Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

1974. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Kitüntetett könyvtáros Kultúra és korszerűség Léteznek mindig időszerű témák. Ezek közé tartozik a kul­túra és a korszerűség viszonya is. Mi avult el abból, amit ré­gen általános kultúrának tekintettek és mi minden új járóit az általános kultúra törzsanyagához? Mindezek olyan prob­lémák, melyeket csaknem minden időszakban felvet magá­nak minden társadalom. NYELVŐR A szavak egybeírására kényszerítő okok (2) Előző- példáinkat még to­vábbiakkal bővíthetjük. Az egybe- és különírt változatok között — amint láttuk — jelen­téskülönbségek vannak. A nagy szájú pl. egy üveg le­het, de személy is, ha „nagymé­retű" a szája. A nagyszájú már átvitt értelmű, nagyképűen han- goskodót, szemtelenül feleselöt jelent. Kemény kötésű lehet egy könyv, keménykötésü egy erős testalkatú, „jó felépítésű" fiatal - ember. A falu szája a falu vé­leménye, a faluszája periig egy pletykálkodö személy. Új sütetü a kenyér, ha most sült ki. újsü­tetű pedig sokszor tréfásan, eset­leg gúnyosun az, ami újdonsült, frissen keletkezett. A nagy világ a családon kívüli világ, a nagy­világ pedig a világegyetem. A di­ákok szeretik a nagy szünetet, a hosszú tízpercet, de’még jobban a nagyszjinetét nyáron. Más a hideg konyha, amely fűtetlen. és más a hidegkonyha, ahol hideg ételeket készítenek. A vad ember indulatos, kegyetlen, a vadember civilizálatlan.' Vannak olyan esetek is. amikor nem könnyű eldönteni, hogy egy- beirjuk-e -az összetételt. Ilyen pl. a számos állat és a számosállat taz első azt jelenti.' hogy sok van együtt, a másik pedig az állattar­tás szava). A nagy templom nagy méretű: a nagytemplom pedig egy templomfajta. (Kecs­keméten is ez van, nem pedig „óregtemplom") Ugyanígy a nagy család nagy létszámú csa­lád. a ' nagycsalád pedig társa­dalomtudományi műszó. Még nehezebb eldönteni, mit jelent a csempe lap .és az ezüst esik külön- vagy egybeírva. A csempe lap sérült, törött lap, a csempelapot pedig a csempé- zéshez használják. Az ezüst esik csak a színre vonatkozik, egybe- írva ezüstből valót jelent. A szí­nes fém csak a szint emeli ki, egybeírva anyagnév. A svéd acél az ,eredetet jelenti, egybe-' írva egy ácélfajtal. . Egyéb példáinkat gondolkodva „megfejthetjük". Pl., leves körte . és leveskonzerv. Ez esetben a le- res-nek két jelentése van: a körte leves, vagyis bö levű, a konzerv levese mást jelent. A vajas kifli és a vajaskifli sém ugyanaz: az elsőt szétvágva vajjal kenték meg, a másodiknak a tésztájába tettek vajat, és úgy sütötték ki. Ugyanígy különbség van a kávés kanál és a kávéskanál, valamint a mustáros csésze és a mustáros- csésze között is. Az első jelentés mindig a valóságos (hogy azt ne mondjam: konkrét) helyzetre . utal: a kanál (lehet az levesmerő is) kávés a csészén mustárnyo­mok vannak, vagy rosszul mos­ták el. A kávéskanál és mustá- roscsésze kanál-, illetve csésze­fajta, függetlenül attól, hogy most kávés-e, vagy mustár van-e benne. Ugyanígy értetendő a süteményes tál és a süteményes­től is: az első süteménnyel telt, ■ avval megrakott, a másik tálfaj­ta, függetlenül attól, hogy most van-e rajta sütemény. Hasonló­képpen külön írjuk a likőrös cuk­rot, de egybe a likörösüveget. A kis betű a nagyhoz képest ki­csi, a kisbetű pedig betűfajta. Ilyen eseteket is figyelembe kell venni: mogyorófa pálca (a mogyorófáról vágták le) és mo- gyorófavesszö (a mogyorófa vesz- szeje. Miért van külön írva a műemlék kastély és egybe a mű- , emlékbizottság. Mert a kastély műemlék, a bizottság pedig a műemlékekkel foglalkozik. A hu­szár ezredes fegyverneme szerint huszár, rangja szerint ezredes. A huszárezred pedig a huszárok ez- rede. Ebből a három szóból pe­dig: hadifogoly, t^bor, parancs­nok — a helyesírási szabályok figyelembe vételével jelzős szer­kezetet és összetett szót is alkot­hatunk. A hadifogoly táborpa­rancsnokról akkor beszélünk, ha a parancsnok fogságba esett. A hadifogolytábor-parancsnok pe­dig a tábornak a parancsnoka. Sok egyéb esetet is mellőzve, még egv rejtvénynek is beillő példát is idézhetünk. Miért van egybeírva a férfihűség és külön a női hűség? Nem azért, mert esetleg a férfiak kapcsolata szorosabb a hűséghez, mint a nőké, hanem egyszerűen csak azért, mert a férfi főnév, a női • pedig -i képzős melléknév. (Ezek alapján érthető a férfiúi hűség és az asszonyhűség- írása is.) (Ugyanígy írjuk ezeket is: férfi­ruha, női ruha. Kiss István Proton-mikroszkóp Kijevi kutatók egy csoportja külön­leges — proton — mikroszkópot készí­tett. A vizsgált anyagok atomjainak rácsszerkezete a mikroszkóppal össze­kapcsolt képernyőn figyelhető meg. Sokoldalú alkalmazása előtt nyitva áll az út, az illetékes állami bizottság so- jozatgyártásra ajánlotta. Huszonöt év óta — amint ezt szerényen vallja a beszélgetés­kor — legfőbb feladatának tar­totta, hogy sokakhoz eljutassa a könyvet, az olvasnivalót. Amióta (régóta!) intézményve­zető, nagy bánatára, keveseb­bet lehet együtt az olvasók­kal. „De jó is a kölcsönzők­nek!” — így sóhajt fel. És hozzáteszi ehhez: .-.Az volt a szép: ismerni Kiss Margitot, Nagy Pali bácsit; és tudni ró­luk naponta, hogy mit olvas­tak, mit szeretnének tilvasni még!" Azt vallja, hogy a jó könifvláTbá nem lehet meg jó tömegkupcsolat nélkül; enélkül olyan lenne, mint a viz nélküli vázába tett virág; elhervadna, hamar elszürkülne, életelemét veszítené el. Mert nem elég vsak kinyitni az ajtót, és várni az olvasóra; nem, ez nagyon kevés! Martonosi Pál többszörösen ki­tünteted könyvtáros. A kiskun- halasi városi könyvtár vezetője. A miniszteri dicséret, a „Kiváló népművelő" és a „Szocialista kultúráért" kitüntetés után a na­pokban megkapta a megtisztelő Szabó .Ervin-emlékérmet is. Eb­ből az alkalomból — a megszo­kod udvariassági gesztuson túl — érdemes felmérni az ő több mint három évtizedes eddigi út­ját. amelyen mindvégig az álta­lános művelődést, a kultúra köz­kinccsé tételét tartotta szem előtl. A felszabadulás előtt .könyves- bolti eladó volt egy olyan üzlet­ben, ahol rendhagyó módon könyvkölcsönzés is folyt: alkalma nyílt hát későbbi szép hivatásá­val már ebben az előkészítő idő­szakban megismerkedni. Elérték, hogy ötszáz olvasójuk lett, s ez abban.az időben bizony nem ép­pen kis dolognak számított. Az­után, az -államosítások idején és utána jött az -úgynevezett hős korszak: társadalmi munkában vezette a szakszervezeti könyv­tárat. Micsoda izzó szavakat, át­forrósodott mondatokat ejt ki — az az egyébként halkszavú, sze­tt Jut idő néha a kölcsönzésre is. (Opauszky László felvételei) tt Munka közben az íróasztalnál, rény ember — amikor erre for­dul a beszéd! Százhal van kötet, negyven ol­vasó, szűk, kicsi helyiség. Ennyi volt az egész. A mai, gyönyö­rű-modern intézmény, a messze földön ismeri és elismert könyv­tár „csirája",', pici magja. Akkori olvasóinak a nevét említi szere­tettel; sorolja, kik hogyan, miért jártak az „intézménybe". 1950- ben a mai áruház helyén *— egy bolthelyiségben kaptak helyet: s végre a városi könyvtár nevet viselhették. Mennyire örültek ak­kor a húszezer forintos tanácsi támogatásnak! Az olvasók szá­ma hamar felugrott háromszáz­ra. Egy évre rá önálló épületbe költözhettek: ez újabb nagy elő­relépés volt. 1953-tól kezdődően már a járási könyvtári funkciót is ellátták. Hírük, tekintélyük szépen gyarapodott. Rövidre kell fognunk: ma. a szép új épületben hetvenezer kötet várja az olva­sókat, akiknek a száma hatezer­ötszáz! Csupán a központi könyv-, tárukban négyezer felnőtt olva­sójuk van! Tavaly egy esztendő alatt százötvenezer kötetet köl­csönöztek. Szeretne az ember felkiáltójelet tenni a mondat után. Álljon itt még egy beszé­des szám: egy esztendőre ' két­százezer forintot kapnak a ta­nácstól állománygyarapításra. □ □ □ Ebben a könyvtárbirodalom­ban ma már tizenkét személy te­vékenykedik: ennyien igyekeznek a mindig szívesen fogadott ol­vasók kedvében járni. Egy év óta — nagy örömükre — itt dol­gozik Fekete Dezső is a bib­liográfia szakembere és ennek a különös szép munkának valósá­gos megszállottja, öt már nem kell bemutatni ebben a megyé­ben különösebben. S itt szorgos­kodik özv. Horváth Istvánná, aki nemrégiben részesült átlagon felüli munkájáért a „Szocialista kultúráért" kitüntetésben, mint előtte Fekete Dezső is. Az intéz­ményt — egyetlen ilyen könyv­tár a megyében — kétszer is ki­tüntették már a kiváló címmel. Martonosi Pál fáradhatatlanul dolgozik; sokat tesz a város kul­turális életének felvirágoztatásá­ért. Megyei könyvtári szak­felügyelő jelenleg, s tizenkét év óta titkára a TIT városi szerve­zetének. Az ő jó munkáját is mutatja, hogy Halason egyetlen esztendő alatt háromszázhatvan ismeretterjesztő előadás hangzott el. Egyik szerkesztője a „Megyei Könyvtáros" című kiadványnak, a Népfront elnökségének, s a vá­rosi művelődési bizottságnak a tagja. A sokféle elfoglaltság mel­lett azért jut ideje még különbö­ző lapokba, folyóiratokba cikke­ket is írni egyszer-egyszer. □ □ □ A kiskunhalasi járásban hu­szonegy községi és ötven letéti könyvtár működik irányításuk­kal. Igyekeznek támogatni a fa­lusi könyvellátásban ténykedők szép munkáját. A üzemi könyv­tárakat is segítik. Szerződést kö­töttek az állami gazdasággal a szakirodalom terjesztésére. A tsz- szövetséggel is felvették a kap­csolatot annak érdekében, hogy szélesebb körben tudják elter­jeszteni a mezőgazdasági köny­veket. Amikor Martonosi Pál igazga­tóval beszélgettünk a munkájá­ról, ezt mondta: — Szeretném, ha minden községi tanács való­ban magáénak érezné a könyv­tárat: erkölcsileg, anyagilag egy­aránt támogatná is azt. Azt kérdeztük tőle, mi lenne a legnagyobb kívánsága? Ezt vála­szolta : — Legyen Halason külön gyermekkönyvtár. Példának arra, hogy a munká­ját másutt is, távol a várostól is elismerik, idézünk az Írószövet­ség titkárának, Fábián Zoltán­nak a leveléből: „Szép és maradandó munka a Tiéd: s a szerénység, egyszerű­ség, amellyel végzed, külön elis­merésre méltó." Kiskunhalas város mostanában sok életrevaló kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet, ami a közművelődés gazdagítását cél­zó igyekezetüket illeti. Nos, eh­hez az örvendetes gazdagodáshoz a kétszeresen kiváló könyvtár ki­tüntetett igazgatója is — nagy­mértékben — hozzájárul. Méltán illeti meg őt a gratu­láció és az elismerő szó. ­Varga Mihály tt Nem olyan régen éles vi­tákban megkísérelték a kultúra és korszerűség új megfogalma­zását nyújtani. Volt olyan állás­pont — például Snow angol iró képviselte ezt —, mely szerint két egymástól elszakítható kul­turális terület van: az egyik a humán, a másik a technikai kul­túráé. S ez utóbbi egyre inkább az érdeklődés homlokterébe ke­rül. Más álláspontok viszont ép­pen azt mutatták ki: a techni­kával semmire sem megy az em­ber olyankor, amikor életének döntő fordulatairól keH határoz­nia. Max Frisch svájci író Homo Faber című regénye azt bizonyítja, hogy az elektrotech­nikai szakember a döntő élet­kérdésekben felkészületlennek mutatkozik, s ezért képtelen el­viselni a legegyszerűbb megráz­kódtatásokat is. A vita termé­szetesen nem lézárt. Az az érzésem, hogy van egy bizonyos szint, ahol a vita már értelmetlen. Emlékeztetem az ol­vasót arra. hogy nem olyan ré­gen a televízióban több Nobel- díjas tudós is megszólalt. Aki akár Wigner Jenő, akár pedig Szent-Györgyi Albert szavait hallgatta, a két kultúra dilem­máját mindenképpen áldilemmá­nak kellett tekintenie. Mién? Mert Wigner Jenő, aki az első atomreaktor megteremtésének részese volt, tiltakozott az ellen, hogy a tudományt, a fizika és kémia fejlődését Newtontól, il­letve Daltontól datálják. Éppen arra hivatkozott, hogy a nagy klasszikus filozófusok, Platon es Arisztotelész sok tekintetben több indítékot adtak a modern tudományos gondolkodás számá­ra, mint a legkiválóbb újkoriak. Továbbá azt fejtette ki, hogy valószínűleg azért szokták New­tontól, illetve DaltontóT számí­tani a természettudomány úgy­nevezett kezdetét, mert azóta használják fel gyakorlatilag is a tudományt. Hasonlóképpen Szenl-Gvörgyi Albert számára is elválaszthatat­lan a természettudományos kuta­tás fejlődése és az a munka, amit egykor Szegeden egyetemi tanár­ként pl. a színjátszás vagy a sza­badtéri játékok terén jiezdemé- nyezett. Levonhatjuk tehát a kö­vetkeztetést: az igazán magas tu­dományos szint számára nem le­het kérdéses a kultúra egysége, nem lehet kérdéses az, hogy a mű. vészeti fejlődés összefügg a tudo­mányos fejlődéssel és semmiféle szembenállás nem létezik úgyne­vezett klasszikus és úgynevezett modern kultúra között. • A KORSZERŰ KULTÚRA fogalmán belül csak azok gondo­latvilágában jöhet léire egymást kizáró ellentmondás a kultúra kü­lönböző területei között, akik a kultúrát és a tudást a közvetlen hasznosíthatósággal azonosítják. Nyilványaló, hogy például egy sokoldalú és amatőr zenei isme­ret, vagy egy sokoldalú történeti ismeret közvetlenül nem váltható át semmiféle pénznemre és köz­vetlen alkalmazhatósága egyálta­lán nem -evidens. Azonban a kul­túra mindig azt jelentette, hogy az ember olyan dolgokkal is fog­lalkozik. melyeknek értékesítése a közeljövőben nem lehetséges. Foglalkozik tehát azzaj is, ami a napi szükségletekből fakad, de folytat olyan megismerő vagy más ,akfiv tevékenységet, mely­nek látszólag nincs megtérülése. Nem térül mgg például az, ha valaki megtanul a maga élveze­tére zongorázni; ha átnéz egy értékes képzőművészeti albumoi, — mindez csak akkor válik szá­mára fontossá, ha egy adott élet­Egyedül az USA-ban 1974-ig 2.8 millió tonna DDT-t használ­tak fel. illetve fognak felhasznál­ni alkalmazása óta. Legtöbbet 1963-ban forgalmaztak belőle. Et­től kezdve a termelés —' nem kis mértékben a büntető szankciók hatására — csökkent. Mivel a DDT zsírokban jól. vízben pedig alig oldódik, a növényekben és állatokban felhalmozódik. Lebon- tódásának felezési ideje 20 év, vagy még ennél is több. Az USA mezőgazdasági művelés alatt álló talajának minden köbméterében 0.186 g DDT-t találtak. Mivel e méreganyag jelentős részét repü­lőgépről permetezték szét, jelen­tős mennyiség került az atmosz­férába is. A levegő DDT-tartalma 1 és 100 milliomod g köbméte­helyzetben az az intelligenciafi­nomodás, mely a művészettel va­ló kapcsolatból született, érzé. kénnyé teszi differenciálásra. Látszólag jelentéktelen árnyala­tokat is meg tud különböztetni egymástól emberi, munkatársi vi­szonylatokban is. Nagyon „korszerűtlenül” hang­zik mindez, pedig a kulturált em­bert minden időben az jellemez­te, hogy olyan dolgok felé is ér­deklődéssel fordult, melyek' köz­vetlenül nem az ő „profiljába" vágtak vagy kívül estek munka­körén. Nemcsak saját feladatait akarta tehát megismerni, hanem a világot' is. Vagyis a kulturált ember azonos a valóság iránt ér­deklődő emberrel. A korszerűsé­get tehát nem az jelenti, hogy valamiféle hasznossági elv, utili- tariszlikus szemlélet alapján vá­logatunk a megismerés különböző területei között. Egyre inkább be­bizonyosodik. hogy az elavultnak, a klasszikusnak „becsmérelt” is­meretek minden szempontból szükségesek a ma embere szá­mára tt Mégis, mi az a plusz, ami a korszerű kultúrafelfogást jellem­zi? A legfontosabb e téren az, hogy egyáltalán nem ismer le­szűkítést. tehát nem ismer olyan műveltséganyagot, amelyet — a műveltség más területeitől elszi­getelten — mértéknek jelenthetne ki. Volt időszak, midőn a klasszi­kus nyelvek ismerete ilyen kizá­rólagos mértéket jelentett, s ha ezzel valaki rendelkezett, akkor el lehetett tekinteni például a legelemibb egészségügyi, bioló­giai ismeretektől Ma ez a kör nagymértékben bővült. Tehát nem lehet művelt embernek tekinteni azt. aki például nagy nyelvtudás­sal rendelkezik, de fogalma sincs például az elektromos berende­zésekkel kapcsolatos szükséges elővigyázatosságról. Vagyis a mű­veltség köre a modern időkben rendkívül kitágult. Ezért ygp szük­ség egyre erőteljesebb és dinami­kusabb közmüvelödésves-, Ezért lehetetlen még a műveltség szem­pontjából is a tokba bújt ember figurája, s ezért lehet a korszerű műveltséget a múlthoz viszonyít­va sokoldalúbb műveltségnek te­kinteni. A fentebb leírlak egyszerűen az élet követelményei. Űj fogal­mak százai rohanják meg az em­bereket. s ezek között a fogal­mak között — mint amilyen pél­dául az urbanizálódás. az ökoló­gia. a sugárveszély stb. — az em­bereknek tájékozódniuk kell. S ezzel már ki is mondtuk: a kor­szerű műveltség nem más. mint a . mai világban, a mai életben való tájékozódás előfeltétele és képessége. S a művelt emberre is vonatkozik a régi latin mondás: docendo discimus. vagyis tanítva tanulunk. S éz azt jelenti, hogy a művelt ember önkénvtelenül is, beszélgetés közben, embertársai­val való érintkezés közben ter­jeszti a műveltséget, vagyis ter­jeszti a valóságban való orientá­ció (eligazodás) feltételét. Rövi­den így is kifejezhetnénk: ma- gábanvaló műveltség nincs. tt A művelt ember az. aki mű­vel. Műveli önmagát és művel másokat. Ezért fontos kérdés nap­jainkban a műveltség korszerű­sége és ezért’ fontos tudatosítani azt: akárhol kezdjük is el az is­meretek megszerzését, ha mélyen és sokoldalúan akarunk valamit megismerni, akkor ismereteink szükségképpen átnyúlnak más te­rületekre. Minden tudás útja vé­gül is. amennyiben igazi tudás, az általános műveltséghez, a kultúra egységéhez vezet. H. I. renként. Az esővíz nem ritkán több mint 100 millió DDT-ré- szecskét tartalmaz. A sarkvidék területén az olvadó jég vizének különösen nagy a DDT-tartalma. A tengervízben is van DDT, kb. 100 m mélységig, változó mennyi­ségben. de ez sem'jelentéktelen. Ha mindezzel egybevetjük azt, hogy mennyit vesz fel ebből a bioszféra, kiderül, hogy a nö-. vény- és állatvilág 10 millió kg DDT-t raktároz. Ez a termelt mennyiséghez viszonyítva ugyan nem sok. de az emberi szervezet­re gyakorolt hatását tekintve nem megnyugtató. Ha évtizedünk kö­zepéig a DDT - használata világ­szerte leáll, akkőr a Föld kb. 2000-ben gyakorlatilag várhatóan ismét DDT-mentes lesz. ÚJ ÉVAD, ÚJ ARCOK Hídvégi Miklós A fiatal művész neve sokaknak ismerős. Több ok­ból. Édesapja, Hídvégi Lajos, kedvelt táncoskomi1- kus volt hajdanán Kecskeméten, s nagy sikereket ért el á hirös városban a mama, Rákos Kató is. Miklós, a Katona József Színház társulatának egyik új tagja, a középfokú iskolák országos vers- és prózamondó versenyének kecskeméti döntőjén har­madik lett. Az ifjú táncoskomikus a nyáron a Bács-Kiskun megyei .ifjúsági táborokban turnézott. Bármennyire is sablonnak tűnik, meg kell kér­deznem, hogy a szülök foglalkozása mennyiben be­folyásolta pályaválasztását. — Laci bátyámmal szinte óvodáskorom óta szí­nésznek készültem. Ö végül számítógépekkel foglal­kozó mérnök lett, magam, is szereztem elektromű­szerész képesítést. A szakközépiskola után a Déryné Színházhoz ke­rültem és ott mindjárt főszerepet kaptam. Hálás vagyok a társulatnak. Megszoktam a színházi lég­kört, felkészülve jelentkezhettem másodszor n fő­iskolára. A Vámos Luszló-féle musical-osztályban öt szubrett volt és egyetlen táncoskomikus. Ren­geteget foglalkoztattak. — Látta-e édesapját játszani? — Természetesen, sokat jártam színházba. Meg­tanultam apámtól, hogy az operettekben is embe­rek szerepelnek, ott is vannak valóságos helyzetek. — Gyakran megkérdőjelezik szerepkörének kor­szerűségét? Véleménye szerint miként tud hozzá­járulni a táncoskomikus a színházművészet meg­újulásához? — Latabár Kálmán a példaképem. Mindent tu­dott, egyéniség volt. Gegjeiből sokan eléldegéltek, noha nekik nem állt olyan jól. Természetesen én sem csinálhatom azt — nem is tudnám —, amit Kálmán bácsi. A kollégák segítségével bizonyára sikerül nekem is valami újai hozni, egy pillanatra sem felejtve, hogy a színház alfája és ómegája min­dig a játék volt. . — Kecskeméten nincs tánckar; hol tanul? — A hétfői szabad napomat mindig a továbbkép­(Tólh Sándor felvétele) zésre, a karbantartásra fordítom. Reggel nyolc óra­kor vár volt főiskolai énektanárom, Fábry Edit. Délután négy órát foglalkozik velem Bogár Richárd. — Mikor láthatjuk? — Illyés—Simon—Rónai Tűvé-tevök című müvé­ben kaptam hálás szerepet. Október végén lesz a premier. H. N. Meddig lesz még DDT a bioszférában? \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents