Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

1974. szeptember 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Modern szintetikusszál gyár Nyergesújfalun. A IV. ötéves terv textilipari rekonstrukciója keretében épült a Magyar Viscosagyár negyedik szintetikusszál üzeme, a PAN 1. gyár. A több mint 1 milliárd forintos költséggel épített üzem évi 4600 tonna szintetikus szálat gyárt. Képünkön: üzemrészlet. (MTI foto: Bisztray Károly felv. — KS) Vetélkedő pápaválasztás előtt Ismét megrendezik a pályavá­lasztás előtt álló általános isko­lások szakmai vetélkedőit. Ta­valy a megyei döntőkkel befeje­ződtek a versenyek, most viszont az országos döntőig eljuthatnak a megyék legjobbjai. Az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Inté­zet, a Magyar Rádió Gyermek- osztálya és a Pajtás úttörőújság ugyanis pályaválasztási akciót hirdetett az általános iskolák hetedik-nyolcadik osztályos ta­nulói, számára A versenyen induló őrsöknek albumot kell készíteniük a kije­lölt munkaterületek életéről. A Bács-Kiskun megyeiek a jános- halmai tsz-ek közös vállalkozá­sáról állíthatják .össze verseny­albumaikat, s küldhoiik be ok­tóber 21-ig a megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézethez. A legjobb albu nők készítőit hívják majd meg a megyei szakmai ve­télkedőre, amelyet október 29-én és 30-án rendeznek. A »megyei döntőről rádiófelvétel készül. A továbbjutott csapatok Bu­dapesten a Fáklya Klubban két területi döntőn vetélkedhetnek tovább. A magyar—szovjet műszaki-túdományos együttműködés 25. évfordulója alkalmából Magyarországon összegezték a két ország áruforgalmának, kooperációjának eredményeit, s összefoglalóan közreadták a ma is érvényben levő nagy jelentőségű kormányegyezményeket, amelyek alapján hosz- szú távon is gyors ütemben tovább fejlődik a két ország gazdasági együttműködése. A Szovjetunió részesedése ha­zánk külkereskedelmi forgalmá­ból nemcsak mennyiségileg, ha­nem arányaiban is folyamato­san és töretlenül növekedett az elmúlt 25 évben. Ma már szovjét rendelésre készül a magyar ex­porttermékeknek több mint 33 százaléka, s a Szovjetunióból ér­kezik az importáruknak több mint 34 százaléka. A két ország külkereskedelmi ' forgalma az 1949. évi másfél milliárd deviza­forintról 27 milliárd devizafo­rintra emelkedett, vagyis túlha­ladta az éyi 2 milliárd rubelt. A Szovjetunió biztos piacot je­lent Magyarország egész sor ter­méke számára, ugyanakkor a nyersanyagban szegény Magyar- ország a Szovjetunióban jut hoz­zá nélkülözhetetlen anyagokhoz. A hazánkban felhasznált vasérc­nek 92,6, a nyersfoszfátnak 78,4, az újságnyomó papírnak 93,2 százaléka a Szovjetunióból szár­mazik, s ugyanonnan érkezik a kőolajnak és a fenyőfűrészáru­nak a kétharmada. A több évre szóló megállapodások hosszú idő­re előre biztonságossá teszik Ma­gyarország számára a nyers­anyag- és energiahordozó-után­pótlást. A hosszú lejáratú kormányközi megállapodások a magyar nép­gazdaság legfontosabb területei­nek gyors ütemű fejlesztéséhez. korszerűsítéséhéz jelentenek szi­lárd alapét. Az alábbiakban a legjelentő­sebb kormányegyezményeket is­mertetjük: Az 1962-ben életbe lépett és 1980-ig érvényes egyezmény alap­ján a Szovjetunió — olcsó villa­mos energiával — magyar timföl­det dolgoz fel alumíniummá, és' az így nyert fémet teljes egé­szében visszaszállítja Magyaror­szágra. 1974-ben 220 000, 1975­ben 240 000, 1980-ban pedig már 330 000 tonna magyar timföldet dolgoznak fel a Szovjetunióban, s mivel egy tonna timföldből fél tonna alumínium nyerhető, az idén 110 000, jövőre 120 000, 1980-ban pedig 165 000 tonna alu­míniumot szállít vissza a Szov­jetunió. A kölcsönös szállításo­kat világpiaci áron számolja el a két ország; éz hazánk számára igen előnyös, mert az együttmű­ködés hiányában Magyarországon több milliárd forintért ,alumí- niumkohókat kellene építeni, s a hazai villamos energia is erősen megdrágítaná az alumínium- gyártást. Atomerőmű magyarországi épí­téséről is kormányegyezmény jött létre, amelynek alapján a Szovjetunió segítségével és szov­jet berendezések alkalmazásával 1984-ig 2000 megawatt teljesít­ményű atomerőmű épül Pakson. Az első blokk 1980-ban, a továb­bi három pedig 1981-, 1983-, il­letve 1984-ben kezdi meg műkö­dését. Az olefinegyezmény alapján Magyarország 1975-től évente 130 Szer tonna etilént és 80 000 ton­na propilént szállít a Szovjet­uniónak, ahonnan cserébe poli­etilént, polisztirolt és egyéb ole­finszármazékot kapunk. Egyelőre 1981-ig szól az a meg­állapodás, amelynek értelmében Magyarország R—10-es típusú kis számítógépeket, lyukszalag­olvasó, lyukasztó,; adat-előkészí­tő, adatátviteli berendezéseket szállít a Szovjetuniónak, cserébe nagyobb teljesítményű, R—20-as, R—30-as és R—50-es számítógé­pekért. Nagy jelentőségű egyezmények intézkednek kőolaj- és földgáz­szállító rendszerek, továbbá vil­lamos távvezeték építéséről is. Jelenleg a 3arátság—1 és a Barát­ság—2 olajvezeték, s három nagyfeszültségű villamos távve­zeték köti össze Magyarországot á Szovjetunióval, s napirendre Nem csak építéssel, a meglevők óvásával is növelhető a lakások száma A lakásfenntartó szövetkezetek előnyei Ki ne tudná, mennyi áldozatra képes az ember, mikor egy lakásépítő szövetkezet tagjaként azon fáradozik, hogy mielőbb be­költözhessen. £rthető, hiszen a lakásépítés megoldása általában is elsődleges társadalmi gond. Bizony anyagilag, idegileg egyaránt „kikészül” a legtöbb lakásépíttető, s nem csoda, ha hosszú időre megfeledkezik arról, hogy a tulajdonába került lakást fenn is kell tartani. Mert az is kopik, romlik, javításra szorul. Nagy jelentőségű kormányegyezmények alapján fejlődik tovább a magyar-szovjet gazdasági együttműködés került az orenburgi nagy telje­sítményű földgázvezeték és egy 750 kilovoltos villamos távvezeték építése. Az orenburgi vezeték megépítése után évente 3,8 mil­liárd köbméter földgáz érkezik Magyarországra a Szovjetunióból, míg a Szovjetunióból származó villamosenergia-importunk 1980- ra eléri a 7,5 milliárd kilowatt­órát. Nagyrészt 1970-ben jöttek lét­re és 1990-ig érvényesek azok a magyar—szovjet megállapodások, amelyek alapján a Szovjetunió területén közösen fejlesztünk nyersanyag-kitermelő kapacitáso­kat. A Szovjetunió részvételünk arányában növeli szállításait ezekből a termékekből. A fej­lesztések befejezése után karton- papírból évi 30 000, azbesztből 20 000, foszfor műtrágyából 72 00(1 tonnával ’többét' '•-’Szállít événTe. mint eddig. 1964-ben jött tétre az az egyez­mény, amelynek alapján évente mintegy 200 000 tonna friss gyü­mölcsöt és ugyanannyi, gyümölcs­ös zöldségkonzervet exportál Ma­gyarország a Szovjetunióba. Az egyezmény formailag csak 1970-ig volt érvényben, a szállítások azonban tovább tartanak, s min­den bizonnyal az ötödik ötéves terv időszakában is folytatódnak. Közismert a magyar—szovjet Zsiguli-program, amely 1968-ban született, s igen jól bevált. Ma­gyarország 18 különféle alkat­részt és gépegységet szállít, cse­rébe kész személyautókat kapunk. Az egyezmény aláírása óta a jár­műipar egyéb területeire is ki­terjed az együttműködés. Autó­buszokért, motorkerékpárokért, hátsó futóművekért teherautókat, s egyéb járműveket kapunk a Szovjetunióból. Tavaly például már 38 063 személyautó, 3253 te­hergépkocsi és 12 Diesel-moz­dony, továbbá 4138 traktor és 1359 gabonakombájn érkezett a Szovjetunióból. A fentieken kívül az együtt­működés kiterjed a papíripari választékcserére, ugyanúgy, mint erősáramú termékek, vegyipari cikkek, műszerek, építőgépek gyártására, s egész sor szakosí­tásra, amelyek lényegesen meg­változtatják, korszerűsítik a ma­gyar ipar struktúráját. (MTI) Igen, sokunknál alaposan „ki­nyúlik” a lakásgond megoldását követő fellélegzési idő, mire kezdi újra összeszedni magát. Pedig köz­ben is mind több olyan kérdés me­rül fel, amelyeket a szövetkezeti lakóházban egységesen szükséges elrendezni. Ilyenek: elsősorban a közüzemekkel való kapcsolat tar­tása — gáz, víz, csatorna, vil­lany, kéményseprés, szemétszál­lítás stb. —, az egyes házakban előforduló kisebb hibák gyors ki­javítása, s a házak berendezései­nek, felszereléseinek nyilvántar­tása, a készenléti szolgálat — a villany-, víz-, gázhálózatban elő­forduló kisebb zökkenők elhárí­tására —, valamint a közös költ­ségekkel kapcsolatos elszámolá­sok lebonyolítása. Mindaz, amit kulturált házkezelésnek tartunk. A lakásfenntartó szövetkezetek ezzel kapcsolatos módszere is ki­alakult. Ügyvitelüket állami sza­bályok szerint végzik és azt a szövetkezet nagyságához igazo­dóan mellék-, vagy főállásban megbízott emberek látják el, a közgyűlés, valamint az igazgató­ság irányítása mellett. S a ta­pasztalatok szerint sok felesleges többletkiadástól, utánajárástól kí­méli meg a szövetkezeti lakástu­lajdonosokat e feladatok szakér­tői ellátása. Az a törekvés, hogy a házke­zelési — gondnoksági — teendő­ket a 400—500 lakást magukban foglaló szövetkezetek önállóan, a kisebbek pedig' társulás kereté­ben lássák ei. Hogy a zsebünket is kíméljük .. Lássuk 'ezután a lakásfenntar­tó szövet kezetek másik, igen je­lentős funkcióját, a karbantartási és felújítási feladatokat. Hozzá­téve, hogy mindkét funkció — hazkezeles, karbantartás, felújí­tás — sok fáradozást, pénzt és hozzáértést kíván. A szóban for­gó formának az a célja, hogy a személyi tulajdonban levő lakás­sal rendelkezők szövetkezeti ősz- szefogással oldják meg e gon­dokat. Magyarországon — ez évi jú­nius 30-i állapot szerint — 664 fenntartó szövetkezet 92 519 lakás karbantartásáról, felújításáról gondoskodott. Bács-Kiskun megyében 15 szö­vetkezet 2 935 lakás ilyen gond­ját viselte. A lakásfenntartásra való szövet­kezés jelentősége egyre nagyobb, hiszen az ilyen lakások száma " évente 10—12 000-rel nőtt az or­szágban. A műszaki normáknak megfe­lelő folyamatos karbantartás óv­ja az épületek állagát, megnöve­li élettartamát, a tagok pedig el­kerülhetik a váratlanul adódó nagy összegű kiadásokat. A la­kásfenntartás költségeit — éves költségvetés alapján — állandó 'havi hozzájárulásban határozzák .meg. Országos átlagban ez ha­vonta — az építési technológiá­tól függően — 2—3 forintot tesz ki lakás msenként. A lakásfenntartó szövetkezet önálló jogi személy, ezért mód­ja van arra, hogy a karbantar­• Az új házak is kopnak, romlanak idővel, s javításra szorulnak. tás rendszeres ellátására szövet­kezeti, tanácsi vagy állami vál­lalatokkal, adott esetben kisipa­rosokkal is szerződjön. Saját javító és karbantartó részleg Nagykereskedelmi áron szerez­heti be a karbantartáshoz szük­séges anyagokat, felszereléseket. Kiemelkedő előny a karbantar­tó szövetkezetek számára, hogy a felújítást' és karbantartást sal­ját javító és karbantartó rész­lege útján is elvégezheti, önkölt­séges alapon működik, mentes a vállalatokat általában terhelő adók fizetése alól, és a, kifize­tett bérek utáni közterhek 60 százalékkal alacsonyabbak egyéb szervekénél. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a saját karbantartó rész­leg ugyanazt a munkát 30 szá­zalékkal olcsóbban végzi el, mintha valamelyik vállalatot vagy szövetkezetét bízta volna meg ezzel. Micsoda haszon az is, hogy a saját részleg meglétével biztosí­tott a rendszeres figyelőszolgálat, mód van a hibák, rongálódások gyors kijavítására. A szakmun­kások és a szövetkezet, közti kap­csolat lehetővé teszi, hogy saját dolgozóitól jobban számon kér­hessék a jó minőségű’munkát. S ennek a szervezetnek kedvez­ményes szolgáltatásai, nemcsak a lakóház, s a közös helyiségek kö­rül, hanem az egyes lakásoknál is igénybe vehetők. Milyen köny- nyebbség ez pl. festésnél, tapétá­zásnál, szerelésnél. Tudjuk, e té­ren is mi gond a kapacitáshiány, mennyi szaladgálással, „udvar­lással” sikerül csak szakembert taláini ilyen magánszolgáltatá­sokra. Egyébként is: a szükségszerű­ség késztetett saját karbantartó szervezetek életre hívására. A SZÖVOSZ megfigyelései szerint az évente esedékes felújítási munkák 30—40 százaléka elma­rad kapacitáshiány miatt. Ha nincs vállalat, vagy évekig kellene várni, míg valamelyik el tudná végezni a karbantartást — hiszen nem profiljuk kizáró­lag ez a tevékenység —, oldjuk meg magunk — döntöttek azok a fenntartó szövetkezetek, ame­lyek elunták a várakozást. Mun­kásokat vettek fel, szerszámokat vásároltak, s ha telt rá, még kis­gépeket is — és megalakították saját karbantartó részlegüket. Ez így igen egyszerűnek lát­szik. De osszuk csak el a 92 519 lakás számát a róluk gondoskodó 664 fenntartó szövetkezetével, mindjárt kiderül, hogy egy-egy szövetkezet, kerek számban, át­lag 140 lakásra „vigyáz”. 100— " 200 lakásos fenntartó szövetke­zetek egymagukban aligha tud­nának foglalkoztatni külön-kü­lön részlegeket, hiszen a felme­rülő javítások nem töltik ki a szak- és segédmunkások munka­idejét egész éven át. Társulással gazdaságos Kiszámították, hogy 2000—3000 lakás karbantartásával kapcsola­tos munkamennyiség az, ami „el tud tartani” egy megfelelően fel­szerelt karbantartó szervezetet. A megoldást tehát az élet, a gya­korlat diktálta ismét: társuljanak a lakásfenntartó szövetkezetek. Ennek a gazdasági szükségszerű­ségnek mindjobb felismerése ve­zetett oda, hogy idén június 30- án már 22 karbantartó társulás működött az országban — 124 szövetkezet részvételével — mintegy 40 000 lakás „ápolására”. Bács-Kiskun megyében ekkor egy társulásba 12 szövetkezet egyesítette erejét. Szemléltetésül álljon itt Bu­dapest XVIII. kerületében a La­katos úti lakótelepen működő lakásfenntartó szövetkezetek pél­dája, amelyek munkáját megala­kulása óta figyelemmel kíséri á SZÖVOSZ lakásszövetkezeti fő­osztálya, és gazdálkodását mo­dellnek tekintette. Az ottani I. és II. sz. szövetkezet 1970-ben hozta létre saját karbantartó részlegét. Azóta hat Következet csatlakozásával megalakították. a. karbantartó és szolgáltató üze= met, s ez 55 épületben 2200 la­kásról gondoskodik. Az üzem 10 szakmunkást, kőművest, la­katost, víz-, villanyszerelőt, fes­tőt, mázolót. két irányító műsza­kit és egy adminisztrátort fog­lalkoztat. A karbantartási mun­kákon kívül a felújítási munká­kat is elvégzik. A lakásépítő programtól elválaszthatatlan Hogy még a folyamat elején tartunk, a szorító körülmények­nek is betudható. Nem kis gon­dot okoz a' lakásfenntartó szö­vetkezetek karbantartó társulá­sainak, hogy nincsenek meg mű­ködésük technikai feltételei. A következő tervidőszak lakásépí­tési programjában bizonyára kel­lő súlyt kapnak a szövetkezeti ingatlankezelés ilyen érdekei is. Az országos lakáshelyzet szem­pontjából is lényeges ez. Figyeljünk csak a Központi Statisztikai Hivatal zsebkönyvé­nek néhány adatára. A múlt év­ben megépült 85 211 lakás mel­lett 19 267 szűnt meg, ebből el­avulás miatt 12 500. Megfelelő karbantartással jelentősen lehet­ne csökkenteni a lebontásra ítélt házak számát. Ami másfelől azt jelenti, hogy a lakások száma nemcsak építéssel, hanem a meg­levők óvásával is növelhető. Tóth István met, kóbor katona. Az ilyenek­nek hamar kiadta az útját, s azok ijedten menekültek a nyo­morúságtól, ami eléjük tárult, jobb módú, gazdagabb helyre, ahol a pohár víz mellé — ha jól körülnéztek — harapnivaló is akadt. Az országút most ijesztő volt **■ az asszony számára. A ko­csikon gyermekek és öregek ül­tek batyuk és bútorok tetején, mintha az egész város útra kelt volna. Kitelepítés — ezt a szót olvasta a plakátról, amikor bent járt a piacon, de nem is na­gyon értette, mi az. Most már Játja, érti és érzi, s valami ke­gyetlen rettegés; ül a szívére. Nem tud elszakadni az ország­út látványától. Katonák mennek, gyalogosan és kerékpárral, moto­ron és autón, vége-hossza nincs a menetnek. Később egy biciklis katona állt meg a tanyához Vezető út végén. Egy kicsit takarja az akácos, de azért látni, hogy lehajol és vala­mit babrál a kerékpáron. Aztán int a társainak, hogy csak men­jenek, s leveti a háticsomagját, nekigyürkőzik a kétkerekű jármű javításának. De már készen is lehet, mert körülnéz, s mintha észrevenné a tanya végénél ácsorgó asszonyt, a háí felé in­dul. Dankáné ijedten húzódik be a látogató elől a konyhába, ahol a kis család körében valahogy na­gyobb biztonságban érzi magát. Csak akkor lép ki, amikor az aj­tón kopognak. — Egy pohár vizet kérnék! — így a katona, s szeme ideges reb- benéssel jár körül. — Tessék! — fordul az asz- szony, s már hozza is a poharat. — Ott a- kút! — Ha lehetne, meg is mele­gednék. Nagyon átfáztam. Végigméri a férfit. Fiatal még, alig gyermekember. Nincs benne semmi riasztó. —I Bejöhet — húzódik félre (az ajtóból, s beengedi maga mel­lett. — Leülhetek? —| Tessék! Sámlit lök oda a lábával, s a katona ráül. Csend. A mama mo­toz a félhomályban, a pic,i lány elaludt, I a nagyobbik gyerek kukoricacsutkával játszik a sa­rokban, a tűzhely mellett. — Majd én segítek — telepszik a fiú mellé a katona, és kiveszi kezéből az egyik csutkát. — Lő legyen vagy ökör? — Ökör! — mondja a gyerek boldogan, s visongva örül, ami­kor az idegen katona szarvakat pödör háncsból, s farkat is ra­gaszt, bojtosat, a piros jószág­nak. Tfalami jóízű, meleg békes- ’ ség ül a konyhára. Mint amikor még itthon volt a férj, az apa, s az mókolt el a két ki­csivel néha órákhosszat is. Dankáné vacsorát hoz. Barna, majdnem fekete kenyér és tök­magból ütretett olaj. Mártogat- ják. Lassan, hogy tovább tartson az evés hangulata. A katona is eszik. Aztán konzervet vesz elő a zsákjából, felbontja. A gyerek szaglássza, majd jóízűen falato­zik a szokatlan ételből. Az asszony az urára gondol. „Hol lehet, mit csinálhat? Ki ad neki szállást és meleg ételt eb­ben a viharban? S vajon visz- szajön-e épségbén?” A katona indulni akar, vagy csak mímeli a dolgot, mert ne­hezen mozdul. Aztán mégis ki­megy a TiáZ elé. Az országúton lámpások pislognak, azok vonul­nak, mintha szentjánosbogarak világítanának. Tompa fények, hi­szen még az is tilos, amióta re­pülők ■ kószálnak mindenfelé. Dankáné utána szól: — A padláson elalhat. Széna is van odafönl S hallani a mocorgást a meny­nyezet felől, a katona megfogad­ta a tanácsot. Hajnalodik, s aztán ismét meg­virrad. Csepeftsz az eső, a tocso­gókból csillámlik a víz. Az ágyú­dörej mintha hangosabb lenne, mint tegnap. Most már csak ka­tonák mennek az országúton, egyre gyorsuló iramban, s ide hallik káromkodásuk, az elrom­lott járművekről leugrálók kia­bálása. A ta'nya felé jönnek. Már itt is vannak. Zöldruhások, né­metek. Mutatják, hogy baltát vagy fűrészt keresnek, hogy tar- tórudat vágjanak a berekből. Feltúrják a kamrát és viszik a kicsorbult fejszét szó nélkül. A padlásajtó megcsikordul. Az asszony az ól végéhez áll, s on­nét integet föl a katonának, hogy maradjon. S az ólba betolt bi­ciklit betakarja szalmával. A gyereket hívja és egy ko­sárral a padlásra küldi. A ko­sárban egy szelet kenyér, üveg­ben jó meleg kecsketej. A fiú nemsokára széles mosollyal jön vissza. — Megitta mind — mondja szinte súgva, mintha attól fél­ne, hogy az országút közelében kopácsoló németek meghallják a szavát. Dankáné megsimogatja a gye­rek fejét, majd magához húzza. Most már kevesebb benne a fé­lelem. Pedig lehet, hogy a katona még valami bajt hoz rájuk. Ha ne adj isten, észreveszik. Ha a né­met is felmerészkedik __ A férjére gondol ismét. Ki tudja, hátha ő is így me- nekszik valahol, az életnek, a hitvesének, >a gyerekeinek. És a jövőnek. A jövőnek, amit el sem tud képzelni, hogy milyen lesz, csak azt érzi és tudja, hogy itt kell elkezdeni majd újra vala­hol. S ami elől nem szabad el­futni gyáván és nyomorultan. F. TÖTH PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents