Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-13 / 188. szám

1974. augusztus 13. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Pártmunka személyes ügyben • Egyik nagyüzemünkben a he­lyi pártszervezet mozgalmi tevé­kenységének módszereiről, mun­kastílusáról esvén szó. néhányan megjegyezték: „A mi pártvezető­ségünk rettenetesen elfoglalt, szüntelen rohanásban van, s emiatt többnyire nem ér rá az embereket ügyes-bajos dolgaik­ban meghallgatni”. Felróható-e ez a szóban forgó vezetőségnek, rösz- szul értelmezi-e feladatát? — nem is olyan könnyű erre választ ad­ni. Hiszen nyilvánvaló, hogy sem- .tnilyen üzemi, intézményi, szö­vetkezeti pártalapszervezet (és vezetősége) nem sajátíthatja ki a személyzeti előadó, a szakszerve­zeti bizalmi, a közvetlen főnök, vagy éppen a nőbizottság tenni­valóit. Nem lehet afféle panasz­iroda. lelki klinika, jótékonysági egylet, melynek az a dolga, hogy a hozzáfordulók bújára-bajára gyógyírt keressen és találjon. Ám az alapvető politikai feladatok mellett figyelmen kívül hagyhat­ja-e a pártszervezet az emberek mindennapi gondjait? A kérdés megközelíthető ellen­tétes oldalról is.* A nem nagyon fiatal olvasók bizonyára emlékez­nek azokra az időkre, amikor nem egy helyen a legszemélye­sebb családi vagy lelki problémá­kat is szokásban volt a pártszer­vezetben „kitárgyalni”. Az ilyen gyakorlat, bár napjainkban egy­re ritkább, nem tűnt el nyomta­lanul. Egyik véglet sem mutat kö­vetendő utat. Mi akkor a teendő? 0 Mielőtt elhamarkodottan vá­laszolnánk. vegyük szemügyre a pártalapszervezeti munka lénye­ges sajátosságai, céljait- Az alapszervezet ’ a párt politiká­ját közvetíti a tömegekhez, ennek megvalósítására mozgósít. A gya­korlati munka, a saját működési területén felmerülő helyi problé­mák kapcsán képviseli és hajtja végre a „nagypolitikát”. Nem va­lami hivatalhoz hasonlóan per­sze. hanem a mozgalmi munka sajátos módszereivel, a társadal­mi aktivitás révén, az alapszer­vezetben dolgozó kommunisták tevékenységén keresztül. Igen ám, csakhogy a párttag is ember. Közéleti elkötelezettsége mellett van családja, magánélete, lehet beteg, ellentétbe kerülhet munkahelyi főnökeivel, gondok gyötörhetik, tévedhet. S nehéz perceiben kitől várjon vajon se­gítséget, ha nem attól a szűkebb körű politikai közösségtől, amely legközelebb áll hozzá, ahol leg­jobban ismerik? A kommuniz­mus a történelem leghumánu­sabb világnézete. Mi sem áll tá­volabb tőle. mint valamiféle esz­tétikus szenvtelenség. vagy me­rev bürokratikus elzárkózás az életbevágó emberi problémák «lől. A pártszervezetek ezért nem lehetnek közömbösek, saját tag­jaik. de a pártonkívüliek szemé­lyes ügyei iránt sem. Tegyük hozzá: a humanitáson kívül a józanul „praktikus” szem­lélet is ugyanezt sugallja. Zavart, kiegyensúlyozatlan, magánéletük bajaival küszködő emberektől ugyanis képtelenség azt várni, hogy energikusan és hatásosan tudjanak össztársadalmi vagy akár munkahelyi közösségi kér­désekkel foglalkozni. Az elmondottak ellenére elő­fordul. hogy egy-egy alapszerve­zeti tisztségviselő, titkár elszakad azoktól, akikkel együtt dolgozik, megromlik a dolgozókkal való kapcsolata. Senki nem fordul hozzá emberi problémáival, mert úgyis tudja, hogy hiába. Az ok? Az elbizakodottság, a rutinra ha­gyatkozás, esetleg a kettő együtt. „Nincs időm mindenkit meg­hallgatni. Arra valók a bizal­miak.” „A saját területemet, az én embereimet úgy ismerem, mint a tenyeremet, fölösleges sza­porítani a szót”. S a korábban előzékeny, érdeklődő, segítőkész tisztségviselő lassanként megfe­ledkezik arról, hogy tisztsége — társadalmi szolgálat. Ami azért is veszélyes, mert a helybeliek, a munkahelyi közösség kommu­nistái és a pártonkívüliek nem kizárólag a Központi Bizottság határozatai alapján ítélik meg a párt politikáját, hanem aszerint, is, milyen személyes törődést ta­pasztalnak az alapszervezetben. 9 „A mi párttitkárunkhoz min­dig nyugodtan fordulhat az em­ber. mindig számíthat a tanácsá­ra, a segítőkészségére.” Az ilyen vélemény egyúttal a bizalom, a szeretet jele. s minősítés a javá­ból. Jó érzés ilyent hallani. Aminthogy felemelő dolog, ami­kor az ember gyermeküket egye­dül nevelő édesanyáktól, pálya­kezdő fiataloktól, vagy éppen ön­hibájukon kívül nehéz helyzetbe került emberektől arról értesül, hogy „nem maradtam egyedül gondjaimmal, a pártszervezet se­gített.” Akkor persze, amikor különle­gesen nehéz, az üzemi, vagy a társadalmi demokratizmus kita­posott útjain megoldhatatlan problémáról van szó. Mert az semmiképp sem elfogadható, ha egy pártszervezet minden csip- csup ügyben maga kíván intéz­kedni. Ha megpróbál olyan igé­nyeknek eleget tenni, amely a szakszervezeti bizottság, az ifjú­sági szervezet, a lakáshivatal, az egészségügyi intézmények, netán a bíróság dolga. Ha ahelyett, hogy irányítaná és ellenőrizné a vállalati, a helyi társadalmi szer­vek és demokratikus fórumok munkáját, afféle közbenjáróként, ügyintézőként vagy békebíróként mindent a saját hatáskörében igyekszik rendezni. Az ilyesminek ugyanis csak két következménye lehet: A pártszervezet vezetősége nem győzi munkával, s az egyéni óhajok és sóhajok tengerében ösz- szecsap a feje felett a hullám. S növeli önmaga körül azoknak a „sértetteknek” a táborát, akiknek vagy nem volt igazuk, vagy ob­jektív okok miatt nem lehetett kívánságuknak eleget tenni. 0 Ezzel szemben minden párt- szervezet alapvető feladata, hogy figyelemmel kísérje az emberek élet- és munkakörülményeit, s azoknak a szerveknek; intézmé­nyeknek a tevékenységét, akik e körülményeket alakítják. A ma­ga eszközeivel járuljon hozzá a munkahelyi légkör javításához, legyen érzékeny az emberek min­dennapi gondjai iránt. Rendsze­resen számoltassa be. ellenőrizze mindazokat a gazdasági és moz­galmi szerveket, testületeket és tisztségviselőket, akiknek közvet­len hatáskörébe tartozik a dol­gozók ügyeinek gyakorlati, ope­ratív intézése, s ügyeljen hogy azok lelkiismeretesen eleget te­gyenek kötelezettségeiknek. Politi-^ kai irányítással és ellenőrzéssel* gondoskodjon arról, hogy a bü­rokratizmus. a lélektelenség, a fe­lelőtlenség ne honosodhassék meg egyetlen szerv, vagy ügyintéző tevékenységében sem. V. J. Védekezés a vegyi szennyeződés ellen Vízvédelmi laboratórium Tasson A mezőgazdaságban felhasznált vegyi ányagok, az ipari mellék- termékekhez hasonlóan, egyre inkább veszélyeztetik a környe­zetet és az élővizek tisztaságát. A kutatók megállapítása szerint a légi vegyszeres gyomirtásnak tudható be például az alföldi akácosok pusztulása. A fokozódó kemizálással talajba jutó vegyi anyagok a folyókat szennyezik, azok élővilágát károsítják. Külö­nösen a két folyóval — a Duná­val és a Tiszával — határolt Bács-Kiskun megyében fontos e téren a megelőzés. A vízgyűjtő csatornák útján, de közvetlenül is, vegyi anyagokkal telítődhetnek a folyók. Ezért Tasson speciális vízvédelmi laboratóriumot ren­deznek be, amely jövőre kezdi meg a működését. Feladata lesz a Tisza és a Duna vizének állan­dó ellenőrzése. Felügyelnek majd a környezetvédelmi szabályok megtartására is. (MTI) Mennyit tanultunk három év alatt? Negyvenezren szereztek okle­velet felsőfokú technikumban, főiskolán és egyetemen három év alatt, így 336 ezerre gyarapo­dott a felsőfokú képesítéssel ren­delkezők száma — tűnik ki a Központi Statisztikai Hivatalnak az 1970—1973-as időszakról ké­szült, s a közelmúltban megje­lent mikrocenzusából. A felsőfo­kú végzettségűek egyharmada pedagógiai, csaknem egynegyede műszaki oklevéllel rendelkezik. Az iskolai végzettségi szint emelkedése az egész népességre jellemző ez idő alatt: kisebbség­be kerültek az általános iskola nyolc osztályánál alacsonyabb végzettségűek. Jelenleg a 15 éves­nél idősebb összlakosság 55,6 szá­zaléka már elvégezte legalább a nyolc osztályt, számuk három év alatt 7,4 százalékkal emelkedett. Ennél is többel, 18 százalékkal növekedett az érettségizettek szá­ma, most 900 ezer személynek ez a legmagasabb iskolai végzettsé­ge. Vezetnek a gimnáziumi érett­ségizettek. arányuk 46 százalék, amíg az általános ismeretek mel­lett ipari, műszaki képesítést is szerzett érettségizettek 22, a köz- gazdasági technikumban végzet­tek aránya 21 százálék. 1970—73 között jelentősen nőtt az egész­ségügyi, művészeti stb., csökkent viszont a tanítói és óvónői képe­sítést szerzettek száma. Az iskolai végzettség alakulá­sát nemek szerint vizsgáivá az adatokból kitűnik, a nőknél ki­sebb az általános iskola nyolc osztályát végzettek aránya, mint a férfiaknál. Ennek egyik oka, hogy átlagéletkoruk jóval maga­sabb a férfiakénál, s így sok idős nő a század elején járt iskolá­ba, amikor még többnyire leg­feljebb négy-hat osztályt végez­tek. A 30 éven aluliak közül azonban már több nő végzi el a nyolc általánost, mint férfi, s eb­ben a korcsoportban a legalább érettségivel rendelkezők között is a nők aránya lényegesen ma­gasabb, mint a férfiaké. (MTI) Turandot a Szegedi Szabadtéri Játékokon A közönség érdeklődése kifür- | készhetetlen. Egy kerek évfordu­lóval dobravert reklám, de kü­lönösebb műsorpolitikai bravúr sem kellett ahhoz, hogy az idei Szegedi Szabadtéri Játékok ese­ménysorozata már a félidőben mgdöntsön minden nézőcsúcsot. Minap a jegyirodán lázasan ku­tattak néhány ' visszamondott igény után, hogy az újabbak cse­kély hányadát ne kelljen visz- szautasítani. Eddig 73 ezer belé­pőt adtak el, többet mint hason­ló időszakban bármikor. A sze­gedi játékokról ismét bebizonyo­sodott, hogy az ország keresett nyári népszínházát jelenti. A hét végén Puccini Turan- dotja került a dómszínpadra, a gedi szabadtéri történetében ne­gyedszer. Először 1938-ban a kor ünnepelt csillagával, köztük Gina Cignával és a fiatal Székely Mi­hállyal — Nádasdy Kálmán ren­dezésében. Az 1939-es bemutatót Rubáriyi Vilmos vezényelte, az 1965-öst és a mostanit Vaszy Viktor, s a két utóbbi tervezői gárdája is azonos Szinetár Mik­lós a rendező, Fülöp Zoltán a díszletező, Márk Tivadaré a jel­mezek. Ezúttal is külföldi ven­dégművészek kapták a főszere­peket, két olasz: Maria Angela Rosatti (Turandot) és Gaetano Bardini (Kalaf), valamint a lodzi Opera jeles szopránja. Delfina Ambróziák. Semmivel sem ma­radtak mögöttük a magyar part­nereik, mindenekelőtt Gregor József (Timur) vagy a három miniszter alakját megformáló Radnai György, Palcsó Sándor és Külkei László. A rendező Szinetár Miklós remekelt. A 180 tagú statisztéria és a 120-as kó­rus bravúros mozgatásával a fényeffektusok kihasználásával látványos képek egész sorát vará­zsolta a dóm elé. A Szegedi Szabadtéri Játékok idei utolsó premierje a Magyar Állami Népiegyüttesé. Augusztus 15-én, 18-án és 20-án Táncra, muzsikára címmel mutatják be Rábai Miklósék legfrisebb ösz- szeállításukat Nikolényi István A magyar népköltészet hété a rádióban Tegnap délelőtt Fogarassy Mik­lós „Emlékül hagyom ...” című összeállításával, néhány népi ön­életírásból vett részlet bemutatá­sával kezdődött meg a rádióban a magyar népköltészet hete. ötéves múltra tekinthet visz- sza ez a rádiós kezdeményezés, az irodalmi osztály programja. Ezen a héten is több adásban kapnak helyet a népköltészeti alkotások. Ma délelőtt háromszé­ki népballadákat, pénteken régi magyar katonadalokat hallha­tunk Külcn is felhívjuk a figyelmet két összeállításra. Szerdán (Kos­suth, 15.43) Zalán Péter műsora a 18—19. századi falu-jegyző­könyveket idézi. Ezek a doku­mentumértékű, s népköltészeti elemeket is tartalmazó könyvek a paraszti élet hétköznapjairól tudósítanak Schelken Pálma ösz- szeállítása (csütörtök, Kossuth, 17.12) a népi levelek tükrében ad képet a népköltészet születé­sérőL .......egy-egy levelet any­n yiszor elolvasott a címzett, ma­gában vagy hozzátartozóival, a falubeliekkel, amikor téli estén tollfosztásra, kukoricamorteso- lásra összegyűltek, amíg egyné- hányan kívülről is megtanulták Emlékezetből leírták, érzelmeik, gondolatviláguk szerint alakít­gatták, és tovább adták A szá­zadok folytán így alakulhatott át sok levél népdallá.” . KÉPERNYŐ Tévéjáték lett A medikus Képaláírás Tóth István fotóihoz Tóth István, aki tizenöt éve dolgozik Kecs­keméten, egy egész sor fotóművész-szövet­ségnek tagja idehaza és külföldön. Ahhoz, hogy valaki felsorolja, hol nyert díjakat az utóbbi csaknem két évtized alatt, egyszerűbb lenne elővenni a világatlaszt és megnevezni a nagyobb városokat Havannától Bordeauxig. Ónálló kiállításaival ugyanez a helyzet. A fo­tóművészek világranglistáján a 14. helyet foglalja el, ami ugyancsak nagy szó. Most viszont sokkal lényegesebb mindennél, hogy végre a művek sorakoznak fel a kecskeméti művelődési központban. A képeknek egy­harmada ez alkalommal szerepel először nyil­vános bemutatón. 0 A kiállítást a művész mellett álló Gyapai József, a Kecskeméti Városi Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. (Pásztor Zoltán felvétele.) Vasárnap este a főműsoridő­ben tévéjáték formájában lát­hattuk Bródy Sándor A medikus című színművét, amelyet Ádám Ottó alkalmazott televízióra és ő is rendezett. A korábbi, színházi előadások táblás széksorok előtt zajlottak. Az újabb feldolgozás viszont alatta maradt a lehető­ségeknek — találj visszatükröz­ve azt is, hogy az író sem vég­zett ebben a művében teljes munkát. Bródy Sándort —, akinek teg­nap volt halála 50. évfordulója — úgy jellemzi Szerb Antal iro­xi alomtörténeti könyvében, mint „aki mindvégig megmaradt az áldott rendetlenség állapotában” s aki „az első magyar naturalis­tát ünnepelte néha önmagában.” Mérvadóan eligazító értékelése még hiányzik, bár egy róla szóló kismonográfia már napvilágot látott. Tény, hogy összességében egyenetlen teljesítményeket nyúj­tó író volt, aki viszont óriási ha­tást fejtett ki a századeleji iro­dalmi folyamatok megindulásá­ban. Stílushatását az őt követő Ady, Móricz és Kosztolányi ugyancsak elismerte. Novellisztikájával együtt erő­teljes fordulatot hozott dráma­írói tevékenysége. Különösen az ■évszázad első évtizede volt az övé, amikor folyóiratokat alapí­tott szerkesztett és írt tele; pró­zatémái, ízes dialógusai, az ál­tala felfedezett nyomorúságos emberi sorsok megjelentek a színműveiben is. A medikus már A dada és A tanítónő után ke­letkezett, 1915-ből való, és a nyo­morgó diákok albérleti világába vezet el. Konfliktus helyzetei a pénz mindenhatóságából adód­nak, amikor a tudást, tehetséget hordozó életet is meg lehetett vásárolni. Az orvostanhallga­tó fiatalember sorsát Jóelő- re eldöntötte. az apa: a tanítta- tási költségeket vállaló család­ba kell benősülnie a diploma megszerzése után. A végkifejlet­nél a szociális kérdések iránt ér­zékeny, reálián láttató Bródyt mégis legyőzi a romantikus Bró­dy. Nem csupán egy, hanem két boldognak induló házassággal zárul a darab. Az alapanyagból — bátrabb közbeavatkozással — akár egy végig izgalmas diák-dráma is születhetett volna a képernyőn. Az érdekes sorsok, feszült hely­zetek egész sorát kínálja a ma­gyar irodalom. Kérdés, hogy egy annyira modern műfajban, mint a tévéjáték, továbbra is ennyire kell-e kötődni az eredeti művek­ből mindahhoz, a merevebb színpadszerűséghez, illetve a a ma már keveset mondó részle­tekhez, mint ahogy ez most is történt. • H. F. Témaválasztásából ítélve Tóth István fotóművészt az ember és alkotás kapcsolata foglalkoztatja legerősebben. Ezt a viszonyt. és kölcsönhatást láttatják kifejezően a felvételei. Művészportréi az al­kotók egyéniségét adják vissza a beállításokkal, az ellesett pil­lanatokkal, a jellegzetes környe­zettel. Az uszódi születésű pa­rasztfestő, Benedek Péter —aki­nek éppen Cegléden látható a gyűjteményes kiállítása — a szé- rűskert, a kazlak háteréből ma­gasodik elő. A szolnoki Prohász- ka József egy irányba néz — és fejtartása is hasonló — a mögü- le letekintő, elnyújtott madonna­fejjel. Az egész testével koncent­ráló Czóbel Bélát atlétatrikóban lepte meg és örökítette meg a festővászon előtt. Az idős Rem­sey Jenőt mintha megrohannák a saját maga által teremtett szörnyalakok; sokoldalúságára, zenei és színdarabírási tevékeny­ségére utal a háttérben látható hegedű és a színpadi felvételek sora. A kecskeméti költő, Buda Ferenc mintha egyeneságú Dó- zsa-leszármazott lenne, a versei­ből, egyéniségéből sugárzó erőt érezteti a beállítás, a felnagyí- tottan érvényesülő karok látvá­nya. Pálfy Gusztáv újabb kis­plasztikáig elől néz szembe a lá­togatóval. Ennek a képnek a fel­vételénél, úgy látszik, még nem zsibbadt el eléggé a modell nya- ki ere, ugyanis még nem adta eléggé önmagát a fényképezőgép lencséje előtt, s maga Tóth Ist­ván sem tekinti legvégső ábrá­zolásnak. Nagy szeretettel megrendezett és élményt adó kiállítás ez. Az ember és műve, az ember és táj kapcsolata megannyi igazságot éreztet. Átszellemültség és pó­zolás, bizalmatlanság és szelíd­ség, jóság vagy gyűlölködés ül ki az arcokra — egy-egy legjel­lemzőbb pillanatot véglegesen megörökítve. Tóth Istvánnak nem lehetne mozitárlatot, alkalmi bemutatót rendezni, annyira a maximumra törekszik. Sőt, még a kecskeméti művelődési központ terme is ki­csi neki. Művészportréi hárma­saiból így csak kettő vagy egy fért el, pedig az igazibb, drá­maibb összképet a portré, vala­mint a műtermi és az otthoni környezetet bemutató felvételek együttese adná. Ehhez a kiállí­táshoz is lehetett volna méltóbb helyet találni például a Tudo­mány és Technika Házában, amely ugyancsak a közművelő­dési intézmények sorába tarto­zik. Ha ehhez különösebb apro­pó szükséges, még ez is adva volt, hiszen a fotóművész az Ag­rártudományi Egyesület tagjai­nak egyik fellegvárában, a Du­na—Tisza közi Zöldségtermesztési Kutató Intézetben dolgozik. Re­mélhetőleg az új megyei műve­lődési központ elkészülésével le­hetőség nyílik rá, hogy Tóth Ist­ván teljesebb művészetével ta­lálkozhassunk, amelyet olyan sokfelé ismernek már szerte a világon. Halász Ferenc \ 9 A három miniszter: Ping — Radnai György, Pang — Külkei László, Pong — Palcsó Sándor. (Enyedi Zoltán felvételei.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents