Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-12 / 213. szám

1974. szeptember 12. • PETŐFI NÉPE • 5

Bácsalmási Ilona és Váczi Teréz kezdő pedagógusok. Az idén kapták meg diplomájukat, s a Katona József Gimnázium tanárai lettek.

Néhány szóban így summázható az a változás, mely életüknek ezt a szakaszát jellemzi. Nekik, mégis sokkal több ennél. Megkezdték munkájukat választott hivatásukban, ízlelgetik szépségeit, találkozhattak első nehézségeivel is.

Bácsalmási Ilona biológia—kémia szakos, a megye ösztöndíjasaként került a gimnáziumba. Elmondotta, hogy választhatott a dolgozók esti gimnáziuma vagy a „Katona" között. Főként azért jött végül is ide, mert gyerekekkel akar foglalkozni; nemcsak a tanítást, a nevelést is feladatának érzi. „A biológia szereteíe vitt az egyetemre, de a kémiát könnyebb tanítani — bizonygatja. Az a fontos, hogy minél jobban megértessem az anyagot a gyerekekkel, s ez a kémiában megvalósít- hatóbb. A gimnáziumban minden eszközt megtalálok, ami segíti munkámat. Azl hiszem, a közlési vágy hozott erre a pályára. Nemcsak a tantárgyakat akarom megtanítani, hanem sokkal többet- adni valamit magamból, a tudásomból. Kiforrottabb véleményem van már mindenről, s ezt akarom átadni. Elmondom nekik, hogy ez a könyv jó, ezt a filmet nézzétek meg.”

Váczi Teréz a nyelvek szerelmese.

„Mindkét szaktárgyamat, az angolt és az oroszt is volt alkalmam gyakorolni. Fél évig voltam Le- ningrádban, a nyáron pedig Angliába utaztam.. Az

C Bácsalmási Ilona.

9 Váczi Teréz.

első órákon a két országról, élményeimről mesélek a gyerekeknek, s a magammal hozott képeslapokat nézegetjük. Meggyőződésem, Jpogy a nyelvi órákon kötetlenebb, barátibb légkört kell teremteni. Hiszen a legfontosabb, hogy beszélgetni megtanuljanak. Ehhez pedig az kell, hogy ne féljenek beszélni, szívesen meséljék el gondolataikat, minél életszerűbbé váljon a nyelv használata. Már az első órán vállalkozott két lány arra, hogy elmeséljék nyári élményeiket angolul. Azt szeretném, hogy óráimon mindenki előadja mondandóját, hogy megvitassuk az őket érdeklő kérdéseket. így lehet nyelvet tanulni.

Ebben a gimnáziumban érettségiztem, s volt tanáraimtól, mostani nyelvszakos kollégáimtól minden segítséget megkapok. Kértek, hogy látogassam óráikat, s ha tanácsra van szükségem, forduljak hozzájuk. Ezt meg is teszem, hiszen egyes módszertani kérdésekben még 'igén járatlan vagyok."

Bácsalmási Ilona hozzáfűzi, hogy a tanári szobában kellemes meglepetés erte: „Zord, komoly tanárokat vártam, akik állandóan a homlokukat ráncolják. Ehelyett egv vidám közösségbe kerültem, ahol mindenki tréfál, nevet. Egyszóval a légig kör igazán emberi.”

örülnek annak, hogy -'csak első és - rfitfSöÖtk" osztályokat tanítanak, mert a- gyerekek velük kezdik tanulni a biológiát, kémiát, angolt, s ez jóleső felelősségérzetet jelent. Egyetértenek abban, hogy óráikon nem a mindenáron való fegyelmezés a célravezető. Inkább a kölcsönös bizalom diákjaikkal. Ezt akarják eicrni, s ez a cél meg is érdemli a megvalósulást..

Hámori Zoltán

Harmath Lajosné tanítónő Hajóson él. Komárom megyéből költözött ide családjával 1947-ben. Elég volt az eltelt idő arra, hogy ne csak megszeresse, de egészen magáénak is vallja ezt az érdekes fekvésű, különös történetű községet. Évek óta töretlen szorgalommal gyűjti az itt élő nép múltjával, s jelenével, valamint szokásaival kapcsolatos anyagokat.

Akkor kezdődött tulajdonképpen e szoros kapcsolata az eevre inkább szenvedélyesen végzett néprajzi gyűjtő- és kutatómunkával, amikor az iskolákban bevezették a környezetismereti tárgyat. Érezte: feltétlenül tudni és mondani kell valamit a község történetéről is. Az ott élő emberek szokásairól. életmódjáról ugyancsak minél többet kell tudnia ahhoz, hogy másokkal megszerettesse a lakóhelyet, a tájat, a szőkébb és tágabb környezetet.

Abban az időben kezdődött itt is, mint szerte az országban, a honismereti mozgalom. Gyűjtőmunkája során megismerkedett a környék néprajzosaival: Fehér Zoltánnal. Mándics Mihállyal, Pastyik Istvánnal, Kuczi Károly- lyal. Szenvedélyes munkájuk, fáradhatatlan szorgalmuk tovább erősítette a hitét. Egymás után fejezte be tanulmányait, pályázatra szánt dolgozatait.

c □ □

Tanít az iskolában, neveli három gyermekét, tagja a megyei tanácsnak — tíz éve mór —. s közben gyűjt, gyűjt egyre. Mint a hozzá hasonló megszállottak: nem tud nyugodni sohasem, a százoldalas „Néphit, népszokás Hajóson” című munkájával megyei díjat; az „így volt rég” (nemzetiségi hagyományok) című tanulmányával, amely megjelent nyomtatásban. országos második díjat nyert. Elkészült a szintén százoldalas „Hajós régen és ma” című - munkája is.

Harmath Lajosné a szlovákiai Guta községben töltötte gyermekkorát, ami arra ösztönözte, hogy az ottani népszokásokat is össze- < gyűjtse - ..„Gutái:-..hagyományok”; cimmeÜÍ Ez j hét venolcíalas lette s ■országő§^iármadik',;dÍ3a,t jfcSjíott érte A Népművelési Intézel megjelentetett egy könyvet a községéről. A címe: „Krónika Hajósról". Ennek egyik tanulmányát ö irta, „Hajós táncai" címmel. Elismeréssel szólt róla a kritika. Befejezte a Felvidéki magyar lakodalmi szokásokat égybefoglaló néprajzi tanulmányát. Közben cikkeket írt a Neue Zeitungba; erre is futotta az idejéből és az erejéből.

Ki vonná hát kétségbe, hogy megérdemelten kapta meg 1971- ben a kitüntető Buday Dezső-dí- jat?

1 1 1

íme, ízelítőül egy-két részlet a tanulmányaiból:

„A lányok szilveszter este pogácsát sütöttek. Előzőleg férfineveket írtak cédulára és minden pogácsába tettek egy-egy nevet. Mikor megsült a pogácsa, megnézték. hogy melyik név nem bámult meg. Az olyan nevű férfiban bíztak, hogy az lesz a férjük.” (Felvidéki lakodalmi szokások)

„Ha először szólalnak meg a békák, akkor söprűt kell fogni, kifele söpörni, és ezt mondani: Ki a feketékkel, és be a zöldekkel!” Ezt azért csinálták, hogy a bolhák menjenek ki a házból. (így volt rég.)

: „Maria Magdalena praugt au. szag föl flé und fleniga.” Ez magyarul: Mária Magdolna egy zsák legyet, bolhát hoz. Ugyanis ettől kezdve szaporodnak el a legyek meg a bolhák. (Néphit, népszokás)

Ilyen és hasonló idézetekkel sokáig szórakoztathatnánk az olvasót. Mind azt bizonyítaná, hogy a népi szellemesség és találékonyság kifogyhatatlan. Mindből az derülne ki: az itt élő népek — magyarok, németek és mások — változatosan gazdag éveket éltek a tovatűnő századok alatt. Életük, régi, s mai sorsuk dokumentumait meg kell őrizni és fel kell dolgozni értően, szakszerűen, érdekesen. Hogy gazdagodjanak vele a mostaniak és az utánunk jövők.

□ □ n

Igen, ezt kell tenni. Kicsit szomorkásán meg is jegyzi a beszélgetéskor Harmathné: — Sajnos, a mai fiatalok már nem igen ismerik a régi dolgokat. Pedig menynyi. de mennyi szépséget, erőt adó gazdagságot Tartogat minden régi ^esztendő!

—' Nem/fárasztó ez a sok munka? — kérdeztük tőle.

— Hát lehet-e, s főleg érdemes-e úgy élni, hogy sokat ne dolgozna az ember? Nem szebb-e így. rtem ezáltal leszünk-e gazdagabbak. egyre többek?

Varga Mihály

Rang nélküli klub

Ülünk félhomályban. Meleg van, rossz levegő, s a füsttől a mellettem levő lányt se látom. Cigarettaparazsakból sejteni, sokan vagyunk a teremben. Kis idő múltán százhúszat ver a szív, zúg a fej ... Egyáltalán meg lehet szokni ezt a vad csörömpölést?

A t lemezlovas-délután zajától menekülve csak a folyosó másik végében levő teremben értek szót Nagy Máriával, aki jelenleg a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ ifjúsági' klubjának vezetője.

Semmi kifogáson! a divatos diszkó-előadások ellen, tudom, a fiatalok kedvenc szórakozása. De mint azt a vezetőtől hallom, itt á klubban hónapok óta ez az egyetlen, állandó program. Nem

unalmas? Rám mordulnak a tizenévesek: „Miért, mi mást

akarsz ... ?” Például • • — Hagyd. Itt nem lehet megváltani a „világot". — jegyzi meg a klubvezető. És részleteket mondott a félegyházi fiatalok városi klubjának bonyolult történetéből.

A szinte havonta cserélődő

klubvezetők' passzivitásáról, ügyetlen szervezéseiről, a rátermettség hiányáról egy régi anekdota jutott az eszembe. Az. ókori kínai császárok nem tudni milyen okból, csecsemőket nagy alakú cserépvázákba tettek. Évek múlva, amikor a vázát összetörték a kisgyermek teste felvette a váza alakját. Tehát megnyomorították őket.

Az ifjúsági klub naplójában

4—5 laponként más-más kézírás tanúsítja a klub szellemi tunyaságát, a bejegyzések szerint a program ugyanis három variációból áll: zene, tánc, lemezlovas, újra t;ánc, megint zene... Röpke közvélemény-kutatásom során kiderült: a félegvhá/i tizenévesek megszokták, hogv a város ifjúsági klubja a könnyű műfaj birodalma lett. Ez1 van r— hallom többektőL a közömbös kijelentést. S ami ebben sajnálatos, hogy, a mintegy 180 klubtag többsége már nem is igényli, nem is követeli a tartalmasabb programot.

— Néhány hete bíztak meg a

klub ideiglenes vezetésével addig, amíg nem találnak egy rátermett. fiatalt, aki a művelődési központ ifjúsági előadójaként elvállalná a klub irányítását — magyarázta Nagy Mária. — Feladatom tehát inkább a felügyeletre. a játékok kiadására, a rend fenntartására korlátozódik. Néhány hét alatt nem is tudnék kialakítani tartalmas, színvonalas klubéletet., A klub vezetésére függetlenített állásban nem vállalkozom. mert a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban dolgozom. Tóth Irén a helyettes vezető. ö elvállalta volna függetlenített állásban a klub irányítását, de mint magyar—orosz szakos tanárra a Batthyányi Általános Iskolában van szükség.

Nincs rangja, tekintélye a klubnak. Pedig annak idején Girasek Károly klubvezető kísérletezése nem vallott kudarcot, több előadást, vetélkedőt, szavalóversen.vl tartottak. Szabó Sándor általános

• Jobbra: az „ügyeletes” lemezlovasok.

9 Lenn: úgy látszik ők már megszokták a vad csörömpölést.

(Opauszky László felvételei.)

iskolai igazgatóhelyettes komolyzenei előadásaira 40—50-en is eljöttek. Hat hónap múlva Eszik Zoltán látta el a klubvezetői teendőket. de hamarosan -5 is tovább állt.

Azok a fiatalok, akik szabad idejük eltöltései nem érik be anv- nyival. hogy hetente három alkalommal órákig üldögéljenek a lemezlovasi lármában, majd a többi napokon az utcákon csellengjenek, más szórakozási módot kerestek — és találtak. Ezt Félegyházán röviden „papucs- kultúrának" nevezik. Lényege: ahol a körülmények megengedik, magánházaknál jönnek össze egy-egy házibulira a fiatalok. Több tucatnyi magánklubot ismernek a félegyháziak. 11a erre nincs mód, esti szórakozásnak marad a tv vagy a mozi. Néha ők is felkeresik a városi ifjúsági klubot. Ritkán ugyan, de a Bal- langó nevű irodalmi színpad színvonalas előadásokat tart.

Nézem a régimódi magas, barátságtalan termeket. Mutatják, ez a terem is, az a helyiség is az ifjúsági klub rendelkezésére áll. Tudom, nagyon sokan izgalmas előadásokat, művészeti bemutatókat, vitaesteket álmodnak a könnyedén otthonossá, barátságossá átalakítható klubhelyiségekbe. De miért csak álom ez? A rang nélküli klub ügye nem tűnt eddig fel a művelődési központnak, a város KlSZ-veze- tőinek? Hiszen elsősorban nekik kellene tenni valamit azért, hogy a tizenévesek se elégedjenek meg a gitárbömböléssel. A KISZ- határozat értelmében az ő feladatuk, hogy tartalmasabb, színvonalasabb időtöltésre neveljék a fiatalokat.

■ A város központjában működd ifjúsági klubbal kapcsolatos előítéletek, gyorsszárnyú, kétes hírek halaszthatatlan tetteket sürgetnek. Kiskunfélegyháza rangja kötelezi erre a helybelieket.

Tárnái László

Vízügyi múzeum

9 Hosszúfokon, a Körös-vidék egyik jellegzetes vízügyi létesítményében, a több mint 75 éves gőzgéphajtású szivattyútelep épületében vízügyi múzeumot adtak át. A már gazdaságtalanul működő, de még üzemképes létesítményt a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság alakította át múzeummá. (Telefoto MTI—Medgyasszay Béla felv. — KS)

Akik

nem szerepelnek a feliratokon

Jeléna Zsukova már 40 éve gyűjti a 2ajokat, hangokat, azóta, hogy 1938-ban munkába állt a Moszfilm Stúdió hangtárában. A polcokon több mint 700 vaskazettában mintegy 6 ezer féle ipari, városi, falusi, otthoni, katonai zaj és hangfelvétel található.

— Ez a Szovjetunió legnagyobb hangtára — mondja Jelenő Zsukova. — Egy-egy film-' hez a zajok sajátos, nitelességet, hangulatot kifejező erejét adja.

Vannak különösen értékes zajok, amelyeket rendkívül nehéz megszerezni. Hosszú ideig hiányzott például a farkasüvöltés. Ezek a vadak csak akkor vonitanak, ha éhesek. A kiutat úgy találtuk meg, hogy a befogott ordasokat néhány napig éheztették. A felvételt készítő kollégánk az állatokat korábban etető gondozóval együtt közelítette meg ketrecüket. Amikor a farkasok meglátták etetőjüket, élelmet követelve üvölteni kezdtek.

A filmgyár másik érdekes foglalkozása a cipészet. Aranykezű mesterek dolgoznak a műhelyben.

— Ritkán lehet minta után elkészíteni a lábbelit — mondta a műhely vezetője, Jefim Po- dobranszkij —, leginkább néhány vázlat igazít el bennünket. Amin Zakirov mester alacsony cipészszékén harmonikás torkú csizmán dolgozik.

Hogyan lehet ezt megcsinálni, hiszen az ezt értő egykori mesterek közül ma már senki sem él, és a mesterség titkait is magukkal vitték. De az Agónia című filmhez, amelyet a Mosz- filmben forgatnak, erre van szükség. Ki kellett tehát tatalmunk saját módszerünket, de a csizmák kél nap alatt elkészültek, s éppen olyan szépek voltak, mint az. egykori mestereké ...

Aki látta a Karamazov testvérek, a Pugacsov, a Ványa bácsi című filmet, észrevehette, hogy a kocsis szerepét mindegyikben a filmgyárban rendkívül népszerű Alekszej Rankov játszotta. Pedig nem ez a fő foglalkozása. Rankov 41 esztendeje dolgozik a stúdióban. Nyergeket, finom művű lószerszámokat készít; mind egy-egy ipar- művészeti remek. Egyszer egy kalandos filmhez mexikói nyerget készített. A bemutatón mexikói újságírók is voltak és felkeltette érdeklődésüket a szép munka.

— Melyik mexikói nyergesből rendelték ezt? — érdeklődtek.

Alig akarták elhinni, hogy a moszkvai mester munkája. Rankov összesen több mint 10 ezer különféle lószerszámot készített, köztük egy sor különlegességet is.

...A bőrökkel telerakott kis műhelyben Rankov mellett dolgozik a fia, Vologya és ve je, Viktor. Kihalóban levő, ritka mesterséget választottak, de enélkül nem lehet filmet készíteni.

A kis műhelynek és dolgozóinak a legnagyobb munkát a Háború és béke, és a Waterloo című film jelentette, mivel azok csatajeleneteiben egyszerre ezer ló szerepelt.

9

A filmek sikere nemcsak azokon múlik, akiket a néző jól ismer, hanem azokon is, akiknek a nevét a bevezető feliratokon nem olvashatjuk.

J. Belkin (APN—KS)

A hajósi néprajzgyűjtő

„Adni valamit, magamból, a tudásomból”

Pályakezdő pedagógusok