Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

» 4 • PETŐFI NÉPE C 1974 október 6. Közélet, demokratizmus, művelődés A munkásosztály társadalmi szerepéről „... mostanában gyakran hasz­nálunk ilyen kifejezéseket: műn- káspolitlka, munkáskultúra, mun­kásérdek és hasonlók. Persze az sem lesz baj, hogy ha ritkábban használjuk majd ezeket a kifejezé­seket, s a gyakorlatban többet te- gzflnk a' munkáspolltlka, a tnun- kásérdek kifejezése, a munkások műveltségének elősegítése érdeké­ben.” (Bészlet Kádár János elv­társnak 1374. in. 28-án Nyíregyhá­zán elmondott beszédéből.) 250 fizikai dolgozónak van konkrét megbízatása a párt, szakszervezet és KISZ választott testületéiben. Ezenkívül képvi­selőjük ott van a megyei és vá­rosi pártbizottságban, illetve a végrehajtó bizottságban, de vá­rosi tanácstagjuk is van. Hogy az arányok megfelelőek-e? Szám­szerűleg, igen. Amivel viszont korántsem elégedettek: jobb kö­rülményeket kell teremteni a közéletben tevékenykedő munká­soknak, hogy az eddigieknél még eredményesebben, hatékonyab­ban végezhessék megbízatásukat. Aki belép a Zománcipari Mű­vek kecskeméti gyárának főka­puján, akaratlanul is észreveszi a díszes kiállítási tablósort, raj­ta a gyár kiváló dolgozóinak arcképeivel. Ugyanott látható né­hány szocialista brigád neve is — azoké, akik a XI. pártkong­resszus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben élen járnak. A portásfülke üvegablakai mö­gül könnyen megfigyelhető, hogy műszak végén a haza indulók gyakran megállnak egy-egy pil­lanatra, s nézegetik a fényképe­ket. Ki tudja talán éppen arra gondolnak, hogy legközelebb ők is odakerülnek. A tablóról Hajdú Kornél, az MSZMP gyári csúcsvezetőség tit­kára megjegyzi, hogy nem affé­le ünnepi, és egyszeri alkalomra szánt „dekorációról” van szó, ha­nem egy folyamatos akcióról. A munkahelyi demokrácia fejlesztése A pártirodában is ezt a kér­dést boncolgatjuk. Az első lépés: intézkedési tervben rögzítették a központi bizottsági irányelvekből, valamint a városi pártbizottság feladattervéből rájuk vonatkozó tennivalókat. Amikor a. csúcsve­zetőség megvitatta a jelzett prog­ramot, tisztáztak egy alapvető ' dolgot. Mit kell érteni azon, hogy : „fejleszteni kell a munkásosztály társadalmi szerepét”? Mi a te­endő a gyár falain belül? Nos, így értelmezik: fokozni kell a munkások bevonását a közélet­be, az irányító testületekbe, erősí­teni, fejleszteni kell az üzemi-, munkahelyi demokráciát, s vé­gül, az eddigieknél jóval többet kell törődni a fizikai dolgozók élet- és munkakörülményeivel, bérezésével, művelődésével. Belelapozunk az intézkedési tenrbe. Az egyik fejezet az üze­mi demokrácia kérdéseivel fog- ■ lalkozik. A termelési értekezleteket már jó ideje külön-külön üzemré­szenként, műhelyenként, vagy műszakonként tartják. A leg­utóbbi sorozaton például 115 fel­szólalás volt. A párt és gazdasá­gi vezetésen kívül a szakszerve­zet és a KISZ képviselői is részt vesznek a tanácskozásokon. Ami a legfontosabb: erősödött a kriti­kai hangvétel, több munkás mondja el véleményét olyan kér­désekben, amely a gyár egészét, Illetve a szűkebb munkahelyi kö­zösséget érinti. A csúcsvezetőség arra töreke­dett, hogy a párton belüli de­mokrácia erősítésével kedvező feltételeket teremtsenek a széle­sebb körű munkahelyi demokrá­cia erősítéséhez. E munka végzé­se közben ezért nagy gondot for­dítottak a pártcsoportok tartalmi munkájának javítására. Évente kétszer, külön tanács-; koznak a gyár szocialistabrigád- vezetői. A versenymozgalom ta­pasztalatainak értékelésén túl szóba kerültek ilyenkor a mun­kások közérzetével, hangulatával, rendszeres tájékoztatásukkal, s nem ritkán a bérezéssel kapcso­latos témák is. A legújabb: a gyár vezetése pályázatot hirde­tett a szocialista brigádok részé­re a munkafeltételek javítására, ésszerűsítésére. Ez is egy mód­szer a sok közül, amivel jobban be lehet vonni a fizikai dolgo­zókat a gyári közéleti tevékeny­ségbe. Nem elég a számszerűség Az intézkédési terv nagy fi­gyelmet fordít a munkások testü­leti tevékenységére is. Hajdú Kornéllal gyors statisztikát ké­szítünk. Kiderül, hogy mintegy Ide kívánkozik az üzemi óvoda ügye. A ZIM munkásai javasol­ták, a vezetők továbbították a kérést és némi pénzt is szereztek az építkezéshez. Akaratban, tár- sadalmimunka-vállalásban nincs hiány, csak egyelőre a telek nincs meg, amire építenék. A csúcsvezetőség most azon dolgo­zik,1 hogy mielőbb zöld utat ad­jon a munkásoktól jött javaslat megvalósításához. A munkások közéleti tevé­kenységének fokozását a városi pártbizottság intézkedési terve is fontos feladatnak tartja. Az ott szereplő , megállapítások közül csak egyet idézünk: „az állami, társadalmi és tömegszervezetek vezető testületéibe az arra alkal­mas fizikai munkások — fiata­lok, nők szocialistabrigád-veze- tők — minél nagyobb számban kerüljenek. A városi pártbizott­ság iránymutatását, a ZIM csúcs­vezetősége következetesen igyek­szik megvalósítani azzal is, hogy a káderutánpótlást gondosan ösz- szehangolják a politikai, szakmai továbbképzéssel. A végeredmény nyilván -az lesz, hogy a külön­böző testületekben, a pártalap- szervezeti vezetőségekben nem csökkenni — hanem növekedni fog a fizikai dolgozók aránya. Művelődés a jövő jegyében Gondokról. Az 1252 fős összlét- számból mintegy 600-an nem vé­gezték el az általános iskola nyolc osztályát. Közöttük néhány alkalmazott is van, de a túlnyo­mó többség fizikai munkás. Az intézkedési tervben szerepel: a műszakoknak megfelelően — ki­helyezett osztályokban — dél­előtt -és délután is legyen okta­tás. Az általános műveltség fo­kozása elengedhetetlen, 'hiszen enélkül aligha lehet szó a szak­mai képzés növeléséről. Pedig arra is nagy szükség van. Néz­zük miért? A következő időszakban to­vább akarnak lépni a gépi für­dőkádgyártás automatizálásában. Ugyancsak feladat a zománc- anyaggyártás fejlesztése. A bél­és külföldi piac kielégítése végett fokozni, javítani kell a lemez­kádgyártás technológiáját. E cé­lok megvalósításához jól képzett szakmunkásgárda szükséges. A csúcstitkár közbeveti, hogy je­lenleg nincs gond, hiszen a meg­levő szakmunkások jól értik munkájukat, de törődni kell az utánpótlással. Ha már a tanulásról van szó, még egy-két dologról. Évek óta kihelyezett marxista-leninista középiskola működik a gyárban. Idén 19 hallgatója van. Nem kis elégedettséggel vallják, hogy a ZIM-ben valamennyi művezető elvégezte ezt a politikai iskolát. Most ,p fizikai dolgozókon a sor. Tudják, hogy ezt sem lehet me­chanikusan előkészíteni, lebonyo­lítani, mert itt is gondoskodni kell előbb a feltételekről. És még valami: naponta^ mint­egy háromszázan a környező fal­vakból, a várost körülfogó ta­nyavilágból járnak be dolgozni. Az ő művelődésüket, alapfokú politikai képzésüket is szeretnék elmozdítani a holtpontról. f Hajdú Kornél is egyetértett az­zal, hogy a szóban forgó intézke­dési terv összeállítása és gya­korlati megvalósításának elkez­dése korántsem az első lépés, atnit a munkások társadalmi sze­replésének fejlesztése érdekében tettek eddig a Zománcipari Mű­veknél. A kővetkezőkben mégis új szakasz ifidül annak érdeké­ben, hogy következetesen meg­valósítsák a Központi Bizottság ez év márciusi ülésén megfogal­mazott célkitűzést. Azt pedig aligha kell hangsúlyozni, hogy e munka egyben a XI. kongresz- szusra történő felkészülésnek is fontos állomása. Szabó d Attila „Félegyházi utca, Jigetös, ligetös” — dúdolgatom az is- nriíirt népdalt Kiskunfélegyházán a fás-bokros-virágos utcá­kon érdeklődünk: merre találjuk meg az Illésházy utca har­mincötöt, Farsang Péter bácsi házát? Hamar rálelünk az őszii, búcsúzó ragyogásban. Az öreg ház udvarán is spk a vi­rág; s szép csokor díszeleg az asztalon. A kékszemű, hófe­hér gyérülő — hajú nyolcvanéves embert egészségesnek, derűsnek találjuk. A napokban, nyolc nehéz évtizeddel a há­ta mögött vette át az Oktatási Igazgatóságon a főiskolai vég­zettséget jelentő oklevelet, a után. Kérj ük, meséljen a gyermek­korért il. — A z apám cipész volt; meg­halt h at éves koromban. Egyet­len let inytestvérem is korán itt- hagyot t bennünket, édesanyám­mal él Itünk azontúl. Nehéz sor­sunk i folt; szinte évente költöz- ködtün k; Szent György-naptól Szent (3yörgy-napig voltunk leg­inkább egyazon bérlakásban. A négy el emi után tanoncnák men­tem; lakatosnak készültem. Két gimnáz íumot jártam, de nem volt pénz a folytatáshoz. Azután jött az első világháború... — Egyenruhát adtak Péter bá­csira is ? — A haditengerészetnél szol­gáltam! Szerveztük a mozgalmat a déréi £ matrózok között. Száz Népszav 'a járt a hajóra, magyar- nyelvű könyvtárat gyűjtöttünk össze és: gondoskodtunk az olva­sásról. Kapcsolatban álltunk a cattarói lázadó tengerészekkel, s a német , horvát, olasz katonák­kal is. . Azokkal, akik ugyanúgy ellene voltak a háborúnak, mint jómagunH. — Mái: előbb is — itthon — kapcsolatban állt a mozgalom­mal? Hl ■ — Hogyne'. Eemlékszem, sokan röhögtek rajtunk, amikor men­tünk csopor tosan a ligetbe, má­jus elsejém, és énekeltük, hogy „nem lesz a tőke úr mirajtunk”; meg ilyent íket. S közben dolgoz­tam egy ideig Pesten is; részt vetem < i vasasszakszervezet munkájába in. Tizenhat éves ko­romtól kezdve vagyok szervezett munkás; 11910 óta tartozom a szakszervez :ethez.­Közben i Péter bácsi előkeres egy csomó régi emléket. Fényké­peket, kora beli újságokat, meg­jelent saját:, cikkeket, és több olyan tárgyait, amit ragaszkodás­sal őrzött mt^g az évtizedek viha­raiban. Előveszi Váfnai Zseni egyik ismer t versét, s felolvas belőle: □ □ □ Mutat egy cikket is. 1919-ben írta. A „Féléi zyházi Proletár” cí­mű helybeli lapban jelent meg, melynek egyi k szerkesztője volt akkor. Beleolvasunk a szenvedé­lyes hangú íriísba: „Ne tűrjétek magatok között azokat a mainkat elvtársaknak nevezőket, akik otthon csak mun­kátok gyümölcsét akarják élvez­ni, de a proletár hazánkért sem szakosító sikeres befejezése a fronton, .sem odahaza dolgozni nem akarnak. Közösítsétek ki so­raitokból a heréket!’’ Visszaemlékezései közben — mint tette már annyiszor. — most is szívesen időzik a 19-es ese­ményeknél. Vöröskatona volt. Fegyverrel a kézben védte a szo­cialista eszméket, a hazát. Buda­pesten érte a Tanácsköztársaság leverése. — Mi történt azután? — Bujdostam. Kis tanyát ver­tem magamnak a kukoricaföldön; édesanyám hordta ki oda titok­ban a kosztot. Aztán letartóztat­tak. Csendőrök, katonák jöttek értem. Meg akartam szökni; rám­fogták á puskát. Elvittek, vallat-- tak. kínoztak. Kérdezték: van-e fegyverem? Azt mondtam: nincs. Pedig volt, jól eldugtam. Amikor derékszíjjal vertek, odakiáltot­tam nekik: — A fronton nem voltak ilyen nagylegények! Ek­kor hasbarúgtak. Később kérdez­ték: Iványit ismerem-e? így vá­laszoltam nekik: — Iványi elv­társat ismerem. — Elítélték? —, Hat évet sóztak'rám. Előveszi az elsárgult papírla­pokat, mutatja. A Gy. 4175/19... stb. ügyiratot.' „Gróf Lázár kirá­lyi ítélőbíró elnökletével” és „A magyar állam nevében!” — így kezdődik a bírói ítélet. — Mi történt, miután kiszaba­dult? — Kerültek az emberek, mint a bélpoklost. Édesanyám azt kér­dezte: Szöktél-e vagy elengedtek? Meggyújtotta a lámpát, és nem győzött gyönyörködni bennem. Ettől kezdve rendőri felügyelet alatt álltám. Figyelmeztettek, hogy mihez tártsam magam. Bu­dapestre nem mehéttem; fekete listára kerültem. Félegyházán vállaltam munkát egy cséplőgép­nél. Egyszer jött a gazda: azt mondták neki. hogy ha engem foglalkoztát, nem kap munkát. Elküldött hát hamar. — Elszakadt a mozgalomtól? — Nem én! De csak titokban vehettem részt benne; figyeltek. Amikor 1929-ben megépítettük közös Összefogással a munkásott­hont — az épület most óvoda —, a falára én csináltam a jelképes domborítást. Jelenleg a helyi Kis­kun Múzeumban van. mm — Miből élt Péter bácsi azok­ban az években? *•— Később, amikor lehetőségem nyílt rá. kiváltottam az ipart. Kis lakatos műhelyem volt, ott dolgoztam. — Igaz, hogy Móra Ferenccel kapcsolatban állt? — Régi kapcsolat volt a csa­ládjaink között. Emlékszem, egy­szer bejött egy rongyosan öltözött ember a műhelybe, ládával a ke­zében. Mondja, hogy Móra And­rásnak hívják, és rokona az. író Móra Ferencnek. Ezt akkor meg­írtam Mórának. Válaszolt, s a le­velében megkérdezte: Vajon éti vagyok-e az a "Farsang Péter, akinek az édesapjáékhoz annak idején, mint gyermek, ő hordta a tejet? Ismét az emléktárgyait mutat­ja. — Nézze, ez it a matróz- egyenruhám; ez a honvédségi díszegyenruhám; ezek a kitünte­tések. „Szocialista Hazáért” ér­demrend. „Munka Érdemrend” aranyfokozat. „Felszabadulási Emlékérem”, „Tanácsköztársásági Emlékérem” — és még néhány kitüntetés: egy gazdag élet elis­merését -jelentik együttesen. □ □ □ — Mi történt 1945 után, Péter bácsi? Hol, merre dolgozott? — Gyorsan újjáalakítottuk a félegyházi Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét. Szerveztük a szakszervezéteket. Részt vettem a Nemzeti Bizottság munkájában. Akkoriban elnöke, voltam az SZDP-nek. De még az egyesülés előtt átmentem az MKP-rbe. Töb­ben velem jöttek: volt is nagy fölhördülés a többiek között. Nem törődtem vele: akkor már jól tudtam, hói a helyem. — Hogyan lett katona? — Ötvenöt éves fejjel léptem be a néphadseregbe; tiszt lettem néhány hetes tanfolyam után. Akkor ezt így kellett csinálni, ta­lán nem kell bőivebben magya­rázni. miért. Szülővárosomban kommendáns parancsnok voltam, éhekig. Közben a pártnál is, a tanácsnál is vb-tag voltam, S a Népi Ellenőrzési Bizottság mun­kájában jelenleg is részt veszek. □ □ ■ . — Igaz, hogy hetvenegy" évesen iratkozott be az esti egyetemre? — Nincs ebben semmi különös. Előtte is mindig igyekeztem ta­nulni; a politikai munkát "epéi­kül nem. tudcgn elképzelni. Nem így van tán? Elvégeztem a mar­xistái- középiskolát, - gondoltam: miért né folytathatnám az esti egyetemmel! — S utána következett a szako­sító? — Nem lehetett megállni; elvé­geztem azt is. Mutatja az oklevelet: ezt olva­som benne: „887/74. sz. Oklevél. Az MSZMP Marxizmus—Leni- nizmus Esti Egyetem szakosító tagozatán tanulmányi kötelezett­ségének eleget tett... főiskolát végzettnek nyilvánítjuk.” — Nehéz volt a tanulás? — Nem nagyon; csak az idegen szavakkal, nevekkel kellett bíbe­lődnöm . ,/ • — Sose hiányzott az órákból? — Csak amikor beteg voltam; de olyankor is nehezen meijt, hogy itthon maradiak. \— Melyik tantárgyat szerette legjobban? • Péter bácsi, az egykori Motel tengerész. • • •. és ma, a díszegyenruhájá­ban. — A munkásmozgalom törté­netet. Az állt hozzám mindig legközelebb. Érthető: hisz benne éltem, magam is .csináltam. □ □ □ Péter bácsi a felszabadulást követő esztendőkben is tollat ra­gadott, amikor éppen szükségét érezte. A „Kioltott fáklyák” cí­mű vaskos kötet egyik szép fe­jezetét ő írta a volt harcostárs­ról: Martonffy Ernőről. Befejező sorai gyönyörűen' csengenek: ..... szavaink valóra válását meg­értük: lomtárba tettük a régi . vi­lágot.’,’ — Péter bácsi! Arra kérjük, üzenjen a mai fiataloknak! Mit javasol nékik: hogyan éljenek, milyenek legyenek? — Csak1 azt üzenem:-alapvető tanulmányaikat az életből ve­gyék. És készüljenek sokoldalúan az életre: törődjenek a szakmá­juk mellet a politikával, a mű­velődéssel is. És nagyon örülje­nek. hogy tanulhatnak! □ □ □ Jelképesnek érezzük, hogy épp most kapott Budapestről egy szép levelet. Egy Kőszegi Ferenc nevű harmadikos gimnazista-' kopogta­tott be hozzá, a pbsta útján. Új­ságokból olvasta- a nevét. Most kéri: a Magyar Tanácsköztársa­ság félegyházi eseményével kap­csolatban válaszoljon a kérdései­re. Egy vetélkedőhöz kell neki. — Hát van ennél szebb dolog? — kérdezi Péter bácsi. Varga Mihály KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEK A SPORTLÓTENYÉSZTÉSBEN Harmincegy közös gazdaság melléküzemága Érdekes statisztikával találkoz­tam minap, a számok a megye lótenyésztésének alakulását mu­tatták. Kitűnt, hogy mezőgazda- sági üzemeinkben huszonnégy­ezer ló van. és ez az ország ál­lományának 13 százaléka. Ez bi-r zonyítja, hogy a megye jelentős szerepet tölt be ebben az állat- tenyésztési ágazatban, amely az utóbbi években újjászületett. Ért­hető, hiszen az egész világon nő a kereslet a sportlovak iránt. Ha­zánkban pedig ősi hagyományai vannak a lószeretetnek, a te­nyésztési kedvnek. Jelenleg harmincegy mezőgaz­dasági üzem foglalkozik ezzel az ágazattal. - Négy termelőszövetke­zetnek törzstenyészete van. Érdemes egy pillantást vetni az export alakulására is. A megye adja az ország lókivitelének 20.— 25 százalékát, vagyis messze meg­előzi az ország más területeit. A fejlődést bizonyítja, hogy 1968- ban az ország lóexportjának csu­pán 1,6 százaléka került ki in­nen. Tavaly 12 mezőgazdasági üzemből 188 lovat szállítottak külföldre, több mint tízmillió fo­rint értékben. Az értékesítési át­lagár --meghaladta az ötvenezer forintot. Az előző esztendőben az átlagár csupán 37 ezer forint volt. Vezető helyen a kiskunfélegy­házi Egyesült Lenin Termelőszö­vetkezet áll Ez a közös gazdaság vette át Bugácpusztát. A puszta egykori híres ménesének keletke­zése ; az 1890-es évekre nyúlik vissza. Ekkor határozta - el Kecs­kemét városa, hogy a tulajdoná­ban levő mintegy 13 ezer hektár kiterjedésű területen ménest lé­tesít. Az ország több hírneves te­nyészetéből vásároltak kancákat. 1917-ben a tűzvész csaknem az egész lóállományt elpusztította. 1926-ra azonban már újból 40 'nemesfélvér anyaállat volt a pusztán. A második világháború­ban — mint a legtöbb ménesünk — a bugaci is — elpusztult. Ma a termelőszövetkezet virág­zó lótenyésztést hozott létre a ré­gi hagyományokat ápolva. A közös gazdaság áldozatkész­ségéből. valamint a Kecskemét- szikrai Állami Gazdaság segítsé­géből teremtődött az ország leg­szebb. és igazán magyaros jellegű lovasiskolája Kecskeméten. Említésre méltó a sportlóte­0 Sok fiatal látogatja a kecskeméti lovasiskolát. nyésztés a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövet­kezetben. Saját anyagi erőforrá­saiból a közös gazdaság egyes ke­rületében kisebb ménest létesített Szilvásváradról vásárolt lipicai fajtájú -kancákból. A gazdaság négyesfogata 1971-ben Európa- bajnok, 1972-ben pedig a Ma­gyar Népköztársaság bajnoka volt. Egyetlen női hajtó, Tóth-Ba- ranvi Sándorné is a termelőszö­vetkezet dolgozója. A megye egyik legszebb tenyé­szete a mélykúti Alkotmány Ter­melőszövetkezetben van. Kiváló a félvér állománya. Nem vélet­len, hogy a nemrég lezajlott or­szágos lövasnapokat itt rendez­ték. Az idei országos hajtóbaj­nokságot is ez a termelőszövetke­zet nyerte. A megye negyedik törzstenyé­szete a szanki Haladás Termelő- szövetkezetben létesült. Említést érdemel még a lajosmizsei Alma­virág Szakszövetkezet állománya. Az Országos Lótenyésztési Fel- ügyelőség Lajosmizsét angol- arab tájfajta körzetnek nyilvání­totta. Mindebből következik, hogy a megye sportlótenyésztése gyorsan fejlődött az utóbbi években és, várhatóan a következő eszten­dőkben méginkább tártja ezt az ütemet. Mezőgazdasági Üzemeink mind a tenyésztésben, mind az exportban országosan. is kiemel­kedő eredményeket értek el. K. S. J&, 4 Nyolcvanévesen szakosítót végzett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents