Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-26 / 225. szám

) 1 \ 4 • PETŐFI NÉPE • 1974. szeptember 26. Családiház-építés - és a jövő faluképe Hercegszántótól Felsőlajosig, Tiszakécskétől Soltig tapasztal­hatja az ember, hogy soha olyan rohamosan nem változott a ma­gyar falu képe a Duna—Tisza közén, mint az elmúlt 25 évben. Azóta tapadtak meg a köztudat­ban olyan szópárok is, mint a „regionális fejlesztési terv”, „községrendezési terv” stb. A tervek érdeklik az embereket, mert a jövő lehetőségeit, körvo­nalait mutatják. Nem építész szakemberek szá­jából is elhangzottak már olyan vélemények, hogy a községekben épülő új utcák képe jellegtelen, -merev. Nem' az anyagi-gazdasá­gi okok játsszák az alapvetően döntő szerepet. Az emberek tu­data és ízlése, a társadalmi fej­lődéssel született ellentmondá­sok az. építésben a lakáskultúrá­ban is jelentkeznek. Közismert, hogy az Építésügyi Tájékoztató Központ, együttmű­ködve a tervező vállalatokkal rendkívüli olcsó áron komplett tervdokumentációkat értékesít 250—400 forintért (magánterve­zők 600—4000 forintért dolgoz­nak). A Bács-Kiskun megyei csa- ládiháztervek tájékoztató gyűjte­ménye, amelyet a megyei tervező vállalat szerkesztett, 1973-ban jelent meg. A kiadványban 19 terv - távlati rajza, elhelyezési vázlata és- alaprajza található, valamint függelékként a megren­delő lap. A tervek változatosak. A kiad­ványban megtalálható ■ a,, legegy­szerűbb kockaház éppen úgy, mint a modern, kétszintes villa. Vitathatatlan, hogy a tervezők a legmesszebbmenőkig figyelembe • vették,- a lakosság igényeit és a korszerű .családiház-építés tartal­mi,.formai kpyqtelményeit. De a lakosság igényei jórészt a falusi építőmesterek és a kö­zepesen vagy gyengén képzett technikusok. fantáziájából táplál­koznak. És. éppen ez az, ami a korszerűségre, változatosságra, valamiféle építészeti esztétikum­ra is törekvő tervező kezét meg- kötr (Minek olyan házat ter­vezni, .legyen ,áz akármilyen ol­csó, funkciójában kiváló, esztéti­kailag tetszetős, amit senki sem akjar megépíteni?) A rossz beidegződések, a ma- . radi szemlélet — amely még ma is a múlt társadalmi talajából táplálkózik — rányomja bélye­gét .sok-sok helyeh az utcák ké­pére. Pedig, a házak újak, né­hány éve épültek, s a viszonyok is jócskán megváltoztak. A" Bács mfegyei Tervező Vál­lalat az Építésügyi Tájékoztató Központtal együtt az elmúlt év­• A 19-es számú típus a legkeresettebb. ben és az idei első félévben összesen 1424 csomag tervdoku­mentációt értékesített. Legtöbbet — 248 darabot — a 19-es számot viselő tervből adtak el. Második helyen az 1-es számú terv szere­pei; 151 darabbal. A távlati rajzokra pillantva azonnal észreveszipz ember, hogy ezek" á típusok — kis' változta­tásokkal — uralják a falu új ut­cáinak' képét, s ez 20-—50 évre, vagy még többre szól. A ■ taná­csok- építési szakigazgatási szer­vei pedig a községekben még nem jutottak el odáig, hogy a beépítéseknél a formai, utcaké­pi szempontokat v is - figyelembe vegyék, s ezzel: próbálják fel­számolni azt .. a jelensége^,, hogy, minden ház hasonlítson amasik- ra. Csató Károly • Hartal utcarészlet: majdnem minden ház egyforma. • Ebből a típusból többet kellene építeni. Ä magyar mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelési értéke 1973-ban megközelítette a 100 milliárd forintot, az egy százalék tehát egymilliárdot jelent. Az országos termelési és jöve­delmi átlagok egyenletes, számos területen a tervezettnél gyorsabb ütemű fejlődésről tanúskodnak. A hozamok, költségek, üzend jö­vedelem és a személyes jövede­lem " országos átlagai mögött azonban közismerten lényeges el­térések találhatók. A mezőgazdasági szövetkezetek mintegy 40 százalékának ered­ményei §z átlag körül helyezked­nek el, kereken 46' százalékának eredményei az átlag alatt van­nak, s 13—14 százalékuk ered­ményei jobbak az átlagnál. Az elmaradó tsz-ek felzárkózása az átlagosokhoz, illetve közepesek csatlakozása a legjobbakhoz lé­nyeges előrelépést jelenthetne egész termelőszövetkezeti moz­galmunkban. Nem a föld minősége... E cél elérésének előmozdítása végett a területi szövetségekben beható elemző munka indult meg. Számba veszik az eltérése­ket, elemzik az eltérések okait és javaslatokat dolgoznak ki az eredmények fokozására, az el­maradók felzárkózására. Elemzé­seik többek között azt bizonyít­ják, hogy a legjobb eredményt elérő szövetkezetek egy része gyengébb termőképességű földön gazdálkodik. A közepes eredmé- nyűek között találhatók nagyon jó és nagyon rossz földön gaz­dálkodók is. A gyenge eredményt elérő szövetkezetek többsége rossz földeken, egy részük azon­ban közepes, vagy éppen jó föl­dön gazdálkodik. A különbségek­ben tehát általában nem a föld minősege (az aranykorona értéke) a meghatározó. A nagybánhegyesi Zalka Tsz földjei' például 34.8, a tótkomlósi Alkotmány Terme­lőszövetkezeté pedig 35.2 arany­koronásak. Az egy hektárra ju­tó halmozatlan termelési érték Nagybánhegyesen mégis több, mint kétszerese a tótkomlósinak. A különbség egyrésze abból ^dódik, hogy az egy hektárra jutó eszközök értéke a Zalka Tsz- ben 26,7 az Alkotmány Tsz-ben ipedig 15.2 ■ ezjer forint. A Zalka Tsz az egy hektárra jutó összes esyltcjz értékét 4 év .alatt 18-ról “W ezer forintra, a termelési ér- . tékét pedig 120 százalékkal nö­velte. A tótkomlósi tsz ugyan­csak 4 év alatt eszközértékét 13,5 ezerről csak 15,2 ezerre emelte, ugyanezen idő alatt ter­melési értékét 70 százalékkal nö­velte. A két szövetkezet termelési értékének növekedésében 4 év alatt 50 százaléknyi eltérés mu­tatkozik. Ennek okai között — az eszközellátottság különböző­sége mellett — legjelentősebb té­nyezőnek látszik a vezetők hoz­záértése és szervezőkészsége^ A Zalka Tsz-ben 11, a tótkomlósi- ban csak 4 mérnök dolgozik. É különbség a termelés szervezeté­nek, technológiájának alakításá­ban és az eredményekben is tük­röződik. A bruttó jövedelem pél­dául a Zalka Tsz-ben hektáron­ként 18.4 ezer, a tótkomlósi Al­kotmány Tsz-ben 5,1 ezer forint volt lényegében azonos minőségű földeken. A dolgozók átlagos évi jövedelmében ez úgy mutatkozik, hogy a Zalka Tsz-ben- 25,5 ezer, az Alkotmány Tsz-ben 15,4 ezer forint jutott egy főre. Az elté­rések tehát nem egy-két száza­lékosak, hanem bizonyos mutatók­nál olykor meghaladják a száz százalékot is. A vezetés színvonala Akár a hasonló adottságú szö­vetkezetek, akár egy-egy szö­vetkezet több évi gazdálkodását elemezzük, kiderül, hogy 3—4 év alatt esetenként 100 százalékos is lehet az eredményjavulás mérté­ke. Miután országosan egy száza­lékos eredménynövelés értéke egymilliárd forint, nagy társa­dalmi, egyben szövetkezeti és egyéni érdekek fűződnek ahhoz, hogy minél szélesebb területen törekedjünk az egy vagy több százalékos javulásra. Első pillanatra úgy látszik, hogy a gazdaságok eszközellátott­ságának növelésével és a vezetés színvonalának emelésével lénye­gében ellensúlyozható a kedve­zőtlen termőhelyi adottság, s évenként 10—20—30 százalékos fejlődés is elérhető. Sajnos ez­zel szemben a valóságban gyak­ran előfordul, hogy az elért szint megtartása vagy egy-két száza­lékos előrelépés is nagy erőfe­szítéseket igényel; mégis valahol itt leftéóés itt kell a milliókért és a milliárdokért küzdeni. A területi szövetség elemzései szerint a haladás alapvető té­nyezője a termelőszövetkezetek­ben a vezetés színvonalának emelése. Ennek eredményeként elérhető terméktöbblet és költ­ségcsökkenés teremtheti meg az anyagi alapját a műszaki fej­lesztésnek, továbbá a tsz-tagság élet- és munkakörülményei nagy mértékű javításának. A tervsze- ' rű és bizton ;ágos, gazdálkodáshoz ez ma már elengedhetetlen. A vezetés" színvonalának eme­lésével kapcsolatos teendőkre részletes eligazítást adnak a párt káderpolitikai határozatai és az ezek alapján kiadott kormány­határozatok, miniszteri rendele­tek'. Ezek alapján hosszabb tá­von — haládéktalanul hozzá­kezdve, —, minden szövetkezet' tagságának megfelelő közgyűlési határozatokkal, el kell érni, hogy a választott testületekbe és az üzemi vezetői posztokra is politi­kailag és erkölcsileg feddhetet­len, szakmailag képzett, vezető­képes emberek kerüljenek. Az üzemvezetői posztokra olyan szakemberek valók, akik megalapozott javaslatokat tud­nak készíteni a szövetkezet ter­melési szerkezetére, a vezetés szervezetére, a munkaerő- és pénzügyi gozdálkodási tervekre. Gondoskodni kell arról, hogy minden szakember feleljen a te­rületét érintő javaslataiért, azok­nak a többi szakemberrel történő összehangolásáért, képes legyen javaslatait a vezetőségi ülésen, bizottsági üléseken és végső so­ron a közgyűlésen, demokrati­kus vitában megvédeni. Az ily módon született döntések végrer hajtásához elengedhetetlenül szükséges, hogy a szövetkezet belső szabályzataiban az üzem- és munkaszervezeti egységekben a vezetők és a beosztottak jo­gait és kötelezettségeit egyér­telműen megfogalmazzák. Sok szövetkezetben már ed­dig is jelentős eredményeket ér­tek el és ezek tükröződnek a ter­melés, a gazdálkodás eredmé­nyeiben is. A középmezőnyben el­helyezkedő szövetkezetek az elő­zőekben ismertetett feladatok megoldásával gyorsuló ütemben közeledhetnek a jókhoz. Ehhez jelentős segítséget adnak és kell is, hogy adjanak az utóbbi'idő­ben kialakult termelési rend­szerek rendszergazdái, a szövet­kezetek társultai és mindenek­éiül a területi, szövetségek. Moharos József a TOT elnökhelyettese Fejezetek egy földműves éleítéből Kőporozott, új és magas, meg szerényebb, régi építésű házak, a tetőkön itt is, ott is tv-anten- nák. Az utca két oldalán akác- és gyümölcsfák sorfala választja el a járdát a kövezetlen kocsi- úttól, amelyre kalandra éhes tyúkcsapat rúgtat ki egy nyitva felejtett kiskapuból. Tiszakécs- kén járunk, a Dohány utcában. A 102-es számú házban Seres József lakik, a helybeli Szabad­ság Termelőszövetkezet nyugdí­jasa. Hetvenkettedszer érik már kukorica, édesedik a szőlő, ami­óta néhány portával odébb, ugyanebben az utcában megszü­letett. Egy életen át a község­nek ez a szöglete volt a támasz­pontja, . ahonnan kapával-kaszá- val kenyérkereső harcokba in­dult. A haja közben megőszült, jórészt el is hullott, karja ki­szikkadt, s nem néz már farkas­szemet a nappal, megöregedett. Vasárnap délelőtt toppantam be Jóska bácsihoz. A lugas ár­nyékában ült, s ölébe fektetve ol­vasgatott egy könyvet. Beszédünk rövid úton számomra kedves me­derbe tért: mesélni kezdett a ré­gi időkről, újraélte az életét. — A szüleim szegények voltak, földjük semmi. Napszámból, eb- ből-abból neveltek' hetünket, így aztán.korán a magam szárnyára bocsátottak. Tizenkét éves ko­romban elszegődtettek gulyásnak egy itteni gazdához, Bagó Zsi­gához. A bérbe malacot, meg egy kis gabonát alkudtak, pontosan néni tudom mit, mert még akkor nem is voltam olyan ésszel bíró gyerek. Két év múlva elkerül­tem Szentkirályra, ott már min­denesként dolgoztam, lóval bán­tam, kapáltam, amit parancsol­tak. Szentkirályon szolgáltam még a Tanácsköztársaság idején is. Néhány napig ott kvártélyozott a tanyán egy csapatnyi vöröskato­na, hátrávonulófélben voltak, a románok már átjöttek a Tiszán. Mintha most is látnám, ahogy reggeliznek kinn1 a gyepen. Oda­szól hozzám az egyikük: hány éves vagyok, álljak be vörös­katonának, ne dolgozzak éhbé­rért a gazdának.- Hallgattam a szavára, otthagytám csapot-pa­pot, eljöttem haza búcsúzni. Anyám nagyon meglepődött, mi­kor úgy dél felé beállítottam. Ki­vallottam neki, hogy mi a szán­dékom, mire sírogatni kezdett, hogy jaj, mi lesz, ha elmegyek Szerettem a szüléimét, jóformán gyerek is voltam még, hát sike­rült neki rábeszélni, hogy ott­maradjak a helyemen. Tizenhét éves koromban aztán fölhagytam a cselédeskedéssel, mert édesapám kifogta Kécskén Bagó Dániel huszonöt holdas rét­jét harmadába, oda kellettem őmellé. Mikor a hároméves szerződés lejárt, azt mondta a gazda, hogy tovább nem- adja a földet, ha maradni akarunk raj­ta, kertészbéresnek maradha­tunk. Megirigyelte tőlünk azt a kis jövedelmet. Apám lemondott a földről, nem akart Bakó Dá­niel kertészbérese lenni. Éhen azért nem haltunk az­után se, éltünk, mint a többi föld nélküli szegény: napszámba járogattunk, nyáron pedig arató­nak, géprészesnek szerződtünk. Csak akkor bízhatott az ember egy kicsit az élethez, ha volt a padláson pár zsák kenyérnek- valója. En Geiger Jenőnél, Szan- da-pusztlán arattam legelőször, majd ötvenedmagammal. Az aratóévekről tanúskodó munkásigazolványát, melyet 1923. május 5-én állított ki Üj- kécske elöljárósága, megőrizte Jóska bácsi. Második oldalán részletes személyleírása olvasha­tó, a harmadikon az 1898. évi törvénycikk kezdődik „a mun­kaadók és mezőgazdasági mun­kások közötti jogviszonyok sza­bályozásáról”. Ennek egyik pa­ragrafusát Seres József egyszer megsértette. — Nyolcadik évben arattam már túl a Tiszán Szelévény mel­lett, a háromezer holdas Páló- czi-pusztán. Pálóczi Horváth Má­ria-. hagyta ezt a birtokot a sáros­pataki református kollégiumra, az meg kiadta bérbe. .1938-tól egy nagykőrösi ember, Sós László gazdálkodott rajta. A szer­ződésünk úgy szólt: ha aratás- cséplés után az uraságnak nap­számosra lesz szüksége, akkor nekünk tartozó kötelességünk el­menni hozzá bármilyen munkára, a folyó napszámbér mellett. No, hát ősszel kellettünk volna , is, de mi öten-hatan nem mentünk. Itthon állt a szüret, naponta más­fél pengőt lehetett keresni, Sós úr pedig csak egyet akart fizet­ni. Csendőrkézre adott bennün­ket, elhajtatott erővel, mert ezt a törvény megengedte. Este ér­tünk a Pálóczi-birtokra, a töb­biek, akik maguktól jöttek, már aludtak az istállóban a szalmán. Az intéző azt mondta: feküdje­nek ' le emberek, reggel majd munkába állnak. Csakhogy ne­künk eszünk ágában sem volt ottmaradni. Mikor a csendőröket elvitte a parádéskocsi a kun­szentmártoni állomásra, elszök­tünk. Az inokai révnél jöttünk át a Tiszán, éjfélre értünk haza. Többször aztán nem ihajtatott el bennünket az uraság. 1940-et írtak, amikor ez az' eset megtörtént, csak pár év kel­lett már, hogy Jóska bácsi a maga földjén dolgozhasson. — 1945-ben, mivel megvolt már mind a kilenc családom, ti­zenegy kataszteri hold földet tyap- tam. Bárány Imre szántotta föl traktorral, nekem akkor még semmiféle gazdasági fölszerelé­sem sem volt. Viszem a pénzt ki a földre, hogy Bárányt kifizes­sem, hát jön ám Kecskés György, akinek a birtokából nekem a ti­zenegy holdat juttatták. Kérdi, hogy mikor akarunk vetni. Hol­nap, felelem neki. Ne fogjanak hozzá, mondja ő, mert Kőrösön visszakapta a földjét, írás is van róla. Nézze Gyuri gazda, engem a maga papírja nem érdekel,, csak ennyit válaszoltam. De azért nagy szöget ütött a fejembe, amit mondott. Elmentem Sós Jóskához, ő is a Kecskés-földből kapott, hogy most mitévők legyünk. Ügy határoztunk, hogy fölkeressük' Valatin - elvtársat,' a párttitkárt, mert - akkorra én már beléptem a kommunista pártba. Elmesél­tük, hogy tett Kecskés Gyurka. Erre ő ránk parancsolt: ha Kecs­kés veti az egyik sort, maguk vessék a másikat, de a földet ott ne hagyják! Ügy csináltuk, ahogy Valatin mondta, Kecskés Gyur­ka nem is háborgatott minket többé soha. Seres József keményen dolgo­zott a tizenegy holdon. — Lassacskán megerősödtem a birtokon. Ezt annak is köszön­hettem, hogy szerettem jószág­neveléssel foglalkozni. Nemigen voltam én elmaradva még a be­szolgáltatással se, igaz, sokszor nézegettem a padlássarkot, hogy. nekem marad-e még valami. ' 1959 tavaszán Seres József sorsdöntő lépésre szánta magát néhány földszomszédjával egyet­értésben : elhatározták, hogy ter­melőszövetkezetet alapítanak a Nyomás- és a Szélmalom-dűlő­ben. Hogy lemondanak' a föld­ről, önként, tizennégy éves bir­toklás után. Egyszerűen azért, mert elfáradtak, s elszánták ma­gukat az. új életre. Megsárgult jegyzőkőny őrzi a döntést, 1959. rpárcius 9-én szövegezték a köz­ségi tanács végrehajtó bizottsá­gának hivatalos helyiségében.* Ott áll rajta Seres József alá­írása is. Az új szövetkezetből azonban tagosítási akadályok miatt nem lett semmi. A megyénél azt aján­lották, hogy lépjenek be a már meglevő Szabadságba. Ügy is történt. Abban egyeztek meg, hogy az 59-es évet még egyé­nileg gazdálkodjék végig a be­lépők, mivel már úgyis bevetet­ték földjeiket. A következő esz­tendő első napjaiban aztán meg­kezdték a munkát a közösben. — 1960. január 2-án megrak­tam a kocsit trágyával, kihajtot­tam a Szabadság trágyagyűjtő­jéhez. Odajött hozzám Gál Jós­ka, a párttikár, hogy: Seres bá­csi, ha lerakodott, álljon be . a székház udvarára. Mikor végez­tem, beálltam. Leltárba vették a fogatot. Megkérdezték tőlem, hogy akarom-e mint kocsis ez-, után is hajtani a ' lovaimat., Mondtam, hogy nem, a jószág­nevelőkhöz szeretnék' kerülni. Hajtsak be akkor a Nagy Zoli- féle házba, adjam át a csikókat a gondozóknak. Behajtottam, át­adtam. Aztán a villával, két pok­róccal meg az ostorral hazabal­lagtam. A feleségem elpityeredett, amikor meglátott, de az én szí­• Nem múlik el egyetlen nap se anélkül, hogy Seres Jóska bácsi ne dolgozgatna egy kicsit otthoni kertjében. „Annyira megszokták kezeim a munkát, hogy még most se tudok meglenni nélküle” — mondta. Kapálgat, körüljárja a hatalmasra nő?í káposztákat, meg-megnézi, hogy érik-e már a kukorica. (Székely Dénes felvétele.) vem is csak fájt egy kicsit, mert nagyon szerettem' a szép pár lo­vamat. Seres József a közös gazdaság tehenészetében kezdte el a mun­kát, s ott dogpzott kilenc évig. amíg csak nem nyugdíjazták. Mi­kor áttértek a gépi fejésre, tan­folyamra küldték a már nem fia­tal férfit. Jó eredménnyel vég­zett a gépi fejő tanfolyamon, az oklevelet ma is őrzi. De még an­nál is jobban vigyáz a szétnyíló, piros dobozkára, amely a. Kiváló szövetkezeti tag kitüntetést rej­ti magában. « — 1964-ben kaptam, Losonczij elvtárs saját maga adta át. Meg­becsült a szövetkezet a mun­kámért. Üdülni küldtek Debre- recenbe. Pestre is elvittek néhány napra, különben talán sose lát­tam volna a Parlamentet. Jártam a Hortobágyon is. Ügy vagyok vele, hogy ha most azt monda­nák: Seres bácsi, megfiatalodik, visszakapja kocsiját-lovát, min­dent, de gazdálkodni kell újra önállóan, azt válaszolnám: kö­szönöm szépen, nem kell, inkább maradjak öreg. Addig, ameddig be nem léptem a tsz-be, semmi­re se bírtunk haladni, hiába dől-, goztunk akármennyit. , Utána épí­tettük át a házat is, .mert jól ke­resgettem. A nyugdíjamat 2300 forintos átlagkeresetre számítot­ták ki 1969-ben. H^vi 1041 fo­rintot kapok, az. anyjukom sem­mit, mert nem állt -Sehol mun­kaviszonyban, elég dolga akadt a kilenc gyerek körül. Pótláskép­pen malacokat névelek, az- idén eddig tizenegy hízót adtam át.4 Ügy forgatom magam, ahogy tu­dom. Vett már a feleségem gáz- főzőt, mosógépet, van televí­ziónk Isi Megkérdeztem Jóska bácsit: mikor volt életében a legboldo­gabb? ■— Mikor az anyjukommal ösz- szekei ültünk,' akkor. Aztán meg az első gyerek születésekor, mert nagyon szerettem a családjaimat. Fényképek kerültek elő. Seres bácsi büszkén mutogatta őket: ez Jóska, hivatásos katona, Béla a vízügynél dolgozig, Gyuszi rendőr... Ferit és Imrét ország­világ ismeri, neves birkózók. Seres Feri többszörös magyar bajnok, világbajnoki bronzérmes. A róla írt újságcikkek apja OMBI-könyvével, munkásigazol­ványával és éleiének egyéb do­kumentumaival közös fiókba ke­rülnek. A. Tóth Sándor \ Egy százalék: egy milliárd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents