Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

1974. október 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Művészeink megbecsülése • Amikor kortárs művészeink fogadtatásáról, megbecsüléséről és támogatásáról ejtünk néhány szót, elengedhetetlen, S hogy ne idézzünk fel magunkban néhány régebbi művészsorsot; olyat, . mely arról tanúskodik: nem ré­szésültek mindig az alkotók ab­ban a törődésben, gondoskodás­ban és elismerésben, mint érde­melték volna. . A külföldiek mellett — Rem­brandt egy időben pincében la­kott, s koldulással kereste so­ványka kenyerét, hogy az egyik legkirívóbbat említsük — felso­rakoztathatnánk szép számmal a hazai" példákat is. Csontváryt ha­lála után sok évvel fedezték csak fel; Derkovitsnak — mint kortársának, József Attilának — nyomorognia kellett. A társada- lom, amelyben éltek,' értetlenül állt szemben sokszor a művésze­tükkel. A hatalom pedig, nem hogy segítette volna őket leg­szebb szándékaik valóra váltásá­ban, de inkább gáncsot vetett ne­kik. i -i • A nép államának megszületé­se után, amikor nem csak a ter­melési eszközök váltak köztulaj­donná, hanem i minden dolgozó számára elérhető közelségbe ke­rült végre a kultúra, a művészet, fokozottan kezdtek az alkotókra figyelni Azoknak munkájára, akik nélkül elképzelhetetlen az egészséges társádalmi fejlődés. Megfordult a helyzet: a művé­szek nem a hatalom gátjai ellen dolgoztak ezután, hanem éppen a hatalom oldalán tevékenyked­hettek az egyetemes kultúra erő­sítésében. Szűkeb hazánkban, Bács-ICis- kunban is így történt ez. Az évek múlásával egyre inkább érezte — s érzi — minden vezető be­osztású ember, hogy - alkotóink művészi teremtő munkájára nagy szükség van. Ebből a meg­fontolásból nyújt egyre több er­kölcsi és anyagi' támogatást szá­mukra. S ez a törékvés egyre erősödik. Különösen az elmúlt néhány év alatti történt jó né­hány olyan kezdeményezés, mely a fenti állítást igazolja. • A felszabadulás emlékeit felidéző, a dolgozó nép életében bekövetkezett változásokat meg­örökítő, mai életünket művészi és^&q&mke'l kifejező pátyáíiátb^. tóf hirdetet't: meg több álkalbrtt-t lÄcii a megyeitanács. Rendszere­sen megrendezik a megyében élő , képzőművészek seregszemléjét, a csoportos bemutatkozást. És kü­lönböző díjakkal jutalmazzák a legsikeresebb művek létrehozóit. "Ebben a cikkben alkotóink kö­zül most csak a képzőművészek» ről szólunk. Ám mindaz, amit el­mondunk, épp úgy vonatkozik a zenészekre, színészekre és a más művészetek területein munkálko­dókra is. Gondoljunk csak a nép­művészek messzemenő támoga­tására; nap mint nap szép pél- ( dáit látjuk ennek: Évenként odaítélik az ötezer forinttal járó megyei művészeti díjat; Bozsó János, Baloghné Bo­ros Ilona és Pálfy Gusztáv neve így válhatott tágabb területeken is még isihertebbé. A Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa évről évre SZMT-díjjal jutalmazza azokat, akik művészetükkel leginkább hozzájárulnak dolgozóink kultu- rálódásához. Legutóbb például Túri Endre tűzzománcművész ré­szesült a megtisztelő. elismerés­ben. A tanácsok évente jó néhány tízezer forint értékű képet, szob­rot vásárolnak az egyéni és a csoportos kiállítások legszínvo­nalasabb műveiből. Ez is kedvet, ösztönzést ad művészeinknek a további munkájukhoz. Sőt, a vá­sárlás — a válogatás — egyfajta hasznosítható kritikát is jelent egyben; hisz a kiválasztás min­denkor jelzése annak: milyen műveket várnak a kulturális élet vezetői az alkotóktól. • Bács-Kiskunban egyre in­kább szem előtt tartják a köz- művelődés irányítói azt i's, hogy lakás- és műteremhiány ne aka­dályozza az alkotómunka kibon­takozását. Az ilyen módon törté­nő segítés eredményezi részben — vagy inkább nagyrészt —, hogy szívesen telepednek le ná­lunk a képzőművészek. Diószegi Balázs is így lett Kiskunhalas város hű lakója; olyan, aki már szoros szálakkal kötődik az ott élőkhöz. Művészetét nemcsak érti, de a legkülönfélébb módon ho­norálja is a város. Túri Endre, Probstner János, Pálfy Gusztáv is a kecskeméti letelepedésével' vált Bozsó János, Goór. Imre, Kis J. Zoltán, Kalmár Sándomé és mások mellett a hírős város is­mert — és elismert — alakjává. Ahhoz, hogy képzőművészeink alkotásaikat a közönség elé tár­hassák, hogy tehetségüket, művé­szi teremtő munkájukat a nagy- közönséggel megismertethessék, ugyancsak sok segítséget kapnak. A hagyományos — múzeumi és egyéb — kiállítási helyek mellett több újfajta kísérlet történik napjainkban a sokoldalúbb be­mutatkozásra. Gondoljunk csak a bajai Kirakat galériára, a kecs­keméti mozitárlatra, a kiskunha­lasi Szilády Galériára, valamint arra, hogy manapság egyre több üzemben, gyárban és .egyéb.mun- kahelyeniorendeznek1 kiállítást. MeS^nyifiíiéiivallgalQJBnjesa arra, hogy művészeink munkássága közkinccsé váljon. • Művészet és társadalom, művész és közönsége: egymáshoz illő és szorosan egymáshoz tarto­zó szavak ezek Egyik nélkül a másikat még csak elképzelni sem lehet. A művész a társadalom építésén-szépítésén fáradozik. A közönség erőt, kedvet ad a művé­szi teremtő munkához. Többek között azzal is, hogy nemcsak ér­ti és befogadja a műveket, hanem azok létrejöttét minden erejével segíti is. Azzal, hogy becsüli a művé­szeket. — am — ÚJ ARCOK A KÖZMŰVELŐDÉSBEN Szép tervek kovácsai Bizonyára sokan vannak, akik velünk együtt nagy ér­deklődéssel várják a megyei művelődési központ végle­ges elkészülését. Kíváncsi-; Ságunkat csak fokozza, hogy ebben a nagy intézményben — ötvenen dolgoznak majd ott több millió forintos éves költségvetés mellett — jó néhány olyan közművelődé­si szakember munkálkodik máris a szép tervek készíté­sén, aki gyönyörű terveit, elképzeléseit itt kívánja va­lóra váltani. Ez alkalommal bemutatunk olvasóinknak néhány fiatal közművelődési szakembert, önmagukról és terveikről, tevékenységük várható alakulásáról valla­nak. Bodonyi Anikó Huszonnyolc esztendős. Szerve­zési csoportvezető az intézmény­ben. A Debreceni Kossuth Lajos Egyetemen végzett, magyar—nép­művelő szakos. Sátoraljaújhelyen mint‘járási művelődési felügyelő dolgozott eddig. Elmondta, hogy sok szép szak­mai lehetőségeket lát az új mun­kakörében. Annak is örül, hogy beosztásánál fogva önállóbb lehet. Munkatársaival együtt legfőbb feladatuknak tartják: úgy j alakí­tani az krtézményen belüli j tevé­kenységeket, hogy ha bárki bár­mikor betér a művelődési köz­pontba, olyan szórakozási és mű­velődési lehetőségeket találjon, amelyek az igényeinek a legjob­ban megfelelnek. Kecskeméten és a megyében egyaránt ki akarják építeni a kulturális szolgáltatási hálózatot. Gondolnak az üzemekre, a mun­kásszállásokra és a környező ta­nyavilágra is. Egyéni érdeklődése elsősorban a művészetekre terjed ki. Szere­pe van ebben annak is, hogy ré­gebben tagja volt irodalmi szín­padnak, tánccsoportnak. Egyete­mi szakdolgozatának a témája is ezt mutatja: A század eleji ma­gyar avangarde — Kassák és kö­re. Durkó Mátyástól, a közmű­velődés tudósától szép dicséretet kapott érte. Kanyó Ferencné Huszonhat éves. Debrecenbe» és az ELTE bölcsészkarán tanult, Dolgozott eddig a fővárosban és Debrecenben. Jelenleg a megyei művelődési központ főelőadója. A vizuális területek „gazdája” lesz. Először a népművelés elmé­leti oldala érdekelte; majd fo­kozatosan került közelebb a gya­korlati közművelődésíiez. „Ahhoz, hogy valaki igazán helytálló dol­gokat tudjon alkotni az elméleti munkában, sok gyakorlati tapasz­talat kell” — vallja. Szívesen emlékszik vissza a ki­tűnő Maróti Andorra, kedvenc tanarára, aki sok-sok biztatást adott neki. Örömmel jött a hírős városba férjével — akivel együtt dolgoznak —, szeretnének itt le­telepedni. Ám nagy gondjuk a lakáshiány, csupán ez teszi bi­zonytalanná őket. Szép szavakkal említette, hogy amikor először lát­ta Kecskemétet, hatalmas erő és vidámság sugárzott belőle. Arra gondolt, milyen szép lesz majd itt dolgozni, elérni, hogy az intéz­ményük rangot szerezzen a falai között végzett eredményes mun­kával. Kanyó Perenc Huszonnyolc éves; a debreceni egyetemen magyar—angol szakon végzett. Tanított a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen, dolgo­zott a Kulturális Kapcsolatok In­tézetében. Az intézmény propa­gandistája. így fogalmazza meg a feladatkörét tömören: A mű­velődési központ valamennyi te­vékenységének a külvilág elé tá­rása, széles körű elterjesztése. Fő törekvés: a figyelemfelkeltés, az igény felébresztése. Mindezt szó­ban, írásban, képpel — filmmel, fotóval — akarják elvégezni. Arra a kérdésre, hogy lesz-e vajon mit propagálniuk, bizako­dóan válaszol: nem is kevés. Hi­szen jól látja társainál is a tö­rekvést: valami szépet, tartalma­sat, emberit csinálni, olyat, amellyel másoknak hasznára le­hetnek. Kettős lesz a feladatunk: egy­részt a rendezvényeket, esemé­nyeket propagálják, másrészt a megye valamennyi közművelődé­si intézményének segítséget — jó módszert — kívánnak nyújta­ni. Terveznek egy kiadványt is ennek érdekében „Propaganda- munka a közművelődési intéz­ményekben” címmel. Ordasi Péter Huszonöt esztendős, zenei elő­adó az új munkahelyén. A Sze­gedi Tanárképző Főiskola elvég­zése után a Zeneakadémián kö­zépiskolai énektanári és kar­nagyképzőn tanult. E' mostani az első munkahelye. Végleges és ha­tározott programot — mint mon­dotta még nem fogalmazott meg, de elgondolásai már vannak a beosztásával kapcsolatban. Tevé­kenysége két fő területre terjed majd ki: az ének-zenei öntevé­keny mozgalom segítésére és a ze­nei ismeretterjesztésre. Ez utób­biban az ország különböző része­in változatos formák alakultak ki: ezekre akar odafigyelni, s már gyűjtött is tapasztalatokat. Azt vallja, hogy nagyon fontos szélesebb körben megismertetni a zenetörténeti fejlődésvonalakat, a zeneművészet egymásra épölő korszakait. A középiskolások és a felsőfokú intézményekben tanu­lók zenéi érdeklődését fokozni kell. S emellett törődni kell már a legkisebbek — az úttörők,.— ilyen igényeinek kifejlesztésével is. Zenei profilú klubokban — mondja — közelebb kerülhetnek az emberek a muzsikához. Törekvése, hogy a megyében élő művészek gyakoribb szerep­lési lehetőséget kapjanak. Ennek érdekében már jő előre felvette a kapcsolatot Kemény Endrével, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar karnagyával, az Állami Zeneis­kolával és más intézményekkel. Ordasi Péter így fejezi be val­lomását: „Azért is örülök a mun­kámnak, mert szerintem az ének- zenei nevelés- a teljes emberré válást segíti elő”; Dongán Jen öné Harmincéves; az intézmény „pénzügyminisztere” — ő a gaz­dasági igazgató. Ezt megelőzően számviteli és ügyviteli szakta­nácsadó volt. őszintén bevallot­ta, hogy bizony egy icipicit „drukkol” új beosztásában, hisz előre láthatóan évente mintegy nyolc-kilenc millió forinttal dol­goznak majd. Nagy a felelőssé­ge. Örül az új munkakörének, jó előre- szépnék "tártja. Ügy'.jéfcz£ felhasználhatja mindazt, aiüiC idáig szakmailag megtanult. Tet­szik neki, hogy megnövekszik az önállósága. Legfőbb feladatának érzi: a költségvetési irányzatok­nak megfelelően gazdálkodni, de úgy,. hogy a közművelődési élvek ne szenvedjenek csorbát. Ezt töb­bek között a szabályok megsér­tése nélküli rugalmassággal sze­retné elérni. Beszélgetésünk végén igy szólt: — Minden erőmmel segíteni aka­rom a közművelődés szakembe­reinek gyönyörű munkáját. Ez az én szép feladatom. Varga Mihály (Pásztor Zoltán felvételei) A százötödik tanév A tanítóképzés műhelyében A legjobb értelemben használjuk a műhely szót; ahogyan például — tudományos intézetek yagy szerkesztőségek ese­tében -— beszélni szoktunk szellemi műhelyről. Mert mű­hely a Bajai Tanítóképző Intézet. Azok közül, akik itt taní­tanak, jó néhányan tanulmányokat írnak, kutatnak-kísérle- teznek, művészi alkotásokat hoznak létre. S a fiatalok, akik e falak között készülnek az életre, a legkülönfélébb módon vértezik fel magukat a hasznos ismeretek, a tudományok fegyvereivel. Hogy majdan — maguk is szellemi kisugárzó erővé válva — másokra hatni tudjanak. A 105. újrakezdés Ez a mostani a százötödik tan­év. Kezdetben középfokú intézet volt a bajai; a 14—18 évesek ké­szültek itt ez életre. Csak jóval később, 1959-ben vált felsőfokú­vá. Sokan emlékezünk még rá, milyen harcot folytatott a város, hogy a felsőfokú tanítóképzés Ba­jához kötődjék. Kincses Ferenc igazgató érdemeit ma is émlege- tik. Az akkor még működő Tóth Kálmán Társaság elnöke is ő volt, annak legvirágzóbb korszakában. A mostani tanévkezdés valami igazán újat hozott számukra. Megjelent az Elnöki Tanács ren­deleté: főiskolává alakulnak át. Az 1974/75-ös tanévet már ennek szellemében kezdik, s dolgozzák végig azzal az’ eltökélt szándék­kal, hogy eddigi eredményeiket tovább növelik. E^t szolgálja töb­bek között az is. hogy részt vesz­nek az OrszáAis Pedagógiai Inté­zet kutatási programjában, össze­sen öt tématerületen. Harminc tanár, félezer hallgató Gaszner István igazgató szerint az élmúlt másfél évtized alatt el­érték, hogy nyugodtan tudják vállalni a főiskolai szintű tanító- képzést. Nézzük meg. mi történt 1959 óta? A tanárok száma tizen­hétről harmincra, a hallgatóké száznyolcvanról ötszázra emelke­dett. Ebben benne vannak a leve­lezők is A számszerű növekedés együtt járt a tartalmi — minőségi — javulással. Kiszélesedett az okta­tott tárgyak köre. S ez a specia­lizálódást segíti elő. nem is kis mértékben. Ma már jó néhány tantárgyban ugyanabból a jegy­zetből készülnek a hallgatók, mint a tanárképző főiskolások. Ilyenek: marxizmus—leninizmus, közoktatáspolitika, logika, pszi­chológia, pedagógia, úttörőveze- tés. egészségtan, valamint az ok­tatás technikai eszközei nevű tantárgy. Ezzel korántsem soroltuk fel mindazokat a tárgyakat, amelyek­kel megismerkednek a hallgatók. Ott van még az irodalom, a rajz és művészettörténet, az ének-ze­né. testnevelés, orosz nyelv. A különböző tantárgypedagógiákat — módszertanokat — nem is em­lítve. Van tehát mit tanulniuk azoknak, akik a tanítói pályát választják. Ezzél nem elrettente­ni akarunk; ellenkezőleg: felcsi­gázni a tudásra szomjas érdeklő­dést. A pályán maradnak Amikor az intézet eredményei­ről beszélgetünk, elsőnek kerül szóba, hogy az itt végzettek évek óta csaknem teljes egészében a pedagógus pályán helyezkednek el, s ott is maradnak. Fontos ezt hangsúlyozni, mert napjainkban — sajnos —, gyakori ennek az el­lenkezője. Amikor a jobb kereset vagy a vélt könnyebb élet remé­nyében hűtlenek lesznek egyesek választott szakjukhoz, munkakö­rükhöz Kezdetben az ország minden részéből jöttek a leendő tanítók; ma inkább csak Bács-Kiskunból. Legfeljebb még Csongrádból. Az iskola légköre, a tanárok hivatás- tudata és ügyszeretete az intézet sokféle szép tradíciója eredmé­nyezi együttesen az itteni három évük alatt kifejlődik a hallgatókban a hivatástudat, a pe­dagógus pálya iránti vonzalom. Egvre többen vannak, akik a falusi életet választják: s nem ra­gaszkodnak görcsösen a városban való tanításhoz. Tavaly az akkor végzett Mészáros^ Ilona egyenesen tanyára kérte magát. így került Kiskunhalasra, az inotai külterü­leti iskolához. Bővült az intézmény felszerelt­sége; sikerült kiépíteniük az ok­tatás-technikai bázist Ez termé­szetesen nagyban kihat a jó mód­szerek elterjedésére, a tartalmi munkára. az eredményekre. „Messze túljutottunk a kréta­tábla szinten” — így sűríti véle­ményét az igazgató. írásvetítő, epidiaszkóp, filmvetítő, nyelvi labor és magiszterellenőrző gép: íme néhány a korszerű eszközeik közül. A hallgatók hatvan százaléka fizikai dolgozók gyermeke; ennek örülnek. Két és félszeres az éven­kénti túljelentkezés, ami jó válo­gatási lehetőséget nyújt számuk­ra. Mivel a legjobbak, legtehet­ségesebbek kerülnek be ide,. az eredményeket könnyebb elérniük. A nélkülözhetetlen segítő Tanárok, hallgatók egyaránt jól tudják: az igazi pedagógus nem lehet meg — elképzelhetetlen! — a közművelődésbe való bekap­csolódás nélkül. Ezért is törőd­nek annyit — szeretettel és rend­szeresen — a kulturális élettel. Jól emlékszünk még az elmúlt esztendők tavaszaira., amikor a főiskolások .megyei • kulturális szemléin kimagasló eredménye­ket mutattak feL Kitűnő, művészi szinten sze­replő énekkaruk már sok, figyel­met érdemlő eredményt ért el Vígh László karnagy-tanár veze­tésével. Sikeresen szokott közön­ség elé lépni az irodalmi színpad. Szavalóik Kecskeméten. Szombat­helyen, Nyíregyházán első és má­sodik helyezéséket értek el a ver­senyeken. A Filharmónia külön hangversenysorozatot szervez a részükre. Sok a zenerajongó és zeneértő. Évente megrendezik az intézeti kulturális hetet Ilyenkor a hall­gatók és a tanárok többsége meg­mozdul a szép ügy érdekében. Egyes hallgatók festményeikkel, rajzaikkal szerepelnek kiállításo­kon. pályázatokon. Időnként ki­tüntető díjakat hoznak haza. Mű­ködik az ifjúsági klubjuk. Jól si­került Forrás-ankétokat és más találkozókat szerveztek. Régebben a „Tanító leszek”, most a „Futu­rum” című iskolaújságjuk népsze­rű a hallgatók körében. Ennek ol­dalain fel-feltűnnek a tehetségek. Mint Nagy Ilona példáuL aki a legutóbbi számukban ilyen, szép sorokat írt: ..Csillagvirágszirom hullik hajamra, csapongó lángtü- zem ébred." Tanárok a falakon kívül Akik itt a jövendő pedagógu­sait képezik, nevelik, .azok közül többen nem elégszenek meg az intézeti munkával. Működésük messze a falakon kívül is érezhe­tő. Vígh Lászli' karnagy sikert sikerre halmoz a’ Liszt Ferenc Énekkar élén. Weintrager Adolf és Klossy Irén képzőművészeti al­kotásokkal szerepelnek rendszere-; sen önálló és csoportos kiállítá­sokon. Az igazgató néprajzi, gyűj­tőmunkát végez, s muzsikál egy zenekarban. Tagjá a KÓTA — a karnagyok egyesülete — megyéi szervezetének, s munkálkodik a Magyar Pedagógiai Társaságbán. Néhányan rendszeresen publi­kálnak folyóiratokban és más fó­rumokon. Bálint László és Stein Jánosné tanárok publikálnak- a Művelődésügyünkben és a Mód­szertani Közleményekben; Juhász Károly a Felsőoktatási Szemlé­ben; dr. Hadnagy János tan­könyvet írt .A- környezetismeret tantárgypedagógiája” címmeL Ugyancsak tankönyvet alkotott Borsodi István is a matematika- oktatásról. A sort tovább folytathatnánk'. Tervek, gondok „Gondjaink a fejlődést szolgáld tervekből adódnak” — "mondja Gaszner István igazgató. Készen áll egy új iskolaépület terve. Er­re szükség van. hisz 1980-ra a hallgatók létszáma legalább száz­zal emelkedni fog. Izgulnak, hogy 1976-ra — amiken az Elnöki Ta­nács rendelete alapján főiskolává alakulnak — elkészüljön az új épület. Bizony, kicsit „szurkol­nak” az ügyért, mert a kivitelezés késlekedik. M. i 1 I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents