Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-12 / 213. szám
4 # PETŐFI NÉPE 0 19*4. szeptember 12. Múzeum a szőlők között Brigádkertészet - kedveskedésnek 0 A kertészeti múzeum épülete Miklóstelepen. Magyarországon 380 ezer hektár szőlőt műveltek az 1880-as évek előtt. Ennek, a túlnyomó- részt hegyvidéki szőlőnek csaknem a felét kipusztitotta filoxe- ra, amelyet a múlt század második felében a tengerentúlról hurcoltak be Európába. Az egykorú feljegyzések arról tanúskodtak, hogy 1890-ben három és fél millió hektoliter bort termeltek az ország akkori területén, két esztendővel később csupán nyolc- százezer hektolitert. A hegyvidéken tönkrement szőlő pótlására az alföldi futóhomokon kezdődött el a telepítés. A Duna—Tisza közén több mint hatvanezer hektárt ültettek el 1880 —1910 között. Virágzó szőlőkultúra alakult ki az akkor még sivár tájon, amely szőlőjével és boraival világhírnévre tett szert. Csókás József, Katona Zsigmond, Wéber Ede telepi tő, Mathiász János, Hankovszky Zsigmond és Kocsis Pál szőlőnemesitö munkássága segítette ezt elő. Ennek a tevékenységnek volt a szülötte és előmozdítója többek között az 1884-ben alapított Miklóste- lep, ahol a századfordulótól 1950- ig szőlészeket, borászokat képeztek és napjainkban is folyik a szőlőnemesítés. A nagymultú intézményben kapott helyet a kertészeti napok alkalmával felavatott kecskeméti Mathiász János Múzeum. Az ország első kertészeti múzeumában megnyitott kiállítás a magyarországi. szőlőtermesztés helyzetét mutatja be a filoxéravész után, ami egybeesik a homoki szőlőgazdálkodás naggyá fejlődésének első szakaszával. Ehhez tartozik szorosan Mathiász János és Kocsis Pál tevékenysége. Dr. Für Lajosnak, a Mezőgazda- sági Múzeum osztályvezetőjének a kíséretében nézegetjük a tárlókat, a gondos munkával előkészített vitrineket, a századforduló éveiből napjainkig megőrzött szőlőművelő, borkészitő szerszámokat. — Augusztus 5-én kaptuk a megbízást a kertészeti múzeum berendezésére, a tárgyak, személyes használati eszközök kiállítására — mondotta az osztályvezető. — Sajnos, a másik teremnek késije a parkettázása, így a kiállításnak csak az első részét nyithattuk meg. A későbbiek során a szőlőtermesztésnek a mező- gazdasági termelésben elfoglalt helyét mutatjuk be a közönségnek. Ekkor nyílik meg az a tárlat is, amely a nagy szőlőtelepi- tők, Katona Zsigmond, Hankovszky Zsigmond, Csókás József és Wéber Ede munkásságát ábrázolja. Végül az egész kertészeti termelést felölelő múzeummá bővül, ahol állandó helyet kap a kertészeti főágazat és része lesz a Kecskeméten tervbe vett állandó jellegű kertészeti kiállításnak. A tablókról megtudhatjuk, hogy Mathiász János három és fél ezer hibridet állított elő. Ezekből hatvanöt, névvel ellátott szőlőfajtát ma is nyilvántartanak. Nagy érdeme, hogy megtanította a magyar szőlészeket a csemege- szőlő termesztésére, piaci árukikészítésére. Ö keltette fel a világ érdeklődését csemegeszőlőink iránt. Ezzel alapozta meg a csemegeszőlő-kivitelt, megindította a magyar csemegeszőlő-nemesítő iskolát. A tudós emberi nagyságáról tanúskodik életfelfogása, amelyet idézetként a kiállításon íróasztalán olvashatunk: „Nem az a jó szőlész, aki éleiében meggazdagszik, hanem az, aki az egész világnak hasznos és maradandó alkotásokat tud létrehozni. A titok kulcsa nem lehet más, csak a szakadatlan munka és kitartás.” A tanítvány és a későbbi szö- lőnemesítő Kocsis Pál emlékének, munkásságának is nagy teret szentel a kiállítás. Megtudjuk többek között, hogy Kocsis Pál dolgozta ki az új eljárást a magoncok nevelésére. A két háború között negyven kiállításról számos, arany-, ezüstérmet és díszoklevelet hozott el szőlőfajtáival. A második világháború alatt nemesítő és szaporító telepe súlyos kárt szenvedett, de 1946-ban már olyan fajták szőlővesszőiből szállíthatott több százezret a Szovjetunióba, amelyekkel a szőlőtermesztés határát száz kilométerekkel északabbra tudták vinni. A hazai szőlőtermesztés háború utáni fejlesztésében kifejtett tevékenységéért 1954-ben Munka Érdemrendet, kiváló szőlőfajtáiért 1959-ben Kossuth-díjat kapott. E felsorolásnál azonban sokkal gazdagabb képet kap a múzeum látogatója a helyszínen. K. A. 0 Ez itt Mathiász János borszűrője és kézzel működtetett borpalackozója — mutatja dr. Für Lajos. 0 Kocsis Pál mellszobra a múzeumban. 0 Fél évszázada még használták ezt a kerekes szőlősajtolót. 0 Kocsis Pál feljegyzései, oltó- és metszőkések, mérőeszközök. (Pásztor Zoltáu felvételei.) Motorizálják Indiában az „izomtaxit” Indiában a mártír napján, vagyis Mahatma Gandhi meggyilkolásának évfordulóján mutatták be azt a kis 50 köbcentiméteres motort, amelyet a riksákra fognak szerelni, hogy ne embernek kelljen húznia. Indira Gandhi miniszterelnök a motor megtekintésekor nagy megelégedettséggel nyilatkozott az ügyes motorról, amely milliókat fog felszabadítani a megalázó munka alól. A mártír napján, amikor országszerte megemlékeznek a szegényekről, aligha találhattak volna méltóbb ajándékot vagy 5 millió ember számára, mint ezt a motort. Az 580 millió lakosú Indiában alig egymillió személyautó közlekedik, beleértve a dzsippe- ket és motorkerékpárokat, továbbá 120 ezer autóbuszt a nagyvárosokban. A fő forgalmat tehát továbbra is a riksa bonyolítja le, ez az ember, vagy esetleg kerékpár vontatta ősi közlekedési eszköz. Becslések szerint ma is még legalább 5 millió „izomtaxi” közlekedik szerte Indiában. A motoros riksa szériatermelése rövidesen megkezdődik. De míg egy hagyományos riksa 700 rúpiába kerül, addig egy motoros ára már 2000 rúpia. Az állam kedvezményes — 4 százalékos — hitellel fogja ezeket a riksahúzók rendelkezésére bocsátani. — A könnyű műfaj, kedvelt művelőjével való találkozás emléke ... — véli az avatatlan, aki a brigádnapló egyik oldalán megpillantja a táncdalénekes Kovács Kati kis fényképét, s nagybetűsen a slágereimet: „Add már uram. az esőt!” És ha nyomban tovább lapoz, tévedésben marad. De az apró, gyöngybetűs bejegyzést figyelmen kívül hagyva, honnan sejtené, hogy a számviteli dolgozókból álló szocialista brigádnak a leghőbb vágyát fejezte ki bejegyzéskor a slágereim? Mert akkoriban nem akármilyen érdeke fűződött hozzá, hogy a brigád igazán szívből, nagyon kívánta már a kiadós esőt. Valahogy úgy, mint ahogyan azt a mezőgazdaság dolgozói áhítozzék. ha már tartósan szomjazik a határ. Ez az irodai alkalmazottakból, asszonyokból álló. kecskeméti habselyemgyári szocialista brigád kertészkedik. No. nem a könyvelés. a kalkulációkészítés, vagy éppen a bérelszámolás helyett. Szó sincs róla! Hisz az magától értetődő: szakmai munkájukban nem lehet hiba. Ellenben — mi mindenre szolgálhat a szabad idő! — Űgv indult — magyarázza Kerpesics Béláné főkönyvelő, s egyben az idén zászlóval és zöldkoszorús jelvénnyel kitüntetett Várnai Zseni szocialista brigád vezetője —. hogy megnagyobbodott a gyárterületünk, s láttuk, hogy a raktár mögötti részen a kukoricaszárat takarítja be egy parasztember. Kértük az igazgatónőt. adja nekünk azt a kis földet. Olyan 250—300 négyszögölre saccoljuk. Gondoltuk: az ülőfoglalkozás mellé elkél egy kis testedzés. S úgy határoztunk, hogy fejenként hat órát dolgozunk a kertben. A . földet felszántattuk, trágyáztattuk a Haladás Tsz-szel, a termelési költségekre pedig a fizetésünk fél-fél százalékát adtuk össze. Ez volt tehát a kezdet. Aztán, tavaszi délutánonként ötös-hatos csoportokban nekiláttak az ágyások készítésének és a magvetésnek. Mindez pedig nagy viták közepette történt: mit. mikor és miként kell vetni ...Se viták közben kiválasztódtak a „szakmai” vezérek. Kati, Imre Jenöné anyagkönyvelő például a kertészeti szakon tanuló fia szakkönyvéből irányit. Malecz■ Juliska, az utókalkulációból a hagvmadugga- tás és a kapafogás csínját tanította meg társnőinek ... Földbe került a mag és a várakozás időszaka következett. Méghozzá milyen izgalmas-keserves várakozásé! Teltek-múltak a napok, de a veteménynek nem volt nyoma. Pedig „a gazda szeme hizlalja a jószágot” — alapon, egymás tudta nélkül is naponta ki-kilopakodtak kertészetük megszemlélésére* a brigád tagjai. S amikor már szinte reménytelennek . hitték a várakozást, akkor került a naplóba a bevezetőül említett esőkövetelés. És egy szép napon, az újdonsült, amatőr kertészek örömére előbújt. sorjázni kezdett a veteménv. Az efölötti öröm pedig fordulatot hozott a vállalkozás céliát illetően: — Amikor már láttukj hogy kikeltek a magok és termés is lesz, úgy határoztunk, hogy a gyár nagycsaládos asszonyainak kedveskedünk vele. Nagyon szép lett a borsónk. Szedtük az első termést. és nylonzacskókba csomagoltuk. Kisebbekbe és nagyobbakba. a család nagyságától függően. És sorba raktuk a padlón. Aztán nem kis szorongással behívtuk az asszonyokat az irodába. Vajon mit szólnak hozzá?... De örültek, mert bizonv drága volt a zöldborsó. Petrezselymet és sárgarépát is tettünk mellé. Még nem volt az igazi. , de már látni lehetett, hogy sárgarépa ... Még tanyára is vittünk a gyermek- gondozást töltő Marikának, akinek hat gyereke van örült ő is. A látogatásunknak és a csomagnak is. Bérlők a tanyán, nincs veteményesük ... Tulajdonképpen ennyi az irodai dolgozókból álló. habselyemgyári szocialista brigád véletlenül megismert vállalkozásának története. S minthogy Kerpesics Béláné annak előrebocsátásával, hogy ősz eleién már nem olyan szép látvány, a kertészet megtekintésére invitált, örömmel mentünk a „birlok”-szemlére. A helyszínen azonban nagyot néztünk. Tarka virágokkal szegélyezetten (innen a gyönyörű csokrbk az irodákban!) sárgarépa, petrezselyem, zöldbab, cékla, karalábé ... Méghozzá a szakavatott kertész keze munkája nyomáén sem lehetne különb. És ami külön feltűnt: a brigádvezető által 250— 300 négyszögölesre becsült területen csupán a kukoricatábla szerényen mérve is megvan egy hold! — Ennek a bérelszámolásból Borbély Andrásné a „szakembere”. Hobbykertjük van. onnan a tudománya, Vincze Ferencnéé, Mári Lászlónéé, Szamosi Ferencnéé és a többieké pedig a sok fizikai erőkifejtés. No, meg a derékfájás! Mert ezt sokan megismertük. Van ám munka a zöldségessel! Azóta becsülöm a piaci árakat — így a brigádvezető. T3 hogy mi lesz a szépen ígérkező kukoricatermés sorsa? Úgy tervezi a szocialista brigád, hogy eladják. Az árát pedig a zöldségesük hasznosításához hasonlóan, karácsonyra tartogatják ... Perny Irén lillllÄiliiiBiiii Utcai trágyadomb Zs. I.-né kecskeméti olvasónk amiatt panaszkodik, hogy a forgalmas Csáktornyái utca lakói hosszú ideje kénytelenek szagolni a környéki árok egyik jelentős szakaszát teljesen megtöltő, s napról napra gyarapodó szerves hulladék és állati trágya bűzét. Rajszámra tanyáznak ott a legyek, a bogarak és terjesztik szerteszét a bacilusokat. Levélírónk sürgeti a közegészségügyileg is megengedhetetlen utcai trágyadomb azonnal megszüntetését és kéri az illetékeseket, hogy a jövőben fokozottabb gondot fordítsanak az ilyen külvárosi közterületek tisztántartására! Augusztus 24-i lapszámunk ugyanezen rovatában már egyszer nyilvánosságra hoztuk e témát, pontosabban azt, hogy Szakmaron és környékén régóta hiánycikk a Lepke nevű kerítés. Most a Kisszállás, Felszabadulás u. 53. szám alatt lakó Papp János is arról értesített bennünket, hogy községükben immár ötödik hónapja nem kapható e keresett termék. Pedig roppant kellene, hiszen enélkül $ok új családi ház környéke marad rendezetlen. Olvasónk, aki a település közVálaszol az illetékes pontjában építette fel modern otthonát, s azt jelenleg fakerítéssel kénytelen körülövezni, már arra is hajlandó, hógy „kéz alól”, vagyis alkalmi eladótól vásárolja meg a számára szükséges csaknem 40 méternyi Lepkét, s a hozzávaló ajtót. Az igazi megoldás persze az lenne, ha az illetékesek végre felfigyelnének erre a nagyon is közérdekű — és a magánházak építésével szorosan ösz- szefüggő — áruellátási gondra, s azt mielőbb orvosolnák! Ivóvízgondok Csengődöiti Kissé rendhagyónak tűnő problémával keresett fel bennünket Sülé Mihály csengődi lakos. Közlése szerint a Horváth Kálmán utcában levő szivattyús kutat a helyi tanács régebben leszereltette, ám a vízellátásról azóta sem gondoskodik. Pedig sok család háza nélkülözi még a közművesítést, sőt többeknek az udvarán sincs csap. Az ott lakók jelenleg nagyon messziről kénytelenek cipelni az iváshoz, tisztálkodáshoz stb. szükséges vizet. 'Ez a sorsuk az utcában levő szeszfőzde dolgozóinak is. Levélírónk sürgeti az áldatlan helyzet felszámolását, s az utcai közkút ismételt felszerelését! Jegyváltás incidenssel Azon a hétfői délután a helyi vasútállomásion akart menetjegyet vásárolni Míg Gábor, Fülöpszállás, Béke u. 2. szám alatti lakos. A biléta árát aprópénz hiányában 100 forinttal szándékozta kifizetni, mire roppant bosszús íett a pénztárosnál és fennhangon utasította olvasónkat, hogy a szomszédos restiben váltsa fel a bankjegyet. A sértő szavakra nemcsak helyeslőén bólogatott a pénztárban tartózkodó fiatalember, de pofónt is ígért. A kínossá vált szituációban egy utas felajánlotta segítségét, hogy felváltja a százast, ez meg is történt, ám a kapott aprópénz ellenében is csak akkor volt hajlandó jegyet adni a hölgy, mikor a nevezett közölte, feljelenti őt a főnökségen. „Mi, utasok nem vagyunk hozzászokva a MAV-áltomás dolgozóinak Ilyen tiszteletlen magatartásához ... ” — zárul az olvasói levél. Összeállította: felkel Árpád Lapunk augusztus 24-i számának Olvasóinké a szó rovatában jelentettük meg A félmegoldás nem elég! című írást. Ebben szóvá tettük a szakmári 13-as számú AFÉSZ-üzlet dolgozóinak panaszát, miszerint még idén februárban mintegy 50 ezer forint értékű kerítés beszerzésével bízták meg a Kecskeméti UNIVER Szövetkezet fuvarozó szolgálatát, mely eddig csak a kapukat szállította le. Az ügyben levéllel keresett fel bennünket a Kecskeméti UNIVER Általános Fogyasztási és .Értékesítési Szövetkezet elnöke, Bordos Lajos, aki többi között megírta: fuvarozó szolgálatukat nem kérték fel a szakmáriak a kérdéses termék megvételére, illetve a helyszínre történő eljuttatására. Ilyen ügylet lebonyolítása egyébként nem is tartozik a profiljába. Ezekután ismét ellenőriztük a panaszt, s kiderült, hogy a kecskeméti szövetkezet neve téves információ alapján merült fel. A reklamáció ugyanis a Bács megyei Fogyasztási Szövetkezet Alföld Aruház Vállalatnak szól, melynek fuvarozóival tartanak kapcsolatot 'a szakmári kereskedők. Reméljük, hogy e vállalattól i$ megkapjuk rövidesen a választ, mely a probléma megoldásáról, vagyis az igényelt kerítésmennyiség maradéktalan leszállításáról értesít! \ Rendet a, közterületeken! Szabó József kepskeméti olvasónk felháborodottan tapasztalja, hogy a n:e;..yoszákhely parkosított közterületei egyre inkább a korlátlan lehetőségek helyszínévé degradálódnak. Néhány példa: A leninvárosi temetőben zavartalanul fociznak, ugrándoznak, birkóznak és hangoskodnak a tizenévesek. Közülük többen a sírhalmok virágainaK kitépésére, s a íejfák elmozdítására is „specializálják” magukat. (Erről a tarthatatlan állapotról már, a július 23-i hasonló összeállításunkban is beszámoltunk Játszótér a temető? címmel, ám az illetékesek intézkedése 'és válasza még várat magára.) A MAVAUT-pályaudvar környéki park,, valamint a Vasúikért a bieiklizők és a segédmolorozók kedvelt terepe. A gyalogosok csak fokozott körültekintéssel közlekedhetnek errefelé. Az akadálytalanul száguldozok nincsenek lekiqtettel sem a sétaló, pihenő öregekre, sem a környéken játszadozó óvodáskorú gyermekekre. De nem okoznak kisebb félelmet azok a tulajdonosok sem, akik a parkokba érve azonnal szabadon engedik a szájkosár nélküli kutyáikat. „Nagyon, de nagyon ideje len,ne már rendet teremteni az említett .közterületeken!” — summázza a visszásságokkal kapcsolatos véleményét levélírónk. Hová tűnt a keresett Lepke?
