Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-29 / 201. szám
4 9 PETŐFI NÉPE 9 1974. augusztus 29. PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNY ÍTÁS A társadalmi nyilvánosság fogalmáról Ahol a társadalmi demokratizmus szélesítéséről és erősítéséről beszélnek, ott majd mindig felbukkan a nyilvánosság kifejezése. Mi is ez a nyilvánosság? Általánosságban: a társadalmi érintkezés és a társadalmi közérzet egyik szervező elve, egyben mércéje, fokmérője. Megértése és felhasználása társadalmunk és saját társadalmi helyzetünk alaposabb megismeréséhez segíthet hozzá. A nyilvánosság (a szó mai, fentebb jelzett értelmében) a XVIII. század végének, a XIX. század elejének terméke. Törté- nett termék. Létrehozója a polgárság volt. Magába foglalta mindazokat a társadalmi szférákat, amelyek a társadalom és az állam között, mint közvetítők helyezkedtek el. Ilyenek: a képviselet, a parlament, a politikád pártok, a sajátosan társadalmi szervezetek, de ide sorolhatók azok a petíciók, beadványok-folyamodványok is, amelyeket az állampolgárok a „felső” állami vezetéshez, avagy az uralkodóhoz intéznek. A nyilvánosság ennyiben fórum, magába foglalta mindazokat a társadalmi helyzeteket, amelyekben a társadalom és az állam — nagyon leegyszerűsítve, s a vezetettek és a vezetők — „találkoztak” egymással. „Találkoztak” abból a célból, hogy a társadalom egészére vagy egy részére vonatkozó politikai- gazdasági avagy kulturális döntésekről konzultáljanak e döntések meghozatala előtt, vagy annak során. Érdemes itt visszapillantanunk, ugyanis ez a jelenség társada- lomtörténetileg nézve vadonatúj volt. A nyilvánosság ettől eltérő és klasszikus számba menő modellje a görög városállamokban (a poliszokban) valósult meg. Foglalkoztak ezzel a jelenséggel a marxizmus klasszikusai is, és rámutattak, hogy ebben az antik formációban a társadalmi élet és az államélet nem, vagy alig vált el egymástól. Az államélet gyakorlásában a görög polisz teljes jogú tagjai valamennyien — tehát a rabszolgák kizárásával — együttesen vettek részt. Azt mondhatnánk így, hogy az állam problémáival való foglalkozás egybeesett az emberek magánügyleteivel, magánjellegű társadalmi érintkezésével, e kettő nem vált el egymástól. A középkor már teljesen más nyilvánosságtípust teremtett. Ez a nyilvánosság nem társadalmi terület. A feudális uralkodó kör nyilvános repre^^)íáfcjéjáfc/j»er$tette, az udvari életet, a maga összes ceremóniájával, jelvényével, előírásaival, társadalmi szokásaival, lovagi erényeivel, és külsőségeivel. Ennek maradványai ma is megtalálhatók például az angol felsőház, vagy a francia akadémia ceremónikus megjelenési előírásaiban, illemszabályaiban, a diplomáciai protokollban stb. az egyházak vagy a hadseregek sajátos viselkedési és érintkezési szokásaiban. A lényeg az, hogy ebben a nyilvánosságtípusban a résztvevők saját magukon kívül senkit sem képviseltek, ezért beszélünk puszta reprezentációról e nyilvánosságforma kapcsán. A szó modern értelmében vett nyilvánosságnak a tőkés termelés túlsúlyra jutása volt az előfeltétele. Az árutermelés és piac világának kialakulásával, ennek alapján jött létre először az ember, mint polgári magánszemély — akár mint árutulajdonos, akár mint bérmunkás — elválasztva a politika és az állam szférájától. Kialakult — ki kellett, hogy alakuljon — ezért a közvetítések sorozata az ember, mint magán- személy, mint „civil” — és az állam között. Vagyis kialakult a társadalmi nyilvánosság. Mire szolgál ez a nyilvánosság? összegyűjti és közvetíti az embernek — mint „polgári magán- személynek” — óhajait, igényeit, céljait, szükségleteit és érdekeit az állam felé, és természetesén működik egy ellentétes irányú folyamat is: áz állam közli — közvetíti — a nyilvánosság szféráin keresztül a társadalommal, hogy melyek az ő szükségletei. A mondottakból a nyilvánosság fő funkcióját Röviden így lehet megfogalmazni: törekedni kell a közvélemény és az állami törvényhozás összhangba, de legalábbis összefüggésbe hozására. A nyilvánosság ily módon minden olyan társadalmi fórumolt magában foglal, ahol az egyén kapcsolatba kerülhet a társadalom ' igazgatásával. A nyilvánosság „eredeti szándéka” szerint tehát nem más, mint a társadalmi jelenlétnek a biztosítása a társadalompolitikai döntések, általában a törvények meghozatalában. Az elmúlt száz év története a kapitalista államokban olyan változásokat mutat, amelyeket a nyilvánosság szerkezetváltozása címszó alatt lehet összefoglalni. Itt két jelenséget kell kiemel- nünk. Egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy a nyilvánosság most vázolt formája egy társadalmi osztály, a burzsoázia uralmát alapozta meg. Másfelől ki kell emelni, hogy a nyilvánosság eredeti tartalmi jellemzői ellenkezőjükbe csaptak át. Nem a közvélemény uralmának lehetőségét teremtette meg, hanem olyanj szervvé vált, amelyeken keresztül a modern tőkés állam behatolt a polgári társadalom szféráiba. Más szóval a fenti modell csak addig volt igaz, amíg a gazdasági élet mentes maradt az állam beavatkozásától. A XIX. század második felében azonban megindult az állami intervencio- nalizmus (beavatkozás). A tőkés állam behatolása gazdasági téren, mint eszköz jelentkezett a folyamatok ellenőrzésére és kiegyensúlyozására egészen a fogyasztási szféra befolyásolásáig. A tőkés állami beavatkozás termelte ki a manipulált — mesterségesen előállított és az emberi célkitűzéseket befolyásolni szándékozó nyilvánosságot. Az államtól befolyásolt nyilvánosság révén játszódott le a fogyasztói közösségek és stílusok kialakítása, az ízlés, a szokások, a gondolkodás, a politikai véleményformálás „kívülről” történő befolyásolása. Ennek eredményeképpen pl. a mai Amerikában az elnökválasztás nagyon hasonlatossá lett ahhoz, amikor az ember két fogpasztamárka között dönt. Azaz a nyilvánosság fórumai segítségével a politikai döntések és alternatívák a ■ társadalom elé — számos esetben — mint reklámszerű publicitást alkalmak kerülnek, megszabadítva az érdemi információtól és alternatívától. E gyakorlat ellenpontjaként olyan szocialista közösségek jelölhetők meg, amelyeknek nem egyszerűen a politikai-társadalmi döntések utólagos igazolása vagy jóváhagyatása az értelme, hanem amelyek részt vesznek a döntésekben, képes erre és élnek minden erre szolgáló lehetőséggel. P. Zs. T * Üjabb tanácsok garázsépítöknek Lapunk egyik korábbi számában már közöltünk garázsokkal kapcsolatos tanácsokat. Mai számunkban az időközben megjelent újabb jogszabályokról kívánjuk olvasóinkat tájékoztatni. 1974. június 1-én lépett hatályba a 6/1974. (V- 30.) ÉVM—IM sz. együttes rendelet az állampolgárok által építhető, nem lakás céljára szolgáló helyiségek nagyságáról. Mivel a garázs is ezek közé tartozik, ezért a jogszabály garázsokra vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket, amelyek a következők: garázsépítésre engedély azon a településen adható, ahol az építtető államnolgárnak lakástulajdona, vagy lakóhelye, továbbá ahol üdülője van. Az építési engedély csak akkor adható meg, ha az állampolgár tulajdonában az építeni kívánttal azonos rendeltetésű helyiség nincs, illetőleg a tulajdonában álló helyiség a kívánt célra alkalmas, azt hatósági kiutalás alapján más használja, vagy a helyiség nem az előzőekben említett településeken van. E körülményekről az állampolgároknak az építési engedély iránti kérelemhez írásbeli hyilat- kozatot kell csatolni. Előírja a jogszabály azt is, hogy a garázs alapterülete milyen nagyságú lehet: legfeljebb 25 négyzet- méter. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha valaki kisebb alapterületű garázst kíván építeni, úgy ezt ne tehetné meg. A jogszabály csupán a felső határt állapítja meg, így tehát nincs akadálya az előírt feltételek mellett kisebb alapterületű garázs építésének. Amint a szövegből kitűnik: a rendelet célja, hogy az állampolgárok nem lakás céljára szolgáló helyiségeket csak a személyes szükségletük kielégítésre, illetőleg az élethivatásszerű tevékenységük gyakorlásához szükséges mértékben építsenek. A jogszabály megjelenése a garázsszövetkezeti tagság feltételeit illetően is jelentőséggel bír. Eddig ugyanis sokszor vitás volt, hogy ki lehet garázsszövetkezet tagja és a szövetkezetek tagsága különböző feltételekkel igyekezett a szövetkezeti garázsépítés lehetőségét azoknak nyújtani, akik azt saját szükségletükre kívánták használni. Mivel az új jogszabály csak a saját szükségletre vonatkozó garázs építését teszi lehetővé, így a jövőben nem lesz szükség arra, hogy a garázsszövetkezetek tagsága írjon elő feltételeket. Érdekességként még megemlíthető, hogy az új rendelet olyan feltételt nem ír elő, hogy garázs- építésre csak annak adható engedély, aki gépkocsival rendelkezik. Utal ezzel szemben arra, hogy nincs jelentősége annak, hogy a garázsban gépkocsit vagy motor- kerékpárt tart a tulajdonos. Befejező részben utal a jogszabály arra is, hogy az ismertetett rentíelkezésekeft az 1974. június 1-én még el nem bírált építési engedélyezési ügyekben is alkalmazni kell. Mindazok, akik garázst szándékoznak építeni, jó ha tudják, hogy 1974. október 1-ével új Országos Építésügyi Szabályzat lép. hatályba. A szabályzatot az 5 1974. (V. 24.) ÉVM. sz. rendelet tette közzé és rendelte el alkalmazását. E réndefet értelmében bármely épületet tervezni és kivitelezni, továbbá átalakítani csak a szabályzat rendelkezései szerint szabad, ezért indokolt a garázsok építésére vonatkozó fontosabb rendelkezések ismertetése. A fontosabb rendelkezések ismertetése előtt szükséges azonban annak hangsúlyozása, hogy a szabályzat rendelkezéseit területi korlátozás nélkül, az ország egész területén alkalmazni kell. A 44. paragrafusban foglaltak szerint a szabályzat alkalmazása szempontjából a lakóépülettől különállóan elhelyezett garázs melléképületnek minősül. E meghatározásnak azért van jelentősége, mert a szabályzat bizonyos melléképületeket, így többek között garázst is csak az épület hátsó kertjében enged elhelyezni. Ettől a rendelkezéstől csak támfal esetében lehet eltérni. Ha ugyanis a telek hpmlokvonalán vagy oldalhatárán támfal épült, az elő-, illetőleg az oldalkertben a támfalnál nem magasabb garázs létesíthető. Természetesen csak akkor, ha az a közterület forgalmára, a városképre és a telek közterület felöli részének kiképzésére nem hátrányos és a szomszédok jogos érdekeit nem sérti. A szabályzat egyébként olyan rendelkezést is tartalmaz, hogy a községek és városok területét építési övezetekre kell osztani. Az egyes építési övezetekben más és más előírások és feltételek mellett lehet építkezni, így többek között garázst is építeni. Mindazoknak tehát, akik garázst akarnak énítepi, ismerniük kell a szabályzatnak az adott építési övezetre vonatkozó rendelkezéseit is. A 83. paragrafusból kitűnően egy gépkocsi számára legalább 2.4 mx5.5 m területet kell biztosítani. Ezenkívül a garázs belmagasságának legalább 2 méternek kell lennie. Más rendeltetésű épületben a garázshelyiség az épület egyéb helyiségéhez csak előtér vagy folyosó közbeiktatásával kapcsolódhat. A szabályzattal kapcsolatban szükség van arra is, hogy annak egyes rendelkezéseit az érdekeltek helyesen értelmezzék. így fel kell hívni a, figyelmet arra, hogy egyes esetekben a szabályzat garázs helyett a közlekedési létesítmény kifejezést is használja. Ezzel a kifejezéssel azokat a garázsokat jelöli meg, amelyek nagyszámú gépkocsi elhelyezésére alkalmasak. Ilyenek a közlekedési vállalatok és egyéb közületi szervek garázsai, amelyek esetében — a nagy számú gépkocsira figyelemmel — a szabályzat speciális rendelkezéseket tartalmaz. , Ezek a rendelkezések -azonban nem vonatkoznak az állampolgárok által építhető, általában egy gépkocsi elhelyezésére alkalmas garázsokra. Tartalmaz rendelkezéseket a szabályzat arra vonatkozóan is, hogy a várakozó gépkocsik részére milyen formában kell parkolóhelyet biztosítani. Tekintettel arra, hogy a rendelkezések nem az egyes állampolgárokat, hanem a közületi szerveket érdeklik, ezért a rendelkezések ismertetésére nem tértünk ki. Sokszor okozott már gondot a garázsépítőknek az a körülmény, hogy az építmény, illetve éDület fogalmát jogszabály nem határolta meg. Ezt a hiányt pótolja a szabályzat, amikor függelékében meghatározza, hogy mit kell építménynek, illetve épületnek tekinteni. Az érdekeltek figyelmébe ajánlható az a körülmény is, hogy a szabályzat a gépjární íjvagy személygépkocsi-tároló kifejezéseket használja. E megjelölések alatt azonban minden esetben garázst kell érteni. Végül tudni kell azt is, hogy a szabályzatot áz építésügyi és más hatóságok általában rövidített formában jelölik. Ezért gyakori, hogy az OÉSZ-megjelölést használják határozataikban, amely nlinden esetben az Országos Építésügyi Szabályzatot jelenti. Dr. Varga Emil A község szövetkezete Huszonhárom évvel ezelőtt Kerekegyházán is létrejött a kisiparosok szövetkezete. Fő feladatuknak a lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítését tekintették, s a 110 tagú kollektíva ma már tizenhat szakmában teljesíti a • megrendeléseket. Annak idején Tóth Bélát választotta a tagság elnökének, aki a mai napig is betölti ezt a tisztséget. * — Nem volt könnyű az immár majdnem két és fél évtized i — mondja. — A múlt évben tizenöt millió forint értékű munkát végeztünk, ebből több, mint 3 milliót közvetlenül a község lakóinak. Faipari részlegünk évek óta ajtókat készít a TÜZÉP megrendelésére. A múlt évben 22 típusból 18 ezer ajtó készítésére kaptunk megbízást, az idén iá hasonló mennyiséget gyártunk. Két évvel ezelőtt vettük fel a kapcsolatot a Lőrinci Ülőbútor Ipari Szövetkezettel, amely szek- és ülőkealkatrészeket rendelt nálunk. Az idén 100 ezer, jövőre pedig legalább 500—600 ezer ilyen alkatrészt készítünk, a lőrinci szövetkezetnek, amellyel 1980-ig kötöttünk szerződést. Jó velük együttműködni, mert gépekkel is ellátják szövetkezetünket. Eddig egy gyalugépet és egy leszabógépet adtak, jövőre pedig egy korszerű másolóesztergapa- dol állítanak fel nálunk. Szövetkezetünk dolgozói is részt vesznek a kongresszusi munkaversenyben. Vállalták, hogy 30 óra társadalmi munkát végeznek személyenként, amelynek munkabérét befizetjük a községi tanácsnak, hogy az ösz- szeget lakóhelyük fejlesztésére, óvodák, iskolák segítésére fordíthassák. A rövid beszélgetés után a szövetkezet három részlegében tettünk fotó-sétát. íme, ezt látta a fényképezőgép 9 Szabó István Zoltán egyike a szövetkezet legjobb gépmun- kásainak, 5 fejes gyalugéppel ajtóalkatrészek megmunkálásán dolgozik. • Hétköznap délelőtt készült a felvétel, ilyenkor . nem kell sokat várni a fodrásznál. Képünkön Hor- nyák József és Kürtösi Gábor ipari tanuló munka közben. 9 A lakatosrészlegben Be- liczei János és Fritz József dolgozik. Van munkájuk bőven, a vaskerítések és vaskapuk készítésében már specialistának számítanak. A szövetkezet irodája előtt tizenhat fajta kéri tésmln tát helyeztek el, s a megrendelő ezekből választhatja ki a neki legjobban tetszőt. A két lakatos évente 300—499aaéter- nyi vaskerítést készít. (Opauszky László felv.) Ember és környezet Űj környezetvédelmi törvény készüL Nem azért, mintha már eddig is nem lett volna számos rendelkezés, jogszabály az ember természeti környezetének védelméről. Törvény szabályozza például a vizek mennyiségi és minőségi védelmét, a vízzel való gazdálkodást (1964. évi IV. törvény), ehhez kapcsolódik a vegyianyagok felhasználásának korlátozásáról szóló együttes miniszteri rendelet. A levegővédelemre vonatkozóan több minisztertanácsi határozat is érvényben van. Miniszteri rendelet szabályozza és írja elő a zajártalom, s különböző szintű jogszabályok a sugárártalom elleni védekezést. A természetvédelemről 1961-ben és 1971-ben kormányrendelet is született. Ha most mégis elkészült, és országos vita után az ősszel a parlament elé kerül a Környezetvédelemről szóló törvénytervezet, ennek nyilvánvalóan alapos az indoka. Mint minden törvény megalkotásánál hazánkban, ezúttal is a körülmények és feltételek „beéréséről”, a szükségszerűségről van szó. Arról, hogy az említett részintézkedéseket és rendelkezéseket sem figyelmen kívül hagyva, egységes és legmagasabb szintű elhatározás — az országgyűlés által hozott, törvény szülessen — az emberi környezet védelmére. Olyan kerettörvény, amely az általános megfogalmazás mellett nem hagy kibúvót a feladatokat és a felelősséget illetően. Az országos vita, melynek gazdája a Hazafias Népfront, már jórészt lezajlott, és jelenleg a tanácskozások összegezése, az elhangzott vélemények, javaslatok számbavétele, a módosítások elkészítése van soron. Különböző szinteken, városokban és járásokban, a mi megyénkben Ts hasznos eszmecserékre került sor, melyek tapasztalatait a népfront megyei elnöksége július hónapban tárgyalta meg. Az eddig elért eredményeket és a feladatokat is felsoroló írásos jelentés szélesebb körű nyilvánosságot is megérdemel, erre' tehát még vissza kell térnünk. Az országosan kialakult észrevételek közül is szeretnénk azonban néhány jelentősebbet a megye közvéleménye elé tárni. Általános az a vélemény, hogy napjainkban j— amikor a technikai haladás és urbanizáció egyre gyorsabb tempóban szüli a rongáló hatásokat is — életszínvonalunknak elengedhetetlen része az egészséges környezet. A környezetvédelem ráfordításait, céljait tehát ebből a szempontból kell megítélni. Ehhez tartozik, hogy a termelés növelését, a közlekedés fejlesztését stb. össze kell hangolni a környezetvédelmi előírásokkal. . Komplexen és főleg tervszerűbben kell védeni az ember érdekében az egész élővilágot. Fokozott védelmet kíván az egyre értékesebb vízkészlet, s a föld védelméről s^óló jogszabályokat is tovább kell fejleszteni. Védeni kell a mélyben folyó talajéletet I is a vegyszerek ártalmaitól. A szakemberek szerint a kemizálás további és sokszor mértéktelen kiterjesztésé helyett a biológiai védekezés módját kellene keresni és előtérbe állítani. A vitában f eszólal ók egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy sokkal szigorúbban kell fellépni a levegőt szennyező körülményekkel, üzemi és közlekedési ártalmakkal, valamint bármilyen eredetű zajártalmakkal szemben. Egyre nagyobb méreteket ölt — s a hatóságok is igen elnézőek, szinte tehetetlenek vele szemben — a közterületek hulladékkal való szennyezése, az erdőszegélyek, szántóföldek ilyen célokra való engedély nélküli igénybevétele. Néhol szinte elképesztő mértékű a zöldövezet pusztítása, szinte megszokottá vált a fák felesleges kiirtása, a parkok, játszóterek rongálása. Egyöntetű volt a vélemény az országos tanácskozások során: a törvénytervezet olyan fogalmazásban kerüljön az országgyűlés elé, hogy minél kevesebb legyen benne a feltételes mód a tiltó rendszabályok közölt. Nem elég például valamire azt mondani, hogy korlátozható vagy megtiltható, egyértelműen ki kell mondani, hogy mi a tilos a természeti környezet megóvása > érdekében. A felelősségre vonatkozóan elhangzott az is, hogy a különösen súlyos környezetszennyezést bűntettnek minősítsék. Igaz ugyan, hogy a tervezet szerint a kevésbé veszélyes tevékenységet folytatók bírságot kötelesek fizetni, javasolják azonban, hogy ez progresszíven mindaddig emelhető legyen, amíg a károsító magatartás következményei meg nem szűntek. A rendkívül nagy társadalmi visszhang azt mutatja, hogy a parlament elé jól átgondolt és a lakosság legszélesebb rétegeinek helyeslésével találkozó törvény- tervezet kerül. Reméljük, hogy a megalkotott törvény minél sikeresebb végrehajtására is sikerül majd mozgósítani az ország népét. T. P.
