Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM^ MŰVÉSZEI LÁTÓHATÁR A Nobel-díjasok kislexikona Egy kis nyelv írói kapták az irodalmi Nobel-díjat Az irodalmi Nobel-díjak odaítélését az esetek többségében élénk vita követi. Ezt a nemzetközi, nagy tekintélyű elismerést már nem egyszer felhasználták arra is, hogy az esztétikai értékektől meglehetősen távoli, szocialista-ellenes politikai töltést állítsanak a közfigyelem homlokterébe. v Ugyanakkor egy-egy név megkoronázásakor a polgári irodalomtörténészek, kritikusok is bőséggel sorolnak fel olyanokat, akik szerintük sokkal inkább megérdemelték volna- a kitüntetést. Ezek a j listák rendszerint hiányosak és az elfogultságtól sem mentesek. szocialista országokban élő alkotókat például aligha emlegetik, még ha klasszikus rangú életmű is áll mögöttük. Így keleti egy évtizede is emlékezetbe idézni korunk egyik legnagyobb íróját, Solohovot, akit méltatlanul elhallgattak a tőkés államok sajtóiban, amikor egy- egy döntés után hangot adtak hiányérzetüknek. Természetesen mindig vannak, akik kimaradnak. Három évvel ezelőtt a chilei költő, Pablo Neruda mögött egészen az utolsó pillanatig számításba jött Heinrich Böll, Günter Grass, Norman Mailer, Petrick / White, Williem Golding, W. H. Auden, Harold Pinter, André Malraux, Claude Simon és Alberto Moravia. Már akkor a nagy esélyesek között emlegették Graham Greene-t, akit a mostani döntés előtt ugyancsak az első három, végig „versenyben” maradó, íróval együtt tartottak számon az előzetes híradások. Egy nagyon sokat vitatott, világhírű életművel, bonyolult, mély emberábrázolásával és nem utolsó sorban a vietnami függetlenséget szorgalmazó, a zsarnoki diktátorokat nevetségessé tevő írásaival szolgált volna rá az elismerésre. Csütörtökön délután aztán a világ minden részében azt kopogták a telexgépek, hogy a Svéd Akadémia —\23 év óta először — saját tagjainak, Harry Martin- ssonnak és Eyvihd Johnsonnak ítélte oda a Nobel-díjat. A közleményhez azt is hozzáfűzték a hírügynökségek, hogy a két svéd író, jóllehet jelentős hírnévnek örvend hazájában, annak határain'túl alig ismert. Ennek okát a nyelvi elszigeteltségben látják. A két díjazott alkotóról valóban elég körülményes összeszedni az adatokat, az általánosan hozzáférhető művekről nem is beszélve. Harry Martinsson svéd költő és regényíró 1904-ben született Jamshögben. 4 Küzdelmes fiatalság, sokéves tengerhajózás, nagy betegségek után jelenik meg a Nomád című vejsesköte- te, amelynek máig is élő a hatása a kritikusok szerint. Kóborlásait két prózai műben meséli el. Legolvasottabb az Aniara című verses eposza, amely egy irányát vesztett űrhajón élő embercsoportról szól, s opera is készült belőle. Eyvihd Johnson 74. életévét töltötte be idén júliusban. Proletárcsaládból származik, ami — a Nyugát-Európá- ban szerzett munkavállalási tapasztalataival együtt — hatással lehetett arra, hogy a baloldali szocialisták között tartják számon. A svéd próza húszas években indult nemzedékének kiemelkedő tagja. Legsikeresebb műveként az Olof regénye című regénytetralógiát szokták megnevezni. (Realista stílusából, az előítéleteket tagadó, az egyszerű emberek humanitását felmutató ábrázolásából ad ízelítőt az alábbi 1949-ben megjelent elbeszélése is, amelynek részleteit a Nagyvilág 1965-ös februári számából közöljük. A Nobel-díj bizottságának választása nem kis meglepetést keltett. Ismét sorolhatnánk olyan alkotókat, akik méltóak lennének az irodalmi világ legelőkelőbb díjára, de még nem vették kellően figyelembe munkásságukat. Ehhez nem is kellene olyan messzire néznünk. A döntést úgy indokolták, hogy Martinsson művei „felfogják á harmatcseppet, és tükrözték a világmindenséget.” Johnson „elbeszélő művészete, amely tájakat és korokat ível át, mindig a szabadság szolgálatában állt.”A díj odaítélésekor a világhírnév helyett más szempontok érvényesültek. Egy kis nyelv talaján — lefordítási korlátok között — megtermett életműveket ismertek el. Bizony, még bőven vannak ilyen országok és értékek. Halász Ferenc A Nobel-díjasok emlékérmére ezt a gyönyörű mondatot vésték: „Inventas vitám iuvat ex- coulisse per artes”; vagyis: „Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni”. Hetven- három esztenő óta, tehát a század elejétől kezdve évente a vagyont érő pénzjutalommal együtt azok a tudósok,, írók és közéleti emberek kapják meg a világszerte rangot és elismerést jelentő Nobel-díjat, aikik a díjat odaítélő bizottság véleménye szerint a legkiemelkedőbb eredményt érték el az emberiség fejlődésének elősegítésében. Eddig összesen négyszáznegy- venketten részesültek a díjban. Természetes hát, hogy — ha még oly fontos és jelentős munka elismeréséül is kapták meg azt — a nagyközönség tudatában az évek múlásával halványulnak a nevek. Ezért is tett jó szolgálatot a világ dolgai iránti érdeklődőknek a Gondolat Kiadó, amikor megjelentette „A Nobel-díjasok kislexikona” című kötetet. A bevezető részben a díj alapítójának, Alfred Nobel svéd vegyésznek az életét ismertetik, aki végrendeletében meghagyta, hogy hatalmas vagyonának gyümölcsöző kamatait évente azoknak adják, akik a fizika, kémia és fiziológia, valamint az irodalom terén a legnagyobbat alkották. S akik a népek barátságáért a béke erősítéséért a legtöbbet tették. A könnyen kezelhető, jól szerkesztett lexikon általában harminc—negyven soros, tömör cikkekben ismerteti a Nobel-díjasok életét és munkásságát. Sok olyan embert említhetnénk, akiknek a neve fémjelzi a huszadik századot. Röntgen, Planck, Einstein és Heisenberg épp úgy ide sorolható, mint Bohr, Hertz vagy Thomson. Roppant munkásságukkal nagyot lépett előre az emberiség a fejlődés útján. A világméretekben egyre növekvő olvasási kedv érthetővé teszi számunkra, hogy a nagy- közönség előtt elsősorban az irodalmi Nobel-díjasok neve vált leginkább ismertté mindenkor. Különösen, amikor olyan alkotók részesültek a kitüntetésben, mint Thomas Mann, G. B. Shaw, Romain Rolland, Anatole France vagy — hogy időben közelebbi példákat is említsünk — Hemingway, Faulkner, Solohov, Steinbeck és Neruda. Ám ne higgyük, hogy a mindenkori dijat odaítélő bizottságok kitűnő ösztönnel „éreztek rá” az igazi, a legigazibb tehetségre. Ne gondoljuk, hogy mindig a legjelentősebbeket tüntették ki. Hogy csak az irodalomnál maradjunk: hol van a Nobel-díjasok névsorában Gorkij, Miller, Aragon, Krlezsa vagy Capek? Sajnos, még sok nevet kellene felsorolni az elfogult vagy a hozzá nem értő értékelés bizonyítására. Azzal kezdhettük volna, hogy a díjak odaítélésének első éveiben még élt Tolsztoj és Csehov is; őket sem tartották méltónak a díjra. őket nem; de Echegaray spanyol drámaírót, Deledda olasz írónőt, Spitteler svájci költőt és az ugyancsak spanyol Benaven- te drámaírót igen. És ugyan ki emlékszik rájuk? Elmosta nevüket a rég az idő. Nem kevés örömmel olvasunk a lexikonban a magyar .származású Nobel-díjasokról. Az orvos Bárány Róbert Svédországban és másutt, a kémikus Zsigmondy Adolf Ausztriában, a szintén kémikus Hevesy György Svédországban, az orvos Békésy György és Szentgyörgyi Albert Amerikában, a fizikus Gábor Dénes Angliában, a fizikus Wigner Jenő Amerikában fejtett ki tudományos tevékenységet. Nevüket az egész művelt világ megismerhette. 1969 óta a közgazdászok is részesülhetnek a díjban. E tudomány erősödését, rangjának emelkedését mutatja ez a tény is. Azóta heten kapták meg a díjat. A lexikonból megtudjuk: néhány szerv, intézmény is részesült eddig a Nobel-békedíjban. 1904-ben a Nemzetközi Jogi Intézet, 1910-ben a Berni Állandó Békeiroda, hét évvel később — majd 1944-ben és 1963-ban ismét — a Nemzetközi Vöröskereszt, 1937-ben a Cecil of Chel- wood Nansen Hivatal, 1954-ben a Menekültügyi Szervezet, 1965- ben a UNICEF (ENSZ Gyermeksegély Alap), és végül öt évvel ezelőtt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet érdemelte ki a díjat. A Nobel-díjasok kislexikona, sok érdekes ismerettel gazdagítja azokat, akiket érdekel, mi történik a nagyvilágban, az emberi művelődésben. Varga Mihály t EYVIND JOHNSON: Advent Az öregasszony meggyújtotta a lámpát. A gyufa sercegve végigszaladt a doboz oldalán, lángot vetett, s az öregasszony arra gondolt, milyen csodálatos is ez. Minden este, ha kiment a disznóólhoz, hogy enni adjon a hívónak, vagy ha a fáskamrába ment, ugyanazt az örömet érezte. Először arra gondolt, hogy a disznóólba is be kellett volna vezetni a villanyt, és milyen jó, hogy legalább a házban villany van. Négy éve már, hogy bevezették, akkor volt itthon utoljára Kari, de még mindig nem tudott betelni vele. Jó a rádió is, furfangos szerkezet, de mégiscsak láda, meg lehet fogni, föl lehet emelni, az igazi csoda az a villany, az egészen más. ■ * A disznó van vagy kilencven kilós, vidáman röfög, pedig az utolsó óráit éli. Mindig advent második napján van a disznótor, sok tölteléket csinálnak, a .húst meg jól besózzák, kitart a következő karácsonyig. Holnap szombat lesz, délután megjön Henrik Nilsson, a böllér, leszúrja a kocát. Kap érte egy kiló füstölt oldalast meg a hólyagot, hogy a gyerekei léggömböt csinálhassanak belőle karácsony estére. Bütykös kezével megemelte az asszony a lámpát, odavilágított a disznóra. Eszébe jutott az élete, egyszerű, jóleső érzést váltott ki belőle. Betöltötte az egész testét, és hirtelen arra gondolt, hogy biztosan ilyesmit érez a disznó is, még ha meg is hal hamarosan. A disznónak szép élete volt, jól táplálta malackorától kezdve, jó moslékot főzött neki, nem sajnálta tőle a kukoricadarát. Az ól jó meleg, módjával még | szép is, igaz, hogy a padlót nem ' akarja megszokni — dehát a disznó, az disznó. Mindig meleg almot . kapott, szalmából, jókat fekhetett rajta. Jól felmosta mindig neki a padlót, hogy olyan tiszta legyen, amilyet egy disznó egyáltalán kívánhat. Ha egyáltalán kíván ilyet a disznó. Reméljük, hogy könnyű halála lesz. Jaj, a halálra nem szabad gondolni .., Különben is, a disznó nem hal meg, azt levágják. Hús lesz belőle. Röf, röf. röfögött a koca, és az asszonyra nézett. Ogy látszott, mintha nevetett volna. Ragyogott a fény*a párás, fehérre meszelt falakon és a tetőn összegyűlt vízcséppeken. Egy- egy érett csepp néha lepottyan a menyezetről, monoton ütemet verve koppan a nyugodt, mély csendben. Amikor a disznó evett, az asz- szony visszaindult a házba. Nem látta tisztán, inkább csak érezte, hogy a tornác előtt valaki áll a sötétben. Magasra emelte a lámpát, a fény egy férfialakra esett. Az asszony lassan' még néhányat lépett, megállt és jó estét köszönt. Y Niklas eddig feszülten figyelt az ágyban, egyik kezét a takaró alatt tartotta, fellélegzett. Látta, hogy az idegen arca szebb lett. „Az étel, meg a kávé” — gondolata. Az arca kissé megpiroso- dott, á szeme sem olyan ijedt már. De fáradt, nagyon fáradt, s ügy ül, mint akit elhagyott minden ereje. — Munkanélküli? — kérdezte az öreg. • Az idegen nem értette meg azonnal, de mielőtt még egyszer kérdezték volna bólintott. — Igen... Ügy van... „A kiejtése nem idevaló” — gondolta az öreg. Maga messziről jött? — kérdezte. Az idegen megint gondolkozott, csak aztán bólintott. — Messze... Nagyon messziről ... — Honnan? — kérdezte az öreg. Az idegen nagyon gondosan fogalmazta a választ. — Ö... sehonnan... nagyon messziről... — Sehonnan? — az asszony előrehajolt, és ránézett. Háta mögött érezte a fenőkés biztonságát. Bármikor elérheti a hideg vasat. Niklas megmarkolta a baltanyelet a takaró alatt. De ez idegen nem látszott bolondnak. * Röviden elmesél mindent a két öregnek. Koncentrációs tábor — mondta, és azok megijedtek a félelmetes szótól. Hallottak róla egyet-mást, olvasták az újságban is. de tőlük nagyon messze van az az ország, ahol az embereket korbáccsal verik, mert egyszer, nagyon-nagyon régen megfeszítették a Megváltót. Hallgatják, amit mond, megpróbálják beleélni magukat, és egyre jobban értik, amit mond, végül tiszta kép alakul ki bennük,- és az agyukba vésődik. Megértétték, hogy az . idegen külföldi, és tanító volt; de letartóztatták, mert doktor volt, és a könyveket betiltották, és ..: talán verték is... biztosan verték. Katona is volt az első világháborúban, még fiatal gyerek volt akkor. Mennyi mindent'"élt át... * Megint elmúlt egy kis idő. — Te, Niklas — mondta az aszszony —, emlékszel, meséltem neked, hogy kislány koromban láttam egy könyvben egy képet. Amikor kint állt az ajtó előtt, ahhoz hasonlított. Igen. Rá hasonlított :.. , Az öregnek lassan eszébe jut, hogy egyszer, régen mesélt neki az asszony arról a képről. — Mennyi érthetetlen dolog van a világon — mondja. Az asszony azon gondolkodik, hogy mi volt a kép alá írva. „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és' innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem...” Kuczka Péter fordítása 0 Welntrager Adolf rajza. LEZSÁK SÁNDOR: BALLAI BÉLA: Igéző Éjszaka És áldott légy gyümölcshozó asszonyom szelíd roncsaimmal, pancsolt hitű gyávák csúfolta világommal, tiszta sebeimmel,' áldott Jegy lármás^ >< < -Iálétemrriel, iszonyú szép szerelemmel, áldott a te neved. VIHAR BÉLA: Eletosztók Ahol már nincs segítség, sem istenek kegyelme: elhozza balzsamirját az asszonyok szerelme. — Ök, akik életosztók, így tanítanak minket, csókjukkal elviselni < életünket, sebeinket. Karodra rá fonódom: oltalmazz, védj meg engem, hogy egyszerre anyám légy, anyám és a szerelmem. Tavirózsa leveleken körös-körül dülledt szemű békák. Sereglik a vizek népe, harcsakirály vendégeit várja. A holdezüst palotában halleányok körtáncával kezdődik a királyleány bálja. Erdőszélen medvemama bocsköft varr bocsának. A sűrűben nem süt a nap, kígyó kúszik ki a fából. Jaj, boszorkány! Jön és huhog, Haja helyén hangyfészek, agyar lóg szájából. S itt a barlang! A vak óriás átkozódva tüzes sebét vájja, a fogai szürke sziklák, szakadék a szája. A kos hasán kullancs-módra meglapulni __ V égre napfény! Hahó, tenger! Messze száll a gálya. Könnyű sóhaj — újra nyugodt két kisfiam álma, álombéli mély vizeken csendesen ring kiságyuk, a gálya. Negyvennégyben - a tanyán i. Legjobban a teleket szerettem. Fejembe nyomtam öregapám báránybőr sapkáját, felkapaszkodtam, a szánkóra, térdemre terítettem a lóDokrócot. és indultunk az erdőbe, hasábfáért. Körülöttünk nagy-nagy fehérség, fölöttünk károgó varjúfelhő és a hasábfák között néha nyulak lapultak. A hóolvadás két hétig, három hétig tartott és a hóié néha napokra elzárta a tanyát a külvilágtól. Ilyenkor behúzódtunk az istállóba és a tehenek faránál vártuk a tavaszt. Az öreg béres ráült a fölfordított yizesvödörre és órákig mondta' történeteit a nehezen ellő tehenekről, a vérszopó denevérekről, a bátor bé-' reslegényről, aki éjfélkor ment végig a temetőn és bevitték a városba, a sárga házba, ahol a kőművesek lábszárvastag rácsokat raktak az ablakokra, az ápolók meg láncos ostorral járnak föl-alá. föl-alá. II. A háborúról Mihály, az öreg béres azt a nézetét juttatta kifejezésre: a minisztereket kell ösz- szeereszteni. Magam elé képzeltem a harcmezőt: a sereg előtt a díszmagyarba öltözött minisztert karddal. érdemrendetekéi és., pajzzsal. — Megtehetnék, de gyávábbak annál, hogy megtegyék — vélekedett az öreg béres és egykedvűen mosta a tehenek farkát. Közös konyhaszomszédunk csép- lés után SAS-behívót kapott. Mihály, az öreg béres első világháborús tapasztalatait felemlegetve elmesélte, a katonák félnek. szuronyroham közben rosz- szul lesznek, és akinek esze van, az föltartja a kezét, megadja magát. — Hőre ruke! Hőre ruke! Megtanultuk. Megtanulja Lajos is. De ha fogoly, akkor szokjon le a dohányzásról. mert éhen pusztul. A foglyok a kenyeret dohányra cserélik és felfordulnak. Az öreg béres kiköpött. — Kikergetnek a lövészárokba, kezedbe nyomják a puskát, rád parancsolnak. és te szaladsz, megmártod a szuronyt a felebarátod hasába. öt is anya szülte, téged is anya szült és kieresztitek egymás belét. A tanya mögött lezuhant egy Liberator. A pilóta megszenese- dett testét másnap réggel vitték el furcsa, idegenszerű közönnyel. A katonák leszálltak a gépkocsiról, rágyújtottak, elszívták a cigarettát és a hullát a platóra dobták. Puff — Megszokták — magyarázta az öreg béres, s elmondta, tizennégyben a bakák a hulla hasán ették meg a babgulyást. Vállat vont: — Megszoktuk. III. A tábori csendőröket a gazda borral és füstölt sonkával kínálta. Ittak, ettek és a gazda nyugtatta őket. hogy a tanya körül gyanús személvek nem jártak. Nem hitték el. Mihályt, az öreg bérest az itatóvályúhoz parancsolták. Az egyik csendőr belemarkolt az öreg béres hajába, fejét belenyomta a vízbe. A másik rámordult: Feleli! Hol bújtatjátok a partizánokat? Mihály vizes hajjal, lógó-csö- pögő bajusszal szívósan hallgatott. Szeged felől időnként ágyúzás hallatszott. . Másnap a kocsisok reggeli után azt mondták, egyszer mi is urak leszünk, és visszafeküdtek az ágyba aludni. Apám röviden és tömören felvázolja a teendőket. Elmondta: Fehér zászlót kell lobogtatni és kézfeltartással jelezni, hogy megadjuk magunkat. — De mi lesz az asszonyokkal? — kérdezte komoran Mihály, az öreg béres. «§ A gyalogúton Podonesz futott, az asztmás harangozó, hóna alatt cirokseprővel. — Maguk vetni akartak? — kérdezte csodálkozva. A cirokseprő nyelét a szántásba szúrta, s szaporán magyarázta: a faluban felfordult a világ, a leventéket viszik, a községházán pakolnak, az asszonyok sírnak, és ölik a baromfit. — Hergott krucifix! Félreverem a harangot. Kirántotta a szántásból a seprőt és szaladt. IV. A katona ruhát kért. Ócska nadrágot, foltos inget húzva magára, a tanya mögött belefeküdt a magavájta lyukba, lapult és figyelte a karavánt, a menekülőket. A maga részéről a hadvisé- lést befejezte. A kocsik port kavartak, a por lerakodott a fűre. A vásározók, a rőfösök, a szabók, a csizmadiák, a rongyoszsidók, a bazárosok és a mészégetők szoktak szekereikre ponyvasátrat húzni, a ponyvák alatt most menekülők kerekeztek Baja’ felé. A kútnál megálltak inni, itatni és mesélni. Előző este verődtek össze a jánoshalmi vásártéren székelyek, dél-bácskaiak és kiskunsági homokiak. A székelyeket dobszó ugrasztottá ki az ágyból. A gatyára nadrágot rántottak és futottak befogni a lovakat. Az asz- szonyok a ponyva alá dugták a gyerekeket, belerúgtak a macskába, saroglyához kötötték a tehénkét és indultak. Neki a vakvilágnak. A nap egyre feljebb kúszott az égen. A kukoricás fölött seregély csapat körözött. Repültek" a hegybe szüretelni. A völgy tiszta, párátlan volt és feltűnően csendes. Ez most a senki földje, mondta apám és kiállt a tanya elé. Mi- ' hály, az öreg béres meg kihozta a gombos harmonikát, és leült az árokpartra. Oda, ahol a fűben négylevelű lóhere után szokott kutatni. Szekulity Péter
