Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-02 / 230. szám

> 4 • PETŐFI NÉPE • 1974. október 2. Csehszlovákiában lett kiváló dolgozó Bács-Kiskun megyében sok­sok olyan terméket gyártanak, -amelyek határainkon túl is nép­szerűek, keresették. Ám nem­csak a különböző árufélesé­geinknek, termékeinknek ked­vező a híre külföldön, szakem­bereink is méltóképpen képvi­selik'hazánkat. Építenek, szerel­nek Európában, Ázsiában, Afri­kában. Tevékenységük sokrétű, de nemcsak tudásukat adják át, hanem ők maguk is tanulnak, művelődnek, barátokat szerez­nek. Szólya Zoltán, a Bács-Kis- kun megyei Állami Építőipari Vállalat fiatal kőművese is ezek közé tartozik. Pár hete újra itt­hon dolgozik, társaival, a kecs­keméti Budai-kapunál épülő "40 ‘ személyes nővérszállást építi. — Metre is járt? — Csehszlovákiában, i Tusi- mice II. 800 megawattos hőerő­mű építkezésén dolgoztam — válaszolt a kiskunfélegyházi fia­talember. — Nem egyedül vol­tam kiküldetésben a vállalattól, ott volt Pécsi János ács-állvá­nyozó is. A KISZ Központi Bi­zottságának felhívására vállal­tuk 3 .megbízást. Rajtunk kívül még 26-an képviselték kint a magyar KISZ-eseket. Egész nagy, nemzetközi tábor volt Tu- simicén, hiszen a szocialista or­szágok ifjúkommunistái védnök­séget vállaltak az építkezés fe­lett. — Gondolom, nagy az építke­zés? — Ilyen hatalmas, milliárdos értékű munkát még nem láttam. Én a Heller-féle hűtőtorony-épít­kezésen dolgoztam. Olyan, mint egy óriási virágváza. Alsó átmé­rője 90 méter, a közepén leszű­kül 50-re, majd a tetején ismét 70 méternyire szélesül. Funkció­ja az, hogy az alulról beáramló levegővel hűti a vizet. — Jól haladtaié az építkezés­sel? ~ — Naponta 1 méter 20 centit nőtt az épületmonstrúm. Sajnos, csak 90 méterig jutottam fel, mert lejárt a féléves szerződés. Az utolsó hat métert már nélkü­lem építették fel. — Nehéz volt? — Hát bizony, nem gyerekjá­ték, de úgy voltunk vele, ha már vállaltuk, akkor dolgozunk is, szíwel-lélekkel. Még arra is ma- , radt erőnk, hogy részt vegyünk a nemzetközi szakmai vetélkedő­ben. Ne vegye dicsekvésnek, ha megemlítem, . hogy harmadikok lettünk. — A szabad időt hogyan töl­tötték el? — Az idegen táj sok érdekes­séggel szolgál. Rendszeres volt programunkban az országjárás. Legtöbbször Karlovy-Vary-ban jártunk, nemcsak azért, mert közel volt — 59 kilométer —, hanem azért is, mert gyönyörű fürdőhely egy varázslatosan szép táj közepén. Természetesen, más­felé is utaztunk, bejártuk 'egész Csehszlovákiát Érdekes volt számunkra minden, az is, hogy amikor már nálunk érett a ba­rack, ’ott még zöld volt a cse­resznye. — Nyelvi nehézségek voltak-e? ,— Először csak hallgattunk, fi­gyeltük a beszélgető embereket. Furcsának tűnt, hogy csak kéz- zel-lábbal tudtuk megértetni ma­gunkat Éppen ezért tanultunk kettőzött erővel, s úgy-ahogy sir, került is elsajátítani a szlovák nyelvet. — Sok barátot szereztek? — Igen. Becsültük egymás munkáját, szokását. A barátság Munka és - munkaidő A kérdésre — mennyi is a napi vagy a heti munkaidő hossza Magyarországon? — voltaképpen roppant egyszerű a válasz: napi nyolc, vagy heti 44—48 óra, attól függően, hogy a szóban forgó munkahelyen már megvalósították-e a mun­kaidő csökkentését, vagy még nem. A válasz már sokkal komplikáltabb, ha azt ^vizsgáljuk, hogy mennyi a napi vagy heti munkaidő hossza a valóságban? • Szólya Zoltán: ......úgy vol­t unk vele, ha már vállaltuk, akkor dolgozunk is, szívvel-' lélekkel”. (Pásztor Zoltán felvétele) pedig magától jön, különösen olyan társaságban, ahol egy a cél. — Munkája jutalmául mit Kí­vánna magának? — Szeretnék két év múlva részt venni a hőerőmű avatásán. Jó lenne a zánkai úttörővárosba is ellátogatni, ott szintén teljesí­tettem KISZ-megbízatásomat. * Szólya Zoltán kőműves és Pé­csi János ács-állványozó dicsé­retes helytállásáért „Kiváló dol­gozó” kitüntetésben részesült Csehszlovákiában. Rövidesen is­mét meghívót kézbesítenek ré­szükre, átvehetik a KISZ Köz­ponti Bizottságának jutalmát is. Holmau Péter A MEZŐGAZDÁSZOK VITAFÓRUMA Nem lehet sablonokra építeni Több mint tizennégy éve dol­gozom termelőszövetkezetben. Azóta állandó vitapartnere va­gyok az Állami Biztosítónak. Kezdetben a tervutasításos rendszerben a viták - javarésze módszerbeli dolgok miatt volt. Az Állami Biztosító dolgozóit fő­ként az'érdekelte, hogy a szer­ződések meg legyenek kötve. Mi mindig Sokalltuk a biztosítási díjat. A szerződéskötők arra biz- tattak bennünket, hogy év köz- ’ ben a terméskieséseket jelentsük" be, és így a biztosítási díjat me­netközben csökkenteni lehet. Ezt komolytalannak ítéltem meg, mert ezen keresztül formálissá válhatott a szerződés. Volt olyan lehetőség, hogy a termésmennyiségekre táblánkén- ti kimutatás alapján kössük meg a biztosítást. így jártunk el 1904-ben vagy 1965-ben a tisza- kécskei Szabadság Termelőszö­vetkezetben — ahol akkor dól- goztam — egy összefüggő ha­gyományos szőlőtábla esetében is. Ezt a szőlőtáblát valamikor a szövetkezet tagjai, mint magán- gazdálkodók, telepítették kisebb (fél, egy kh-asj parcellákban, de összefüggőén, tehát az egész 60— 70 kh-as tábla szőlő volt. A táb­la átlagában körülbelül holdan­ként '30 mázsa termést biztosí­tottunk. Káreset, következett be. A kár elbírálására egy általam . is nagyrabecsült nyugalmazott egyetemi tanárt hoztak le, aki a becslést parcellánként végezte. Így volt olyan parcella, amely 10—15, és. volt olyan, amelyik 40—50 mázsa termést ígért volna. A kár térítésénél a parcellán­kénti termésmennyiséget vették figyelembe; Ami- holdanként 30 mázsa termés alatt volt, az kü­lönbözeiként levonták, de ami 30 mázsa/kh termés felett volt. azt nem vették figyelembe azzal az indokolással, hogy a táblára a szerződés csak 30 mázsára szólt. Ennek az lett a következménye, hogy a következő évben nem kö­töttünk szerződést. A lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet már hetedik éve nem köt áltálános, minden kockázatra kiterjedő biztosítást három ok­ból: a biztosítási díjat, főként a kertészeti kultúrákra vonatko­zóan tói magEfsaknakP tértjük, az I-es díjtarifa szerint is közel kettő millió forint; a kockázat- vállalás pontosan olyan esetek­re nem vonatkozik (késő tava­szi és kora őszi fagyok, szélvihar okozta káresetek), amelyek ná­lunk a legtöbb kárt okozzák; a felvett kártérítés miatt a követ­kező évben már magasabb díj­tarifa szerint állapítják meg a biztosítási díjat, s • ezért több százezer forinttal emelkedik a fizetendő összeg.' így a kifizetett kártérítési összeg csak átmene­ti hitelnek fogható fel, amit már a következő évben vissza kell fizetni, A közgyűlésünk felhatalmazá­sa alapján 1973-ban olyan biz­tosítási ajánlatot tettünk, hogy szövetkezetünk tíz évre előre kö­telezettséget vállalna mindenre kiterjedő általános biztosításra, ha az első öt évben a biztosí­tási díjat az I-es díjtarifa téte­lei szerint fizethetnénk, függet­lenül az évenként felvett kárté­rítési összegektől. A második öt évben a díjtételeket az első öt évben felvett kártérítési össze-1 gek egy évre eső átlaga alapján kellene megállapítani. így a biz­tosítási összegek évenként ko­molyabb mértékben nem változ- - nának, megfelelően tervezni, és gazdálkodással is követni lehet­ne. (Ezt a javaslatunkat 1973. Bővül a talajjavítóit földek területe A földek megjavításával kap­csolatos munkálatok még soha sem voltak olyan nagyszabásúak Ukrajnában, mint a mostani őt- éves tervben (1971—1975), jelen- tete ki Nyikolaj Garkusa, az Uk­rán Köztársaság talajjavításügyi minisztere. Egy év alatt 200 000 hektáron fejezik be ezeket a munkálatokat. Ukrajna déli ré­szén egyszerre több öntözőrend­szer épül, ezek közül az egyik Európa legnagyobb ilyen létesít­ménye lesz. Felszerelik őket auto­mata és távvezérlési berendezé­sekkel. nak ellenére, hogy az öntözési munkálatokkal, kapcso­latos költségek aránylag nagyok — 2—3 év alatt megtérülnek. Az egész országban ebben az évben. összesen több mint más­fél millió hektárnyi területen végzik a talajjavító munkálato­kat. A jelenlegi ötéves tervben 27 milliárd rubelt fordítanak er­re a célra. (BUDAPRESS—APN) február 22-én küldtük el az Ál­lami Biztosító megyei igazgató­ságának, melyre többszöri sür­getésünkre csak 1974. március 19-én keltezett levélben kaptunk elutasító választ.) Az Állami Biztosító arról pa­naszkodik, hogy évről évre csök­ken - az általános biztosítást igénybevevő gazdaságok száma, és így; lassan nem tud me^e- 4elni’ ’^„'bizlíosítási^^'féii^telelffitítí'' ■Vállalt: j'Kötéípzéf|i^¥ííekí^0. rrtéftt csak azoít' a gSzäa^^ölv Kötne!: ' általános biztosítást, ahol sok a káreset Ennek ellenére mere­ven ragaszkodnak az. egész or­szágra kiterjedő egységes bizto- sítáti feltételekhez és díjtételek­hez, Nem volna azonban az sem célravezető, ha egy-egy gazda­ság sajátos körülményeit vennék figyelembe, és így lennének megállapítva a. biztosítási félté- , telek és díjtételek. Megfontolandónak tartom azon­ban "azt, hogy ahol 3—5, év átlagában a befizetett biztosítá­si összeg 25—30 százalékánál kevesebb kártérítési összeget fi­zettek ki, további 10—20 száza­lékos kedvezményt kapjon a gazdaság. Véleményem: mint ahogy a gazdálkodást, üzemszervezést és sok egyéb mást nem lehet sablo­nokra építve csinálni, így a biz­tosítás . hatékonyságát és gazda­ságosságát sem lehet sablonra felépítve elvárni. Az elmondottak alapján helyes koncepciók kidolgozásával el le­hetne érni, hogy szinte minden gazdaság biztosítson, és így a ká­rok kockázata megoszlana. A biz­tonság minden vezető Számára jó volna, de nem mindegy, hogy milyen áron. dr. Deák István a lakiteleki Szikra Tsz elnöke Kalóriadúsan Az ENSZ speciális bizottságá­nak vizsgálata szerint a Szov­jetunióban az emberek több kalóriát fogyasztanak, mint az NSZK-ban vagy Angliában. E hírt ■ kommentálva, Alekszandr Sztru- jev, szovjet kereskedelemügyi miniszter kiemelte, hogy az em­berek étrendjében egyre több nagy tápértékű élelmiszer szere­pel. Az utóbbi két évben pél­dául’ a lakosság halból 16; hús­ból bedig 22 százalékkal többet vásárolt, mint korábban. A napi fizetett félórányi ebéd­időt eleve le kell vonnunk, mert ezalatt többnyire nem dolgo­zunk, viszont a törvényesen megállapított heti 44 vagy 48 órás munkaidőbe ez is beleszá­mít. Némi matematikai alapis- ! merettel könnyedén kiszámolha­tó, hogy a tényleges munkaidő máris heti 41 vagy 45 óra. Bár csak így lenne! — sopánkodnak, joggal,, a munkaügyi szakembe­rek, a műhelyfőnökök, s általá­ban mindazok, akiknek hivatali kötelmei közé tartozik a mun­karend, a munkafegyelem, a munkaintenzitás figyelemmel kí­sérése, vagy éppen az ezzel kap­csolatos írott és íratlan normák betartatása. . Hol az a i munkahely, ahol mondjuk a reggel hat órakor kezdődőd műszakot valóban hat- . kor kezdik, s hol az a hivatal, ahol reggel nyolckor, fél kilenc­kor mindenki munkával — értve ez alatt a produktív tevékenysé­get — kezdi a napot? A műhe­lyekben jó esetben is fél—egy óra, telik el az anyagért, szer­számokért, alkatrészekért való futkosássái, áz irodák világában bevett szokás a reggeli kávéz- gatás, némi kis tereferével fű­szerezve, s ezek a közjátékok átlag két-három óránként meg­ismétlődnek, további negyed—fél­órákkal csökkentve a valóságos munkaidőt. S ne csak a munkásokról és a beosztott alkalmazottakról essék szó. Néhány éve úgynevezett munkanap-fényképezést végeztek egy iparág Vezető beosztású al­kalmazottai körében. Kiderült, hogy a vezetők is kénytelenek napi munkaidejük tekintélyes részét olyan tennivalókra fordí­tani, amelyek alaposan csökken­tik a produktív munkaidőt. Statisztikai • közhely, - hogy pél- . dául az iparban az úgynevezett- műszakegyüttható mindössze 1,4 körül mozog; s már hosszú évek. óta nem sikerül feljebb tornáztatni. Ez annyit jelent, hogy az ipari termelőberende­zések, az optimális három mű­szak helyett alig másfél műszak­ban dolgoznak, s korántsem csak a munkaerőhiány miatt. Mindez csak némi adalék a kérdés megválaszolásához: meny­nyi is a munkaidő hossza Ma­gyarországon? Ha nem lenne szervezetlenség, ha lényegesen szilárdabb lenne a munkafegye­lem, ha 'megfóntoltabb lenne a technológiai tervezés és a gyár­táselőkészítés, ha racionálisabb módszereket alkalmaznának az ügyvitelben,^ akkor a valóságos — tehát a munkával eltöltött — idő feltehetően erősen megköze­lítené a törvényesen meghatá­rozott heti 44 vagy 48 órát. De ha mindezeket figyelembe vesz- szük, s valamilyen módszerrel megpróbálnáhk kiszámítani — és leszámítani — az ilyen-olyan okokból adódó veszteségeket, akkor is “bajban lennénk az iménti kérdésre adandó válasz­szák Mert bizony előfordul — nem is ritkán —, hogy valóban munkával múlik el a napi nyolc őrá. Rendszerint a nagy túlórá­zások idején, amikor a napi mű­szak minimum 10, de inkább 12 óra -hosszat tart. Vagyis lehe­tetlen megmondani, hogy mennyi •is a valóságos; munkaidő, s ez a bizonytalanság alapvető szerve­zési hiányosságokra, ebből követ­kezően pedig mérhetetlen — és kiaknázatlan — tartalékokra utal. S utal a tennivalókra is. Igaz: nagyszabású, az égész munkamenetet felforgató rend­szerszervezéseket végrehajtani nem tartozik a könnyen, gyor­san megoldható . feladatok közé. De ha módszeresen kutatni kezd­jük, hogy miért is rövidebb a tényleges munkaidő a törvénye­sen megállapítottnál, akkor min­den munkahelyen tyeatnyi — különösebb erőfeszítések és be­ruházások nélkül is végrehajt­ható — tennivalóra bukkanunk. 1 - V. Cs. Hatvau vágon dughagyma Szedik a dughagymát a hef- cegszántói Lenin Termelőszövet­kezetben. A megyében ez a kö­zös gazdaság . foglalkozik legna­gyobb területen, 29 hektáron, e fontos fűszernövény szaporító­anyagának termesztésével. Mint­egy 60 vagon dughagymára szá­mítanak. A szedés rendkívül munkaigényes — általában na­ponta 1 ötszázan görnyednek a dughagymatáblán —, de jöve­delmező a szövetkezetnek és a tagoknak egyaránt. A kis hagymákat 'szitákkal tisztítják meg a külső héjtól, 's sártól, s, egyéb szennyeződéstől, majd ponyvákon s árítják, végül a maguk készítette ósztályozó- géppel válogatják, négyféle mé­ret 1 alapján. Ezután a MEZÖTERMÉK Szö­vetkezeti Vállalat bajai kiren- "deltségének hőkezelőjébe kerül a dughagyma. Itt egész télen megfelelő hőfokon tartják, hogy tavaszra jó minőségű szaporító­anyagot tudjanak adni a ter­mesztő gazdaságoknak. Aprólékos, gondos munkát kíván a szedés. Ismét Bács-Kiskun megyében vendégszerepei A 4000 SZEMÉLYT BEFOGADÓ olasz MOIRA ORFEI Nagycirkusz KISKUNFÉLEGYHÁZÁN 1974. okt. 3., 4., 5.. és 6-án — csütörtöktől vasárnapig — a vásártéren. Jegyek elővételben válthatók a cirkusz pénz­táránál, és az elővételi pénztárnál — a pla­kátokon feltüntetett helyen — egész napon ál! BAJÁN: 1974. okt. 8., 9. és 10-én — kedden, szer­dán és csütörtökön — a Petőfi-szigeten. Előadások kezdete: mindennap du, fél 4 és este fél 8 óra. ÁLLATOK LÁTOGATÁSA: mindennap de. 9—du. 1 óráig. 1894 A tisztított dughagymát a ponyvákon szárítják. KENDŐZETLENÜL Nesze neked ü. d. Az utóbbi években sokat be­szélünk az üzemi, pontosaooan a munkahelyi demokráciáról, a munkások megbecsüléséről, a ve­zetés módszereiről, a bírálat jo­gáról, helyénvalóságáról. Úgy lát­szik azonban, ezek a szavak nem mindenhová jutottak el, vagy ha mégis, akkor süket fülekre ta­láltak. Mert mire gondoljon az ember olyan termelési tanácsko­zás hallatán, mint amilyet nem­régiben tartottak Kecskeméten, az egyik, több megyét átfogó nagyvállalat üzemegységében. Úgy indult ez a tanácskozás is, mint általában a többi. Terme­lési, munkaszervezési gondokat vetettek fel az emberek, szorgal­mazták az állásidő csökkentését. Végül aztán ,;kibújt a szög a zsákból”: jöttek a bírálatok. Két­ségtelen,. hogy nem kellemes, ha az ember munkáját, magatartását kritizálják, még akkor sem, ha finoman teszik ezt. De egy ve­zetőnek — s nem vezetőnek egy­aránt — kötelessége, azokra ud­variasan, türe’emmel válaszolni, sőt ha a bírálónak igaza van, beismerni hibát, vagy ahogyan régebbi szóhasználattal mondták, önkritikát gyakorolni. De mit kafftak enc’.Vett a szó­ban forgó üzemegység termelési tanácskozásán félszólalt és bírál­ni is merész emberek? Volt. akit az egész kollektíva előic spicli­nek nevezett a megbírált. Aztán a többiek felé is olyan kijelenté­sek röpködtek, hogy „kirúgom, elzavarom” stb. Hogy a többit nem idézzük, az csupán azért van, mert tekintettel kell len­nünk a nyomdafestékre is ... Hi­szen akadt á munkások között, akit közvetlen szavakkal elküld­ték „melegebb éghajlatra”. El lehet képzelni, hogy milyen a légkör abban az üzemegység­ben. ahol a termelési tanács­kozáson ennyire elszabadulnak a szenvedélyek. Milyen munkatársi viszony alakulhatott itt ki ve­zetők és beosztottak között, ha a vezetők ennyire, megfeledkeznek magukról, ha ennyire elszalad Velük a ló? Miféle vezetők az ilyenek és egyáltalán miért ve- zétők? Szabad-e csodálkozni azon. ha egymás után " lépnek ki munkahelyükről az itt dolgozó emberek, hiszen gyakorta hall­ják az „illetékes” szájából a ki­rúgással, elzavarással Való fenye­getést. Az vajon nem iutott még eszébe egyik vezetőnek sem, hogy talán őket is el. lehgt zsjyarpj...ki Jjthet júgni — hogyVj a&, ő stílu- ^ sukban fogalmazzunk. Kíváncsiak vagyunk, hogy a vállalat központi iríkmdöttje mi­lyen jelentést lett az igazgató asztalára erről a termelési ta­nácskozásról Nincs okunk kétel­kedni abban, hogy reális, őszinte ez a jelentés. Akkor viszont tör­vényszerűen következik, az intéz­kedés. És nem a felszólaló, ^bí­rálni merészelő munkások ellen, hanem azon vezetők ellen, akik 1974-ben ilyen hangon bátorkod-- nak beszélni beosztottjaikkal. Mert a beosztottak véleményt nyilvánítottak a tanácskozás után is maguk között. Nem nehéz ki­találni’, mi volt ez a vélemény: — Nesze neked üzemi demokrá­cia ... — dorgál — A világ legdrágább itala Tokajhegyalja aranyban ra­gyogó borai közül a legnagyobb karriert az úgynevezett 1811-es üstökös évjáratú aszú érte el. Ez a borkülönlegesség már az el­múlt században is híres volt, és igen magas áron vásárolták. III. Napóleon császár például 1860- ban kétszáz fiaskóval- vett belő­le — palackonként ötven frankért. V. Ferdinánd koroná­zási ünnepségéré is ilyen aszút rendeltek és anlalogjáért (egy antalog hetvenöt liter) ezef Kör- möczy aranyat fizették Mádon és Tokajban. Ez az aszú ma is a világ legdrágább itala. 1971- ben .Londonban már kétszázhúsz fontért- kelt el egy palack be­lőle. A híres aszú történetét, árfo­lyamának változását Pap Miklós, a tokaji Hélytörténeti Múzeum vezetője megírta, és ennek nyo­mán a múzeumhoz számos olyan levél . érkezett, amelynek írói ritkaságnak tartott tokaji boro­kat kínálnak eladásra. Így — többek között —^ egy palack IV. Károly készletéből származó 1917-es évjáratú szamorodni borért háromezer forintot kértek. A legérdekesebb levél a minap az NDK-beli Radebeulból érke­zett. -Írója arról értesíti a mú­zeumot, hogy olyan tokaji ‘bor­ral töltött palack van birtoká­ban, .amelyet hajdan Erős Ágost király udvartartása részére'vásá­roltak. Az érdekes. bejelentéseket és árajánlatokat a tokaji múzeum átküldi a tarcali Szőlészeti Ku­tató Intézetnek, amelynek a rit­kaságszámba menő tokajhegyal- jai borokból. már kisebb gyűjte­ménye van.1 K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents