Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-13 / 136. szám

1974. június 13. • PETŐFI NEPE • 3 Bizonyítványosztás az iskolákban Előkészületek az új tanévre Szerdán megkezdődtek a tanévzáró ünnepségek az általános és középiskolák nappali tagozatain. A rendelkezések szerint ugyanis a tanévzárókat az igazgatók által meghatározott napon, június 12-e és 17-e között tartják, ekkor osztják ki a bizonyítványokat is. A legjobb tanulmányi eredményt elérők ezúttal is okleveleket, jutal­mat kapnak. A Népművelési Intézet nyári tervei re, a tanulók önkormányzó ké­pességének kibontakoztatására. A rendtartás előírásainak meg­valósításában ügyelni kell a kö­telességek és jogok egyensúlyára, a felelősségvállalás növelésére, az ifjúsági szervezetekkel való al­kotó együttműködésre, az isko­lai demokrácia segítésére. Tekint­sék az iskolák kiemelt felada­tuknak a fegyelem, különösen a munkafegyelem erősítését. A pedagógusok szabadságát az érvényben levő utasítások alap­ján kell kiadni. Az iskolai szü­netben is gondoskodni kell az arra igényt tartó szülők gyerme­keinek szervezett foglalkoztatá­sáról. A továbbképzésre kijelölt, vagy önként jelentkező nevelők — jelentkezésük elfogadása ese­tén — kötelesek részt venni a tanfolyamokon. A kötelező elfog­laltságon túl a téli és a tavaszi szünetben a pedagógusok számá­ra továbbképzést csak indokolt esetben szervezhetnek. Az utasítás augusztus 25-én lép hatályba. (MTI) lítják le a második országos ama­tőr színjátszó fesztivált, amelyre külföldi résztvevők is jelentkez­tek, elsősorban a baráti szocialis­ta országokból. Nem kevés, a vonzó, nagy ér­deklődésre számottartó kiállítások száma sem. Debrecenben június 23-tól július 21-ig fogadja az ér­deklődőket a ..Népi plasztika 1974” országos pályázat alkotásai­nak bemutatója. Pécsett a Déryné utcai kiállító­teremben tár ják a közönség elé a Ívovi képzőművészek alkotásait. Június 30-án nyílik a IV. orszá­gos debreceni nyári tárlat. A városvezetés és a közgazdasági szemlélet • a tej Elet, erő egészség (MTI foto, KS) KENDŐZETLENÜL Miért engedik ? étára indultam szom­bat délután Kecske­méten. Jó érzés volt látni % gyönyörű virágokkal teli parkokat, a padokon pihe­nőket, a sétálókat. A más­kor oly sokat bírált por és piszok eltűnt az úttestek­ről, járdákról. Az aszfalt fényesen csillogott a locso­lóautók nyomán, amelyek szüntelenül permetezték a porfogó, hűsítő vizet. Az áruházakban is nagy volt a forgalom. A hétvégi hangulatot csak emelte a csehszlovák Lunapark rek­lámja. Színes autójuk hangszóróján át csábító szöveget sugároztak. Oda­figyelt gyerek, felnőtt egy­aránt. Közben bosszantó dolog történt. A reklám­autóból sok-sok röpcédula hullott szerte szét, s mi­csoda véletlen, a legtöbb­je a vizes úttestre. A tisz­tán kezelt városközpont pillanatokon belül gondo­zatlan, szemetes képet mu­tatott. Hosszú percekig fi­gyeltem, de nem láttam senkit, aki ákár egyet is fel­emelt volna a földről. Egyébként is veszélyes do­log a sok rohanó jármű között hajolgatni egy pa­pírdarabért. Nem a reklám ellen van kifogásom — bár bírálhat­nám az enyhén szólva fur­csa grafikájú röpcédulát —, csak a módszer ellen. Van­nak már jobb, kedvezőbb reklámfogások is. Miért engedik ezt a városképet csúfító röpcédulaszórást? Nem hinném, hogy a jó hírnek örvendő Lunapark ennek köszönhetné népsze­rűségét. H. P. A tanévzárókkal egyidőben megkezdődtek az előkészületek az új tanévre» Mint a művelő­désügy illetékesei hangsúlyozzák: az 1974—75-ös tanévben nem lesznek újabb, nagyobb hordere­jű módosítások, a következő tan­év legfontosabb feladata vala­mennyi iskolatípusban az eddigi változások megszilárdítása, el­mélyítése. Feltétlenül könnyíteni kíván­nak a pedagógusok terhein. Az 1974—75. tanév munkarend­jéről megjelent művelődésügyi miniszteri utasítás értelmében a tanév szeptember 2-án, tanév­nyitó ünnepséggel kezdődik. Az első tanítási nap szeptember 3-a lesz. A középiskolák IV. osztá­lyában az utolsó tanítási nap május 10-e. Az írásbeli érettségik Változatos, színes közművelődé­si program vjírja az érdeklődőket a következő hetekben a Népmű­velési Intézet szervezésében. Veszprémben június 15-én kez­dődik a kamarazenekarok 5. or­szágos fesztiválja. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot a 9. országos virágkötészeti ver­seny és kiállítás, amelynek Deb­recen ad otthont két napon át, június 14-től. A zene megszerette­téséről. a zenei nevelés problé­máiról lesz szó június 16—21-ig, a III. országos zenei nevelési kon­ferencián. amelyet Győrött a Pe­tőfi Ifjúsági Házban tartanak. Jú­A becsült adatok szerint az idén eddig mintegy 37 ezer hek­táron mintegy 110 millió forint értékű kárt okozott a jégverés. A legsúlyosabb károkat a hagyo­mányosan „legjegesebb” Bara­képesítővizsgák időpontját az érvényben levő rendelkezések alapján külön utasításban fogják kijelölni. A miniszteri utasítás részletezi a tanév fő föladatait is. Ezek során egyebek között aláhúzza: valamennyi oktatási intézmény­ben méltóképpen ünnepük meg a lakóhely és hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulóját. Iskolá­ink méltó módon készüljenek a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusára. Fordítsanak megkülönböztetett figyelmet va­lamennyi iskolatípusban a neve­lőmunka tudatosabbá tételére, a tantárgyak keretében megvaló­suló nevelőmunkán túl a tanórán kívüli világnézeti-politikai neve­lésre, az iskolai közösségek terv­szerű és folyamatos fejlesztésé­nius 22-én és 23-án Kőszegen lesz az országos KISZOV dalostalál­kozó. Ugyancsak ezen a két na­pon zajlik Mezőkövesden a ma­gyar néphadsereg országos folklórfesztiválja. Június 23-tól 30-ig a fertődi kastélyban orszá­gos ifjúsági zenei tábor gyűjti egybe a legtehetségesebb fiatalo­kat. Június 28-tól kezdődik Sop­ronban a kamarakórusok feszti­válja, Baján pedig a kamarazene- karok találkozója. Június 28— 29-én nyári táncverseny színhelye lesz Orosháza, s itt tartják a nem­zetközi csapatversenyeket is. Jú­lius 1-től Kazincbarcikán bonyo­nya szenvedte, — 52 millió fo­rintra becsülték a jégverés pusz­títását — de a Somogy megyei 20 millió és a Zala megyei 22 millió forintos jégkár is tetemes. A három megyében főleg a szán­tóföldi növények szenvedtek a jégtől; 77 millió forint értékű pusztulást állapítottak meg a szakértők. A szőlő- és gyümölcs­kár 16 millió forint volt. Csöng- rád, Heves és Veszprém megyét sem kerülte el a jégeső, amely a három megyében együttesen 16 millió forint kárral járt. Az or­szág többi részéből Medárd nap­jáig nem jelentettek érdemle­ges jégkárt a biztosítónak. 0 Sokan írtak arról, hogy Kecs­kemét a múlt század végén, a huszadik század elején az orszá­gos átlagnál jóval nagyobb ütem­ben fejlődött. 1880 tájban szinte meglódult itt az élet; régóta csír rázó gondolatokat igyekeztek a gyakorlatban érvényesíteni, új, átfogó, igényes programok ké­szültek. A poros, álmos alföldi mezőváros korszerű elvek, mód­szerek bölcsőjeként vívta ki a társadalmi, gazdasági haladás hí­veinek a tiszteletét, és szolgált sok tekintetben példaként. Kevesebb szó esett arról, hogy mi tette lehetővé a gyors gyara­podást, mitől gyorsult fel a város „vérkeringése”. A rendszerint ünnepi beszédnek, évfordulós cikknek szánt megemlékezések az összefüggések feltárására, a valódi okok felkutatására nem vállalkozhattak. Mi sem akarjuk most mérleg­re tenni Lestár Péter és .Kada Elek polgármesterek és az álta­luk irányított testületek tevé­kenységét, a korban ható gazda­sági, politikai törvényszerűségek érvényesülését, csupán — a köz- gazdasági vándorgyűlés alkalmá. ból !— egy lényeges, fontos, meg­lehetősen elhanyagolt mozzanat­ra szeretnénk a figyelmet irányí­tani. Kecskeméten az elsők között kerültek a város élére a gazda­sági tudományokban járatos em­berek. Lestár Péter előtt a pol­gármesteri tisztség reprezentatív megbízatás volt. Arra ügyeltek, hogy a hivatali ügymenet meg­feleljen a szabályoknak és a szo­kásoknak. Itt szinte még arra is figyeltek, hogy a nap mindig úgy süssön, ahogy elődeik alatt. Lestár Péter megválasztása előtt az első helyi pénzintézet igazgatójaként ismerte meg a ki­bontakozó kapitalista fejlődéssel adott lehetőségeket. Sutba vágta polgármesterként a „minek a ...”, meg az „eddig is jó vót...” szem­léletet. Katalizátorként, az alvó energiák serkentőjeként terem­tette meg az előrehaladás felté­teleit. 0 Gyökeresen átformálta a ve­zetési stílust. Ügy vélte; nem az a tanács dolga kizárólag, hogy az eléje .kerülő , ügyekben állást foglaljon, hanem erkölcsi és anyagi erejével, tekintélyével támogassa a jó kezdeményezése­ket, sőt maga is vállaljon gaz­dasági feladatokat. Hajdan csak arra vigyáztak a tanácsbéli bü­rokraták, hogy minél kevesebb pénzt adjanak ki. Lestár célja az volt, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban forogjon a pénz. ö teremtette meg a nagy­arányú gyümölcsexport felté­teleit, ügyes gazdálkodással meg­gyorsította a vasúthálózat bőví­tését. A város óriási birtokait igyekezett hasznosítani; részijén a ' termelés korszerűsítésével, részben gondosan megszervezett értékesítéssel. Felismerte, képviselte, a kö­zösség javára hasznosította a közgazdasági érdekeket, ha­sonlóan utódához, Kada Elekhez. A kitűnő szónok „száraz szavak­kal” fogalmazta meg székfog­lalójában, hogy ő is előde nyo­mában jár. Siettette a fejlődést. Már egészen fiatalon kidolgozta a gyümölcskereskedelemre vo­natkozó nézeteit és megvizsgálta, hogy miként lehet minél olcsób­ban, minél többet termelni, ér­tékesíteni. Nagy tiszteletben állt, de még így is nehezen fogadtatta el a konzervgyár letelepítését szorgalmazó javaslatát. A városi tanács olcsó telekkel, energiával vette rá az osztrák tőkéseket, hogy itt építsék fel üzemüket. Szövetkezett a korszellemmel és nagy kommunális programot dol­goztatott ki. A városfejlesztés szó ekkor vonult be a közgyűlé­si jegyzőkönyvekbe. A mai Ma­gyarország területén szinte leg­elsőnek létesítettek helyi villany­telepet Kecskeméten, még Lestár idejében. Kada Elek tovább bő­vítette a vasúthálózatot, feljaví­totta az utakat és megkezdte a vízhálózat kiépítését. 9 A közösség pénzének célsze­rűbb felhasználása érdekében „regie directe”, azaz saját rezsis tanácsi vállalatot alapított, ha­zánkban, úgy tudom, elsőként. Mai divatos kifejezéssel: az infrastruktúra korszerűsítését ta­nácsi feladatnak tekintette. A kor fejlődésirányát számos vonatkozásban felismerő két poL. gármester számíthatott a haladó gondolkodásúak támogatására. Kada Elek fáradozásait nagyra becsülte és támogatta az erős kecskeméti szociáldemokrata pártszervezet. Egyetértettek köz­ségi vállalatok létesítésével, az iparosítási törekvésekkel és a város vagyonának forgó tőke­ként történő kezelésével. Így írt a Magyar Alföld: „A város reális, modern intézményeinek, amíg a magántulajdon fennáll, éppen olyan rafinált vállalatoknak kell lennie, mint aminők a - kapita­listák kezében vannak.” Kada Elek, Lestár Péter, a helyi munkásmozgalom több ve­zetője feltétlenül megérdemli a mostani közggzdászok elismeré­sét, hisz a gyakorlatban bizonyí­tották: a gazdasági viszonyok és törvényszerűségek ismeretében hozhatók csak helyes döntések. Heltai Nándor 110 millió forint volt a tavaszi jégkár a mezőgazdaságban Az Állami Biztosítóhoz érkezett jelentések összesítéséből kitűnik, hogy — a múlt évi viszonylag csendes idővel ellen­tétben — az idén már a tavaszi hónapokban is sok helyen pusztított a jégverés. Tavaly június 9-ig tíz, az idén tizenöt jégveréses napot jegyeztek fel. Csigaház f\regem, engem azután végképp nem érdekel, hogy mi­lyen külföldi delegáció látogat hazánkba, hol robbantottak ki pucs- csót, vagy melyik üzem­ben rendeznek nagy­gyűlést — közölte nem­régiben egyik ismerő­söm. — Engem hagyja­nak ki a játékból, ne akarjanak tanácstagnak jelölni, s mint aktivis­tára, egyetlen tömeg­szervezet sé számítson rám. Egy-egy krimit még szívesen megnézek a tévében, de azt senki ne kívánja tőlem, hogy vezércikkek olvasásával fecséreljem a drága időt. Épp ezért újságot se ve­szek a kezembe. Hét végén beülünk a Zsi­gába, „berámoljuk" a kaját, meg a söröket, aztán irány a Duna-ka- nyar, esetleg egyéb tá­jak, ahol az elit viken- dezik. Hó elején fel­markolom a lózungot, amiért férfiasati meg­dolgoztam. Nekem eny. nyi elég. De senki se kínáljon nekem tisztsé­get, ne mozgósítsanak társadalmi munkára, hagyjanak élni! Nemcsak az émlitett. jobb sorsra érdemes férfiútól, és nemcsak eb­ben a formában, de ha­sonló hangszerelésben hallani ilyesfajta „ars poeticákat”. Habár sze­rencsére nem tipikus, de azért nem is túlságosan ritka jelenség ez. Velük szemben ott vannak a szocialis­ta brigádok tagjai, a kongresszusi vállalásu­kat becsülettel teljesí­tők, a tanácstagok, tár­sadalmi munkások, s a sort még hosszan foly­tathatnánk ... Meg az olyan „egyedi" esetek, mint Orosz János festő­művész, aki az aszály­sújtotta afrikai vidé­kekről készült tv-film láttán, együttérezve a csontsovány éhezőkkel — mint maga mondja — szégyenkezett... S elhatározta, hogy meg­válik képeitől, grafikái­tól, és egész életművét felajánlja a Vöröske­resztnek azzal: rendez­zenek aukciót, s annak bevételéből támogassák az éhező afrikaiakat. Elgondolhatni, mi le­het a véleménye erről a könnyekig megható, szép gesztusról a beve­zetőben említett isme­rősünknek, akinek látó­köre a finom falni- valókkal és a jégbe hű­tött sörökkel tömött frizsidertől a „Zsi­gáig” és a felkapott üdülőhelyekig terjed csupán. Félreértés ne essék, korántsem a civilizáció áldásait kívánjuk szám­űzni, és nem tartjuk a Ford Escort-tulajdono- sokat kapitalistáknak. Valljuk, hogy mindenki munkája arányában ré­szesüljön az anyagi ja­vakból, s lássa el ma­gát és családját — ha telik rá — japán mag­nóval, elektromos ház­tartási cikkekkel, s köz­lekedjék akár a leg­újabb típusú autócso­dán. Mindennek ellenére azonban teljes foggal igényeljük, hogy senki ne húzódjék az önzés, a csak magának élés fül­ledt csigaházába, hanem tehetsége, ereje, tudása szerint vállaljon meg­felelő részt a közösségi életből, tegyen valamit a társadalom, a nép to­vábbi felemelkedéséért, előrehaladásáért. Azok az izomcsopor­tok, szervek, amelyeket nem használunk, idővel elsorvadnak. A sportoló is csak állandó, rend­szeres, célratörő edzés­sel érhet el minél jobb eredményeket. Jogos hát a figyelmeztetés mind­azokhoz, akiket érint — az imént felvázolt „Kis­polgár ’74”-hez és tár­saihoz: — ne engedjék, hogy végzetesen elsor­vadjon bennük a köz- életiség, gyakorlatozza­nak naponként, rend­szeresen és folyamato­san a közösség, az őket is eltartó társadalom érdekében, annak ja­vára! —a —r Már nem futószalagon készül A világon elsőnek a svéd Volvo autógyár szüntette meg a gépkocsik futószalagon tör­ténő szerelését. Ma már egy-egy munkacsa­pat végzi az autók komplett szerelését. A szalagok megszüntetésével nem csökkent a munka termelékenysége, s a műszak végén kevésbé fáradtak a szerelők. (Telefotc AT—MTI—KS) Menjünk metróval! Kevés 25 esztendős vállalat di­csekedhet olyan remekbe sikerült gyerekkel, mint a Közlekedési Építő Vállalat a metróval! Ezt még azok az ijedős, remegő lábú öreg szülék is elismerik, akik Bu­dapesten élő gyermekeik biztatá­sától kísérve, kezétől támogatva is alig merik rátenni lábukat az örökmozgó lépcsőre. Félúton még szidják is, aki kitalálta ezt az ör- döngős szerkezetet, sápítoznak, hogy mire jó ez. kinek kellett ez, aztán, amikor pár perc alatt vé­gigfut velük a szerelvény a váro­son, s ők nagyhirtelen megérkez­nek oda. ahová máskor tolongva, zsúfolt járműveket váltogatva, lassacskán jutottak csak el, már szapora szóval zengik az új diva- tú. szélsebes közlekedési eszköz dicséretét. A metró annyira megnyerte a fővárosban dolgozók és a Buda­pesten járók tetszését, hogy most már minden ember azt szeretné, ha a város alatt minden irányban szaladhatnának a fürge és kor­szerű kocsik. A hatezer dolgozót foglalkoztató vállalat is ezt sze­retné, s nem véletlen, hogy évi másfél milliárdos termelésének kétharmadát költi az építésére. Jelenleg az észak-déli metróvo­nal, a Nagyvárad tér és Deák tér közötti szakasz építésén dolgoz­nak, ez áll kongresszusi verse­nyük középpontjában is. A 25 éves évfordulójukat szép vállalással tették még ünnepé­lyesebbé; ígéretük szerint a ter­vezett határidő előtt 30 nappal, vagyis november 30-án adják át a forgalomnak a Deák téri alul­járót. Azt is elhatározták, hogy évenként 2—3 kilométeres metró­szakaszt építenek, ami a munká­latok gyorsítását jelenti, hiszen az elmúlt 15 esztendőben — ösz- szesen 10.7 kilométert haladtak. A mély alagutak fúrásánál pél­dául mindössze napi 1.4 métert mentek előre a pajzsok, az első metróvonal építésének idején. Ma már a napi 4 méteres előrehala­dás sem ritka! Hosszan lehetne sorolni, hogy a metrón kívül mennyi elvégzett munka fér még ebbe a negyed- százados jubileumba. A vállalat dolgozóit megyénkben is ismerik, ők készítették egyebek között a kecskeméti szennyvízcsatorna-há­lózatot. a' kiskőrösi benzinkutat, de azt is elmondhatjuk, hogy sok szorgalmas kezet is adott a megye a metró építéséhez. Rájuk is gon­dolt a vállalat vezetősége, amikor tervbe vették egy új, 350—500 személyes munkásszállás építését, ahol a dolgozók üzemi étkezte­tése is megoldódhatna. Az épület­ben továbbképző tanfolyamokat is szervezhetnének, ez nagyon fon­tos, mert a mégnagyobb teljesít­ményekhez nélkülözhetetlen új technológiákra megközelítőleg háromezer dolgozót kell felkészí­teni. A legnagyobb feladat természe­tesen az észak—déli metróvonal I. ütemének építése, a Nagyvá­rad és a Deák tér között, hogy 1976-ra ezt is átadhassák. Mellet­te hidakat építenek, több ipari üzem — most például a Szolnoki Cukorgyár és a Tisza menti Ve­gyiművek — mélyépítési munkái­val vannak elfoglalva, a MÁV is számol velük: most fejezték be a szolnoki pályaudvar korszerű gyalogos- és csomag aluljáróit, a Déli pályaudvaron is folytatják a munkát — korszerű számítástech­nikai központot, kereskedelmi és idegenforgalmi rendeltetésű épü­leteket alakítanak ki. Talán azok a dolgozók tudják legjobban érzékelni, hogy meny­nyit fejlődött változott a vállalat, akiknek a munkaviszonya is ke­reken negyedszázados. Akik szin­te a két kezükre támaszkodva, sokszor életveszélyes körülmé­nyek között szálltak le a legkü­lönösebb nagyvárosi bányába, ahol aranyat nem találtak ugyan, de amelyet lassan, szívós küzde­Emléklap jPetőfi Népe' A K.É.V- — METRO fennállásának 25 éves fr/Wdaly olkoiaáiál. Thfiapea, I9TÍ _VI tí 0 £j.__iwl. Vf l emmel sikerült a korszerű közle­kedés aranybányájává változtat­niuk. A jelen és a jövő is őket igazolja, az első keszonosokat akik még csákánnyal a kezükben, sokszor 2,5—2,8 atm. nyomásnál 35—40 fokos hőségben, hallatlan erőfeszítéssel törtek utat maguk­nak. előre. A Bács megyeiek közül Földi István az egyik legrégebbi met­rós. Igaz ugyan, hogy nem 25, ha­nem csak 12 éve dolgozik a válla­latnál. de ha összehasonlítja az ak­kori munkakörülményeit a mos­taniakkal. csak két szóban méri a különbséget: „Ég és a föld”. Örömmel vette át a törzsgárdis­táknak kijáró jubileumi emlék­lapot — amellyel lapunkat is megajándékozták —. és tettreké- szen várja, hogy kivegye részét az újabb feladatokból. Mit kívánhatnánk? Jó munkát. Sok új metrószakaszt és állomást és új sikerekben gazdag félév­százados születésnapot, a vál­lalatnak. V. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents