Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-29 / 201. szám

PW£g5 1974. augusztus 29. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 A tűzvédelem társadalmi ügy A belügyminiszter végrehaj­** tási rendeletet adott ki a tűz elleni védekezésről és a tűz­oltóságról. Akiket közelebbről érint a té­ma tudják, hogy régóta aktuális volt újjáalakítani, bővíteni, to­vább rendsierezni a tíz eszten­dővel ezelőtti .'rendelkezéseket, ■előírásokat, hiszen azóta — mint mindenütt — sok minden válto­zott, fejlődött, alakult. A tűz el­leni védekezés túlnőtt a hiva­talos fórumok keretein és tár­sadalmi üggyé, problémává vált. De hiszen — vethetné közbe valaki — a tűzvédelem, a fűz­től való félelem, az ősi ellenség és barát veszélye, pusztítása szin­te örök. S az ellene való véde­kezés — hinné az ember — szin­te természetes és magától érte­tődő. Szomorú példák bizonyítják az ellenkezőjét. Lobogó, pusztító lángok nyomát kutatva kerül napvilágra a felelőtlenség, az elővigyázatlanság, a nemtörődöm­ség. Veszendőbe menő százezrek, s olykor sajnos emberéletek is figyelmeztettek arra, hogy napi­renden kell tartani a tűzvédelmi előírások betartását, a tűzmeg­előzés ügyét. A most megjelent belügymi­niszteri rendelet legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet az össz­társadalmi felelősségre. A felso­rolt előírások, szabályok, mellék­letek sokasága foglalkozik azzal, hogyan kell és lehet megelőzni a bajt a termelésben, a mező- gazdaságban, az erdőkben, lakó­házakban — mindenütt, ahol ér­ték van. s Hány és hány figyelmeztető bi- zonyítékát találjuk annak, hogy lebecsüljük a megelőzés, a fel­készülés, a tűzvédelemmel kap­csolatos képzés jelentőségét; tűzvédelmi előírásoknak meg nem felelő épületek, raktárak egész sora; eldobott gyufaszálak, pa­rázsló fahasábok az erdőkben; lángralobbanó benzinkannák. Miért ne volna az elsőrendű feladat a gépkocsivezető számára, a személyautók kézi tűzoltóke- szülékkel való ellátása? Hiszen saját kocsijáról, vagyonáról van szó — a másoké mellett. Példák sokasága bizonyítja — közöttük tragédiák bekövetkezése is —, hogy ennek a nem új szabály­nak betartását is elmulasztják. A rendelet részletesen, alapo­san foglalkozik azzal a testület­tel, amelynek hivatása a tűz el­leni harc. És teret szentel azok­nak is, akik önként vállalják — napi munkájuk mellett -r- ezt az áldozatos feladatot. Szó van természetesen admi­nisztratív intézkedésekről, szer­vezeti változásokról — 1971 óta a tűzoltóság a megyei, kerületi, járási tanácsok felügyelete alá tartozik — a tűzvédelemmel fog­lalkozók szakképzettségének biz­tosításáról. A rendelet lényege egyetlen mondatban határozható meg: a tűz elleni védekezés — össztársa­dalmi ügy. Ét az ami meghatározza az el­következő feladatokat, tennivaló­kat — a paragrafusokban foglaltak megvalósítását is. b. i: Megkétszereződött a sertésfelvásárlás Az 1975. évi vágósertés-értékesítési szerződések feltételei A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium enger délyezte a jövő évre szóló vágósertés-értékesítési szerződés- kötések megkezdését. Ezzel kapcsolatban az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt illetékesei tájékoztatták az MTI munka­társát. A vágósertés-termelést és ezzel együtt a felvásárlást több mint négy éve a dinámláps fejlődés jellemzi. Ezt bizonyítja, hogy 1970-hez képest a vágósertés­felvásárlás 1974-re megkétszere­ződött. A szektorok részesedése a termelésben eltérő módon ala­kult, amennyiben például a nö­vekedésből a mezőgazdasági nagy­üzemek mintegy 160 százalékban részesülnek. (Ezen belül azonos értékű a felfutás a tsz-ekben és az állami gazdaságokban.) Még ennél is dinamikusabb a fejlődés a háztáji és az egyéni állattar­tásban, ahonnan a felvásárlás négy év alatt 3,5-szeresére foko­zódott. Évszakonként is módosult a termelői kínálat. Jellemző, hogy például a minden eddigit meg­haladó idei vágósertés-felvásárlás egész évben egyenetlen volt;, a felkínált mennyiségnek 42 szá­zaléka esett az első félévre és 58 százalékos lesz á felvásárlás a második félévben. A differenciá­lódás miatt a húsipari vállalatok időnként csak nehézségek árán tudnak eleget tenni a követel­ményeknek, s időnként gazdaság­talan munkacsúcsok alakulnak ki. Az -örvendetesen nagy termelői kínálat levezetése a jövőben csak úgy lehetséges :— ezt bi­zonyítják a több éves tapaszta­latok —íj ha megszilárdítják a szerződéses fegyelmet. Nincs szó az értékesítési szerződések tar­talmi változtatásáról, a jövő évi lejáratra is a jelenleg hatályos szerződéseket alkalmazzák. Az illetékesek tehát megfelelőnek találták a jelenleg érvényben levő jogszabályi rendelkezéseket, de azt . kikötötték, hogy ezeket követ ke­retesen érvényesíteni Kell úgy, hogy a szerződésben foglaltakat mindkét fél magára nézve kö­telező érvényűnek tartsa. A gyakorlatban sok problémát vetett fel a tsz-tagok szövetkeze­ten keresztüli vágósertés-értéke­sítése, elsősorban azért, mert az át,adás eléggé szervezetlen volt. Ezért a jövőben a szerződések megkötésekor, valamint a szer­ződés teljesítéseikor elkülönítetten kell kezelni a szövetkezet közös állományából, valamint a tagok háztáji gazdaságából származó sertéseket. Ez az elkülönített ke­zelés azt jelenti, hogy a közös állományra kötött szerződést nem lehet teljesíteni a háztáji gaz­daságból származó sertésekkel és fordítva. Az állatforgalmi- és húsipari szakemberek az 1975. évi szer­ződéskötésektől azt várják, hogy a szerződő felek . között még el­mélyültebb kapcsolat alakul ki, megszilárdul a szerződéses fegye­lem és megbízhatóbbá válik a kínálat és a forgalmazás orszá­gos és helyi prognózisai. (MTI) Űj tudományos központok A kilencedik ötéves terv eddig eltelt időszakában a Szovjetunióban három új tudományos központ kezdte meg működését: egy az Ural- fcan, egy másik a~ Távol- Keleten, a- harmadik pedig az Észak-Kaukázusban. Az első két tudományos központ a Szovjetunió Tudományos Akadémiájához tartozik, míg az utóbbi olyan félsőoktatási kutatóközpont, amely 55 fel­sőoktatási intézményt, és több miint 200 kutatóintéz­ményt egyesít. A felsőoktatási intézmények között élő kapcsolatok alakultak ki, gyakran kerül sor szakember- cserére, az egyes kutatások össze­hangolására. A tudományos központ tevé­kenységét a népgazdaság igényei­nek figyelembevételével ivégzi. 1973-ban ,,több flpnt, 57ft,-$^dpmá- nyos munkát produkáltak. A ku­tatások gazdasági eredményét több tíz millió rubellel lehet ki­fejezni. A tudományos munka számos területen folyik, így például a matematikában, a szilárd testek fizikájában, a rádióelektronika és kibernetika területén. Foglal­koznak a talaj termőképességé­nek fokozásával, a bányászat fej­lesztésével, a 'geológiai kutatások eredményesebbé tételével. A tervek szerint több új terü­leten, így például az általános és talajmikrobiológia, a genetika, a tengerekkel foglalkozó geológiai kutatások és a víruskutatás terü­letén kezdenek új munkába. Országos vízügy! kiállítás 0 Szentendrén 53 hazai, vállalat részvételével országos vízügyi kiállítás nyílt, amelyre külföldi cégek is elhozták vízügyi és árvédelmi berendezé­seiket. (MTI foto — Koppány György felv. — KS.) Az előzés veszélyei Minden országúton közlekedő, vezetői engedéllyel ren­delkező járművezető — különösen ha egy Ids gyakorlata van I— jól tudja, hogy ha az előzés öt feltétele közül csupán egyetlen nincs meg, s mégis végrehajtja ezt a veszélyes mű­veletet, súlyos szerencsétlenséget okozhat. Az öt feltétel tag­lalására, az ebből származó veszélyekre nem térünk ki, csu­pán egyet szeretnénk kiemelni ezek közül, amellyel gyakran lehet találkozni az országutakon. A KRESZ előírja, hogy az elő­zés befejezése után a jármű ve­zetője köteles visszatérni a me­netirány szerinti jobb oldalba úgy — s ez a nagyon lényeges —, hogy sem a megelőzött jármüvet, sem a közlekedés más résztve­vőit semmiféle módon ne zavar­ja. Tulajdonképpen az előzést befejező járműnek ugyanolyan sebességgel kell továbbhaladnia, mint amilyen sebességgel végre­hajtotta az előzést, hogy a mö­götte levő jármű vezetőjét sem fékezésre, sem lassításra, sem irányváltoztatásra ne kényszerít­se. Ezt a KRESZ-szabályt azon­ban nagyon sokan nem ismerik, vagy ha tisztában is vannak ve­le, nem tartják be. Egy gyakor­lati példát szeretnénk idézni ez­zel kapcsolatban, amely a na­pokban történt a Kecskemét és Lakitelek közötti úton. Egy Tra­bant gépkocsi vezetője pótkocsis teherautót előzött meg, ám a Trabant sebessége éppen csak meghaladta az előzendő jármű­vét. Az előzés meglehetősen hosszú időt vett igénybe, s mi­után szemben is érkeztek jármű­vek, a trabantos alig tudott „be- , íér^súszni|’ }á'j;ieftéfráŰtóF'''élé.s & ez- í rnMt4h jöfíí’orcantiI iuérthétetlénnek j tűnt: a trabantos ahelyett, hogy fokozta volna járművének sebes­ségét — biztonságos helyet sze­rezve ezzel közte és a teherautó között — lelassított, visszaállt ab­ba a tempóba, amellyel a teher­autót korábban követte. Emiatt a teherautó vezetője kénytelen volt fékezni, sőt visszakapcsolni. Milyen szabályokat sértett meg a szóban forgó Trabant személy- gépkocsi vezetője? Vegyük sorra ezeket: a KRESZ előírása szerint előzni csak akkor lehet, ha a se­bességet is figyelembe véve, ele­gendő hely- és oldaltávolság áll rendelkezésre. Nos, a trabantos nem mérte fel jól saját és az előzendő jármű sebességét, s ezért hosszan elidőzött a bal oldali sávban. Ezzel tulajdonképpen za­varta a mögötte haladó, s talán az előzést gyorsabban végrehaj­tó járműveket, akadályozta őket. A szembejövő forgalom — jelen esetben egy Volkswagen — is vesztett haladási sebességéből ugyanis a baleset elkerülése ér­dekében fékezni kényszerült. (A trabantos tehát már az előzés újabb feltételét sértette meg, akadályozta a szembejövő forgal­mat) A jobb oldali forgalmi sáv­ba való visszatérés, a sebesség csökkentése egy újabb szabály­szegéssel tetézte a trabantos lel­kiismeretét. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ilyen és ehhez hasonló közlekedé­si anomáliák a nap szinte min­den órájában előfordulnak az or­szágutakon, s csupán a gyakor­lottabb járművezetők, a türel­mesebbek. a meggondoltabbak, a defenzív vezetést értők akadá­lyozzák meg, kerülik el a bal­esetek bekövetkezését. A közle­kedésrendészeti szabályokból való egyszeri — a vezetői igazol­vány megszerzéséhez — vizsga r)gp)„elggepdő ,,a közlekedésben való- részvételhez. Ezt mindenki tudja, aki már-gépkocsi volánja mellett vagy motorkerékpár nyergében ült. A KRESZ szabá­lyainak szinte bele kelkádegződ- nie minden járművezetőbe, ezért szükséges, hogy a hivatásos és magángépkocsi-vezetők sűrűn forgassák a jogszabályt. Ezek az ismétlések nem haszontalanok, nem öncélúak, hanem sok eset­ben a testi épség, az élet meg­mentését célozzák. A gyakorlat­lanabb járművezetők — számuk elég nagy — csak olyankor hajt­sák végre az előzés veszélyes mű­veletét, ha valóban megvan en­nek mind az öt feltétele, s még véletlenül sem keverednek sza­bálytalanságok elkövetésébe. Magyarok a szlovák nemzeti felkelésben Ma 30 éve kezdődött meg a német fasizmus elleni szlovák nemzeti felkelés. Megbízható források szerint megállapítható, hogy a szlovák területen tevékenykedő magyar partizánok száma, ha nem is mutatható ki egé­szen pontosan, körülbelül 800-ra tehető. Ez a szám csak azokat az aktív harcosokat öleli fel, akik Közép- és Délkelet-Szlovákia területén harcoltak, többnyire olyan egységekben, ame­lyekben számottevő magyar csoport létezett. Szinte lehetetlen megállapítani azoknak a to­vábbi magyar harcosoknak a számát, akik el­szórtan, más nemzetiségű alakulatokban küz­döttek. A magyarok főleg a szovjet Kozlov őr­nagy vezette vegyes brigádban, ennek Petőfi Sándorról elnevezett osztagában, továbbá Nóg­rádi Sándor és Ádler Károly partizánalakula­tában harcoltak. A Szlovákia területére vezé­nyelt magyar alakulatoktól a fel­kelők táborába átszökött kato­nákból állt többnyire Nógrádi Sándor mintegy 100 tagú egysége, továbbá a 30ÓAagú Petőfi-brigád, amelyet Fábry József vezetett. Ez utóbbi alakulatnak volt egy cso­portja, az Ádler Károly vezette partizánosztag. Az említett alaku­latok közül'legismertebb a Nóg­rádi-brigád volt A magyar terü­letre, Salgótarján térségébe nyo­muló Nógrádi-brigád 1944 őszén 95 tagot. számlált. Érdekes meg­említeni e csoport nemzetiségi összetételét: 40 szlovák. 5 orosz, egy spanyol és 49 magyar. Hála Nógrádi Sándor írói munkásságá­nak, e csoport tevékenységéről már számos adat látott napvilá­got. Kevésbé ismert azonban a Petőfi-brigád tevékenysége. Az eredeti Petőfi-brigádnak Kozlov őrnagy vqlt * a parancsnoké és Fábrv József rozsnyói bányászfiú volt az egység komisszárja. A cso­port eleinte 17 tagot, számlált, be­leértve a parancsnokokat is. A csoport tagjai főleg Rozsnyó kör­nyéki emberek voltak, akik szo­ros kapcsolatot tartották fenn a helyi lakossággal. Nem utolsó­sorban a helyi viszonyok ismere­tének köszönhették, hogy á cso­port már augusztus 28-án száz tagot számlált. Míg a Nógrádi­brigád fő feladata az volt, hogy átverekedje magát magyar terü­letre és ott szervezze meg az el­lenállást. addig a Petőfi-brigád szlovákiai területen működött. A Petőfi-csoport tagjai számos portyára indultak a megszállt Gömör területére is. Amerre jár­tak. röpiratokat terjesztettek ós ellenállásra szervezték a lakos­ságot. Röplapokat terjesztettek a magyar katonaság körében is. A nagy német ellentámadás után a csoport Jelsava. Revúca, Murán. Stitnik. Roznava irányá­ba vonult vissza. Ádler Károly szlovákokból és magyarokból álló csapatával Kozlovék Cserna Le- hota körzetében találkoztak. Ad­ler Károlyt a környéken „Otec” (Apa) néven ismerték. Jó nagy / ­csoport volt ez — kb. 120 főből állt. Mivel feladatai megegyeztek a Petőfi-brigád feladataival, 1944. november 15-én elhatározták, hogy a Kozlov-brigád magyar csoportját és az Ádler-csoportot egyesítik. A parancsnok Ádler Károly lett és az egység Petőfi- brigád néven foLvtatta tevékeny­ségét. Á politikai biztos Fábry József volt. Ez a csoport is. ön-:, álló nyomdával rendelkezett, amely a slavószovcei papírgyára ban működött és a német .meg­szállás után sem sikerült leleplez­ni. A Petőfi-brigád ekkor már körülbelül 300' tagot számlált. .. A fokozódó nyomás arra kész­tette a parancsnokságot, hogy az ismételten nagy számúra nőtt Pe- tőfi-brigádot kisebb. operatívabb’ csoportokra ossza fel. Az egyiket' Csapó elvtárs. a másikat Fábry József, a harmadikat pedig Ádlter Károly vezette. Ádler csoportját súlyos harcok után megsemrpisí- tették. A hős parancsnokot há­romnapos üldözés után elfogták,; megkínozták, majd 1944. decem­ber 20-án Dobsinán kivégezték. Hasonló sorsra jutott Csapó cso­portja is. Egyedül Fábry József csoportjának sikerült átvereked­nie magát a német vasgyűrűn. A csoport egyik legnagyobb ak­cióját az Alexander Nyevszkij partizánhadosztállyal folytatott együttműködés keretében valósí­totta meg. A partizánhadosztály- lyal a Petőfi-csoport Kassa köze­lében. a hegyekben találkozott. Rudnik fürdőben állomásozott akkor a partizánok elleni harcra kiképzett nyilas rohamdandár. A fasiszta rohamdandár 60 katoná­ból álló csoportja a partizánok el­len támadt, de a támadókat meg­futamították. A fasiszták tehetet­len dühükben a polgári lakossá­gon! állták hosszút', házakat gyúj­tottak fel. gránátokat dobáltak a lakások, ablakaiba. A fasiszta dan­dár megsémfnisítése ezután sür­gős feladat lett. December 21-én 4 órakor 80 partizán támadta meg át fasiszák állomáshelyét. ötven nyilas megadta magát, a többiek ejestek., Utólag • kiderült, hogy e rohamdandárnak be kellett volna várnia a' Vörös Hadsereg érkezé­sét, és a frontvonal mögött diver- ziós tevékenységet kellett volna kifejtenie. A Petőfi-brigád harci tevé­kenységének időszaka négy hó­napra tehető. Ez idő alatt 342 fa­siszta katonát tett harcképtelen­né, megsemmisített egy lőszer- szállító vonatot, hat motoros jár­művet. két páncélautót. 38 gépi- fegyvert, 24 géppisztolyt. 196 pus­kát. két motorkerékpárt, 15 va­gon lőszert, foglyul ejtett száz tisztet és katonát. A propaganda­tevékenység során 8—10 féle röp- iratot terjesztett a lakosság köré­ben. Kevéssé ismert csoport műkö­dött Osrblie térségében. Ez a cso­port a Sztálin-brigád harmadik osztagához tartozott és lőszert gyártott. 1944 novemberétől 1945 februárjáig igen súlyos viszonyok között aknákat, robbanó töltete­ket gyártott, a környék partizán­alakulatai számára. A lőszergyár- tó csoportban 72 ember dolgozott, köztük 34 szlovák, egy cseh, 10 szovjet és 27 magyar. A csoport február 24-én átverekedte magát a szovjet csapatokhoz. Elvonulása előtt a lőszergyártó berendezést megsemmisítette. 1944. decemberében egy 196 ka­tonát számláló — magyar — csoport jelentkezett Volkov szov­jet parancsnok alakulatához. A magyar partizánoknak ez a közel kétszáz tagú csoportja egészen a felszabadulásig Volkov köteléké­ben harcolt. A visszavonulás so­rán sokan közülük tífuszban meg-: betegedtek és 14-én Kalistie par­tizánfaluban feküdtek. Amikor a németek elfoglalták és felperzsel­ték Kalistiét. a beteg magyar par­tizánokat elhurcolták' a mosteni- cei mészégetőbe és ott kivégezték őket. Ebben a térségben további két csoport csatlakozott Volkov alakulatához. Magyar katonaszö­kevények egy 139 tagú és egy 21 tagú csoportja. A Hruscsov nevű partizánala- kulatban ugyancsak számos dél­szlovákiai magyar harcolt. Szá­muk annyira megnövekedett, hogy 1945 újévén Szagyilenko szovjet parancsnok alakulatában külön magyar csoportot alakítot­tak. Szagyilenko brigádjában 174 magyar. 485 szlovák. 355 szovjet partizán harcolt. A szlovák nemzeti felkelésben harcoló magyarok nemcsak köz­vetlen harci tevékenységükkel se­gítették a felkelést, hanem azzal is, hogy jeleptős mértékben de­moralizálták az ide vezényelt ma­gyar alakulatokat. Sok katonaszö­kevény nem küzdött ugyan a par­tizánok oldalán, azonban az el­lenség táborában sem harcolt. Megszöktek, búvóhelyeket keres­tek maguknak és bevárták a szov­jet csapatok érkezését. A lakos­ság „zöld kádereknek" nevezte őket. Közép- és Délkelet-Szlo- vákia területén körülbelül ezer- ezerötszáz ilyen katonaszökevény bújt meg. Mindez -nem ad választ a kér­désre: végül is hány magyar har­colt a szlovák nemzeti felkelés­ben? A választ csehszlovák és magyar történészek ma, 30 év múltán is módosítják. Voltak ma­gyarok szlovák egységekben, akikről bajtársaik mindvégig nem tudták nemzetiségüket, s volt ez fordítva is. A harcosok számá­ra nem is ez volt a lényeges. A lényeges az volt. hogy a Szlo­vák Nemzeti Felkelés teret nyi­tott a fegyveres antifasiszta harc számára. A fasizmus elleni harc egészében éppen ez az interna­cionalista jelleg biztosított előke­lő helvet a szlovák felkelésben részt vevő népek küzdelmének. Gejza Vilesek, a Rudé Právo budapesti tudósítója X i • Az fcszak-kaukazusi felsőoktatási Tudományos Kutatóközpont hidrotechnikai laboratóriumában a víztárolók és öntözőcsatornák leggazdaságosabb felhasználási módszereit vizsgálják. • Viktor . Kalinyin, III Felsőoktatási -d Tudományos Központ Mecbanikai és Alkalmazott Matematikai Tudományos Kutató­intézetének munkatársa állattenyésztő gazdaságokban használatos épületek és raktárak építéséhez alkalmas szerkezeti elemet tanulmányoz.

Next

/
Thumbnails
Contents