Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
1974. október 13. • PETŐFI NÉPE 0 3 Szakszervezeti tagkönyvcsere A közelgő szakszervezeti kongresszus alkalmából — a SZOT-elnökség 1973. november 26-i határozata alapján. — 1975 elején teljeskörű tagkönyvcse- rére kerül Sor a szakszervezeti mozgaloméban. Ez azt jelenti, hogy minden szakszervezeti tág új tagsági könyvet kap. Bács- Kiskun megyében a 19 szakma több mint 135 ezer bérből és fizetésből élő dolgozóját érinti mindez, A tagkönyvcsere fontos politikai és szervezési feladat, a mozgalmi élet mindenkori jelentős eseménye, melyet a dolgozókkal való kapcsolat erősítésére, a szervezettség javítására lehet felhasználni. Ugyanakkor jó alkalom arra is, hogy az alapszervezetek rendet teremtsenek a nyilvántartásban, statisztikában. | •Vavrek István, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa szervezési és kádér munkabizottságának helyettes vezetője a tagkönyvcserével kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy jelenleg a régi szakszervezeti könyvek felülvizsgálata folyik. Erre szükség iá van, hiszen az újakat csak a régi teljes rendezettsége —- tagdíjhátralékok befizetése stb. — után lehet kiadni. Ugyanakkor be kell jelenteni a családi állapotban, foglalkozásban bekövetkezett változásokat. Elkészültek a tagkönyvcserével kapcsolatos új tagdíj-besorolások is. Tóth Ferenc, a Vasas Szakszervezet területi szervezője arra hívta fel a figyelmet, hogy egyes üzemekben — helytelenül — a túlórákért kapott bért is alapfizetésnek számították, s így a tagdíj jelentősen megnövekedett. Felvetődik a kérdés, hogy a tényleges katonai szolgálaton levő szakszervezeti tagoknak mikor cserélik ki a könyveket? Akkor, ha szolgálatuk letelik, a gyermekgondozási segélyen „ levőkét és a nyugdíjasokét viszont 1975. január 1-étől. Többen érdeklődtek, hogy a „Foglalko- zás”-rovatba mit is írjanak be akkor, ha a dolgozónak más szakmái- képzettsége is van: a tagsági könyvben azt kell szerepeltetni, -ami a dolgozó munkaköre. A forgalomba kerülő szakszervezeti bélyegek színe megválton zik, de a címletek megegyeznek a korábbi értékekkel. Az OTP- fiókok 1974. decemher 3-án hozzák először forgalomba. A jelenleg érvényben ^levő tagdíjbélyegeket az alapszervezetek 1975. február végéig használhatják fel, tagdíj elmaradások rendezésére, illetve a januári és a februári tagdíjbefizetésre. Márciustól kezdve csak az új színezésű tagdíjbélyegek ragaszthatók be. Az új szakszervezeti tagsági könyv a jelenlegihez hasonló méretben és kivitelben készült. Belső tartalmát illetően azonban néhány változás történt. Ilyenek: a tagsági könyv tartalmazza a szakszervezetek XXII. kongresszusa által elfogadott alapszabály rövid kivonatát; bővült a személyi adatok • sora: az asszonyok leánykori nevét is feltüntetik. A szakszervezeti segélyezés bejegyzéseihez az edligiektől eltérően nem egy, hanem két oldal áll rendelkezésre. A kedvezményes MÁV utazási igazolványok kiadását igazoló bejegyzések szövegét előre nyomtatták. H. P. A rossz szomszédság, nem török átok A szomszéd agresszív és vandál, mert sem szép, sem erőszakos kérésre nem zárja a kaput. Az állami szervek hivatott osztályain viszont hiányzik a rugalmasság és az odaadás, azért nem: csukódik az ajtó. S mindezek .azzal fenyegetnek két kisgyermeket, hogy az utca neveli fel őket... — Nehezen követhető? Elég szokatlan logika. De ez a lényege annak a panaszoslevélnek, amelynek írója szerkesztőségünktől kéri ügyének kézbevételét. Az igazi ok nem a kiskapu Mi pedig rendhagyó' módon „vettük a lapot”: mellőztük ugyanis a szomszéd meghallgatását és csupán az érem egyik oldalának ismeretében az állami szerv hivatott osztályának rugalmasságát és odaadását próbáltuk meg „számon kérni” Lévén szó kecskeméti panaszosról, a városi tanács igazgatási ’ osztályának illetékes főelőadóját — á szóban forgóhoz hasonló ügyek alapos ismerőjét, és intézőjét, dr. Győrffi Bé- lánét kerestük fel.- — Sajnos, ismerem az ügyet. Elkeserítő... A B. utcai háznak két tulajdonosa van. A panaszos az édesanyja portarészén épített fel egy helyiséget négytagú családjának. A megosztott teleknek közös a kijárata, nincs hiód egy másik kapu létesítésére. És ez az ádázkodás mostani oka. Beidéztem a békétlenkedő feleket- és mondtam: kéremszépen, csukják azt a kaput. Erre a bepanaszolt szomszéd: „Csukjuk mi, de hát megesik, hogy kiszalad az ember vízéft, elfut a boltba, s addig nyitva marad az ajtó...” Indítványoztam, hogy legalább ne tárják ki ‘ sarkig, szereljenek rugót a kapura. S az eredmény? Kiabálás, .egymás gyalázása, elfajult gyűlölködés. A csitításhoz hangerő kellene, ezért’ csak a fejem fölé függesztett „Csendet kérünk!” figyelmeztető feliratra mutalok... — sorolja léhangoltan Győrffiné. Van tehát egy kiskapu és két tulajdonos, s mindkettő szeretné érvényesíteni a jogait. Mellesleg, nem is a kapu az összeférhetetlenség igazi forrása, hanem a szomszédok egymást nem kímélő harca a portarész adás-vételével kezdődött. Ma pedig? Szegény hatóság, győzze fékezni az elszabadult indulatokat. — Sok ilyen ügyet tárgyal?,— kérdem Győrffinétől együttérzőn. — Birtokháborítással összefüggőt évente körülbelül háromszázon Nem egy szereplői hol ezért, hói azért, dé makacsul „visszatérő ügyfeleim. Óh, sokszor úgy érzem, az emberi gyarlóság határtalan ... s a nagy sóhajt példákkal alátámasztott indokolás követi. Felmászott a bab a kerítésen... Bármennyire hihetetlen, megtörtént, s nemrégiben jutott nyugvópontra (legalább is reméljük), azí alábbi eset, melynek szereplői: a pár száz négyszögöles szőlőingatlanából százvaláhány négyszögölet eladó, és az azt megvásárló mezsgyeszomszédok. A birtok megosztásával a tőkék közelebb kerültek a. mezsgyehatárhoz, megcsonkult az előírt 80 centiméteres ültetési távolság. És futott a hatósághoz az új tulajdonos: A szomszéd öt szőlőtőkéjének gyökere túl közel van, elszívja a tápot az ő tőkéi elől!... Csakhogy jött és előhozakodott a másik is: „Méghogy az én tőkéim elszívják! No és a maga meggyfája, az mit csinál? Benne van a mezsgyébe, pusztítsa ki onnan!” Ez volt az első „forduló”, amely az öt tőke és a meggyfa életébe került. Néhány hónap múlva a folytatás: „A szomszéd babja felfutott a kerítésen, beárnyékolja az én veteményemet!” — panaszolta be ismét szomszédját a szomszéd a hatóságnál,, sürgős kivizsgálást kérve. Megtörtént. S elhangzott az indítvány ismét: egyezzenek meg, hisz olyan szépen virágzik, dísznek is szép a bab. Az idén hadd szedje le a termést és soha többé nem ültet paszulyt a kerítés mellé a bepanaszolt ... Ám a «panaszos :! „Szó sem lehet róla, nem tűri, pusztuljon a bab!” „Jól van, ha te így — állt elő a babos —, de akkor vesszen ám a te ciroksorod is!” És a babbal együtt kimúlt a seprű- nekvaló ... Most nyugalom van, de erre is csak az átkúszó eperinda okozta „fordulót” követően akerült sor, miután a két, indulatait fékezni nem tudó szomszédnak 50—50 életerős tőkéjébe került. — De szépek voltak, gyönyörű termést ígértek! Sajnos, az egymással való őszinte megbékélés helyett, inkább ezt a megoldást választották a felek — szegi be a történetet Győrffiné. Röpke szünet után újabb példa- típyssal hozakodik elő. És azt mondják: galamb a béke jelképp... Itt van például a galambászok és a nem galembászok között gyakran, dúló, ádáz harc. A legutóbbi konkrét ügy: az adott porta társtulajdonosa panaszt emelt a szomszéd galambjai ellen, mert hullik a tollúk, pisz- kítják az udvart. Meghoztuk a döntést: az udvarra tilos, csak a padlástéri kifutóra szállhat le a galamb. A kifutó létrehozását a galambász készséggel vállalta. Azóta — hogyan csinálják, - nem tudom, de galamb csodálatos, okos, megnevelhető — az udvarra le nem száll, de száll az udvar felett. Olykor el-elhullat egy-egy tollat, s megesik, hogy elpottyant egyebet is. Kész az újabb birtokháborítás! De a panasz ezúttal: már nem húsz, hanem harminc .galambot tart a szomszéd, követeli a tartásuk eltiltását. 1 Meghozom a döntést: -a szabályrendeletnek megfelelően, húsznál több nem lehet. De fellebbez a galambász, hivatkozik Budapestre: ott miért lehet és Kecskeméten miért nem, a galamb valutát hoz az országnak, s ezenkívül a béke jelképe... S tessék, legyen okos, rugalmas, . odaadó a hatóság ... S így lehetne sorolni az ügytípusokat tovább. Gazdát cserél a ház, s az újtulajdonosi „önérzettel” a gazda így okoskodik: milyen jogcímen adjon ő a bérlőnek villanyt, vizet, amikor az csak 30—40 forint bért fizet!? Miért tűrje meg a bérlő által évekkel korábban az udvarra ültetett rózsatövet, amikor ő a petúniát szereti?! Az önérzetes okoskodást pedig a cselekvés, _ a villanyvezeték elvágása, a víz- nj érési lehetőség elvétele, s a ' rózsatő' kiirtása követi. Hogy a bérlőnek szerzett jogai vannak? És hogy jószándék, emberség is van a világon? Ugyan kérem! És kezdődik a felek háborúja, csak győzze a gyarló indulatok szította tűz oltását a hatóság! — Ami visszaadja az emberek emberségébe vetett hitemet: az ilyen viták, békétlenségek mintegy 70—80 százaléka megegyezéssel zárul — mondja beszélgetésünk végén dr. Győrffi Béláné főelőadó. És már derülátón teszi hozzá: — Ezért is hiszek benne, hogy lehet és érdemes apellálni a józan értelemre, az emberségre, amely az indulatok leghatásosabb fékje. P. I. Alig egy éve múlt csupán, hogy a Bács'-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói az Akadémia körút túloldalán hozzáláttak az első. előregyártott elemekből épülő ötszintes, lakóház fogadószintjének elkészítéséhez, és azóta egymás után magasodnak az új épületek. Ennél az .építésmódnál nem falaznak, hanem falat szerelnek a munkások. Az építőanyagokkal daruk cipekednek. azok szedik le a vasbetonelemeket a trélerekről, s emelik egyenesen a helyükre. Szervezetten, jól összehangolva folyik a munka az alapozástól a befejező szakipari tennivalókig. Íme, egy év telt el. és mekkorát nőtt a Széchepviváros! — Az új lakónegyed valameny- nyi házába, sőt óvodájába, bölcsődéjébe és az iskolájába is, a mi Zalka Máté fűtésszerelő szocialista brigádunk „vezette be a meleget’’ — mondja Streichono- vecz László brigádvezető. — A blokkból emelt házakba még gazzal fűtő berendezéseket szereltünk. a házgyári lakásokba meleg vizet vezetünk. — Az időért folvó harc a mi munkánkban is hozott változásokat, nemcsak az építőkében — kapcsolódik a beszélgetéshez Lévai András brigádtag. — A meleg víz csővezetékeit ugyanis nem az építkezések színhelyén állítjuk össze, hanem az épülethez előre gyártva kapjuk meg. Egy hónapig tart a brigádnak egy ilyen harminclakásos épület fű- tőberendezésének beszerelésére. Amióta itt dolgozunk a Széche- nvivárosban. könnyebb is lett a munkánk, megszűnt a nehéz kézi vésés, mert ütve-fúró gépeket kaptunk, amelyeket a csőbilincsek. radiátortartók behelyezésénél és a fal átfúrásánál használunk — Az előregyártott vezetékekkel csak annyi a dolgunk, hogy szereléskor hozzáigazítjuk őket a falakhoz — teszi hozzá Lévai András névrokona. Sándor, miközben pár percre kioltja hegesztőpisztolya lángját. A Lévai nevet egyébként hárman viselik a tizenhárom tagú Zalka Máté brigádban. A brigád magvát ti- szaugi emberek alkotják. Legelőször. még a széchenyivárosi építkezés megkezdésekor került a vállalathoz, öt Lévai András és Csató László követte, akikkel Budapesten együtt tanulta ki átképzésként a fűtésszerelő szakmát. Utánuk jött Lévai Sándor ő itt a BÁÉV-nél tette le a szakmunkás vizsgát, valamint Lévai Lajos. Kerekes István. Kaszanyi László és Marácz János. Csak Szentesi László és Sándor. Majoros Sándor. Söröli Pál és Kara László tősgyökeres kecskeméti a brigádból. — Már a tiszaugiak közül is Kecskeméthez pártoltak ketten —- helvesbít Lévai Sándor — Csató Laci a vállalati munkásiakás- akcióiában kapott otthont. Abban a tízemeletes épületben, amelybe szintén mi szerejtük a fűtőberendezéseket. A brigádvezető ugyancsak Kecskeméten telepedett meg ő a szalagházban lakik. A többiek naponta ingáznak Ti- szaug és Kecskemét között.-A Zalka Máté brigád egyéb feladatok tejesítése mellett az idén még kilenc ötszintes szé- chenvivárosi lakóházba szereli be a melegvizes fűtőberendezést és a konvhai gázvezetéket. Ezelr közül ötben- már laknak s úiabh két épületen is elvégezték munkáju• Csató László és Kerekes István meleg vizes csővezetéket szerek 0 Lévai Lajos, Marácz János, Kerekes István és Streictaonovecz László a fűtőrendszerbe újonnan bekötött házak csőhálózatának nyomáspróbáját végzi. (Pásztor Zoltán 1 fettételek) A MEZŐGAZDÁSZOK VITAFÓRUMA Hozzászólás egy véleményhez A mezőgazdasági biztosítással foglalkozó vitafórumunk utolsó hozzászólását közöljük. Móczár József, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának helyettes vezetője a tompái Kossuth Termelőszövetkezet elnökének, lapunk szeptember 1-i számában megjelent nyilatkozatához küldött megjegyzéseket. Ebből idézzük: „A tompái Kossuth Termelőszövetkezet elnökének véleménye szerint: ha biztosítunk, a vízkárért kártérítést nem fizetett volna a biztosító." Ez tévedés, ugyanis a mezőgazdasági nagyüzemi vagyonbiztosításhoz van lehetőség minden természtett növényre egész évre kiterjedő kiegészítő belvízbiztosítást kötni. Amennyiben biztosításuk van, és a június 27—-30 közötti esőzés plyan belvizet okozott, aminek következtében a növényállomány kipusztult, vagy terméshozásra képtelenné vált, úgy feltételszerűeh a biztosított hozamérték felével, azaz a 6 millió forint 50 százalékával, 3 mii- - lió forinttal térült volna az idei kár. A kiegészítő belvízbiztosítás díja a biztosításra feladott növények hozamértékének egy százaléka. A növénybiztosítás díja évről évre változhat, a termelési értéktől és az 5 éves befizetett díj és kárhányadtól függően. Az idén is 51 megyei termelőszövetkezet került alacsonyabb díjosztályba 8 millió forint díjcsökkenéssel. A kiskunhalasi járási fiókunkhoz tartozó termelőszövetkezeteknek 129 millió forint volt az elmúlt ötéves dija, és 140 millió forint kárt fizettünk ki ez alatt az időszak alatt. Természetesen nem törvényszerű, hogy a' biztosítással rendelkező ' mezőgazdasági nagyüzemek biztosítás díját minden évben visszakapják. Hiszen hosszabb időt figyelembe véve, a megmaradó rész a fedezete más üzemek díját meghaladó kárainak, vagy esetleg saját gazdaságukban ritkábban, de váratlanul bekövetkezhető katasztrofális károknak. A tsz-elnök azt állítja: „a tavaszi fagykárt április 15-ig fizeti a biztosító. A zöldség akkor még nincs kipalántázva, az Orbán- napi fagytól viszont károsodhat." Helyesbíteni kell, mivel a zöld- ségtérmelők érdekében az április 20. után bekövetkezett paprika, paradicsom, dinnye és’uborka 80 százalékos tőhiányban megnyilvánuló késő tavaszi fagykáraira is kiterjed a biztosítás. A kockázatot vállaljuk mindaddig, amíg a tavaszi fagy bekövetkezhet, tehát május 25-én> Orbán napján Is. A kártérítés hektáronkénti 500 forint költségátalány és helybevetés esetén a vetőmag, pa« kát. Pár nap múlva a nyolcadik házon is túl íeszhék. — Elégedettek vagyunk a ti-' szaugiak brigádjával, fegyelmezetten és jól dolgoznak'— mondja Mihala István építésvezető. — A kongresszusi munkaversenyben vállalták, hogy a szakipari munkák segítésére terven felül elvégzik két épület téliesítését, s minden bizonnyal tartják is a szavukat. A fűtésszerelők pufajhában dolgoznak a még rideg, nyers betonfalak között. Munkájuk nyomán pár hónap múlva a most épülő házakban is kellemes meleg otthonra találnak majd a beköltöző újabb lakástulajdonosok. Feltéve, ha a fűtőrendszer üzemeltetésénél problémák nem adódnak, mint ahogy az utóbbi napokban történt. Az első két 30 lakásos épületbe ugyanis már beköltöztek a lakástulajdonosok, de a radiátoroktól hiába várják a meleget. A kivitelező Bács. megyei :mi Építőipart’'VŐltálat és a Be-’ ruházó Vállalat szakemberei még a nyári időszakban kipróbálták az említett épületeket, ellátó fűtőrendszert. jól' működött, az átadás. illetve átvétel megtörtént. Az üzemeltetés az Ingatlankezelő Vállalat feladata. Mint Király József főmérnöktől megtudtuk, az IKV azért hagyta abba a fűtést,, mert a távvezeték a kivitelező vállalat mulasztásából betemetetten árokban fekszik, s egy hirtelen beköszöntő hideghullám esetén attól kell tartani, hogy a 130 ' fokos vizet tartalmazó vezeték felrobban. Hógv miért. • kinek a hibájából fagyoskodnak még mindig a két új lakóházba költözött emberek, annak kiderítésére nem vállalkozunk. Csupán felhívjuk az említett illetékesek figyelmét, gondoljanak ez idő szerint csöppet sem boldog úi lakástulajdonosokra és sürgősén javítsák ki a hibát. A. Tóth Sándor NÉHÁNY PERCRE Művészet - színesben lántázásnál a palántaérték 5—30 fillér közötti áron. Vitatjuk azt is, hogy ,,a biztosítás feltételei < nem felelnek meg az intenzív gazdálkodású, szakosított mező- gazdasági üzemeknek", a biztosítást igénybe vevő 127 termelő- szövetkezet és 10 állami gazdaság példájával. Az, hogy biztosított-e az üzem, vagy nem, fokmérője nem lehet a fejlettségnek, az intenzív szakosított gazdálkodásnak. Éppen' a fejlett, intenzív gazdaságoknak, ahol egységnyi területen nagy termelési ■ érték van, az elemi csapás elleni fokozott védelem az érdekük. A koraőszi fagykárok és a hollandi hideg- és melegágyakban keletkezett jégkárok, viharkárok, ióliát érő viharkárok nem képezik a kockázatviselés tárgyát, de a díjkalkulációnkban sem szerepelnek. Ezeket az észrevételket köszönjük. Nem azt szeretném bizonyítani, hogy a biztosítás mindenben megfelel a követelményeknek, de a jelenlegi konstrukcióban a befizetett díjak arányban állnak a kifizetett károkká1 ” 0 Még egy helyesbítés az említett cikkhez: A tompái gazdaságban az időjárás miatt bekövetkezett kár értéke a bruttó jövedelemnek nem 80, hanem 40 százalékát teszi ki. A művészet látni, érzékelni tanít. Tolsztoj írja önéletrajzi regényében: „Annyira megszoktuk, hogy a művészetet a természettel összekeverjük, hygy a természetnek azokat a jelenségeit, amelyekkel festményeken nem találkozunk, igen gyakran természetelleneseknek érezzük, ■ mintha a természet volna nem természetes, s megfordítva: azokat a jelenségeket, amelyek festményeken túlságosan gyakran ismétlődnek, elcsépeltnek érezzük, némely látkép pedig, amelyet nagyon átjár egy gondolat vagy érzés, ha a valóságban találkozunk velük, mesterkéltnek tűnik." Kiállításokra eljutni ’ S2ép dolog. Ugyanakkor megéri a kiállításokat közelebb vinni az emberekhez, az üzemi klubokba, a szinte mindenütt szegényes, kopár tanácskozótermekbe. • Miért lenne ez lehetetlen? A múzeumi raktárakban porosodó, talán soha közönség elé nem kerülő tárgyakat bemutatni a vállalatok, intézmények kapuin belül is. Ahol sok ezer forintos alkatrészekre vigyáznak, ott' a másféle értékek biztonságát is szavatolják. Igazi, művészi kincsek befogadására fordítani a kulturális alapot az ipari üzemekben és gazdaságokban, s nem szétaprózni „tapasztalatszerző” utazgatásokra és eszem-iszomra. A pártszerveknek is figyelemmel kell kísérni a kulturális célokra meglevő pénz rendeltetésszerű fel- használását, kezdeményezni -kör* zös községi művelődési- alapok létrehozását. A művelődési házakba sok embert vonzott még tíz-tizenöt éve a televíziók ablaküvegen átszűrődő kékes fénye, Azóta a külterületeken is sokfelé villany- vezetékek húzódnak. Az emberek érthető módon inkább otthon ülnek a képernyő élé, hogy a művészi programokban gyönyörködjenek. Színes tévé viszont, még a nagyobb településeken is csak elvétve akad. Lajosmizse nagyközségben vagy a kis Petö- fiszálláson, de másutt ugyanúgy újabb, a rendezvények, klubfoglalkozások iránt szintén érdeklődő törzsközönséget alakíthatna ki az ilyen befektetés. A helyi gazdaságok, üzemek, vagy a bejárókat foglalkoztató gyárak kasszájából nem futná a szükséges összeg, ha már a művelődési ház fenntartására olyan kevés tanácsi támogatás jut? Valamennyi munkahely nem járulhatna hozzá egy kicsivel ahhoz, hogy a fiatal és idősebb dolgozóik méginkább a kulturálódóé — szint adó — fényében töltsék a szabad idejük egy részét? A művészet sokféle fény forrása közelében, amely gyakran d természeti energiáknál is erősebben sugárzik. —halász— Fűtésszerelők a Széchenyivárosban
