Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-04 / 154. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. július 4. Mérik az izsáki határt A képen látható békés, napsütötte környezet ne tévessze meg az olvasót. Nem valami üdülőtelep parkjában fotografáltuk le ezt a két — paradicsomi nyugalomban — tevékenykedő embert. Akikről — első pillantásra úgy látszik, mintha maguk is fényképeznének. Persze, ma már a magunkfajta laikus is felismeri, hogy az árnyat adó vászonernyő alatt nem íotomasina csillog-villog azon a vaskos lábakból szerelt állványon, hanem valamiféle mérőműszer. Izsák határában, a Kecskemét felé vezető betonút mellett pillantottuk meg gépkocsinkból a különleges munkában elmerült két férfit. Minket majd elolvasztott a betűző nap a meleg motor mögött, s már csak a ..hűsítő" látvány is csábított: szálljunk ki egy-két szóra. Megvártuk, mig a fiatal, szivós- szikár férfi jól megnéz valamit az országútra merőleges irányban — távolban. Láttuk, hogy mig azon a beépített „gucket*”-SZerű távöl- banézőn figyel a messzeségbe,' egyik kezével egy csaúart szabályoz. — Ezzel a műszerrel távolságot lehet mérni — magyarázta bemutatkozás után Böröcz András szak- technikus. a budapesti'Geodéziai és Térképészeti Vállalat szolnoki osztályának műszaki ügyintézője. Munkatársa, Bagl Mihály nyugdíjas eközben egy „földközelibb” — azaz állványtálan. zömök műszer- tömböt igazított arrébb. Belenéztek — fölülről. Mi is. Lássuk, mi mozog benne? Olyasféle skála fordult elég sebesen, amilyent mondjuk a villanyórában látunk, csak szép nagy, jól leolvasható számokkal. — Ez mutatja hát. mekkora a távolság... de mitől? Most veszem észre, hogy a felvételünkön is látható mérőműszerből kábel vezet ebbe a skálás „kazettába”. Idenyújtanak egy messzelátót. — Tessék odanézni — mutatnak egy sövénykerítéses. kertes tanya felé —. ott a szőlő fölött... Szabad szemmel is jól látható. No akkor hadd lám. szabad szemmel, mert ebben a kükker- ban — a szó szoros értelmében — nem látom az erdőtől a „fát". De Így se. csak nem árulom el. Biztosan afféle tarka cölöpnek kell arrafelé lenni, amit kitűzö- getnek az ilyen ..földmérők”. Azért csak sikerül az ellenkező irányban emelkedő domb hegyiben meglátni, amit már bemértek. Ahá, egy prizma veri vissza a fényt... S ez az ördöngős optikai műszer méterekben adja a megfejtést. Szép ‘ tudomány is ez, sejtek meg egysmást a nézgelődés alatt, amikor Böröcz András felvilágosításának egy-két mondatát elkapom. Hogy tudniillik Izsák külterületét májúk fel — térképkészítés céljából. Á kartográfia — a térképek készítésére vonatkozó eljárások közül — ma már nem nélkülözheti a légi felvételeket, ám ugyanúgy szüksége van ehhez földi támpontok meghatározására. Amit idelent a földön állva, to- vábbállva, a helységeket, határaikat végigaraszolva kell elvégezni. Mint ehelyütt is. Megüti a fülem a szó — „háromszögelés”. Milyen jó, hogy valamikor — földrajzórán mesélt erről a térképezési eljárásról Vályi tanár úr. Hogy is rajzolta a táblára? Kiindult egy háromszögből, annak az alapvonalaihoz csatlakozó háromszögeket képezett, szögeket mértünk, oldalakat számítottunk ... Most hát ilyen láthatatlan háromszögek alapvonalain mászkálunk itt az izsáki natárban? — Meddig tartó munka? — Jó hétig. — Hány mérést végeznek?... Ha ugyan így lehet kérdezni... — Száztízet... Tudja, igen drága ez a svájci gyártmányú mű- szeregyüttes. Jól ki kell használni. Nem sok ilyen van az országban, ezért is. A mérések száma szerint kapjuk a pénzt. Gondolhatja... jobb ha az ember igyekszik. Mondja a műszer árát is. Fel lehet szisszeni tőle. Mit mondtak? Két tisztességes mai lakást vehetnénk rajta. Ezt már csak a tréfa kedvéért említem: ne próbáljon senki ilyen távolságmérőt elcsenni, ha mégoly csábító Is az értéke. Egyrészt, amilyen furfangos jószág, könnyen meglehet, hogy magjától közli az eltulajdonítója mindenkori távolságát is a tett színhelyétől, és számítógépes módszerrel látatlanban is kísérni lehetne az útját. Ja, ‘míg el nem felejtem. Böröcz András utalt rá, hogy az általuk szolgáltatott mérési adatokat számítógépes eljárással dolgozzák fel a térképészeti vállalatnál. Ja persze, és a komolytalan másrészt se hagyuk ki. Bárki jelentkezne ilyen műszerrel a bizományiban, hogy mint „megunt tárgyat” értékesítse, minden valószínűség szerint gyanút keltene. (Tóth István — Pásztor Zoltán) J Mindennapi ennivalónk a zöldség II. A forgalmazás útjai Említettük már, hogy a korábban tett Intézkedések nem ösztönöztek a friss zöldségfélék termelésére. A vizsgálat folytatása közben megjelent 1009/1074. (III. 6.) Korm. sz. ha- hározat elsősorban a lakosság friss zöldséggel történő ellátását kívánja megoldani, ezért az ellátás szempontjából kedvezőbb feltételeket teremt. Kimondja ez a határozat azt is, hogy fontos a feladatok végrehajtása során az állami, társadalmi és szövetkezeti élet minden szintjén a cselekvő egység kialakítása. Nos, a népi ellenőrök ennek a „cselekvő egységnek” a hiányát tapasztalták. Az erre utaló indokok közül csupán egyet említünk meg: a felvásárlás és a forgalmazás szervezettsége hiányos. A megtermelt áru sokszor öncélúan kering, kerülő úton jut el a fogyasztóhoz, sok esetben már csökkent minőségben. A termelés, forgalmazás, értékesítés hosszú útja miatt mindenki tájékozatlan arról, hogy miből mennyi van és mennyi várható. Az egység hiánya Nagyobb hiba azonban, hogy megyei szinten senki sem tudja, mennyi friss-, konyhakész és mirelit, illetve konzerv zöldségre van szüksége a lakosságnak, így aztán mindén elemzés csak annyit képes leszögezni, hogy több kellene és főleg olcsóbb. Mert ami a mennyiséget illeti, nincs különösebb probléma, vagy ha igen, az a közvetlen fogyasztásid szánt zöldségféléknél jelentkezik. Az ipar által lekötött áru tömege ugyanis például 1972-ben a nagyüzemi szántóföldi zöldségtermesztésnek 86,6 százaléka volt. Ugyanakkor 1972-ben például a zöldégáru-össztermelésnek 12,4 százalékát kivittük a megyéből, — nem számítva az exportot. — Ilyen tények ismeretében aztán hiába hivatkozunk itt közgazda- sági tényezőkre, kedvezőtlen felvásárlás! árakra stb. Mert az igazság az, hogy nem is mindig a mennyiséggel van baj, hanem — újra ide érünk — a cselekvő egység hiányával, vagyis a termelés, forgalmazás szerkezetének, szervezetének összefogásával, állandó figyelésével és irányításával. Körülbelül ezt fogalmazza meg a vizsgálati anyag a következő mondatokban: „Az árukínálat igény szerinti növelését, és az áru Idejében való forgalomba hozatalát csak a különböző termelési módok és formák, célszerűen kialakított felvásárló, tároló és feldolgozó bázisok, továbbá rugalmas, technikailag is felkészült forgalmazó szervezetek tudják biztosítani... Ezen területeken a jó összehangoló tevékenységhez azonban hatékony. eszközökkel rendelkező integrátorra van szükség, aki mindenkor mélységig tájékozott a fogyasztók igényeiről, a termelés és forgalmazás lehetőségeiről... ” Szerződések Térjünk át egy másik alapvető gondra, a szerződéses kapcsolatok problémáira. Bármilyen furcsán hangzik, de ez — a termelők és a felvásárlók közötti kapcsolat — a zöldségtermelés alapvető gondjainak egyike. Miért? A termelők az áru elhelyezése érdekében több évre szóló szerződéseket szeretnének kötni, hiszen ez érthető, különösen a nagyobb arányú fejlesztések előtt. De a termelő, a feldolgozó és u kereskedelmi vállalatok között még nem alakulf ki hosszabb időre szóló kapcsolat, ami megalapozná az árutermelés biztonságát. Újból Idézünk a vizsgálati anyagból: „Az érvényben levő szerződések többnyire csak a forgalmazók érdekelt tartják előtérben, mert nincs megoldva a kölcsönös kockázatvállalás. A termelési, forgalmazási, értékesítési kockázat a termelőt terheli, ugyanakkor a biztonságos árrések kialakítása csak a forgalmazók eredményét javítja...” Nem lehetne ezen 'segíteni? Mert az elmaradt szerződések következtében az üzletekben is kevesebb lesz az áru. Főleg a friss áru. A lakosság két, közel azonos, „bőségű” forrásból tudja beszerezni a friss zöldséget: egyrészt amit saját fogyasztására termel, továbbá a termelők boltjaiból és a piacról. Ezt. egészíti ki a MEZOTERMÉK és az ÁFÉSZ-ek évi közel 7 ezer tonnás kiskereskedelmi forgalma. Ösz- szességében tehát a megyében évenként, termelt zöldségnek csak egy kis része kerül közvetlen fogyasztásra. Sajátos módszer Istmét erősödik tehát a gyanú, hogy nem a megtermelt mennyiséggel van itt baj, pontosabban nemcsak azzal. Mert. hiba az is, hogy amikor zöldségellátásról beszélünk, szinte kizárólag a városokra gondolunk, s így állhat elő az a helyzet, hogy vannak községek, ahol a boltokban egyátalán nincs zöldség. A lakosság itt vagy saját ellátásra rendelkezik be (de akkor hamarosan érzi, hogy nem kap vetőmagot, kisgér pet stb.), vagy beutazik a városba és ott szerzi be a zöldséget. Ez is a forgalmazáshoz tartozik... De nézzünk példát is a forgalmazás bonyolultságára, a szükségtelen és értelmetlen kuszaságára! A kiskunfélegyházi ÁFÉSZ felvásárlótevékenységét a Me- ZÖTERMÉK-kel kötött megállapodás szerint végzi. Amit az ÁFÉSZ felvásárol, az bekerül a vállalathoz, s. onnan a zöldségboltokba. Előfordul, hogy ugyan az a zöldség néhány nap múlva ugyan abba a községbe kerül vissza, ahol megtermett, de közben a szállítási költség, a közvetítési díj megnövelte az érát, a minőségi romlásról nem is szólva ... Ez a „módszer” sajnos nem egyedülálló, hiszen a vállalatnak több fogyasztási szövetkezettel van ilyen megállapodása, holott a szövetkezetek a kényelmesebb megoldás helyett — közvetlenül Is elláthatnák a helyi fogyasztókat. Mit javasol a NEB az itt említett visszás helyzetek, hiányosságok megoldására, kijavítására? Áz ellenőrök tíz. pontba foglalták elgondolásaikat. Ne kívánja az olvasó, hogy ezeket felsoroljuk. Elégedjünk meg a lényeg összefoglalásával: a termelést és forgalmazást szervező Cselekvő egységre van szükség minden szinten és téren. Gál Sándar Fogynak a tátrai vadak Csehszlovákia legnagyobb természeti rezervátumában, a Tátrai Nemzeti Parkban 745 szarvas és 590—600 zerge él. A múlt év óta az állomány 60—80 darabbal csökkent. A tavaszi állatszámlálás alkalmával megállapították, hogy a védeti területen 415 őz és 95 vaddisznó található. A tátrai rezervátum legértékesebb vadjai a medvék és a hiúzok, amelyekből 20—20 van. A vadmacskák jelenlegi száma 8. Tartós boríték Az amerikai Curtis 1000 vállalat új postai levélborítékot állított elő, amely tűzálló, a vízben nem foszlik szét és igen nehéz elszakítani. Ez a boríték a különböző vegyszerekkel szemben is ellenáll. A gyártásához a Dupont-cég Tyvek nevű anyagát használják fel. Az említetteken kívül a borítéknak van még egy előnye: súlya a közönséges papírborítéknak mindössze egyharmada. Ezért elsősorban légiposta céljaira alkalmas. PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS A legnagyobb és legerősebb osztály A munkásosztály vezető szerepe, erre való alkalmassága napjaink társadalomtudományi és’politikai vitáinak egyik fő kérdése. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a proletariátus úgynevezett felhígulása (vagyis volt paraszti és kispolgári elemeknek nagyarányú beáramlása az osztály soraiba) hogyan hatott a munkásosztály vezető szerepére. Más szóval egyáltalán eljutott-e a munkásosztály túlnyomó többsége történelmi hivatásának felismeréséig. Mégis, a munkásosztály vezető szerepének további erősítésére irányuló törekvéseknek reális lehetőségei vannak. Ezek az objektív viszonyokban, s a munkásság szubjektív tudatának fejlődésében találják meg biztosítékukat. S nemcsak és nem is főleg azért, mert' ma már a munkásosztály fejlődését nem a „felhígulás” hanem az osztály egységesülése, modernizálása, általános és szakmai felkészültségének növekedése jellemzi, hanem azért, mert a munkásosztály a termelés társadalmi rendszerében elfoglalt he- . lyénél fogva társadalmunk élenjáró osztálya. Vezető. szerepe tehát objektív helyzetéből következik és ez természetesen visszatükröződik szubjektív tudatában Is. Mitől fügig a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése? Érré a kérdésre válaszolva Lenin négy tényezőt sorol fel: „1. a létszámától; 2. az ország gazdaságában játszott szerepétől; 3. a ■ % dolgozók tömegével., való kapcsolatától: 4. szervezettségétől.” Mi a helyzet nálunk? A munkásosztály a foglalkoztatottak 58 százaléka, mintegy 2,9 millió fő. A nemzeti jövedelemnek számarányánál jóval nagyobb részét, kb. háromnegyedét állítja elő. A szocialista építés időszakában erősödött szövetsége a szocialista útra lépett parasztsággal és értelmiséggel. Élén a marxizmus— leninizmus eszméit az ország sajátos viszonyaira alkalmazó, harcokban edzett, tapasztalt élcsapat, az MSZMP áll, s csaknem az egé^z munkásságot összefogja az immár évszázados szakszervezeti mozgalom. A munkásosztály tehát társadalmunk legnagyobb és legerősebb osztálya. Vezető szerepe ma is azon alapul, hogy a legérde- keltebb a szocializmus eddigi vívmányainak védelmében, hiszen további felemelkedésének egyetlen útja a szocializmus építése. A munkásosztály állítja elő a termékek többségét, biztosítja az ország gazdasági vérkeringését, a mezőgazdaság technikai fellendítését. Emellett a megtermelt értékek legnagyobb fogyasztója da. A kibontakozó tudományos és technikai forradalom előrehaladásában az értelmiség, különösen a műszaki értelmiség mellett a munkásosztálynak döntő a szerepe: a tudományos éa technikai forradalom feltételeinek megteremtője, és szaktudásával, képzettségével alapvető tényezője. A munkásosztály a szocialista fejlődés során jelentős mértékben modernizálódott. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy a bányászatban, gyáriparban, építőiparban foglalkoztatott fizikai munkáság aránya a munkásosztályon belül mintegy 60 százalék- ■ ra növekedett. A mezőgazdasági munkások aránya 8 százalékra csökkent. A szállítás és hírközlés területén a munkások több mint 10 százaléka, a kereskedelemben 11,5 százaléka, az egyéb szolgáltatási ágakban 6,5 százaléka és 3 százaléka a nem termelő ágakban dolgozik. Mintegy 200 ezer fő a munkásosztály legképzettebb rétegének, a termelés közvetlen irányítóinak .művezető, csoportvezető, technikus) a száma. Derékhad: a nagyüzemi munkásság A munkásságon belül tehát nemcsak politikai öntudat, hanem az egyes munkásrétegek objektív helyzetében, munka- és életviszonyainak tekintetében is jelentős különbségek vannak. Ezért a párt, a munkásosztály vezető szerepének megvalósításában a legtipikusabb munkáscsoport, az ipari munkásság, azon belül is az állami szocialista ipari nagyüzemek dolgozóinak helyzetéből indul ki. Ennek a munkáscsoportnak az érdekeiben jut legáltalánosabban kifejezésre az osztály egészének érdeke, s ennek a munkáscsoportnak a munka- és életviszonyai fejlesztik leginkább a munkás- osztályra jellemző tulajdonságokat. A nagyüzemi munkásság ipari munkásságunk döntő része. Egy 1970-ben végzett felmérés szerint az állami iparvállalatok átlagos munkáslétszáma 1340 fő. Különösen magas az egy vállalatra jutó munkáslétszám a bányászatban és a kohászatban, s iparunk technikai fejlődésének fontos mutatója, hogy legmagasabb a híradás- és vákuumtechnikai iparban (3170 fő). Iparunk és ipari munkásságunk nagymértékű koncentráltságát azonban mégjobban mutatja, hogy az MSZMP KB 1972 novemberi határozata alapján kiemelt 50 nagyüzem foglalkoztatja az ipari munkásság kb. 40 százalékát, adja az ipari termelés értékének mintegy felét és az ipari export kétharmadát. Feltűnő ez az erőteljes koncentráció, különösen, ha összevetjük a felszabadulás előtti helyzettel, amikor az ipari ‘ proletariátusnak mintegy 40 százaléka kisüzemi munkás volt. Több mint típus: Csepel Milyen ez a nagyüzemi munkásság? Átfogó adatok hiányában az 1970—1971-ben a Csepel Vas- és Fémművek munkásairól végzett vizsgálatra hivatkozom, amely bebizonyította, hogy a „Vörös Csepel” (és a nagyüzemek általában) politikai arculatában, felszabadulás előtti önmagához viszonyítva, s a jelentősen megnövekedett magyar iparon belül is megőrizte kiemelkedő, élenjáró szerepét. Hazánk munkásságának országos átlagban 36 százaléka paraszt-, 58 százaléka munkásszármazású. Á Csepel Művekben az előbbiek aránya 23 százalék, az utóbbiaké pedig 62 százalék. Á gyáróriás munkásságának összetétele tehát a szociális eredet szempontjából is jobb az átlagnál. Ámi a szakmai képzettség szerinti öszetételt illeti, a szakmunkások aránya 44 százalék, míg az országos arány 38 százalék. A segédmunkások aránya alacsonyabb Csepelen, mint az országos átlag. A Csepel Művekben a dolgozók közel 22 százaléka párttag, s mintegy 94 százalékuk tagja a szakszervezetnek, a munkásfiatalok 33 százaléka KISZ-tag, a 10 évnél régebben a gyárban dolgozóknak kb. a felét teszi ki. 1970-ben közel 2000 brigád indült versenyre a szocialista címért, és több mint 1200 el is nyerte azt. A szocialista brigádokban dolgozók száma meghaladta a 19 000-et. Csepelre — de bizonyára más nagyüzemekre is — jellemző a munkásdinasztiák kialakulása, amelyek tagjai mindig magasabb fokon, új elemekkel gazdagítva hordozták, vitték tovább az apák, nagyapák forradalmi tradícióit, a legjobb munkáshagyományokat. * Lenin — a nagy francia forradalom példájára hivatkozva — írta egyik művében, hogy a jakobinus diktatúra „csak úgy dobálózott a széles körű rendszabályokkal, de ezek megvalósításához nem volt meg a kellő támasza, még csak az sem tudta, hogy az egyik vagy másik intézkedés megvalósításánál melyik osztályra kell támaszkodnia”. Lenin figyelmeztetése azt jelenti, hogy amíg az osztályok megmaradnak — tehát a szocialista építés egész időszakában —, az egész nép érdekeit kifejező közös cél megvalósításában, a szocializmus építésében egy meghatározott osztályra, a munkásságra kell támaszkodni, egyértelmű osztály- politikát kell folytatni. Blaskovits János az MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető tanára 1 I f )
