Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-15 / 190. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1974. augusztus 15. A tresti bútorgyárban (3.) Kora reggel indultunk útra, hogy idejében érkezhessünk a Brnótól nem csekély távolságra Tevő Trést városkába. Az itteni bútorgyárban áll a korábban már említett víztorony. Szilasi Jakab úgy emlegette ezt a glóbust, mint a legnehezebb munkáik egyikét. Király Miklós vezetésével hárman dolgozlak az összeszerelésén és. felállításán. A nehéz körülményeket az okozta, hogy a gyár kellős közepén, dombon kellett elhelyezni, 15—20 fokos hidegben. Az üzem vezetői adtak segítséget, de még. így is nehezen lehetett tartani a vállalt határidőt. Ám a magyar brigád nem kímélte magát, szombaton és vasárnap is dolgoztak. A külön dicséret helyett csak azt lehet említeni, hogy az irodaház lépcsőházában még mindig ott függ a munkálatokat felidéző képes tabló. (A két fénykép is onnan való.) A gyár vezetőitől megtudtam, hogy nagyon sokat jelent számukra a víztorony. Ugyanis a városka vízellátási gondokkal küzd, az üzemnek nagy a vízigénye, ezenkívül megoldják a tűzbiztonsági víztárolás gondját is. A kétszázhúsz dolgozót foglalkoztató üzem egyébként lakószoba-berendezéseket gyárt, évente 4600 garnitúrát. Ez 42 millió koronát jelent termelési értékben. Magyarországra is szállítanak, tavaly 300 „U—550 B” típusú lakószoba-berendezést kaptunk. Üzemlátogatás közben arról is szó volt, hogy a dolgozók 60 százaléka nő, ami bútoripari üzemben ritkaság. Ezt úgy. érték el, hogy gépesítették a nehéz fizikai munkát, s az asszonyok, főként a két-három gyermekesek, munkaidő-kedvezményt kapnak. A férfiak és nők között nincs jövedelemeltérés, érvényesül az egyenlő munkáért — egyenlő bér elve. A bútorgyárban épült víztornyot még sokáig láttuk, miközben a völgyből felfelé kapaszkodtunk a szerpentinen. Elhagytuk Trést városát, de ott maradt a glóbus, hirdetve a magyar vízgépészeti szakemberek ügyességét. Holman Péter (Következik: Egy kis kitérő.) Űj fajta kenyér Valakinek. talán nem tétszik a 'mai kenyér? — kérdezi az olvasó. Nem erről van szó. A kenyérsütés valamennyi receptje bizonyos mértékben kielégíti a fogyasztókat, de ... már nem elégíti ki a tudományt. Az a helyzet, hogy a tudományos-technikai haladás gyökeresen megváltoztatja az ember életét. Ma már az embernek egyre kevesebb fi- -zikai erőfeszítést kell végeznie. 'Márpedig a kenyér jelenlegi összetétele elsősorban éppen a fizikai erőkifejtés biztosítását szolgálja. Kiderül, hogy az új korszak emberének új kenyérre is szüksége van. Ebben a fehérjetar-- falómnak lényegesen nagyobbnak kell lennie. Ezenkívül még meg kell teremteni az aminósavak, a sók stb. egyensúlyát. A világ sok országában bevezetik az állati fehérjékkel dúsított kenyeret. A Szovjetunióban a dúsított kenyér már forgalomba került Az aminósavak elősegítik az „eredeti” gabonafehérje felvételét. A kenyér tápértéke lényegesen megnövekszik. A baj csak az, hogy az adalékanyagok furcsán viselkednek. Csupán bizonyos határok között hatnak. A kenyér négy-hat százaléknyi állati fehérjét még elbír. Ám ha valamivel több kerül a kenyérbe,- az menten elveszti lyukacsosságát, formáját. Vannak növényi fehérjék is. Ezekben a szója és a borsó a leggazdagabb. A szója és a borsó révén ugyancsak aminósavak és sók kerülnek a kenyérbe; Minden egyszerűnek látszik: keverjünk a tésztába borsót, vagy szóját, s megkapjuk a kiegyensúlyozott tápértékű, kiváló minőségű kenyeret. A gyakorlat azonban rácáfolt erre. 35 százaléknyi növényi fehérjét a kenyér még elbír, de ha ennél több kerül bele, akkor menten íztelen, sület- len, ragacsos lesz a kenyér. Emellett gyorsan kiszárad A szovjet tudósok megpróbálnak kitörni ebből a bűvös körből. Százszámra végeztek kísérleteket, elemzéseket, ellenőrzéseket. Meg is lett az eredménye. Sikerült 12 féle elvileg új, kiváló minőségű kenyeret előállítani. Az új iskolai zsemle például 26 százalék fehérjét tartalmaz. Méghozzá teljes mértékben emészthető fehérjét. Fejlődnek a kiskunhalasi termelőszövetkezetek Beszélgetés Sípos Jánossal, a városi pártbizottság első titkárával Halason három termelőszövetkezet és egy szakszövetkezet tevékenykedik. Az MSZMP Kiskunhalasi Városi Bizottsága az elmúlt fél évben két alkalommal is foglalkozott a város mezőgazdasági szövetkezeteivel, vizsgálta eddigi tevékenységüket és meghatározta a jövőbeni feladataikat. A tapasztalatokról az ötéves tervben vállalt és elért eredményekről, a következő ötéves tervre való felkészülésről beszélgettünk Sípos Jánossal, a pártbizottság első titkárával. — a kiskunhalasi termelőszövetkezetek kedvezőtlen termőhelyi adottsáeúak. A hektáronkénti átlagos aranykorona-érték 7. Ebben az ötéves tervben mi jellemezte a szövetkezetek gazdálkodását? — A gyenge termőhelyi adottságok ellenére szövetkezeteink a közepes szint fölé tudták emelni a termelést és javult a termelékenység. A Vörös Október és a Vörös Szikra Tsz-ek elnyerték a Kiváló termelőszövetkezet címet. A gazdaságok irányítása, szakmai vezetése ma már jó. A pártbizottság segítségével végrehajtott munkaszervezés hatása az egyre javuló eredményekben mutatkozik meg. Hasznos volt a Vö^ös Október és a Paprika Antal Tsz egyesülése. A Kinizsi Pál a legkisebb tsz-ünk. sajnos, elmarad a többi mögött. A tagsága és a vezetősége úgy vélekedik, hogy a fejlődéshez nincsenek meg a lehetőségeik, ezért szükséges egyesülniük a Vörös Szikrával, a pártbizottság az 1970-es határozatában a homokhasznosítás megoldását tűzte a gazdaságok elé. Ennek eredménye, hogy a termelésre legalkalmatlanabb 278 hektárt kivonták a szántóföldi művelés alól. Elkezr dődött az erdőtelepítés és ahol megérte, legelőt alakítottak ki. A jobb homokon szőlőültetvények létesültek. — Az ötéves tervben meghatározott feladatok, célkitűzések hogyan valósultak meg. miben mutatkozik elmaradás a tervezettől? — A magyar mezőgazdaság a negyedik ötéves tervben elpirány- zott 16 százalékos termelésiértéknövekedést a múlt év végéig 12 százalékra teljesítette. A kiskun- halasi szövetkezeteknél az országos átlagnál is kedvezőbb á helyzet. az 1975-ig tervezett 109 millió forint halmozott termelési értékkel szemben szövetkezeteink a múlt év végéig 120 millió forintot értek el. Ez 10 százalékkal több a tervidőszak végére vártnál. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mivel a munkaintenzitás és a termelékenység növekedésével valósult meg. A dolgozó tagok száma ugyanis 25 százalékkal csökkent, de javult a munkaszervezés, korszerűsödtek a gazdaságokban a munkafolyamatok és nagymértékben nőtt a gépesítettség. A tervezett 15 millió forintos gépi beruházás a jövő év végéig 25 millióra emelkedik. Az épületberu házások értéke 30 helvett eléri a 38 millió forintot. Az eddig befejezett beruházások bruttó értékét alapul véve. megállapítható, hogy 100 forint állóeszközre 95 forint termelési érték jut. míg 1970-ben csak 65 forint. Fontos mutató, összehasonlító adat: 1970-ben az állóeszközök értéke 100 millió forint volt. a termelési érték 64 millió, tavaly 112. a termelési érték pedig 117 millió forintot tett ki. Ez mind bizonyítja, a beruházások hatékonyságát. — Az ágazatok közül melyek fejlődtek dinamikusan és a következő években mi várható? — A növénytermesztést a koncentráció és specializáció jellemzi. A vetés szerkezete egyszerűsödött. örvendetes, hogy a fűszer- és pritaminpaprika-termesztés méghonosodott és jövedelmező. A szarvasmarhaprogram megvalósításában a Vörös Szikra, a juhászat fejlesztésében a Vörös Október jeleskedik. A legdinamikusabban szövetkezeteinkben a baromfiágazat fejlődik. Ebben is látható a szakosodás, hiszen a Vörös Október pecsenyecsirke- a Szikra pecsenyekacsa-neveléssel fpglal- kozik elsősorban. A két gazdaságban a jelenlegi építkezések befejezése után 1976-tól több, mint másfél millió szárnyast nevelnek és adnak el a Baromfifeldolgozó Vállalat halasi üzemének. A szőlőtermesztésben a iór eredmények melleit előkészületek történtek a rekonstrukcióra.’ ! Valamint” az újabb telepítésekre. Mindkettő a Kiskunhalasi Állami Gazdaság segítségével közös kooperációban valósul meg. Az 5. ötéves tervben 700—800 hektáron telepítenek szőlőt szövetkezeteink. Ezenkívül tovább folytatódik az erdősítés, a gyenge homoktalajon. — A városellátás javítása érdekében milyen Intézkedések történtek? — Tavaly zökkenők voltak a zöldségellátásban. Ennek oka a munkaerőhiány, a gépesítetlenség, valamint a termesztés gazdaság- talansága. Tavaly novemberben kidolgozott intézkedési tervünk alapján az idén a zöldségellátás megoldódott. Szövetkezeteink megértették kérésünket és vállalták a zöldségtermesztést még akkor is. ha átmenetileg ez nem jövedelmező. A következő ötéves tervben feltétlenül szükséges a gazdaságok összefogásával egy modern üvegház és fóliatelep létesítése. Ez lehet az alapja a biztos és folyamatos ellátásnak. Tapasztalataink szerint a városban a húsellátás jó. Több tejet és tejterméket pedig két éven belül várhatnak a város lakói. A tejiparral közösen Halas és a járás néhány szövetkezete naponta 20 ezer liter tej feldolgozására alkalmas üzem épifését tervezi. A Kiskunhalason felépülő tejüzemben a munka várhatóan 1976 elején kezdődik. — Hogyan tevékenykednek a szövetkezetekben a pártalap- szervezetek? — A pártalapszervezetek vezetői és a párttagok szervezői, irá nyítói a munkaversenvnek, a politikai nevelésnek, a munkával, a szórakozással összefüggő teendőknek. A tsz-ekben az utóbbi időben hatékonyabban foglalkoznak a fiatal fizikai dolgozókkal, párttaggá nevelésükkel. Egyre több fiatalt vonnak be a rendszeres politikai oktatásba, és olyan feladatokat kapnak, amely hozzájárul j fejlődésükhöz és bizonyíthatják’: alkalmasak arra. hogy a pártszervezet tagjai lehessenek. — Befejezésül arra kérem Sípos elvtársat, értékelje az idei aratást. — Nehéz napok után július 31- re befejezték szövetkezeteink az aratást. Búzából az átlagtermés 45 mázsa volt hektáronként. Minden dicséretet megérdemelnek a szövetkezet vezetői és a tsz-gaz- dák azért az áldozatos munkáért, amelynek j köszönhető, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is gyorsan magtárba került a jöv£ évi kenyérnekvaló. A város szövetkezeteiről végezetül elmondhatom. hogy a mezőgazdaság fejlesztésére hozott párthatározatok a gazdaságokban következetesen megvalósulnak. Legfontosabbnak tartjuk, hogy a lehetőségek figyelembevételével fokozatosan végrehajtsák a fejlesztési elképzeléseket. és javuljon a gazdálkodás eredményessége. Mindez hozzájárul a tsz-gazdák életszínvonalának emelkedéséhez a város lakosságának jobb ellátásához. Szorgos hétköznapi munkájukkal eddig is bizonyították a szövetkezetek, hogy nagyszerű eredményekre képesek. Csabai István KÖNYVESPOLC Vizek, halak, emberek Csillog a víz, sugarak futkoslak rajta, összefonódnak, szét- ómlanak, felkapaszkodnak a ’kölyökhullámok hátára, s leszánkáznak az oldalán. Aztán egymás mögé sorakoznak, smint valami csillám hátú tengeri kígyó, nyargalnak sebesen. A vízparton vagyunk, kezünk- 'ben a bot, s miközben feszülten figyeljük az úszó rezdülését, arcunkat simogatja a napfény. . „Hogy miből lesz a cserebogár, azt még most sem tudom teljes bizonyossággal, de hogy mi lehet a cserebogárból, azt megtanultam i a Latorcán. No, és a balinok! Bálin volt bőven, de se blinker- re, se kishalra nem kapott. Ellenben a cserebogarakat nagyon kedvelték.”Nincs varázslatosabb a nyári, balatoni éjszakánál. A hőség ugyan nem sokat csökken, de elviselhető. A végtelen csillagkupola alatt megmérhetetlen •jméllyé válik a csöndesség._.. A nádszéleken megelevenedik a -víz, egymást érik a csobbaná- sok és zörrenések: pontyok vonulnak kifelé a nádból. S mi történjék a kifogott halakkal? Természetesen halászlét főzzünk belőle. De milyen js a jó halászlé? Van íze, illata és színe. Ez az a hármasszabály. Minden egyéb csak nélkülözhető díszítő elemnek mondható. Hogy hogyan teljesíthető ez a három kívánalom? Tessék elolvasni és kipróbálni. Hideget hoz a december. Nincs levele a nádnak, csak bóbitája. Deres a csónakdeszka, meg az evező, ködök ténfercgnek a vizen, s' a pilledten aláereszkedő lilavörös napkorong jeges sarkvidéki borzongást kelt a szemlélőben. Állnak a bóbitás nádak, szelíden csobban a lapát. Fogtak már Önök karácsonykor pontyot?1 A vermelő pontyok sok horgászélménnyel kecsegtetnek. Így haladhatunk térben és időben e könyv lapjain tavasztól télig, a Balatonon, a Dunán, a Tiszán, a Dráván, a Murán, a Latorcán. Reméljük, hogy Vígh József könyvének olvasói nemcsak jól szórakoznak, hanem kedvet kapnak a számukra eddig még ismeretlen vizek felkeresésére, a könyvben leírt — eredményes horgászmódszerek kipróbálására. Közhely, hogy tiszta megbízhatatlanság az idei nyár. Így aztán ott tart az újságíró is, hogy ha mondjuk egy riportban színesítő elemként az időjárásról is szót ejt, kénytelen szigorúan tartani magát a dátum megjelöléséhez. A hitelesség kedvéért. Tehát, hogy például augusztus 10-e és délelőtt volt, amikor még sütött a nap, és a hőmérséklet nem hazudtolta meg a naptárt. Azaz tartotta magát a nyárhoz. Mert ha — teszem 'azt — nem szögezi le az ember az időpontot, és a jelenidős fogalmazással a nyár kellős közepébe vezeti írásával a nyájas Olvasót, furcsa hatása lehet cikkének. Olvassák például, hogy... Hetedmagával tüzel a nap. A Kecskemét—Lakitelek—Szolnok vonalon közlekedő motorvonaton — felszálláskor — a „hűvös oldalban” levő padokat iparkodnak megszállni az élelmes utasok. A legelőrelátóbbak pedig befelé mosolyogva ülnek Kecskeméten a „napos oldalba”. Tudják, hogy csak az indulást követő néhány percig kell állniok a perzselő nap ostromát, mert mire a Műkért mellé kanyarodik a szerelvény, a napos ablakok kerülnek árnyékba... Szóval ezt akartam érzékeltetni ... Hogy tehát rögzíteni kell az időpontot: mindezt augusztus 10-én, délelőtt nyújtotta a nyár ... Mert ha ennek megjelölése nélkül olvassák a Bács megyei dolgozók — mondjuk — olyan nagy- kabátofs, kalapos késő őszi esőben, szélben a cikket, mint amilyen 11-én, vagy pláne 12-én di- deregtetett bennünket, legjobb esetben lebiggyesztik a szájukat. —t No, ez az újságíró se dugta ki az orrát, mikor a riportot I irta ... Még hogy „hetedmagával tüzel a nap”. A félreinformálást elkerülendő meséltem el mindezt. Most már megnyugodva folytatom az írást, nyakig forró nyárba merülve. S beleringatózva a vicinális kocogásába. Mennyivel kiegyensúlyozottab- ban kapkodja az ember a forró levegőt itt a hűvös ablak mellett, mint a túlnét ülők, akik nem győzik csavargatni fejüket a vakító sugarak elől. A verejtékezésre ráadásul. Emitt ugye a világgal, MAV-val, emberiséggel megbékélve gyönyörködhet az utas a' fénylőzöld tájban. Mígnem elálmosodik. Mikor aztán úgy félálomban megpillantja elnehezülő szemhéja alól az eper- , fa árnyékában• elnyúlt magyart, menten odaálmodja magát melléje. Ha nincs fejfedője, kalapot vesz, hogy ő is a képére tolhassa. így már tökéletes egyetértésben csatlakozhat amannak jóízű hortyogásához ... Mondom, elaludtában... — Ni, lila akácok! — Suttogja valaki a világűrből. Már hallom is felzendülni az egykori slágert, hogy hejde: „Lila akácok, — hejde — minek a szív ha úgy fáj...” Aztán gimnáziumi osztályunk' háromtagú zenekara előtt fújom szívem- és torkomszakadtából azalatt a karcagi ablak alatt. Porok Jóska a harmonikáját kígyóztatja, Szili, Dezső a szájmuzsikát öblögeti, Hajdú Bálint még a hegedűt rí- Jcatja hozzá, míg zokogom, hogy: „... minek a nyár ha elszáll. Hejde ... minek a kikelet...” Kivágódik a felcserepesedett zöld zsalugáter, s a cigánybarna F. Ica feketegyémánt szeme helyett a nagyanyja szikkadt, ráncos orcája tátog ránk vadul. Az ő szeme éles — kénköves lángokat csattogtat rajtunk: „Mit óbégattok, kornyikáltok itt nekem fényes nappal?!... Kotród- jatok szaporán!” — Ni, lila akácok, csakugyan! Most már földi eredetű a hang. Éppen F. nagyanyó söprűje elől kapóm félre szerelemben fövő fejem, amikor a térdemet ért lökés felpattintja szempillámat. Két útitársam nyomakodik az ablakhoz, s persze, a szűk pad- közön helyet kell csinálni. Hűvös oldal ide, árnyékos pad oda, fürge izzadságcsöppek csiklandoznak lapockáim közt. F. nagymami alaposan rámijesztett — álmomban. Barátom! Harminc ... izé ... hány év után is kísért még az a valóságban megtörtént baklövés. Ica ablakát eltévesztettük az éji sötétben, titokzatos bódulatban, s a nagymamájának adtuk a szerenádot ... Hogy még riasztóbb legyen az emlék, mostani álmomban mint nappali „éjizene” tért vissza. De jó, hogy felébresztettek. — Lila akác. — Másodszor is szirmot bontott a lila akác. Hajolnak kifelé az ablakon. Már kiindul a vonat Világoshegy megállójából, dé le nem veszik szemüket az emberek a gömb alakúra lombozott kis akácfák lila fürtjeiről. Olyan a hangulat, mint kikeletkor. Nem tehetek róla, hogy mikor ezt írom, jeges szél csapkodja az ablakot. Két napra rá. Azt mondják, az akác másodvirágzása kellemes, hosszú őszt jelez. Legalább már ai ősz legyen igazi nyári Tóth István ) A tresti bútorgyár tablójáról vették le kedvünkért ezt a két téli képet — bizonyítékául annak, hogy nem volt könnyű munka az összeszerelés és felállítás. Virágzik a lila akác
