Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. július 7. A nevem Iris 50 A' Minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a számítástechnikai program végrehajtásával, s meghatározta az ezzel kapcsolatos további feladatokat. Azóta a Központi Statisztikai Hivatal, a Számítástechnikai Ügyvitelszervező Vállalat és a Bács-Kiskun megyei Tanács megállapodott egy Kecskeméten üzembe helyezésre kerülő elektronikus számítóközpont létesítéséről. Mint megírtuk, ehhez a megyei ^s a Kecskeméti Városi Tanács jelentős anyagi támogatást nyújt. Vajon milyen is, és főleg mit tud egy ilyen számítástechnikai központ? A közelmúltban a megyei számítástechnikai bizottság tagjai Szombathelyen jártak, ahol 1973 októbere óta működik egy ilyen berendezés. Ezt mutatjuk be olvasóinknak. 0 Az adatfeldolgozás első művelete: a megrendelők bizonylatait a lyukkártyákra, illetve lyukszalagokra ültetik át. 0 A Bács-Kiskun megyei számítástechnikai bizottság tagjai a szombathelyi számítóközpont épületének klímaberendezéseit tanulmányozzák. A lócan üldögélve Kellemes környezetben, ultramodern épület áll Szombathely új lakónegyedében. Amint nézegetjük, az az érzésünk támad, hogy a házat már a XXI. század igényeinek megfelelően építették. — Kitűnő partnerekre találtunk a Vas megyeiekben — fogad bennünket Lukácsi József, a SZÜV igazgatóhelyettese. — A megyei és városi tanács is mindenben segítségünkre volt, s a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat 11 hónap alatt készítette el az épületet. A nem mindennapi bemutatkozás után új ismerősünk még egy leírást adott, amely pontos kimutatást nyújtott arról, hogy hol helyezkednek el különféle berendezései. A központi egység tartalmazza az utasításokat értelmező és végrehajtó vezérlőegységeket. A központi memória kapacitása a szükségletnek megfelelően nyolcszorosára, bővíthető. A multiplex egység tartja a központi egység és a perifériák közötti kapcsolatot. Azután sorolhatnám még a mágneslemez-vezérlő, a távadatfelvételi, a kártyaolvasó, sörnyomtató, lyukszalagot olvasó, stb. egységeket. A számítóközpont belülről egy külön világ. Érdekes módon azonban a halk munka nem nyomasztó, a bútorok és gépek színdinamikus elrendezése szinte feloldja a csendet. Ha felnyitunk egy- egy gépet, belsejéből (talán kis túlzással) az emberi szervezet jut eszünkbe. A milliónyi huzal mint ‘a test idegpályái a funkciókBelül mindenütt kínos tisztaság és csend fogad, még az ajtók is halkan csukódnak. A termek hőmérsékletének egyenletességét az éjjel-nappal működő klímaberendezések biztosítják. A bonyolult gépek között csendben folyik a munka. Köszöntésünkről „egy valaki”- mégsem feledkezett meg. Az okos gép zümmögni kezd, és néhány másodperc múltán lepedőnyi papír ikerül a kezünkbe az alábbi üdvözlettel: Iris 50 nak megfelelően csatlakozik pontosan oda, ahová kell. A számítógépen éppen a szombathelyi cipőgyár által megrendelt adatfeldogozást végezték. Az új számítástechnikai központ alig néhány hónapja üzemel. Vajon van-e elegendő igény, kap- nak-é elég megrendelést? A kérdésre Lukácsi József igazgatóhelyettes válaszolt. ,,, — Amikor áz élőzetés felmérést végeztük, több volt a jelentkező, mint amikor már működni kezdett a számítóközpont. Tapasztalataink szerint kezdetben mindenütt így van ez. A vállalatok gazdaságok, intézmények vezetői akkor már jobban meggondolják magukat, amikor a megrendelőt kell megírni. Ez azonban a legtöbb esetben csak átmeneti állapot, mert egy-két hét, vagy hónap múlva már itt találjuk őket ügyfeleink között. És ami szintén tapasztalatunk, hogy akik megrendelőink sorába lépnek, később máF el sem tudják képzelni az adatfeldolgozást másként, mint számítógéppel. — Amit itt Szombathelyen lát- tuhlk, az valósul meg Kecskeméten is? — Igen. Most azon fáradozunk, Bács-Kiskun megye és Kecskemét város vezetőivel együtt, hogy megteremtsük a feltételeket egy 1976 végén' elkészülő számítás- technikai központ létrehozására. A piackutatás megtörtént, mondhatom, hogy a Bács-Kiskun megyei MTESZ mellett működő számítástechnikai bizottság igen alapos munkát végzett, a különböző vállalatok, gazdaságok, intézmények szép számmái jelentkeztek adatfeldolgozásra. Természetesen az még nem minden, tudjuk, hogy lesznek nehézségeink, sőt igyekszünk azokat megelőzni. Több, mint két és fél év áll még rendelkezésünkre. Ennyi időre viszont szükség is van ahhoz, hogy a leendő partnereink felkészüljenek a gépi adatfeldogozásra. Igen fontos, hogy minden vállatnál napirendre tűzzék a témát, s legyen olyan ember, aki tudja, mit, tógéppel. Ennek megszervezésére, hogyan lehet elvégeztetni számí- illetvé' á gép nyelvére való lefordítása a legfontosabb és erre kell felkészíteni az irányító szakembereket. Ez egyáltalán nem ördöngős feladat, csak hozzá kell kezdeni. A másik elsősorban a Számítástechnikai Ügyvitelszervező Vállalatra váró teendő a számítóközpont üzemeltetéséhez szükséges, mintegy 150 dolgózó kikép. zése, amelyre 1975-ben kerül sor. Az alkalmazottakat helyben kívánjuk toborozni. Igaz, Bács megyébe a számítástechnikának nincsenek még hagyományai, ily módon elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezők sincsenek. A munkafolyamatok elsajátítása ^áz'ohban ‘ fán folyamokon lehetséges. — Értesüléseink szerint Kecskemétre R—20-as számítógépet telepítenek. — Igen, mert ez a KGST-or- szágok egységes számítógép-rendszeréhez kapcsolható berendezés. Remélem, — mint itt, az Iris 50 — úgy Kecskeméten 1976 végén az R—20-as mutatkozik be majd sikerrel a kecskeméti számítás- technikai központba látogató vendégeknek. Nagy Ottó 0 Adatokkal telt mágnesszalag elhelyezése az adattárolóban. — Ideje olna hazaballagni, az öreg béres biztos megfőzte már a tutajost — mondja András bácsi, de indulás helyett a dózniját halássza elő a lajbizsebből. Ütött-kopott jószág a dohánytartó vasdoboz, megvan vagy ötvenéves, mégis ragaszkodik hozza. Az újabbat, amit Gergőtől, idősebbik fiától kapott egyszer a névnapjára, csak olyankor veszi magához, amikor a fiáék hazalátogatnak a faluba. Nem illik az ő zsebébe az a drága holmi — szokta mondogatni —, de hát a gyereket nem lehet megsérteni, jó szívvel adta. Vigyázni kell a fiatalokkal, mert hiába jártak ám annyi iskolát, néha teljesen értetlenek. A karácsonyban is mekkora galiba támadt. Közös ajándékba, hosszú télikabátba akarták öltöztetni a gyerekei, hogy az melegebb a megszokott rövidnél, jobban védi beteges lábait a zimankós időben, meg így, meg úgy. Nem akart a fejükbe férni, hogy ő, Kiss András, harmincöt esztendeig cseléd, meg napszámos, sehogy se érezné abban magát jól. Erősen a sarkára kellett állnia, hogy maskarát ne csináljanak belőle. — Hogy is volt az, Andris koma, mikor Suhajda gazdánál búcsút vettél a kapufélfától? — for- cÜul füstöt eregető barátjához Gábor bácsi. Nem azért kérdi, mintha nem ismerné a történetet, hisz tudnak ők egymásról mindent. Az az igazság, hogy Andrásnak kedve telik a história elmesélésében, ő meg szívesen végighallgatja sokadszorra is. — Az öt közül Suhajda volt a legelső gazdám — kezdi egy komótos szippantás után András bácsi —, de mondhatom hamar kitelt nála az esztendőm. No, hogy az elején kezdjem, egyik este kinn játszottunk a szomszéd gyerekkel az utcán. Ez tavasszal történt, én meg előtte való víz- keresztkor töltöttem be a tíz évet. Javában viháncoltunk a kocsi- úton, amikor feltűnik a saroknál Ila néni, a cselédszerző. Gondolhatod, hogy egyszeribe élszállt az a fenenagy kedvünk, mikor megpillantottuk az öregasszony görbe alakját. Sejtettük, hogy azért settenkedik errefelé az alvégen, mert valamelyik gazdának libapásztor, kanász vagy efféle kéne. Lestük, hogy melyik udvarra nyit be. ■ Mintha most is látnám, ahogy néz befelé hozzánk, aztán hangos köszöngetéssel befordul a kisajtón. Nagyot dobbant a szívem, hogy szinte hallottam is, hisz én voltam otthon a legidősebb gyerek. Édesanyám éppen a szitát hozta le a padlásról, másnap kenyeret sütött. Ott fogta a hóna' alatt, amíg Ila nénivel beszélgetett. Ez a Bandi egész nagy legényke már, Boriska lelkem, mondja a vén satrafa. Aztán, hogy tudna nekem egy nagyon jó helyet, pulykapásztor lennék, különb dolgom volna ott, mint a kiskirálynak. Reggel nagy karéj kenyérrel ihatnám a jó fölös tejet, délben is, este is azt enném, amit a gazdáék, mert nagyon rendes emberek. Se gyerekük, se cselédjük nincs, szeretnének valakit, aki vigyázna a pulykákra. Őszre egy öltöző ruhát kapok a bérbe, de szépet ám! Szóval megdolgozott a vén pokolbélése azért a lúdért, vagy amit ígértek neki, hj szerez egy pulykapásztort. Anyám ázt mondta, hogy előbb szót ért apámmal, ha estére hazajön, csak azután adhat választ. Másnap, mikor megtudtam, hogy ki kell mennem pásztorkod- ni a sose látott ember tanyájára, nagyon rosszul égett a dohányom. Az se vigasztalt, hogy nem kell tovább iskolába járnom. Édesanyámék sajnáltak, de hát a többi szegénygyerek sorsa is az volt, odaadták szolgálni. Egy- gyel kevesebb éhes száj marad otthon, azt kellett a szülőknek számolni. Vasárnap már jött is értem a gazda. Hórihorgas, fekete ember volt, a kocsi elé fogott lovai szinte csak a derekáig értek. Apám velünk jött a tanyára, hogy tudja, hol leszek. Ügy éreztem magam hátul a kocsiderékban, mintha a világ végére szekerez- nénk, ahonnan sose találok vissza. Mikor megérkeztünk, apám segített kifogni a lovakat, aztán gyalogosan visszaindult, hogy idejében hazaérjen. A gazda az úton se volt valami nyájas, mikor meg édesapám eltávozott, rámkiáltott, hogy minek tátom a szám, vessek valamit a lovak elé, megéheztek. Hogy őnála katonás rend van ám a tanya körül, lóduljak, ott a szénaboglya, s az ostorral rámlegyintett egyet. Csordogált a könnyem, mikor a nyaláb szénát bevittem az istállóba. Mentem kifelé, hogy még hozzak, mikor kijött az ifiasszony, kezembe nyomott egy darab kenyeret meg egy cseréptányért, hogy itt az ebédem. Valami moslékféle volt, hogy mi. azt sose tudtam meg. Odavittem a szénakazal tövébe és leültem. A fogam is vacogott, mert eszembe jutott Kocsis Péter esete, akit a gazdája agyonütött, majd belelökte a pocsolyába. A csendőröknek azt mondta, hogy az ostorosgyerek vízbe- fúlt. Biztosan emlékszel te is erre az ügyre. Mindenki tudta az igazat, de hát a csendőrök hittek a gazdának, mert értett a nyelvükön, megkente őket valamivel. Megijedtem, hogy én is úgy járok, mint Kocsis Péter. Suhajdáék benn voltak a tanyádban, én pedig szépen kihoztam a batyum az istállóból, aztán us- gyi, versenyt futottam a nyúllal. Hazáig szinte meg se mertem állni, pedig a tanya legalább tizenkét kilométerre volt a falutól. Hamarabb -otthon voltam, mint apám. A várható haragja elől édesanyám a hadlásra dugott el másnapig. — Hiába, nemsokára csak el- szegődtették András bácsit egy másik tanyára. Onnan aztán nem ' szökött meg, beletörődött a sorsába. Az- évek folytán végighaladt a cselédranglistán: libapásztorként kezdte, aztán kanász, gulyás, majd béres lett belőle. Fekhelyet télen az istállóban, nyáron a szabad ég alatt csinált magának. Volt olyan gazdája, akinél januárban is az itatóvályúból mosdott, s megbetegedett. Kéthetenként járhatott haza tiszta ruhát váltani, úgy szólt az alku, s mi tagadás egyszér letetvese- dett'. Jobbára olyan kenyéren élt, amit külön a kutyának meg a cselédeknek sütöttek. Heti elesé- ges korában a rangidősnek, az öreg béresnek a főztjét ette, délben lebbencslevest,- este fordított kását, vagyis tutajost, így ment egész éven át. Igaz, vasárnapra a jobb helyeken húst adták. Mikor András bácsi házasodott, kölcsönkért gyűrűvel vitte menyasszonyát a templomba, mert még arra se bírt gyűjteni, a béreskeresetből. Akkoriban különösen rossz gazdánál szolgált, kiszívta a cseléd vérét is. De megverte érte az isten, mert a halála után látták, hogy feleségestül vályúból evett. Igaz volt-e vagy nem, akkoriban mindenesetre ezt beszélték. A. Tóth Sándor ilngedjék meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Iris 50. Franciaországból, Toulouse_ból érkeztem 1974. januárjában Szombathelyre. Univerzális, harmadik generációs számitógép vagyok, egyaránt alkalmas adatfeldolgozási, tudományos számítási,' Reál-Time, vagy táv—adatfeldolgozási munkák egyenkénti vagy akár szimultán elvégzésére is. Több nyelven beszélek: magiris, assiris, fortrán, cobol, lpg. Rendkívül gyors vagyok. A vezérlőegységem másodpercenként 4 millió logikai döntést hozhat. A teljes leterhelésemről gondoskodik 150 szpébathelyi SZflV-alkalmazott, 25 darab kártya-lyukasztó, 1 darab lyukszalag lyukasztó és Önök, amennyiben feldolgoztatnak szombathelyi központommal. Remélem, hogy e rövid találkozás után közelebbről is megismerkedünk. Viszontlátásra Közvetve és közvetlenül - a lakosság szolgálatában A kecskeméti Autó és Gépjavító Ipijtri Szövetkezet, amellett, hogy konzervgyárak részére különböző gépeket gyárt, fő feladatnak tekinti a lakosság javítószolgáltató igényeinek kielégítését. Gépjárműjavító részlegük elismerésreméltó szorgalommal te. vékenykedik s most egy belső átszervezéssel még jobb minőségű s várhatóan gyorsabb munkát tudnak majd végezni. Hamarosan használatba vesznek egy új javítócsarnokot, ahol lehetőség nyílik a futószalagszerű munka megvalósítására. A gépgyártó részleg körülményei is tovább javulnak, hamarosan megkezdődik az új 5x18 méteres csarnok berendezése, majd a beköltözése. Dékány Tamás, az ezüstkoszorús Petőfi szocialista brigád tagja. 0 A különböző konzervgyárak részére az év első felében 14 babhegyvágó gépet gyártottak. Kiss István részlegvezető az egyik új gép végső ellenőrzését végzi. 0 Néhány évvel ezelőtt gyártották az uborkaosztályozó gépeket, s ezek most visszakerültek felújításra. Kothenc József és Varga József szerelők, az ezüstkoszorús Béke brigád tagjai a három gép egyikén dolgoznak. (Opauszky László felvételei.) r 9 A gépteremben ellenőrzik a programot. 9 A Display képernyőjén ellenőrzik a műveleteket.
