Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-26 / 173. szám
4 • PETŐFI -NÉPE • 1914. július 26. ARATÁS NEGYEDSZÁZADDAL EZELŐTT ÉS MA •• Össztársadalmi érdek a gabonabetakarítás Hazánkban a szántóföldi növénytermesztés huszonöt esztendő alatt olyan változáson ment keresztül, amelyet nemcsak a közvélemény, hanem a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek többsége is nehezen tud érzékelni, áttekinteni. Vajon 1950-ben ki vállalkozott volna arra a jóslatra, hogy Magyarország 1970—1974-re szorosan felzárkózik a világ mezőgazdaságának élvonalában termelő országok mellé. Gondolok itt az egyes tőkés államokban még csak óhajtott, legtermelékenyebb nagyüzemi forma kialakítására, a szántóföldi növénytermesztés egész országra jellemző magasabb színvonalú gépesítésére. Mindez a szocialista mezőgazdaság megteremtése, a nagyüzemek megszilárdítása tette lehetővé. A kalászosok vetésterülete 1950—1954. között Bács-Kiskun megyében 189 ezer hektár körül váltakozott, s általában 40, 42 százalékát foglalta el a szántó- területnek. A betakarított összes termés 216,2 ezer tonnát tett ki. A múlt esztendőben 130.3 ezer hektáron termesztettek kalászost a megyében, a szántónak 35,9 százalékán, és 379,9 ezer tonna terményt gyűjtöttek össze. Búzából huszonöt évvel ezelőtt 12,3 mázsa, rozsból 9,6. őszi árpából 13,9 mázsa volt a hektáronkénti hozam. Tavaly ezzel szemben a megyei átlagtermés búzából elérte a 36,9 mázsát. Rozsból 11,5 és őszi árpából 28 mázsás termést takarítottak be hektáronként. Búzából háromszor, árpából kétszer annyi a hozam, mint 1950-ben. Egyedül a rozs termésátlaga nem emelkedett ilyen arányban. Régen a legfárasztóbb, a leghosszabb ideig tartó munka a növénytermesztésben a kalászosok betakarítása volt. - 1950-ben a szántóföldön alig lehetett találkozni aratógéppel, de különösképpen kombájnnal, a gabona 95 százalékát kaszával vágták le és a kézi aratás után a termést még el kellett csépelni. Abban az időben a Homokhátsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének jelenlegi körzetében 54 és fél ezer hektár volt az aratnivaló, ami a szántónak 42 százalékát tette ki. A nagyobb részt kisüzemekben a mai értelemben vett munkaszervezésre nem volt szükség, hiszen az aratás a mindennapi kenyérért vívott harcot jelentette. A Homokhátságon valamivel több mint kilenc ezer aratópár, vagyis tizennyolc ezer ember, kaszás és marokszedő dolgozott. Egy-egy aratópárra átlagosan 5—7 hektár aratnivaló jutott, ami a csomózást is beleszámítva 18 munkanapot vett igénybe. 1949—1950-ben például az 54 és fél ezer hektár kalászos levágásához összesen 324 ezer munkanap kellett. De ez csak a betakarítás első menetének számított, mert utána következett a behordás. Egy fogat és rakodója, az akkori termésátlagokat figyelembe véve, naponta két hektárról tudta asztagba hordani a kévéket. Ez összesen 54,5 ezer munkanapot tett ki., Ezt növelte még a cséplésre fordított idő. Egy cséplőgépnek átlagosan 280 hektár kalászos termését kellett kicsépelnie egy idényben. A homokhátsági körzetben akkor 195 gépre és ugyanennyi húsztagú cséplő murtkacsapatra volt szükség. A cséplőcsapatokban három- ezer-kilencszázan dolgoztak, és az 54,5 ezer hektár kalászos csép- lésére 30 napot számítva, há- romezer-kilencszáz személynek • Szovjet gyártmányú SZK— 5-ös arató-cséplő gép dolgozik a bugaci szövetkezetben. 9 Egy kevés időre megállt a John Deere típusú kombájn a kiskun- , félegyházi határban. \ szállítójárműbe továbbítja a tartályban összegyűlt búzát. összesen 117 ezer munkanapja telt el vele. Ez a három munka együttvéve 495,5 ezer munkanapot tett ki huszonöt évvel ezelőtt. Az idén. a negyedszázaddal ezelőttinél mintegy húsz százalékkal kisebb kalászos területen, 43 ezer hektáron 240 kombájn dolgozik és 12—14 munkanap alatt elvégzi a betakarítást. Az egész körzetben összesen tizennyolc cséplőcsapat fog dolgozni annak a 6,5 ezer hektár kalászosnak a ki- cséplésén. amelyet a szakszövetkezeti gazdák és a néhány száz kistermelő parcelláján kézzel arattak le. • bár ennek legalább a felét a kertekből kombájnnal csépelik el. A betakarításhoz kiváló teljesítményű arató-cséplő gépeik vannak a szövetkezeti gazdaságoknak a Homokhátságon csak úgy, mint másutt a megyében. Az idén a 6,5 ezer hektár kisparcellán termesztett kalászost is figyelembe véve a Homokhátságon két és fél ezer személynek legfeljebb 45—50 ezer munkanap kell ahhoz, hogy a gabonát biztonságba helyezze, ugyanakkor csaknem 60 százalékkal több termést takarítanak be, mint negyedszázaddal ezelőtt. A termelékenység ilyen arányú javulása mellett, más változás is megfigyelhető. A gabonabetakarítás elvesztette a kizárólag termelőgazdasági jellegét. Szinte az egész ország, a népgazdaságnak valamennyi ágazata érdekelt a betakarítás zavartalanságában. Amire szükség van e nagy munkában, hogy idejében és megfelelő minőségben legyen gép, alkatrész, üzemanyag. A gabonaipar dolgozói a termény átvételében, veszteség nélküli tárolásában segítik a mezőgazdasági üzemeket. A betakarítás átfogó feladat, a munkálatok egész sorát jelenti. A Homokhátságon az aratástól a tárolásig számítva, hektáronként csupán egyetlen mázsa szemveszteség összesen tízmilliós kárt okozhat. A gabonabetakarítás társadalmi üggyé vált. Természetesen most is a mezőgazdasági üzemek feladata elsősorban az aratás megszervezése, végrehajtása. Ez azonban nem idényjellegű tennivaló, hiszen elkezdődik az őszi talajmunka szakszerű végzésénél, folytatódik a gépjavításnál. Részt vesz benne a mezőgazdasági gép- és eszközkereskedelem, az üzemanyag-forgalmazó és még számos vállalat, szorosan együttműködve a termelő gazdaságokkal. Magony Imre, a Homokhátsági Szövetkezetek Területi Szövetségének a titkára Orkánok és olaj tenger A pusztító szélviharok (hurrikán, ciklon) évente jelentős károkat okoznak az emberiségnek. Az emberveszteségeket napjainkban a mesterséges holdas és radaros előrejelzés jóvoltából a minimálisra leszorították, az anyagi károk azonban még jelentősek. Az utóbbi évtizedekben kísérleteket végeztek az orkánok megfékezésével, „lecsendesítésével” kapcsolatban. Megfigyelték, . hogy vékony műanyag réteggel bevont óceánfelület felett nem képződik orkán. Ismeretes, hogy az orkánt, mint termikus erőgépet is fel lehet fogni. Ezt az erőgépet az óceánok párolgása táplálja. A hurrikánok keletkezését tehát meg lehetne akadályozni, ha adott területen lefékezik az óceánok párolgását. A hatvanas évek elején a kutatók úgy vélték, hogy az óceán felszínén elterített vékony műanyag réteggel meg lehet akadályozni a párolgást. Amerikai mérnökök végeztek ezzel a témával kapcsolatban beható kísérleteket. 1971-ben már olyan kísérleti eredmények álltak rendelkezésükre, a mérnököknek, amelyek bizonyították, hogy a kipárolgás csökkentése jelentősen visszaszorítja az qrkánok energiáját. Egyébként már a hatvanas évtized eredményei is bizonyították, hogy a tengerszínen elterített műanyag vagy olajréteg a párolgást 50—60 százalékkal csökkenti. Előfeltétele ennek, hogy csendes legyen a tenger. Megfigyelték azt is, hogy egy ilyen szigetelő rétegnek kettős hatása van, részben lefékezi a hőcserélődést, másrészről csillapítja a hullámokat. Ez utóbbi hatás is lényeges, ugyanis a hullámos tenger nagyobb vízterületet mutat, tehát elősegíti a párolgást. Legutóbb Mallinger és Michelson amerikai kutatók az Atlantióceánban a Golf-áram vonalában filmanyagot terítettek ki repülőgépről. (A kémiai anyag: poly- vinyl-acetát. a másik esetben li- noleinsav volt.) A kísérletek azt bizonyították, hogy a molekuláris vegyi anyagok filmréteget képeztek. a filmréteg adott területen lecsendesítette a hullámzó tengert és a 3 méteres hullámmagasságot 50 cm-es hullámmagasságra szorította vissza. Ezek a kísérletek azonban nem viharos tengeren zajlottak le. Feltehető. hogy viharos tengeren a filmréteg gyorsan szétfoszlik. A további kutatásoknak az a célkitűzése, hogy olyan vegyi anyagot találjanak, amelyet háborgó tengeren is alkalmazni lehet. Ameny- nyiben ez sikerül, újabb lépést tettek a pusztító orkánok megfékezéséért vívott küzdelemben. ALKALMI KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS Fiatalok egy tanácskozásról Megkönnyebbült sóhajjal, hogy — no, ennek is vége — rengetegen kelnek fel naponta az asztaltól értekezlet után. Hosszú ideig azt tartották jó tanácskozásnak, ami órákig nyúlott. Most már — több, kevesebb sikerrel — mindinkább rövidíteni próbálják. Persze, nemcsak az időtartammal van baj, hanem a mennyiséggel is. A megbeszélések száma alig csappan. Azt, hogy ezek szükségesek, vagy haszontalanok, minden esetben eldönti, hogy a hallottakból, látottakból mennyit tudnak hasznosítani munkájukban a résztvevők. Az agrár felsőoktatási intézményekben működő ifjúsági MAE csoportok hallgatói egy egész napot töltöttek a kertészeti főiskola előadójában. Négy előadást, számtalan hozzászólást hallgattak meg. Jogos tehát a kérdés, miként vélekednek a tanácskozásról? Mindig a gödöllőiek A négy előadó közül három többször emlegette a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen működő ifjúsági csoportot. A hozzászólók ugyancsak hivatkoztak rájuk. De felszólaltak a gödöllőiek maguk is. Kollár Veronika volt az első, negyedéves a mezőgazdaság-tudományi karon. Kérdéseimre kezdetben egyedül felelt, de rövidesen társultak a többiek is: Vera évfolyamtársa, Táborsz- ki András, aztán a gépész Iharos Ferenc, a harmadéves Hadi Géza, s a legifjabb, legkevesebbet szóló, másodéves Dögéi Imre. Hamarosan parázs vita kerekedik az egyik előadásról, a KISZ és az agrártudományi egyesület kapcsolatáról. Hogy elfogadják-e az ifjúsági szervezetben az egyesületi munkát, avagy nem? A megállapítás: általában igen, de néhány KISZ-vezető ezzel kapcsolatos álláspontját nem ártana megváltoztatni. Abban is megegyeznek a gödöllői fiatalok, hogy megérte eljönni a kecskeméti tanácskozásra. Váncsa Jenő miniszterhelyettes 10—15 éves fejlődést vázolt, amiről ugyancsak keveset hallottak eddig. Az Oktatásügyi Minisztérium képviselője a gimnáziumi és a technikumi képzésről, végzettségről szólt, ami ugyancsak sokszor került szóba az egyetemen is. Hiszen a gimnáziumi érettségivel bírók, az első szakmai gyakorlatokon csaknem mind kudarcot vallanak. Hasznosnak tartották a beilleszkedéssel foglalkozó előadást, mert sok olyan tanácsot adott, amire eddig még nem gpndoltak. Táborsziki András hirtelenjében egy kis előadást kerekített ki a gödöllői életről. 1969-ben alakult meg a MAE ifjúsági csoportja, évente rendeznek szakmai kirándulásokat, meghívott előadókkal tudományos fokon foglalkoznak egy-egy témával. Vannak tudományos diákkörök és működik kilenc megyei klub is. Céljukat a Békés megyeiek alapszerződésében leírtakkal lehetne legjobban kifejezni: „Ahol eddig egy kalász termett, teremjen kettő.” Ehhez valóban hozzájárulhatnak a termelésbe kikerülő fiatalok napi munkájukkal, vagy TIT- előadóként is. Az önállóságra, a közművelési munkában való részvételre készítette fel a gödöllőie- ket az egyetemed szervezett TIT- előadóképző tanfolyam, a köz- művelődési speciálkollégium. Így, ha az egyetemről kikerülnek, azonnal bekapcsolódhatnak az agrártudományi egyesület- munkájába, akár előadóként is. Ketten Bács-Kiskunból Hárman ültek két fotelben — ketten megyeiek, a kecskeméti kertészeti főiskola júliusban végzett hallgatói. Papp Imre Tisza- alpárról és Kovács Sándor Szalk- szentmártonból. Nehéz utat választottak mindketten, saját községükbe mentek vissza dolgozni. Papp Imre a tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezetbe került, Kovács Sándor pedig a szalkszent- mártoni Hunyadiba. Nekik az agrártudományi egyesület ifjúsági csoportjának munkájában való részvétel még nem segített sokat. Mindössze fél évig járhattak az előadásokra. A tanácskozáson elhangzott, a beilleszkedéssel foglalkozó hozzászlásból viszont jó- néhány dolgot tanultak. Ügy mondták, nem árt megfogadni, s kipróbálni a gyakorlatban. Dr. Szabó Béla, a növénytermesztési tanszék vezetője egyben a MAE gyöngyösi ifjúsági csoportjának elnöke is. A főiskolai szervezet ifjú, decemberben alakult. Icsó István, a titkár harmadéves, és vállig érő haja ellenére az agrártudományi egyesület megyei szervezete elnökségének tagja. Hasznosnak inkább a hozászólásokat tartja azt, hogy a többi testvérszervezet munkájáról is hallhattak. Este pedig beszélhettek azokkal, akiknek munkájáról úgy tudták, kiváló. Csesz- neg László, az alelnök másodéves szőlész. Elismert szaktekintélyektől hallani egy-egy problémáról egészen más, mint elolvasni a dolgokat mondja, s rábólint a két „sima” egyesületi tag: Bódis Rozália és Halász Katalin. Ok ketten azért tartották értékesnek az országos találkozót, mert az egyetemet, főiskolát végzett kertész, növénytermesztő lányok problémáival is foglalkoztak nagyon reálisan., Mert sajnos, még mindig beszélni kell róla, gondjuk ugyancsak több van a beilleszkedéskor, mint a fiúknak. Akikről kevés szó esett Bács-Kiskun megye élelmiszer- ipari üzemei: a Kecskeméti Baromfifeldolgozó, a Tejipari Vállalat, a konzervgyár, az UNIVER, Szövetkezet úgy rendezte meg termékkiállítását, hogy példaképpen szolgálhat a fiataloknak hasonló bemutatók szervezésére. A termékkóstoló megrendezői a Dunaújvárosi Vendéglátó Vállalat dolgozói: Sipőcz János termelési osztályvezető, Baján László mesterszakács, Tímár Zoltán és Illés Gyula felszolgáló. Társadalmi munkaként vállalták az ételek elkészítését, a terítést, a' kiszolgálást. A vélemény tehát az, hogy hasznos volt a tanácskozás. Ügy tervezik, * ezentúl minden évben megrendezik majd. Jellemző, hogy a gödöllőiek már arra is gondoltak, miként lehetne elérni ne öregedjenek meg ezek a találkozók. Idézem véleményüket: „A mezőgazdaság mindig szolgál új problémákkal. A kérdés csupán áz, hogy ezeket milyen bátran vetik fel az agrártudományi egyesület tagjai. Unalmassá az ifjúsági tanácskozások nem válhatnak, ha mindig más vesz részt rajtuk. Ne vállalják a fiatalok, hogy másodszor, vagy harmadszor is elmennek az országos tanácskozásra.” D. É. Válaszolnak az illetékesek Százhúsz éves lelet a Déli pályaudvaron A Déli pályaudvar nagyszabású modernizálása és bővítése a régi építmények fokozatos elbontásával jár. Még ez év februárjában sor került a régi támfal lebontására, mert éppen annak a helyére kerül a felvételi épület egyik fő fala. A masszív támfal robbantásakor kifordult a falból egy több mázsás kőtömb. A kőtömbbel, éppen nagy súlya miatt, nem igen foglalkoztak, a napokban azonban útban volt és odébb gördítették. Ekkor vették észre az ott dolgozó kőművesbrigád tagjai, hogy a kőtömb közepén a malter alatt negyven centiméter hosszú, tégla alakú repedés jelentkezik. Szerszámaikkal lekaparták a malterréteget, és akkor előtűnt a fedőkő. amely a kőtömbbe vésett üreget takarta. A fedőkő alól pedig pillanatokon belül kiemeltek egy 31 cm hosszú, és 11 cm átmérőjű, közel háromkilós ónhengert. A munkások nyomban fel is nyitották a leforrasztott ónhengert és kiürítették a tartalmát. A tokban elhelyezett irat apróra té- pődött és tartalma egyelőre ismeretlen. De épségben adtak át a munkások a műszaki ellenőrnek egy magyar, egy német és egy francia nyelvű 30 oldalas tűzetett, amely a „Cs. kir. Szabadalmazott Ferencz József császár Keleti Vaspálya-Társaság” 1858. május 22-én tartott első közgyűlését, jelentéseket és közgyűlési határozatokat, pénzügyi és műszaki terveket ismertet. Még az első közgyűlés évében, az 1858. szeptember 23-án kelt császári engedélyokirat alapján a „Ferencz József császár Keleti Vaspálya-Társaság” egyesült a Lombard-velencei vaspályatársasággal,és az egyesülésből jött létre a Déli Vasút. A Déli pályaudvar alapkövét azonban az ónhcngerrel együtt nyilván már az egyesülés előtt elhelyezték. A piszkei vörös jurái mészkőtömbből előkerült leletet átadták a Közlekedési Múzeumnak, ahol a széttépett okmányt restaurálják és ennek kapcsán további kutatásokat végeznek a most újjászülető Déli pályaudvar történetére vonatkozóan. (KS.) Jogos volt a szolgáltatási díj A Vaskúton lakó Görcs Tibor lapunk egyik korábbi számának Olvasóinké a szó rovatában megjelent levelében kifogásolta, hogy a Petőfi Népében még tavaly augusztus 28-án közölt Munkadíj munka nélkül? című írására nem kapott választ. Panaszának lényege: a lengyel gyártmányú gáztűzhelye elromlott csapjához szükséges — és a környéki műszaki üzletekben hiánycikknek minősülő — csavargombot a DÉ- GÁZ bajai kirendeltségétől szerezte be, amely nemcsak az alkatrész árát fizettette ki, de az el nem végzett javítás díját is. Szintén az összeállításunkban jelentettük meg a Villamosítási gondok Katonatelepen cimü sorokat. Józan Józset több család1 nevében kifogá solta, hogy a megyeszékhelyhez tartozó Katonatelep III. utcájában levő új, modern házak lakói hosszú ideje nélkülözik az elektromos áramot, pedig a hálózat kiépítésére már régebben ígéretet kaptak. Az ügyben Monostori Józseftől, a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat nagyköröst Uzemlgazgatósá ga vezetőjétől kaptunk levelet. EszeA sorokra levélben reagált a Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat főosztáyvezetője, Farkas Zoltán. Mint írta, a bajai kirendeltség egyik dolgozója a megrendelt csavargombokat a nevezett lakásán szerelte fel . a tűzhelyre, s e munkájáról készült 70 132. S7. számla összege megegyezik a szolgáltatás Vonatkozó szabályzatával. Vélt sérelemről van tehát szó, s abból adódhatott, hogy a hozzátartozó a helyszíni javításról tévesen tájékoztatta a szerelő távozását követően hazaérkező tulajdonost. rint a katonatelep! új utcák villa* mosítására a Kecskeméti Városi Tanács V. B. tervosztálya és az üzemigazgatóság idén május 8-án kötött szerződést, melynek értelmében a munkát ez év október 30-ig kell befejezni. Tekintettel arra, hogy a környéken sorra-rendre épülnek a családi házak, így a tanács nemrég kérte a határidő módosítását augusztus 31-re. Ezen igényt indokoltnak tartja az üzemigazgatóság vezetősége is, ezért felajánlotta, hogy a kivitelezési munkát legkésőbb július végéig befejezik. A vendégek érdekében számláznak a fodrászok Dupla adminisztráció címmel július 9-i lapszámunkban közöltük a Kecskemétről érkezett D. M. szignójú levelet, amely a leninvárosi fodrászatban tapasztaltakat teszi szóvá, azt, hogy egy idő óta túlságosan sokat számolnak, írnak a fodrászok. Az elvégzett munkájuk megnevezését és annak értékét külön-külön kell feljegyezniük a blokk két példányára. Tevékenységükről még naponta vezetnek összesítő nyilvántartást is. Félő, hogy az adminisztrálás a vendéggel való foglalkozás rovására megy... — aggódik a sorok írója. Elsősorban a vendégek érdekében számláznak a fodrászok — summázható így a Kecskeméti Fodrász Szövetkezet elnökének, Galamb Lajosnak a szerkesztőségünkhöz küldött írásbeli válasza. Ebből megtudjuk, hogy a — hovatovább 'országosan egységes módon alkalmazott és kitűnően bevált — számlázási rendszert a megyei tanács ipari osztályának utasítására vezették be 1974. június elsejétől a megye- székhelyen. Egyébként szó sincs túlzott adminisztrálásról, hiszen a fodrászatok dolgozóinak nem a szolgáltatás nevét, csak annak értékét kell feljegyezniük. A blokktömb egyik példányát a vendég kapja, a másik, vagyis a tőpéldány az elszámolás, illetve az üzleti ellenőrzés okmánya. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, a blokkolást máris rutinosan végzik a fodrászatokban, ahol a vendégek a jövőben is az igényeiknek megfelelő szolgáltatásban része.-ülnek. A szerk. megjegyzése: A meggyőző, az ügyet véglegesen tisztázó doku- mentális bizonyítékhoz nem férhet kétség. De hát miért kellett e válaszra csaknem egy 'évig várni? Határidő előtt villamosítanak Katonatelepen
