Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-13 / 188. szám

4

PETŐFI NEPE 0 1974. augusztus 13.

0 Gyártelepi munka a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalatnál.

Az első élmények

A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat ifjúsági parlamentjén vetődött fel az a gondolat, hogy ismét végig kellene járni azokat a külföldi munkahelyeket, ahol a vállalat szakemberei víztornyokat építettek, s építenek. Az elhatározást tett követte, s erre az útra meghívták a Petőfi Népe munkatársát is. Az élményekről és tapasztalatokról, melyeket Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban szereztünk, ezeken a hasábokon számolunk be.

. Szórád László, a Vízgépészeti “Vállalat személyzeti osztályvezetője és Mikó Zoltán, a IV. számú “budaörsi gyáregység igazgatója nem készített útirányvázlatot. Rábízták ezt Szilasi Jakabra, a külföldi glóbuszszerelési munkálatok irányítójára. Joggal, hiszen a fiatal szakember több tucatszor járta végig az utat. így ért bennünket az első kellemes meglepetés, mert végigcsodálhattuk hazánk egyik gyöngyszemét, a varázslatos Duna-kanyart.

A fürge Zsiguli vidáman nyelte a kilométereket. Ügy látszott, éjfélre meg is érkezünk. De hát... ember terve?, karburátor végez. Egy nevesincs kis faluban — nyolc-tíz házból állt — megszűnt a motor berregése. Rövid tanácskozás után lámpaoszlop alá toltuk a kocsit, s tétován meredtünk a motorház fedele alá. Nem volt mit tenni, szét kellett szedni a karburátort. Szilasi Jakab sikerrel oldotta meg .a feladatát, s másfél órás veszteglés után tovább róttuk az utat. Ez nem is volt könnyű, mert tejfehér köd terpeszkedett a tájra.

Hajnali három órakor értük el Brno határát, s úgy értünk a szállásra, hogy két csepp benzinünk maradt. Ez azt, jélentette; “■. hogjj csaknem négyszáz kilortiétért-' gurultunk.

*

Két szobát kaptunk, mindkettő háromágyas. A gondnok — a szokatlan érkezés ellenére —igen készséges volt. Megmutogatta a szobákat, elsorolta, hogy a garzonkonyhában milyen edényeket találunk, hol kell bekapcsolni a szellőzőberendezést. Álmosak, fáradtak voltunk, mégis sokáig beszélgettünk, s arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne, ha nálunk is csak ilyen munkásszállások lennének.

*

Nem volt sok idő pihenésre, reggel korán már vártak bennünket a Brnói Vízgépészeti Vállalat szakemberei. Azért is írom magyarul a vállalat nemét, mert

teljesen rokonszakmát végez, csakúgy, mint a mi IV. számú, budaörsi gyárunk. Érdekes, hogy az említett gyár jele szintén IV.

Régi ismerősökként üdvözölték egymást a szakemberek. S alig telt el . egy perc, máris szakmai kérdésekről tárgyaltak. Meg is egyeztek, hogy a legrövidebb időn- belül teljesíti Lajosmizse Adamicko Zdenek főmérnök kérését}, s leszállít még két glóbusszeletet, a szükséges festékekkel együtt.

Azután alkalmam nyílt arra, hogy kérdéseket tegyek fel a főmérnöknek és Cáp Zdeneknek, aki a glóbusok építkezéseit tartja kézben.-- Az -előbbi beszélgetésből kitűht,;- hogy milyen egyforma profilú a két vállalat. Megtudhatnánk erről többet is?

— Magyarországi kollégáinktól tanultuk meg a hidró- és aquaglóbusok 'építésének módját, i i-rmészetesen csak az ösz- sze- es felállítását, üzembe helyezését — mondta Adamicko Zdenek. — A mi dél -morvaországi vállalatunk az egész ország térülőién épít víztornyokat. Kérem, írja le: köszönetét mondunk ezért a magyaroknak, hiszen már 255 tornyot építettek nálunk, s a megrendelők nagyon elégedettek. Ezt mutatja az is, hogy tovább nő az érdeklődés, az 1975—76-ra teljes kapacitásunkat lekötötték.

— Mennyit jelent ez darabszámban ?

— Évente 50 víztornyot tudunk építeni. Ez 20 millió koronát jelent, több mint 40 százalékát teljes bevételünknek. A 60 százalék egyébként gáz-, víz- és útépítésből, csatornázásból adódik.

— Jelent-e változást, hogy csehszlovák szakemberek szerelik össze a glóbusokat?

— Jól megtanultuk — válaszolt Cáp Zder.ik. — Dolgozóink nemcsak itt, hanem Magyarországon is szereztek tapasztalatokat. Kell is a jó munka, hiszen a nagyobb űrtartalmú tornyok következnek ezután. Nem lesz ritka az 500 köbméteres víztartály sem.

— Melyik glóbusit építették utoljára a magyar szerelők?

— Inkább úgy fogalmazok, hogy melyeket, mert egyszerre többet is. De talán nézzük meg a bútorgyári tornyot.

— Messze van?

— Tulajdonképpen ninés, alig 200 kilométerre. Ugye ez nem távolság? — fordul mosolyogva Cáp Zdenek Szilasi Jakab felé.

*

Másnap reggel el is indultunk Trést felé, de előtte figyelmes házigazdáink lehetőséget adtak arra, hogy kiadós sétát tehessünk Brnó lenyűgözően szép város- központjában.

Holman Péter (Következik: Brnoi séta)

Nemzetközi tábor Jánoshalmán

Négy orzság ötven diákja szüretelte az őszibarackot egy hónapon át Jánoshalmán, a termelőszövetkezetek közös vállalkozásánál. A Szovjetunióból, Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból és Szegedről, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról érkeztek a hallgatók a községbe. Akárcsak az állandó alkalmazottak, ők is teljesítménybérben dolgoztak, s' keresetükből naponta 21—23 Ft-ot fizettek a teljes ellátásért'.

Jó munkájuk jutalmául .elvitték az egyetemistákat autóbusszal Szegedre, a szabadtéri játékokra. A diákok vasárnap utaztak el Jánoshalmáról.

4 Nem könnyű a magyar nyelv. Az estcnkint tanult népdalok szövegét is le kellett írni a szovjet egyetemistáknak. Amikor aztán néha abbahagyva a munkát énekelni támadt kedvük — „puskázhattak” a kis papírlapokról. Ősszel, ha megkezdődik a tanév, bizonyára jó néhányszor felliangzanak majd Ogyesszába, a Lomonoszov Egyetem élelmiszeripari főiskoláján a Jánoshalmán megismert dallamok.

0 Luszja Rutkovszkaja egyike a Jánoshalmára érkezett tíz szovjet főiskolásnak.

0 Jói esik a meleg ebéd.

A szövetkezeti közösség ereje

Még másfél évtized sem telt el azóta, hogy hazánkban tömegesen létrejöttek a termelőszövetkezetek. Ismeretes, hogy a párt helyes agrárpolitikája nyomán a rátermett szövetkezeti vezetők és á szorgalmas tagok erőfeszítéseinek eredményeként az új közös gazdaságok viszonylag hamar megszilárdultak.

Sikerült elérhi azt, amiben sokan nem hittek: az átszervezés éveiben sem esett vissza a termelés. A tsz-ek legtöbbje — a kezdéssel járó bajok, nehézségek ellenére — már az első közös esztendőkben a parasztok százezrei számára a gyakorlatban bizonyította be az összefogás, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit.

Az új gazdálkodási forma győzelmével nemcsak a régi mezsgyék tűntek el, nemcsak a munka vált könnyebbé és termelékenyebbé, hanem gyökeresen új kapcsolatok, alakultak ki az emberek között; a sokféle múltú, eltérő gondolkodású parasztok egyre egységesebbé váló szövetkezeti közösségek cselekvő tagjai lettek. A kisparcellák szűk, zárt világából vezetett át az út az ezerholdas közös gazdaságokba, a közös gondokhoz és a közös sikerekhez.

A szövetkezetekben elsősorban a végzett munka, a megfelelő tudás és magatartás adja a rangot, a tekintélyt. Űj „paraszti” szakmák születésének is tanúi vagyunk. A .tsz-en belüli munka- megosztás, a tudomány és technika térhódítása pedig elemi erővel igényli a szakmai ismeretek gyarapodását. Elég, ha' csak a most meghonosodó termelési rendszerek és az új koníplex állattenyésztő telepek hatására gondolunk.

Szövetkezeteink rövid idő alatt nagy utat tettek meg. Az elért sikerekben nagy része volt annak, hogy az új belépők túlnyomó többsége viszonylag rövid idő alatt, megbarátkozott az új közösségi élettel. Szerencsére az alapító tagok a legtöbb esetben nem csupán a földjeiket, a gazdasági felszerelésüket vitték be a tsz-bo, és nem is csak a dolgos két kezüket, hanem a hitüket és reményüket is abban, hogy közösen többre vihetik. Nemcsak megélhetést vártak a szövetkezettől, hanem teljesebb, emberibb életet is, szavuk, véleményük érvényesülését.

Nem is csalódtak. Érezhették: számít a szavuk. Maguk választották meg a szövetkezetük vezetőit és gyakran a késő éjszakába húzódó vitákban közösen keresték a legjobb megoldásokat. Százezrek győződhettek meg a valóságban arról, hogy hazug volt az az ellenséges propaganda, mely szerint a szövetkezeti életforma megfosztja az embereket a szabadságtól, a döntési lehetőségektől. Ők, a tagok határoztak a közös gazdaságuk minden fontos kérdésében közvetlenül a megalakulás után is, f és őket illeti ez a jog ma is.

Tudják, hogy saját boldogulásuk, családjuk sorsa a szövetkezet eredményeitől függ. Nem közömbös tehát számukra a tsz helyzete; egyéni érdeküktől is sarkallva kell, hogy törődjenek a közösség ügyeivel, a vezetőség tevékenységével, tagtársaik munkájával. Hiszen ők — amint mondani szokták — együtt sírnak, együtt nevetnek.

Ez a tulajdonosi, gazdai érzés nagy lendítője, ösztönző ereje a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének, a szövetkezeti életforma kiteljesedésének. Nem véletlen — a tapasztalatok ezt bizonyítják —, hogy épp azok a tsz-ek vitték legtöbbre, melyekben a tagság valóban gazdának érzi magát, melyekben nem csupán egy-két vezető, hanem tettre kész tagok százai keresik az előrehaladás útjait.

Törvényeink megteremtik a lehetőséget arra, hogy a tsz tagsága élhessen jogaival. Nagyobb beruházásokban, lényeges gazdálkodási kérdésekben csak a tagság dönthet. ‘ A fontosabb tisztségviselőket a tagság választja titkosan. A tagok közül sokan tevékenykednek a különféle szövetkezeti bizottságokban. Megvalósul a szövetkezetek önkormányzata, a tagok tevékeny részvételével.

A tsz tehát — ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — nerrí- csak gazdasági egység, hanem

emberi közösség is, vagyis: a tagság gazdasági-társadalmi vállalkozása. A tagok egyenjogú gazdái a szövetkezetnek, pontosan meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel. A tagok végzik el a szövetkezetben a munkát, de ők intézik közös ügyeiket is. Súlyosán tévednek tehát azok, akik a tagságot valamiféle rideg technokrata szemlélettel csupán munkaerőként veszik számba.

Természetesen félreértés ne legyen — a termelés korszerűsítése egyaránt érdeke az egész társadalomnak, a szövetkezeteknek és a tagoknak. Erre törekedni helyes és szükséges! De ezt a modernizálást is könnyebb úgy elérni, ha a tagság értelmét látja, akarja és szívvel-lélekkel részt vesz a megvalósításában.

Az élet azt bizonyítja, hogy a tsz-ek általában fogékonyak a korszerűség iránt: mernek ésszerű kockázatokat vállalni a várható nagyobb eredményekért. Ugyanakkor képesek új munka- alkalmakat teremteni azoknak az idősebb tsz-tagoknak, illetve női dolgozóknak, akik az egyre több gép és vegyszer miatt bizonyos mezőgazdasági ágazatokból kiszorultak.

Az önkormányzat útján járó tsz-ekben kialakult új emberi kapcsolatok — a tagok tulajdonosi szemlélete, jó közérzete, közösségi magatartása, egymás iránti segítőkészsége, felelősségérzete — egész társadalmunk nagy .értékei. Kár lenne ezekről egy pillanatra is megfeledkezni.

Már néhány évvel ezelőtt határozottan felhívta pártunk Politikai Bizottsága a szövetkezetekben dolgozó kommunisták és az irányító pártszervezetek figyelmét arra, hogy a szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem az emberi tevékenységnek olyan keretei, amelyekben a gazdasági eredményekkel egyidejűleg kedvező lehetőségek kínálkoznak a szocialista emberi közösség, kollektíva formálásának és a kölcsönös segítségnek is. A politikai munkában ezzel körültekintően kell számolni.

T. B.

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Egy vidéki vendéglátóipari vállalat egyik éttermi felszolgálónő- jét fegyelmivel elbocsájtották, mert megállapították, hogy csalt: a vendégeknek a megengedettnél magasabb összeget számított fel, az úgynevezett francia blokkokon nem az árlap szerinti árakat tüntette fel. és a műszak végén, a bevételt hiányosan számolta el. A fegyelmi határozat meghozatalánál. a cselekmény súlyosságára tekintettel, nem vették figyelembe azt, hogy két fiát egyedül neveli. Az asszony panasszal fordult a munkaügyi bírósághoz, ahol arra hivatkozott, hogy amikor ellenőrizték, a zsúfolt étteremben csak ketten szolgáltak fel és nagy elfoglaltsága miatt a számlázásnál nem volt ideje az árlapot megnézni. Azzal is védekezett, hogy 20 éves munka- viszonya alatt fegyelmileg sohasem volt büntetve. Védekezését vnem fogadták él és ugyanilyen' álláspontra helyezkedett a miskolci munkaügyi bíróság is, amely még arra is rámutatott: 20 éves szakmai gyakorlatából következően az árakat jól ismerhette. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely határozatában hangsúlyozta: a fegyelmi büntetés kiszabásánál elsősorban a kötelességszegésnek a vállalatnál mutatkozó súlyát, következményeit kell értékelni. Amennyiben ez a többi dolgozó munkafegyelmére is kihat, az egyhe büntetésnek a többi munkavállalóra nincs visszatartó hatása.

— A felszolgálónőnek a vendégek kárára történt túlszámolá- sa súlyos fegyelmi vétség, amely alkalmas a vendéglátóipar jó hírnevének lejáratására. — hangzik tovább a határozat. — Ilyenkor általában a legsúlyosabb bünFehérje hulladékból

tetés kiszabása is indokolt, különösen. ha az illetőt hasonló cselekményért már korábban is felelősségre vonták. Ennek az ügynek a megítélésénél azonban a bíróságnak tisztáznia kellett volna a kifogástalan munkát zavaró té- nyézőket: például, hogy felszolgálók hiánya miatt az asszony köteles volt-e többletmunkát végezni, továbbá, ténye-e hogy hosszú munkaviszoi.. alatt .fegyelmi büntetést nem kapott. Mindezeket egybe kell vetni szociális helyzetéyel. A terhére szolgáló adatok és a fegyelmi vétség súlya miatt azonban nem kétséges, hogy többé, mint felszolgáló nem dolgozhat, de nem zárható ki alacsonyabb munkakörbe történő áthelyezése és így a fegyelmi büntetés is elérné célját. Mindezeket a munkaügyi bíróságnak új' eljárásban kell tisztáznia.

Egy vidéki méhész közölte a tanáccsal, hogy méheivel a vándorlegeltetésről visszatért a községbe. Ugyanakkor a szomszédos községben egy mezőgazdasági tsz bejelentette a tanácsnak, hogy 150 holdas napraforgótábláján hat napon át methylparathionnal vegyszeres védekezést folytat. A tanács ehhez az engedélyt megadta. de kötelezte a tsz-t, hogy erről a tanyatulajdonosokat és a méhészeket értesítse. Ez utóbbiakat azért, mert a permetezésre kerülő kultúrákban virágzó gyomok is vannak. A művelet utolsó napján az említett személy méhei között tömeges elhullás történt. Az Országos Állategészségügyi Intézet toxikológiai vizsgálata megállapította: mind a méhekben mind a beküldött növénymintákban (a napraforgóban és a vegyes gyomnövényekben) nagy mennyiségű methylparathion található. Ezekután a méhész a tsz ellen

kártérítési pert indított, de a szarvasi járásbíróság, majd felle- bezésre a gyulai megyei bíróság elutasította. Áz ítéletek indoklása szerint a méhész hibás, mert nem jelentette be, hogy méheit a községben hol helyezte el; az ugyanis közel volt a permetezett napraforgótáblához és így a kárt saját hibája okozta.

Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hahályon kívül helyezte. A határozat rámutatott arra: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, az ebből eredő kárt megtéríteni köteles, de mentesül a felelősség alól. ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő. ami a veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik, vagyis maradéktalanul megtartotta a jogszabályi rendelkezéseket és a hatósági előírásokat.

— A tsz maga állította, hogy napraforgótábláján virágzott a méhek által különösen kedvelt vadrepce — hangzik tovább a határozat. — Márpedig nem virágzó gazdasági növényeket méhek- re veszélyes vegyszerrel csak akkor szabad kezelni, ha ott tömegesen virágzó gyom, vagy virágzó gyomszegély nincs. A termelő a védekezés megkezdése előtt gyomtalanítani köteles. A tsz ezt a rendelkezést megszegte, nem gyomtalanított, ez pedig kizárja, hogy a felelősség alól mentesüljön. A kár 1 bekövetkezéséhez azonban az is hozzájárult, hogy az a tanács, ahol a tsz földje van, a szövetkezet vegyszerezési bejelentéséről a szomszéd községet nem értesítette, holott a veszélyeztetett körzet jelentős része ott volt. Ez a mulasztás nem róható a tsz terhére, tehát kár- megosztása van lehetőség. Ezt a járásbíróságnak kell tisztáznia. H. E.

A Louisianai Egyetemen hat évi kísérletezés után sikerült használható tápanyagokat ^őállítani hulladékból, amely főleg fából, papírból, textildarabokból és kerti hulladékanyagbó áll. Az újszerű eljárás lényege: gyorsan szaporodó mikroorganizmusok a hulladék cellulózanyagának lebontása közben emészthető fehérjét termeinek. Egy amerikai nagyvállalat máris foglalkozik az eljárás gazdaságosságának megvizsgálásával, s minden jel arra mutat, hogy az eredmény jó lesz. Ebben az esetben az újszerű fehérje, mifit állati tápanyag, versenyezni tud a szójababbal és a halliszttel.

Léggömb, mint televíziós reléállomás

A ■ Bahama-szigeteken egy rögzített léggömböt szereltek fel, amely reléállomás szerepét tölti be a televíziós és rádióadásoknál. A héliummal töltött léggömb mintegy ötezer méter magasságban „tartózkodik” és nylonkötél köti össze a Földdel. Az energiaellátásról egy kisebb motor gondoskodik. Az üzemanyagpótlásnak biztosítására a léggömböt hetenként egyszer le kell hozni a Földre. A léggömböt kötéllel úgy rögzítik, hogy még az orkán- szerű viharoknak is ellenállhasson.

r