Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-16 / 191. szám

^ ® PETŐFI NÉPE 9 1974. augusztus 16. Távol az otthontól 4. Először csak öt-hat napra terveztük a köruta­zást, de vendégszerető brnói barátainknál többet időztünk a tervezettnél. Ezért határoztunk úgy, hogy nem Prágán át megyünk Lipcse felé, hanem kikerüljük a csehszlovák fővárost. Lipcsében már vártak bennünket. Szilasi Jakab „főhadiszállása” A külső szerelések vezetőjének állandó bérelt szobája van Lipcse külvárosában, Markkleeberg- Südben. Egy kicsit messze van Lipcse belvárosától, de mindenért kárpótolt a környezet és a házi­gazdák kedvessége. Alfred Fuchs és felesége csa­ládtagként fogadták Szilasi Jakabot, de velünk sem tettek kivételt. Este érkeztünk, de ez nem zavarta őket, pedig Alfred igencsak fáradtan jö­hetett haza a . munkából, bányásztechnikus és rá­adásul túlórázott is. Sokáig beszélgettünk, min­den érdekelte őket: hogy élünk, tényleg szép-e az Alföld, hogy tetszik nekünk az NDK stb. Alig győztünk válaszolni, de mi- sem maradtunk adó­sok a kérdésekkel. A kellemes este után ismét hamar reggel lett, sietve útrakeltünk, meglepetésre készültünk. éves szakmunkás végzi. Vasárnap volt ugyan, de ott találtuk őket. Rövid ismerkedés után szinte egyszerre mondták: — Nahát, erre nem is gondoltunk, hogy láto­gatóink lesznek. Jakabra számítottunk ugyan, de másokra nem. Olyan jó, hogy magyarul társalog­hatunk. — Mikor voltak otthon utoljára? — Jó pár- hónapja — válaszolt a kiskunfélegy­házi Gácsi István. — Én is — toldotta meg Gaj- dacsi Lajos. — Merrefelé építettek tornyot? — Lipcse, Güren, Graz, Kolta, Bezna, Horovce — sorolták. — Hány órát dolgoznak naponta? —1■ Miután kaptunk segítséget, hozzájuk alkal­mazkodunk. Reggel 7 órától este 5-ig. Ha a mun­ka úgy kívánja, tovább Js. Ki kell használni a jó időt. Esőben ném lehet minőségi munkát végezni. Persze az is előfordul, hogy szombaton, sőt vasár­nap is dolgozunk. — Hogy tetszik a vidék — mutattam a tájra, mi­közben a munkahely felé igyekeztünk. ■>— Az tetszik, mert szép, de az időjárás rossz. Ha esik az eső hideg van, ha nem esik, akkor elviselhetetlenül párás a levegő. A víztorony dombon épül, 100 köbméteres a tartálya. Még háromhetes munkát igényel, s lehet felállítani. A két rokonszenves munkás ezután minket kér­dezett. S a téma? Természetesen az. mi van az otthoniakkal? — Ritkán kapnak hírt? Nem tudnak szerezni újságot? — faggattam őkét tovább. Messziről sokáig jön a levél, s a munkahely sűrűn változik. — Újság? Az van, de csak a Nők Lapja, azt is Kassán vettük, visszamenőleg tízet. A vendégfogadóban A szakmai megbeszéléseken túljutva, benyitot­tunk a vendégfogadóba. Eddig azt hittem, hogy csak filmeken látni ilyen kedves helyet. Egyszerű bútorok, egyetlen csapszék, faragott gerendás meny- nyezet, egy nagy és egy kisebb térén? egybenyíl­va. A gazdán kocsmáros köpeny, a polcokon szám­talan, különböző fajta díszpohár, van amelyik az 1836-os alapítástól kezdve ott díszük. Körbeültünk egy nagyobb asztalt, vártuk a pol­gármestert. Közben érdekes szokást figyeltem meg. Bejött egy fiatalember, egyenesen az asztalunk­hoz tartott, a szélére koppantott, majd hangos köszönés után leült egy másik asztalhoz. Először nem tudtam mire vélni, de később megismétlő­dött egy másik személlyel. Ez jelentette tehát az üdvözlést, egy koppantással elintézte a kézfogást. Szórád László a kocsma címerét nézegette. A gazda elmesélte, hogy egy alkalommal 8—10 építészmérnöknek készülő diák szállt meg a ven­dégfogadóban, s olyan jól érezték magukat, hogy egy hétig maradtak. Hálából rajzolták a szép cirá- dás címert, amelyben Stöckeyt várossá avatták. Szórád László leemelte a falról a címert,'svakkor különös meglepetés érte. A keret hátsó lapján ugyanis szintén volt írás. Lefordíttatta: „Aki le­akasztja a falról ezt a címert, az fizet egy rundot (választhat pezsgő, konyak és rum között)!” — Nem tehetett mást, megszámolta hányán ülnek az asztalnál, s teljesítette a félévszázados „parancsot”. Holman Péter (Következik: Egy kis falu a határmentén.) ÚJ MUNKAKÖRBEN, NAGYOBB FELADATOK ELŐTT A gyár neveltje Tíz évvel ezelőtt egy fiatal marós látott munká­hoz a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfél­egyházi gyárában. A fiatalember — Juhász István — hamar beilleszkedett a kollektívába, de mire igazán megismerkedhetett volna társaival, a termelő . munkával, behívót kapott. Kétévi becsületes szolgá­lat után Juhász István tartalékos őrmester, a Nép­hadsereg kiváló katonája ismét jelentkezett a gyár­ban. Örömmel fogadták vissza, s a termelésben vég­zett munkája mellett hamarosan más feladatokat is kapott. Már a hadseregben aktívan bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba, -s az ott szerzett tapaszta­latait igen jól hasznosította a gyárban. Alapszervi KISZ-titkárnak választották, maid 1970-ben a KISZ- tagok bizalmából csúcstitkár lett. — Nagyon jólesett a bizalom — emlékezik visz- sza Juhász István — de hirtelen úgy éreztem, hogy nagyon- keveset tudok. Gondoltam egy merészet, beiratkoztam gyorsan a szegedi gépipari techni­kumba. Négyévi kemény tanúlás után néhány hónapja technikus vagyok. 9 Készül a beiskolázási terv, miközben cseng a telefon... — Nem volt könnvü ez a négy év — mondja elgondolkodva. — A műhelyben is helvt kellett áll- nom, a KISZ-tagok ügyeinek in­tézése is adott elég elfoglaltságot, no. és azután — teszi hozzá kissé zavartan —■ magánélet is van a világon. Társaim segítségével si­került „átvészelnem” ezeket a ne­héz esztendőket. Nagyon örültem, amikor 1971-ben felvettek a párt­ba. ez újabb lendítőerőt adott a munkámhoz. Egyre szorosabb kapcsolatot épített ki a KISZ a szakszerve­zettel. az MHSZ-szél és a mun­kásőrséggel. Jól érvényesült a párt irányító szerepe, s az ifjúsági szervezet sokat fejlődött az utób­bi évek alatt. Jellemzi ezt a többi között az is. liógy 1970-ben négy alapszervezet 110 fiatalt fogott össze, most pedig már öt alap­szervezetben 170 fiú és lány dol­gozik. És nem is keveset. Számot­tevő a termelést segítő munka, évente 1500 órát dolgoznak társa­dalmi munkában és a szocialista versenyeknek is 150 KISZ-fia- tal a résztvevője .. — Ügy tudom, most nincs titká­ra a KISZ-csúcsvezetőségnek... — Néhány nappal ezelőtt más feladatot kaptam. Az szb-titkár meghalt a közelmúltban, s most, miután kooptáltak az üzemi szak- szervezeti tanácsba, megválasztot­tak titkárnak. Új és más feladat ez. Míg azelőtt éveken keresztül a fiatalok viszonylag sajátos gondjaival voltam elfoglalva, szb- titkári tevékenységem most már az egész üzemben, nők és férfiak fiatalok és idősek között végzem. Van és lesz tennivaló bőven. Az üzem 980 dolgozójának mintegy hetven százaléka nő. s a szak- szervezet fontos feladata a gond­jaikkal való foglalkozás, illetve ezek megoldása. Az üzem eddig is sokat tett a gyermekes anyák megsegítéséért. Évente átlag hat­vanezer forintot fordít a város óvodáinak fenntartására, a negye­dik 5 éves tervben másfél millió forinttal segítette az óvodai háló­zat fejlesztését. Részt veszünk az Egy üzem — egy óvoda mozga­lomban. s most dolgozzuk ki an­nak a kommunista szombatnak a tervét, amelyet a második félév­ben szervezünk, ugyancsak az óvodák segítésére. Persze — teszi hozzá — nemcsak ez a szakszer­vezet fő feladata, ezenkívül még nagyon sok más van. amelyekkel még csak most ismerkedek. Dol­gozunk már a beiskolázási ter­ven, is. szeretnénk, ha valameny- nyi dolgozónk, rendelkezne bizo­nyítvánnyal az általános iskola nyolc osztályáról. Bízunk abban, hogy a szakszervezeti oktatásban is közel kétszázan vesznek majd részt, s lesz hallgatója a szakszer­vezeti tisztségviselők házi tanfo­lyamának is. Természetesen, ah­hoz, hogy jól végezzem a munká­mat. még sokat ■ kell tanulnom. Októberben megyek háromhóna­pos tanfolyamra. Addig és azután is sokat számítok az szb-tagok segítségére. Azt hiszem, ebben nem is lesz hiánv ... Opauszky László 9 Juhász István (baloldalt), mint KISZ-titkár is sokat járt a műhe­lyekben, de most, mint szb-titkár, sokkal több problémát kell megbeszélni a dolgozókkal. (Opauszky László felvételei.) Látogatás a betegágynál Tabarz felé vettük az irányt, • a thüringiai * üdü- lővároskába. Gerán, Jénán, Erfurton keresztül • ju­tottunk Gotháig, s onnan a gyönyörű vidékre. Ez esetben nem glóbust kerestünk, hanem egy bete­get, Varsa Ferencet, aki a Vízgépészeti Vállalatnál több mint egy évtizedig töltötte be az igazgatói tisztséget. Ma már nyugdíjban, megérdemelt pihenőjét töl­ti, illetve töltené, de beteg. Itt nyaralt ugyanis feleségével, s az utolsó napon súlyos szívinfark­tust kapott. Sokáig mozdulatlanságra volt ítélve, csak felesége látogathatta. Azóta jobban van, s mi is engedélyt kaptunk egy negyedórás látogatásra. Azt mondani sem kell, hogy milyen kellemes meglepetésként hatott ez rá. Régi kollégák jöttek el hozzá; 1200 kilométeres távolságból. De Varsa Ferenc nem tagadta meg önmagát. Faggatta Szó- rád Lászlót; mi újság Lajosmizsén? Kérdezte Mikó Zoltánt — jól megy-e a munka Budaörsön? — Érdeklődött Szilasi Jakabtól, hogy haladnak az NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriában? Gyor­san eltelt az idő, nem is negyedóra, hanem több. Szerelők Stöckeyben Másnap ismét órákat' vett igénybe, míg célhoz értünk, hiszen 350 kilométerre van Lipcsétől Stöckey. Kis lakótelep, alig félezren élnek ott. A nyugatnémet határ mentén, dimbes-dombos vi­déken terül el. Ez utunk során az a hely, ahol még nem áll a glóbus, hanem összeszerelést végez­nek rajta. A munkát Gácsi István 46 és Gajdacsi Lajos 28 9 Külső szerelés Stöckeyben. Ellenőrzik a kukorica minőségét Útmutatás a termény megóvása érdekében Az Országos Takarmányminő­sítő és Ellenőrző Felügyelőség munkatársai a nyári hónapok­ban szigorú ellenőrzéseket tartot­tak. Főként a kukorica minőség- vizsgálatra fordítottak nagy gon­dot. . A vizsgálatok megállapították, hogy ha a betakarítás idején az időjárás esős, és a gazdaságok nem szárítják meg keüőképpen a terményt, akkor fellép a fuzárium fertőzés, amely az állattenyésztés termelési biztonságát veszélyez­tetheti. Már a korábbi években is előfordultak takarmány okozta ártalmak az állattenyésztő telepe­ken, de ezeket meg lehet előzni a korszerű takarmányvizsgálatok­kal. Szükség esetén a fuzáriumos kukoricát „hígítják”, hozzákever­nek egészséges szemeket, és ezzel felére, vagy negyedére csökkentik a káros anyag mennyiségét, s ilyen állapotban a kukorica ta­karmányozásra már felhasznál­ható. A felügyelőség megszigorította az ellenőrzéseket, komolyabb rendellenesség esetén zárolják a takarmányt. A termelőknek ugyanakkor útmutatást adnak, hogyan kerülhetik el a fertőzés kialakulását, miképpen védhetik meg az állatállományt a káros következményektől. (MTI) Az utolsó aratás Az öregember elnyújtózott a zöld gyepen, hátát nekitámasz­totta az omladozó tanya oldalá­nak. A könyörület és nem a szük­ség ' hagyta meg ezt a tanyát a halárában. Néha betérnek ide a gazdaságból a brigádtagok, le­tesznek néhány hordó fáradt olajat, majd két-három hét múl­va elviszik, öreg, középen meg­repedt tanya. Régj volt, amikor itt gyerekeskedett, járta mezít­láb a szúrós tarlót, meg szedte a magas jegenyék tetejéről a szarkafészkeket. Talán igaz se volt. Meg, amikor aratott... ak­kor is így hullámzott a sárga, érett búzatenger, csak keske­nyebb kis parcellákban, nem ilyen beláthatatlan táblán. Vé­gignézett a horizontig hajló bú­zatáblán. Lágyan ringott, mint a bölcső. Susogott a sok érett kalász. A fia vizet merni ment a nyi­korgó gémeskúthoz. Szaporán forgott kezében a vödör, a vízről játékos fénycsík tükröződött a tanya oldalára. Az öreg a fény­csíkot nézte, de az agyában sú­lyos gondolatok kavarogtak: /— Péter! Hallod, fiam! —szólt oda a fiának. — Hallom! — feszült a kút kávájának a legény. — Holnap kezdhetjük. — Jó. Ebéd után $iólok Potor- nai Miskának, hogy jöhet a gép­pel. — Géppel? — nevetett az öreg. — Tán arra a két hold háztájira? Nem kell a gép. Való­sággal kíbánom az aratást. Ügy aratunk, mint valamikor. — Ugyan már, édesapám, hi­szen minek? Azért a gép, hogy könnyítsen. — De nekem most ne könnyít­sen. Kívánom öreg csontjaimmal a munkát. Hozd ki a kaszát meg a fenőkövet, fent van a padlá­son. Hadd fenem meg. A marha az udvaron ténfer-, gett, a jármostinó nekidűlt az eperfának, le-fel járatta a farát, vakarózott. Bent1 az istállóban keshedt nyerítéssel felüvöltött a csont-bőr igásló. Az akácokat lá­gyan simogatta a szél. A tanya mögött zizegett az érett vetés. Másnap hajnalban már a bú­zatábla felé lépdelt, vállán fitye­gett a kasza. Hetven év nem nagy idő — mondogatta magá­ban. A tanya túlsó végénél meg­állapodott. A nap még alig dug­ta fel vörös tányérját, de így is látszik, hogy ezen a helyen már érettebb. Leemelte válláról a kó­szát, s mint a hímes tojást, be- lemártotta a pengét a búzatábla sarkába. Csák kicsit markolt a kasza. Meghajlította derekát, ne­kisuhintott. Egy nyaláb sárga búza nyögött előtte. S így ment előre, a tábla túlsó vérféig. Ott visszafordult, ki akart| egyene­sedni, de a dereka nem enged­te. No, majd beletörődsz, te de­rék. Ahogy haladt visszafelé, érezte, hogy elerőtlenedik. Pedig még csak egy sort ment végig. Nem hagyta magát. Előre né­zett, mintha attól felerősödne. Az öreg kasza már nyikorgott a kezében. Az a régi, fiatalkori ka­szálás ... ha ő most... hogy az a... csak nagyot, széleset fog­ni most, hadd lássák, mire fel­ébrednek bent a tanyában, hogy 6 még most is erős ember. A rend közepén megbotlott. A min­denségit! Valahogy összeszedte magát. Minden jól menne, de mi lesz ezután? Érezte, hogy az erő kifut a karjából, lábából, elfo­lyik valahová. Tán csak nem a föld szívja el? Az nem lehet, hiszen füstölt húst is evett frös- tökre. Nem úgy megy most, mint réges régen. Újra meglendítette a kaszáját, újra feljajdult, lihe­gett. S mintha hirtelen elhomá­lyosulna előtte a világ, hosszá­ban elvágódott, Kaszájának a nyele a mellére zuhant, karjai kétfelé vágódtak. Forrón tűzött már a nap, ami­kor a fia, menye, felesége neki­fogott a padláson, az istállóban, a tanya minden zeg-zugában ke­resni. Aztán megérkezett Potor- nai, a traktoros is. Egyenesen a sárga búzatengerhez vezette a gépét. A tanya sarkától nem messze felkiáltott: — Jöjjenek! Máris jöjjenek! Itt van! Az öreg, mellén a korhadt nye­lű kaszával, ott feküdt hanyatt, szétdobott karokkal, fölötte búza­kalászok hajladoztak,' szemével belemeredt a kék égbe. Az öreg felesége is odaért. Kezét tördel­ve megállt fölötte. Lassan jött ki a száján a gondolat: — Hát kellett ez neked? ... Mért nem vártad meg a gépet. Mihály, Mihályom, hát nem tud­tad te azt, hogy azért találták azt ki! A te könnyítésedért is. Az öreg úgy feküdt ott a sár­ga búza között, mint valami ara­nyos ravatalon. Dénes Éva A PARKBAN Véletlen találkozás volt. egyi­kőnk sem számított rá. Hogy is számíthattunk volna? Sohasem láttuk egymást:. Számomra mégis „ismeretlen” ismerős volt, s azért szólítottam meg a kiskunhalasi autóbusz-pályaudvari parkban. — Ugye, kedves bátyám, nem több mint 65 éves? — Hohó, de jó volna ilyen fia­talnak lenni! Talán még újra is nősülnék. Harmincéves asszonyt vinnék a házba, de szépet ám! — Tulajdonképpen hány éves? — Könnyen ki lehet számítani, 1880. május 22-én születtem. Én vagyok az egyik a 12 fiútestvér közül. — Mi járatban erre? — Sokat olvastam arról, hogy ki kell használni a szabad időt. Az pedig nekem van. De félre a tréfával, városba járok ilyenkor, mikor hetipiac van. — Vásárolt valamit? — Nem azért jöttem, hanem beszélgetni; a régi cimborákkal, piaci emberekkel. — Akadnak régi barátok? — Hát, a fiatalabbak közül. Amazokból sokakat túléltem, s egyre fogynak. — Miért hitte? — Már gyerekkoromban ) le­mondtak rólam. Szívizomgyulla­dásom volt. S tudja mi történt? — Ügy megerősödtem, hogy csak dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam. Elhiheti... nálám többet ember nem dolgozott. Húsz évet cséplő­gépnél, húsz évet szőlőtelepen, a többit földmunkán. Gusztos László igazított egvet kalapján, zakóján, s restellkédve mentegetőzött, mert elfelejtette begombolni a felső mellénygom­bot. Utána arról beszélt, hogy mi­lyen jó volt iskolába járni. Saj­nos, kevés jutott belőle, pedig ta­nítója — Paczolaj Győző — azért verte meg egyszer, mert valame­lyik tantárgyból (már nem emlé­kezett rá, hogy miből — „nyil­ván számtanból”) nem kitűnőre felelt. Jöttek a cimborák. Kalapban, mellényben, zakóban, habfehér ingben — ahogy a ráérős, ün­neplő piaclátogatónák dukál. Azonnal beszélgettek, Laci bácsi kezdett megfeledkezni rólam. Nem is zavartam tovább, de még hallottam, hogy a szó a múltba kanyarodik. H. P. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents