Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-16 / 112. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1974. május 16.

Négyszemközt

az üzemi demokráciáról

Kovács Józsefné, betanított gépi munkás. Kecskemét, Reszelőgyár:

— Így, hogy én mit értek az üzemi demokrácián, még nemigen kérdezték meg tőlem. Nem is törtem rajta a fejem. A lényeget azért azt hiszem, tapasztalásom alapján is el tudom mondani. Szerintem ott kezdődik, hogy a munkások nemcsak dolgozói, hanem tulajdonosai is a gyárnak. Ilyen pozícióból pedig bele is szólhatnak bizonyos dolgokban. Olyasmibe persze, amit ismernek, amihez értenek is.

Viszont azért az esztergapadok mellől sok olyan meglátásunk lehet, amivel használhatunk.

Az alkalomban, a véleménymondásra nincs is hiány, csak nem mindig használjuk ki. Ehhez őszinteség kell, csakis azzal lehet segíteni. Én legalábbis mindig nyíltan beszélek. Ha nem jó a meglátásom, mondják meg, hogy miért nem az.

A legutóbbi termelési tanácskozáson például a kollektív szerződés módosítása volt soron. Ezzel kapcsolatban ismertették velünk, hogy harminc lenne a kötelező túlóra. Azt is kérték, hogy javasoljunk. Én elmondtam azt a véleményemet, hogy szerintem az a harminc óra sok az asszonyoknak. Mert a műhelyben körülbelül harmincán vagyunk. Csellán Mihály bácsi, az üzemvezetőnk és Mányo- ki elvtárs, a párttitkár mindjárt megmagyarázták: nem arról van szó, hogy a harminc órát mindenáron igénybe akarnánk venni és ez nem is kifejezetten a forgácsolóműhelyre vonatkozik. De ha a szükség, például az exportkötelezettségünk úgy kívánja. összhangba kell hozni a vállalati érdeket a mieinkével És így mindjárt más, világos, hogy egyetértettünk.

Délben tíz perc szünetet tartunk. Olyankor, ha van megbeszélnivaló, vagy valamiről tájékoztatni kell a dolgozókat, Misi bácsi ismerteti és mindig kér véleményt, javaslatokat. Nálunk a gépjavítás, vagy egy-egy gép kicserélésének sürgetése gyakori téma. Az ősz folyamán például egy dörzs- hegesztő gépet kapunk. A menethegesztőt most cserélték ki. Ez nagyon jó! Nekünk nagy érdekünk, mert jó gépen jobban megy a munka, több a kereset.

Mi, a. műhelyben betanított munkások vagyunk. Mondhatom, hogy igyekvőek. szorgalmasak. A magam részéről helyesnek tartanám, ha az üzemvezető mellé még egy jó csoportvezető kerülne, aki nem a betanított munkás szemével nézi a dolgokat. Mert most egy csoportvezetőnk van, aki beállító is egy- személyben. Borzasztó sok a munkája, nem csoda, hogy elfárad. Tehát, ezt is javasoltuk. Én is, más is. Van rá ígéretünk. Annyi biztos, hogy a mi munkánkat nagyban segítené.

Nagyon szeretem a műhelyünket, jó ott a légkör. Csak... egy olyan asszonyka van ott, aki „ki_ lóg” a sorból. De most bevontuk a brigádba. Vele fordult elő, amikor egy szombat esti műszakban túlóráztunk, hogy egy másik társnőjével éppen végigment az üzemen. Nem tetszett nekik az akkor látott munkafeladat, ezért hazamentek. Bizony, ez

csúnya volt tőlük, mert nemcsak a jó munkát kell szeretni. Mondta is nekik az üzemvezető, hogy ezt megjegyzi magának. Azért említettem ezt. mert szerintem előbb vannak a kötelességek, utána a jogok. És annak számíthat a szava, aki teljesíti a kötelességét. Sajnos, ezt még nem mindenki tudja.

Nemrég fizetésemelést kaptunk. Ez az üzemvezető, a pártbizalmi és a szakszervezeti bizalmi megbeszélése alapján történik. Ok csakis a dolgozó véleménye szerint cselekedhetnek. Én nem is számítottam a több pénzre, de nagyon jólesett. Különben most, öreg fejemmel, kompresszorkezelői tanfolyamra járok. Nincs utánpótlásunk, így a vál. lalatunknál három személyt javasoltak. Minden hétfőn a ZIM-be szoktunk elmenni, ott van a tanfolyam. Régen jártam már a hetedik-nyolcadik osztályt és nagyon örülök, hogy eddig azért mindent megértettem.

Mondanék még valami fontosat: már egy éve működik a gyermekmegőrzőnk! A mi csoportunkból többen is ide hozzák munkába jövet a kicsit. Ezt a lehetőséget is a dolgozók kérték. De nemcsak kérték, segítettek is a létrehozásában, társadalmi munkával. Elmentünk meszelni, festeni. Én például a kis bútorokat és a radiátorokat festettem. Emlékszel^, három műszakban dolgoztam akkor. A forgácsolóból éppen nem voltak ott, így a KISZ-es kislányokkal kerültem össze. Egyikük tréfásan megkérdezte, hogy talán én is ide akarom hozni még a kisgyereket. Mondtam, hogy soha nem lehet tudni, hátha az én unokám is ide kerül... Nekem ugyanis négy gyerekem van, 17 éve egyedül nevelem őket. A legkisebbik most katona, utána műszaki egyetemre készül. Jó tanuló volt, remélem, sikerül. Most. hogy van ez a gyermekmegőrző, énnekem is olyan jó érzés. Hát még annak az anyának, akinek kisgyereke van!...

Lejegyezte: Perny Irén

„Másodlagos” védőberendezés

Egy hasznos kiadványról

A délszláv

szövetség

tájékoztatója

„A közügy szolgálata ez” — írja a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége titkárságának tájékoztatójáról bevezetőjében Mándics Mihály főtitkár. A 40 oldalas kiadvány célja, hogy a szövetség aktivistáit rendszeresen informálja.

Az első számban megtalálható az MDDSZ VII. kongresszusán megválasztott országos választmány tagjainak név- és címjegyzéke megyénként, a titkárság tagjainak neve. beosztása, lakcíme. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy ez a közlemény mennyire megkönnyíti a kapcsolatteremtést a szövetségi munka szinte minden területén. Ezt egészíti ki az anyanyelvi oktatás bizottság, a közművelődési bizottság, a sajtóbizottság 1974. évi, és a szövetség függetlenített apparátusának idei első és második félévi munkaterve, valamint az MDDSZ szerb-horvát nyelvű lapjának, a Narodne Novine szerkesztőségének 1974. I., II. negyedévi intézkedési terve. A szövetség társadalmi munkásainak szervező tevékenységét könnyíti a tájékoztatónak az a fejezete is, amelyben a függetlenített munkatársak munkaköri beosztását, feladatát ismertetik. A „krónika” beszámol az első negyedévi főbb rendezvényekről, a főtitkár látogatásairól, a területi munka kiemelkedő eseményeiről, a kulturális és az anyanyelvi oktatás eredményeiről, a szövetség kezdeményezéseiről. Végül a területi munkához nélkülözhetetlen információkat közöl az aktivisták részére, például: felkérik az országos választmány tagjait, hogy körzetükben a területi vezetők segítségével mérjék fel: melyik településen mennyi horvát. bu- nyevác, sokác. bosnyák. szerb és szlovén lakos él.

Befejezésül még annyit kell el. mondani az MDDSZ titkárságának első, „Tájékoztató” című kiadványáról, hogy minden bizonnyal munkaeszköz lesz a különböző megyék délszláv lakta területein tevékenykedő aktivisták számára. És ez a legfontosabb. Cs. K.

Évek óta foglalkoznak a fejlesztők olyan „másodlagos” védő- berendezés kialakításával, amely a szerszámgépek, különösen a fúrógépek kezelőit megóvja a súlyosabb kimenetelű balesetektől. A gép gyors és automatikus megállítására egy idő óta két megoldás ismeretes: a fékmotor, amely költséges, viszonylag nagy, és a meglevő gépekre nehezen építhető rá. valamint a váltakozó áram pólusváltása, amellyel viszont csak a motor forgási irányának megváltozása érhető el.

Az angol kutatók által újabban kifejlesztett védőkészülék mindkét problémát megoldja. A készüléket teleszkópos emelő működteti, amelyet a fúrótól balra függesztenek fel. Ha valami a fúrónak ütközik, nekiütődik a teleszkópnak, és a gép azonnal leáll. A teleszkópos emelő ugyanis mikrokapcsolót hoz működésbe, amely megszakítja a hajtómotor váltakozó áramát, és a főmotor meneteibe egyenáramot táplál be. Így azonnali fékezés jön létre. Az egyenáram megszakítása és a váltakozó áram visszatérése a visszaállító gomb lenyomásával érhető el..

Az „Instabrake’’ maga állítja elő egyenáramát és a kapcsoló működtetéséhez szükséges kisfeszültséget. A készülék a gép valamelyik függőleges felületére szerelhető, és a meglevő elektromos rendszerhez csatlakoztatható

KENDŐZETLENÜL

Aránytévesztés

ILYEN LESZ ^tBÜKKLMMERGETIKAI KOMBIMAT

Kétezer megawattos erőmű

9 A művész ilyennek képzeli a vidéket a bányaművelés befejzése után.

(Gór Mária grafikája)

ÉJ gy kecskeméti taxisofőrt ■“ azonnali hatállyal elbocsátottak a vállalattól. Az illető nemsokkal ezután bejött a szerkesztőségbe, s szégyenében zavartan pislogott, kezét tördelte. Elmondta, hogy most szintén a közlekedési vállalatnál dolgozik, de mint autóbuszvezető, viszont „elveszett” húsz éve, a törzsgárdatagság ési egyebek). Az elbocsátás után ugyanis új emberként felvették, mert amúgy rendes és egyébként is szükség van gépkocsivezetőkre a vállalatnál.

Miiért bocsátották el? — kérdeztem tőle, s később a vállalat illetékeseitől is. De most mégsem őket idézem, hanem az ügyről készült jegyzőkönyvet, határozatokat. A taxisofőr a múlt év decemberének végén hat utast szállított a kecskeméti vasútállomástól a repülőtérig. Az egyik utas feljelentette a vállalatnál, mert a jogos fuvardíj helyett hatvan forintot kért a vezető, a taxiórát direkt nem világította iki stb. Nos a kezét tördelő ember hiába mondta el a .fegyelmi tárgyaláson, hogy az utasok a pénzt az ülésre tették összehajtva. ö úgy gondolta hogy két darab húszas, de ezzel nem is törődött, mert azt mondták: köszönöm! Ez viszont azt jelenti, hogy a többi marad. Amikor visszaért a taxiállomásra, megnézte a pénzt, s kiderült, hogy három darab húszas, tehát hatvan .forint. Bőkezűnek vélte a vendégeket, akik ilyen magas borravalót adtak.

Ehhez a feljelentéshez azonban befutott egy másik eset is. Az illető taxisofőr éjszakai szolgálatban volt, várta az utasokat. Mivel az ő Warszawájában nincs rádió, átült kollégája kocsijába, hogy meghallgassa a híreket. Az autó mellett (más állítás szerint bent a kocsiban) talált 210 forintot leesve. Kollégája kérte, hogy adja oda, mert azt bizonyára az ő utasa vesztette el. Az elbocsátott sofőr azonban csak 110 forintot adott át, mondván, hogy ha az utas jelentkezik, hajlandó a többit is oda adni.

Rövid idő múlva — másnap délután — a rádiós kocsi vezetője szólt, hogy az utas őt felkereste a lakásán, oda is adta neki a 210 forintot, s most már kéri a százast. Az elbocsátott ezt nem hitte el, mert a többieknek a rádióskocsi vezetője mást mondott: a taxiállomáson kereste az illető és ott adta át neki a pénzt. Kételyei támadtak tehát az elbocsátottnak. Mindkét taxis tudta egyébként, hogy a talált pénzt, s egyéb tárgyat le kell adni. Egyik sem adta le. A rádióskocsi vezetője, mint terhelő tanú szerepelt a fegyelmi tárgyaláson. A másikat elbocsátották, megtetézve azzal az ítéleti indoklást, hogy szabálytalanul bútort, vascsövet szállított. Közbevetőleg: a vascső szállítását a taxis tagadta, senki nem bizonyította. A bútorról elismerte, hogy egyszer valóban vitt haza a saját részére egy bútordarabot.

A vállalat egyik vezető beosztású dolgozója, amikor megtudta, hogy a taxis bent volt a szerkesztőségben, remegve sziszegte: — Itt személyeskedésről van szó. Azt hiszi, hogy mert egyszer megbírálta a munkámat a pártcsoport ülésen, azért bocsátottam el. Pedig nem így van. Ez itt más személyeskedés ...

Ajánlatos a dolognak ebbe a részébe egyáltalán nem belemenni. Viszont feltétlenül ide kívánkozik a következő: az elbocsátott taxisofőr — mint említettük — húsz évet húzott le a vállalatnál, anélkül, hogy egyszer is figyelmeztetésben részesült volna Sőt, inkább nagyon is elismert szakembernek számított, amit a húsz év alatt ka-r pott nyolc oklevél bizonyít. Íme az oklevelek: 1954-ben két darab Vezess baleset nélkül mozgalomban kiváló eredményeiért, ugyanez 1962-ben, 1963-ban,

1966-ban, 1967-ben, 1970-ben,

de korábban is kapott egyet a szocialista-brigád cím elnyerésében kifejtett eredményes munkájáért és 1967-ben az Országos Gumiipari Vállalat a Cordatic csúcstelj eslítményért hűtőjelvény- nyel jutamazta. Szolgálati Emléklap a kiképzési években becsülettel teljesített kötelességekért, 1969- ben a Kecskeméti Járásbírósághoz népi ülnöknek választották. Továbbá: kétszeres kiváló dolgozó ...

Lehet, hogy az illető vétett egynéhány szabály ellen — gondatlanságból. Lehet, hogy valóban szállított vascsövet, bútort, s igaz, hogy a talált pénzt le kellett volna adnia (a másik taxisnak úgyszintén), de az azonnali elbocsátás súlyos büntetés, nincs arányban a „bűnnel”, még akkor sem, ha a határozatot a megyei munkaügyi döntőbíróság jogerőre emelte.

—dorgál—

Hamarosan új nevet kell megtanulni: Bükki Energetikai Kombinát. Teljesítménye 2000 MW lesz, annyi, mint a mai villamos- energia-fogyasztásunk 50 százaléka. Az erőmű a Borsod megyei Bükkábrány szomszédságában épül fel és a környéken létesített külszíni fejtésből kapja a kazánok fűtéséhez szükséges évi maximálisan 20—22 millió tonna lignitet A kombinát, amely 1980—1985. között kezdi meg az enerigaszolgáltatást, megközelítően 50 milliárd forintba kerül, és ez a hatalmas összeg már egymagában is jelzi létesítésének fontosságát.

Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a Bükki Energetikai Kombinát létrehozására vonatkozó javaslatot jóváhagyták és megkezdődtek az előkészítő munkák a beruházási program kidolgozására. A fenti időszakban, mint ismeretes, atomerőmű is épül, s ez tükrözi azt a koncepciót, hogy az' elkövetkezendő évtizedek nagy energiaigényét elsősorban szén- és atomerőművekkel kívánjuk kielégíteni, a kőolajat és a földgázt pedig a lakosság, a vegyipar, valamint a kevesebb energiát fogyasztó üzemek céljaira tartják fenn.

A bányából és erőműből álló BEK mindkét üzeme méreteiben és megoldásaiban újdonságot jelent Magyarországon. A bükkábrányi külszíni fejtés szénkészlete és területe egyaránt két és félszerese a gyöngyösvisontai fejtésnek. A mintegy 500 millió tonnára becsült lignitkészlet minősége is jobb, mint a visontai fejtésből származóé.

— A Bükkábrány térségében levő szénkincs kibányászásának megindításához először a terület víztelenítését kell megoldani — mondta Faur György, a tervezési feladatokat végző Bányászati Tervező Intézet szakosztályvezetője. A szénkészletek felszínre hozatalának megkezdése előtt mintegy 120 millió köbméter mennyiségű fedőréteget kell letakarítani. A nyitás helyén ez a fedőréteg csak 30 méter vastag, de vannak olyán részek, ahol ez a 100—120 métert is eléri.

Kilenc hatalmas NDK-gyárt- mányú fejtőgép termeli majd a napi 300—320 ezer köbméter meddőt és hat kisebb gép a napi 70—80 ezer tonna szenet az erőmű számára. A meddőt eltávolító fejtőgép 11 méter átmérőjű ma- rótárcsával dolgozik, s ez a tárcsa 40 méter hosszú karon kinyúlva, legyezőszerű mozgással „harapja a földet” A bányát behálózó szállítószalag-rendszer tervezett hossza 50 km, s rajta óránként 16—18 km-es sebességgel halad majd a kitermelt szén és meddő.

A 2000 MW-os erőmű építése előreláthatóan már 1976-ban megkezdődik. Négy, egyenként 500 MW-os blokkból áll. 1950- ben még az 50 MW-os gépegységek számítottak újdonságnak, s jelenleg is hazánkban a legnagyobb teljesítményű blokk 200 MW-os.

Ócsay Mihály, az ERŐTERV igazgatóhelyettese elmondotta, hogy az erőművet a jelenleg elképzelhető legkorszerűbb környezetvédelmi berendezésekkel látják el. A füstgázok pernyetartalmát 99 százalékos hatásfokkal dolgozó elektrosztatikus szűrők kötik le. A füstgázok eloszlatását egy, Magyarországon rekordnak számító méretű, 250 méter magasságú kémény alkalmazásával oldják meg, s ugyancsak a magas kémény gondoskodik arról, hogy a levegőbe jutó kéndioxid ne szennyezhesse káros mértékben a környezetet.

Az erőmű berendezéseinek szállítására jelenleg piackutatások folynak a hazai gyárakban és a KGST-országokban, s ha megfelelő ajánlatok érkeznek, akkor a szocialista országok közös szállításai révén készülhetnek el az erőmű energiatermelő gépegységei, berendezései.

Bükkábrány, Ernőd és Mező- nyárád által határolt, mintegy 50 négyzetkilométeres területen levő szénvagyon-feltárása szükségessé teszi e területen jelenleg áthaladó Budapest—Miskolc közötti vasútvonal áttelepítését. Miután fokozatosan haladnak a bányaműveléssel, így a tíz kilométer hosszúságú villamosított vasútvonalszakasz áthelyezésére várhatóan csak 1980—82. között kerül sor. Ugyancsak meg kelj változtatni a hármas számú főútvonal egy négy kilométeres szakaszának a helyét: ez az új út már 1978-ban elkészül, hogy a szénkitermelés és a fontos főútvonal forgalma egyaránt zavartalan legyen.

Az erőművet és a bányát 30— 35 éves élettartamra tervezik. Ennyi idő után az erőmű elavul, és a külszíni fejtés készlete is kifogy. Az 500 millió tonna szén kitermeléséhez kétmilliárd 500 millió köbméter meddőt is ki kell emelni, s így a kombinát létesítése a környezetre nagy hatást gyakorol. (Lakott település, néhány tanya kivételével nincs a létesülő bánya területén.) A kitermelt meddőt, valamint az erőműben keletkező, évente 4—5 millió tonna mennyiségű salakot visszaszállítják a hányókba, s így a művelés tizedik éve után már megkezdik a szántóföldi termelésre ismét alkalmassá tett területek visszaadását a mező- gazdaságnak.

Az ember energiaéhségének csillapítása a jövő évezred első évtizedében (nincs is már olyan messze ez 'az időszak) két hatalmas, 120 méter mélységű, egyenként 6 négyzetkilométeres nagyságú tavat hagy az utókorra. A népgazdaság fejlődéséhez kell a villamos energia; a tavak pedig minden bizonnyal üdülőtelepekké fejlődnek, s így a következő generáció emberásta kis Balatonokat is látogathat a Bükkben.

B. B. I.

9 A bükkábrányi lignitmező elhelyezkedése, és az erőmű tervezett helye. (TERRA—KS)

f