Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

# PETŐFI NÉPE • 1974. október 11.

Demokratizmus a tervezésben

írta: dr. Romany Pál, az MSZMP KB Területi Gazdaságfejlesztési Osztály vezetője

„MINT A PÁKLINCS, ÖSSZETARTUNK”

Manci néni és a marispusztai asszonyok

A IV. ötéves terv utolsó évének előirányzatai elkészültek, megvitatásuk, végső formába öntésük ezekben a hetekben folyik. Az 1975. évi terv kialakításánál természetesen csak becsülni tudják a tervezők a bázisidőszak, azaz az idei terv tejesítésének eredményeit, a népgazdaság 1974. évi zárszámadását, amely egyben a kiinduló adatait képezi a jövő évi tervnek. Hasonlóan csak a tervezett eredmények vehetők számításba az 1975. év végére is, ahonnan az új ötéves terv indul. Közben pedig előrehaladott szakaszba jutott az 1976— 1980. évre szóló népgazdasági terv feladatainak meghatározása is. Számos olyan beruházás folyik az országban, amely az 1970-es évek végén lép be a termelésbe, azaz ötödik ötéves tervünk, mint új termelőkapacitással számolhat majd vele.

Homokos dűlőutakon kanyargunk. Jócskán mögöttünk, még látszik a kiskunmajsai templom tornya. Elhagyunk néhány magános tanyát, zsámbékost, majort, kaszálót, kukoricást és egy olajfákkal, akácosokkal körbefont tanyába érünk. A gazdaasszony jön elénk a hosszan nyújtózó takaros udvaron át. A felé szaladó csibéket hessegeti. Ügy mondták a kiskunmajsai Jonathán Szakszövetkezetben: „ha talpraesett, őszinte beszédű aszonnyal akar találkozni, menjen el a Manci nénihez. 0 a nőbizottság elnöke is.”

Az ismerkedés gyorsan megy és Pálinkó Mihályné az alacsony termetű, gyors mozgású, napbarnított asszony már vezet is a ház felé. Nagy kőépület, városias.

— Nemrég készült a házunk — mondja. — A 25 éves házassági évfordulónkra építettük a férjemmel, de a két gyerek is segített. Azelőtt ki<&i. vertfalú tanyánk volt. Büszke az újra. hallani a hangjából.

— A férjem 1960 óta tagja a szákszövetkezetnek, én meg négy éve. Itt a Marispusztán élők a Jonatán tagjai. Nagy esemény volt errefelé — nekem meg egy' kicsit félős. vajon tudom-e csinálni — amikor a nőbizottság elnökének választottak és így a vezetőségnek is tagja lettem.

Az éles eszű parasztlányok közé tartozott már iskolás korában is. Az akkori tanvasi tanító. Vékony Lajos őt is Szegedre küldte tanulni. Csakhát akkor nem volt az ilyen egyszerű... Életének harmincnvolcadik ősze hozta el a lehetőséget, hogy a hetedik és nyolcadik osztályt elvégezze. Jelesre sikerült.

— Néha még visszagondolok az eltelt évekre. A marisi iskolába a szülői munkaközösségben amiket csináltunk ... sok volna mindent elmondani. Meg aztán inkább a mostani dolgok izgatnak.. Amikor a vézetőségi ülésről jövök, úgy várnak a Maris, területén az asz- szonyok. mint kotlóst a csirkéi. Ahogv mondom... Mi volt? Mit mondtak, mi a dolgunk, teljesül-e a kérésünk? — kérdezgetik. Tudja. amikor először voltam a vezetőségi ülésen, csak hallgattam. Most már nem nézelődök. mint sült hal a tepsiben. Én aztán szólok a tagság érdekében, ha kell! De azt is elmondhatom, mert igazság: meghallgatnak és cselekedne!^ is a vezetők.

| Jj-^qrWjttl ín|ij)án^at az Utóbbi nőnapokból. *

—■ Hát itt van a terménybolt. A Baranyi tanván készült el az asszonyok kérésére. Vetőmagért, tápért, szálastakrmányért nem kell a községbe menni. Az elmúlt félévben 50 ezer forint nyereséggel zárt az üzlet. Másik. A paradicsom átvételét helvbe kértük. hogy ne Maisára vigyük. Meglett. A kévekötő arafjógépet is megkaptuk a kis parcellák betakarításához.

— Ügy mondják a Jonatán Szakszövetkezetben: az asszonyok nem húzódoznak a dologtól. Szorgalmasak ..

— Azt hiszi véletlen! Ah!... Nekünk minden gyűlésünkre eljön az elnök és a pórttitkár. Meghallgatják az asszonyokat. De lem ám úgy.' hogy bólogatnak és ninden marad a régiben, hanem amit lehet, megoldanak. Így az- án mi sem vagyunk restek segí- eni akár a libarakodásban, vagy i kertészetben a gvomlálásban.

Amíg a következő ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslat az ' országgyűlés napirendjére kerülhet, még sok*munka van hátra. Számos tényezőtől függ az, hogy milyen terv alakíi iái A következőr középtávú tervidőszak kialakításában fontos szerepet játszik — többek között — a

IV. Ötéves terv teljesítése és az új tervidőszak céljainak kialakítási módja a megyékben, a városokban, a vállalatoknál és a szövetkezeteknél-/

Az elmúlt három év eredményeit és gondjait jói ismerjük. Ijfeihegyszer értékelte a munkát a párt Központi Bizottsága, és rendszeresen megvonta a népgazdaság fejlődésének mérlegét a kormány, illetőleg az országgyűlés. Az alapos vizsgálatok . évről ■ évre jelentős haladásról adhattak számot, de megállapították az elmaradásokat is. S mindezt intézkedések követték. Az 1973. és 1974. évi széles körű béremelés,, a nagyvárosokban folyó lakásépítés központi forrásokból való pótlólagos támogatása, számos jogi és közgazdasági szabá-t lyozás általánosan ismert. Több1 korlátozó intézkedést is kellett hozni a gazdasági élet szabályozására.

Központi — együttes miniszteri — engedélyhez kötötték például Ta' nem termelő létesítmények, az irodaházak, a vállalati üdülők és hasonló épületek átruházásának megkezdését, szabályozták az állampolgárok által építhető lakások, építmények nagyságát stb. Az említett korlátozó intézkedés alapján a beruházóknak engedélyt kellett kérniük, s közel 100 kérelme*' — többségében új irodaházaké Épá*"' tésére'— a központi szervek elutasítottak. Az említett példa is mutatja, hogy a kormányzati szervek következetesen munkálkodnak a kedvezőtlen jelenségek visszaszorításán, s egyidejűleg azoknak a folyamatoknak az erősítésén, amelyek gazdasági feladataink teljesítését eredményesen segíthetik.

Hasonlóan járnak el tanácsain^, amelyeknek a tervidőszak ideje alatt — a tanácstörvény alapján — kibővültek jogaik és kötelezettségeik a,területükön fo- folyó gazdasági munkával összefüggésben • is. Közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy a területükön’ működő gazdasági szeri vezetek tervszerűen működjenek,

eredményesen gazdálkodjanak, tekintet nélkül arra, hogy azok tanácsi, vagy állami vállalatok, mezőgazdasági vagy más szövetkezetek. Testületi üléseiken, szak. igazgatási szerveik munkája nyomán szintén az éves feladatok eredményes teljesítéséről adhattak számot, persze nem kevés gondról, valamint hibáról, mulasztásról is. Ezek jó része, az esetek többségében olyan, amit helyileg, sőt csakis helyileg lehet megoldani, az elmaradást felszámolni.

Sok múlik tehát azon, hogy. a mostani ötéves tervidőszak hátra levő öt negyedévében, valójában az 1975-ös évben mi történik a tervszerű gazdálkodás, a termékek minőségének javítása, a jobb üzem- és munkaszervezés és más ismert feladat teljesítése érdekében. És nemcsak ebben a tervidőszakban, hiszen több tanács állapított meg a közelmúltban olyan elmaradást, amely a következő tervidőszak munkáját is hátráltatja, ha nem szüntetik meg az előttünk levő időben. Élegendő utalni azokra a beru- názási elmaradásokra, amelyek a szakmunkásképzési feladatokat, a közoktatást, a lakossági szolgáltatásokat, vagy más ellátási területet érintenek. Az 1976-tól induló ötéves terv nyilvánvalóan számol ezek terv szerinti megvalósításával, így tehát hátránynyal indul az a város, vagy megye, amely az elhúzódó kivitelezés, vagy hiányos előkészítés miatt tervezett kapacitásait nem hozza létre. Lényegében tehát a következő ötéves terv sikeres teljesítése érdekében is szükséges a jelenlegi tervben előírtak Hiányta- fäto V teljesítés?«!, TTA f késedelem ugyanis valójában alig pótolható, mindenképpen veszteséggel, többletköltséggel jár, s hátrányokat szenved. az érintett lakosság is.

A másik fontos feladat a következő ötéves fejlesztési tervnek a jó kialakítása, amely a megyékben, a vállalatoknál szintén kezdetét vette. A tervező szervek már hosszabb ideje foglalkoznak az 1976—80-ra terjedő időszak gazdasági fejlődésének megtervezésével. Megyénként és városonként számba vették a népesség összetételét, ismerik a munkába lépő és a nyugdíjkorhatárt elérő korosztályok nagyságát, tájékozódtak a kitermelhető ásvány vagyonról, a termelés, a közlekedés, a kereskedelem és

más ágazatok bővítésének szükségleteiről;

Megkezdődött az igények és a lehetőségek egyeztetése, megindult a vállalatok fejlesztési elgondolásainak kialakítása. Nem kezdődött még el — érthetően — az üzemi kollektívákkal való tárgyalás, a tervek, egyeztetése, hiszen jóváhagyásra alkalmas téirvek még nincsenek, nem lehetnek. Ez a termelő’ üzemekben természetes, hiszen a piaci értékesítési lehetőségek és sok más kérdés még .tisztázásra vár.

Ahol lehet, mielőbb nyilvánosságot kell adni a tervezésre kerülő feladatoknak; ilyen például a város- és községfejlesztés, a lakossági ellátás. Csak akkor várható kellő összhang, az érdekeltek részéről való egyetértés, ha a fejlesztési elgondolások kialakításában is széles körű az egyeztetés, ha kellő mértékű az elgondolások megvitatása, minél teljesebb a tervezés nyíltsága.

A sokoldalú demokratikus elő-' készítés mellett is hangsúlyozni szükséges, hogy az elgondolások csak előzetesek, a törekvés irányát jelzik, és nem tekinthetők még kész tervnek. Mégis ott járnak el helyesen, ahol az érdekeltekkel ezekről tanácskoznak, véleményüket kérik, még mielőtt a testületek a különböző fejlesztési terveket fölöttes szervekhez^ előterjesztik, iletve hivatalosan elfogadják. Ez lehetővé teszi, hogy a döntések előtt több változatot megvizsgálhassanak, sőt a megfelelő döntésre jogosult szerv elé is alternatív javaslatok kerülhessenek, Ez a metódus segíthet abban is, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési alapokat ésszerűen használják fel, . adott esetben ugyanabból az összegből több égető feladatot oldhassanak meg.i Jelentős fejlesztési forrás lehet nemcsak a lakosság hozzájárulása az elgondolások megvalósításához, hanem javaslatai, észrevételei, vagy éppen a sorrendiségre vonatkozó elgondolásai is. Különösen nem nélkülözhető ez a településfejlesztésben és. más olyan területen, amelyben közvetlen érdekeltsége van a lakosság valamely részének. Sok tapasztalat utal arra, hogy a tervek megvalósítása is reálisabbá válik, ha an- , nak kialakításában résgL vghe.t-.., nek' az érintettek, aíqkj J

a tervezett fejlesztés szolgah vagy ’‘Mkiknek azt meg kell valósítani- ok.

Valójában tehát a tervező munka nemcsak a tervező szervekben, az Országos Tervhivatalban, az Állami Tervbizottságban; tervosztályokon folyik, hanem — ahogyan minden család tervez — terveznie kell a nagyobb családoknak, közösségeknek a maguk területén. Mégpedig úgy, hogy közben kellő erőt fordítsanak a jelenlegi időszak feladatainak teljesítésére, a negyedéves, a féléves, az éves gazdasági programok megvalósítására, hogy minél jobb alapot, előnyösebb „kezdő- sebességet” biztosítson minden üzem, település, járás, megye, az új következő középtávú tervidőszak indulásához.

Almát szüretelnek a bányászok

• A Pálinkó család büszke az új házra.

Társadalmi munkában az iskolát is rendbe hoztuk. Kívül-belül kimeszeltük. kitakarítottuk.' Arról se feledkezzek meg. hogy a nőbizottság kérésére kiírták a könyvekből a 75 évnél idősebb tagok nevét. Ezeket mi megáltogatjuk, és ajándékot viszünk.

— A szövetkezetnek adják ál a tagsági földeken megtermelt növényeket a ház körül felnevelt állatokat. Az utóbbiban bizonyára az asszonyok jeleskednek.

— Egy a kuckó a kemencével. Az asszonyok az emberekkel együtt ■ dolgoznak az állattartásban is Disznókat hizlalunk, meg* libákat tömünk, csirkét, szarvas- marhát nevelünk, zöldségfélét, amit erőnk enged, megtermelünk és a szakszövetkezetnek adjuk át értékesítésre. No. itt volt egy kis zökkenő!... Meg kellett az asz- szonyokat győzni arról, hogy akkor járunk mindannyian a legjobban. ha a termékeket a szak- szövetkezetnek adjuk át. Előnyös, nemcsak a nagyüzemi felárat felezi velünk a szövetkezet, hanem például a kukoricát is 20 forinttal olcsóbban kapjuk a szabad piaci árnál. Megérti mindenki, hogy kölcsönös dolog ez. Mert a saját szakszövetkezetünket a termékek átadásával segítjük, ugyanakkor ha valami bajunk van ugye,, rögtön. a közpsbp szaladunk. . onné’t Vváriuk a ‘ támogat fást. De csak az várja el a juttatásokat. aki ad is. áki ^a^szakT^ szövetkezetét gazdagítja. A segítségben. juttatásokban nine/ is hiány. Többször kantunk színházjegyeket a közöstől és a saját buszunkon viszik el az előadásokra az embereket. Ugyancsak ad pénzt, buszt a szövetkezet az üdüléshez. országjáró kiránduláshoz.

A Marispusztai iskolában van a nők — ahogyan Pálinka Mi- hóivnő mondta — főhadiszállása. Egv használaton . kívüli szobát klubnak rendezte!? be. Rendszeresen találkoznak itt az asszonyok. Megbeszélnek mindent, a munkatervüket is.

— Saját magam fogalmaztam és írtam meg a nőbizottság munkatervét. Utána aénelték a központban Szó szerint. Nappal nem jut az ilvesmire idő. Éjszaka mint a költők mondják, ..meeszáll az ihlet”... nekem is a lámpa mellett jönnek a gondolatok...

Dundi kicsi ujjait nézem, aztán a parázsló szemét. Az a fajta boldogság árad ebből az asz- szonyból. amely a szorgalmáért megbecsült, tettrekészségéért elismerésben részesülő tanyai embert jellemzi. Hogy tehet | valamit a közösségért és szavainak foganat-, ja is van, mindennél nagyobb öröm

Tavasszal az asszonyok két bri- . gádot szerveztek. Az egyiket Bőrösök Jánosné, a másikat Pálínkó- né vezeti. A XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére vállalták^ hogy 20 százalékkal több kertészeti és állati terméket értékesítenek a szakszövetkezetben keresztül, mint tavaly. A Vállalás teljesítése ugyanakkor több forintot is hoz egy-egy család konyhájára. Ugyanis ha a brigád egy tagjára eső átadott áru értéke meghaladja a 12 ezer forintot, akkor a közös gazdaság ennek 4 százalékát pénzben visszatéríti. Az asszonyok munkájáról Manci néni így beszél:

— Lelkesítő ez a brigádmunka, különösen most. amikor ilyen nagy eseményekre, készülünk. Mi itt olyanok vagyunk, mint a pak- lincs — a városban bogáncsnak hívják. Szóval ezzel is azt akarom mondani, hogy összetartanak az asszonyok. A brigádokban .-TBfginJiáhb. A váll^Jgs.^.^éineln^du 0é£ése,taz^ünnep tiszt§}e£e?s.aEjkaIl->j9rr:>fe lg. az asszonyokat, lő^bsgek^i, ^ ■áa férjeink is más..szemmel.. nóz-ij.-,p,yr nek ránk. Nem mondják, már, hogy csak pletykázni • járunk a gyűlésekre. Eredményeink vannak. Meg aztán, mivel egyenjo<* gúság van. megrendeztük- az apák napját... Pirosbetűs ünneppé nyilvánítottuk február 23-át. Ezentúl minden évben ez lesz az apák napja, amikor, is a nők klubjában megvendégeljük az embereket. Manapság — talán ezért is — a férjek szívesebben engedik el az asszonyokat a gyűlésekre. rendezvényekre.

Ez aztán az ügyes asszonyi dip- * lomácia No és mindaz, gmit cselekednek példázza ügyességüket.

A nőbizottság elnökének és az asszonyoknak a munkája nem- ; csak a termelésben számottevő, hanem politikai jelentősége is nagy. Ugyanakkor á gazdálkodás egységének, a szakszövetkezeti demokráciának megvalósításában jeleskednek. Csabai István

— Itt az Alföldön a föld mindenütt aranyat rejt magában, csak le kell érte nyúlni, és ki kell onnan bányászni. A homok bele- ömleszti aranyát a zamatos, mosolygó piros gyümölcsbe, és úgy nyújtja azt ennek a nemzetnek terített asztalára...

Móra Ferenc idézett szavai jutnak eszünkbe, amikor a pe- tőfiszállási homoksivatagon dohog, fúj, szuszog alattunk a gépkocsi. Megérkezünk a célhoz, az oázishoz, a földi paradicsomhoz, melyet a sivár, négy aranykoronás futóhomokból varázsol/ elő az emberi akarat.

A Városföldi Állami Gazdaság 230 holdas, almáskertjéhez vezetett Tarjányi Gyula kerületvezető.

A 3 kilométer hosszú, bekerített kertben csatlakozott hozzánk Pálfalvi Sándor kertészmérnök, a fiatal részlegvezető, és amíg mi nem tudunk betelni a

magát kínálgató gyümölcs kóstolgatásával, emiatt kérdezni is alig tudunk, mégis kialakul egy színes kép bennünk, amit — sajnos — még megközelítő hűséggel sem tudunk olvasóinknak bemutatni.

Ennek a kertnek a híré már u mátravidéki bányászokhoz is eljutott, ahonnan már két éve ide jönnek üdülni, a kellemeset a hasznossal összekötni. A szabadságon levő és nyugdíjas bányászok, kéthetenként váltó, negyvenes csoportokban szedik az almát a harmincezer törpe almafáról.

Ezen a területen, ahol a legkedvezőbb időjárás mellett is 7 vagon rozs volt a rekordtermés, a két éve termő fákról 160 vagon almát szüretelnek. Könnyű és haladós a szedés, így egy. napi teljesítmény egy embernél 40 láda (8 mázsa) körül van. A napi kereset tisztán 180—200 forint. Ebből veszik meg otthon a téli hízott sertést.

© Gépesített rakodás.

© Mosolygós piros almák.

A Mátrából, annak hat településéből érkező bányászokat a Csongrádi úti KISZ-táborban szállásolták el, ahol a reggelit és a vacsorát fogyasztják elf az ebédet pedig gépkocsival szállítja ki a gazdaság a munkahelyre.

A gazdaság évi bevétele ebből a kertből 4 és fél millió forint, kiadása 3 millió. Mint érdekességet jegyezzük .félj hogy csak a fák metszése 180 ezer forintba kerül. Ez évben tizenkétszer permeteztek. A szállítást, rakodást gépesítették. Szántalpakon húzza a vontató a megtelt ládákat a gyűjtőhelyre, ott egy, fürge rakodógép rakja le és rakja fel a tehergépkocsira. Látogatásunk alkalmával'már „csak” 12 vagon van a fákon, tehát vége felé járnak a szüretelésnek.

Tóth Miklós

j A MEZŐGAZDÁSZOK VITAFÓRUMA

Miként lehetne a feltételeket tökéletesíteni?

A biztosításnak gazdaságunkban, a dávodi Augusztus 20. Tsz- ben nélkülözhetetlen szerepe van. Bácska déli részén gazdálkodunk a Baranyát is sújtó jégfelhők zónájában. Az 1973. évi halmazott. termelési érték 150 millió forint volt. A szántóföldi növénytermelésben négy ágazatra: gabona, kukorica, cukorrépa ,és szálas takarmányok termesztésére szakosodtunk. Ezen felül 130 hektár szőlő és 120 hektár télialma-ül- letvényünk van. Állattenyésztésünknek két alapvető ágazata van, szarvasmarha- és sertéstenyésztés. Az állományt 1970-ben felépített három szakosított telepen neveljük.

Az eddig elmondottakból kiderül, hogy gazdaságunkat jellemzi a szakosodásra, az iparszerű termelésre való törekvés. Ilyen körülmények között érthető, hogy mi a biztosítást, mint objektiv szükségszerűséget kezeljük. Azt is leszögezzük: felfogásunk szerint a biztosítást annal ellenére, hogy jégZbnában vagyunk nem tekintjük klasszikus értelemben vett üzletnek. A biztosítás megkötésével egy veszélyközösség tagjaivá váltunk, amely után növénybiztosításra 5 év alatt 12 millió forint díjat fizettünk és ezzel szemben az Állami Biztosító' 13i millió 700 ezer forint térítést nyújtott. Ugyanakkor állatbiztosításra 2 millió 300 ezer forint díjat szedett be, és 1 millió 800 ezer

forint kártérítést fizetett ki. A díjak és térítések különbözete- ként javunkra mutatkozó 1 millió 200 ezer forint szintén azt bizonyítja, hogy gazdaságunkban a biztosítás nem a nyereség növelésének eszköze. A bitzosítás betölti funkcióját és elősegíti a tér* melés folyamatosságát.

Ha azonban azt nézzük, hogy egy-egy ágazat 10—20 milliós volumennel bír és pl. az almatermés teljes pusztulása a maga 10 milliójával a gazdaságot veszteségbe taszíthatja, és ha ettől a kockázattól véd meg bennünket, a biztosítás, akkor mi nem vitatkozunk, hogy biztositsunk-e vagy sem. Éppen a fenti esetleges totális károk miatt, nem lehet gondolni az önbiztosításra.

Szerintünk, hozzánk hasonló helyzetben van a gazdaságok nagyobb része. Az élet által diktált követelmény a szakosított iparszerű termelés. Tehát a vitának, a vitázók által olyan mederbe való terelésre, hogy kell-e biztosítás vagy sem, eleve helytelen. Egyetlen gazdasági egység vezetősége sem engedheti meg magának, hogy az egész kollektíva várható évi munkájának eredményét és ezen keresztül részesedését kockáztassa azáltal, hogy nem köt biztosítást.

Szerintünk a vitához hozzászólóknak azzal kellene foglalkoznak, hogy miként lehetne a feltételeket korszerüsiténi és tökéletesíteni. Csatlakozunk dr. Má- tyus Gábor' által felvetett javaslathoz, hogy a télialma viharkárainál a kockázatvállalási időt hosszabbítsák meg október 15-ig. Javasoljuk azt, hogy az Állami Biztosító dolgozzon ki, olyan feltételeket, hogy a gazdaságok szabad választása szerint rte kerüljön térítésre a 15 százalék alatti jégverés. Ilyen feltétel mellett legyen alacsonyabb a díj is. Tehát égy gazdaság vezetése ha úgy határoz, hogy az esetleges „fejreállás” veszélye nélkül kisebb mértékben kockáztat — módja legyen erre. Ezt úgy gondoljuk, hogy a kevésbé jégvert területeken fogadnák szívesen.

■ Ezen belül a növénybrít változatossá lehetne tenni azáltal is, hogy a gazdaságok egy-egy növény alsó kockázati határában is választhatnának. Végül javasoljuk, hogy dolgozzák ki a'szá- kosított telepek külön biztosítási rendszerét, mivel a szakosított telepek nagy száma miatt ez időszerű.

Magunk részéről bízunk abban, hogy a témában folyó vita során 'sok hasznosítható javaslat és kezdeményezés válik ismertté, amely végső soron mindannyiunk részére jobb és tökéletesebb biztosítási formákat fog eredményezni.

Kontai János

a dávodi Augusztus 20. Mg. Tsz.

főkönyvelője

\