Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-03 / 205. szám

1974. szeptember 3. 0 PETŐFI ÍÍÉPE 0 5

ÉVFORDULÓK ELŐESTÉJE

Sajtó a szabadság hajnalán

Részlet egy készülő tanulmányból

Amikor a háború nagy vihara elmúlt, a szervezkedő élet követelte, a lakosság tájékoztatását, mozgósítását. A postaforgalom mar november végén megindulj a bajai járás területén. Egyelőre régi postabélyegekkel a jegyzői hivatalban lehetett a leveleket feladni. A posta újságokat is hozott. melyek aztán a kevés példányszám miatt kézről kézre jártak. Csávoly községben már november 22-én „dobolják”, felszólítják a lakosságot, hogy „akik újsághoz jutnak, elolvasás után adják oda másnál^ átolvasára.”

Lassan a megyei hírlapírás is új erőre kap. Elsőnek a Bajai Hírlap jelent meg 1945. február

24-én. Ezt követte a Bácskai Hírek (Jánoshalma. 1945. július 6.), majd a Bácskai Kis Újság (Baja, '1946. március 23.) és a Bajai Kis Újság (1946. június 29.)

Közülük a Bajai Hírlap megszületésének körülményeit viszonylag jól nyomon tudjuk követni. A nyomdák kivételével szinte minden kellék hiányzott a lap megindításához. Voltak ugyan szakemberek, de ezek politikai beállítottságuk miatt csak a végső szükség esetén — s ez a kényszerítő erő Jelen volt — jöhettek számításba. A demokratikus pártok valamennyien szükségesnek tartották a helyi lap megindítását. Remélték, hogy pártpolitikai céljaikra is felhasználhatják. A Nemzeti Bizottság még megalakulásának első napjaiban elhatározta: „Baján újságot fog megjelentetni, mégpedig a Nemzeti Bizottság által kijelölt szerkesztő bizottság vezetése mellett, egy felelős szerkesztővel." Sajtóbizottságot alakítottak és a münka megindításához megkérték a szovjet parancsnokságot, hogy bocsássa rendelkezésükre a „Corvina" nyomdát. Döntöttek a „megindítandó magyar nyelvű” újság főszerkesztőjének személyéről is. Az egyik bizottsági tag indítványát elfogadva a főszerkesztő a felszabadulás előtti helyi liberális színezetű (a nyilasok uralomra kerülése után erősen jobbratoló- dó) lap vezetője lett. A szerkesztő és a nyomdatulajdonos vállalta a lapkiadás anyagi terheit Is.

,, .Amíg az . újságkiadáshoz szükséges engedély megérkezik — határozott a NB — ők vállalnak érte felelősséget. Terveik szerint a lap hetenként háromszor fog megjelenni; az induláskor esetenként

2 oldallal. Számonként ezer példány kerül árusításra. Az ára darabonként 30 fillér lesz.

Az első példányok 1945. február 24-én hagyták el a nyomdát. A lap célját „Az olvasóhoz" című írás fogalmazta meg: „Hosszú szünet után Baja város közönsége ismét helyi lapot vehet a kezébe... A Bajai Hírlap is az öt politikai párt hivatalos napilapjaként jelenik meg... azt szeretnénk. ha a város közönsége is velünk tartana az újjáépítés munkájában ... a demokrácia jegyében fogantatott ez az újság, a demokrácia jelenti a jövőnket.”

A lap anyagának összeállítását, hangvételét, valamint a még zajló háborús események kommentálását illetően már az első hetekben nézeteltérések mutatkoztak. A németek ellenállásának „túlságosan objektív beállítása” ugyanis fokozta az olvasótábor egyébként is hullámzó, bizonytalan, ideges hangulatát. Amikor ez a kérdés a bizottsági ülésen heves vitát váltott ki. a védekező, de egyben támadó jobboldal első ízben hangoztatta rosszallóan, hogy a lap" egy párté, nem pedig a Nemzeti Függetlenségi Fronté.

Augusztusban a Bajai Hírlap 2 ezer 200 példányban jelent meg. A terjesztésért az Ady.-könyvke- reskedés 30 százalékot kapott, ebből 15 százalék a rikkancsoknak jutott. A 30 százalékon felüli rész — havi 600 pengőt leszámítva — a pyomdát illette meg. A sajtóbizottság ellenőre és egyben segítője kellett volna, hogy legyen a szerkesztőségnek. A pártok és a Szabad szakszervezet 1—1 tagot delegáltak ebbe a bizottságba, de ezzel a „tisztségükkel egyáltalán nem törődtek”. Ezért a pártokhoz és a szakszervezethez fordul a Nemzeti Bizottság, augusztus végén. Kéri. hogy a sajtóbizottságba új tagokat küldjenek.

Szeptemberben újabb változások figyelhetők meg a lap megjelenésében. Ekkor hetente háromszor nyomták 2 ezer példányban. Előállításához hetenként egy métermázsa papírt használtak fel, Erre 9 ezer pengőt fordítottak. A három nyomdász fizetése 4 ezer 735, a két szerkesztőé pedig ezerötszáz pengőt tett ki. Üzemi költség 800, OTI-járulék 500. adó 200 pengő hetenként. Ez hetente 16 ezer 735 pengőt tett ki. Az ösz- szegben nem volt benne a fűtés, a világítás és a papír 20 százalékos áremelkedéséből származó különbség, valamint a szállítási költség. A látszólagos heti 1725 pengonyi vállalati nyereséget felemésztették a felújítási kiadások.

Elhatározták, hogy a főszerkesztőn kívül más díjazott szerkesztő nem lesz. a sajtóbizottsági tagok pénzbeli honorárium nélkül dolgoznak a lapnál. Az újságban hirdetni kívánó pártoknak pedig ezentúl fizetniük kell. A lap megválik a főszerkesztő eddigi segítőtársától is. akit csupán ideiglenesen szerződtettek.

A választások idején megnőtt a lap jelentősége. Minden eszközt felhasználva folvtak az 1945-ös novemberi választási hadjáratok. A bizottság kisgazdapárti képviselője egyenlő demokratikus korteskedés lehetőségét kívánta a Nemzeti Bizottságtól. Kérte, hogy a Bajai Hírlapot minden demokratikus párt. tehát a Kisgazda- párt is felhasználhassa. Megállapítása szerint ugyanis az a bevett gyakorlat, hogy „egy párt közleményeivel van teli a lap”. Ez a jobboldali kritika októberben megismétlődött: „A Bajai Hírlap szerkesztősége újabban teljesen egyéni célokat szolgál, és a pártközi békét megbontani törekszik.” A feszültség a későbbiek során arra vezetett, hogy a Kisgazdapárt megvonja a laptól „erkölcsi" támogatását és érte semminemű vonatkozásban felelősséget nem vállal." Ugyanakkor kérik, hogy „A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja’’ megjelölést a lap fejlécéről távolítsák el. Röviddel ezután a teljes szakadás is bekövetkezett. November közepén bejelentik kiválásukat a lap szerkesztéséből.

A Bajai Hírlap megújulva, immár politikai ellenfeleitől különválva folytathatta harcát a demokratikus rendszer eredményeinek megszilárdításáért, továbbfejlesztéséért. Élesen — sokszor talán egy kissé túl is lőve a célon — polemizált a jobboldal gondolatait népszerűsíteni igyekvő Bajai Kis Újsággal. Hibái ellenére minden fontos kérdésben — földreform. ’ telepítés, törvényhatóság újjáalakítása, népi szervek helytelen működése stb. hallatta szavát és segítette a baloldal törekvéseit. Ezeket az eredményeket egy kissé a lapot életrehivó Nemzeti Bizottság is magáénak mondhatta.

Gergely Ferenc —

Kőhegyi Mihály

/

, festettünk és hittünk neki.

Fjodor Vasziljev — fenomenális jelenség az orosz, sőt az európai festészetben. Alkotó munkássága csupán öt ^esztendőt fog át, mert 23 évesen ragadta el a halál. De így is kiemelkedő helyet foglal el az orosz tájfestészetben.

1850-ben született egy szegény postatisztviselő családjában, s a szűkölködés végigkísérte életén. O maga is postai alkalmazott lett, s csak este rajzolhatott. Sok nehézséget leküzdve került képző- művészeti iskolába, s ott rajzta- nítói képesítést szerzett.

A Képzőművészeti Akadémia hallgatóinak egy csoportja 1863- ban tiltakozásul az intézmény konzervatív szelleme ellen megszervezte a híres „Művészeti szalont”. Ennek lett később tagja Vasziljev is. Rendkívüli tehetsége idősebb pályatársainak megbecsülését is kivívta számára. Rjepin írta róla. hogy „zavarbaejtő volt tehetsége. Ki várt volna olyan érett alkotásokat egy ilyen ifjútól!”

Fjodor Vasziljev alkotói útjának kezdete egybeesett a realista nemzeti iskola fellendülésének

évéivel. Ezeket az esztendőket Perov. Siskin. Szavraszov munkássága fémjelezte. Valamennyien az orosz táj szépségét választották alkotói témául, így Vasziljev iS. Munkásságában szinte kézzelfoghatóan kifejeződött az orosz festészet törekvése, hogy a tájat ne tekintse csupán dekoratív látványnak. leküzdje a passzív ábrázolást. s a természetet úgy keltse életre a képen, hogy az nemes gondolatokat, izgalmas, a figyelmet megragadó látványt "nyújtson.

Vasziljevra nagy hatást gyakorolt a volgai utazás, amelyre elkísérte Rjepipt. Rjepin hét évvel volt idősebb nála. s tapasztaltabb is, mégis így írt: „Vasziljev módszerét követve festettünk és hittünk neki... Kitűnő mesterünk volt”.

A festő tájképeiben mind észrevehetőbben illeszkedett be az ember nemcsak mint szereplő, inkább mint lírai hős, aki meghatározza a kép hangulatát. A festő számára á folyópart, a mező. a falu. mind-mind az em0 Vasziljev portréja.

béri gondolatok és érzelmek tanúja. részese.

Több remekművet alkotott, amelyek az orosz művészettörténet gyöngyszemei. Ezek közé tartozik az 1871-ben készült Olvadás. Kisméretű, hosszúkás vászon éfe, s szinte kihangsúlyozza a messzi távolba vesző végtelen utat.

Ez a tájkép tartalmi mélységével a forradalom előtti, régi Oroszország jelképe lett.

Az Olvadásért a Művészetpártoló Társaság első diját kapta meg a festő. A képet a következő évben Londonba küldték a világkiállításra, s az angol kritikusok azt igen nagyra értékelték.

A természet igazi szimfóniájának nevezték Vasgüjev másik híres képét — amelynek címe — A krími hegyekben. Ez az alkotás is a feszültségekkel terhes természet mesteri ábrázolása.

Vasziljev igazi értékeket alkotott, s továbbiak ígérete élt benne. A hivatalos festészet rideg érzéketlenségét végigszenvedve, nyomorogva, tuberkulózisban halt meg. De alkotásaival beírta nevét a művészet aranvkönyvébe.

Gavril Petroszján (APN — KS)

Mátkáról baltával Rigában

A KISZ KB szervezésében a közelmúltban száztagú küldöttség járt a Lett SzSzK fővárosában, a rigai szovjet—magyar barátság táborban. A magyar fiatalok egy hetet töltöttek szovjet barátaikkal. A delegáció tagja volt Pólyák Ferenc kecske- mét-matkópusztai fafaragó is, aki főként a népi kultúra odaadó ápolásával, terjesztésével érdemelte ki a megtiszteltetést. A lettországi közös élményekről órákig beszélne. Például a népzenei bemutatóról, amelyet a küldöttség tiszteletére rendeztek a vendéglátók.

Távol, a Balti-tenger partján Kodály Zoltánról beszéltek nekik, rigai lányok pedig kalocsai népviseletben magyar táncot jártak, olyan eredetien, mintha kalocsaiak lennének. Lehetőség volt önálló bemutatkozásra is. Magával vitte sajátos munkaeszközét, baltáját, amivel itthon a tanyavilág epizódjait, ‘emberi portréit fába faragja. Szerencsére, mert naponta kérték, hogy faragjon.

Sokan nézték, miként formál egyetlen baltával durva farönkökből jellegzetes népi figurákat. Természetesen parasztokat: ma tkóiakat és letteket: kucs- más fejet, favágó embert, meg fehérnépet. Az egyik kolhozban például csuhészatyros lett asszony szobrát mintázta meg baltacsapásokkal és ott hagyta emlékül. A többit is mind odaajándékozta, a lett mezőgazdasági miniszternek, a Komszomol bizottságoknak, a Moszkvai Rádió munkatársainak és másoknak. Azt mondták, legkedvesebb emléktárgyaik között őrzik meg. r. m.

FILMJEGYZET

Elza kölykei

Néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszották nálunk az Elza, a vadon szülötte című filmet, Joy Adamson híres könyvének filmváltozatát, Mpst, ugyancsak az írónő könyve alapján-elkészült a folytatás is, az Elza -kölykei. Ezúttal az anya nélkül maradt három oroszlánkölyök: Jespah, Gopa és a kis Elza körül bonyolódik a történet. Két ember, az Adamson házaspár küzd mindenre elszántan az életben maradásukért.

Attól tartanak ugyanis, és joggal, hogy a három elárvult oroszlánkölyök nem találja meg helyét a vadonban, és elpusztul. A film végigjátssza az összes variációs lehetőségeket. Látjuk, mi várna rájuk, ha teljesen magukra maradnának. Vagy éhenvesznének, vagy széttépik őket a náluknáí erősebb állatok, mert nincs aki gondoskodjon róluk, védje őket, vagy úgy szerzik meg táplálékukat, ahogy tudják, betörnek falvakba, megtizedelik a nyájat és magukra vonják az emberek jogos, rájuk nézve veszedelmes haragját.

Mindezt igen színes, látványos képsorokkal mesélik el nekünk a film készítői. Ha nem is aggódunk túlságosan, kitűnően szórakozunk a bájosan magatehetetlen, csibészesen hetvenkedő, majd rémülten megfutamodó, egymáshoz jóban-rosszban ragaszkodó oroszlántestvérek kalandos portyáin, gyönyörködünk a szépen fényképezett afrikai tájban, a képeskönyvekből isimért , különös., egzotikus állatvilág kavargó-. felvonulásában.. Minden nagyon- -szép-és- jó, csak arházaspár aggodalmát és igyekezetét érezzük kissé eltúlzottnak.

„Ennyi hűhó három kis ragadozóért?” — kérdezzük, megso- kallva az egyébként rokonszenves házaspár abbéli buzgalmát, hogy pénzt és időt nem kímélve cserkésszenek a kóbor oroszlángyerekek után, és annyi tapintattal, gyengédséggel próbálják átmenteni őket a tanzániai nemzeti park védett biztonságába, hogy ez bőven elég lenne három árvaháznyi gyerek felkarolására.

Nem kell feltétlenül politikusnak lenni, hogy az ember azokra az éhező és az éhségtől iszonyatos szenvedések közt elpusztuló gyerekekre gondoljon, akik szintén ugyanannak a világrésznek a szülöttei, mint a kis oroszlánok. Csakhogy értük, úgy látszik, nem nagyon aggódnak azok, akiknek pedig idejük is, pénzük is lenne rá, hogy árva oroszlánok helyett, sorsukra hagyott embereket mentsenek meg a pusztulástól. Ha erre vállalkoznának, és erről számolnának be, minden bizomiyal a legnagyobb együttérzéssel követnénk őket és aggódnánk vállalkozásuk sikeréért.

V. Zs.

80 ezer könyv - egy év alatt

NYELVŐR

Az „Én ugyan szeretlek” hangsúlya

Versmondóink néha rosszul hangsúlyozzák a verseket, ez az esztétikai élvezet rovására megy. Róluk sem a legjobb vélemény alakul ki bennünk. Néhány példán mutatjuk be a tévedés lehetőségeit.

Petőfi Reszket a bokor mert... kezdetű versében olvassuk a köve tekző sorokat: „Szeretsz rózsaszálam? / Én ugyan szeretlek, / Apád-anyád nálam / Jobban nem szerethet.”

Tárgyaljuk együtt egy Aranyballadával! A Rozgonyiné című balladából megtudjuk, hogy Roz- gonyi Cicelle megsegíti Zsigmond királyt, sőt életét is megmenti Galambóc ostroma közben. A táborba szálló Kozgonyinét Zsigmond így fogadja: „Fogadj Isten, húgornasszony / Itt az ütközetben: / Nyilat ugyan, amint látom, / Hoztál szép szemedben —”

Mindkét versben közös a kiemelt ugyan szó. Ezt általában nem hangsúlyozzák, mert megengedő kötőszónak gondolják. Ha valóban ez lenne, akkor Petőfi az „Én ugyan szeretlek” verssort valahogy így folytatta volna: de azért... Gondoljunk a mindennapi beszédre: Én ugyan szeretek sétálni, de (azért) ilyen esőben nem megyek el hazulról. Ez az ugyan szó a két versben nem kötőszó, hanem határozószó, tehát hangsúlyos. Az értelmező szótár szerint az ugyan a kötőszójelentés mellett népies és régies határozószó is lehet, jelentése ilyenkor: nagyon, ugyancsak. Ma éppen ez az ugyancsak használatos helyette „nagy mértékben, nagyon is” jelentésben. Tehát Petőfi hangsúlyozta a versben: Én ugyancsak szeretlek. Ez a ma már régies ugyan hangsúlyos. Az Arany-balladában Zsigmond király is így fogadja Rozgonyi Ci- cellét: „Nyilat ugyan (vagyis: ugyancsak) hoztál szép széniedben.”

Arany egy másik balladájában, a Török Bálint címűben „ugyancsak” van egy általában rosszul hangsúlyozott sor. Budán, vagyis inkább Budában György barát (Fráter György) a törökkel pak- tál. Így szól a minket érdeklő versszak: „Jár a barát postája, követ je-/ Szolimánhoz titkos üzenet je; / Maga Bálint csak morog, csak ümget: / Ez is elád maholnap bennünket”’ Mit csinál Török Bálint? „Csak morog, csak ümget.” Ezt így szokták hangsúlyozni : „Csak morog, csak ümget.” Mintha sopánkodna. Valóban sopánkodik? A vers további részéből kitűnik, hogy nem. Ugyancsak elégedetlenkedik! Hangsúlyozzuk csak a csak-okát! Csak morog, csak ümget! Olvasóink is nyilván megértették, hogy itt ugyanaz az ugyancsak határozószó van, amelyet Petőfi versével és Arany Rozgonyinéjával kapcsolatban már említettünk, de itt csak a második tagját találjuk: Ugyancsak morog, ugyancsak ümget.

„Ugyancsak” az indulatmentességet róhatjuk fel hibának másik két versben is. Petőfi Falu végén kurta kocsma ... című versében, amikor elzavarják a gőgös úr szolgáját, a mulatozó legények így kiáltanak fel: „Húzd rá cigány, csak azért is, / Ha mindjárt az ingemért is!” Itt sem az azért a hangsúlyos, hanem a csak. Csak azért is! Ezt a „csak- azértis hangulatot ismerjük. Arany a Fülemile c. versét pedig így kezdi: „Hajdanában, amikor még / Így beszélt a magyar ember: / Ha per, úgymond, hadd legyen per.” A kötőszót általában nem hangsúlyozzuk, de itt a ha nagyon is hangsúlyos. Itt ugyanis indulatszó. Ez a „Ha per, úgymond hadd legyen per” olyan „csak azért is” hangulatot fejez ki, mint a kurta kocsmában mulatozó legények. • Kiss István

A Szovjet Írószövetség tájékoztatása szerint a Szovjetunióban 1974-ben körülbelül 80 ezer könyvet adnak ki másfél milliárd példányban. A Szovjetunió továbbra is a világ vezető „könyv”- nagyhatalmai közé tartozik. Bizonyítja ezt a következő számadat: az ország lakossága a világ népességének közel hét százalékát teszi ki. A szovjet kiadók adják ki a világon megjelenő könyvek mintegy 16 százalékát. Az UNESCO adatai szerint a szovjet emberek olvasnak a legtöbbet a világon.

Az olvasók számának növekedését a Szovjetunió nemzetiségi politikája is elősegítette. Míg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig, a sok nemzetiségű Oroszországban 25 nyelven jelentek meg könyvek, jelenleg 89 nép nyelvén adnak ki nyomtatptt termékeket.

Az állam számos intézkedése mellett kitűzött cél, hogy a könyvet a lakosság széles rétegei számára tegyék hozzáférhetővé. Ez

a sajátos politika fontos helyet foglal el a könyvkereskedelemben. 1918—21-ben a szovjethatalom megalakulásának idején ingyen adták a könyveket a dolgozóknak, majd ezt a kezdeményezést az alacsony ár politikája váltotta fel. Külföldiek véleménye szerint a Szovjetunióban a könyvek meglepően olcsók.

UNESCO-statisztikák szerint a Szovjetunióban évente kétszer annyi irodalmi mű fordítása jelenik meg, mint Olaszországban, Franciaországban, négyszer any- nyi, mint az Egyesült Államok- dan és csaknem nyolcszor annyi, mint Angliában. 1973 májusában a Szovjetunió csatlakozott a Nemzetközi Szerzői Jog egyezményéhez. Az idegen nyelvről lefordított művek publikálását ezután sem csökkentette. Ellenkezőleg, a szovjet kiadók terveiben egyre több lefordított külföldi mű megjelentetése szerepel. Idén például 60 ország íróinak könyve kerül a könyvpiacra.

V. Szcmidockaja (APN — KS.)

♦

0 Vasziljev: A krími hegyekben.