Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-06 / 130. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. június 6. Érdemes kezdeményezni Száznyolcvanán negyvenhatmilliót A kecskeméti járás harmadik legnagyobb községe Kunszent- miklós, ahol 16 pártalapszerve- zetbe tömörülve négyszázöt­ven kommunista egyre eredmé­nyesebben irányítja, és szervezi a fejlődést. Különösen sokat kezdeményez­nek a nagyközség és a gazdasá­gok fejlesztése terén. Eredménye­ként hét üzemben csaknem két­ezer munkás dolgozik, akiknek mintegy, fele korábban vidéken kerestéVa kenyerét. Még mindig ingázik azonban — főleg a fő­városba — négyszáz ember. Okét is szeretnék helyben folgalkoz- tatni. Napjainkban azért „kilin­cselnek” a nagy vállalatok veze­tőinél, hogy a helyi gyáregysé­gek fejlesztésével újabb munka­helyeket létesíthessenek. A lehe­tőségek már adottak erre, s az ipari iskolában tanulók foglal­koztatása is ezt diktálja. Egyébként a fejlődést a szak­munkásképzés fellendülése is nagyszerűen tanúsítja. Az utób­bi tíz évben az ipari tanulók szá­ma sokszorosára növekedett, el-* érte a háromszázötvenet. A közel­múltban gazdagodtak egy tan­műhellyel, de nagy szükség len­ne egy tornateremre is. Jó hasz­nát vennék a gimnázium és az látalános iskola tanulói is, akik ugyancsak több százan vannak. Mert Kunszentmiklós nemcsak a munkások, hanem a diákok szé­pülő nagyközsége' is. A lakosság kétharmada már bérből és fizetésből él. A munká­sok mellett jelentős az alkalma­zottak és az értelmiségiek száma’. Ezért ütközik ki egyre inkább 'a kereskedelmi ellátás elmaradott­sága. S ez bizony, a felelősök elégtelen munkájára is utal. Fő­leg a fnss zöldségből gyenge az ellátás,' bár ez évben történtek már intézkedések. Az Egyetértés tsz dolgozói fólia alatt termelnek primőröket, mintegy kétmillió fo­rint bevételt terveztek a kerté­szetből. Az izsáki Sárfehér Tsz vezetése is felajánlotta, hogy konyhakertészetből szállít árut, csak rendeljék meg. Történtek más intézkedések is a kereskedelem fejlesztésére. Je­lentős MESZOV-támogatással például épül a 740 négyzetméter alapterületű áruház. Ennek meg­nyitása majd enyhíti ugyan, 'de nem hárítja el véglegesen a gon­dokat. Változást remélnek a köz­ség kommunistái annak következ­tében is, hogy új vezető került az ÁFÉSZ élére. A kereskedelmi, de az egész­ségügyi ellátás hiányosságaival is összefügg> hogy a nagyközség vonzása nem növekszik olyan mértékben, ahogyan azt a sze­repköre indokolná. Érdemes len­ne tehát vizsgálni és a megol­dást keresni arra, hogy a lakos­ságnak a szakorvosi ellátás miatt ne kelljen utaznia Szabadszállás­ra, Kalocsára, Kecskemétre, Bu­dapestre és ki tudja még hová. A nagyközség 17 ezer hektár­nyi földterületén 3 tsz gazdálko­dik. A kilenszáz gazda jövedel­me a munkásokéval azonos, noha a földjük fele zömében szikes, legelő. Az adottságokhoz igazod­va ez évben is több mint száz­millió forint bevételt terveztek. A helybeli dolgozók összefo­gásában nincs hiány. Egynapi keresetüket ajánlották fel pél­dául két iskolai tanterem és ját­szóterek építésére. A VÁV-gyár- egység munkásai a játékok elké­A világon az első Kossuth Zsuzsanna egyike az 1848—1849-es magyar szabadság- harc legkiemelkedőbb nőalakjai­nak. „Áldozatos, a haladásért küzdő, szép életét tekintsük pél­daképnek. Tanuljuk meg tőle a tettekben megnyilvánuló igazha- zafiságot, a népek és országok haladásáért vívott harcban való bátor kiállást...” — így emlé­kezik róla a fővárosi Kossuth Zsuzsa Gimnázium falán 15 éve elhelyezett emléktábla. A köztudatban széliében elter­jedt az a tévhit, mintha — az egyébként méltán világhírűvé, lett — Florence Nightingale után, az .6 példája nyomán al­kalmazott volna Kossuth Zsu­zsanna női munkaerőket a sza­badságharc hadikórházaiban. Ez a téves adat még tankönyvben Is fellelhető. Holott történelmi tény, hogy Kossuth Zsuzsanna — aki 1849-ben Magyarország ösz- szes hadikórházának kinevezett országos főápolónője és teljha­talmú ellenőre volt — az első a világon, aki háborús sebesül­tek ellátására a nők segítségét Igénybe vette. így ebben a kez­deményezésben az élen járt a frissiben megalakult honvédse­reg. Nightingale csak jó öt esz­tendővel később, Kossuth Zsu­zsanna elhunyta után, 1854 őszén követte a szép és nemes példát. A krími háborúban egyébként először az orosz honvédők részé­ről N. I. Pirogov, akit „a hadi­sebészet atyja” néven tisztel a világ, alkalmazott. hadiápolónő­ket. A másik hadviselő fél olda­lán álló Florence Nightingale 1854 novemberében vezetett 37 angol ápolónőt Londonból a kis- ázsiai Skutariba, a sebesült har­cosok ápolására, leírhatatlan nyomorúságaik enyhítésére. Ami Kossuth Zsuzsannának a szabadságharc bukását követő további életsorsát illeti, az oszt­rák elnyomók gyermekeivel és anyjával együtt börtönbe vetet­ték. Kiszabadulása után is állan­dóan zaklatták, majd ismét be­börtönözték, sőt később nemcsak saját hazájából, de az egész Habsburg-birodalom . területéről kitiltották. Családjával együtt ekkor Brüsszelben húzódott meg, ahol súlyos anyagi gondok kö­zepette éltek. Előbb bérmosoga­tással, mosással, szappanfőzéssel, varrással igyekezett a minden- - napit előteremteni, majd pedig sikerült, csipkeverő üzemet léte­sítenie. Anyja 1853-ban bekövet­kezett halála után, az osztrákok továbbra sem szűnő zaklatásai miatt New Yorkba vándorolt ki, ahol egy évvel később — ép­pen most 120 éve — meghalt. E, történelmünkben is jelen­tős szerepet játszó, áldozatkész asszonyról szóló könyvek száma igen kevés. Ami van. azokban is túlteng az érzelgős szöveg, s á reá vonatkozó életrajzi adatok Js gyakran pontatlanok. Célszerű volna e tekintetben is rendet te­remteni végre, a helyes adatokat minden kétséget kizáróan meg­állapítani, s közkinccsé tenni. Nem utolsósorban azért is sür­gető és fontos ez a feladat, hi­szen hazánkban jó néhány in­tézmény és testület — iskola, kollégium, úttörőcsapat, művelő­dési ház stb. — viseli Kossuth Zsuzsanna nevét. Halála 120. évfordulóján ke­gyelettel emlékezünk a hőslel­kű asszonyra. S a történelmi igazságnak is tartozunk annak megállapításával és tudatossá té­telével, hogy a háborús sebesül­teknek ápolónők gondjaira bízá­sában az első volt, aki példát mutatott a világnak. Dr. Várady Károly Gipszpótló anyag csonttöréseknél Csonttöréseknél már régóta gipszkötést alkalmaznak. A gipsz azonban nehéz, nem eléggé szi­lárd és nem tűri a vizet. Az Egyesült Államok néhány kórhá­zában más eljárást kezdtek al­kalmazni a rögzítésre, a törés helyét könyű polipropilén textil- anyaggal, majd polipropilén háló­val és végül különleges műgyan­tával átitatott üvegsort-hálóval csavarják körül. Ibolyántúli su­garakat kibocsátó lámpával törté­nő háromperces besugárzás után a műgyanta megszilárdul. A mű­anyagkötés fele olyan súlyú, mint a gipszkötés és háromszor szi­lárdabb annál. A műanyag vízálló, ezért a páciens gyógyulása köz­ben nyugodtan fürödhet is. szításét is vállalták. S a fel- szabadulás 30. évfordulójának tiszteletére megépítik az emlék­parkot. Jelentős az építési kedv is, hiszen a 100 OTP-s és 36 ál­lami lakáson kívül sokan építe­nek családi házat. A helyi tanács a jelenlegi időszakban 25Ö csa­ládi ház felépítésével számolt és már kiadták a háromszázadik építési engedélyt is. Nagyon in­dokolt lenne az építőipari vállal­kozások gyorsabb ütemű munká­ja, hiszen a lemaradásuk időará­nyosan növekszik. Bőven akad gondja a községi vezetésnek a vízellátással is. Épül azonban a víztorony, és 45 kilométer vezetéket is lefektettek. A lakosságnak csaknem a fele már egészséges vizet fogvaszthat. S ez dicséri a szervezőket és azo­kat a kommunistákat, akik sze­mélyes példát mutatva az embe­rek ezreit győzték meg a vízmű építésének szükségességéről, az anyagi hozzájárulásról. Formálódik a leánykollégium, de szükséges lenne a hétközi és a fiúkollégium bővítése, kor­szerűsítése. Ugyanígy az óvoda építése is. Mindezek megoldásáért fokozódik a tenni, a segíteni aka­rás. S épp ez utóbbira alapozva jegyezte meg nemrégiben a nagy­község tanácselnöke: a negyedik ötéves tervidőszakban 19 millió forintot irányoztak elő a község fejlesztésére. A fokozódó segítő­készség azonban a 40 milliós tel­jesítés reményére is feljogosít. Ennek teljesüléséért pedig érde­mes kezdeményezni és dolgozni olyan szorgalommal, mint aho­gyan az a kunszentmiklósi kom­munisták körében tapasztalható. Horváth Ignác Vérnyomásmérő automata Lehet, hogy hamarosan már nem kell orvoshoz mennünk, ha meg akarjuk tudni, hogy mennyi a vérnyomásunk. Elegendő, ha egy pénzdarabot dobunk a vér- nyomásmérő automatába, karun­kat az automata nyílásába dug­juk és lenyomunk egy billentyűt. A mérés eredményét skáláról le­het leolvasni. Angliában már gyártják ezt a berendezést. A Kecskeméti Ezermester Ipa­ri Szövetkezet nem tartozik a „nagyok” közé, eredményeivel azonban mégis a szövetkezetek élvonalában halad. Múlt évi ter­vükét' — 46 millió forint érté­kű áru legyártásával — sikere-, sen teljesítették. Hosszú évelcŐta hitel igénybevétele nélkül ter­melnek,- s anyagi eszközeikből nemcsak beruházásokra, hanem a dolgozók ségítésére is jut. A la­kásépítőknek például 10 éves le­járatra 20 ezer forint kamatmen­tes kölcsönt nyújtanak. Tavaly öten vették igénybe azt a segít­séget. Jelentős összeget költöt­tek bölcsődei hely megváltásra, s ezzel lehetővé tették, hogy dol­gozóik gyermekei közül kettőt felvettek a bölcsődébe. Minden dolgozójuk igénybe veheti a szö­vetkezet cserkeszőlői üdülőjét, de aki másutt akar pihenni, an­nak ehhez is kedvezményeket nyújtanak. Nem feledkeznek el a továbbképzés támogatásáról sem, a múlt évben erre a célra 15 ezer forintot költöttek. A szövetkezet két fő gyártmá­nya, a vegyifülke és az alumí­niumpavilon már nemcsak ha­zánkban közismert, hanem .elis­mert áru a külföldi vevők köré­ben is. A versenyképesség növe­lésére létrehozták a kísérleti mű­helyt és a gyártmányfejlesztési csoportot. Még az idén megkez­dik egy új, mintegy 700 négyzet- méteres műhelycsarnok építését 0 A lakatos műhelyben gyártják pavilonokat. Ezt az év vége előtt már rész­legesen használatba kívánják venni, hogy ezzel is tovább Ja­vítsák a dolgozók munkakörül­ményeit. Eredményeik jelentős forrása a szociallstabrigád-ver- seny. Kilenc kollektíva 72 tagja vesz részt a mozgalomban, kö­a szövetkezet hírnevét öregbíti (Kovács János felvételei.) zülük nem egy már többszörö­sen birtokosa a megtisztelő din­nek. A szép eredményeket elérő szö­vetkezet megérdemelten kapta meg a közelmúltban a kohó- és gépipari miniszter dicsérő okle­velét. O. U. 0 A múlt évben 1500 vegyifülkét gyártottak, s ennek 70 százaléka külföldön talált vevőre., Felvételünkön egy új fülke váza készük 0 Jól felszeréit műhelyben végzik a gyártmányok­hoz a különböző anyagok darabolását. LÁSZLÓ (14.) Megint a szomszédaimra kellett figyelnem, mert egyszer­esek azt mondja a főmérnök: — Már eddig is két sebesül­tünk van. — Ki a másik? — kérdezte a pesti. — A helyettesvezető a Flórián- brigádból — mondta amaz. — Égési sebekkel vitték kórházba. Hárman szerelték az akkumulá­tort, a másik kettő sértetlen maradt. Ezért hiányzott hát az apos­tolok közül Kelemen! Egyre fi­gyelmesebb lettem a szomszé­daimra. Pedig nincs más — mondta a főmérnök —, le kell döntenünk a tornyot. — Elég nagy baj! — mondta a másik. — Hallatlan érték! De a mérnök csak sorolta az érveket. — Ha magától dől le, nagyobb kráter keletkezik. Ahogy Batto- nyán, Hajdúszoboszlón. Akkor pedig közelébe se juthatunk a kútnak. — Mit akarsz csinálná? — kér­dezte a másik. — A merevítő­kötél az első húzásnál elsza­kadt. — Ojat kell a toronyra kötni! — mondta ez. — Erősebbet! — És ki vállalkozik rá? — ér­velt a másik. — Ha már az ak­kumulátoroknál is megéghettek az emberek! Most meg valaki­nek kötéllel a derekán fel kel­lene mászni a lángok közelébe. Ne felejtsd el: a szél ás lefelé fújja a tüzet. Ki vállalkozik rá? — Én! — szóltam oda. Kíváncsian fordultak felém. De én csodálkoztam magamon a legjobban. Hogyan jutott ez eszembe? Visszaút azonban nem volt. Felálltam és hozzájuk lép­tem. — Bocsássanak meg! — mond­tam. — De akaratlanul is hallot­tam, mit beszélnek. — Maga olajos? — kérdezte a mérnök. — Az! — mondtam. — A Fló- rián-brigádból. — Üljön le! — mondta a pes­ti. Félóra múlva indultunk a fú­rótoronyhoz. A saját felelőssé­gemre vállaltam a feladatot, mert azbesztruha nem volt kéznél, de én azt mondtam, nekem nem ás kell. Viszont volt egy-két kikö­tésem. Elmondtam nekik, há­nyadán állók az apostolokkal. Nem mondtam el mindent, csak amá szükséges volt. Aztán told- tam is hozzá egy kicsit. Hogy hajnal óta én cserbenhagytam a brigádot, most hát helyre aka­rom hozni a hibát. Szóval, igye­keztem meghatni őket. Ezért az­tán kikötöttem, hogy a brigád­vezetőmnek egy szót se! Előre jeleztem, hogy Flórián úgyis til­takozna a vállalkozásom ellen. És munkaruhát, azt kértem. Nem akartam Zsuzsával találkozni a szállásunkon. De azért, amikor már beöltöz­ve a Tröszt szerelőkocsájából ki­léptem, azt lestem, nem áll-e va­lahol Zsuzsa az emberek között? Flórit pillantottam meg helyette. Jól számítottam, azonnal a fő­mérnökhöz fordult. — Ne engedjék fel ezt az em­bert! — mondta. — Bármely! - kőnk vállalja helyette. — A brigádjához tartozik? — kérdezte a mérnök. Flór! nem felelhetett mást, csak azt, hogy igen. Igaz, hozzátette, hogy: egyelőre. Ezzel azonban már nem akadályozhatta meg a vállalkozásomat. Derekamhoz kötötték a vas­tag drótkötelet. Amíg lehetett, igyekeztek átvállalni'a cipelését, velem jöttek a torony aljáig, s láncot alkotva tartották a súlyos kötelet. A szőlőtőkék közt a csiz­mák szárig merültek a leülepe­dett Iszapban, járni edég volt benne, nemhogy még a kötelet is cipelni. Ám a neheze csak azután következett, amikor a to­rony aljában magamra marad­tam. A toronyra már egyedül kellett felkapaszkodni. Higgye el, nem vagyok babo­nás, se hívő, de nekem akkor ott ez a vállalkozás a Szent Antal perselyét jelentette. Magamat dobtam bele, hogy ezzel meg­nyerjem magamnak a sorsot. Ha sikerül, akkor minden megoldó­dik. Ugye, milyen. gyerekes néha az ember? Nem a tűz elfojtása sarkallt engem, elhiheti. Fele úton lenéztem a libalege­lőre, de a tömegben nem is ta­lálhattam volna meg Zsuzsát. Csak lenne ott! Csak látna! Egye­dül ezzel' tudnám eltüntetni ar­comról az apostolok ütéseinek nyomát. Nem kellett volna feljebb ka­paszkodnom annál, mint ahol a merevítőkötél előzőleg is a to­ronyhoz volt erősítve. De én to­vább másztam az egyre forróbb vasvázon. Lentről, a legelőről hallottam a kiabálást, hogy „Elég, nem kell tovább!”, de én nem hallgattam rájuk. Minél fentebb erősítem a drótkötelet a vasváz­hoz, annál biztosabban sikerül a torony' ledöntése. És annak sike­rülnie kell. Azt hittem, leszakad a dere­kam, olyan erővel húzta a most már levegőben lógó drótkötél sú­lya. Lassan, lépésről lépésre ju­tottam feljebb. Kezemen kesz­tyű volt, de. a forró vas azon is átsütött. És most már az arcomat is sütötte a forróság, amelynek forrásához már igazán nem mesz- sze voltam. Le kellett hát áll- nom. A szél a fejem fölött ta a lángokat, a cső a kőzetem­ben zúgott, olyan hangot hallat­va, mintha lökhajtásos repülő­gépek húznának el mellettem, egyik a másik után. Amikor munkához láttam, már akkor alig tudtam a halálos ki­merültségtől a karomat mozgatni. Szememet izzadságcseppek homá- lyosították. összeszorítottam a fogamat, hogy szinte fájt; sikerülnie kelll Egyszerre elhomályosult előt­tem minden. Egy szélroham le­csapta a lángokat, sűrű füstid keverve. Fejemen bányászsisak volt, de az arcomat szabadon ér­hették a lángok, amelyek néhány pillanatra ugyan odébb táncoltak^ de aztán megint engem öleitek körül, aztán megint és újra me­gint. Hallottam, hogy lent zúg a tömeg, a fájdalom az arcomat tépdeste, s bár a kötél már a vasvázhoz volt erősítve, mégis én még mindig fogtam, görcsö- sen. De látni már semmit se lát­tam. Éreztem, hogy a drótkötél megfeszül, a másik yége odalenn egy gépkocsihoz volt erősítve, s az most nyilván meghúzta. A fü­lemig még eljutottak a parancs­szavak. — Engedje el magát! Engedje el magát! Derekamon egy biztosító övvel a dróthoz voltam kötve. Ha sem­mi baj nem történik, akkor leol­dom, s a vasvázon mászom, visz- sza. Csakhogy eddigre már lán­golt rajtam a ruha és a követ­kező pillanatban elvesztettem az eszméletemet. Azt mondják, lángolva csúsz­tam végig a dróton, öntudatlanul is kapaszkodva belé. Odalent töb­ben ugrottak önfeláldozóén alám, de úgy sem menthettek meg a kartöréstől, bokaficamtól. Nem tudom, hogyan borítottak rám pokrócot, hogyan tépték le rólam a ruhát. En csak akkor tértem magamhoz, amikor men­tőkocsiban injekciót kaptam, s akkor is csak. egy pillanatra. Ahogy kinyitottam a szememet, a lassan világosodó homályból egy fölémhajló arc bontakozott ki. Zsuzsa arca. Azt mondják, mosolyogva hull­tam vissza az °'"7méletlenségbe. (Folytatjuk./

Next

/
Thumbnails
Contents