Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-14 / 189. szám
4 C PETŐFI NÉPE I 1974. augusztus 14. MÉZES,'SZÚRÓS RIPORT Egy délután a méhészeknél A megyeszékhelytől több mint 300 kilométerre, egy lucernatábla szélén üdvözölt Kiss János kecskeméti méhész, aki immár 1936 (Jta hódol ennek a nagyon hasznos szenvedélynek. Szenvedély ez a szó szoros értelmében, hiszen kora tavasztól késó őszig rengeteg munkát adnak a méhek, igaz, meghálálják a gondoskodást. Kiss János és méhésztársa. Szőke Miklós alig valamivel több mint kétszáz család méhhel vándorolt ide, hogy az idei nem éppen kedvező időjárást pótolva, mézet gyűjtessenek. A kölcsönös üdvözlésnek még végére sem jutottunk, amikor az újságíró ízelítőt kapott „e folalkozás:’ ártalmaiból”. Pontosan a füle tövén tisztelte meg fullánkjával egy méh, s az égető fájdalmat csak fokozta a 30 fokos hőség. '— Ne is törődjön ezzel a kis fájdalommal — vígasztalt meg Kiss János, s megmutatta a nyakán azokat a kis púpocskákat, amelyeket szintén a méheknek köszönhet. — A mi munkánk ilyen, fel se kell venni, meg különben is bizonyos betegségeket gyógyít... Jöjjön, mutatok égy kevésbé veszélyes helyet — s a méhészkocsik között felállított sátorba invitált. Valóban, a zsákszövetből emelt sátorban kevesebb volt a szúrós jószágokból, ám a meleg itt már meghaladta a 40 fokot. A két kocsi között ott állt a pörgető! amelyből aranysárgán, ujjnyi vastag sugárban csörgött a méz. A1 feleség és a kislány dolgozott a keretek közé feszült lépek fe- nekezésével, az összégyűjtött méz kipörgetésével. Egy-egy keret súlyos, eléri a 4—5 kilót, ugyanis most jó a hordás. Erről Szőke Miklós győzött meg, aki már befejezte a pörgetést, s a száz családtól 20 kanna, azaz lö mázsa mézet szerzett. — Az idén nem jó idő járt a méhekre, mert az akác is gyorsan levirúgzott, nem volt nektár etetni kellett. Sok mázsa cukor fogyott el, de a jó méhész, hogy az állományt fenntartsa, nem sajnálja tőlük az eleséget. Mostegy- egy család naponta 2—3 kiló mézet is gyűjt, igaz ezek az erősebbekhez tartoznak — mondta Kiss János. A vándoroltatás, a megfelelő legelő kiválasztása a fáradságon túl jelentős költségeket is igényel, hiszen a 200 család elszállítása több ezer forintba , kerül. Megéri-e a fáradságot, a költségeket? — Tulajdonképpen igen —válaszolt Szőke Miklós. — Az első pörgetés bevétele általában fedezi az éves költségeinket, ez a pörgetés meg már a haszon, illetve a fejlesztés alapjait képezi. A méztermelés kettős haszon a népgazdaság számára is, sajnos azonban sokan ezt nem értik meg. A méz fontos export cikkünk, ám sok gazdaságban virágzáskor permetezik méreggel a növényeket, ami növényvédelmi ■ szempontból hasznos, de rendkívül káros a méztermelésre, mert a bogarak elpusztulnak. Azok a gazdaságok járnak el helyesen, ahol az agronómusok, mezőgazdasági szakemberek szerződést kötnek a méhészekkel, hiszen a méhek a legjobb beporzói a növényeknek. Ilyen módon jól jár a gazdaság, a méhész, de a népgazdaság is, hiszen valutát kapunk az aranysárga mézért. E kis kitérő után, mielőtt az illatos nektárt megkóstoltuk volna, részt vettünk a munkában is. A pörgetés, a méz elvétele a mé- hektől nem könnyű feladat. A kaptárokból kiemelt kereteken ezrével zsonganak a méhek, seprővel kell őket lesöpörni, a méhviaszt a sejtekről lekaparni, s csak így kerülhet a keret a pörgetőbe. S e műveletek elvégzése közben ott vannak a dolgos méhecskék, akik a legkisebb érintésre is használják fegyverüket, igaz, ezzel saját, pusztulásukat okozzák. Néhány szúrás után lépesmézet szopogattunk, majd búcsút vettünk a méhészektől, akik a rekkenő hőségben visszatértek a sátorba, hogy folytassák munkájukat. Gémes Gábor Mikrokörnyezetünk A szó szoros értelmében ország-világ visszhangzik napjainkban a szótól: környezetvédelem. Drámai figyelmeztetések ébresztik sürgős cselekvésre a világot: 24. órában vagyunk! ‘Az emberi»1 léV biztosítéki sáról van szó! S?taost már!szinte- a nap minden órájában gyarapodik szomorú, de tettekre sarkaló tudásunk a környezetben ránk leselkedő ezernyi veszély-, ről. Félelmetes adatokról értesülünk, mennyire szennyezett a levegő, a víz-, ei talaj, milyen mértékben mételyezi szervezetünket a sok káros vegyianyag, s miként billenti ki idegállapotunkat a mindenünnét ránk zúduló fülsiketítő' zaj. Csakugyan az utolsó órában világméretű 'összefogásra sorakor zunk fel a rengeteg ártalom visz- szaszorítására, kordában tartására. Óriási anyagi áldozatok árán is. Üdvös azonban, ha időnként tettenérjük a közvetlen emberi környezetünkből záporozó ártalmakat is. Közérzetünk, egészségünk, idegállapotunk nem kevésszer kerül veszélyes bántalmak ostromába, amik a békés egymás ellen élés légköréből jutnak szervezetünkbe. . S hányféle skálán, „szinten” nyugtalanítanak ezek bennünket. Vegyük-»elsőnek »magánéletiünket, an »családi' környezetet. Ne utaljunk többre — példaként —, mint arra az igen sokszor érthetetlen elfogultságra, vak dühre, kíméletlenségre, amivel valósággal kitaszítják a családból, mondjuk, az új vöt, menyet — és így tovább. Miért? Sokszor csupán, ennyi a magyarázat: „Mert nem ilyennek képzeltük el”. Lépjünk ki legszűkebb környezetünkből lakóházunk folyosójára, udvarára, vagy mindössze figyeljünk a falon túlra. „Bömbölteti a magnót, s ráadásul nyivákol is hozzá a...” -— „Nem kirakta a lcukáf a kapualjból a parkba, s helyére a maga vackait tette! Mintha övé lenne a ház!” — És így tovább, és így tovább. Sorolhatnánk napestig a sajnos túlontúl ismerős macerákat, hiszen hányszor etetjük egymást efféle idegmérgekkel. Közhely, hogy életünk igen sje- lentős részét a munkahelyen töltjük. No, ott aztán kerülgetnek csak bennünket a szervezetromboló kórságok.' Intrika: „Hogy te milyen végzetesen naiv vagy. Egyéhesen életveszélyes a hiszékenységed. Hogy Z. jóakaród?! Tudod, mit terjeszt rólad az a..— Protokoll-merev- görcs: „Végem van! N.-nel előbb fogott kezet a főnök.” — Akut szorongásban, kisebbségi nyavalyatörésben szenvedők: „Az osztályvezető úgy ment el mellettem, hogy rám se nézett.” És ha új kollega jön. Általános leskelődés, ugrásrakészség. Lelkes ötletekkel teli, elképzelései vannak? „No nézd csak, hogy nyüzsög itt! Még fenekén a tojáshéj, s ő akar . valaki lenni.” Megkezdődik a settenkedés, hálószövés. Ha szemmel láthatóan megilletődött, gátlásokkal küzd, tanácsot várna az új ember, hányszor mondják ki majdnem a füle halatára: „Tanuljon csak meg úszni magától. Nincs jobb iskola a mélyvíznél; bele! Ha megfullad, nem való a pályára.” Persze az új ember sem mindig angyal. Némelyikük kiváló alkalmazkodó, szerénységével szerel le mindenkit: „Igazán nagyra becsülöm a tudásodat. Nagyon hálás lennék, ha mellettem állná járatlanságomban.” Ügy is viselkedik, míg meg nem melegszik. Aztán egyszer eljön az idő, amikor pont ő mond ítéletet, megfellebezhetetlen hangsúllyal : „Hát az egy hülye. Mit ért a szakmához?” És egyik-másik elmegy odáig, hogy „mindenki hülye” a. vállalatnál, csak ő a kiváló. Elég is ennyi „emlékeztetőül”, hogy nemcsak az embertől — az általa létrehozott civilizáció ártalmaitól — kell megvédeni a természetet, 'hanem mondhatni karnyújtásnyira, van mit védeni síz emberen is. Az emberi természet miatt ért hántások, bosszúságok, „idegbaj” ellen. Ez anyagi befektetést sem igényel, és kétséget kizáróan hamarabb megoldható, mint a nagy természet védfelme. Mi kell hozzá? — aki kinevet, magáról állít ki szegénységi bizonyítványt... Az emberhez ' vezető legmegbízhatóbb kulcs: az emberség. Tóth István Bemutatkozik a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet Csendes ünnepséget terveznek a Rózsadombon: a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet munkatársai szeptemberben megemlékeznek az intézet 15 éves fennállásáról. — Kérem mutassa be az intézetet ... — fordulok dr. Simek Ferenc igazgatóhoz. — A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet a hazai szerteágazó és szervezetileg is decentralizált élelmiszeripari kutatások központja, s mint ilyen, közvetlenül a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium irányítása alá tartozjk. Jelenleg 60 kutatónk és mintegy 120 technikusunk van. Foglalkozunk alap- és alkalmazott kutatásokkal, valamint műszaki fejlesztésekkel. Bár — a lehetőségekhez képest — jól felszerelt laboratóriumokkal rendelkezünk, a technológiai kutatások nagyüzemi kipróbálását a , vállalatoknál végezzük: így kutatásaink bevezetését segítjük elő. — Melyek a főbb kutatási irányok? — Két központi kutatási programban veszünk részt: az egyik az élelmiszerek választékának bővítésével, feldolgozásuk és tartósításuk új módszereivel, a másik pedig az ipari takarmánybázisok fejlesztésével foglalkozik. Megbízatásaink többségét is ezekben a témákban kapjuk a Mezőgazdasági- és Élemezésügyi és az állatok takarmányozására egyaránt alkalmas. Érdekes vizsgálatokat folytattak a Zalaegerszegi Sajtüzemben: az itteni termékek előállításához penészeredetű enzimeket használtak fel. Megkezdték a szójafehérjével dúsított tésztafélék és szója alapú műhús vizsgálatát is. Több kísérlet foglalkozik a tartósításokkal, konzerválásokkal. Itt a hűtésnek, szárításnak, poritás- nalf. van a leglényegesebb szerepe. Tálán legérdekesebb kísérlet a fűszerek, s főleg a paprikaőrlemények sugártartósítási vizsgálata volt. Az ily módon sterilizált fűszereket állatokon próbálták ki: semmiféle mérgező hatást nem tapasztaltak. Sikeresek voltak az élelmiszeripari hulladékanyagokból készített fermen tlevelekben tenyésztett pe- nészgomba-kísérletek is. Az idén elkezdődnek azok a nagyszabású kísérletek . is, amelynek keretében kukoricát használnak fel nagyértékű takarmányfehérjék előállítására, i — Mit tart az intézet legérdekesebb kutatásának? — Részt veszünk több KGST- kutatási programban is. Ezek egyikének célja.: új tartósítási eljárások kidolgozása. Az atomenergia békés célokra történő fel- használását segítjük elő a sugárenergia élelmiszertartósításra való felhasználásával. Komoly eredményeket értünk el á burgonya, t Az intézet egyik pagypn értlckes kutatási témája az élelmiszerek tárolási és tartósítási módjának kidolgozása. Képünkön: dr. Kovács Etelka és Bencze Bocs Judit összehasonlító főzési vizsgálatokat végeznek a burgonyával. Minisztériumtól, valamint az Országos MűszEiki Fejlesztési Bizottságtól. A „kapacitásunknak” csupán húsz százalékát kötik le a vállalati szerződések. Foglalkozunk különböző — az eddiginél megbízhatóbb — élelmiszer- minősítő módszerek, mérőműszerek kidolgozásával is. A vállalati megbízatások között gyakoriak ja szennyvíztisztítással, a hulladékanyagok felhasználásával kapcsolatos kutató munkák. Néhány példa az utóbbi évek kutatásaiból. Új fajta módszereket dolgoztak ki a tejipari melléktermékek feldolgozására. A kísérletek során sikerült a fehérje- és cukortartalmú írót és tejsavót az eredeti térfogattik egynegyedére sűríteni membránszeparációs eljárással, ami a tárolást, a szállítást is megkönnyíti. Az új tápanyag egyébként fogyasztásra a vöröshagyma, és a fűszerek tartósításánál. Jelentős eredménynek tartom, hogy az állati és növényi zsiradékból fehérje-vitamin koncentrátumot tudunk előállítani. Az'így nyert anyag 50— 60 százalékban fehérjét és B- vitamin csoport tagjait tartalmazza. Előnye, hogy emberi táplálkozásra is alkalmas. A találmányt szabadalmaztattuk, s eddig 12 országban jelentettük be. A nagyüzemi kísérleteket a Szabadegyházi Szeszgyárban végezzük el. — Végül: További terveik? — A két központi kutatási program megszabj^ feladatainkat 1990-ig. Emellett a következő tervidőszakban munkánk kiegészül az élelmiszeriparral összefüggő környezetvédelmi kutatásokkal. B. K. Brnói séta 2. Brno főutcája (vagy főtere?) a Nám Svobody utca. Igen, utca van kiírva, pedig térnek is megfelelne. Hatalmas tömeg hömpölyög, szinte a nap minden szakában. Az első. ami feltűnő volt, hogy rgen sok a' babakocsit tologató, gyermeket napoztató kismama. Velük kapcsolatban nyomasztó élményem volt. A Nám Svobody ugyanis sétáló utca. Kitiltották a gépkocsikat, csak a két villamos sínpár maradt meg. sűrűn feltűnő járatokkal. A villamosra fittyet sem hánynak ' a járókelők.. úgy men- nek-jönnek a síneken, mintha nem is lennének ott. így tesznek a babakocsis fiatalasszonyok is. A villamosok vezetői pedig száguldanak. de egyszer sem hallottam. hogy csöngettek volna. Több esetben is láttam, hogy a kisgyermekkel együtt két villamos közé szorultak a gyalogosok, szinte jobbról, balról súrolta őket a jármű. Nem tudtam sokáig nézni. Zmrzlina — lépten nyomon Nem rejtjeles szó ez az alcím. Kiejtése viszont számunkra egyenlő volt a nvelvtöréssel. Magyar jelentése pedig egyszerű: fagylalt. Vetélkedtünk is. ki tudja érthetőbben kimondani. Holtverseny alakult ki. eev haszonnal: mégis kaptunk egy adagot.' Természetesen, nemcsak a főtéren sétáltunk, hanem sqk-sok műemléket tekintettünk meg. Jó érzés volt látni, hogy milyen nagy gonddal és szakértelemmel ápolják történelmi hagyományaikat csehszlovák barátaink. Barátság Termelőszövetkezet Vendéglátóinkkal együtt elutaztunk az osztrák határon levő Krhovicébe. hogy megnézzünk egy már ’felállított, de még nem működő aquaglóbust. Az út szép tájakon vezetett, meg is jegyeztem ezt Adamicko Zdenek főmérnöknek. Bólintott, majd kisvártatva ezt mondta: — Lesz ennél még szebb is, pár kilométerrel távolabb. Hirtelen nem tudtam mire vélni kijelentését, mert kopárabb vidéken utaztunk. Egyszercsak víztornyot vettem észre. — Ugye, mondtam, hogy lesz. még szebb táj is — fordult felém a főmérnök, s .szeme mintha simogatta volna az ezüstösen csilv Jogó gömböt. Krhovice nem a végállomás volt. csak átutaztunk rajta. Még délebbre mentünk, a Drúzsba Prátelstki területére, azaz, a Barátság Termelőszövetkezetbe. Hatalmas, 40 méter magas torony uralja a tájat, pedig nem éz az egyetlen,, mert a talaiszint miatt három helyen is el kell helyezni egyet-cgyet. hogy a környék vízellátását megoldhassák. A torony felállítása közben kisebb sérülést is szenvedett. Cáp Zdeneket és Szilasi Jakabot nem lehetett zavarni. Elmélyült szakmai eszmecserét folytattak, hogyan is lehet tökéletesen kijavítani. A két jó szEikember végül is egyet gondolt, kicserélnek két szeletet, i Holman Péter Következik: A Trest-i bútorgyárban. • Mindig látványosság, amikor felemelik az összeállított víztornyot. / 0 Munka a méhészkocsi előtt. 0 Egy „hizlalt” keret — mutatja Kiss Éva. 0 Méhek a kereten.
