Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-05 / 129. szám

1974. Június 5. • PETŐFI NÉPE • f Nagyobb tekintélyt a szociális bizottságoknak! AMI TERMÉSZETESEN RAJTUNK IS MŰLIK Első napirendi pont: Tanyán élő idős, egyedülálló szemé- adtak helyzetképet.' Nem sokat Néma falak írók, könyvek, találkozások lyek helyzetéről szóló tájékoztató. Előadók: a mezőgazdasági szövetkezetek szociális bizott­ságainak elnökei. Színhely: Kiskunhalas város tanácsháza. Időpont: 1974. április 25. Az ülést a tanács tanyai bizottsága tartja. Csányi István tanácstag, a bi­zottság elnöke sajnálattal — s hangjában is nehezen palástolt csalódottsággal közli, hogy a na­pirend megtárgyalása nem lesz teljes, mivel a meghívottak kö­zül egyedül a Vörös Október Tsz szociális bizottságának elnö­ke, Suba Benőné jött el. Holott előzőleg* személyesen is beszélt mindegyikükkel, s felkér­te őket, hogy e fontos kérdés- . ben tájékoztassák a bizottságot. Mert van még mit tenni a tanyai öregekért, s hogy céltudatosan intézkedhessenek, minél ponto­sabb értesüléseket kell kapni, s továbbítani illetékes szervekhez. Mindenekelőtt a tanácshoz. Csányi István javaslatára még­sem rekesztik be az ülést. Nagy szövetkezet a Vörös Október — ő is annak üzemegységvezetője —, az ottani tapasztalatokból kö­vetkeztetni lehet a többi szövet­kezet öregeinek helyzetére. Ad­dig, is, amíg legközelebb —rend­kívüli bizottsági ülésen — ismét napirendre tűzik ezt az el nem odázható témát. Felkéri Suba Benőnét beszá­molója megtartására. Bizonytalan tájékoztatás Részletek. A téeszek anyagi helyzete még nem olyan, hogy bőkezűen tud­janak támogatást' nyújtani. Sür­gős esetben mégis segítenek. Nincsenek olyan lehetőségek, amikkel rendszeresen élni tud­na a bizottság... Az idős, nyug­díjas tagokat fuvarral segítik... Az elhagyottakon, magatehetet­leneken főleg a szomszédok se­gítenek, de az ő sorsuk felől is intézkednek... Az idősök anya­gi helyzete jó. Azok sorsán kell változtatni, akik magukról gon- . púdnak, elesettek. . Termelőszövetkezetükben általá­ban nincs olyan idős ember, aki ilyen istápolásra hosszú időn ke­resztül és rendszeresen rászo­rulna ... Az öreg tagokat évente rendszeresen meglátogatják a bizottság tagjai. Akikről tudják, hogy beteg, őket is. „Körülbelül” öt olyan egyedül­álló idős ember van, aki még nem szorul gondozásra. Előfor­dult, hogy amikor segélyezésük sorra került, nem vették azt igénybe, hanem másnak adni ja­vasolták. Dudás Kálmánná tanyabizott-' sági tag hozzászólásából. A Paprika Antal Tsz-ben 252 idős tag volt az egyesülés előtt. (Ma a Vörös Október Tsz fog­lalja magába azt a szövetkeze­tét.) Harmadrészüket látogatták meg annak idején, s megállapí­tották, hogy igen nehéz helyzet­ben vannak. Mintegy 20 egye­dülálló tag kap havi 100 forint kiegészítő járadékot. Szét kelle­ne nézni, hogyan lehetne őket tovább segíteni. Suba Benőné: Három éve 27 családot javasoltak kiegészítő segélyre — 25 kapta. meg. Ter­vezik, hogy felkeresik a tsz-ta- gok özvegyeit. Egyetlen esetben sem fordult elő, hogy tagjaik se­gélyt kértek volna. Rendezett körülmények között élnek. Az egyébként ,,bőven” idézett előadásból is kitetszik, amit dr. Fodor József vb-titkár vélemé­nyével egyetértve megállapítha­tunk. Bizony, szerény tájékozta­tás volt ez a Vörös Október Tsz szociális bizottságának tevé­kenységéről, az idős, egyedülálló tanyaiak helyzetéről. A jelenlevőn „csattan” • Okkal feltételezhetjük azon­ban, hogy a távolmaradottak (meghívták még — a téeszekén kívül — a szakszövetkezet, er­dőgazdaság, állami gazdaság szo­ciális ügyekkel foglalkozó képvi­selőit is) esetleg még ilyen infor­mációt se tudtak volna adni. S mint Fodor elvtárs megjegyzi, „nem pusztán az idővel kapcso­latban volt problémba”, amiért nem jöttek el. Ha most úgy is tűnik, hogy mégis azon „csattan”, aki köte­lességének tartotta a részvételt, folytassuk a beszélgetést. Dr. Fodor József vb-titkár és Zsebő Sándorné szervezési cso­portvezető kérdéseiből. — A Vörös Október Tsz-ben hány tagú a szociális bizottság? Subáné: — Úgy gondolom, hét tagú; három személy a volt Pap­rika Antal Tsz területén él. — Hány idős ember van a tsz- ben, milyen összegű segélykeret­tel rendelkezik a termelőszövet­kezet? Subáné: — A Vörös Október Tsz — régi — területén „körül­belül” száznyolcvannyolc idős tagunk van. A segélyezésre for­dítható összeg nem nagy. Konk­rétan nem ismerem. Csányi István: — A Vörös Ok­tóber Tsz szociális alapjából az elmúlt évben még maradvány is volt. — Milyen munkamegosztással dolgozik a bizottság, tartanak-e megbeszéléseket, lehet-e rend­szeres tevékenységről beszélni? Vannak-e aktivistái, segítői' a szociális bizottságnak? Milyen távlati tervük van? Az ápolásra szorulók hosszú ideig nem tá­maszkodhatnak a szomszédokra; gondozásukra milyen megoldást javasolnak? Subáné: — A bizottsági tagok közt laza a kapcsolat. Az idősök­kel való foglalkozás mellett ered­ményes a családvédelmi tevé­kenységünk. Általánosításra késztethet Csányi István kérdése: — Hány tsz-tag kap a szövetkezettől já­radék- vagy nyugdíjkiegészítést? Subáné: — Olyan személy nincs, aki kiegészítő járadékot kapna. Javaslatot tettem a veze­tőségnek, de azt nem fogadták el. Kértem azt is, hogy a bizott­ság elnökét szociális ügyek tár­gyalásakor hívják meg a veze­tőségi ülésekre, de egy év óta ilyen meghívást nem kaptam. Az elnök határozata mérvadó szociális ügyekben. Vannak téeszek, ahol a szociális bizott­ságnak anyagiakban is van bizo­nyos jogköre, például segélyt 200 forint összegben adhat az éves kerete terhére ... Tervünk nincs. Igaz, a Süba Benőnének fel­tett egyenes kérdések, valamint az azokra adott — részben bi­zonytalan, de őszinte válaszok csak a Vörös Október Tsz-ből tévedhetett dr. Fodor József, amikor a többi gazdaság részéről tanúsított érdektelenség általá­nosításra is késztethette: — Félő, hogy a többi tsz-ben még eset­leg rosszabb a helyzet. Nem lehet nagy tekintélye a szövetkezetekben a szociális bi­zottságoknak, másképp alig ítél­hetünk a- hallottak alapján. Va­jon igénylik-e mind a vezetősé­gek, mind a tagság, hogy a bi­zottság adjon számot tevékeny­ségéről? Ha igen, beszámoltak-e róla, milyen mértékben veszik figyelembe javaslatukat? Enélkül aligha mondható „rendszeres­nek” a szociális bizottság tevé­kenysége. Amit viszont a segít­ségre i.szoruló idősek sínylenek meg. Míg nem tájékozott legalább megközelítő pontossággal a bi­zottság saját öregeinek életvi­szonyairól, fenntartással ledét elfogadni efféle megállapításo­kat: „Az idősök anyagi helyzete jó.” — „Nem vélték igénybe a segélyt, másoknak adni javasol­ták.” Hátha lett volna sokszoro­san rászoruló, csak nem tudtak róluk? Ők meg azért nem kér­tek, mert nem tudtak a bizott­ság létezéséiül. Mert dr. Fodor József vb-tit­kár szerint Halason is olyan kö­rülmények között él a tsz-jára- dékosok és nyugdíjasok legalább 10 százaléka, hogy segítség­re szorulnának. Tökéletesen egyet kell érteni vele abban is, hogy helyeiden, amikor egy tsz- ben nem használják fel a segé­lyezési keretet. Itt igazán nem indokolt a ta­karékosság, mert ez még eléggé a valós igények ellenére törté­nik. Az is bizonyos, hogy aktíva- hálózat kiépítése, segítők közre­működése nélkül csak helyben topogásra képes a szociális bi­zottság. Hét ember hogyan len­ne képes mondjuk 500 idős em­berrel egymaga foglalkozni? Nemcsak Halasnak tanulság Ha Kiskunhalason ez alkalom­mal a lelkiismeretes szociális bizottsági elnök ..tartotta a há­tát” a távolmaradónak helyéit is, mégis nagy tanulsággal szol- • gált ez a tanyabizottsagi ülés. Dicséret illeti ennek fiatal elnö­két, Csányi István új tanácsta­got, aki következetesen a tanyai embereket leginkább foglalkozta­tó kérdéseket „karolja fel”" bi­zottságával, Hurtony Isvtán, Du­dás Kálmánná, Szél Sándor és Csáki Ferenc állandó tagokkal. Tavaly választották meg tanács­tagnak, és már olyan ügyekben kezdték megmozgatni a kissé lassú vizeket, mint a tanyai egészségügyi ellátás, bolthálózat, s a mostani téma mellett a ta­nyán lakó gyermekek életkörül­ményei. Bántja, hogy ezútta nem ér­keztek meg a hívottak, de nem csüggedt el. Udvarias, igazán ta­pintatosan kérő levéllel kereste fel újra az említett gazdaságok vezetőit. Megírta a történteket, s kéri, tegyék lehetővé, hogy a szociális bizottságok elnökei leg­közelebb jól felkészülve, tehát részükről is tájékoztatva vegye­nek részt a tanyabizottság ülé­sén. A továbblépés nemcsak a ha­lasiak ügye. örülni lehet csak, hogy az ottani tanyai bizottság segít a továbblépésben. Tóth István Maratoni, elviselhetetlenül hosszú ideig tart nálunk a böl­csődék, óvodák festése és takarí­tása. Kecskeméten, a 95 kisgyer­meket ellátó leninvárosi bölcső­dében például két hetet vesz igénybe ez a munka. Hétfőtől be is zárta kapuit az intézmény a csöppségek előtt. Amikorra ki­nyit, a szomszédos óvoda ürül ki és némiil7 el egy teljes hónapra. Akinek két, vagy három gyerme­ke van, és nincs nagymami a kö­zelben. az mostantól hat hétig kényszerpihenőn kénytelen ott­hon maradni. Hétfőn két munkás vonult fel és kezdett dolgozni a leninvárosi bölcsődében. Még ha égett is ke­zük alatt a munka, így bizony csak araszolva haladhatnak előre. A lassúságnak nagyon drága ára van. a festés-mázolás, takarítás költségénél is sokkal tetemesebb az az összeg, amely a termelési értékből esik ki amiatt, hogy sok szülő kénytelen-kelletlen nem me­het be reggelente a vállalatához. Márpedig a munkából származó érték tartja fenn a gyermekintéz­ményeket is. A családok bosszan­kodnak, az üzemekben ilyenkor kíméletlen átszervezéseket kell végrehajtani. Az állapot nem egyedi, évről évre visszatérően jelentkezik. Egy hétig néhány festő-mázoló tartózkodik a helyszínen,, majd ugyanennyi ideig tart. hogy a bölcsőde dolgozói kitartsanak, elő­készítsék nyitásra a termeket, szo­bákat. Egy ütőképes, megfelelő létszámú brigád akár szombat, vasárnap — két nap alatt — új­jávarázsolhatná a falakat. Való­jában ez lenne a természetes, a gyermekintézmények esetében kü­lönösen. Nem pedig az. hogy hosszú, elszomorító némaság köl­tözzön az élet-zsivaj helyére. — halász — Maradandóbb az élmény, em­lékezetesebb valamely esemény, ha egyszerre többféle hatás éri a résztvevőket. Ha mondjuk egy múzeumi kiállítás megnyitása­kor kamarazenekar muzsikál, s ugyanakkor jelen van a kiállító művész, és ha ráadásul értő ka­lauzolás mellett ismerkedhetnek a jelenlevők a művekkel,' s ha erre az alkalomra vonzóvá, esz­tétikussá varázsolták a környeze­tet — akkor mindez így együtt fokozottan hat azokra, akik a szép dolgok, s az elgondolkoztató jelenségek kedvelői. □ □ □ Az utóbbi időben Kiskunhala­son többször is a többoldalú, s együttes ráhatásnak ezt a tudatos formáját-módját választották egy-egy maradandó élményt nyújtó, sokáig emlegetett Ren­dezvényükön. S most legutóbb hétfőn egész napos program ke­retében — ily módon, ilyen cél­ravezető módszerrel erősítették az irodalomkedvelők táborát. Négy ismert nevű, s megyénk­kel régóta szoros kapcsolatot tar­tó írót látott vendégül ezen a könyvheti napon a város: Mándy Ivánt, Hatvani Dánielt, Fekete Gyulát és Galambos Lajost. A nagyon várt és kedvesen foga­dott vendégek három jól működő intézménnyel is megismerkedhet­tek. Az Üttörőházzal, a Fegyve­res Erők Klubjával és a Kiváló címmel kitüntetett városi könyv­tárral, Halas egyik büszkeségével. Az írók mindegyike — remél­hetőleg hosszú időre szóló — szo­ros barátságba került több hely­beli irodalombaráttal; fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. El­mondták, hogy külön élmény szá­mukra azt látni: mennyire sze­retik ebben a városban az embe­rek az irodalmat Hosszan lehetne írni, szemléle­tesen kellene beszámolni az iro­dalmi délutánról (az úttörőház­ban rendezték, zsúfolt házzal); 9 gimnáziumi író—olvasó találko­zóról; az irodalmi estről, ahonnan a közönség egy része kintrekedt a nagy érdeklődés miatt stb. Ám, mi mégis inkább azokat á na­gyon emberi, átforrósodott pilla­natokat említjük, amikor az írók egy-egy helyen dedikálták művei­ket. Az tette emberivé és meghit­té ezeket a röpke kis időket^ hogy nem gépies bejegyzéseket láthattunk, hanem meleg érdek­lődést életek, _ sorsok iránt, a kölcsönös megbecsülés és szere­tet sokféle jelét. Amikor az írók átvették könyvüket, hogy olva­sójuk számára emléksorokat ír­janak, mindig sort kerítettek egy kis beszélgetésre. Arra gon­dolt az ember önkéntelenül, hogy lám, milyen pici hajszál­ereken is eljuthat az ‘élet egyik embertől a másikig. □ □ □ A kitűnő érzékkel szervező halasi népművelők erre a nap­ra több könyvkiállítást is ren­deztek; a helyszíni vásárlást is lehetővé tették „amatőr” eladók — aktivisták — bevonásávaL Bármelyik „hivatásos” bolti el­adó megirigyelhette volna tőlük azt a finom érzéket, ahogyan vállalt feladatukat teljesítették. Az írók találkozása olvasóik­kal; az olvasók találkozója ked­venc íróikkal; a szép könyvekből rendezett kiállítások; a váloga­tás és vásárlás a dúsan megra­kott asztaloknál; az ünnepi mű­sor; a neves előadóművészek sze­replése, s az értő, szép szavak nyomán az irodalom még mé­lyebb megszerelése: mindez együtt tette emlékezetessé Kis­kunhalason az idei június har­madikét. Amikor megnyitották a me­gyei ünnepi könyvhetet. Varga Mihály A lócán üldögélve 0 A nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei befejezték Raliamazon a honfoglaláskori temető feltárását. A régészek megállapították, hogy' Sza­bolcs vezér környezetéhez tar­tozó családok sírjait találták meg. (MTI-foto — Balogh P. László felv. — KS) — Van-e már aratnivalód, Gábor koma? — kérdi köszönés helyett a kettőjük közt megszo­kott évődő hangnemben András bácsi. — Már hagyne volna — „veszi a lapot" a kapu előtt üldögélő idős férfi. — Lent voltunk egy szentesi gazdánál még húsvét előtt, s elfogtuk tőle tizenkét ka­szára az összes aratnivalót. A vendég kínálás nélkül odate­lepszik a lócára régi jó pajtása mellé, s szavak nélkül, öregem­beres kézszoritásal üdvözlik egy­mást. Ez a jelenet — ha az idő jó így estefelé — naponta leját­szódik. András bácsi átlátogat a másik utcából gyerekkori cimbo­rájához, akivel valaha együtt et­ték a napszámosok kenyerét. Ö jön, mert a barátja nehezebben jár, súlyos betegségen esett ke­resztül. Ott van mellette most is a lócának támasztva a „har­madik lába”, ahogyan a botját nevezi. A beszélgetés, mint nyugdíjas korban lenni szokott, általában a fiatalkori életük körül forog. András bácsi most éppen olyan dolgot hozott szóba, ami régen az évnek ebben a szakában a legtöbb gondot okozta a szegény parasztembernek itt a faluban: az aratórészesnek való elszegő- dést. Akinek magának nem ter­mett gabonája, az úgy próbálta megszerezni a jövő évre a ke- nyérnekvalót, hogy elment arató- munkásnak, föltéve, ha bevették valamelyik bandába. így nevez­ték'a nyolc, tiz, húsz, vagy ép­pen hatvan aratópárból álló cso­portot, vezetőjét pedig bandagaz­dának. Az vállalta fel a birto­kostól a munkát, de éppúgy dol­gozott, mint a többi kaszás. András bácsi, aki hajdan ma­ga is többször volt bandagazda, tovább kötődik. — No, és mit ad a szentesi gazda? — Minden tizenkettedik mázsa búza a mi részünk, úgy egyez­tünk meg — feleli álkomolyság­gal Gábor bácsi. — Ntgn a legjobb alku. A kom­mender — Hetente páronként két kiló szalonna, fél kiló só, meg 12 ki­ló liszt — hangzik a felsorolás. Ennyi élelmet adtak errefelé a Tisza mentén a gazdák egy hét­re az aratórészesnek és marok- szedőjének. Otthonról kellett tar­honyával, lebbenccsel, papriká­val, krumplival kiegészíteni a já­randóságot, hogy főzni is tudja­nak. Mikor az aratómunkás el­vitte magával a három-négy hét­re szükséges élelmet, bizony né­ha megkoplalta a család. De vál­lalni kellett az áldozatot. A min­dennapi kenyér volt a létezés alapja, az volt a legfőbb dolog. Az a férfi, családfő, akinek má­jus derekára sem sikerült arat­nivalót fogni, keserű napokat élt át. — Hát'a robot? — így ■ fűzi tovább a szót András bácsi. Ugyanis aki részt kapott, köte­les volt néhány nap ingyen mun­kát végezni á gazdának.. — Harofhnapi fúkaszálás — folytatja a játékot a másik öreg. A robotot le kellett tölteni még aratás előtt. Aztán, mikor elérkezett az ideje, úgy Péter— Pál tájékán, összegyülekezett a banda, s elindultak — többnyire csak úgy gyalogosan — a har­minc-negyven kilométerre, vagy még annál is messzebb levő bir­tokra. Szállásul az istállót kapták, s néni volt más hely az élelem számúra sem. A kemény mun­kában töltött hetek alatt rövid­re zsugorodott az éjszakák a ka­szások és a többnyire gyerek­számba menő kéttőzők számára. Hajnali két-három órakor keltek, s este tíz óra után tértek nyu­govóra. Es nem is mindig jöttek be a számítások. Volt úgy, hogy négy hét alatt csak négy mázsa gabo­nát sikerült keresni egy arató­párnak. Ebből 2 mázsa a marok­szedőnek járt, annyi volt a ki­alkudott része. A kaszásnak ma­radt összesen két mázsa ... A két öreg — komolyra fordít­va a szót — még mindig a negy­ven év előtti forró napokat, az embereket hajszoló gazdákat em­legeti, amikor teherautó áll meg az utcasarkon. A tégsz kocsija hozta a rétről a munkásokat, s a környéken lakók> vidám búcsúz­kodás közben leszállnak. Köztük van András bácsi menye is. — Hogy keres a menyed ilyen­kor tavasszal? — érdeklődik Gá­bor bácsi. — Nyolcvantól száz forintig. Reggel autó viszi, este ugyanaz hozza. Délben a helyébe szállít­ják a vendéglőből a meleg ételt... Egyet sóhajtva eltűnődnek a barátok, aztán újra megszólal András bácsi. — Jó lenne most húszévesnek lenni, Gábor koma! A. Tóth Sándor ji&SäjäS Éli oBnBei assiűá iW',

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents