Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-15 / 190. szám
1974. augusztus 13. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 KÖZGAZDÁSZ SZEMMEL Termelés — anyagi érdekeltség Népgazdaságunk szocialista fejlődésének közel három évtizedes tapasztalatai mindinkább arra utalnak, hogy a gazdasági fejlődés mennyiségi növekedésének hagyományos tartalékai kimerülőben vannak, a további előrehaladást a fejlesztés hatékonyabb eszközeivel és színvonalasabb módszereivel lehet csak biztosítani. E cél elérését szolgálta a gazdaságirányítási rendszer reformja is, amely a gazdálkodás középpontjába a vállalati eredményt állította, és olyan gazdasági szabályozókat léptetett életbe, amelyek az üzemi kollektívákat a mind nagyobb nyereség elérésére ösztönözték. Ezek — a termelés hatékonyságának növelését elősegíteni hivatott rendelkezések — az anyagi érdekeltség fő forrásává is a nyereséget, illetve az ebből képezhető részesedési alapot tették. Ennek hatása országszerte és a megyében is — már 1968-ban megmutatkozott a vállalatok, szövetkezetek eredményeiben, és azóta évről évre nőtt az elért nyereségtömeg. • A nyereség, a nyereségrészesedés és az ebben részesültek számának alakulása. A nyereségrészesedési rendszerbe bevont megyei székhelyű önálló vállalatok és szövetkezetek 1973-ban * 1,6 milliárd torint nyereséget értek el, ami 65 százalékkal, haladta meg az 1969. évit. A legutóbbi öt évben a megye gazdasági ágazatai közül legegyenletesebben az iparban nőtt a nyereségtömeg. A nyereségrészesedési ■ rendszerbe bevont munkavállalók köre évről évre kismértékben szintén bővült. Nem mondható el ugyanez az év végi részesedésként kifizetett összegek alakulására. A változó gazdasági, illetve pénzügyi szabályozók ugyanis mind magasabb mércét szabtak. Részben ebből eredően, részben az időjárási és egyéb termelést alakító tényezők hatására ezért csak 1973- ban sikerült az 1969. évinél nagyobb összegű nyereségrészesedést kifizetni. A termékek önköltsége általában vállalati számításokon alapult, s viszonylag nagy biztonsági hányadot tartalmazott. Rz ily módon képződő nyereség elvonására a közgazdasági szabályzókat 1971-ben módosították, ami a vállalati nyereségek felosztását lényegesen megváltoztatta. Az akkor bevezetett város- és községfejlesztési befizetés — mint költségvetési elvonás — valamint a kötelező tartalékalap-képzés . részarányának növelése a vállalatoknál visszamaradó nyereségre, ezen belül a részesedésialapképzésre — mérséklőén hatott. Az utóbbi három évben a szabályozókon már nem történt lényegesebb módosítás. Mind a nyereség, mind a nyereségrészesedés, mind a belőle részesülők köre 1971-ről 1972-re kisebb lett, majd 1973 óta fokozottabb ütemben növekedett. Az eredményjavulás és a köz- gazdasági szabályozók együttes hatására 1969—1973 között a vállalatoknál és szövetkezeteknél jelentős alapképzésre nyílt lehetőség. Ezek az alapok évenként általában 10—15 százalékkal gyarapodtak. Ebben az időszakban a mérleg szerinti nyereség megyén belüli felosztásában lényeges változás nem történt. 1973-ban az előző évhez mérten 321 millió forinttal nőtt a vállalati nyereség. Ebből ,a részesedési alapot 23, a fejlesztési alapot 57, a tartalékalapot pedig 10 millió forinttal lehetett növelni. 1969-től 1972-ig a nyereségjutalom és nyereségprémium képezte a közvetlen anyagi ösztönzést szolgáló évközi kifizetések közel felét. 1973-ban ez az arány már csak 40 százalék volt. A közvetlen anyagi ösztönzésben döntő szerepe volt az év végi részesedésnek, minthogy az utóbbi öt évben az összes közvetlen béren felüli személyi juttatásnak mintegy háromnegyede ilyen formában került szétosztásra. 1973-ban 43 ezer ipari, közel 7 ezer építőipari, 13 ezer állami gazdasági, és közel 14 ezer kereskedelmi, vagyis összesen mintegy 77 ezer munkás és alkalmazott jutott év végi részesedéshez a megye önálló termelő egységeinél. Ezek a munkavállalók évenként a béren felül 2—3 heti keresetnek megfelelő jövedelem- többlethez jutottak. A megyei átlagon belül természetesen igen jelentős azoknak a száma, akik egy hónapos keresetnél is töbö nyereségrészesedéshez jutottak. A legnagyobb összegű egy főre jutó év végi részesedést 19711972- ben a kereskedelem, azon belül a szövetkezeti kereskedelem (1690, illetve 1617 Ft-ot), 1973- ban pedig az állami mező- gazdaság és az iparon belül a ta6482, a kereskedelemben pedig átlagosan 4565 forint év végi részesedést fizettek ki. A műszaki, forgalmi és gazdasági középvezetők átlagosan 3—4 ezer, a termelésirányítók 2600—3200, és az ügyintézők 2Ó00—2600 forint nyereségrészesedéshez jutottak. A megye gazdasági ágazataiban a béren felüli személyi jövedelmeknek mintegy háromnegyed része év végi egynegyed része évközi kifizetés. Ezen belül csaknem fordított az arány a felsőszintű vezetők esetében. A megye valamennyi ágazatában a vállalati igazgatók és a szövetkezeti elnökök béren kívüli személyi jövedelmének mindössze 30—35 százaléka, az év végi részesedés, az ügyintézők esetében ez az arány 60—70 százalék. A béren felüli közvetlen anyagi ösztönzést kiegészítették még a meghatározott rendeltetésű közvetlen személyi és az évről évre nagyobb összegű közvetett juttatások. Ez szintén jelentős mértékben hozzájárult a munkások és alkalmazottak jövedelmének növeléséhez. A megye gazdasági ágazataiban 1973-ban 70 millió forintot fordítottak a részesedési alapból közvetett juttatásokra, ennek több mint a felét — 37 millió forintot — üzemi étkeztetési hozzájárulásként fizették ki. A 9 A részesedési alapok mégoszlása és felhasználása. nácsi ipar (1710 Ft-ot) fizette munkavállalóinak. Tavaly az ipar és az építőipar ' kiemelt munkaköreiben a megelőző évinél lényegesen nagyobb év végi részesedéshez jutottak azok a dolgozók, akik hatással voltak a gazdasági tevékenység színvonalának emelésére. A kereskedelemben a kiemelt munkakörökben dolgozók, a mezőgazdaságban pedig a felsőszintű vezetők részesedése viszont nem érte el az 1972-es évit. Még így is a mezőgazdaságban volt a legmagasabb a felsőszintű vezetők év végi részesedése. Az idén a vállalatok igazgatói és szövetkezetek elnökei részére az 1973. évi erednjpnyek alapján az iparban 5723, az építőiparban 4089, az állami gazdaságoknál gyermekintézmények fenntartására 4,4 millió forintot, üdültetésre 4,2 millió forintot, egyéb szociális-kulturális célra 10 millió forintot, lakásépítési alapképzésre, hozzájárulásra 3,1 millió forintot és egyéb célokra még további 11,3 millió forintot fordítottak. Végeredményben a részesedé- sialap-felhasználás emelkedő irányzatú. 1971-ben 247, az ezt követő évben 248 és 1973-ban 260 millió forintot fordítottak a megye vállalatai és szövetkezetei a részesedési alap felhasználása keretében közvetlen anyagi ösztönzésre, közvetett juttatásokra, és bérfejlesztésre. Dr. Vasiagh Gyula a KSH tájékoztatási osztály vezetője Amit a magyar tudósokra bíztak A szocialista országok közötti műszaki-tudományos kapcsolatok negyedszázados, gazdag múltra tekintenek vissza. Már a KGST megalakulásának évében kimondták, hogy a tagállamok bocsássák egymás rendelkezésére meglevő és a későbbiekben megszerzett tudományos és műszaki ismereteiket. A szocialista országok tudományos ismereteinek, műszaki tapasztalatainak és módszereinek hatékony elterjesztése jelentős eredményeket hozott a KGST- országok számára, hasonlóképpen dinamikus előrehaladás történt az államok közötti széles körű egyetemi diák- és tudóscsere területén is. A magyar mérnökök jelentős része a Szovjetunióban szerezte meg diplomáját, s napjainkban is változatlan intenzitással folyik a tudományos kutatók külföldi, mindenekelőtt a Szovjetunióban történő' továbbképzése. Az 1960-as években azonban már olyannyira felgyorsult a fejlődés, hogy a korábbi tudományos együttműködési formák kevésnek bizonyultak. A - tudományos-technikai forradalom tem^ pójával a KGS'í'-országok külön- külön aligha tarthatnának lépést. A kutatások, a fejlesztések mind jelentősebb összegű beruházási eszközöket igényelnek, s ezek fedezése, a megfelelő tudósgárda kiképzése, összefogása kizárólag a legszorosabb nemzetközi kooperáció útján valósítható meg. A Bukarestben elfogadott komplex program a tudományosműszaki együttműködés újabb lehetőségeit nyitotta meg. A tagországok 18 alapvető témakörben határozták el a szoros koordinációt. Célul tűzték, hogy közösen munkálkodnak egyebek között az új műanyagok és műtrágyák, a félvezetők kialakításán, az irányítás-szervezés gépesítésén, a hegesztéstechnológia és az élelmiszer-gazdaság számos ágának fejlesztésében. Már. 1971. áprilisában megalakultak az első közös tudományos koordinációs központok, amelyek különféle témakörben szervezték meg a' nemzetközi együttműködést. Hazánk tudósaira is jelentős feladatok jutottak e nemzetközi méretű öszefogásban. Amellett, hogy kutatóink tucatnyi koordinációs központ munkájában vesznek részt tevékenyen, Magyarország is több téma gazdája, felelőse. A Központi Fizikai Kutató Intézetben hozták létre azt a nemzetközi kísérletező kollektívát, amely a nagy teljesítményű, úgynevezett WER (víz—víz— energiarendszer) — típusú atomreaktorok kritikus pontjainak fizikai vizsgálatával foglalkozik. A Közúti Közlekedési Tudományos Intézetet ugyanis a KGST jelölte ki arra, hogy kifejlessze a legkorszerűbb és leggazdaságosabb közúti-szállítási eszközöket. A budapesti Építésgazdasági és Szervezési Intézet koordinálja a háztartási szemét, a hulladékok racionális megsemmisítésének, illetve hasznosításának módozatait kutató vizsgálatokat. Tavaly világszerte feltűnést keltett az az egyezmény, amelyet a KGST-országok képviselői éppen a magyar fővárosban írtak alá a rákkutatás gyógyszeripari kutatómunkáinak koordinálására. A magyar gyógyszeripar híre, sok kiváló eredménye régen átívelt már az országhatáron, az Onkológiai Intézet daganatkutatóinak sikereit pedig valamennyi kontinensen számon tartják. Ez a magyarázata annak a megtiszteltetésnek, amely a KGST keretében a magyar tudomány osztályrészéül jutott. Orvosaink, orvosvegyészeink irányításával kiváló képességű nemzetközi stáb dolgozik Budapesten, s fáradozásukat minden bizonnyal értékes felfedezések követik. Nemrég nyolc magyar gazdasági kutatóintézmény írt alá együttműködési szerződést a KGST égisze alatt működő Szocialista Világrendszer Gazdasági Kérdésekkel Foglalkozó Nemzetközi Intézettel. A szerződés alapján a Közgazdaságtudományi Intézetben az integráció mechanizmusának kérdéseivel, valutáris és hitelezési problémákkal foglalkoznak. Az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete az egyes népgazdaságok szerkezeti fejlődésével kapcsolatos kérdések vizsgálatára vállalkozott. A Konjunktúra és Piackutató Intézet foglalkozik a KGST-országok külkereskedelmi áruszerkezete és a kétoldalú kapcsolatok közötti összefüggésekkel, a tőkés világpiaci árakat alakító tényezőkkel. Mindent összevéve: a KGST- országok eddig több, mint 40 sokoldalú tudományos és műszaki együttműködési megállapodást kötöttek, s a közös kutatási és fejlesztési programok lehetővé teszik, hogy lépést tarthassanak a technikai forradalom legújabb vívmányaival, s maguk is irányítói legyenek a hétmérföldes léptekkel fejlődő tudományos kutatásoknak. B. G. Garnitúra helyett kisbútorok Könnyű, modern bútorokat keresnek a házgyári lakásokba A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem piackutató és piacszervezési tanszéke a Budapesti Bútoripari Vállalat megbízásából — hallgatók bevonásával — széles körű, a társadalom szinte valamennyi rétegét felölelő, helyzetfelmérő vizsgálódásokat végzett. Budapesten és öt vidéki nagyvárosunkban 800, házgyári lakásban élő családot kerestek fel. Azt igyekeztek földeríteni, hogy az újdonsült tulajdonosok bútorvásárlási elhatározásait milyen szempontok irányítják. Dr. Mózes László tudományos főmunkatárs, Oláh Bélának, az MTI tudományos munkatársának elmondotta, hogy — ellentétben a közhiedelemmel — a nagyüze- mesített lakásgyártást nem a sablon jellemzi: egyedül a 43. sz. építőipari vállalat negyvenöt fajta lakást épít. Ez a bútortervezőkkel és a kereskedelemmel szemben is új, fokozott követelményeket támaszt; s tudni szeretnék, hogy a hagyományostól sok mindenben lényegesen eltérő házgyári lakások birtokosai milyen új fajta és milyen kivitelezésű bútorokat vásárolnának a legszívesebben. — A minél valósághűbb helyzetkép kialakítása érdekében — mondotta —, 26 lakástípus több mint 2000 szobájának berendezési rendszerét elemeztük. Főként a másfél-, két és félszobás, 3—5 személyes lakások bebútorozási gyakorlatát tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy a bútorkereslet szempontjából a lakás mérete csak az egyik •— egyébként igen fontos — adottság: hasonló jelentősége van a beköltözők társadalmi-gazdasági helyzetének is; legfontosabb motiváló tényező azonban a család nagysága. Az új lakástulajdonosok — otthonuk szerkezeti felépítéséhez igazodva a faltól-falig terjedő bútorelrendezéstől idegenkednek, s jobban kedvelik a könnyen mozgatható, elemeire szedhető, apróbb berendezési tárgyakat. Különösen a sarokbútorokat és az egyszemélyes heverőket szeretik, az üzletekben kapható, kényelmetlen székek helyett inkább puffokat és kisebb méretű ülőbútorokat igyekeznek beszerezni. A több darabból álló, egységes miliőt tükröző garnilúrarend- szert elavultnak tartják, s inkább egyedi kisbútorokat szeretnének vásárolni. A beépített szekrényrendszert gazdaságosnak tartják ugyan, de a kétajtós szekrényekhez továbbra is ragaszkodnak, mert a kényes ruhadarabok, női blúzok azokban .jobban tárolhatók. A kombinált és a háromajtós szekrények is veszítettek népszerűségükből, s a toalett-tükrök és éjjeliszekrények is kimennek a divatból. Az is kiderült, hogy egy- és kétszemélyes ágyat, valamint kétszemélyes rekamiét is egyre kevesebben visznek új otthonukba, ugyanakkor hiányolják, hogy kevés az új rendszerű fotel- és szekrényágy. A megkérdezettek úgy vélekednek, hogy több dohányzóasztalt kellene forgalomba hozni. Nagy örömmel tapasztaltuk — folytatta —, hogy a megkérdezettek kivétel nélkül ragaszkodtak a lakásban elhelyezhető virágokhoz. Ugyanakkor az üzletekben megfelelő kivitelezésű virágállványt nem lehet kapni, és ilyen irányú szükségleteiket barkácsolással próbálják pótolni, vagy kisiparosoktól — drágább áron — szerzik be. Egyértelműen kiderült, hogy a mai modern lakásberendezés egyik legnagyobb problémája a lakás otthonosságát és melegségét biztosító apróbb bútorok, kiegészítő cikkek nagymérvű hiánya. Közgazdászaink vizsgálataik tanulságaként egy „panel” elnevezésű bútorcsalád kialakítását javasolják, amelynek legfontosabb elemei lehetnének: egy panel- rendszerű szekrénysor, különböző fotelek, tetszés szerint hozzá választható egyszemélyes heve- rők, illetve összecsukható reka- miék, asztalok és apróbútorok. Azt is kipuhatolták, hogy a megvásárolt új bútorokkal mennyire elégedettek a családok, és hogy azok beszerzésére mennyi időt fordítottak. Kiderült, hogy a vásárlóknak csak mintegy fele tudott ilyen természetű gondjaitól egy csapásra megszabadulni; egyötödüknek már egy hónapnál több időt kellett bútorvásárlással eltöltenie. Látszólag a kétszobás és a kétszoba-hallos lakásokat volt a legkönnyebb berendezni; az egy-másfél szobásokba csak egy hét alatt sikerült megfelelő bútorzatot összehozni, a háromszobásoknál pedig a beszerzés egy hónapnál is tovább tartott. (MTI) IJj termék az építkezésekhez Húsellátás az ünnepek alatt A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyárában nemrégiben -új termék gyártása kezdődött. Házgyári elemekhez készítenek újszerű elektromos falidobozokat — hat fajtát — amelyeket beépítenek az elemekbe. A gyár sorra kapja a megrendeléseket a házgyáraktól, építőipari vállalatoktól. Felvételünkön Borsi Józsefné dörzshegesztővel a falidobozokon a csomagolás előtt az utolsó simításokat végzi. (Opauszky László felvétele.) Minden eddiginél jobb és kiegyensúlyozottabb lesz az augusztusi kettős ünnep hús- és húskészítmény-ellátása — tájékoztatták az MTI munkatársát az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt illetékesei. A tavalyihoz képest 94 vagonnal több áru kerül az üzlelek- be, összesen 655 vagon hús és húskészítmény vár eladásra. A legnagyobb mennyiségben sertéshús kerülhet az asztalokra, összesen 465 vagonnyit szállít az ipar, emellett 70 vagon marhahúst és 220 vagonnyi egyéb húskészítményt juttatnak a kereskedelemnek. Univerzális pótkocsik a mezőgazdaságnak A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál új típusú, univerzális mezőgazdasági pótkocsi gyártását kezdték meg, az NDK-beli Fortschrítt-céggel koprodukcióban. A pótkocsira különleges kaparószalagokat szerelnek, amelyek — a vontató erőgépről működtetve — a különféle követelményeknek megfelelően, tetszés szerinti sebességgel ürítik ki a kocsit. Jól használható ez a szerkezet például silógödörtöltéskor, vagy a malomgaratba öntéskor. Ugyanezek a kocsik, különleges szórószerkezettel felcserélve. kiválóan alkalmasak arra, hogy előre beállítható szélességben és rétegben elterítsék a föld- dünkön az istállótrágyát. Még az idén ezer ilyen pótkocsit gyártanak, a következő években pedig átlagosan mintegy ötezer kerül ki az üzemből. (MTI) A világ első sugárhajtású mezőgazdasági repülőgépe 0 A Szovjetunióban bemutatták a világ első sugárhajtású mező- gazdasági repülőgépet, az M—15-öt, amely szovjet és lengyel mérnökök tervei alapján készült el. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS.) *
