt vállalok azóta is. Utódom Csá- nyihé négy évig volt a brigád vezetője, s most három hónapja Kovács Sándornét választottuk meg, miután ismét vezető nél­kül maradt a kollektíva. Csányi- né ugyanis magasabb képesítést szerzett és más beosztásba ke­rült. £ Bartáné elnézést kér, nincs most ideje a beszélgetésre, ha­táridős munkán dolgozik. Kovács Sándorrté brigád vezető, és Lász­ló Jánosné alapító tag mesél tovább a kollektíva életéről. H — Én csak három hónapja vagyok tagja a brigádnak — mondja Kovácsné. — A vezetője — próbálom ki-' javítani a szóbotlást. — Tagja és vezetője — moso­lyog a brigádvezető. — Akkor kerültem ide, az utókalkulációra gazdasági elemzőnek egy másik osztályról, a Dobó Katica bri­gádból, s azonnal megválasztot­tak vezetőnek. • A régi és a jelenlegi brigádvezető a brigád­naplóval. 0 Mondovics Mihályné, két gyermek édesanyja, a Verseny brigád­ban végzett kitűnő munkája mellett gimnáziumi érettségije mellé most szerzi meg a szakközépiskolai végzettséget. Lajos Jánosné valamikor hegesztő volt, egészségügyi okokból kellett otthagynia a szakmáját. A brigád sokat segített neki az érettségi megszerzé­sében, s most a politikai oktatáson is közösen tanulnak.--- Tudjuk mi, hogy kit vá­lasztunk — szól közbe László- né. — Csak nálunk új, de a brigádmozgalomnak nagyon ré­gi tagja. Bízunk benne, s ter­mészetesen megfelelő segítséget adunk a további munkához. — Tulajdonképpen mit csinál ez a kollektíva? — Az elkészült termékek költ­ségeit vizsgáljuk — tájékoztat tovább Lászlóné. — Ezzel egy- időben költségelemző munkát is végzünk. így tehát magától értetődő, hogy termelési vonat­kozásban a legfőbb felajánlá- sunk az .önköltség csökkentésé­nek : «segítése. Külön munkaként1’ vizsgáljuk például az elektróda'' felhasználásának alakulását, ami­ből lenn a műhelyben le tudják vonni a megfelelő következte­tésekét. Nem utolsósorban ennek a vizsgálati folyamatnak is ré­sze van abban, hogy szeptem­berben a II. csarnok hegesztő részlege 8509 kilogram elektró­dát takarított meg 88 ezer >363 forint értékben. — Ügy hallottam, hogy ez a brigád élenjár a társadalmi mun­kában. Előkerül a díszes brigádnapló, alig győzöm jegyezni belőle a különböző eseményeket. Az idén meglátogattak nyolc nyugdíjas nődolgozót és nyolc beteget. Márciusban ők rendez­ték egy- gyári család nyolcadik gyermekének névadó ünnepsé­gét. Patronálják az egyik városi óvodát, negyedévenként mintegy 60—70 órai munkával térítőkét hímeznek, s különböző kézimun­kákkal teszik otthonosabbá az óvodát. A brigád minden tagja részt vesz a politikai oktatásban, töb­ben különböző középiskolába járnak. Szeptemberben .már. részt, vettek egy kommunista i«zomba-i rtőh, 1 'konyháinsé^ftétték," l;tá' most is hasonlóra Készülnék'.' Kö­zösen járnak színházba, moziba, s ha módjuk Van rá, kirándulni is. Tollaslabda-bajnokságot és lö­vészetet is együtt rendeztek. — A brigád harmadik alapító tagja, Nagy Istvánné, a gyári Vöröskereszt titkára hazatért a Szovjetunióból. - Jutalmul volt kinn a Béke-vonattal, reméljük, beszámol majd a brigádnak úti­élményeiről — mondja László­né búcsúzóul. Opauszky László Tanítók a tudományos napokon Három napig tartó tudomá­nyos tanácskozásnak adott ott­hont a Bajai Tanítóképző Intézet nemrég. Az utólagos mérleg azt mutatja, hogy gazdag programot hozott az oktatáspolitika ügyét szolgáló ülésszak. A beszámolók és a viták az al­sótagozatos. több tantárgyat érin­tő pedagógiai kutatásokról adtak képet. Az előadások egy része már arról az állapotról tudósí­tott. amikor túljutottunk a hely­zet feltárásán, és kísérleti úton akarjuk. megváltoztatni azt. Szó esett arról is. hogy egy-egy témát sok oldalról érdemes meg­vizsgálni, ami szükségessé teszi, hogy a munkájukat összehango­ló kutatócsoportok működjenek," s jobban ki lehetne használni a külföldi testvérintézetekhez fűző­dő kapcsolatokat is. A végbeme­nő pedagógiai folyamatok ellen­őrzéséhez. a tanulókat érő ha­tások nyomon követéséhez ugyan­akkor nélkülözhetetlen tanítók közreműködése A bajai, erősen elméleti szám­vetést adó tudományos napokon ott volt több tanító is. Értékes előadásokkal, hozzájárulások egér szítették ki a pedagógusképzés­sel foglalkozó szakemberek vé­leményét Huszonhárom év tanyán Orosz Imréné mögött 23 éves, tanyai iskolában megszerzett gya­korlat áll. Mit tehet az ember, ha kis iskolában tanít? — Nagyon sok előnye is van ennek a munkának — kezdi. — Szűkebb. . összeforrottabb közös­ségben dolgozik a t pedagógus, sokkal inkább együtt él azokkal, akiknek a gyermekeivel foglal­kozik. A városi átlaghoz képest kisebb létszámúak az osztályok, így több idő jut arra, hogy egy-; egy tanulóval törődjünk. A szü­lőkkel való kapcsolatot erősíti, hogy sok tanyai pedagógus tart ismeretterjesztő előadásokat, ve­zet színjátszó csoportot... — Örömmel jöttem ide — tér át a tanácskozás tapasztalataira. — Immár több mint másfél év­tizede közelebbről érdekel az Ol­vasás tanításának módszertana, és kisebb ésszerűsítéseket vezettem be. Ilyen az első osztályban az úgynevezett szótípusonkénti ok­tatás. Egy-egy új hanghoz játékos formában kapcsoljuk a már meg-, ismert magán- vagy mássalhang­zókat. A betűket kis síneken tol­juk egymás mellé a gyakorlás közben, míg végül rövid, értel­mes. szavakat kapunk. Karácso-< nyig, az első fél év végére nem csupán megtanulnak, hanem már szeretnek is olvasni a gyerekek. Most ismét bebizonyosodott előt­tem. hogy a jól szervezett okta-' tó. nevelő munkához sokkal, sok­kal nagyobb elméleti fölkészült­ségre van szükség, hogy az ember tudatosan építhesse fel a tanítási órák részelemeit Ehhez több továbbképzési alkalomra is szük­ség lenne. A tanácskozás igazolta — A diploma még nem jelenti azt hogy kész ember vagyok, bár nemzedéknvi időkülönbségek vá­lasztják el a pedagógust a tanít­ványától — kapcsolódik a beszél­getésbe Nagy Jánosné tanítónő, aki a Szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola 2. számú gya­korló iskolájából érkezett. — A fejlődés olyan gyors ütemet dik­tál. hogy a jövőben 5—10 éven­ként általánosabb átképzésre is szükség lenne. Az idén szeptem­berben például sok helyütt át-" 0 Az egyik szekcióülés résztvevői. tértek a komplex matematika* tanítási módszerre. 1971-től már a tantervi kísérletek folytak, s négy év múlva az országban minde­nütt így tanítják a matematikát, jómagam 1968 óta veszek részt a kísérletekben, sok alsótagozatos tánulóval sikerült megszerettetni a tantárgyat És sok pedagógus- jelöltet készítettem fel a logikai gondolkodásra nevelő, sikerélmé­nyeket adó módszer alkalmazá- - sára. amellyel önállóbb szemé­lyiségeket formálhatunk. — A bajai tudományos napok előadásai és vitái szintén igazol­ták, hogy jó irányt követtünk és jó úton járunk, amikor az alsó­tagozatos tantárgyak között el­sőnek sikerült kidolgozni az új tantervet. Ahol az iskolapolitika elkezdődik A két tanítónővel együtt má­sok is elmondták véleményüket. Bennünket az érdekelt elsősor­ban, hogy vajon mit adott' a ta­nácskozás azoknak, akik a tábla elé kiállva, az iskolafüzetek fölé hajolva megtanítják az emberpa­lántákat a betűk, számok hasz­nálatára. Akik nem föltétlenül tanszéki vitákon, könyvtárakban, konferenciákon fejlesztik tudá­sukat. hiszen erre időt sem hagy­na a heti kötelező óraszám, a szemléltető eszközök előkészíté­se, a dolgózatjavítás. az aprósá­gok otthoni életkörülményeivel való ismerkedés. Akik feladat­lapokat készítenek szabad ide­jükben, rajzokkal pótolják a tan­könyvek hiányosságait, különbö­ző játékokkal teszik élménysze- rűbbé az ismeretek megszerzését és gyakorlását — még akkor is, ha így fölborul a hagyományo­san megkövetelt és látszólagos rend a padsorok között. S akik­ben él az igény a rendszeresebb és gyakoribb továbbképzések iránt,) és egy-egy új pedagógiai szakkönyvet akár hónapokig ké­résnek, amíg eljut hozzájuk. Akik a friss módszerek értelmét és hatását az osztálytermekben nap mint naé. a legkülönbözőbb családi környezetből érkező gye­rekek viselkedésén mérik le. és közben maguk is vizsgáznak em­berségből, a megújulás képességé­ből — az első négy osztály olyan fontos állomáshelyén, ahol az egész iskolapolitikánk megvaló­sítást veszi kezdetét. Sokan vannak, akikre mindez jellemző, és még többen lesznek. Halász Ferenc «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents