Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

4

• PETŐFI NEPE 0 19*4. szeptember 17.

# Bárdi Istvánnak van miből kínálnia az AGROKONJSUM-ban vásárlókat,

A kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, a MEZÖTERMEK Vállalat és a Rács-Kiskun megyei AI- latforgalmi és Húsipari Vállalat összefogásából két évvel ezelőtt nyitották meg Kecskeméten, a Széchenyivárosban az AGROKONZUM élelmiszcr-csemegcüzletel.

ban jütünk hozzá —■ mondja az üzletvezető, s igazai, kell, 'hogv adjunk ‘neki.

Hogyan alakult a forgalom a bolt fennállása óla? — kérdezzük.

— Kezdetben mindössze 3—3 és fél ezer forintot árultunk napolta. ezzel szemben most nem ritka a 23 ezret meghaladó sót olykor-olykor az 30 ezret is elérő napi bevétel. Egy jellemző szembeállítás: 1973 egész januárjában 180 ezer forint összegű forgalmat bonyolítottunk le, az idén pedig akadt olyan két augusztusi nap. amelynek mérlege 111, ezer

tViiarioar^ M- Jelenleg 900 ezer forint S' rráür" átlagforgalom, dé egvre inkább . szärfiölnunk kell 71öV.iftífi'áb.89SciiVíníö< 'forint kört!-11 livel,' hiszen a közeiben rövidesen újabb lakóépületeket adnak át. Mondjuk, el azt is, hogy e röpke két év alatt üzletünk bizony „kinőtte magát", nagy szükség lenne már.az .átalakításra,1 Bővítésre.

Ínyenc szemmel, megelégedet© A húsáruk osztályozásánál az ízes ebédnek való kelleti magái.

(Tóth Sándor felvételei)

len gyönyörködünk az áruk választékában: a szép, friss húsáruk sökiélgsí'^jén,-, „ megyénk bortermő' tájainak V-polcokpn Imágiíltíáí' 'Mháíó zaifn'áíós nedűdben, a mosolygó gyümölcsökben, s az asztalra vagy fazékba kívánkozó remek zöldségekben. S egyúttal a _ tanulságot is levonjuk a kereskedelmi összefogásnak végsó soron mindenki hasz-w- J

zempróba

' Megkezdte az üzemi próbát a Baromfifeldolgozó ; Vállalat kiskunhalasi gyárának kazánüzeme, ahol 2 darab 4 tonna órás, teljesen / automatizált kazán terkazanház mintegy 11 millió forintos költséggel épült.., '

Wmmk

A MEZŐGAZDÁSZOK VITAFÓRUMA

A biztosítás igazodjon a megváltozott termelési viszonyokhoz

A lap hasábjain megjelent cikksorozat a növénybiztosítás igen izgalmas kérdéseit nagyon hasznosan tárgyalja. A kialakult vitában — véleményem szerint igen helyesen — nem foglal állást, hanem hozzászólásra kéri fel olvasóit, hogy egy szélesebb körű véleménycsere alapján összegezhesse a különböző nézeteket.

A felhívásnak azért teszek szívesen eleget, mert több, mint egy évtizedig voltam az Állami Biztosító kárszakértője, rendeztem a nagyüzemek szőlő- gyümölcskárait és ebben a munkakörömben jó alkalom nyílt a témában kitűnően tájé- . kozódni. Ma már nem dolgozom a biztosítónál, de nem tartozom egyik mezőgazdasági nagyüzemhez sem, ezért elfogultság vádja nélkül fejthetem ki nézetemet ebben a na- ' gyón is égetővé -vált kérdésben.

A felelősség a vezetőké

Biztosítsunk, vagy ne biztosítsunk? Ez a kérdés minden mezőgazdasági nagyüzemben, minden év végén elhangzik és igen gyakran többhetes vita, vívódás után születik csak meg a döntés. Pe- u’jg a válasz nagyon egyszerű lenne: igenis biztosítsunk, mert erősen elemi karos termesztő- tájunkon egyetlen gazdaság sem maradhat biztosítási védelem nélkül é's egyetlen vezetőnek sem szabad ékkora felelősseget vállalni. Sajnos az ügy mégsem ilyen egyszerű; az egyre emelkedő termelési költségek mellett mind nagyobb gondot, okoz a biztosítási díj előteremtése. Különösen áll ez a nagy termelési értéket képviselő, a nagy- jegeizékenvség miatt magas kockázati osztályba sorolt kertészeti kultúráknál. Ha eg.v szőlősgazdaság például tavaszi fagyra is biztosítja a szőlőjét. még kedvezi ■'>b díjosztály mellett is több. mint 14 . százalékos díj st kell fizetnie, de a káralakulás miatt egy kissé rosz- szabb helyre sorolt üzemben már a biztosított hozamért éke 20 százalék körül mozog a díjtétel. Akárhogy is nézzük, a közvetett termelési költségek ilyen . nagymértékű megterhelése a t'i?dBfiy’írér!';'s^ábhdfírás,í kertészeti termeivénVek esőiében nehezen viselhető’ el.

A biztosítás ügyében a döntés joga egy nagyobb kollektíváé ugyan (közgyűlés, igazgatótanács), .de a felelősség — valljuk meg — mégis csak egy-két vezetőé. A helytelen döntés beláthatatlan — és mint nem egy esetben lqjtuk — tragikus következszobad a gazdasági vezetést ilyen súlyos próbatétel elé állítani! .

Nem kapjuk vissza a befizetett pénzünket, mondják az üzemek az újságírónak, de jól ismert panasz ez a biztosítási szakemberek előtt is. Aki ezt mondja, nem érti a biztosítás lényegét. A biztosító nem takarék és az a -jó egy gazdaságnak, ha nem szorul a biztosító segítségére. A kártérítés csak a közvetlen károk 80 —90 százalékát fedezi, .a közvetett és következményes károk térítésére nincs lehetőség. Így készülnek a biztosítási konstrukciók. Abban viszont a mezőgazdasági üzemek biztosak lehetnek, hogyha ők nem is kapják vissza a pénzüket, a nagy veszélyközösség.' a magyar niező- gazasag teljes egészeben -megkapja azt. A megyei igazgatóság helyettgs .vehetője elmondta, hogy á megye 4 éves növénybiztosítási kárhányada 97.5 százalék. A sokéves országos állat! ennél Is rosz- szabb, 110 százalék körüli. Ez a helyzet már tarthatatlan, mert minden biztosítási ágazatnak el kell tartania magát.

A biztosító nem téríti meg a kait és szívesen kibújik a fizetési kötelezettség alól, hangzik gyakran a vád. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ez nincs így. A biztosítási szerződésben vállalt kötelezettségét az Állami Biztosító minden esetben korrekt módon teljesíti, összeghatárra való-tekintet nélkül. Bizonyítják ezt azok a megyei kertészgazdaságok, amelyekkel e sorok írója hosszú éveken át üzleti kapcsolatban állt. A hangsúly azon van. hogy csak a'szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti és amit nem vállalt, azért természetesen nem is fizethet! A partnerek igen gyakran -még annyit sem lesznek meg, hogy tanulmányozzák a biztosítási szerződést és mivel a feltételeket nem ismerik,

■ nem is tudják, hogy mit várhatnak el a biztosítótól.

Lépést tartani a fejlődéssel

Végül, de korántsem utolsósorban egyre türelmetlenebbül 'hangzik el irányitószervek részedtől is olyan kl-itíka. hogy ’iái'

’ Állami Biztosító nem tart lépést a fejlődéssel, képtelen kielégíteni a felmerült biztosítási szükségleteket. E kritikák jogossága nem vonható kétségbe! Az 1960- as évek végén riagy lendülettel megindult a munka. Jó néhány biztosítási konstrukció bevezetése mozgásba hozta a gépezetet. Azután a lendület lelassudt, majd leállt a fejlesztési munka.

~ Aki a mai rohanó tempójú életben megáll, az le 'is marad. Ez történt a monopol helyzetben levő Állami Biztositóval is a mezőgazdasági biztosítás területén! Megoldatlan a .szőlők, téli fagy- biztosítása, a gyümölcsösök egyáltalán nem biztosíthatók fagykár ellen, a zárt termelési rendszerek új biztosítási módozatú kai sürgetnek, hogy . csak néhány kiragadott példát említsek.

A mezőgazdasági üzemek türelmetlensége érthető és jogos. A jelentkező biztosítási igényt ki . kell elégíteni. Félő, hogy e téren már jóvátehetetlen mulasztás történt. *

A jelenlegi helyzet, a magas díjak, az elégedetlenség — egyéb okok ■ miatt egyre több izem mondja fel biztosításul. Terpié- szetesen elsősorban a kevésbé kár'osak és azok. amelyek .elég erősek, hogy a kisebb termés- kieséseiket saját anyagi fórrásaikból pótolják. E tendencia végülis oda vezethet, hogy a rendszeresen káros gazdaságok biztosítanak csak és a veszélyközösség olyan egységekre korlátozódik, amelyeknél a káresemény bekövetkezésének nagy a valószínűsége. A nemkívánatos negatív szelekció folyamatát jól példázza a szőlő tavaszi fagy- bi/.rósítási konstrukció sorsa. Ismeretes, hogy a termesztőtájunkon a tavaszi fagyok rendszeresen károsítanak a szőlőkben. A kár megsemmisítő hatású is lehel, ezért a gazdaságok jobban félnek tőle, mint a jégveréstől. Érthető, hogy szívesen fogadták a biztosítás lehetőségét és 1971- ben már 11 állami- és 80 közös gazdaság kötött szőlő tavaszi fagybiztosítást. A kialakult kedvezőtlen kockázati helyzet miatt (130 százalékos kárhányad) a biztosító 1972-re megemelte a díjat, szigorította a feltételeket. Ezt azonban a gazdaságok már csak részben vették igénybe, 4 ailami gazdaság és mintegy 40 közös gazdaság. Természetesen azok az üzemek, ahol a fagykárok úgyszólván minden évben fellépnek.

A díjemelés

nem jelent megoldást

Ilyen körülmények között igen ■ nehéz helyzetbe kerül a biztosító, de az üzemek is. A leszűkült veszélyközösség miatt kicsi a kockázategye nlítődés lehetősége, ezért további romlásra kell számítani. Ráfizetéssel a biztosító sem dolgozhat. A díjemelés; mint . láttuk', nem jelentett megoldást. Előbb-utóbb felvetődik a konstrukció elsorvasztásának, abbahagyásának gondolata. Erre a sorsra jutott a gyümölcstermés biztosítás,, á kenyérgabona ter- mésbiztosilás, és a szőlő fagy- biztositust is ez a veszély fenyegeti.

A biztosításra minden mező- Ra/.daság'i nagyüzemnek szüksége van; az intenzív 'termesztési módok, a nagy teljesítőképességű, de kényes új fajták, az egyre növekvő termelési értékek a biztonság kérdését méginkább előtérbe helyezik.

A mezőgazdasági növénybiztosítás szorult helyzetéből a kiút keresése nehéz, tje nem megoldhatatlan feladat. Nézetem szerint két járható út kínálkozik.

Az egyik1: .az Állami Biztosító vizsgálja leiül növénybiztosítási rendszerét. Vesse el az elavultakat és jöjjön ki új, a megváltozott termelési viszonyokhoz alkalmazkodó, az üzemek Teherbíró képességét mérlegelő, korsze- iii konstrukciókkal. A másik: a környező baráti államokban a mezőgazdasági vagyonbiztosítás kötelező. A tapasztalatok általában pozitívak Mérlegelni kell az illetékeseknek, hogy az önkéntes mi vény biztosítás a kívánt eredménnyel járt-e? Mennyire megnyugtató a mezőgazdaság; termelés biztonsága? Ha item, úgy logt atkozni kell <> kötelező biztosítás bevezetésének gondolatával. Nem tudom, hogy ez az apó- 'itikusnak tűnő (plvpfés rnilvcn fogadtatásra vár, egyben özeit* bau bizonyos vagyok, az üzemek lényegesen olcsóbban jutnának .szélesebb körű termelési biztonsághoz! £s ez a főcél!

Dr. Bognár Károly

Ü

Pártmunka

51 Fi cri/lr ^ wm pöpSiltPÄ

y JAlmLíis/&&& ikp*JEtjk. iÄj?

Évszázadokon út nem változott annyit az ország településhálózata, mint az utóbbi évtizedekben. A változás mozgatórugója a társadalom, a gazdasági élet, a termelés átalakulásában» fejlődésében keresendő és található. A termelőszövetkezeti mozgalom.győzelme és a vidéki ipartelepítés olyan társadalmi mozgást, fejlődést indított el, amely nem, vagy alig kedvez a kis településeknek, ugyanakkor jó lehetőségeket teremt a nagyközségek fejlődésének.

hatalmi; ’ kulturális, és egészség- ügyi szervekben, szervezetekben. A nagyközségek párlszervézeteit zömében helyi pá rt Bi zottságok-r- kisebb részii kbeo-,.csúcs vezift ősé- gykJxá/rví hiúk.

A nagyközségi párj bizottságok; rurfft arányíug nem hosszú múltra visszatekintő politikai .szervek, az elmúlt években nagy segítséget kaptak az őket közvetlenül irányító járási' pártbizott-- Ságoktól, de .megkülönböztetett módon ^ segítették őket ji megyei- pártbizottságok is. A segítés, a támogatás kifejezésre .jutott—gj,. jut napjainkban is a jó, hasznos módszerek elterjesztésében —. segítve a határozatok helyes fél-' dolgozását, a politikai irányítás tudományának elsajátítását, a testületi élet demokratikus tac- tálommkl való megtöltését stb. — az önálló politikai munka végzésére való nevelésben.

feladatok helyett több konkrét,, vagyis kézzelfoghatóbb- eélt tűzzenek a községi, pártszervek elé.

® A . községi pái (bizottságok munkájának hasznossága, nagy ereje éppen abban van. hogy tevékenységük szorosan kapcsolódik településük mindennapi éledének irányításához, a nap mint nap adódó gyakorlati politikai, Jársadaimi, gazdasági kérdések - megoldásához. M(inkájukra nem az elvont, az. általános politikai * féíádátmeghatárOTiéf .yt, hanem .a eyfijr

Lt „ unHMiW' ma már képesek ,|wFa, hogy a párt központi vezetése által meghatározott politikai elveket, határozatokat községük adottságainak, sajátosságainak megfelelően dolgozzák fel, s azokat érvényesítsék, vagyis jó értelemben vett helyi politikát alakítsanak ki.

0 A múltban is alakultak, léteztek mind az Alföldön, mind a Dunántúlon úgynevezett nagyközségek. Akkor is központjai voltak ezek a községék a politikai, - társadalmi, gazdasági, kereskedelmi életnek, de, szerepük, jelentőségük közel sem volt olyan, mint rtapjainkban. Egy- jészt napról, napra növekszik lélekszámúk, másrészt lakosságuk összetétele is gyorsan változik. A lakosság száma elsősorban a lalvnkból, tanyákról odalelepiil- lekkel növekszik, összetételének változása pedig abból adódik, ■hogy ma a nagyközségek már nem csupán mezőgazdasági jellegűek. mint | múltban, hanem

legtöbbjükben kisebb-nagyobb ipari üzentek is vannak.

A gazdasági .szereptik poliii- UáKsalyuklft is növeli, hiszen a nagyközségek' többnyire a köz- iuazgájiitü a társadalmi és kul'twda 1K ételJúízpljnljulAstr-syt 'íd..v

keVi4<'TilT;i' őtÍTfc ' az er1'szsegO yv i, sz. lí,altatás, valapjjyU' a kö/cp- ~fúkír'ökíamSSS;' Mindez lakosságuk összetételében- fS' tfíkrözőcUk.

0 Napjainkban

_a nagyközségek politikai, társadalmi, gazdasági élete sukkal összetettebb, differenciáltabb, mint a múltban, vagy akár egy-másfél évtizeddel ezelőtt volt. . Ebben a közegben sokrétűbb, magasabb szintű tevékenységet követel a párt politikájának érvényre juttatása a pártszervektöl és a pártszervezetektől. A párt felső szintű vezetése mindig nagy gondot fordított arra. hogy a párt szervezeli felépítése lépést tartson a politikai, társadalmi, gazdasági fejlődéssel, képes Ipg.ven a nagy társadalmi .célok helyi érvényesítésére. Kzí szolgálja, hogy a nagyközségekben önálló pártszervezetek, jöilek létre a gazdasági egységekben, államd

0 Kívánatos, hogy a felsőbb párlszervek lojíozva segítségüket, haiárdzalaiR'ban ‘ az eddigieknél jobban vegyék figyelembe, a községi pártbizottságok sa iátos körülményeit. továbbá az- általános

Rendkívül Összetett és differenciált ez a munka, amelyet a községi pártbizottságok végeznek. A feladatok súlya meghaladja egy vagy néhány politikai munkás teherbiróképességét.

Munkájuk ezért lehet eredményes, mert nemcsak feladatkörük nagy, hanem jog- és hatáskörük is. A községi pártbizottságok lényegében mindazokk'al a feltételekkel, jog- és hatáskörökkel rendelkeznek, mint amivel a városi pártbizottságok. A községek pontikai, - társadalmi? gazdasági életének irányítása nem egy-két^ politikai munkás váilaut nyugszik;'^naneyMyán testületén, jymejy a leié“ , bizy-trsr' ' j —^gfeléloen

j, a párttagság oSírzefétteix.r, politikai félkészültségét.

0 A községek életének különböző területein dolgozó, legjobban felkészült kommunisták döntenek politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekben. . E testület működését nem helyettesíthetik egyes személyek, legyenek bármennyire képzettek, politikailag felkészülték is. Ezért irányul a felsőbb szervek segítése, a testületi munka színvonalának emelésére, mert ez ma a politikai iránytű) munka fejlesztésének kulcsa, a nagyközségekben is.

M. S.

| . ' )

Az új lakónegyed „tárháza^

Mint Juntos András üzletvezető elmondta, a zöldségtől gyümölcstől a húsárukon át az alapvető élelmezési cikkekig és a háztartási vegyiárukig minden kapható náluk. Az üzlet főként a 'Széchenyi város lakóinak ellátását ^ szolgálja, de tekintettel az

utolsósorban pedig jó minőségé-; re, más’ városrészekből is sok a törzsvevőjük.

A megfelelő választék és minőség érdekében" számos üzleti partnerrel-állnak kapcsolatban. Így a hús- és töltelékáruk nagyobb részét a kooperációban részt vevő Húsipari Vállalattal, mellette pé- uszrjßf£iai, UNIfifßft^sWfv'i^Wftiettög S' tűmig városföldí aÍSV>í?s£Íj;‘íísV.-üVf: a fű- 1x3 széfeket és’,tfjéft^icikffí'fctH;!a if"ííy'’ SZÉRT-től; a zöldséget-gyümöl- csöt a MEZÖTERM ÉK-lől. a nagyüzemi gazdaságoktól, vagy olykor- magántermelőktől szerzik be.

— Szeretünk friss áruval kedveskedni vevőinknek még akkor is, ha netán pár fillérrel dtiágáb-