Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-14 / 137. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1914. június 14. A szoborsétányon • Kecskeméten, a Katona József parkban alakították ki a szoborsétányt; itt láthatók a város nagy fiainak szabrai. Kada Elek. Buday Dezső, Tóth László, Mathiász János és mások emléke így él a ma embereinek emlékezetében. A vasútállomás melletti * parkba szívesen látogatnak el a hírős város vendégei. Képünkön a felsőszentivánl úttörők ismerkednek a szoborsétánnyal. (Pásztor Zoltán felvétele.) Miért mondott fel Mányoki János? III. Az igazgató szemszögéből Sersényi Sándor gyáregységvezető gondterhelten érkezik az irodájába. ahol várom. — Elnézést, lenn. az üzemben volt dolgom. Mindig adódik valami ... Ott van az a sok késztermék is. s nem tudjuk szállítani, nincs cipőfűző ... Mányoki ügye? Azzal kezdeném, hogy ő a művezető szemszögéből látta a dolgokat. A cipőiparról tudni kell, hogy 80 százalékban exportanyagból dolgozik. Főhatósági szinten ezért szabták meg a 95 százalékos exportminőséget és előírták, hogy ennek elérése érdekében minden vállalat tegye meg a szükséges intézkedést Ez évre már közvetlenül a tervben is differenciáltan ez a követelmény szabta meg, hogy a velúrból 93. a boxból 94, a lakk- jellegű felsőrészanyagból 95 százalékos minőséget kell kihozni. Az első konfliktus Mányokival az volt, hogy ő ágált a legjobban a minőségi követelmény ellen. A különös csak az, hogy ennek ellenére a műszak teljesítette a feladatot. Mányoki János azt kérte, hogy a 92 százalékos teljesítés mellett is legyen valamilyen prémium. A másik problémája: négy cso- pontvfizetöt akartii^JlgaMsEfegbl njoíjdtSB? neki. {pqg&geggse hiánnyal küzdünk: nincs ertelme. Ha valakit kiemelünk nyolc százalékkal. a mellette dolgozó azt mondja: hadd csinálja a csoport- vezető, ő úgyis többet keres... Különben is olyan kihatása lenne, hogy a többi gyáregységben is követelnék a csoportvezető beállítását, erre pedig nincs fedezet. Szerintem az üzemi demokrácia ad lehetőséget arra. hogy a művezető a saját belátása szerint ossza el a minőségi prémiumot. Ezt megmondtuk neki. de meg is kell védenie az álláspontját. További követelése az üzemi adminisztrátor beállítása volt, mert ő a szabadságkiírást csak így tudja megoldani. Ez négy műhelyadminisztrátor beállítását jelentené csupán a mi gyáregységünkben. Különben a műhelyi munka az adminisztrátornak csak napi egy óráját venné igénybe és az irodai létszámot nem lehet növelni. Én megkérdeztem Mányo- kitól, mennyit nyerne ezzel, hiszen míg az adminisztártornak elmondja. az idő alatt maga meg is tudná csinálni. Ezért nem kell túlórázni. — Mi okozza mégis, hogy a művezető 9—10—12 órát dolgozik naponta? — Ez a mese. ez nem igaz. Az természetes, hogy a vezetőre több felelősség hárul, mint a munkásra. Én is sokszor itt vagyok már reggel fél hatkor és nem egyszer az este is itt talál. A művezető többletmunkája meg is van fizetve. Volt hónap, hogy a négyezret is megkereste Má- nvoki. — Visszatartásáért valóban kérelemmel fordultak Sersényi elvtárshoz a munkások? — Igen. hatvankét személy aláírásával kérelemmel jöttek a dolgozók. — S a felmondását mivel indokolta Mányoki János? — Műszaki értekezleten, tehát plénum előtt kijelentette, hogy ő nem hajlandó kiírni a szabadságokat. Erre én azt mondtam, ha nem írja ki. kénytelen leszek fegyelmit adni. Csak ezt mondhattam a nyilvános ,.nem”-re. Mányoki érti a szakmát, nagyon jó dolgozó. De régen tudom, hogy anyagias. Művezetői megbízásakor ezt is számításba vettem, Egyébként a túlzott népszerűsége már káros lett volna, mert sok olyan.udolgütyielnézelt^,amit nem XPiíBb szabadjrrPéldáui ^munka- fegyelem megsértése. Miután elment, tudtam meg, hogy elnézte, Íja valaki ittasan jött be, és a fiatalok lazaságait is. Az. hogy a műszak felfutott, nemcsak' Mányoki érdeme. Nagy Jenő főművezető és én nagyon sok segítséget adunk a művezetőknek. Én Mányokinak is sok ötletet, tanácsot adtam, hiszen nem volt tapasztalata. Ügy is felvethetem ezt az egész témát, hogy egy segédművezető is el tudja látni a műszakot, hiszen a minőséget a múlt hónapban is elérték. Ráadásul, amióta Mányoki elment, két szocialista brigád is alakult. És az nem volt szép tőle. hogy kiálltak érte a dolgozók. de ő cserben hagyta őket. Mányoki érdekes típus, ő az örökké elégedetlen... Néhány következtetés A ,munkás hétköznapokból vett témát. Mányoki János felmondása okának kutatását a cipőgyár dolgozói sugallták az újságírónak. S íme, megpróbáltuk több oldalúan feltárni a hátteret. A miértre kapott válaszokból aligha lehetséges egyértelmű végkövetkeztetésre jutni. Mint ahogyan az élet kérdései is rendszerint bonyolultan jelentkeznek. A közreadott válaszok azonban, azon túl, hogy villanásnyi betekintést adnak a gyáregység életébe. kínálnak következtetéseket, tanulságokat. Talán hasznos közülük egyet-kettőt megfogalmazni. A róla hallott vélemények alapján aligha kétséges, hogy Mányoki Jánossal tehetséges, fiatal szakember — akit az üzem nevelt! — vált meg a gyártól. S ha a felsorakoztatott érvei, sérelmei érthetőek, elfogadhatóak is, bizonyosnak tűnik: hogy küzdőszelleme . hagyta cserben a volt művezetőt. Simon Jánosné. személyzeti előadó szavaival élve: meghátrált a nehézségek elől. s akik becsülték, szerették, azokhoz lett hűtlen. Nem kevés tanulságot kínál azonban az érem másik oldala, mégha az anyagellátás, vagy a munkaszervezés fogyatékosságaira utaló mozzanatokat nem is vesszük figyelembe. Mert vajon csakugyan lehetetlen lett volna például a napi egy-két órai besegítés a műhely adminisztrációjába^ A ‘ gyáregység e Vezetője sze- riot^i,. ,.jjisgjj négyj .adminisztrátor beállítását jelentené. Különben a műhelyi munka az adminisztrátornak csak napi egy óráját venné igénybe és az irodai létszámot nem lehet növelni.” Pedig e szavakban ott rejlik a megoldás: műhelyenként egy-egy, tehát ösz- szesen négvórai írnoki munkáról van szó. amihez szükségtelen négy személy beállítása ... Vagy: vajon bizonyos-e, hogy a volt művezető premizálásra vonatkozó javaslata nem tartalmazott tanulmányozásra, továbbfejlesztésre érdemes, pozitív elemet? Ki győződött még róla? Mi lett volna, ha — példának okáért — a tanulmányozással munkacsoportot bíz meg a szakszervezeti bizottság, s a pénzhiányra hivatkozó. kerek elutasítás helyett a javaslat alapos megfontolása után mondanak véleményt az arra hivatottak? Mert Mánvoki János példája nem az egyetlen arra. hogy az ember erkölcsi jmegbecsülése csak az anyagiakkal nem pótolható. Perny Irén Lépést kell tartani a fiatalokkal Bujdosó Imre, a kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár lakatos csoportvezetője tanulmányi szabadságon van. Felesége még nem tudja férjét követni munkaköri elfoglaltsága miatt, így azután egyik délben a gyári pártbizottságon sikerült találkoznom velük. — Együtt töltjük az ebédidőt — mondja Bujdosó Imre. — Nekem jól is esik egy kis kikapcsolódás a reggel óta tartó tanulásból s ha van alkalmunk, egy-két kérdést megtárgyalunk itt is. — Igen — veszi át a szót Bujdosóné — a férjem sokat segít a tanulásban s ha egy perc időnk van a vizsgákig, ezXél foglalkozunk. Mit tanulunk? Férjem harmad-, én első éves vagyok a marxista—leninista esti egyetemen, ö már egy évig tanult filozófiát és sokat tud segíteni a számomra sok ismeretlen fogalom megértésében. Füredi József, a gyár pártbizottságának titkára hívta fel a figyelmem a Bujdosó házaspárra. Elmondotta, hogy a férj egyike a legjobb brigádvezetőiknek, kommunistához méltó szerénységgel következetesen végrehajtja a rábízott feladatokat. Nem elégszik meg a tudásával, gyakorlatával, önmagát is képezi. A feleség az értékesítési osztályon előadó, az üzemi pártbizottság, illetve végrehajtó bizottság tagja, mint nő- felelős lelkiismeretes munkát végez. Ö is dicséretes szorgalommal buzgólkodik a magasabb képzettség megszerzéséért. — Sok mindenre megtanított már az élet — mondja Bujdosó Imre —. Hosszú volt az út a la- josmizsei tanyavilágból idáig. Hétéves koromban már gazdáknál cselédeskedtem s tizennégy éves koromig ettem a gazda kenyerét. Még az a szerencse — teszi hozzá —, hogy ha sok hiányzással is, de sikerült elvégeznem az általános iskola nyolc osztályát. Életem egyik legszebb perce volt, amikor búcsút mondhattam 1951-ben a tanyának és ipari tanuló lettem, a Csepel Autógyárban. Egy évig Pesten éltem, azután, amikor ezt a gyárat, illetve elődjét alapították, minket, környékbeli tanulókat lehoztak ide. Itt szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt s azóta is itt dolgozom. — Remélem, innen megyek majd huszonegy év múlva nyugdíjba ... Meséljem el. hogy mi történt a több mint két évtized alatt? Nédalmi munkám vége felé közeleg. Én voltam ugyanis a szülői munkaközösség elnöke az iskolában, hét kerek esztendeig. A szakmai munkám, az üzemi pártmunka, az iskolai élettel való foglalkozás és még az otthoni második műszak, szóval, előbb nem gondolhattam a tanulásra. Most viszont rákapcsolok. A férjem viszont két évszámról elfeledkezett — mondja Bujdosóné. — A múlt év november 7-én megkapta a Kiváló pártmunkás oklevelet, most április 4-én pedig a Hazáért Érdemérem arany fokozatát munkásőri tevékenységéért. Bujdosó Imre szerényen hüm- mög, s láthatóan nem tetszik neki felesége „árulkodása”. — Nincs nekem semmi különös érdemem — szakítja meg a pillanatnyi csendet. — Amit tettem, úgy érzem, hogy „muszáj” volt, nem ülhettem ölhetett kézzel. Alig várom, hogy vége legyen a vizsgáknak, s mehessünk országot látni a Zaporozseccel. Igaz, minden ilyen utazásban a legjobb a visszatérés. Érezni, tudni, azt, hogy itthon vagyunk, jóbarátok. elvtársak között. Ezért érdemes dolgozni — és tanulni is. Opauszky László 0 Bujdosóék tanulás közben. hány főbb állomás, illetve évszám: 1957-től 1960-ig üzemi KISZ-titkár voltam. 1959-ben felvettek a párt tagjai közé. 1960— ban a városi pártbizottság tagja és munkásőr lettem. 1963-ban elvégeztem a marxista—leninista esti középiskolát. 1964-ben 5 hónapos pártiskolán gyarapítottam tudásom, s azóta vezetek szak- szervezeti oktatást minden évben. 1958-ban megnősültem, a gyártól 1960-ban szép lakást kaptunk. 1965-ben csoportvezető beosztásba kerültem. Mondjak még néhány évszámot és eseményt? Azt hiszem, elég ennyi. A tanulással kapcsolatban. Tudom, hogy a fiatalon szerzett tudás nem elegendő egy életre. Az idő múlik, egyre képzettebbek fiataljaink, s bizony, nekünk idősebbeknek lépést kell tartani velük. Most elvégzem az esti egyetemet. de nem állok meg! Szeretnék, vagy gimnáziumi, vagy még irkább gépipari szakközépiskolai végzettséget szerezni. Bízom abban, hogy sikerülni fog... — Nagyon örültem, amikor férjem nekilátott a tanulásnak — veszi át a szót Bujdosóné. — Én csak a múlt ősszel követhettem a példáját. Fiunk most nyolcadikos és a vele kapcsolatos társaMintaszervezés a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban nemcsak kívánatos cél, de egyre inkább mindennapi gyakorlat a korszerű üzem- és munkaszervezés. Csak a legjellemzőbb — és szinte mindenki előtt ismert — példák: a szocialista nagy- gazdaságok termelési rendszerei, mindenekelőtt a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát baromfiprogramja és kukoricatermelési rendszere, amelyek a fejlődés két jelentős állomásának tekinthetők. Ezeket ma már a növénytermesztésben és az állattenyésztésben gazdaságok sora követi és alkalmazza. Az iparszerű termelési rendszerek a leggyorsabban tárják fel a termelésben rejlő tartalékokat, s ezek megszervezésében határozottan felismerhetők a rendszerelméletű szervezés szempontjai, követelményei. S ami még szerencsésebb: a mezőgazdaságban végbemenő technikai forradalom — szaknyelven ezt „zöld forradalomnak" nevezik — egyre inkább összekapcsolódik a széles körű szervezési mozgalommal. A szervezésfejlesztésről szóló kormányhatározat, valamint annak végrehajtását szabályozó minisztériumi irányelvek és intézkedések nyomán, a gazdaságok és a vállalatok már 1972-bcn megkezdték az intenzív szervezési munka előfeltételeinek megteremtését. A személyi, tárgyi és anyagi feltételek előzetes vizsgálata alapján az ágazat 14 vállalatát szemelték ki a mintaszervezési programok elkészítésére. Az egyes vállalati programokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakemberei vizsgálták felül, ha szükséges volt, kiegészítették, ily módon is biztosítva, hogy a vállalati programok szervesen illeszkedjenek az egész mezőgazdaság, illetve élelmiszer-gazdaság középtávú munka- és üzemszervezési feladatainak sorába. A minisztérium már a programok előkészítésének időszakában sem hagyta magukra a kiszemelt vállalatokat, gazdaságokat: a mezőgazdaság és élelmiszer-gazdaság 1975-ig szóló feladatait tartalmazó útmutatót, adott számukra. A végeredmény rendkívül sokszínű; nemcsak a speciális gazdálkodási módszerek, hanem a vállalatgazdaság általános fejlesztési feladatai is felfedezhetők a szervezési programokban. A baromfitelepek munka- szervezetének és technológiájának korszerűsítése, a lucernabetakarítás komplex gépesítésével együttjáró szervezési feladatok, a zöldségtermelő bázisüzemek kialakításával és továbbfejlesztésével kapcsolatos szervezési feladatok, vagy a konzervgyár- tó vonalak kapacitáskihasználásának fokozása mellett a bérszámfejtési ügyvitel racionalizálása* az optimális műszakszám megállapítása, a túlórák csökkentése, a munkaerő-gaz^ dálkodás módszereinek felülvizsgálata is „mintaszervezési" féladat a kijelölt üzemekben. Vagyis, az élőmunka hatékonyságának fokozása a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban éppen olyan fontos feladattá vált, mint az ipar bármely vállalatánál. A szervezési programok sokrétűségével kapcsolatban bizonyos aggályok is tapasztalhatók: vannak, akik úgy vélik, hogy talán túl sokat vállaltak a mintaszervezésekre kijelölt gazdaságok, félő, hogy túlbuzgók voltak és nem lesz erejük, lehetőségük — bizonyos feltételek hiánya miatt — mindennek a végrehajtásához. A legfontosabb feltétel kétségtelenül — akárcsak az iparban — a kellő számú és jól képzett szakember. Ennek érdekében kezdték cl — már 1969-ben — a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az üzemszervező agrármérnökök képzését. Emellett tavaly három felsőfokú tanintézetben is hozzákezdtek a szervező szakemberek képzéséhez, valamint nagy körültekintéssel megteremtették a ve- zetőtovábbbképzés fejlett rendszerét is. V. Cs. A közelmúltban bejelentették, hogy 1975. január 1-től részleges termelői ár- rende isre kerül sor, amelynek keretében több ipari nyersanyag árát is felemelik. Ezért a vállalati gazdálkodásban az eddiginél is fokozottabb jelentősége lesz a takarékosságnak. Tékozlás és takarékosság • • I. Örökösen változó sorrend Kétszázkilencven esztendeje, 1684-ben kelt „Gazdasági utasításában” megelégelve a sütőmesterek — pékek — ügyeskedését, •így rendelkezett Thököly Imre fejedelem: „Hogy eddig minden sütésben a sütő magának annyi vakarékot szokott meghagyni, melyből nyolc cipó is Ikönnyen kitelik, ilyen nagy veszteség többé nem tűretik.” Elődeink a ma használatos anyagoknak tizedét sem ismerték. Ám ami jószágukként szolgált, azt becsben tartották. Talán mert kötetlenebbül tapasztalták, hogy minden holmiért az ember sok-sok verítékkel, fáradsággal fizet. Vannak, akik azt vallják: a modern technika vitte rá az embert a pazarlásra,' anyag, energia, eszköz, munkaerő fölös igénybevételére. Ami könnyen jön, úgy vész is el? De igaz-e, hogy könnyen jön? A vasérc, a szén a hegy gyomrából, az ólaj, a földgáz a talaj mélyéből? Ma már legtöbbször a tiszta víz sem szerezhető meg olcsón és köny- nyen! Hamis a bűnbak. Nem a technika ludas abban, ha herdáljuk kincseinket. Hanem az ember, mely szülője, ura a technikának. Tágabb látóhatár A takarékosság nem ott kezdődik, hogy a már meglevőt jól beosztjuk. Ennél tágabb kell, hogy legyen a látóhatár. Közismert folyamat a szénbányászatban a gazdaságtalan termelés fölszámolása. Az ágazatban 1968- ban 109, 1973-ban 65 termelőegység dolgozott. Viszont az egy aknára jutó napi eredmény kilencven ről 117 vagonra nőtt. Azaz a koncentráció, a fokozott gépesítés erőteljesen közrejátszott abban, hogy a szén tonnánkénti önköltsége csökkent. Takarékosság? De még mennyire! Ez ugyan nem mindig mutatható ki forintra, fillérre egy-egy vállalatnál, de a népgazdaság egészében igen. S milliárdokban mérve. Ugorjunk egyet. Nem tartozik a ritka esetek közé, hogy ugyanazon a területrészen fölépült óvodákban az egyik helyen 2800 forintba került az intézmény négyzetmétere, a. másik helyen ennek az összegnek az ötszörösébe! Utóbbinál a megrendelők, a tervezők jövő évszázadnak üzenő emlékművet akartak ... az lett. Igaz, nagy költségek, többletanyagok fejében. Ezért és hasonló esetek miatt született az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium együttes rendelete az építési műszaki-gazdasági normatívákról. Rengeteg a forrás ’Oda jutnánk eszmefuttatásunkkal, hogy bárhová tekintsünk, nyúljunk, mindenütt rálelhetünk, tékozlás és takarékosság forrásaira? Igen! Ez mondandónk lényege. A hatékonyabb gazdálkodás megköveteli a szigorúbb keretek között zajló anyag-, energia-, eszközfelhasználást. A termelés, szolgáltatás, kommunális ellátás minden szakaszában. Azaz már kezdődjék ott a takarékosság, amikor a föntebb említett óvodákat tervezik; erre köteleznek a normatívák. Ahogy ipari épületeknél, mezőgazdasági létesítményeknél, gépek megszerkesztésénél szintén, a beruházások építés—gép arányának alakításánál megintcsak mód van észszerű takarékosságra. Rengeteg a forrás. Lapozzuk fel a párt Központi Bizottsága 1962. június 28—29-i ülésének határozatát a gépiparról, sí ezt olvashatjuk benne: „Arra kell kötelezni és ösztönözni a gyártmánytervezőket, hogy konstrukcióikon nagyobb mértékben alkalmazzanak tipizált és szabványosított alkatrészeket és részegységeket.” Lehetőség? De még mekkora! Számítások szerint az ún. építőkocka-elv alkalmazása, azaz tipizált részegységek felhasználása különböző rendeltetésű berendezésekben, 15—20 százalékkal mérsékelheti az élőmunkaigényt, ennél is nagyobb mértékben az anyag- és energiaszükségletet. Válaszok egy miértre Végül is, kérdezheti az olvasó, csupán a józan emberi ész diktálná a takarékosságot, avagy vannak más, gondolkodásunktól független okai? A termelés egyre több anyagot fogyaszt az egész világon; a nyersanyagok drágulnak. Mind több energia szükséges előállításukhoz; drágulnak az energiahordozók. Bűvös kör? Nem az. Figyelmeztetés: éljünk okosan a föld kincseivel. Minél értékesebb termékké dolgozzuk fel azokat s minél takarékosabban. Hazánk szegény hagyományos nyersanyagokban, számunkra még nagyobb becsülete kell, hogy legyen minden tonna ércnek, szénnek, olajnak. Terményeknek, eszközöknek nem kevésbé. Az ötvenes évek közepén a KGST- országok egymás közötti nyersanyagszállításából a 'Szovjetunió 41 százalékkal részesedett. Ma kétharmaddal. Hatalmas forrás ez, de éppen a testvériség okán mindannyiunkat kötelez az emberi munkát megtestesítő anyag- és energia nagyobb megbecsülésére. Mészáros Ottó (Következik: Tegnap értéktelen — ma kincs) &
