Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-03 / 205. szám
4 0 PETŐFI NÉPE 0 1974. szeptember 3. Ahol zajlik az élet — Hány bizalmit javasoljak? Hármat, négyet? Mert találunk — ajánlja segítőkészen Király Lajos, a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi üzemének csúcstitkára. Miután közlöm, hogy örömmel veszem, ha csak egy pártcsoport bizalmijával is alkalmam nyílik egy kis eszmecserére. Király elvtárs hirtelen mintha meggondolta volna magát, mert így szól: — Tudja mit,, inkább összehozom mondjuk a hármas alapszervezet valamelyik, gyorsan elérhető vezetőségi tagjával. Hadd javasoljon ő. Elvégre alapszervezeti hatáskör... Néhány perccel később Horváth Judittal, a III-as pártszervezel gazdasági felelősével a termelőmunka kopácsoló zajától hangos udvaron a tmk-műhely felé haladunk. A pártvezetőség rokonszenves, fiatal tagja a műhelyből nyíló kis irodahelyiségbe kalauzol, aztán térül-fordul, s máris két fiatalember társaságában jön vissza. Egyikük fekete, hullámos hajú, fekete szemű, s inkább szikár. ö Kosik József, a tmk csoportvezetője. Társa Véninger Gyula, szakmája szerint marós. Külsőre épp az ellentéte Kosik Józsefnek: szőke, kékszemű és zömök. — Mi a! véleményünk a saját pártcsoportunkról? — ismétli meg kérdésemet Véninger elvtárs, miközben látni rajta, hogy már a válaszra összpontosít. És így kezdi: — Két éve, amikor megtörtént nálunk a decentralizálás és három pártszervezet jött létre, ml ütőképes alapszervezetet akartunk, és ez sikerült. Mindkettőnket akkor választották meg bizalmivá. A vezetőségtől minden segítséget megkapunk. Elértük, hogy a bérezésekbe, jutalmazásokba beleszólásunk van, a műhelyben kialakult a négyszög... Egyébként az én pártcsoportom nyolctagú — Az enyémhez hatan tartoznak most — veszi át a szót Kosik József. — Két elvtársunk ugyanis nemrégiben a kialakuló új nagyüzemhez került, ahová kellenek a káderek. Egy ilyen kis kollektívában, mint a pártcsoport, bátran, őszintén, nyíltan felvetnek mindent. Kényes kérdést nem ismerünk, és nincs gátlás sem amiatt, hogy valakinek éppen nem kenyere az ékesszólás. Ahogyan érzi, látja, úgy beszél mindenki. Köntörfalazás nélkül, velősen. És van öntevékenység. — így igaz, és a mi csoportjaink a legaktívabbak — helyesel Véninger Gyula, aztán meg is indokolja, hogy miért. — Mi, itt, a tmk-ban dolgozók többet látunk, hallunk, mint mondjuk a C üzembeliek. Hiszen nekünk az egész üzemben akad dolgunk és mindent elmondanak. Ott volt például a bérfeszültség az E és C üzem között. A C-ből mindenki az E-be akart menni, mert ott magasabb béreket állapítottak meg. Határozottan rossz volt a hangulat. Persze, hogy pártcsoportunk jelezte ezt a vezetőségnek és taggyűlésen is téma lett. Szerencsére az igazgatónk és főkönyvelőnk is a mi alapszervezetünkhöz tartozik. Még így is időbe telt, mire orvoslást nyert az ügy. A pártcsoportok ténykedésének mechanizmusára, belső életére terelve a szót, azt tudakolom, mit értettek azon, hogy a pártvezetőség minden segítséget megad; tartanak-e csoportmegbeszéléseket és milyen rendszerességgel; s jutott-e a csoporthoz tartozó minden elvtársnak pártmegbízatás? És mintegy igazolva azt, hogy ahol zajlik az élet, ott van is miről beszélni, a két pártbizalmi egymást váltva magyarázza: A III-as alapszervezetben havonta rendszeresek a pártcsoport- bizalmi értekezletek, előadójuk Péter Imre, a párttitkár. Ugyanilyen rendszerességgel történnek a csoportmegbeszélések, amelyeken általában sok' minden felvetődik. — A szó elszáll, az írás megmarad alapon a csoportülésről egy kis feljegyzést készítünk. Mert sokszor tíz—tizenötféle téma is elhangzik, igencsak mindenkinek van véleménye, tapasztalata. Amit megtudunk, megoldjuk a csoportban, ami viszont meghaladja a hatáskörünket, azt megbeszéljük a párttitkárral, s igyekszünk megoldani az alapszervezet erejével. Egyébként mi úgy határoztunk, hogy a taggyűlésről csak betegség miatt lehet hiányozni, és ezt rendszerint az igazgatónk épp úgy betartja, mint a nyugdíjas Takács bácsi, aki a messzi tanyáról is eljön. 0 különben a városi pártbizottság engedélyével tartozik a mi alap- szervezetünkhöz — sorolja Véninger Gyula, akitől társa hirtelen megkérdezi: — Te, Gyula, megcsináltad már az értékelést? — Meg — hangzik a tömör válasz. Aztán egy-kettőre megtudom, hogy már a beszámoló taggyűlés előkészületeként a pártcsoportok hozzáláttak a múlt év szeptemberétől ez év augusztusáig terjedő időszak áttekintéséhez, a pártmegbízatások teljesítésének személy szerinti értékeléséhez. Közben Kosik József kimegy az irodából, s néhány másodperc múlva két papírlapot tesz elém- — Az én csoportom értékelése... Géppel írott, nem egészen két oldal. Ahány név, annyiszor öthat sornyi vélemény. Elismerések és egy-egy kritikai megjegyzés is. De ez utóbbiakból is inkább biztatás, lelkesítésféle érződik. És mindegyik jellemzés alapján szinte magam elé tudom képzelni azokat az elvtársakat, akikről szól. Miközben visszaadom Kosik elvtársnak az értékelést, erre gondolok: a pártcsoportbizal- mi, mint első számú káderes. A csoport tagjainak véleményezésében külön is feltűnt a ESZMECSERE A MUNKAHELYI DEMOKRÁCIÁRÓL Érdemi vélemény és a tájékozottság 0 — „Kényes kérdést nem ismerünk...” — mondja Kosik József. (Opauszky László felvételei) marxista—leninista középiskola gyakori említése. Vagy úgy, hogy az ■ illető már elvégezte, vagy — mint Oláh János és Lévai József nevénél —, hogy az idén kezdi meg a tanulást a párt középiskolán. Nem is állhatom meg kérdezés nélkül: — Ekkora az érdeklődés a marxista—leninista . középiskola iránt? — S a két bizalmi szinte egyszerre feleli: Csoportülésen megállapodtak, hogy valamennyien elvégzik, és az csak természetes, hogy ehhez tartják magukat.' Kosik és Véninger elvtárs például tavaly végezte el jó eredménnyel. S a két pártcsoportban talán ha hárman maradnak még, akik a jövő pártoktatási évadban Körűinek sorra. — Tiszteletre méltó eredmény! — állapítom meg elismerőn, mire Kosik József "így szól: — Szerintem, tőlünk joggal elvárható követelmény ez, mert vajon tisztánlátás nélkül lehet-e helyesen politizálni?... — Nehéz megbízatás a pártbizalmié? — kérdezem végül. Kosik elvtárs pedig rávágja: — Nem könnyű, ha az ember jól akarja csinálni. Főleg az idő, azzal nehéz gazdálkodni. Mint most is, vár a gép. .■. — s felmutatja a bal kezében szorongatott szerszámkulcsot. Perny Irén nem puszta szóbeszéd témájaként „tudunk” róla. Ilyenkor formálisan véleményt kértek, valójában senki nem tudja miről tárgyaltak, s mi volt vele cél. Kellő, tájékozottság nélkül nincs érdemi vélemény. érdemi vélemény -nélkül üres jelszóvá silányul a munkahelyi demokrácia. gyakorlati érvpárbajra minden ügyben mód nyílna és feltétlenül szükség lenne. Arról azonban igen, hogy a felmerülő kérdésekre alapos, meggyőző választ kell adni. A tájékoztatásnak ugyanis nem a formája, hanem a tartalma a döntő. Itt rejlik a buktatók egyike. A vezetők tekintélyes csoportjának esze ágában sincs elhallgatni a dolgozók előtt, mi sikerült, mi nem. Imelyek az eredmények. illetve a feladatok. Sőt! Olyan bőségben nyújtják mindezt, hogy a dolgozók számára áttekinthetetlenné válik a térkép; nem igazodnak el a teendők sűrűjében. Holott Informálták őket! Igen ám, csak éppen az hiányzott. hogy az információk tömegéből kiválasszák számukra azokat, amelyek saját tevékenységükhöz kapcsolódnak, ezáltal világosak és közérthetőek. Tagadhatatlanul ebben, a tájékoztatásban a legelmaradottabb ma még az üzemi, .munkahelyi demokrácia szervézéte. Lökésszerű: s nem folyamatos az információk körforgása, hol megáll, hol nekilendül. Van. ahol szándékosan gyűjtögetik a tényeket, hogy „mondjunk valamit” a soronlevő tanácskozáson. Akadnak, akik úgy hiszik, bevégezték dolgukat az információk elhadarásával, s nem kíváncsiak azok hullámverésére. A félreértések és félremagyarázások seregét szükséges eloszlatni ahhoz, hogy az információk áramlása előtt tisztultabb legyen a terep. M. O. 0 Véninger Gyula: „A vezetőségtől minden segítséget megkapunk3 OLVASÓINKÉ A Válaszol az illetékes Gázhálózatba kapcsolják a régi IKV-lakásokat Lapunk augusztus 9-i számának Olvasóinké a szó rovatában jelentettük meg a Kecskeméten lakó Bernúth János panaszát, Régi lakásukban gázra várva... címmel. Olvasónk húsz család nevében tette szóvá, hogy a Hunyadiváros 48. szám alatt levő, s az Ingatlankezelő vállalathoz tartozó régi lakájokba még a többszöri kérés ellenére sem hajlandók bevezetni a gázt, jóllehet a környéken épült újabb lakóházak mindegyikét korszerűsítették már ily módon. E sorokra levélben válaszolt a Kecskeméti Ingatlankező Vállalat igazgatója, Csibrány Pál. Mint írta, a lakók hasonló tartalmú levelét július 12-én kapták meg, s nem sokkal később megvizsgálták a kérést is, amit jogosnak találtak. Ezt követően vették fel a kapcsolatot a DÉGÁZ kecskeméti kirendeltségével, amely szerződésben vállalta, hogy az említett lakásokat legkésőbb ez év december 31-ig bekapcsolják a gázhálózatba. Minderről írásban is értesítették az érdekelteket, augusztus elején. AHOL GOND A HÍZÖÉRTÉKESlTÉS Kovács Péter, Foktő, Lenin u. 96. szám alatti lakos a helyi sertéstenyésztők nevében panaszolja, hogy a megyei állatforgalmi vállalat túlságosan ritkán vásárolja fel a szerződés alapján meghizlalt állatokat. Ilyen alkalomra legutóbb hónapokkal ezelőtt került sor. Azóta pedig nagyon sok takarmányt megettek a sertések, és kövérebbekké is váltak. A problémát éppen ez utóbbi tény okozza, ugyanis ha a súlyuk meghaladja az előírt kilogrammot, a tervezettnél lényegesen alacsonyabb árat számolnak értük az átvevők. Mindez pedig egyáltalán nem ösztönzi, a foktői állattartókat, akik joggal elvárják, hogy a vállalat tartsa tiszteletben a szerződésben vállalt kötelezettségeit, és tegyen maradéktalanul eleget a felvásárlással kapcsolatos feladatának! „Szívesen segítünk.. Figyelemre méltó visszhangot váltott ki az olvasók körében a lap július 24-i számában megjelent Várjuk a kezdést című írás, amely az átadás előtt álló megyei művelődési központ tervezett programját, munkáját körvonalazta. Sokan — kik személyesen jártak szerkesztőségünkben — kifejezték meggyőződésüket, hogy az elképzelések valóra váltása, a lakosság differenciált kulturális igényeinek maradéktalan kielégítését eredményezi. Mások kiegészítő javaslatokat tettek a még tartalmasabb, változatosabb ismeretterjesztő és művészeti, tevékenységre. Zubor Judit a kecskeméti fiatalok nevében ragadott tollat. írása szerint a KISZ-eseket élénken foglalkoztatja a modern épület környékének kialakítása is. Általános a vélemény: az intézmény rendeltetéséhez méltóan szép, hangulatos parkot, zöld területet. kell létrehozni. „E munkák elvégzéséhez mi is felajánljuk társadalmi segítségünket, és reméljük, számítanak is ránk a/ illetékesek!” — írja levelezőnk. • SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Egy máriavárosi vásárló” jelige, Kecskemét: A levelében foglaltakat felkérésünkre a helyszínen, vagyis a MEZÖTERMÉK Vállalat 58-as számú, a Hét vezér utcában levő boltjában vizsgálták ki a városi tanács vb kereskedelmi csoportjának szakemberei. Egyebek között megállapították, jogosnak minősíthető olvasónk panasza, miszerint az üzletben árusított különféle gyümölcs, valamint zöldségfélék árait eléggé ritkán tüntetik fel, így az ott vásárlók csak esetenként ellenőrizhetik a fizetendő összeg helyességét. A tanácsiak hasonló állapotot találtak, s bár ez is feltételezi a vevő megkárosítását, tekintettel voltak az érkezésükét megelőző áruátvételre, az azt követő raktári munkára, illetve a közben sem szünetelő kiszolgálásra, emiatt nem kezdeményeztek szabálysértési eljárást. Figyelmeztettek azonban arra, hogy a forgalmazott termékek egységárairól mindig tájékoztatni keli — kifüggesztett jegyzék segítségével, vagy egyéb 'módon — a vevőt. Miiidennck elmulasztása — ami óhatatlanul az eladott áru értékének véletlenül, vagy tudatosan történő téves kiszámításához vezethet — alakul szolgál az egység dolgozóinak felelősségre vonásához. Szűcs Ferenc, Nagybaracska: A mohácsi járási és városi földhivataltól kapott tájékoztatás szerint 'azon felesége tulajdonát képező, s a Dunafalva község területén fekvő több mint 1400 négyszögölnyi erdőterülete a törvényes megváltási ösz- szeg ellenében került állami ‘tulajdonba. „Példányonkénti vásárló. Bp.f XII.” Elnézésüket kérjük, de előző levelük nem került hozzánk. Ezúton válaszolunk kérdésükre. A lapunkban közölt Lépcső az alagsorba c. regény szerzője Papp Zoltán, a Szegeden megjelenő Csongrád i .egyei Hírlap munkatársa. Címe: Szeged. Sajtóház. örülünk, hogy Budapest *n is olvas- ság lapunkat és üdvözletünket küldjük szerkesztőségünk nevében. ~ összeállította: Veikéi Árpád Megtisztuló szennyvizek A vizek védelme világszerte a legfontosabb teendők közé tartozik. Víz nélkül nincs élet, s a szennyezett víz számtalan ismert — és még ismeretlen — veszélyt rejt. Az iparban a legtöbb szennyvizet a cellulóz-, a papír-, a farostlemez-, a cukoriparfitermeli ki. A cellulózgyártás szulfitlúgos, rostos szennyvize kitűnő táptalaja az úgynevezett vízgombásodásnak. Ez a szennyvízgomba néhol hosszú kilométereken át „kivirágzik” a víz felületén, s a vízkivételi művek szerkezetére tapadva súlyos üzemzavarokat okoz. Szovjet szakemberek a képen látható módon oldották meg a hatalmas irkutszki cellulózkombinát szennyvizének tisztítását. Ülepítő medencében leválasztják az elfolyó vizek lebegő szennyezéseit, túlfolyatással pedig „levegőztetik”, oxigénnel dúsítják a vizet, hogy a kártékony anyagok természetes lebomlását minél jobban siettessék. Gondot fordítanak a habosodást előidéző alko.tók lebontására is. Az ipari szennyvizet csak ezután engedik a Baj- kál-tóba. KÖNYVESPOLC Megporzás mézelő méhekkel Az aprómagtermesztés és a gyümölcstermesztés nélkülözhetetlen, ingyen munkásadnak nevezhetnénk — joggal — a virágport átvivő rovarokat. Közülük is kiemelkedő jelentőségű a mézelő méh; nemcsak több irányú hasznosságával, hanem mert nagy számban a megporzandó növényhez szállítható. Munkájának jelentősége a vegyszeres növényvédelem és gyomirtás terjedésével egyre nő. A mézelő méhek ilyen irányú munkája, sajnbs, nincs kellőiképpen kihasználva, pedig a méhek közvetett haszna — a termelés- növekedés révén —, esetleg sokszorosan felülmúlhatja közvetlen termelésiünk értékét. Ettől a többlettermelési értéktől esnek el azok az üzemek, amelyek idegenkednek a méhészetek igénybevételétől. A közismerten gazdaságos aprómag- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemek szakemberei számára igen hasz-: nos ismeretanyagot közöl a könyv, amelyben a szerzők az ide vonatkozó nemzetközi szak- irodalom és főként saját, hosszú évek kutatásai alapján szerzett tapasztalataikat foglalják össze. Ismertetik a viráglátogató rovarokat, a rovarporozta növényeket, a mézelő méh megporzó tevékenysége kihasználásának legcélszerűbb módszereit, majd a megporzás és a növényvédelem ösz- szehangolásáról tájékoztatják az olvasót. Látatlanban ítélkezni felelőtlenség — s igaz a szólás, mert miként lehetne véleményem arról, amit nem ismerek? Az üzemi. munkahelyi demokrácia egyik nagy gyengéje ma még, hogy sok esetben olyasmiről kellene nyilatkozni, amiről nincsenek összefüggő információk, csupán töredékes értesülések, vagy azok - sem. haÁttekinthetetlen térkép Furcsa termelési értekezleten vettem részt a közelmúltban. Az üzem dolgozóinak megbeszélésére eljött a gyár főtechnológusa, s egy anyagelőkészítő, keverő berendezés mellé állva tartotta meg „beszámolóját”. Ebben az egységben ugyanis régóta baj yan a feldolgozásra kerülő anyag minőségével; a félkészáru-termelés tetemes része emiatt selejt. A munkások. a művezetők azt ismételgették; rossz a technológiai előírás, s már több értekezleten elmondták ezt. A főtechnológus a demokratikus módon gyakorolt bírálatokra frappánsan válaszolt. Odaállt a berendezéshez, s háromnegyed óra alatt bebizonyította, az apró figyelmetlenségek, lazaságok miként vezetnek a bajhoz. Az általa készített anyag kifogástalan volt. Szó sincs arról, mintha hasonló Az egészt is, a részt is elért eredmények forrásai, a gondok felszámolásának lehetőségei. A számzuhatag. mely hol tonnákban. forintokban, hol százalékokban sorolja a termelési, ki- szállítási terv teljesítését, az értékesítés alakulását, nem információ. Ebben a formában legalább is nem az. Pedig a termelési értekezleteken elhangzó beszámolók többsége — sajnos, ezzel van telegyömöszölve. Talán azért, mert a termelési értekezleteket előkészítő műszaki konferenciák sem sokkal különbek. Félreértik a tájékoztatás szerepét, fontosságát azok. akik azt hangoztatják; az embereket legközvetlenebb környezetük dolgai érdeklik csupán. Az egészséges arányok meglelése. ahogy másban, úgy a tájékoztatásban szín-, térj alapvető követelmény. Igenis, nagy szükség van a gyér, a vállalat egész helyzetét megvilágító tömör, célokat és feladatokat összevető információkra. S ebbe beleágyazva bonthatók ki a részletek, az adott munkahelyen Állandó körforgás Folytatva az előbbi gondolatmenetet: nemcsak arról szükséges információt, adni, amiben az. érintettek dönthetnek. Az információ rigénye ennél jóval tógabb. Más az információk köre és áramlása egy nagyvállalat gyáregységeiben, amelyek ráadásul az ország különböző részein találhatók, s ettől egészen különböző a néhány száz főt foglalkoztató, egy telephelyű gyárnál. A tájékoztatónak vannak sémái, modelljei — például az úgynevezett visz- szacsatolásra. azaz az információk gyakorolta hatás tapasztalatainak összegyűjtésére-, de ezek csak iránytűül szolgálhatnak. A tényleges, az élő formákat helyben lehet kialakítani.
