Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-18 / 193. szám
4 • PETŐFI NÉPE 0 1974. augusztus 18. AGRA ’74 (7.) Elérkezett a hazautazás ideje, de anélkül nem hagyhattuk el Lipcsét, hogy meg ne tekintsük a KGST- országok mező- gazdasági kiállítását, az AGRA ’74-et. Nem utolsósorban azért, mert a kiállítás központi részén egy 50 köbméteres űrtartalmú aquaglóbus állt Érdekes a története is. Tulajdonképpen két éwei ezelőtt állították ki, de csak makett formájában. Már akkor kiérdemelte az elismerést, aranyT éremmel jutalmazták. Ebben az évben már valóság lett a makettből, felépítették a magyar szakemberek. Az elismerés most sem maradt el, amit az bizonyít, hogy nem kerül lebontásra, ott marad, s ez a»kis víztorony segít majd a kiállítás vízszükségetének kielégítésében. Igen, ott áll a helikopterek, növényvédő repülőgépek, burgonya- és cukorrépakombájnok, a túlnyomásos raktárak, takar- mányszárítók, öntözőrendszerek társaságában. Kiféjézője annak a törekvésnek, amelyet ezzel a jelszóval foglaltak össze a kiállítás rendezői: „A mi célunk: állandó és bő termést minden hektáron!” Pár nap volt csupán az út, de mar kívánkoztunk haza. 'Mintha a Zsiguli is vidámabban vette volna a kanyarokat. Váltott vezetéssel —; Prága felé — értük el Zinnwald határállomást, majd Röszkét. Ismét pajnalodott, amikor Budafokra érkeztünk. Hat nap alatt több mint ötezer kilométert tettünk meg együtt. Soksok érdekességről beszéltünk, de az állandóan visszatérő téma a glóbusok sorsa volt. Négyen négy felé mentünk. ^áik<j>) holtán Budapesten^ mariit. Szilasi Jakab' Szendehelyre, majd másnap Szófiába, Szórád László Lajosmizsére és Gyulára, e kis útijegyzet írója Kecskemétre. A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat — gyáregységeivel együtt — fontos szerepet tölt be a hazai vízgazdálkodásban. Termékeik nemcsak Magyarországon, hanem határainkon túl is ismertek. Most csak Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztársaságban jártunk, és egyféle termékről esett szó, a glóbusokról. (Egyébként 60 különböző típusú glóbust építettek már.) Ugyanakkor beszélhettünk volna arról is, hogy csupán az NDK részére három szennyvíz- tisztításban használatos csigaszivattyút és két nagy teljesítményű öntözésnél alkalmazott úszó szivattyútelepet készítettek. A munkálatok folynak tovább és biztosra véhető, hogy tovább növelik a termékek világhírét, és a magyar szakemberek tudását. Holman Péter (vége.) KÖNYVESPOLC Kertészeti gépek A kertészeti munkák nagyon sok fáradságot és gazdaságosságot követelnek, de néha még ez sem elegendő. Ha csak egyszer is kimarad vagy késik a soronlevő munkafázis, néhány óra alatt kárba veszhet minden addig; munkánk. Mindezt elkerülhetjük azonban a megfelelő gépesítéssel. A szerzők is ezt vallják könyvükben, amellyel kettős célt szolgálnak. Egy részről az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar hallgatóinak, más részről a kertészeti szakembereknek adnak kitűnő kézikönyvet. Témájuk négy fő részből áll: Elsőnek a szőlőtermesztés és a borászati gépeit sorakoztatják fel. Megismerkedhetünk a szőlőültetvényekben egész éven át rendszeresen használandó gépekkel, és a szüretelés, a szőlőfeldolgozás, majd a borkezelés eszközeivel. A második, a gyümölcstermesztés gépeiről szóló rész a tereprendezés és a talajművelés, a növény- és a fagy védelem,, a metszés, a szedés és a szállítás gépesítését taglalja. A harmadik részben a zöldségtermesztés gépei az üveg s a fólia alatti, valamint a szabadföldi termesztés szerint csoportosulnak. Végezetül pedig az utolsó rész a gépek karbantartásával ismerteti meg az olvasót. Díszlet és valóság Négy órai riport Bugáéról 11 óra „A csárda délben nyit majd.” — közli az Interturist üzlet csinos eladónője. aki az idényre leköltözött Budapestről. Szolgálat: ketten vezetik a boltot. A faluban laknak kolléganőjével albérletben. A boltot az udvaron álló egykori présház és kamra helyiségeiben rendezték be. Az ajtó mindkét szárnya nyitva. A nádtetős ereszalj és a bejárat a gé- meskút és az udvarra épített szín látványát foglalja képbe.r A fák alatt még két autó áll Az egyiken belga, a másikon nyugatnémet jelzés. Utasaik bemennek. Váltanak néhány szót az eladóval, majd kijönnek. Nem vesznek semmit. — Mennvi a havi forgalmuk? — kérdezem. — Változó. — Átlagban? Nem kapok .választ, viszont szívesen elém teszi a hölgy a táblázatot, hogy milyen nemzetek pénzén lehet itt vásárolni. Az árak csak dollárban vannak feltüntetve. Három tenyér nagyságú, hímzett kalocsai terítő négy, egy német söröskorsó pusztai képpel és népviseletünkkel díszítve, hat dollárba kerül. Lehet venni pisztoly formára öntött üvegben — bársony tokkal — barackpálinkát is. Az olasz csoportot délre várják, de jönnek egyéni jelentkező német és francia vendégek is. A szakszövetkezeti gazdák kocsijaikkal a fák alatt sorakoznak. Körben állva beszélgetnek és néha húznak egy-egy üvegből. 12 óra A vendégek magyar Panoráma busszal érkeznek. A többi pusztalátogató kocsival. Holtidő jön. Ténfergő szemlélődés, alkudozás karikás ostorokra, amikkel inkább a kocsisok látják el az idegeneket. mint az Interturist. Jobbakat csinálnak — olcsóbban. A kocsisok — egy fordulóért 150 forintot kapnak — jövedelemkiegészítésként a karikáson kívül bort, sőt Pepsi Colát is árulnak; csak úgy az ülés alól. A tolmács éj? a helyi idegen- vezető invitálására a pusztai program résztvevői elfoglalják helyüket a kocsikon, amelyek hosszú.' porzó sorban elhajtanak a dűlőúton. Motorral előbb kiérek. A „fényképezési helyen” — a delelő'szürkegulya . és a vészes náthában szenvedő rackanyáj mellett — Pista bácsi éppen ebédel. Beszél, őszintén, magától: — Nemrég szabadultam. Súlyos testi sértés, tudja. A bátyámmal. Hat hónap járta érte... — elmeséli az esetet. — Bőgatyához nem illik gumicsizma — mondom. — Mást meg nem adnak, csak ha olyan csoport jön. Ez a kalap sem az enyém, de jó. — Nincs a szalag mellett ár- valánVhai — mondom. — A rossebnek köll. jó ez így. Azért megpróbál az egyik csikóstól kérni, akinek sok van. A kocsisor begördül a pusztára. A mellettem ülő Toldi Miklós. akinek az állva lovaglás a „száma”, fölpattan az ötösre. Hármat elöl hajt. kettőn hátul áll. Nézik. A vágtát gyorsítja. Az út melletti árok ugratásánál meginog. de estében az egyik ló hátára veti magát. Hajtják a. ménest. maid a kocsik a szürkegulyához hajtanak, ahol Pista bácsi körbevezeti a hatalmas szarvú bikát. A kocsisor ismét visszaáll. Lófektetés következik, majd a nyájhoz tartozó „Zsuzsi” nevű szamáron és a csikósok lovain óvatos séta: borravaló kerül a mellényzsebekbe. Pista Bácsi kerey a legjobban a gyerekekkel: sza- maragoltat. Az eredmény — mint búcsúzáskor mondia — hatvan forint. — Ha így jönne mindig, havi ezernyolccal több, igaz? Bólintok. Az előbb láttam, hogy nem is olyan könnyű. eladni kétszázötvenért a karikást egy külföldre szakadt hazánkfiának, aki franciául beszéd, de a véleményét magyarul fogalmazza meg tömören a kocsisának... A kocsik ismét a földúton hajtanak. A pásztormúzeum impozáns építménye pedig üresen áll. Immár a második nyárón. 13 óra 30 perc A lovak patái és a kerek magasra verik fel a port. A zsebkendők orr és száj előtt. Az út melletti tanyában lakó hat év körüli Kuruc Jani és társai a kocsik melletti szaladnak. Édességért és pénzért nyújtják kis kezüket fel a fideres ülésen utazókhoz — No. mit kaptál, kérdezem? Egy marék cukrot, három fém tízforintost és némi aprót mutat örömtől sugárzó arccal. Mindig kijönnek kéregetni. Ruházatuk rendes, illemtudóan. szépen beszélnek. Érzésem a kocsisokéval, az idegenvezetőével és a tolmáccsal azonos-: szégyellem magam ...(?) Távolabb, a térdig érő porban részeg ember bukdácsol, kezében sörösüveggel. Vállán egy kézifűrész és szidja a külföldieket. Az utolsó kocsi hajtója ismerőse. Megállnak a lovak. Az ember odatántorog. A kocsis iszik a sörösüvegből. majd odanyújtja viszonzásul a borát. Az idegenek merev tekintettel ülnek mellette és mögötte. Nem is hajtanak a többi kocsi után. Egy rövidebb úton levágnak a gyümölcsültetvény mellett a csárdához. 14 óra A pincérek már megterítettek az udvari színben. A vendégek kezet mosnak, maid letelepednek az asztalokhoz. Tavalyi cikkünk hatására (?) — nem tudom — cigányzenekar már nem játszik operetteket. Két környékbeli népzenész citerán, köcsögduda kíséretében gyönyörű népdalokat, verbunkosokat ad elő. a köcsögdudás énekel. Tisztán, jó kedvvel és a vendégek szája néhány percig tátva marad. Eddig ez az első érték, amit hazavihetnek: 0 Némi borravaló a kislány lovagoltatásáért. • As ülés támláján karikátok, alatta Pepsi Cola. néprajzi, népzenei érték, népi kultúrkincsünk néhány morzsája. .Az ebéd: gulyásleves, bugaci pecsenye és két személynek egy hétdecis üveg alföldi bor. Ezután ki-ki pénztárcája tartalma szerint rendelhet. A programot és ,az ebédet — kiszámítjuk a helyi idegenvezetővel — kb. 15—18 dollárért „mérik”, három-négy giccses söröskorsó áráért, amit az Interturist boltjában lehet kapni. 15 óra A megyei Idegenforgalmi Hi- ’ vatal, a program szervezője és szellemi gazdája. A tartalmiak erősítését immár létszükségletnek érzik. Megvalósításához pénz is van. Hanem a gond a szellemi tőke hiánya, amely a bugaci idegenforgalom színvonalát múltunkhoz és jelenünkhöz méltó szintre emelné, s az elismerés így sem''enyhe mosoly, vagy lenéző vállveregetés lenne, hanem mondjuk örömteli tisztelet, amely egy sajátos vidék, sajátos hagyományainak. kultúrájának a méltó ápolóit megilleti. Ezt jobban is megfizetnék. A négy óra letelte után tisztul le bennem: mindaz, amit láttam, tényleg, csak négy giccses söröskorsó árát éri meg. és nem csak dollárban... Többre vagyunk képesek. Ennek az anyagi alapjai is megvannak — a szellemit viszont szervezni kell!! Csató Károly AZ INTEGRÁCIÓ HÉTKÖZNAPJAI Egy új magyar mesterség A 60-as években megkezdett nagyszabású iparfejlesztési programok — közúti járműgyártás, számítástechnika, petrolkémia kiépítése mellett néhány nagy magyar gyár laboratóriumában, az előbbiekhez képest ugyan kisebb horderejű, ám mégis igen értékes, korszerű uj magyar mesterségek, ipari tevékenységek is kibontakoztak. A telemechanikai rendszerek gyártása pl. az MMG-ben, vagy a műbőripar kifejlesztése Győrben. Az új, nagy jövőnek elébe néző tevékenységek egyike mindenképp a felületvédelmi — vagy hétközna- piasan: a festőberendezések gyártása is. Az egész világ ádáz harcot vív a rozsdával: a fémek tuberkolózisával. Becslések szerint hazánkban is évente már 10—12 milliárd forint a korrózió okozta kár. A1 korrózió-védelem feladatai ráadásul egyre szapórodnak, pl. az automobilizmus terjedésével, a mezőgazdaság gépesítésével, a háztartási kisgépek számának gyarapodásával. E gépipari termékek tömeggyártó-iparában éppen ezért az utóbbi évtizedekben alapvető berendezéssé váltak a különböző felületvédelmi gépsorok és festőrendszérek. Napjainkra ezek előállításába tudott — nemzetközileg is figyelemre méltóan — bekapcsolódni a magyar ipar. Alig több mint 10 évvel ezelőtt a volt Hajtómű és Felvonó Gyár (HAFE) néhány szakembere nekilátott az akkor még Európában újdonságnak számító nagy teljesítményű festőberendezések magyar változatainak megszerkesztéséhez. Sokan sajnálták tőlük a pénzt, kísérleteiket elfecsérelt időnek tartották. Az élet azonban — így szokás mondani — őket igazolta és a gyár vezetőit, akik vállalták a kockázatot a hagyományokkal nem rendelkező új termékek kikísérletezéséért. A sikeres vállalatirányítás titkának éppen ez a nyitja: időben meglátni, hogy 5—10—15 év múlva mi lesz! majd az igazán jó termék. 10 év alatt a HAFE új profilt teremtett üzemeiben, méghozzá igen korszerű és nagy jövőjű profilt. Kézi festőpisztolyokkal kezdték — ma már festőgyárakat exportálnak. A ' pár ezer forintot, érő terméktől — eljutottak a 60—80—100 milliót érő komplett festősorok készítéséig. Ez a gyártmány- és technológia-fejlesztési eredmény és gyorsaság a legjobb nemzetközi normáknak is megfelel. A fejlesztés tempója különösen 1967-től gyorsult fel, amikor közvetlen munkatársi kapcsolat alakult ki a HAFE fejlesztői és a szovjet hotykovói kutatóbázis szakemberei között. Ettől kezdve közös fejlesztői, kutatási program keretében dolgoztak együtt. ötmilliárdos szerződés Régi igazság, hogy a nemzetközi munkamegosztásra elsősorban ott nyílik jó alkalom, s ott születhetnek igazán jó eredmények, ahol mindkét fél hozhat már valamit a „házasságba”. Ha a magyar szakemberek egy része a 60-as évek elején nem ismeri fel ilyen jól a fejlődés útját ebben- a témában, s nem születik — ezután — több magyar találmány is a festőberendezések tökéletesítésére,- akkor ma ez a kapcsolat a szovjet fejlesztőkkel aligha létezne, s főképp nem létezne az együttműködés a szovjet iparral,. A kialakult kapcsolat alapján pedig a közelmúltban egy 1985-ig érvényes közös fejlesztési és termékszakosítási egyezmény születhetett! Ennek keretében — 1980-ig — évenként egymilliárd forint értékben szállít majd a HAFE berendezéseket a Szovjetuniónak. Közben a szovjet festőberendezés-ipar bővítése következtében az együttműködés részegységgyártási kooperációvá alakul. Szinváltás — ritmusban A szovjet kutatókat a közös fejlesztési munkában kialakult az a festőberendezéssor — amelyet a szovjet ipar és a HAFE közösen készít majd 1976-tól fokozatosan. Az alapozó és befedő festőberendezéssorok előkészítő és befejező szakaszához a gépeket a szovjet ipar a középső, a tényleges festő szakaszhoz a berendezéseket pedig a magyar ipar készíti majd. A kiegészítő berendezések égy részét szintén a magyar ipar állítja elő: a víztisztítót, az áramforrásokat, a vegyszer-előkészítőt a többi közt. Az együttműködés során az utóbbi években rendkívül értékes műszaki eredményeket érték el a magyar fejlesztők. Csak egyetlen példát ehhez: a korszerű autógyári festősoron ma már csak színváltós festőberendezések dolgozhatnak. A színváltás azonban egy-egy gyártósoron nem tarthat tovább 1—2 percnél. Több idő nem eshet ki, mert akkor felborul a szerelőszalag ritmusa. Ez a ritmus pedig a hatékony gépkocsigyártás legfőbb forrása. A magyar szakembereknek tehát olyan készüléket kellett készíteni, amely 1—2 perc alatt kiengedi magából a festéket, kimossa önmagát makulátlan tisztára, s az új festéket felszívja tartályaiba. A magyar berendezés teljesítette ezt a normát. Nos, ilyen és ehhez hasonló megoldások tucatjai tették vonzóvá a szovjet ipar számára az együttműködést és az integrálódást a magyar iparral. Ma a világszínvonal már a porszórásos technológia. 1980 után az iparban kb. 30 százalékos lesz a rnűanyagpor-szórásos technológiával készülő bevonatok aránya. Ennek megoldásán dolgoznak ma már közösen a szovjet és a magyar kutatók. Hasonlóan közös téma a berendezések teljes automatizálása is. A szálak Szabolcsig érnek A fokozatosan kialakuló magyar—szovjet együttműködés hatására a HAFE termelési értéke a festőberendezések előállításában 1970-től 1974-ig megháromszorozódott. 1989-ra pedig újból csaknem háromszorosára növekszik. Az utóbbi három évben a festőberendezések súlya a gyár termelésében 14-ről 32 százalékra növekedett. Végül is: új gyárat kellett berendezni. Nyíregyházán. Ez a gyár ma már a szabolcsi ipar fejlesztésében is számottevő bázis. Ez a 3—4 év alatt végbement mennyiségi növekedés már kifizetődővé teszi az állandó műszaki fejlesztést, technológiai és gyártmánykorszerűsítést. Ilyen nagyságrendű felmérést viszont, a magyar ipar, csakis a nemzetközi munkamegosztás keretei közt képzelhet el magának. G. F. • A lófektetés és szemlélője. t A szürke gulyánál.
