Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-31 / 255. szám
4 • PETŐFI NÉPE 1974. október -91. 9 A Duna ősszel. (Pásztor Zoltán felvétele) Lángokban állt a folyó... A nap még egyszer összeszedte minden erejét, s búcsúzó, őszi fényében olyan volt a folyó, mint az olvadt ezüst. A fémes csillogású, mozdulatlan víztükör álombéli tájra emlékeztetett. Szellő sem borzolta a táj valószerűtlen nyugalmát. A gazdátlan, fekete csónakok mintha csak Dante szellemére vártak volna, hogy misztikus társasutazást tegyenek a pokol köreiben. A hely mindenesetre alkalmas arra, hogy ä reneszánsz költőóriásnak félelmetes vízióit ösz- szemossa az átélt borzalmak, egy vérrel írt korszak szörnyű emlékeivel A túlélők arcán ma is árnyék fut át, ha erről beszélnek. A hajdani hartai hajósok a megmondhatói, hogy volt idő, apaikor ez a szép, méltóságteljes folyó, a Duna, rosszabb volt a pokolnál. 'Felszínén halottak úsz- U ‘ait v' pirosra, hús nutiámszoknyájában gyilkos aknákat rejtegetett és a felrobbant hajók égő üzemanya ->át m'ég a víz sem tudta eloltani. „Lángokban állt a folyó!” — mesélik szörnvűlködve a nyugalmazott hajósok, akik harminc évvel ezelőtt fűtőként járták az ország legnagyobb vízi ország- útját. Akkor sem volt könnyű Üj.dólguk, amikor -bpptav, tajj^t, tfgkfs 'kirändujökat. hiszen a fűtők voltak a gőzna- józás gályarabjai: megállás nélkül lapátolták a szenet a telhetetlen kazánokba, szénportól fe- kett verítéktől fényes testükkel oly .ok /oltak a hajó mélyébe lel idikáló utasok előtt, mintáz őrtu.gök. Pokoli nehéz munkákat végeztek . kében is. A háború meg pokolian veszélyessé is tette a valamikor békésen romantikus dunai hajózást. — Látja ott azt az embert, mankóval hajóssapkában? László Henrikné, felemelt mutatóujjának végén egy napbarnított arcot láttam, bennünket figyelő, nyugodt kék szempárt és egy történetet, amely lassan, lecsendesedve Ihömpölygött elő 30 év messzeségéből — mint a Duna.. Grau Henrik ma már nyugodtan tud beszélni arról a harminc évvel ezelőtti szörnyű napról, pedig kis híján élete utolsó napja volt 1944-ben. Az akkor éppen harmincesztendős gépkezelő a Dunai Gőzhajózási Társaság Jupiter nevű hajóján szolgált.- Veszedelmesen aláaknázott volt akkoriban a Duna, éjjel nem is merészkedtek előre, csak nappal mentek akkor is . óvatosan, mégis aknára futottak. Lent Szerbiánál, az 1065-ös kilométernél. Éppen a gépházban volt, amikor a robbanás történt. Az akna • széttépte a hajót, a víz elöntötte a gépházat, ez mentette meg az . életét. A hideg hullámoktól magához tért és első ösztönös mozdulatával a feljárati lépcsőt kereste. Ma sem tudja, hogyan kúszott fel szétroncsolt lábakkal a fedélzetre, de megmenekült. Élt! Igaz, mindkét lába odaveszett és egy fiatalembernek ez a legfájdalmasabb veszteség, de Grau Henrik ekkor már tudta, milyen rettenetesen könnyű meghalni, és most az életbe kapaszkodott úgy, mint először a lépcsőfeljáróba. Az őszi nap az arcába süt. Jókedvű. Meséli, hogy .bizony nem tetszett ""néki _ fiz "a muíab, amelyet á^Sirhááííiátíf'fe&oíf/'Az óbu- daiphájógyátfBáífi>f6feMye fis ügyes§ kedett magának egy másikat, jobbat. Felbátorít a kedélye és megkérdem, hogy talán ez a mostani lenne az? Elneveti magát: — Ez már éppen az ötödik! Ennyit rúgtam szét 30 év alatt. Szép lassan, ráérősen ballagunk át három évtizeden. Aknarobbanások közül a szépen gondozott kertbe, a háború apokaliptikus zűrzavarából a tágasra méretezett családi ház nyugodalmas, barátságos szobáiba. A ház végében parányi műhely, ide hordják „szakorvosi” rendelésre a környék beteg varrógépeit, kerékpárjait. Még szerencse, hogy nem a kezét vitte el a háború, bár azonnal megnyugtat „akkor sem veszítette volna el a fejét!...” — Arról miért nem beszél — biztatja László néni —, hogyan jött haza Pestről gyalogszerrel, láb nélkül? Mert az az új niű- láb, amit ott a gyárban fabrikált magának, az talán mégsem lehetett olyap, mint az igazi? — Az már télen volt! Alighogy a főváros felszabadult, elfogott a nyugtalanság: mi lehet otthona családommal? A hajógyárban 9 Wolf Henriit szintén a Jupiteren szolgált, mint fűtő, ott volt a robbanáskor is a hajón, de szerencsésebben megúszta. Ma már csak a partról nézi a vizet, de nem js. titkolja, hogy még niiüdSg'4'vágyódTfi* ** hajdani nagy bolyongások után, amikor egy év is beletelt, mire szárazföldet ért a lábuk. kerítettünk egy csónakot a nagybátyámmal, átkeltünk a zajló Dunán, talán a közepén lehettünk, amikor el is tört az egyik evezőnk, de bennünket akkor már nem lehetett feltartóztatni. Három napon át mentünk, illetve a nagybátyám szerzett egy kézikocsit, abban tolt, ha nagyon . elfáradtam. Így érkeztünk meg Hartára. Ma is emlékszem: pontosan este p óra volt! ! — Most is látom, ahogy befordultak az utcán — szólal meg László néni — azt hittem kísér- tetet látok. Itthon már híre járt, hogy nem is él. A felesége, szegény, annyira oda volt,, hogy nem bírt magával. Kapta magát, elindult gyalog Pestre, hogy csak végére jár, mi van az urával? Annyira siették egymáshoz, hogy a nagy iparkodásban elkerülték egymást! Szerencsére, amit összekuszált a háború, kisimította, derűs-boldoggá egyengette harminc hosz- szú, békés esztendő. Lányuk született, meg is nőtt, gimnáziumban tanít, csak látogatóba jár haza. Ketten maradtak a szép, nagy házban. Ha kiballag a partra, már nem érez iszonyatot. Szerette a vizet, ma is szívesen hajóra- szállna, talán ezért sem tud megválni a hajóssapkától és tisztségétől: ő ugyanis a nyugdíjas hajósok szakszervezeti bi- zalmijá. Ma már csak 80 hajósról vezet nyilvántartást, és ebben' az asszonyok is benne vannak. Régen, amikor a hartai kikötő előtt csigalassúsággal úsztak el a la- pátkerekű, nagy gőzösök, száznál több hartai férfiembernek adott nehéz,' de jól fizetett munkát a Duna. Sokat a háború vitt el közülük, odavesztek a közös, nagy hullámsírba, áz öregeknek meg lassan lejár a parton is az idejük szép csendben * fogynak, utánpótlás meg nincs. Érdemes-e meghódítani „szűzföldeinket”? Nekünk parlagon heverő, termelésbe vonható szűzföldeihk már.rég nincsenek. Arra tehát nem számíthatunk, hogy hazánkban a mezőgazdasági terület növekszik. Terjeszkednek a városok, új ipartelepek nőnek ki a földből, utakat kell építeni, csatornákat ásni: csak az elmúlt tizenhárom esztendő alatt minden éberségünk ellenére 300 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági terület. Terjeszkednünk mégis van hová. Egy medence alján élünk, évmilliók óta zúdítja ide vizét a Kárpátok, sőt, részben az Alpok hegyvonulata. Ez a sok áztatás, lúgozás területünket hallatlan változatossá tette és jelentős részét megrontotta. Az északi tundrákat leszámítva, Európának nincs olyan jó és olyan rossz talajtípusa, ami kicsi országunkban megtalálható ne volna,.' A vizek pedig — az eső, a hóié, a patakok — máig is rombolnak. Kereken 7 millió hektár mező- gazdasági területünk felén futóhomok, savanyú vagy szikes talaj található. Ráádásul félmillió hektár földünkön állandó a bel-" vízveszély, másfélmillió hektár pedig erodál, azaz évről évre pusztítja a szél, a lecsorgó csapadék. Ezen a nagy darab földön lehet keresnivalónk, ezek á mi . „szűzföldjeink”. A talajhibás földeket kisebb, vagy nagyobb költséggel meg lehet javítani. Ez a költség hektáronként — a végletes esetekről nem beszélve — három és húszezer forint között ingadozik. A belvízszabályozás, illetve az erózió-védelem költségei tágabb határok között mozognák. A talajjavítás, illetve a talajvédelem napirenden levő feladat: erre a • célra évenként kereken egymilliárd forintot költünk, amiből 6—700 millió forint költségvetési pénz, vagyis állami támogatás. Évenként általában” 30—40 ezer hektár * talajt javítunk meg. Ennek j 'nyomó része a legolcsóbban,javítható savanyú talaj. Egy 'kisebb része szikes és töredéke homok. Az állam általában a költségek felét viseli, de van néhány • körzet, ahol a talajjavítás, illetve talajvédelem állami' feladatnak számít, tehát minden pénzt a költségvetés ad Ilyenek az Őrség; az Ecsedt 'láp' Borsódban a . Béfes-paták ''Völgyé, 'rNögrádban f Baranyában a Dráva alsó folyása stb. A technika mai színvonalán elméletileg minden föld megjavítható, illetve minden lejtő megvédhető. Csakhogy. Ha egy nagyon rossz szikesre ráköltünk hektáronként . mondjuk 30—40 ezer forintot, akkor ez teremni fog. Ám, ha ezt a 30—40 ezer forintot egy mezőhegyesi, Vagy mezőföldi istenáldotta feketeföldre költjük, akkor az kétszer-három-1 szór annyit fog teremni. Kérdés tehát, hogy hova tegyük a pénzt, mire fordítsuk az ország korlátozott anyagi erejét? Persze a számítás nem mindig ilyen rideg, sokszor keverednek bele emberi, társadalmi szempontok. Költünk mi olyan talajra is, amelyek ezt kevésbé hálálják meg, mint jó földjeink, de hát az ott lakó- embereknek is élniök Síeli valamiből. Az ilyesfajta logikának azonban határai vannak és már ma belátjuk, hogy vannak olyan földjeink, amelyekre nem érdemes költeni. Ilyenek például a 17 százalékosnál meredekebb lejtők. Ezek a lejtők vízszintes irányban megművelhetők. Ám olyan traktor és munkagép kell hozzájuk, amelynek kerekeit teleszkópok tartják. Tehát, ha az egyik oldalon a kerék 50 centivel lejjebb lenne, akkor 50 centit nyújtanak a teleszkópon, a traktor maga vízszintes marad. Vannak ilyen gépek de még a gazdag országok is ritkán használják, annyira drágák. Ezeket a lejtőket tehát erdősíteni, füvesíteni kell, a mezőgazdasági mű-' velés lemond róluk.. (Kivétel persze a Tokaj-Hcgyalja, a Badacsony, a villányi hegy, stb.) Meglehetős nagy területen vannak a Balaton-Felvidélién, a Kemenesalján és másfitt köves, kavicsos talajaink, ahol a termőréteg egy-két centiméter. Karsz- tok ezek, erdő való rájuk, akármilyen erdő, csak azt a vékony talajt,Megvédje, qVj[9r(eg Ai: sziknek^vannak, gonosz változatai. Ezeken a területeken nem is apnyira a fölhalmozódott sómefinyiség okoz gondot, hanem főleg a talajok rossz vízgazdálkodása. Az ilyen földeket csak méregdrága alagcsövezéssel lehetne hasznosítani Nem I éri meg. Meg kell hagynunk ezeket — a Hortobágyon és másutt — a természet tiszta szigeteinek, védő gyeppel, ősi állapotban. Legfeljebb árvizes időszakban vésztározóként lehet' ezeket a foltokat hasznosítani. És végül a homok. Tulajdon- 1 képpen nem megoldhatatlan: probléma, hiszen a dán parasztok is homokon gazdálkodnak, csak ott mindennap esik az eső. A kedvezőbb^ csapadékviszonyoknak . - örvendő somogyi. homokok nálunk is mindere, képesek. Másutt azonban már inkább gyümölcsöt és szőlőt, a laposabb részeken zöldségkultú- .rát^igényelnek, különösen, ha öntözővíz van a közelben vagy a mélyben Helyenként homokon a cellulóz nyárfa telepítése több pénzt hók, mint egy közepes eredményű mezőgazdasági művelés. De a Solt és Kecskemét közötti homokbuckákhoz vékony a mi pénztárcánk. A mezőgazdasági termelés innen is előbb- utóbb levonul, cserje kell ide, hogy a futóhomok tovább ne mozduljon. Ebben a pillanatban szakembereink úgy számolnak, hogy a hétmillió hektár magyar földből körülbelül háromnegyed millió hektár olyan terület ahol kifizetődőbb, ha abbahagyjuk a mező- gazdasági művelést. Nagyon hangsúlyozni kell azonban, hogy ez pillanatnyi szakvélemény. Mert lehet, hogy néhány évtized múlva azok a méregdrága teleszkópos traktorok általánosan használt gépek lesznek. - Lehet, hogy az alagcsövezést pár évtized múlva olcsón is lehet végezni. Részleteket tekintve nem jó- ( solgatnak a szakemberek. Csupán tárgyilagosan megállapítják, hogy mai pénzügyi helyzetünkben az érdeklődés inkább a jó földek hozamainak növelése felé fordul mint a „szűzföldek” meghódítása felé. Lehet, hogy a mostari törekvésekben változások következnek majd be. De a városok akkor is terjeszkednék, új utak és ipartelepek akkor ifc kellenek az- ős természet szigetelt akkor is,, megbecsült ipajd. az ember.1 Arra ken tékát felkészülnünk, hógy, ^Ssopvllöffi lakosság igényeit csökkenő1 mezőgazdasági 'területek jobb hasznosításával kell kielégítenünk. F. B. Áruházépítés t,— csigalassúsággal A dap még egyszer összeszedte minden erejét, s búcsúzó őszi fényében olyan volt a folyó, mint az olvadt ezüst. A fémes csillogású, mozdulatlan víztükör álombéli tájra emlékeztetett. A korhadt, fekete I csónakok vissza- | fordultak a múlt partjaitól, örvényeken át jöttek, aknák között, végig a lángoló folyón, a szenve- ) dés, a halál útvonalán át vissza a békébe, a nyugalomba. Az életbe... Vadas Zsuzsa Aki mostanság akárcsak egy villámlátogatást is tesz a kecskeméti Hunyadi városban, azonnal 'észreveszi az intenzív fejlődés megannyi jelét. A modernáltalános iskola és a szakmunkásképző-intézet, a nemrég átadott korszerű orvosi rendelő, a takaros családi házak övezte forgalmas Mátyás király körút mind-mind örvendetes bizonyítéka a gyarapodásnak. A fejlődés szüntelenül folytatódik, hiszen . továbbra is jó ütemben épülnek az újabb lakások, készül a bölcsőde és' óvoda, bővítik a gá?- és vízhálózatot. E nagyarányú beruházás büszkeséggel tölti el ugyan a hunyadivárosiakat, ám a velük való beszélgetés során mindig szóba kerül a hiányos kereskedelmi ellátottság. Ez idő szerint ugyanis az a szomorú tény, hogy a hatalmas területen csupán egyetlen kis ABC-áruház van és néhány — szükségmegoldásként működő — egyszemélyes vegyesbolt. A ezzel kapcsolatos gondokat ismerik az illetékesek is, akik még tavaly döntöttek arról, hogy a Czollner köz és a Tinódi utca sarkán kerül sor a környék legnagyobb ABC-áruháBalesetveszélyes az utcai gödör ! A Kecskemét, Kölcsey u. 22. , szám alatt lakó Hajagos Sándor olvasónk megírta, hogy a Csányi utcai borozó előtti közkút körülbelül féléve elromlott. Kijavitár sa helyett az illetékesek a végleges leszereléséről határoztak. E műbelet során a munkások ősz- szeszedték a kút tartozékait, a helyén tátongó mély gödröt pedig befedtékv Pe hogyan? Olyan lazán, hogy a gödör csakhamar nyitottá vált, s hónapok óta, a környéki gyerekek játékalkalmá- tossága. Még elgondolni is szörnyű, ha egyszer nemcsak a tégladarabok és kövek pottyannak a vízzel és éles vashulladékkal teli mélységbe, a virgonckodó srácok,- vagy a sötétben arra tévedt felnőttek. zának létesítésére. Áz eredeti tervek szerint — erről lapunkban is írtunk — már az idén ősszel kellett volna megnyílnia az egységnek. A valóság azonban mást mutat. Több olvasónk — köztük Kovács János tisztviselő — arról értesített bennünket, hogy az áruház csigalassúsággal épül. Bár a munkához idén tavasszal kezdtek hozzá, de a kimért tempóból csak arra futotta, hogy befejezzék az alapozást, összeszereljék. a vázszerkezetet és felrakják a. fal egy részét. Különben régótá csak három-négy ember foglalatoskodik az építkezésen, s félő, hogy azon még a jövő évben sem végzik az utolsó simításokat. „Zöldségféléért, gyümölcsért, húsáruért stb. jelenleg a belvárosba vagyunk kénytelenek járni. Fáradságos, időigényes ez a bevásárlás. Sokan kérjük hát, hogy a kivitelező gyorsítsa meg a munkát, s tegye lehetővé, hogy rövid időn belül rendelkezésünkre álljon ez a kereskedelmi létesítmény!” — zárul a Hunyadivárosból érkezett levél. Tűrhetetlen állapotok a Bankfaluban Mintegy kétszáz ember nevében fordult szerkesztőségünkhöz Kertész Lőrinc, iCis-kuaif élegyháza, Üj Élet utca 36. szám alatti lakos. Levelében beszámolt azokról a mostoha körülményekről, amelyek közepette élnek a város egyik peremkerületének, a Bankfalunak lakói. Akik esős időben nemritkán térdig • érő sárban közlekednek, ha ‘ elhagyják otthonaikat, vagy visszatérnek oda. Az ok: nincsenek portalanítva az utcák, utak. Az ebből származó kellemetlenségekről bizonyára hitelesen tudnának vallani az áruszállítók is, akik csapadékos időben miután letérnek a műútról, a tőle alig 50 méterre levő élelmiszerboltig' olykor egyórás vesződség árán jutnak el. A tengelyig érő latyakkal, sárral, a mentősöknek > is gyakran kell keményen megbirkózniuk. Ezek. után aligha szükséges indokolni, mennyire fontos, hogy az itteni sajnálatos útviszonyokat mielőbb helyrefrozassák a városi tanács illetékesei, akik bár tisz- . tában va.inak a gondokkal — a körzeti tanácstag ez ügyben már többször interpellált —, de ígéreteknél egyebet Tnég nem tettek. ,,Ha' aszfaltozásra# betonozásra nincs is elég pénz. legalább töltsék fel az utak mélyebb szakaszait, s borítsák be salakkal, vagy sóderrel a közlekedési célt szolgáló területet. Szükség esetén mi is felajánljuk társadalmi segítségünket annak érdekében,, hogy végleg megszabaduljunk a. sártengertől ...” — fejeződnek be a sorok. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Év végéig kiépítik a villanyhálózatot Hová tűnt százezer forint? címmel október 15-1 lapszámunk Olvasóinké a szó rovatában számoltunk be — Olajos Mihály zsanai lakos levele alapján — a kígyós! tanyaközpontban lakó csaknem húsz család gondjairól. Nevezetesen arról, hogy hiába taka- ' rékoskodtak, gyűjtöttek össze Jelentős összeget ezek az emberek az otthonaik villamosítása céljából, a terveik megvalósulására kevés a reményük. Mint megírtuk, Idén tavasszal több mint százezer forint előleget adtak a helyi Napsugár Szakszövetkezetnek amely vállalta, augusztus 20-ig kiépíti a hálózatot. Sajnos, erre nem került sor,, sőt a munka még el sem kezdődött. Nemrég hírek keltek szárnyra, hogy a gazdaság villanyszerelő részlege már megszűnt, ezért a lakosok aggódnak, mivel a pénzük hollétéről sincs tudomásuk. A panaszra Írásban válaszolt a kls- kunmajsai Napsugár Szakszövetkezet elnöke, Sisák Antal. Soraiból kiderül, hogy a kivitelezés körüli huzavona nem a gazdaság hibájából következett be. A problémát a kooperáló cégek okozták, melyek sajnos, nem gyártották le Időben a megrendelt légvezetéket, oszlopokat sitb. Eddig csupán 25 ezer ] forint értékű anyag érkezett a helyszínre. A közelmúltban garanciát kaptak a szövetkezetlek, hogy rövidesen birtokukban lesz a szükséges mennyiségű anyag. Ezt követően azonnal megkezdik a munkát, amit év végéig feltétlenül befejeznek. A határ- időmódositásról a tanyatulajdonosok külön értesítést kaptak. Végezetül megtudjuk a levélből, hogy alaptalan a villanyszerelői részleg feloszlatásáról szóló értesülés. Lesz ugyan szervezeti változás — december 1 8l-én egyesül a Napsugár és a Petőfi Szak- iszövetkezet —, ám az nem akadályozza,-sőt csak sietteti a korábbi időből származó kötelezettségek teljesítését, tehát a kígyós! tanyavilág elektromos hálózatának kiépítését is. Összeállította: Veiket Árpád , i • Grau Henrik arra a legbüszkébb, hogy olyan műlábat készített magának, ami „majdnem olyan jő volt, mint az igazi”. (Dolezsál László felvételei)
