Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

\ 1974. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 3 JO SZÁNDÉK MELLÉKVÁGÁNYON Egy házépítés fura története 0 A bástya most megerősített falát támogatja az ácsszerkezet. Fent a tetőzetet készítik. 0 A majdani Aranypók divatáru szaküzletben — állítólag — fűtésszerelési problémák adódtak. (Pásztor Zoltán felvételei) Tizedikkel a szíve alatt, kilenc gyerekkel özvegyen maradt nyo­morúságos hajlékában egy pető- fiszállási asszony: Az apát szege­di munkahelyén, , a vasútnál, ahol rakodómunkásként dolgo­zott, ragadta el a halál. Az együttérzés tetteiben nem volt hiány. Ahány gyermek, annyi­felé kérték őket, hogy könnyít­senek az anya helyzetén. Ö azon­ban nem bírt. képtelen lett vol­na megválni tőlük. Erzsi, a leg­idősebb, 13 éves volt akkor. Es az özvegy anya — birtokában a ' terhesség megszakításához szükséges irattal — világra hoz­ta a tizediket. A most hétéves Anikót. Mert mindez hét évvel ezelőtt volt. Szomorú kezdete­ként annak a történetnek, amelynek folytatódásáról eddig három fejezetben számoltunk be lapunk hasábjain. Dehogy is hit­tük volna, hogy — a közvéle­mény elé tártan, lényegében a szemünk láttára — a mostani fe­jezethez vezetnek a fejleménypk! Elevenítsük fel azonban az előz­ményeket. . ... ,, i „Tizenegyen kézenlogva” című riportunkban beszámol­tunk az édesapa nélkül maradt népes család életéről, hétköznap­jairól. özvegy Samu Ferdhcnét tíz gyermekével akkor a petőíi- szállási vasúti őrházban találtuk. A tágas udvarú szolgálati lakás­ba a MÄV segítette a rendkívül mostoha körülményei közül a családot. S ugyanakkor, még 1970 nyarán más. segítséget is el­indított a MÁV. Szövetséget kí­nálva a petőfiszállási tanácsnak egy nemes akcióhoz, bontásból 35 ezer téglát, 6 ezer- tetőcsere­pet, egy vagon fenyőfűrész­árut, 8, körülbelül 8—10 méter hosszú vasúti sínt, 5 ajtót és 5 ablakot szállított Petőfiszállásra, a Samu-család számára társa­dalmi összefogással felépítendő ház céljára. A helyi tanács a Kossuth Lajos utca 55. számú telket jelölte meg az építésre. Erre a portára fuvarozták a vasút ajándék-építőanyagát, amelv mellé a községi összefo­gás bizonyságaként vályogtégla is került. A község a megyéhez is segítségért fordult. És a nemes célhoz kapott is. Riportunk vé­gén a következőket adtúk hírül: „A háromszoba-konyhás, elő- szobás, fürdőszobás, 320 ezer fo­rint költségigényű családi ház megépítéséhez a megyei tanács 200 .ezer forinttal járul hozzá. A várhatóan még ez évben megépü­lő, állami tulajdonú ház haszná­lati joga az édesapa nélkül ma­radt népes Samu családot illeti meg.” otthoná­| i»7i. oec. a. | ban remélve a Samu családot, karácsonyi ri­portot szerettünk volna írni. Ehelyett „Már állnak a falak” cím alatt csak a következőkről tudósíthattunk: formálódik a ház, melynek birtokba vétele a tervezetthez képest kissé elhúzó­dik.” És akkor még fenntartás nélkül hittük, hogy: „1972 tava- szán új, fedél alatt, új szakasz kezdődik a tizenegy tagú Samu család életében.” lim«*.»—1 táLK ről szerettünk volna beszámolni. Hogyan rendezkedett be új ott­honában, miként tölti az 1972-es karácsonyt az olvasóink által már jól ismert sokgyermekes család? Derűs, örömteli találko­zásra készültünk. Annak számí- tásbavételével is, hogy gondja az új otthonban is bőségesen maradt az özvegy anyának... Találkozásunk azonban elmaradt. És ezúttal már kiáltó jelzésként a közvélemény elé tártuk a „Le­Három kereszt a papír alján. A mai fiatalok aligha tudják, mit jelent. Pedig bíróságaink irat­tárában valószínűleg lapul még má is élő tanúk, vádlók, vádlot­tak, peres felek húsz-harminc évvel ezelőtti aktája — az alá­írás helyén három kereszttel. Olyan embereké, akik nem tud­ták leírni a nevüket sem. Magyarországon az analfabétiz­mus gyakorlatilag már a múlté. .Nagy szó ez. ha azt vesszük, hogy a húszas-harmincas évek­ben nálunk minden száz felnőtt­ből. tizenöt nem ismerte a betű­vetést. — Természetesen — mond­hatja erre bárki —. hiszen ho­gyan férne össze a két fogalom: atomkor és analfabétizmus? Az UNESCO adatai szerint 1960-ban a Földön minden száz felnőtt emberből harminckilenc nem tudott írni-olvasni. Tíz év múltán az öt kontinensen száz -felnőtt közül immár csak hár­ít hangoló króniká”-t. Idézzünk csak belőle! „Az őrháztól ellátni a „már álló falakig”. Állnak. Tető nél­kül, kopaszon, pontosan úgy, mint egy esztendővel ezelőtt. Né­hány másodpercig állunk mi is. Valahogy úgy, mint akiket le­forráztak ... Vajon milyen ma­gyarázattal szolgál erre a helyi tanács elnöke, Kiss Jenő? — Egész esztendőben építő­anyag-problémával küszködtünk. Körülbelül egy hónapja tudtunk szerezni vasbetongerendát és betonfödémet... — De hát közben a már álló falak is tönkremennek! Miért nem kértek segítséget? Bizo­nyos, hogy még a szerkesztősé­günk is közreműködött volna — jegyeztük meg önkéntelenüL — A, a falak téglából vannak, nem mennek azok tönkre... Se­gítséget kérni nem mertünk, nem is gondoltunk rá... De most már megvan az anyag. Most kezdünk tárgyalni a félegyhazi építőipari szövetkezettek csak­hogy nagyon drágán dolgozik... És azon drukkolunk, hogy a me­gyei tanács elveszi tőlünk azt a kétszázezer célcsoportost... Azt. szeretnénk, hogy engedjék át­csúsztatni 1973-ra, mert még a télen 'megkötjük a kivitelezői szerződést. És a jövő tavaszra kész lesz...” | Elmúlt az J idei tavasz, sőt naptár szerint a nyár is. El­érkeztünk napjainkig, amikor is özvegy Samu Ferencné levelét hozta szerkesztőségünknek a posta. „Türelemmel vártam ez ideig, de amikor láttam, hogy csak a falak állnak, a többi anyag pe­dig egyre fogy, szóvá tettem il­letékes helyen. Sebtiben meg is indult ez építkezés, nagyjából kész is a ház ... Július 24-én volt egy műszaki átadás, amely­re 19 szerv képviselője, és én is hivatalos voltam. Az átadás egy sor hiba miatt nem történt meg ... Közben a tanács elnöke közölte velem, hogy a részemre épített házból orvosi rendelő lesz ..., nekem pedig olyan aján­latot tett, hogy a községi párt­titkár lakásába menjek lakni 200 forinton felüli lakbérért... Ké­rem, jöjjenek el, győződjenek meg róla, hogy az igazat írtam.” Elmentünk. Látogatásunk első állomása Samuék szükségottho­na, a sínek melletti vasútőri ház. Változás a család életében? Ha nem is sok, azért mégis van: Er­zsi és Mária, a két legidősebb gyerek már a maga szárnyán. Férjhez mentek. A nyolc gyerek között Feri most a kor szerinti rangidős. Tizenhét éves, az ál­lami gazdaságban dolgozik és esti tagozaton tanul. Az elmaradt 7—8. általános iskolai osztályt fejezi be. Anikó, a legkisebb is­kolaköteles korba lépett. Samu- né pedig a múlt év decembere óta Kiskunfélegyházán, a cipő­gyárban dolgozik. Két műszak­ban. Hetenként váltakozón, haj­nalban indul és délután tér visz- sza, illetve délben kel útra, s az éjfél veti haza. És a levélben foglaltakhoz képest újabbat nem tud mondani. Csak az arcomat fürkészi kutatón és vár. Valami biztatóra. A következő állomás a tanács­ház, ahol... Az elnök már nem a régi. Mert Kiss Jenőt a köte­lességszegések egész sorozata, méltatlan magatartása, a szocia­lista törvényességgel való szem- behelyezkedése miatt ez év ta­vaszán fegyelmileg elbocsátot­ták. Az utód, Fodor Sándor — aki - júniusban foglalta el a hiva­talát — a Samu- Ferencnének tett ajánlatát — láthatóan le- sújtottan — így magyarázza: — Az örökség, amit átvet­mincnégy állt tanácstalanul a pa­pír előtt, ám kétes értékű fejlő­dés ez. Az 1960-i 735 millió anal­fabétával szemben ugyanis 197Q- ben már 783 millió analfabéta élt a földkerekségen. Számuk azóta valószínűleg to­vább nőtt. Afrikában például tíz felnőtt közül hét—nyolc nem tud írni-olvasni. Ázsiában minden második ember analfabéta. Európa három százalékával jó helyen tud­hatja magát, de még ez is em­bermilliókat jelent, akik soha nem vehetnek a kezükbe köny­vet: Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete a mai napot az analfabétiz­mus elleni nemzetközi harc nap­jává nyilvánította. Mi pedig, ha a múltnak ez az átka közvetlenül bennünket már nem. is sújt, anyagi erőnkkel, pedagógusaink­kal. nyomdáinkkal szívvel-lélek- kel segítjük világszerte a nemes küzdelmet. (f.) tem .. | Nem találok rá szót. Az tény, hogy a családnak társa­dalmi összefogással felépítendő házhoz sok anyag érkezett a MÁV ajándékaként. Egy fecni nem sok, de bizonylatnak erről annyi nyoma sincs. Pedig a volt gazdálkodási előadó állítja, hogy „minden le volt rendezve”. Az anyag a Kossuth utcai telekre lett lepakolva. A ház mégsem ott, hanem a Rákóczi utcán épült fel. Ennek indokolására az egyik íróasztal fiókjából előkerült — a vevő által aláíratlan — adásvé­teli bizonylat szolgál. A Rákóczi utcai porta Pallagi Jánosé, az akkori vb-titkáré volt, akitől, a ráépített 180 négyzetméteres ház­alappal együtt, több mint 66 ezer forintért Kiss Jenő, azaz a helyi tanács vette meg a telket. Amikor ide kerültem, már be volt pucolva a ház, nem lehetett megállapítani, mit építettek be. Tény, hogy a két parkettás szo­bán kívül csupa kőpadlós helyi- ségű, túlméretezett, lényegében az eredeti gazda sajátos igényei szerint felépült ház inkább köz- intézménynek, például egészség­háznak, mintsem lakásnak való. Annál is inkább, mert a köz­ségnek csaknem két évi fejlesz­tési alapja ráment. 495 ezer fo­rint van eddig kifizetve érte, és még mintegy 60 ezer forint a fi­zetnivaló! Hogy a MÁV ajándék-építő­anyaga hová lett? Nem tudok, csak annyit, hogy nincs. A népi ellenőrzés városi bizottságát kér­tem fel ennek kiderítésére — összegez Fodor Sándor. Mintegy mentve tehát a köz­ség — az eltávolított előd-tanács­elnök által ugyancsak meg­tépázott. — becsületét, a Samu család lakásgondját rendezendő, így született az ajánlat: költöz­zenek be a községi párttitkár 3 szobás lakásába, amely a ta­nács, az állam tulajdona. A lak­bér mérséklése már nem okoz­hat gondot... 1 * * * S 1 . _ I Véget isér­1974. szept. 8. | hetBne a tör_ ténet, ha a minősíthetetlen visz- szaélés szülte helyzetet „ez van” alapon tudomásul vennénk. És — ha a népes családnak fel­ajánlott — ideális megoldást kí­náló — ház beköltözhető lenne. Csakhogy nem az. Egyelőre lak­ják, s a jélek1 áfeeriríP'még tartó­san. A beköltözhetőségre ez idő szerint az kínálja a reményt, hogy a jelenlegi bérlő családi há­zat kivan építeni... Csakhogy a Samu családnak nem remény, hanem lakás kell! S már inkább tegnap, mint hol­nap. A társadalom segítőkészsé­gével, nemeslelkűségével és a törvényeinkkel (!) példátlanul visszaélt felelős pedig feleljen tetteiért. Azok anyagi vonzatát is ide értve! Mi pedig, mindannyian, akik­nek szeme láttára mindez tör­ténhetett, csak győzzük helyre­hozni az erkölcsi csorbát. Perny Irén A kérdésfelvetés épp úgy, mint a lehetséges válaszok az utóbbi hónapokban egyre inkább pesszimista, mintsem bizakodó hangulati elemeket hordoznak. Egyesek hajlamosak azzal vigasz­talódni és elintézni a dolgot, hogy „most már hamarosan nyélbe kell ütni, mert az újság is foglalkozik vele”. Pedig — a gyakorlat, sajnos, ezt látszik bi­zonyítani — a sajtó teremtette nyilvánosság nem mindig hasz­nál egy ügynek, sokszor pedig kimondottan kedvezőtlen ómen. De hát mégis: mikor készül el a Kéttemplom köz? A nyomozást az utcaképet, sőt ma még a puszta gyalogátkelést is meghatározó objektumnál, a volt Ferenc-rendi kolostorban létrehozandó Kodály-intézetnél kezdtem. Bizonyára a véletlen­nek köszönhető, hogy egy lázas megbeszélés-vitatkozás kellős közepébe csöppentem. A kis iro­da falán méter magasságban, körben sárgásfehér-pirosasbarna- kékesszürke műszaki rajzok, tervdokumentációk. Heré­nyi József városi főépítész tartja a szokásos heti eligazítást a ki­vitelező vállalat — Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű —11 rész­legvezető szakembereinek. Köz­ben azért a kíváncsi újságírónak is csurran egy lakonikus mon­dat: „Minden meglesz most már.” Majd a konzultáció után: „Utol­só stádiumába érkezett a szer­kezet megerősítése. Hát ez egyáltalán nem látványos, nem mutatós meló. És nem is hala­dós. Viszont a légpiszkosabb, a legnagyobb figyelmet, hozzáér­tést igénylő. Miközben kívül semmi sem változott, belül meg­emeltük a refektórium födémét, a válaszfalakat megerősítettük, fokoztuk teherbírásukat, stati­kailag megvizsgáltuk és megtá­mogattuk a tartókat, a pillére­ket, ahol csak kellett. Jól halad­nak a belső gépészeti munkák­kal, a központi fűtés, a víz- és villanyvezeték szerelésével, a nyílászárók elhelyezésével is. Szóval, nem lesz baj a határ­idővel.” (1975. július 31.) Szavai oly meggyőzőek, hogy — állítom — a legszkeptikusab- bakba is hitet öntenének. Ké­sőbb — bokros teendőire hivat­kozva — elköszön, mi meg Mát- ravölgyi Sándorral — a vízmű építési osztályvezetőjével — kör­besétáljuk az egykori rendház földszintjét, emeletét, még a pin­cébe és a padlástérbe is le-„. s felugrunk. Kalauzom magyaráz: ;,Minden megmarad, ami mű­emlék, a boltívek, a lőrések, a kőből faragott ajtókeretek... A falak a földszinten márvány-, az emeleten tölgyfaburkolatot kapnak. Ezeket már gyártják. A különleges üveget a folyosóra Franciaországból hozatjuk. A muzeális jelleg nem engedi a fürdőknek az emeleten való el­helyezését, így azok egy gim­nasztikái teremmel együtt — a pincébe kerülnek. A belső beren­dezést egyedi stílbútorok alkot­ják majd — valamennyit gyárt­ják. Kívül-belül új főpárkány készül, még e héten elkezdjük. Felül az ácsmunkák 80 százalé­kán túl vagyunk, a szabálytalan alaprajzú bástyatorony tetőszer­kezetét szeptember 5-ig befejez­zük. Akkor aztán csak a főbejá­rat fölött emelendő korabeli kis zsindelyes huszártorony építése marad hátra. A műemlékfelügye­lőség ragaszkodott az eredeti stílusban készült, úgynevezett hódfarkú cserepekhez, melyek­nek — 130 ezer darab — szállí­tását a solymári gyár szeptem­ber 15-re ígérte. Szurkolunk, hogy addig ne jöjjön az esős évszak. Ha megússzuk szárazon, minden rendben lesz.” — Az utcát eltorlaszoló áll­vány- és gerendaerdőnek mi lesz a sorsa? — Tudja, a kiszögellő bástya külső fala le akart dőlni. Most már megfogtuk, de a beton kö­tését — 28 nap — meg kell vár­ni ahhoz, hogy el tudjuk bontani az állványzatot. Ez mindenesetre érthető. És reménytkeltő. Maradjunk hát veszteg még egy kicsit. Utam következő — s mert zsákutcába vezet — egyben vég­állomása is a városi tanács ke­reskedelmi osztálya. Mócza Im­rét, az osztály vezetőjét kedvet­lenül hallgatom: — Felelős embert hiába is ke­res, nem kapna feleletet. Azt mondanák: mit ugrál, Pesten, a Váci utcában is két-három évig dolgoznak egy üzleten... (?) Egyébként ahány bolt — van vagy tíz — annyi építtető. És mindegyik mással végezteti. Azt mondhatom, hogy mindenütt fo­lyik a munka, kivéve a leendő zeneműboltot. S remélhető, hogy többségük év végéig megnyí­lik... Remélhető. Tehát: korántsem bizonyos. Még ez sem. No és a kisebbség, velük vajh mi lesz? És mi ez a fővárosi viszonyokra való hivatkozás? Tudom, tudom: mindenki mindent elkövet. Csak éppen előre nem haladnak. A nyomda több mint két éve távo­zott, ennyi idő alatt máshol új városrészeket emelnek. A tíz ke­reskedelmi vállalatnak mindez kevés volt az átalakításhoz és beköltözéshez. Még szerencse, hogy egy idő óta személyes presztízskérdést formáltak a mi­nél előbbi átadásból... A portálok. Annak idején szen­vedélyek csaptak össze emiatt. Végül is az egységesen szerény kialakítás mellett döntöttek. Vá­rosképi és esztétikai megfonto­lások alapján. Most meg mit hallok? Az Aranypók — egyedül ő — engedélyt kapott különle­ges, „kiugratott” homlokzat, fő­bejárat és kirakat kiképzésére. Miért? Különben nem kellett nekik a helyiség? Üzletpolitika a műemlék- és kultúrcentrumban? Ki érti ezt? El fog készülni egyáltalán a Kéttemplom köz? A megfogalmazás persze így nem a legszerencsésebb. Hiszen maga a köz, az utcácska jó ideje kész, adva van. Inkább alkotó­elemeiről, az épületekről, illetve a bennük kialakítandó áruhá­zakról van szó. Vagyis: egy tör- ténelmi-művészeti-archeológiai környezetbe ágyazott kecskemé­ti sétálóutcáról. Nagyon várjuk. Hiányzik. Kulasi Ferenc termesztés iránt nyilvánult meg. Ismeretes, hogy megyénk az or­szág szőlőtermesztésének egyhar- madát adja. üzemeink megkezd­ték az ültetvények korszerűsíté­sét. Helyesnek ítélték meg azokat a kezdeményezéseket, amelyek a gazdaságok összefogását célozzák a telepítéseknél. Hasonlóképpen helyes, hogy egy-egy állami gaz­daság körzetéhez tartozó szövet­kezeteknek segítséget ad a ter­melés korszerűsítésében. Kialaku­lóban vannak az iparszerű terme­lési rendszerek, a szőlőgazdasá­gokban is. Ezek fejlesztése egyik soronlevő feladatunk. Elismeréssel szóltak a szekció- ‘-ülés résztvevői a gyümölcster­mesztés fejlesztéséről. Sajnos, a csonthéjasoknál gondok vannak. Ebben az ágazatban az állami tá­mogatás mellett különösen fon­tosnak tartjuk, hogy a kereske­delem és az ipar integráló szere­pet töltsön be a termelés segíté­sében. Egyetértettek a megyei ta­nácselnök megállapításával, mely szerint egy olyan kultúránál, amely több évtizedig foglal el egy területet, és magas a beruházási igénye, szükséges megteremteni a termelési és az értékesítési biz­tonságot. Az üzemi bemutatókon is sok hasznos javaslat hangzott el, a szakemberek számos tanáccsal se­gítették egymást. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a kertészeti napokon mi is sokat tanultunk és hasonló ren­dezvények megszervezését a jö­vőben is örömmel vállaljuk, — hangoztatta végezetül a megyei tanács vb osztályvezetője. K. S. SOKAT TANULTUNK EGYMÁSTÓL Átomkori felvilágosodás Az írástudatlanság elleni küzdelem napja Összegezés a kertészeti napokról Kedden és szerdán rendezték a kertészeti napokat Kecs­keméten, amelyre az ország minden részéből eljöttek a szak­emberek. Az érdeklődést bizonyítja, hogy a plenáris ülésen mintegy hatszázan vettek részt, ugyanennyien a szekcióülé­seken. A másnapi üzemi bemutatókra is több százan látogat­tak el. A kétnapos rendezvénysorozat tapasztalataiból kértünk összefoglaló értékelést Gódor Józseftől, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjétől. — örömmel vettük, hogy ne­ves kertészeti szakemberek láto­gattak el hozzánk eleget téve meghívásunknak és tudásuk, ta­pasztalataik átadásával segítették a kertészeti termelés további fej­lesztését. Dr. Dimény Imre mező­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter előadásában kiemelte az ágazat fejlesztésével kapcsolatos tennivalókat. Rámutatott, hogy a fejlesztéshez szükséges alapok, műszaki feltételek, a szaporító­anyag-termelés bázisainak megte­remtése a soronlevő fontos fel­adatok közé tartozik. Az átmene­ti helyzetet — amely az ágazat kedvezőtlen megítélését kialakí­totta — fokozatosan meg kell vál­toztatni. Az elmúlt években kor­mányhatározatok rögzítették a kertészeti ágazatok komplex ter­melési célkitűzéseit, melyek alap­ján mi is számos intézkedést hoz­tunk. A szekcióülések vitájából ki­tűnt, hogy helyes úton járunk. A zöldségtermesztésben továbbra is szorgalmazzuk a Tisza menti me­zőgazdasági nagyüzemek összefo­gását a. fólia alatti termesztés fej­lesztésére, valamint a szántóföldi zöldségtermesztés hozamainak nö­velésére. Hasonlóképpen támogat­juk a bázisgazdaságok létrehozá­sát. A gépesíthető nagyüzemi zöldségtermesztésen kívül fontos­nak tartjuk a háztáji kisáruter- melés szervezett fejlesztését. Ez utóbbi a lakosság friss zöldség­ellátásának szempontjából fontos. Többször elhangzott a viták so­rán, hogy a zöldségtermesztés gondjainak megoldása alapvető politikai kérdés. Ezért is helyes­nek tartjuk az összefogást. Az idén már némi javulás tapasztal­ható a friss zöldségellátásban, de terveink megvalósításának még csak az elején tartunk. A kertészeti napokon a zöld­ségtermesztésen kívül legnagyobb érdeklődés a szőlő- és gyümölcs­A zöldségtermesztés! szekció résztvevői ellátogattak a Kecskeméti Konzervgyárba, ahol megtekintették ezt a töltőberendezést. Akkor éppen vegyes sávanyúság került az üvegekbe, amelyet szovjet ex­portra szállítanak. (Tóth Sándor felvétele) Mikor készül el a Kéttemplom köz?

Next

/
Thumbnails
Contents