Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

1974. október 11. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚTTÖRŐÉLET Norvégiában jártam... — csak néhány magyar úttörő mondhatja ki ezt a mondatot. Közülük való Szeleczki Zoltán, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola őrsvezetője. A tíz napos üdülést Zoli kiemelkedően jó úttörőmunkával érdemelte ki. } i... . A tavaszi zánkai táborozás már jutalom volt.-.. Itt vala­mennyi résztvevő különböző fel­adatokkal bizonyított^ be tudá­sát, • ügyességét Közülük került ki a négy megyénkben úttörő, aki a tanév befejezése után el­indulhatott Norvégiába, a rénai gyermektáborba. Zoli így em­lékezik erről. — Amikor megtudtam, hogy erre a hosszú útra elmehetek, elő­ször a könyvtárba indultam. Norvégiáról szóló könyveket ke­restem és találtam. A történelmi és földrajzi tudnivalókon kívül tucatnyi norvég' kifejezést is megtanultam. Azután Csille­bércre négynapos „elő”-táboro­zásra mentünk. Eljött a nagy nap, július 22-e! Budapestről a Meridián expresz- szel Berlin, Malmö útvonalon haladtunk. A Balti-tengeren vas­úti komppal keltünk át. Itt - egy koppenhágai expresszre száll­tunk, hogy Oslóba érjünk. Várt bennünket a gyermekbarát szer­vezet elnöke. A lakásán vártuk meg a délutáni indulást végső táborhelyünkre, Rénába. Csodálatos környezetben kapott helyet a sátortáborunk. A fővá­rostól 250 kilométerre, a Glom­men folyó partján. Az éjszakák bizony elég hidegek voltak. Sze­rencsére Csillebércen kaptunk erre az útra meleg hálózsákot.' Igaz, napközben elég meleg volt: 25—26 Celsius fok, éjszaka azon­ban mindig fagypont alá süllyedt a hőmérő higanyszála. A táborban százötvenen vol­tunk. Svéd, finn, cseh, lengyel, norvég, chilei és magyar gyere-' kék. A chileiek rövidebb ideje már Norvégiában éltek, szüleik a fa­siszta terror elől menekültek eb­be az észak-európai, országba. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy az ebéd hideg szendvics, löncsnek hívják — és mindenki saját magának készíti el. A fő­étkezés a vacsora volt, mindig tej, vaj és sok fajta sajt. Min­denkinek nagyon ízlett minden. A takarodó is nagyon jó volt, hiszen ■ -nekünk, 10- éven felüli- • eknek-léSáÖfiésm‘1í&lxll-kor kérült e rá sor. Ez azért alakult így, mert Rénábáftn niáP1 'Téhérek az éjszá-r kák, 10 óráig világos van. Reggelenként természetesen mindig tornáztunk- Rendszeresen kirándultunk, megmásztuk a hegycsúcsaikat, megnéztük a tengerszemeket. A délutánok kö­zös játékkal teltek el. Esténként a különböző csoportok műsorokat mutattak be, énekeltek, táncol­tak. ' Nekünk nagy sikerünk volt a magyar úttörődalokkal, indu­lókkal. Rendeztek részünkre akadály- versenyeket is, az itthoniakhoz hasonlót. De náluk! ezt tájékozó­dási versenynek hívják. Irány­tűvel, térképvázlattal ismeretlen 0 A táborról közölt riportot az egyik újság. A képen én is itt vagyok — mutatja Zoli. helyről vissza kellett találnunk a táborba. Igazán örültünk, hogy ez nekünk is jól sikerült. A szabad programokat is na­gyon jól hasznosíthattuk. Vá­laszthattunk ugyanis túrázás, bábozás, fotózás, esetleg valami­lyen sportfoglalkozás között. Mi, magyarok, rendszerint a túrázást Választottuk. Mindig iránytűvel, jelzett utakon haladtunk, élvez­tük, hogy a számunkra idegen földön milyen jól tudunk tájéko­zódni. Tartózkodásunk utolsó napján Oslóban városnézésen vettünk részt. Felkerestük a Kon-Tiki kikötőt, a kikötő múzeumát, ahol a tenger alá „merültünk”. Ez azt jelenti, hogy egy helyiséget a vízszint alá süllyesztettek. Így azután, mint egy óriási akváriu­mot, nézhettük a tenger élővilá­gát. Ismerkedtünk . az ősi norvég szokásokkal, Vörös Erik, a haj­dani viking hajós tárgyaival. Megtekintettük a sí-sáncokat is, ‘äfifonn^tf1 'é^önyödl" kilátás* nótylíli^r 1 áz egósz i várÖsrá.', : ” • ’ Ezután' ^rrfár15 tsdlt -í ‘atheiM0 cseréje és a könnyes-nevetős bú­csúzás került sorra. Több pajtás­sal váltottunk már levelet. Még többel pedig örökre emlékeze­tünkbe véstük a Rénában töltött tíz felejthetetlen napot. Pajtások! Szeleczki Zoli jó­tanulással és jó úttörőmunkával nyerte el a Magyar Úttörők Szö­vetségének jutalom táborozását. Valamennyien szívből örülünk, hogy Zoli ilyen hasznos, tanulsá­gos túrán vett részt, és remél­jük, a tapasztaltakat, látottakat itthon is hasznosítja majd. Selmeci Katalin Új könyvekről — néhány sorban Czeizel—Magyar: A születendő gyermek védelmében Az ismeretterjesztő műnek az a célja, hogy segítséget adjon a különböző veszélyek és kockáza­tok elhárításához. Születési rend­ellenességekről, koraszülésekről, magzati halálozásról szólnak a szerzők többek között. Gyertyán Ervin: József Attila A kötet fő értéke, hogy a 'leg­nagyobb magyar proletárköltő életét és életművét szemléletesen, olvasmányosan tárja az olvasók elé. A mű bizonyára sok új hívet szerez majd a költőnek, Oláh Sándor: - A családi ház kertje A nemes hobby: a kertészke­dés további elterjedését igyek­szik segíteni a könyv. Foglalko­zik a mű a kert megtervezésé­vel és a különféle növények tu-; lajdonságaival. A gyakorlati ké­zikönyv sok hasznos dologra ta­nítja meg a kiskertek kedvelőit. A levéltárak réme: a kipufogógáz A szennyezett, levegőjű városok levéltáraiban őrzött dokumentu­mok többségét nagy veszély fe­nyegeti a fényképmásolatokat súlyosan rongálja a gépkocsik ki­pufogógázában lévő mérgező ■ anyag. A marburgi német nemzéti könyvtárban rendezett tudomá­nyos könyvtáros találkozón rész­letesen megtárgyalták ezt a prob­lémát. Megállapították, hogy leg­inkább a földszinten vagy az alagsorban elhelyezett archívumo­kat veszélyezteti a légszennyező­dés. Marbachban neves vegyészek és levéltárosok fogtak össze a közvetlen veszélynek kitett dói kumentumok megmentésére. A megmentő hadművelet első fázisában több ezer fényképne- gatívot vetnek alá különleges ke­zelésnek. Elég érett már az iskolára? Az iskolába lépő kis emberkék félénken, de mégis kíván­csian nyitottak be az iskola kapuján. Az új tanév mindig úgy indul, hogy szemlélődik a gyerek és a tanító néni Is — bár az érdeklődésük más és más. Vajon milyen az új elsős osztály? Hogyan tudjuk megvalósítani a tantervi követelményeket? Korai lenne még válaszolni a pattogó gondolatokra, hiszen még csak a második hónapban járunk. Gondok azonban akadnak, bár ezek nemcsak tanév eleji gondok. Tanköteles... Az iskolába lépő tanköteles ko­rú gyermekeknek kötelező orvo­si vizsgálaton kell részt venniük. Ez kiterjed a gyermek testi fej­lettségének ellenőrzésére, érzék­szervei épségének vagy tanulmá­nyait befolyásoló érzékszervi fo­gyatékosságának feltárására, eset­leg súlyos értelmi fogyatékossá­gának megállapítására. A szülő az orvosi igazolással felkeresi a körzetébe tartozó is­kolát, az iskola beírja a gyere­ket, s ezzel lényegében megtör­tént a felvétel. A pedagógus először az orvosi igazolást veszi kézbe: „Beisko­lázható!”. — Olvassa az immár polgárjogot nyert csúnya szót. Ha a szülő beíratja gyermekét az előkészítő foglalkozásra, ak­kor még lehetőségünk adódik „ellenőrizni” ezt az orvosi véle­ményt. Ilyenkor még van rá mód, hogy cselekedjen a pedagógus. De akkor, amikor a tanulás meg­kezdődött, és ott ül az osztály­ban a kis emberke, aki „éretlen” vagy értelmi fogyatékos, már ké­ső javaslatokat tenni, mert a cse­lekvések ideje úgyis lejárt. Nézem az orvosi igazolásokat: „Beiskolázható!” A gyerek be­szédhibás, gügyögve ,-,válaszol” pedig az anyuka ugyancsak biz­tatja: „Mondjad csak a neved, Pistike!” Aztán rám néz és foly­tatja: „Pedig tessék elhinni, olyan okos és ügyes ám!” Elhi­Húszéves a dunavecsei Petőfi -Emlékmúzeum Kincset hozott a Kincskereső A Magyar Úttörők Szövetsége irodalmi, művészeti, kulturális folyóiratának, a Kincskeresőnek első számát átolvasva elismerő szavak kívánkoznak a- toll-'hegyé­re: tetszetős a külső, színvonalas á tartalom. A címoldalon Reich Károly Pegazus-hintalovacskája kínálja nyergét' az ifjú olvasóknak, in­duljanak véle kincskereső útra. A vállalkozó pajtások legelőször is Illyés Gyula kilen’csoros, Fia­talokhoz című költeményéből gazdagodhatnak. A költő meleg szavait saját kezeírásával tolmá­csolja a folyóirat, s ezzel — úgy­szintén az idős művész arcképé­nek közlésével — szinte szemé­lyessé teszi a találkozást. A Magyar Úttörők Szövetsége - nevében Szabó Ferenc főtitkár üdvözli a 10—14 éves olvasókat. Kedves és meggyőző szavakat in­téz a fiúkhoz-lányokhoz, felhívja figyelmüket, hogy áz irodalmi al­kotásokban az igaz emberség mily sok kincse található, tegyék azokat sajátjukká. I Csák egy-két példát a kincs­kereső út legelső állomásai közül. Nagy László Zápór után című, két- ütemű_nyolcasokban, párosán rímelő —sorőkban írt költeménye egy kis .ta­nári segédlettel a művészi kifejezés szépségeivel Való ismerkedésben hasz-. nosítható. Uralkodó stíluseszközei a metafórák, megszemélyesítések, me­lyekkel a fogékonyabb tanulók oly­kor maguk is élnek fogalmazásaikban, ha nem is tudatosan. Reich Károly il­lusztrációja lehetővé teszi, hogy a vers képeinek megalkotására §g pél­dául: cifra lába nyírfa ága, / feje tu­lipán virága — fény derüljön. Egyút­tal példát szolgáltat ahhoz a feladat-1 típushoz, amelynél a tanulóknak >,le kell rajzolhiük*’ az irodalmi művék- bep olvasottakat. Ugyanez elmondha­tó a Weöres Sándor két verséhez adott illusztrációkról is, melyek egyszerű eszközökkel, az olvasók életkorát fi­gyelembe véve készültek. Hárs László Mi is-voltunk gyerekek £ímű, regényének részlete izgalmas, n 1974 «BO Á/r&d/x&mÁ. f&öy&órctó ugyanakkor helyes állásfoglalásra késztető kaland részeseivé teszi olva­sóit. Az őrsalakltás lázában égő gye­rektársaságba két idegen' fiú toppan t>®. Gazsi és Tóbi, Az előbbinek Pim- pire, a Győzelem őrs. helyettes veze­tőjére tett sértő megjegyzése Sutyi őrstagot lovagias kiállásra készteti. Gazsi ‘és Sutyi összeverekednek, a többiek pedig tétlenül nézik a zápo­rozó pofonokat, ökölcsapásokat. A bunyónak Varga Pista, a fellépésével egyszeriben szimpatikussá váló „nagy­fiú!’ vet véget, aki a Kossuth-híd épí­tésénél dolgozik. Megérkezik Piri né­ni is, aki a történtekről mit sem sejt- ' ve felszólítja a jelenlevőket, hogy ba­rátkozzanak össze ,a két úTffúval. Va­jon hogyan sikerül ez, s ki a meg­nyerő Varga Pista? az olvasók’kp váncsiságát a következő folytatások elégítik ki. Fekete István lírai .hangvételű írása, az Otthon, a népköltészet hagyomá­nyaiból ad ízelítőt. A- Tatay Sándor írói műhelyében tett látogatás, az Édes anyanyelvűnk, Irodalmi séták, Könyvek között. Testvérmúzsák rova­tok, a folyóiratban található*T vala­mennyi anyag igényes szerkesztői koncepcióról árulkodik. A megye út­törőinek azt tanácsolhatjuk, hogy mi­nél többen kapaszkodjanak fel a szár­nyas lovacska nyergébe, a Kincskere- ső-útra. A. T, s. fcte! dvpéijro) a nav tír íaH 1848. március 15-ének mar a felszabadulás' előtt is élő ha­gyománya volt Dunavecsén; bár meglehetősen eltértek a megem­lékezések a mostanitól. Közsé­günk 1948-tól kezdve igyekszik a hagyományt felújítani és egyben új tartalommal megtölteni. A szá­zadik évforduló méltó megünnep­lésére emlékbizottságot hoztak lét­re. (Ennek a körbélyegzője ma már emléktárgy a múzeumban.) A centenáriumra való felké­szülés szélesen kibontakozó ak­tivitást indított el. S ez nem lanyhult az ünnepségek elmúl­tával sem; átnyúlt p következő évekre, és megszületett egy gyűjtemény létrehozásának • a terve. Megindult a gyűjtés a köz­ségben és az akkor még meg­levő dunavecsei járás területén. A lelkes gyűjtőknek,’ s a lelkes adományozóknak köszönhető, hogy 1954. november 7-én sör kerülhetett a gyűjtemény ünne­pélyes megnyitására. Ma a gyarapítás, fő forrása Dunavecse területe. Tehát most már elsősorban a helyi leletekből gazdagodik a gyűjtemény. Válto­zatos a lelőhelyek sora, mint ahogyan változatos a gyűjtemény 1 maga is.. Kerültek elő tárgyak a Duna medréből, folyamkotrás al­kalmával; építkezéskor; a föld­ből,' de a leggazdagabb lelőhe­lyek a padlások, pincék, öreg kamrák és a színaljak. Húsz év­vel ezelőtt nem volt olyan széles körű, annyira elterjedt a régisé­gek gyűjtése — nem volt „hob­by” "•—, mint napjainkban. S nem volt még a' mozgékony ügyeske­dők, tisztességtelen haszonlesők vadászterülete sem. Gyűjtemé­nyünk adományozói ingyen ad­ták át a tárgyakat megőrzésre vagy ajándékul, a köz javára. Elhelyezés Az évek során több változás is bekövetkezett. Elsősorban ma­gának a gyűjtemény helyének a sorsában. Kezdettől fogva töb­ben a Petőfi-kultuszhoz óhajtot­ták kapcsolni a gyűjteményt, ezért a község főterén álló Pe- tőfi-házat szemelték ki erre a célra. Azt az épületet, amelyben a költő apjának mészárszéke volt 1840—j-44-ben.- Az' épület 1948-ban csaknem eredeti állapotában ál­lott, és akárcsak .Petrovics Ist­ván idejében, a község tulajdona volt. A későbbi tatarozások' al­kalmával*'sem sokat változtattak rajta, ám a nádtető kicserélése cserépre, éléggé illúzióromboló. A belső beosztás visszaállítása az' eredetire viszont dicséretére szem és a javaslatomról le kell mondanom. „Beiskolázható”: __ tétova kis t ekintet néz rám, pici leányka áll előttem, vézna teremtés; óvo­dásnak is kicsi, de ő „sorköte­les” — beiskolázható. Sajnálkozom. Mi lesz ennek a vége? Jön egy szülő az iskolába: „Kérem; az orvos ezt adta, ő tudja!” Nézem az igazolást: „Be­iskolázható!” — itt is csak ennyi. Az anyuka folytatja: „Vegyék fel ide, a normális gyerekek kö­zé, nem hülye az én fiam!... — fogalmaz az anyuka, és erősen zo­kog. Próbálom megnyugtatni, megértetni vele, hogy miről van szó — reménytelenül. Megelőzés... Milyen jó lenne ezektől a per­cektől megkímélni a szülőt, a gyereket és a pedagógust is. Kí­nos, nagyon kínos helyzet a szü­lővel megértetni, hogy ne eről­tesse a gyermekét iskolába, vagy hogy járassa „korrekciós osztály­ba”, mert igazából így segít a gyermekén. Az orvos ismeri a körzetébe tartozó apróságokat születésüktől kezdve — ha helybeli a gyerek. Szakképzettsége és , kapcsolata alapján képet alkothat a gyer­mekről. Az orvos az anyukával, apukával is meg tudja értetni, hogy javaslata indokolt. A szü­lőknek itt még erős a bizalma. De, ha már az orvoSi véle­ményt kell „cáfolni” — akkor nehezebb a helyzet. Pedig segíte­ni szeretnénk. Köszönetét kell mondani annak a doktor néninek, aki a követke­zőket írta egy vékonyka szösz­ke kislány megvizsgálása után az orvosi igazolásra: „Nevezett fizikailag fejletlen, felmentését javaslom!”- A gyermeket beírat­ták. az előkészítő foglalkozásra, hamar elfáradt, képtelen volt fi­gyelni. Az iskola is úgy látta, hogy korai a tanulás — felmen­tést kapott. A szülő is mosolyog­va fogadta a közlést, és megkö-, szönte, hogy törődtünk á gyér- mekéveL A kislány most óvodás. Majd jövőre jelentkezik a kis „sor­köteles”; talán egy év alatt meg­erősödik és nem lesz megerőltető számára a munka. Köszönjük a doktor néninek — a gyermekért! Tudta, hogy mi­lyen nagy sérülést okozhatunk azzal, ha kedvezőtlen a „start” a tanulmányok megkezdésénél. Segítség. Sok orvos talán azért nem vál­lalja a felmentés felelősségét, mert nem akar csalódást- okozni a szülőnek. Mivel minden szü­lő természetes elfogultsággal mé­ri fel gyermeke szellemi fejlett­ségének szintjét, a pillanatnyi is­kolaéretlenség megállapítását* tragikusan fogná fel. Ha az édesanya és az édesapa tárgyilagosabb lenne — tudomá­sul véve, hogy a korhatár elérése nem jelenti az iskolaérettséget — nem okozna törést a későbbiek­ben az iskolapadokba történő beerőltetéssel. A felmentett gye­rekek döntő többsége a felmen­tési idő alatt eléri az iskolaérett­séget, testi és szellemi fejlettsége1 is fokozódik, és eléget tud tenni a jelenlegi, növekvő követelmé­nyeknek. Coménius bölcseleté most is időszerű: „Semmit ne kíséreljünk meg az ifjúsággal, csak amit ko­ra és szellemi képessége nemcsak megenged, hanem kíván is.” Kiss Jáaosné tanítónő Pályakezdő pedagógusok^ szolgálhat azoknak, akik az át­alakítást végezték. Az udvar el­rendezése is sugall bizonyos ko­rabeli hangulatot: ezt néhány ré­gi, római korból származó fa- ragványos, feliratos kő határoz­za meg. (A kövek a mai Rózsa­dombon állott egykori római vár maradványaiból származnak, te­hát helyi eredetűek.) A gyűjtemény és látogatói A további cél a mezőgazdaság, főleg a kisparaszti háztartás esz­közeinek, valamint a néprajz, a régészet körébe tartozó emlékek­nek a gyűjtése, bemutatása. A meglevő gyűjteményben ta­lálható történelmi, helytörténeti, általános történeti dokumentu­mok (összesen mintegy nyolc­száz darab) irodalomtörténeti kéziratok és nyomtatványok, fo­tók, negatívok, diapozitívok, to­vábbá sok más, még rendezés alatt álló tárgy, számos Petőfi- és Vikár Béla-emlék és sok egyéb. A gyűjtemény jellegzete­sebb darabjai: Petőfi apjának húsvágó bárdja, Vécsey Károly aradi vértanú kardja; hamutar­tó Bem József arcképével. A könyvek közül megemlítendő PAUL A. LÖFFLER: La vie D’ Alexander Petőfi című fran­cia .nyelven megjelent műve (Edi­tions G, Subervie Rodez (Fran­ciaország), az író ittjártakor aján­dékozta községünknek a kötetet. A gyűjtemény nem csupán azzal tölti be szerepét, hogy a helybeli és a környék tanuló if­júsága (főleg Dunaújvárosból) . rendszeresen felkeresi azt a ta­nárok vezetésével, fianem távo­labbi vidékekről is gyakran ér­keznek látogatók: iskolai és fel­nőtt csoportok egyaránt. Külö­nösen nagy volt a látogatottság a „Petőfi-évben”: 8056 személy jegyezte be jelenlétét a vendég­könyvbe. Általában a látogatók évi átlaga 4000 körül van. 1973- ban 42 csoport tekintette meg a gyűjteményt Emlékezetes a magyar nyelvészek III. nemzet­közi kongresszusa tagjainak 1973. évi látogatása, amelyről a Magyarok Világszövetsége Lapja 1973. szeptember 16-i száma így írt: „A külföldi csoport néhány tagja Petőfi nyomán járt így jutott Dunavecsére...” így épül be a község kultu­rális életébe ez a kis intézmény. Betölti funkcióját azzal, hogy megmenti a történelem szerény értékeit, amelyek a múltba me­rülő mának holnapi emlékei lesznek és visszapillantást enged nekünk a tegnapokba. Naszály Sándor 0 Évről évre az őszi iskola ka­punyitás idején sok száz ifjú pe­dagógus, tanító és tanár rajzik ki az egyetemek és a főiskolák pad­jaiból, hogy elkezdje munkáját az általános iskolák és a közép­iskolák katedráin. A falusi isko­lákban gyakran elöregedett falak, kevés számú tanterem és rosszul felszerelt szertárak fogadják az ifjú pedagógusokat. Természete­sen nem minden esetben van ez így, hiszen az országban az el­múlt években sok modern, jól felszerelt iskola épült. Ám, hogy nagyon sok megyé­ben mégis ez a helyzet. azt a né­pi ellenőrző bizottságok felméré­sei igazolják legjobban. Néhány megyében a felszereltség és a tanteremhiány az égető problé­ma. Ilyen és hasonló nehézsé­gekkel küszködnek a pedagógu­sok az ország más részein is. Mert mit tagadjuk, ez a gond elsősor­ban az ő vállukra nehezedik. Mindez azonban csak az egyik -óldala a felvetett kérdésnek. Az iskolai oktatással párhuza­mosan más súlyos feladatok is rájuk hárulnak, a közművelődé­si tennivalók. A pálvazkezdő pe­dagógusok friss diplomával a zse­bükben érkeznek a községekbe és a városokba. Tele felbuzdu­lással és kételyekkel. Ki tudná felmérni, 'mennyi akarás, és am­bíció él bennük Csakhogy a le­hetőségek korántsem egyformák. Az első hónapokban. — de gyak­ran években — meg kell küzde­niük az otthonteremtés, a lakás- szerzés nehéz gondjaivaL 0 Kisebb falvakban többnyire szerencsésebb helvzetben vannak az odakerülök. Szolgálati lakás várja őket. Például Tiszagyendán nemrégiben találkoztam egy fia­tal tanítónővel, aki rögtön az el­ső naptól kezdve ideális körül­mények között, különálló takaros házban, kétszoba konyhában, szé­pen berendezett otthonban kezd­hette meg munkáját. Csoda-e, hogy az első pillanattól kezdve jól heilleszkedett az iskola életé­be és tevékenyen részt vállalt a falu társadalmi életének, műve­lődésének. egyszóval 'szellemi éle­tének gondjaiban is. Néhány , községgel arrébb talál­koztam olyan pedagógusokkal is, akik inkább egész napjukat az iskolában töltik, csakhogy ne kelljen ..haza” menniük a sivár, otthontalan falak közé. áh'ol több­nyire az albérlő megtűrt szerepét vállalják. A falu általában, füg­getlenül a pedagógus anyagi és lakásgondjaitól, megkívánja és elvárja, hogy a tanító törődjék társadalmi és művelődési gond­jaival. A pedagógusok eleget is tesznek ennek az elvárásnak, nem kímélve energiájukat „nagy részt vállalnak a közművelődés­ben”. ahogy ezt az MSZMP Köz­ponti Bizottságának a közműve­lődéssel foglalkozó márciusi ülésén is elmondták. 0 Bár a kezdő tanítóknak, ta­nároknak a tanítás gyakorlata, vagyis a szakmai problémák is éppen elég sok gondot, felkészü­lést, odafigyelést jelentenek, akarva akaratlan, előbb vagy utóbb, de bekapcsolódnak a falu társadalmi és művelődési életé­be. Például a művelődési házak nagy része ma már nem nélkü­lözheti a tanítók, a pedagógusok közreműködését. A pedagógusok jól tudják, hogy ők az egész nép tanítói, s hogy egyik-másik nem találja a helyét, ennek oka a falu szemléletében keresendő. Abban, hogy gyakorta 1 csak az orvost^ vagy. a gyógysze­részt tekintik értelmiségnek. Rendszerint azonnal szép lakást kapnak és más előnyökhöz is jut­hatnak. Amikor viszont csinálni is kell valamit a faluért „jöjjön a pedagógus!” Jóllehet ez a kép: nem általánosítható." mégis egyik oka lehet annak, ha fiatal peda­gógusok első vagy akár a máso­dik év után elmennek a faluból, vagy a ' kisvárosból. Sokan nem képesek . gyökeret ereszteni, a megfelelő otthon, a róluk való gondoskodás* hiánva miatt. Annak ellenére, hogy pedagógus szálló­kat, építési kölcsönöket, bérelt szobákat bocsátanak rendelkezé­sükre, évről évre egyre többet, még mindig nem lehetünk elé­gedettek. Ugyanakkor nem szól­tunk még a pályakezdők egyéb személyes problémáiról, a baráti társaság, a művelődési lehetősé­gek hiánya és a párválasztás nagy kérdőjeleiről. 0 A közművelődési határozat is foglalkozik 'az iskolák szerepé­nek növekvő fontosságával. Kü­lönösen a vidékre, a községekre és a falvakra kell jól vagy job­ban odafigyelni. A falu társadal­mi struktúrájának átalakításában a közművelődés fejlesztésében döntő szerep vár a pedagógusok-* ra. S még inkább a fiatal peda­gógusokra. Korántsem mindegy tehát, miként eresztenek gyöke­ret a „nemzet napszámcsat” az első években! Hogyan fogadja őket és hogyan törődik velük a falu! Sz. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents