Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-21 / 143. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1914. június 21. PARTSZERVEZÉS - pArtirAnyítás Munkások a vezetésben A Központi Bizottság legutóbbi ülésén irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról. Ez a határozat több éven át tartó vizsgálódások tapasztalatai alapján állást foglal a már megoldásra érett kérdésekben éppúgy, mint a hosz- szabb távú feladatokban. A többi között abban, mit kell tennünk a munkásosztály vezető szerepének további erősítéséért, az üzemi demokrácia fejlesztéséért, a munkásosztály közéleti aktivitásának, társadalmi szerepének növeléséért. A Központi Bizottság állásfoglalásából egyértelműen kitűnik, hogy pusztán jelszavait hangoztatásával, .intézkedéseik, akciók elnevezésével, statisztikai adatokat szépítő lépésekkel az irányelvekben rögzített célokat nem lehet teljesíteni. Minden területen nagyon megfontolt, tervszerű munka szükséges. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a munkások már csaknem három évtizede vesznek részt az állam ügyeinek intézésében, a vállalatok, üzemek irányító munkájában. Mögöttük van tehát egy sor hasznos, jó tapasztalat, de figyelmeztető tanulság is, melyeket csak terveszerű, átgondolt munkával lehet hasznosítani. Minden korábbi tevékenységünk — kimondva és kimondatlanul is — a munkáshatalom erősítését célozta és szolgálta. így éz a mostani határozat csak any- nyiban vúj és más, mint mondjuk az 1958-ban hozott, hogy a bekövetkezett fejlődés következtében ma sok tekintetben más a helyzet gazdasági, politikai téren egyaránt, mint tizenöt évvel ezelőtt. Nem ez a határozat hozta létre a munkáspolitikát, nem most kell megteremteni a munkásosztály vezető szerepét, hanem az eddigi eredményekre építve tovább kell azt erősíteni, fejleszteni a mai kor lehetőségei és szükséglete szerint. Ez a tevékenység nem tűri a felszínes megoldásokat. Nem sokat tettek azzal sehol sem, ha a különböző szervekbe bevonnak vagy beválasztanak egy-egy fizikai munkást, s ezzel elintézettnek vélik a piunkásoknak a vezetésben való fokozottabb részvételét. Azzal ugyanis még aligha lesz érdemibb a döntés, jobb az ügyintézés, demokratikusabb a munkastílus, ha a közvetlen részvétel alatt csak azt értik: legyen fizikai munkás is a bizottságbán, a testületben. Ez természetesen nélkülözhetetlen, de ä feladatnak csak egyik és viszonylag könnyebb oldala. Ennél nehezebb a munkások tervszerű felkészítése. Ebbe beletartozik a munkások szakmai, politikai képzése, de nagy szerepe van a munkahelyi légkörnek, a gyáron, üzemen belüli tájékoztatás színvonalának is. Ahol általában is tájékozatlanok a munkások, ahol nem ismerik a vállalat ügyeit a különböző terveket, fejlesztési koncepciókat, ahol a döntéseket nem előzi meg a dolgozók véleményének figyelembevétele, ott a bizottságokban, testületekben részt vevő munkások sem „válthatják meg a világot”. Általános elvként is elfogadható, hogy nem az egyes vezető testületek összetételének statisztikai módosításán, (bár ez is nélkülözhetetlen), új, soha nem látott formák keresésén van a hangsúly, hanem újabb erők bevonásán, a meglevő formák, intézmények érdemibb, hatékonyabb működtetésén. Évek óta mondjuk például, hogy a termelési tanácskozások és más fórumok nem töltik be szerepüket. Számtengert zúdítanak a munkásokra, nincs érdemi vita, mert sokszor kész helyzet elé állítja a vezetés őket. Ezeket a tényeket mindenki bőven igazolhatja saját tapasztalataival. Most azonban már cselekedni kellene. Ha a gazdasági vezetés egymaga nem tud ezen a helyzeten változtatni, kötelessége minden párt- szervezetnek, hogy keresse a hatékonyabb megoldásokat, amire az esetek többségében az adott keretek is lehetőséget adnak. Mindez nem jelenti, hogy nem kell gondolkozni újabb, célszerűbb formákon is. Tulajdonképpen azt szükséges nézni: hogyan lehetne egyszerűsíteni a munkát úgy, hogy minél több dolgozó véleménye gazdagítsa, tegye megalapozottabbá az előkészítést és a döntést. Érdemes megjegyezni, hogy itt a legfontosabb a mindennapok gyakorlata. Mert mikor érzi a munkás, hogy tulajdonosként, a hatalom birtokosaként van beleszólása a vállalat dolgaiba? Nem akkor, ha ezt nagy hangon hirdetik, unos-untalan hangoztatják, nem is akkor, ha egyik-másik társát ott látja \az elnöki asztalnál. Akkor sem, ha felettesei lesznek szívesek és meghallgatják, megköszönik észrevételeit, javaslatait, hanem akkor, ha a vezetői döntések az ő véleményét is tükrö-' zik, az ő munkáját, életkörülményeit is könnyebbé, értelmesebbé, hatékonyabbá teszik. Természetesen megvan a fontossága a vezető posztokon való közvetlen részvételnek is. A párt egyértelműen úgy foglalt állást, hogy erősíteni kell azt a folyamatot, amelynek során a munkások1 tervszerűen vezető funkciókba kerülnek. Nem kergetünk illúziókat: ma már sem szükség, sem lehetőség nincs rá, hogy a munkapad mellől közvetlenül igazgatóvá lépjen elő valaki. Megvan ennek már a rég kialakult sora: egyetemeken, főiskolákon, a gyakorlati munkában, és a közéletben egyaránt helytállók közül nevelődik a vezetői utánpótlás döntő többsége. Ez az út azonban még kiegészítő módszereket is igényel, hogy fokozni tudjuk a munkások vezető posztra kerülését. Kevésbé éltünk ezzel a lehetőséggel, ezért most erőteljesebben vetődik fel, hogy mind több termelő területen dolgozó fizikai munkás tanuljon tovább. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a munkások szakmai, politikai műveltségének fejlesztésére. S közülük azT arra alkalmasakat — akik megfelelő politikai képzettséggel, műveltséggel, közéleti jártassággal rendelkeznek — be kell vonni a vezető testületek munkájába. Az elkövetkező években alapvető feladatunk mind > a párt-, mind az állami, üzemi vezetésben a fizikai dolgozók, mindenekelőtt a nagyüzemi munkások arányának fokozaLos növelése. 'Éppen ezért, • ha az elkövetkező hetekben hónapokban arról esik szó, mit kell tenni a határozat megvalósításáért, ne általában tárgyaljanak róla, hanem hogy az adott üzemben, munkahelyen milyenek a tennivalók, s a különböző intézkedések hogyan kapcsolódnak, hatnak egymásra. De még ezen belül sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy más a most munkába lépők helyzete, mint a törzsgárdatagságé, .megint más a fiatal munkásoké, mint a családot nevelő nőké. És folytathatnánk az eltéréseket, amelyek a munkásosztály egységes fogalmán belül jelzik, tükrözik a törődés és intézkedés szempontjából okvetlenül figyelmet kívánó különbségeket. B. M. Tékozlás és takarékosság 6. Mindenkire érvényes szabály Soroljunk gyors egymásutánban kommentárt nem igénylő tényeket. Tavaly 3 millió tonna szenet, brikettet és kokszot importáltunk. Hétszázezer tonna olajat tőkés piacról, s 200 millió devizaforintért kőolajtermékeket. PVC-porból a hazai termelés 36,5 ezer tonna, a behozatal 20,3 ezer tonna volt. Cementből 3.4, illetve 1.3 millió tonna. Júniusban még csak húsz éve lesz, hogy a világ első atomerőművét a szovjetunióbeli Obnvinszkban üzembe helyezték. de számítások szerint az ezredfordulóra a világ villamos- energia-termelésének felét már nukleáris erőművek szolgáltatják. Hazánkban' épül a paksi atomerőmű ... Indokolt költekezés Az atomerőmű beruházási költségei nagyobbak, mint a hagyományosé. Energiahordozó-ellátásuk ugyanakkor jóval olcsóbb, s ami szintén nem mellékes, nincs környezetszennyezés, holott ez a hagyományos erőműnél elkerülhetetlen. Mi tehát a takarékosabb megoldás? Egészen más területre átlépve. 1972-ben hozott határozatot a Minisztertanács a tehergépkocsik selejtezésére. 1973-ban tízezer rozzant jármű került a bontótelepre. Az üzemeltetési költség ennek eredményeként 300 millió forinttal. csökkent — kevesebb üzemanyag, alkatrész stb. —, s 250 millió forint értékű személygépkocsi-javítást végezhettek el fil- lérnyi beruházás nélkül, a- fölszabadult szervizkapacitások segítségével. Érdemes lett volna tovább bütykölni az örég autókat? Nem a megoldás költsége, hanem a megoldás eredménye az. ami takarékosság vagy pazarlás mellett vóksol. Az értelmezés dilemmái A hagyományos téglagyárakban 6—8 ember állított elő egymillió téglát. A korszerűben kettő. Persze, a berendezések drágábbak. Ám ha nincs ember? A tégla kell. Olcsóbb megvenni a modern berendezést külföldről, mint a téglát! Ámde semmi értelme úgy megvásárolni a gépeket, az eljárásokat, hogy azokat összekeverik az elavulttal, mert ..csak ennyire volt pénz”. Ez a drága! Megbízhatatlanul működő szervezet, egyenetlen minőségű termék, növekvő önköltség a következménye. Kevés példa akad rá? Holott az érintettek úgy vélték: takarékoskodnak. Rugalmas, a változó körülményekhez folytonosan igazodó értelmezésre van szükség. A villa- mosenergia-ipar tavaly -1,4 százalékkal mérsékelte az egy kWó energia fejlesztéséhez szükséges hőmennyiséget, s ez 50 ezer tonna fűtőolaj megtakarításával egyenlő. Idén a cél a 2,2 százalékos megtákarítás. A szénhidrogénnel fűtött erőműben a tüzelőanyagköltség egy kWó villamos- energiára számítva alig több, mint féle a szenet tüzelő erőművekének. Ugyanakkor, mint- idén is, a nép- gazdasági érdekek azt diktálhatják, hogy inkább a széntüzelésű erőművek kerüljenek a bekapcsolási sorrend élére: ez veszteség a vállalatnak, de , megtakarítás a népgazdaságnak. Kívánatos korlátok Vannak utasításokkal, rendelkezésekkel megoldható feladatok. Miféle utasítás érhetné viszont el, hogy a lakosság közműves vízellátásban részesülő csoportja — minden százból hatvan ember a napi. több. mint kétmillió köbméter ivóvíznek a 15—17 százalékát ne engedje elfolyni haszontalanul? Valamennyi csaphoz álljon egy ellenőr? Vagj{ inkább jobbik énünknek kell belátnia, hogy az olcsó víz nagyon is drága, mert hisz’ a költséges beruházásokat az állam a közös pénztárból fedezi: máshonnét nem is fedezheti! Csak a mezőgazdaságban évente 800 millió forint kárt okoz a korrózió. Az országban tizmil- liárdra rúg ez a summa! S ez csak a közvetlen kár. nincs benne a közvetett — pl. a korrodált cső törése miatti termelési hiány — veszteség. Vannak korszerű védőanyagok. készülnek korrózióálló acélötvözetek, hódit az alumínium, a műanyag. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felmérése szerint rövid idő alatt egyharmadával mérsékelni lehetne a tízmilliárdos veszteséget. Ehhez kellenek központi ösztönzők, kell pénz is. de legalább annyira az. hogy a gyári művezető, a szövetkezeti brigádvezető ne nézze, ne tűrje el, hogy hetekig, hónapokig az udvaron, a földek szélén • áll a vaslemez, a félkészáru, a gép... a pazarlás elleni korlátok kívánatosak, de nagy hiba lenne úgy vélni: állítsa fel ezeket egytől-egyig az állam. Mindenkire érvényes szabály: a magad helyén, a magad dolgában légy körültekintőbb, az ésszerűbbet kutató. azaz takarékosabb. Még e terjedelmes cikksorozat sem vállalkozhatott többre, mint esetek fölmutatására, jelzések fölvillantására. összefüggések megjelölésére. Annak hangsúlyozására. hogy nem tőlünk független folyamat részesei vagyunk, hanem e folyamat alakítói, meghatározói. S ezért tékozlás, vagy takarékosság sem megoldhatatlan dilemma, olyasmi, ami ellen, amiért nem áll módunkban cselekedni. Az első helv mindenben' az emberé. Ahogy századunk nagy tudósa. Einstein fogalmazta: „Az emberrel és az ember sorsával való törődés legyen mindén technikai fáradozás fő célja, a törődés a munka megszervezésének és a javak elosztásának nagy, megoldatlan problémáival —, hpgy elménk alkotásai áldást hozzanak, s ne átkot zúdítsanak az emberiségre.” Mészáros Ottó (Vége) TRINIDADTÓL CEYLONIG SZÁLLÍTANAK Lajosmizsei exportőrök Oj bélyegző kerül a Lajosmizsei Háziipari Szövetkezet hivatalos okmányaira: Kefe-, Saprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet. Sipos Mihály szövetkezeti elnök tájékoztatott a változás okáról. 1974. január l’-én egyesültek a Lajosmizsei Vasipari Ktsz-szel. Velük együtt ma már 530 dolgozót foglalkoztatnak. Éves tervük 90 millió forint, melyből a vasipari tevékenység 25 millió. Gyártmányaik világhírűek, több tucatnyi országba szállítanak termékeikből. Az egyesülés alkalom arra, hogy rövid pillantást vessünk a múltba is. Húsz évvel ezelőtt — 1954. november 25-én — mindösz- sze 25 bedolgozóval alakult a szövetkezet. Később seprű- és kefegyártásra tértek'át, s ez ma ás fő profiljuk. Népszerű áru, hiszen még Elefántcsontparton is lajosmizsei seprűvel tisztogatnak. Ku- vait külkereskedelmi képviselői társként is belépnek, folynak ugyanis tárgyalások arról, hogy a lajosmizsei szakemberek segítségével évi félmilliós kapacitású seprűgyárat építenek. Kefeáruik is eljutnak a világ minden tájára, többek között Zambiába, Szingapúrba, Kínába, Vietnamba, Ceylonba, Mexikóba. A fafeldolgozás is számottevő a lajosmizsei szövetkezetnél. Húszezer gyermekjárót készítenek évente, amelyből 12 ezer darab exportra kerül az itt gyártott fregolikkal, ruhaszárítókkal, nyújtófákkal, fatányérokkal, ülőkékkel, fogasokkal együtt. Vasipari termelésük az országos húsprogramra épül. Vágóhídi bontóasztalokat, füstölőberendezéseket, húsmasszírozókat gyártanak. Ezekből is szívesen rendelnek külföldi partnerek Csehszlovákiából, NDK-ból,. Lengyelországból. Szovjetunióval is folynak már a tárgyalások, s jelentkezett még Irak, Irán, Szudán, Líbia lat! Az igények kielégítése igen nagy gond. Természetes tehát, hogy további fejlesztési, célkitűzéseik vannak. Tízholdnyi terület már rendelkezésükre áll, oda költözik majd a vasipari telep, hiszen a tanácsháza mellett már nincs mód terjeszkedni. A vezetők törekvéseit magáénak érzi a szövetkezet valamennyi dolgozója. Kongresszusi felajánlásaik Is ezt bizonyítják. Nem ígértek semmi látványos dolgot, de vállalásaikban hangsúlyt kapott a 60 millió forintos exportterv túlteljesítése, valamint a még jobb munkaidő-kihasználásra minőség- javításra való törekvés és: munkahelyük fejlesztésére vonatkozó társadalmi megmozdulás. Céljukat egy mondatban így lehet megfogalmazni: Harmadszor is el kívánják nyerni a „Kiváló sző vetkezet” kitüntető címet. H. P. • Első képünkön Juhász Jánosné a közkedvelt háromlábú konyhaszékek tetejét készíti elő festéshez 0 Díszes, esztergált ruhafogasokat Is gyártanak Lajosmizsén. Felső jobb oldali képünkön Majoros Istvánná a nitrofesték egyenetlenségeit simítja. 0 Pvc-bevonattal ellátott járókák. Szatmári Ildikó 1400 rudat von be egy műszak alatt. 0 Több mint 600 ezer forint értékű vállalásként gyártják az úgynevezett CASAR-típusú kazettatártó szekrényt. A bal oldali alsó képen Medve Ferenc és Fózer István asztalos, munka közben. 0 A jobb oldali alsó képen látható berendezés segítségével minimálisra csökkenthető a nagyüzemi húsfüstölés. Ez a prototípus a Húsipari Kutató Intézet megrendelésére készült, 212 ezer forint értékben. Szabó Márkus lakatos az utolsó simításokat végzi a s '.llitásra kész berendezésen (Tóth Sándor felvételei) Motorkerékpárok, kerékpárok javítását, hazai és külföldi motorok szervizét elvégezzük. Televízióját, rádióját megjavítjuk, szállítását vállaljuk Teleron; 226. Mindennemű gumik javítását, vulkanizálását, (a benzinkút npellett) Telefon: 507. Lakatosipari munkákat, díszkapuk, kerítések készítését vállaljuk! Kiskunfélegyházi Vas-, Fémipari és Gépjavító Szövetkezet, Alpári út 6. Tel.: 618, 619. 89 A Kaukázus föld alatti kincseinek térképe A Grúz Tudományos Akadémia Földtani Intézetének tudósai a Központi Geológiai Bizottsággal közösen, Összeállították Grúzia új geológiai térképét. A Föld szerkezetének -elemzése mellett a térkép gyakorlati célokat is szolgál — az ásványkincsek lelőhelyei előrejelzését. A 'geológusok hosszú évek óta tanulmányozzák a föld mélyét és gyűjtik a gazdag tényanyagot. Ennek a jelentős anyagnak feldolgozását a geológiai intézet vállalta magára. Ennek során el. vileg új alapokon részletes, nagyléptékű tektonikai térképét állított össze az intézet. Grúziáról első ízben készítenek majd ilyen térképet. ■ Más kaukázusi köztársaság geológusai is tanulmányozzák a földtani térképek összeállításának új módszerét. Hamarosan elkészítik az egész Kaukázus részletes geológiai térképét. |
