Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

MM. október 26. • PETŐFI NÉPE • 9 S i Szolnokon — a Tisza-híd utáni első buszmegállóban 20 perce vá­rom a cukorgyári járatot. Szünet nélkül áramlik a gépjármű-fö-> lyam a Tiszán túlról, s a külön­féle rakományokkal elvonuló autók közt időnként cukorrépával megrakott kocsik is elhaladnak. Sajnos, korántsem olyan sűrűn követik egymást, mint más őszö­kön. október 20. körül Mióta itt állok, mindössze három répás gépkocsi ment el. A hepe-hupás kanyarban kirö­pült néhány cukorrépa törmelé­ke jelzi a fuvar útvonalát. □ □ □ — A sok esőzés miatt bizony alaposan csökkent a beérkező szállítmányok mennyisége — tá­jékoztat a Szolnoki Cukorgyár répaspecialistája. Nagy Pál. A répaosztály jól megvilágított falrészén térkép. A gyár répater­mő körzetét ábrázolja. Szép „kis” körzet: Hercegszántótól Biharke- resztesig terjed. délnyugatról északkeletre húzódva átéri az or­szág felét'. Magában foglalja Szol­nok, Hajdú, Békés, Csongrád. Bács-Kiskun és Pest megye ré­szeit. A szerződött terület 18 000 hektár. A gyár eddig 25 771 vagon cu­korrépát vett át. — Még felénél sem tartunk... Eszerint több mint ötvenezer vagonra számítanak. Bács-Kiskun megye 4200 hek­tárnyi cukorfépa-területének két­harmadáról a Szolnoki Cukor­gyárnak szállítják a termést. — Mennyi érkezett be idáig tő­lünk? i _ Október tizenhetedikéig né gyezer-kétszázhetvenegy vagon tiszta répát, tehát fizető súlyban számítva, kaptunk Bács-Kiskun- ból. — A terv szerint mennyit var­nak? _ Kilencezer-hatszázkilencven v agonnal. S hogy példákat is lássak, so­rolja: a bugaci Béke Tsz 5 vagon­nal, a kunszállási Alkotmány 133. a petőfiszállási Szabadság 8, a kiskunfélegyházi Dózsa 61, a Vö­rös Csillag 358. a Petőfi 73, a la­kiteleki Szikra 49. a tiszakécskei Béke 198. a Szabadság Tsz 86, az Izsáki Állami Gazdaság pedig.333 vagon cukorrépát szállított — többek közt. — Pedig nagyon számítunk Bács-Kiskun megyére, és mint jó szomszéd-partnerben, hízunk is 1 benne. -;íu­A szomszéd helyiségbe'Iépő Renkei Pál. az áru- és ali^ágfór- galmi osztály vezetője is idefigyel a nyitott ajtóból. Mikor érdek­lődöm. hány napra — netán hétre — való tartalékuk van. élénken kapcsolódik a témához. — Órákra, kérem, órákra — csak! — S csendesen hozzáfűzi. — Az az igazság, hogy több más cukorgyárat is mi segítettünk ki. • Holott a szűkén érkező répa­szállítmányok miatt a Szolnoki Cukorgyárban is mérsékelni kel­lett a feldolgozási ütemet. Csök­kenteni. de nem leállítani, mert a folyamatos termelés rendkívül fontos érdeke a gyárnak. Ha tel­jesen leálltak volna, az naponta félmillió forint termelési érték­veszteséggel járna. Gondolhatjuk, hogy ezek után milyen kulcskérdés itt napjaink­ban a tartalék. Ami viszont csak úgy képezhető, ha a termelőszö­vetkezetek. állami gazdaságok minél gyorsabban szedik ki a ré­pát a földből, és szállítják az át­vevőhelyekre. illetve a gyárba. Amikor — az akár csak egy­két napra kedvezőbbre” fordult időjárás révén — kicsit is „meg­szaladt” a szállítás, volt nyers­anyag. csaknem 400 vagon répát dolgoztak fel naponta. Sőt egy al­• Működésben az „Elfa” vagonürítő berendezés. kálómmal saját rekordot döntött a gyár 503 vagonnal. □ □ □ Azzal az eltitkolt reménnyel, hogy „kifogok” egy Bács-Kiskun megyei szállítmányt. Nagy Pál kíséretével elsétálok a gyárudvar­nak arra a részére, ahol a rako­mányokat fogadják. A Szolnoki Cukorgyár legna­gyobb az országban. Az üzemnek az a szabadtéri része, ahol a cu­korrépa végeredményben „szalon­képessé” válik arra. hogy a re- pülőhangárnyi, malomépületnyi „boszorkánykonyhákba” jutva megkezdje cukorrá válását, akko­ra. mint Kecskemét főtere. Vas­tag — zöld és kék — csövekkel, kerarriit "bélelésű, nyitott és fedett csatorrtcíkkál tagolt betonmeden- ce-rendszer körül visz az utunk. Fölöttünk, emeletmagasan vég­telen szállítószalag-rendszerek szövevénye fut. Lemegyünk egy zömök épületóriás föld alatti szintjére. Itt a láthatatlan csator­nák répafuvarjai találkoznak, s „másznak” fölfelé keresztbe sí- nezett vasszalagokon. Más szalagrendszerek is csö­römpölnek fölöttünk. Sodronyve­zetéken fűrészfogas, méternyi vas,- füzérek. Ezek szedik föl. fogják le a gazt. követ, téglát a cukorrépa­folyamokról. — Azt kérjük a nagyüzemek­től. hogy gazmentesen küldjék a szállítmányokat... És törekedje- “ nek arra, hogy jól fejelt legyen a Cukorrépa —, magyarázza a ré­paspecialista. Ha nenv így érkezik a répa, itt a tárolásnál, feldolgozásnál okoz bonyodalmakat, zavart a techno­lógiában. A prizmában levő répa tovább él. Ha sok az idegen anyag, bemelegszik, a cukor le- bomlik. nem kristályosodik majd. Érdekelt, milyen a Bács-Kiskun megyei répák minősége? Nagy Pál elmondta, hogy időszakon­ként 28 helyről. 8 alkalommal vesznek mintát. Kiskunfélegyhá­zán például júliusban 9.9 volt a cukorszázalék, októberben 15; Mélykúton 9.9. illetve 16. — Más megyékhez képest? — Nincs nagy különbség. □ □ □ A felvételen látható torohy-híd- sín- s mozgatható csőrendszernél vagyunk. Először ugyan ennek „földszinti” másánál, egy másik helyen. Ahová teherautók állnak be szállítmányukkal. Bő esőkabátos, pörgekalapos férfi fogadja éppen a tószegi Pe­tőfi Tsz-ből érkező vontatós-pót- kocsis rakományt. A vezető átad­ja a „kapucédulát” —, már le- mázsálták. Odahúzat egy beton­csatorna melletti platzra, lekap­csolja a pótkocsi fél oldalát. Már is iszonytató erővel lövell a répára a derékvástag vízsugár, s’ miköz­ben rnos^a , róla a sarat, .már ta­szítja is a keramitos aknába. Ott már egy másik irányú vízágyú nyomja föld alatti útjára a répa- özönt. Percek alatt, minden em­beri erőfeszítés nélkül megtörté­nik a „lerakodás”. — Ez kézzel szedett, jól fejelt répa — állapítja meg elismeréssel Balázs Pál átvevő. — Sok a rosszul fejelt — vagy részben nem is fejelt — répa — egészíti ki Nagy Pál eddigi ta­pasztalataikkal. — Ahol gondosan állítják be a gépeket, onnan gépi szedéssel is jól „kezelt” répát ka­punk. Míg egy nagyrévi szállítmány ki- és lemosását is megvárjuk, Balázs Páltól megtudjuk, hogy éj­jel-nappal — három műszakban — megy az átvétel. Éjjel főleg a Volán szállít. 40 gépkocsi helyett — ezt vállalta az előzetes szerző­désben — jóval többel segíti a cukorgyárat, közúton. A répaföl­dek és az átvevőhelvek között pe­dig húsz járművük fuvaroz. A Minisztertanács szeptember 22-i rendeletére 15 vállalat egy-egy kocsival Szolnokról, a tsz-ek, ál­lami gazdaságcár pedig 30—35 ko­csival siettek a cukorrépa szállí­tásának meggyorsítására A felszabadulás útján A szövetkező, tanuló Jánoshalma A tudatos előrelátók már a század elején fölismerték Jáqós- halmán is a társulásban rejlő előnyöket. A szövetkezés hatal­mas gondolata társadalmi mére­tekben csak' a felszabadulás után érvényesült a városiasodó nagy-r községben. Az állam, mint a közösségi elv egyik letéteményese, jó ügyek patrónusa messzemenően támo­gatja az olyan helyi kezdeménye- zeseket, mint például a jánoshal­mi szövetkezeti társulás. Ezerkét- százan dolgoznak már a hatalmas szőlő- és gyümölcsligetekben, a sertésgyárban. A Bácska elneve­zésű szövetkezet termékeinek a felsorolása sok helyet venne igénybe. Hatezer literes üzem­anyag-szállító tartályokat, 16 mé­teres kéményeket, bútorokat, su­gárbiológiai szekrénysorokat ké­szítenek többek között. A vidéki ipartelepítés szép pél­dáit kínálja Jánoshalma. A HÓ­DIKÖT helyi telepén már két műszakban szorgoskodnak az asz- szonyok, a ládaüzemben jórészt exportra termelnek, és naponta egy vagon fenyőtűt dolgoznak fel az erdőgazdaság üzemében. A termelési módszerek válto­zásából adódó feladatok mind több jól képzett embert igényel­nek. Valóságos szükségleteket elégít ki a több mint tíz esz­tendeje működő, a KISZ megyei bizottságának vándorzászlajával kitüntetett Radnóti Gimnázium. Gondolta-e valaki 1945 előtt, hogy középfokú iskolát alapítanak a nagyközségben. Iskolát? Iskolákat! A Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola is középfokú oktatási intézmény. A jánoshalmiak annak köszön­hetik boldogulásukat, hogy a szö­vetkezés és tudás pilléreire ala­pozzák jövőjüket, összhangban országos céljainkkal, elveinkkel. Heltái—Pásztor # Életképesnek bizonyult a jánoshalmi gimnázium. Százötven éves a Moszkvai Kis Színház Ami a franciáknak a'Comédie Francaise, az angoloknak az 5 Aldwych, a magyaroknak a Nem­zeti — az az oroszok számárai a Moszkvai Kis Színház, . - i nt>ö Története százötven éve, 1824- ben kezdődött, amikor a Moszk­vai Nagyszínházból kivált és önálló épületbe költözött a pró­zai társulat. Valóban kis színház­ról volt szó akkoriban, mindösz- sze 600-an fértek el a nézőtéren. A XIX. század közepén átépítet­ték, nézőtere már ezer személyt fogadott be, de hagyományos Kis Színház nevét megtartotta. A kiváló színészgárdának az a törekvése, - hogy műsorra tűzzék az orosz irodalom nagyjainak al­kotásait, a Kis Színházat a cári reakció és sötétség idején a XIX. század haladó eszméinek tolmá- csolójává tették. A kor legki- válóbbjai nem véletlenül nevez­ték ezt a színházat „Moszkva második egyetemének”, Puskin Gogol, Osztrovszkij és más olyan szerzők szólaltak meg színpadán, akik a politikai jogfosztottság kö­zepette is ábrázolni tudták ^ a nép életét. A szovjet hatalom megterem­tése után elsőnek a Kis Színház karolta fel a proletár dráma­irodalmat. 1919. január 1-én tar­tották Gorkij;- öreg című drá­májának premierjét. Az első előadások egyikét Lenin is meg­nézte. A további években olyan művek jelezték a Kis Színház eszmei-alkotói útját, mint Tre- nyov 1926-ban írt színdarabja, a Ljubov Jarovája. A mű a forra­dalmi-népi dráma születését je­lentette, művészi erővel tett hi­tet amellett, hogy az értelmiség történelmi útja elválaszthatatlan a szocialista forradalomtól. Ezt követték az akkor fiatal szerzők — Komyejcsuk, Lavrenyov, Leo­nov darabjai. A második világháború nehéz éveiben a nép hősiessége, a ha- za fiság. a fasiszta hódítók elleni harc tematikus drámái — Leo­nov: Támadás; Komyejcsuk: Front, Ukrajna sztyeppéin — ke­rültek előtérbe. A háború utáni három évtizedet rendkívül erő­teljes rendezői munka jellemez­te, amely sok kiváló klasszikus mű ragyogó előadását hozta, s mind újabb kortárs szerzőket vonzott. Í Jelenet a nagysikerű „Fjodor Joannovics cár” című drámából. A cár szerepét Szmoktunorszkij alakítja. A jó házasság titka - a veszekedés Hja, kérem, a dolgok összefüg­genek. S a kapcsolódásokat nem­egyszer az országhatárokat nem ismerő újsághírek is alátámaszt­ják. Itt van, teszem azt, a válás problematikája. Ez ugyebár szin­tté az egész világon a „levegőben van” mostanában. Nézik erről, vizsgálják arról, következtetnek innét, cáfolnak amonnét. S nem győzik túllicitálni egymást a megdönthetetlen igazság birtoká­nak tudatában. Mármint, hogy mikor, miért válnak leggyakrab­ban az emberek, s miben rejtő­zik a válást megakadályozó or­vosság. Nos, lássunk némi világkalei­doszkópot korunk kulcstémájáról. Kiviláglik néhány ad hoc érte­sülésből is, milyen szép össze­dolgozás alakult ki a nagyvilág­ban — különösebb összebeszélés nélkül — a válás titkainak felde­rítése körül. A francia Nouvel Observateur felmérése, nyomán alakult ki az Ábra egyik oldala. Eszérint a házasságkötés után tíz évvel, harminc-harmincöt éves korban válnak a legtöbben a világon. Akkor érzik a házasfelek, hogy 'Sürgősen meg kell változtatni éle­tüket, ha nem akarnak elkésni. Ugyanakkor egy venezuelai lap, közvetettebben óhajtván köze­ledni a kérdés nyitjához, a hűt­lenség elkövetkeztének időpontja felől intézett körkérdést a papás- mamás viszonyban élő olvasók­hoz. A válaszokból leszűrt követ­keztetéseit mindjárt ki is tette az ablakba. Kiderült, hogy a fér­jek 36 és 45 éves koruk között a leghűtlenebbek. Száz férfi közül nyolcvannégy ebben a korban csalja meg feleségét, míg száz asszony közül mindössze harminc­hét lesz hűtlen. Ugye, hogy passzol az egymás­ra merőleges irányban, más-más földrészen lezajlott firtatás ered­ményeinek lényege? Európa: legtöbben 30—35 éves kójpan válnak. Éél-Amerika: 36 és 45 éves ko­ruk között leghűtlenebbek a fér­jek. Európa: ilyenkor érzik a házas­felek, hogy valahol ellőtték, va­lami nem stimmel; valamit ten­ni kell. Dél-Amerika:'tesznek is; a fér­jek kísérletezni kezdenek, amit hétköznapi felfogás szerint hűt­lenkedésnek neveznek. Ez persze nem marad titokban, hiszen ha ketten tudnak valamit, az már nem titok. Attól függően, hogy hamar derül-e ki, mert vagy az asszony nem hajlandó szemet hunyni, vagy a férj nem takargat semmit, — kenyértörésre kerül a sor. Válnak. Ha meg- alkusznak átmenetileg, ez ké­sőbbre halasztódik. Eltöprengtető a dél-amerikai adat: míg 100 férfi közül 84, ad­dig 100 asszony közül 37 lép fél­re a bázisidőszakban. Eszerint a férjurak több mint ötven száza­léka lányhölgyek ölelő karjában kutatja, hol is kell nekik sürgő­sen fordítani az életükön, ha egyenesbe akarnak jönni. Ezek szerint viszont a leányzók orosz­lánrészben vállalnak szerepet e kutató-matató munkában. Mert ne feledjük, hogy a férjeken kívül e búvárkodó nőszemélyekkel egy- irású hímnemú fiatalság is bizo­nyos elvárásokat támaszt a lány­kák irányában. S ez nem lehet csekélység, hiszen elképzelhetet­len, hogy a nőtlen fiúk ossz lét­számukkal az asszonyok felé orientálódnának szerelmeskedés ügyében. Ez tehát megint egy forduló­pont a sorsdöntő kérdés — a vá­lás indítékainak— kiókumlálásá- ban. Újabb lökést ad a kutatás­hoz olyan irányban, hogy van mit megfejtenünk — válások ürügyén — a férfi, illetve női sze­relmi újítómozgalom sajátosságai­ból is. Van hát szűz terület bőven, ahol még csupán a tapogatózá­soknál tartunk. Hogy pedig férjeknek, felesé­geknek legyen türelmük kivárni az eddiginél tökéletesebb magya­rázatokat a válás okaira, illetve a válások bekövetkezésének idő­pontjára — ugyancsak a világ­sajtóból —, egy Robert Ravich nevű amerikai pszichiáter felfe­dezésére hívjuk fel figyelmüket. Ez a pihent agyú pók, rafinált módszert alkalmaz a házastársi kapcsolatok várható tartósságá­nak megállapítására. Bizonyos játékon összeereszti őket azzal, hogy egyik a másiknak igyekez­zen folyvást betartani. Persze, hogy legtöbben — bocsánat a tudománytalan kifejezésért — marhául összerúgják a patkót, vitatkoznak, szidják az édes jó mamájukat, míg esetleg artiku- látlan közlésformákig is eljut­nak. Mindez magnóra kerül. Be­lép az elektromos számítógép, s analizálja ezt a „jegyzőkönyvet”. Namármost — itt esik a fene hasra! —: Ravich meghökkentő diagnózisainak egyike a követ­kező. Ha a házastársak udvaria­sak egymással, s a kölcsönös ag­resszivitás nem csiholható ki be­lőlük, — menthetetlenek. Szerin­te már rég nincsen köztük sze­relem, s a válás elkerülhetetlen. A jó házasság titka tehát: a veszekedés. Tóth István A Kis Színházban mutatták be Pogogyin, Szimonov, Rozov, Arbuzov több darabját. Csaknem 20 éve változatlan sikerrel tart­ják műsoron Tolsztoj: A sötétség hatalma című drámáját, amelyet Borisz Ravenszkij főrendező ál­lított színpadra. A tavalyi évad rendkívüli sikere: A. Tolsztoj — Fjodor Joannovics cár-ja, amely­nek előadása újszerűségével vonzza a közönséget Ez Borisz Babocskin színész és rendező J munkája. Nagy visszhangot kel­tettek a Gorkij-művek: a Nya­ralók, a Dosztigajev és a töb­biek, a Hamis pénz. A jubileumi évad másik szenzációja Oszt­rovszkij híres drámája, a Vihar, ugyancsak Babocskin rendezése. A híres együttes sokat tett a soknemzetiségű szovjet dráma- irodalom megismertetéséért. Az ukrán Komyejcsuk házi szerző­nek számit Az utóbbi években bemutatták az észt Rannet az azerbajdzsán Kaszumov, a mol- davai Druce darabjait bizonyít­va a szocialista kultúra interna­cionalista jellegét. Mindez arról tanúskodik, hogy a 150 éves Moszkvai Kis Színház képes az állandó megújulásra, szocialista eszmeiséggel, új történelmi ta­pasztalatokkal gazdagítja az orosz nemzeti színjátszás tradícióit Alekszandr Szolodo vnyikov, az OSZSZK. érdemes művésze U i. 1 Falast utcakép; 1974, Jánoshalma. Várják a répát a Szolnoki Cukorgyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents