Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-16 / 112. szám

1974. májas 16. 9 PETŐFI NÉPE • B

Kőpáma és kőkutya

ESZPRESSZÓ — HÁZIBULI — KLUBKÖZÖSSÉG

Jegyzetek az ifjúsági klubmozgalomról

9 Lucca kis olasz város, a ferde tornyáról nevezetes Pisa közelében. A luccai dómban egy kőkoporsó felett, kőníhájában egy nagyon szép fiatal nőalak fekszik, feje alatt kőpárna, lábánál pedig egy kőbe faragott, hűséges tekintetű kutyus. Több mint 400 éve egy olasz nemes faragtatta így ki, fiatalon elhunyt felesége emlékére.

így került a kőkutyus is a templomba, méghozzá az oltár közelébe. Jellegzetes reneszánsz kép, az újkor hajnalának olyan itáliai képe, amely önmagában is jelzi, hogy még a templomban, az isten házában is az ember lett a főszereplő. Minden az emberért történik. még ha istent emlegetnek, akkor is. Szinte csak a négy oszlopon, a kőasszony fölé húzott baldachin hiányzik, hogy máris egy itáliai reneszánsz hálószobában érezzük magunkat. Mert szinte minden ma is használatos bútorunk akkor nyerte el végleges alakját. A luccai templomban például a kőszobor közelében ma is ott a kicsit dűlt. ám egyenes hátú, faragott szélű szék, olyan, amit simább formáiban ma magyar parasztszékeknek ismerünk. Ott a sarkos lóca. ott a faliszekrény. s persze a láda is, amiből lassan-lassan vált csak rendes szekrény.

Korábban egy-egy nagyobb bútordarab valóságos épület, erőd, vagy vár külső formáját próbálta díszeiben utánozni. Most kecsesebbek és egyszerűbbek lesznek a bútorok. Később a pompakedvelő királyok szinte a felismerhetet- lenségig kicsavarják, agyondíszítik az asztalokat, székeket, ágyakat. de hamarosan jön az ellenhatás, a formák egyszerűsödnek. S jön persze a bútoripar, az egyforma termékeivel hiszen az egyedi darabokat csak kevesen tudják megfizetni. Mint az evőkanalat, a bútort is úgy próbálták gyárban előállítani, hogy ha nincs is nemes anyagból, nem is szolgál majd olyan nagy termekben. olyan célokkal, mint a leggazdagabbaknál. azért hasonlítson arra. ami ott divatos, amit ott használnak.

A századforduló után jelentkezett építészek. lakberendezők, iparművészek közül sokan azután éppen a bútorgyártás forradalmasításával kezdték munkásságukat. (A magyar származású világhírű építészmérnök, Brauer Marcell, aki ma már nem is házakat hanem városokat tervez, először székeket készített, ő találta ki a csőbútort.)

Vezérelvnek — mint már erről is szó esett — süt az egységes gondolatot használták, nogy a legfontosabb eldönteni: milyen célt szolgál egy tárgy. Aztán az a következő kérdés, hogy milyen, iparilag könnyen előállítható anyagból lehet ezt célszerűen elkészíteni, hogy a kettő együtt szabja meg az ágy, szék. asztal, szekrény. minden berendezési tárgy formáját. Az ipari előállítás technikája pedig az ornamentikát, a díszítést is megszabja.

9 így jutottunk el a ma bútorművészetéhez. amelynek talán legfőbb sajátja, hogy sokkal színesebb textiliát bőrt. műbőrt, vagy éppen festett fát használ, mint régebben A másik sajátja éppen az. hogy a bútor eleve többféle anyagból készül. A fa mellett a fém. a műanyag is megjelenik a modern bútorokon. A harmadik sajátossága, hogy alkalmazkodva a mai — világviszonylatban is — kisebb lakások méreteihez. általában kisebb, jobban variálható részletekből áll. (Jellemző, hogy az egykor egyedura- kodó hagyományos, marid kombinált szekrényt — amit sok új lakásban egyenesen fölöslegessé tett a beépített earderobe — egyre inkább kiszorítja a tetszés szerinti részletekből összeállítható szekrényfal.)

Igen ám. ha ez a „modern”, „korszerű” bútor, akkor miért látni bútorkiállításokon, meg bútorüzletek kirakataiban faragott, csavartoszlopos. úgynevezett colonial bútorokat, elképesztően borsos áron. Meg egyáltalában miért olyan drága a régi bútor? A colonial természetesen azért drága, mert több benne a tiszta fa és a kézimunka. A régi bútor általában nem drága, jószerivel át se veszi a Bizományi Áruház, csak akkor borsos az ára, ha valamilyen bútortörténeti korszak tiszta darabja. Ogy is mondhatnánk, drágák a bútorműemlékek.

Mit csináljon most már a jámbor haladó aki örökölt egy ovális asztalt, egy cifra sublódot, meg égy nachtkaszlit a nagymamától? Dobja ki. csak azért, mert nem ..bútorműemlékek”? S ha kidobja. mit vegyen, hogy a lakása „modern” legyen?

Nincs semmifajta általánosítható szabály azon kívül, hogy lakása és személyisége válogatja — az anyagiakról most nem beszélve —. mit lehet és mit érdemes tenni. Egészen bizonyos, hogy az is lehet harcos forradalmár egyéniség, aki éjjel a nachtkasz- lira — azaz: az éjjeliszekrényre — teszi a karóráját és az is lehet maradi, aki a földre rakott hordozható műbőrmatracon hajtja álomra a fejét.

9 A következők lehetnek csak fontosak: ki. vagy kik laknak egy-egy szobában? Mi a szoba funkciója? (Csak alvás, csak étkezés. csak dolgozószoba, csak gye. rekszoba. vagy ezeknek kisebb- nagyobb mértékű variációja?) Alapkérdés: milyen a szoba, illetve a lakás mérete? Továbbá: mi van. amitől már csak anyagi okokból is kár lenne megszabadulni és mi az. amit majd ki lehet cserélni? Ha valaki mindezt felmérte, akkor dönthet csak arról — a jelenlegi egyre javuló bútorválaszték alapján —, mi illik a régiek mellé. Mert azért azt is el kell mondani, hogy ha van rá mód. akkor ióbb küönszobába rakni az újabb bútorokat, másikba a régebbieket. Keverni is lehet. de a keverést inkább csak a maguk stílusát tisztán képviselő darabokból lehet ió ízléssel végrehajtani. Szép. régi bútorok között jól megfér egy mai darab, és megfordítva is Ennél több, általánosan érvénves tanácsot adni alig lehet Egyről azonban még gyakran megfeledkeznek a családi lakberendezők. Ha már tudják: elsősorban mire akarják használni az egyes szobákat, vagy akár egyetlen szoba különböző sarkait, s azt is eldöntötték, hogy oda milyen új, vagy régi bútor kerül, akkor már ehhez kell alkalmazkodni a falfestés színeivel, a függönyökkel a lámpatestekkel, sőt a falra rakott kénekkel, vagy dísztárgyakkal is. Mert végül is az ilyen együttesek döntik el — s nem egy-egy darab! —. hogy milyen egy szoba, egy lakás, egy otthon hangulata.

B. L.

A nyilvántartások szerint kilencvenhat ifjúsági klub működik Bács-Kiskunban. Csaknem száz közösség viseli ezt a megtisztelő nevet. Művelődési intézmények. a Kommunista Ifjúsági Szövetség, termelőszövetkezete!., vállalatok a „gazdái” a fiatalok nyilvános otthonainak.

Milyen különbözőek ezek az otthonok! Rideg, meszelt helyiség roskatag bútorokkal, nyeker- gő rádióval, sánta lemezjátszóval

— ilyen kép nem kevesebb helyen fogadja a látogatókat, mint az ellenkezője, ahol saját készítésű falidíszítések, bőrfotelek, szőnyegek, kézikönyvtár, televízió jellemzi a környezetet. Az egyik településen jelentős társadalmi segítség szolgálná a klub megalakulását, minden előfeltételt megteremtenek a fiatalok számára — de az ifjú látogatók, nem tudni miért, mégis elkerülik a helyiséget. Másutt a kedvezőtlen adottságok ellenére is összetartanak, rendszeresen összejárnak, és mindent megtesznek, hogy megfelelő helyiséghez jussanak szabad idejük eltöltésére.. .

A MEGYEI IFJÚSÁGI KLUBTANÁCS a múlt év őszén azzal a céllal alakult meg, hogy szervezettebbé tegye az egyre terebélyesedő mozgalmat, támogatást nyújtson a fiatalok alakuló közösségeinek. Népművelők, tanácsi szakemberek, a KlSZ-bizott- ságok képviselői és gyakorló klubvezetők lettek a tagjai. Ez a szervezet nem valamiféle protokolláris egyesülés. A módszertani és továbbképzési csoportok útján kézzelfogható és hasznos segítséget nyújt az ifjúsági klubok mindegyikének. A módszertan a hétköznapok klubéletét könnyíti meg, praktikus foglalkozások, ötletek, hasznos tapasztalatok gyűjteményét adják közre a most induló kiadványsorozatban. A továbbképzési csoport pedig — a klubvezetők képzésével — a még laza kötődésű közösségek gondjait van hivatva enyhíteni, segíteni azt az „áttörést”, amelyet különösen a kisebb településeken a fiataloknak meg kell valósítani önállóságuk elismertetéséül.

A MEGYEI TANÁCS KÖLTSÉGVETÉSÉBEN mintegy háromnegyedmillió forintot különítettek el az idén az úgynevezett ifjúsági alap céljaira. Ebből kétszázezer forint szolgálja az ifjúsági kluboké fejlődését; A: csak-, nem száz klubra vetítve ez az összeg azonban jelentéktelen.

A mindenüvé szükséges anyagiak elosztására egyetlen járható út kínálkozott: a pályázati rendszer. Ez teszi lehetővé ugyanis, hogy azok a közösségek részesüljenek belőle, akik a legérdemesebbnek mutatkoztak a fejlesztésre. Ez a gyakorlat persze azzal a következménnyel is számol, hogy épp a leggyengébbek, akiken talán már egyetlen magnetofon. vagy lemezjátszó is segítene

— esnek el juttatásból. A klubtanács viszont úgy határozott, hogy előbb önerőből — illetve helyi kezdeményezést követően — mutassanak fel eredményeket a fiatalok, s csak ezt kövesse a megyei támogatás.

A IV. MEGYEI KIVÁLÓ IFJÚSÁGI KLUB pályázatot a múlt év tavaszán hirdette meg a KISZ megyei bizottsága. A verseny értékelését már a klubtanács végezte el. A mérlegelés rendkívül kényes feladatnak bizonyult. Különböző adottságú, összetételű ifr júsági közösségeket kellett összehasonlítani egymással, s dönteni arról, melyikük érdemel „kiváló”.

s melyikük „jó” címet — a vele járó pénzjutalommal együtt. És nem dokumentumok, jelentések, hanem valóságos tapasztalatok alapján.

A benevezett, csaknem negyven ifjúsági klub tevékenységének megítélésére a bizottság azonos elveket dolgozott ki.

Mindenekelőtt tárgytalannak tekintették azon klubok pályázatát, amelyek nem rendeztek hetente legalább két összejövetelt. Az értékelés során főleg a klubtík által önmaguk elé tűzött célok teljesítését, s a megvalósítás hogyanját, a kötött foglalkozások tématervét, a kötetlen összejövetelek hangulatát, a közösség ösz- szeforrottságát, a közös munkát, kirándulásokat, a belső demokratizmus megnyilvánulásait ítélték meg — és döntöttek, nem kis vita nyomán, a díjak odaítéléséről.

A LEGKIVÁLÓBB KLUBOK természetesen ismét azok voltak, amelyek már az előző három— négy év során is elnyerték a kiváló címet. A klubtanács álláspontja szerint viszont ezeket az összeszokott, rutinos közösségeket szigorúbb mércével mérték, mint a többieket. És noha fejlődésük töretlen volt, a magasabb követelményeknek — ilyen volt a foktői, a rémi ifjúsági klub — nem mind feleltek meg. A bírálók reális szigorúságát tanúsítja, hogy az általuk kiválónak minősített klubok egy kivételével megkaptákaz, országos , elismerést, az aranykoszorús oklevelet is. A kalocsai Fórum, a tisza- kécskei és ladánybenei ifjúsági közösségek nyerték el a minőségileg legmagasabb kitüntetést. Először kapott megyei kiváló címet — a vele járó 10 ezer forintos jutalommal — a kecskeméti ifjúmunkásklub, amely talán a legtartalmasabb programmal dolgozó rétegklub, és az ugyancsak két éve alakult fajszi Kilián György Ifjúsági Klub.

A középmezőny „jó” címet elért hat klubja rendszerint valamilyen sajátos érdeklődési körben. művelődési formában mutatott eredetiséget. A harkakötö- nyieknél az ötletes vetélkedők, a Kecskeméti Állami Zeneiskola klubjában pedig a komoly zenei rendezvények színvonala emelkedett az átlag fölé. Ezekben a közösségekben viszont a társasélet viszonylagossága figyelmezteti a klubok vezetőségét, hogy van tennivalójuk a magasabb szervezettségű kollektívák létrehozása érdekében.

Nem kis számúak az erőtlenek, a közösségi szerveződés kezdeti fokán álló ifjúsági klubok.

Sőt, mondhatni, a megyei összesítés nagyobb részét ezek alkotják. Az állagklubok, amelyekben csak alkalomszerűen verődik ösz- sze a tagság, s időtöltésük főként zenehallgatásból, táncolásból áll. Váltakozó rendszerességgel meghívnak maguk közé egy-egy előadót, de az ismeretterjesztő előadást különösebb vita. megbeszélés nem követi.

ÉS VÉGEZETÜL a gyengék, főként csak papíron létezők, a helyiség, adottságok nélküliek, a szüntelen „szerveződés” állapotában leledző klubok említhetők.

Somogyi Györgynek, a klubtanács elnökének véleménye az, hogy megyénkben optimálisan mintegy százhúsz ifjúsági klub működhetne. Ennek eléréséhez azonban meg kell változnia nem egy községben, településen a felnőtt társadalmi közvéleménynek is. Magyarán: meg kell szabadulni attól a titkolt hátsó gondolattól, hogy fiatalságunk „kiskorú”. Ez nem így van...

Az ifjúsági klubmozgalom további kibontakozásának útjában nagyrészt a megfelelő helyiségek, s azok célszerű felszereltségének hiánya áll. Helyettesítőik az eszpresszók, házibulik — szükségszerűen más töltettel. És ezek nem éppen abba az irányba befolyásolják a fiatalokat, amerre az ifjúságpolitikai határozatok jelöltek utat.

Ezért politikai kérdés ma a klubok helyi támogatása, ha úgy tetszik, vállalati, községi vezetői szinten is.

Pavlovits Miklós

Épül'

a Hilton Szálló a budai Várban

(MTI foto — KS)

Nincs életünknek olyan rekesze, amelyikbe be ne tolakodnék a technika Nem tehet az ember egyetlen mozdulatot anélkül, hogy eszébe ne jutna: öregem, mit fárasztod magad, láthatod, a technika ettől is megkímél, bízd csak rá magad.

Felemeled a kezed, hogy csuklódat tnegfelelő helyzetbe igazítva hozzáfogj karórád felhúzásához. Már is elfog a nyugtalanság. Miért gyötrőd magad ezzel nap mint nap. mikor egy francia gyár már olyan zsebórát készített, amelyet a levegő hőmérsékletének változása hoz mozgásba. Nem kell megijedni, hogy esetleg csak az időjárás gyökeres fordulatai képesek az óra betáplálására. Elég a legkisebb változás is — az óra működése biztos, mint a halál. Időjárás pedig — köztudott — mindig van. Érdemes tehát minden követ megmozgatni, hogy ehhez a francia ..önkiszolgáló” órához hozzájusson az ember. Óriási szellemi és fizikai igény- bevételtől szabadul meg. Mert képzeljük el: az eddig említett főelőny mellett — a szerkesztők

szerint — 600 esztendeig tisztítani se kell a jövő óráját.

De ha már időről — óráról van szó, egy percig se higgyék, hogy csak a kapitalista Franciaország technikai vívmánya siet a mind fáradékonyabb, atomkorszakbeli ember megsegítésére. Tudván tudjuk, hogy a szocialista társadalmi rendszerben élő népek helyzete abban is messze magasan a tőkés országok népei fölött áll. amiért önmagában is érdemes szocializmust építeni. Hogy rincs kizsákmányolás, ez — mondhatni — ábécéje a mi világunknak. Ugyanakkor hajsza sincs nem kell vért izzadni még azért sem. hogy tisztességesen megéljen valaki. Sőt! Némelyek lelkifurdalás nélkül túlzásba is viszik azt a munkakönnyítést, amit a szocializmus, bízva az emberek nagy többségének lelkiismeretességében. becsületességében. lehetővé tesz.

Elannyirai, hogy nem átallanak munka közben is időt szakítani egy-egy kis szundikálásra.

Ismerve erre való hajlandóságunkat. csehszlovák mérnökök

olyan műszert dolgoztak ki, amely felébreszti a munka közben el- szenderedett egyént. S mit gondolnak. milyen energia „fűti” ezt a rafinált műszert? A szempilla lecsukódása! Zseniális elgondolás. Mélv tartalma körülbelül kifejezhető az ismert szólásmondással: kutyaharapást a szőrivel. El- alváskor mi ereszkedik le ugyebár? A szempilla. Aki pedig ezt olyan könnyelműen engedi szabadjára. megérdemli, hogy a szempillája ébressze fel.

Ügy intézték tehát a csehszlovák mérnökök, hogy ezt a műszert szemüvegkeretre kell erősíteni. Ha már most a szempillák hosszabb időre összezárulnak, akkor a speciális szerkentyű bekapcsol egy ébresztőórát.

Ugye, a technika mire képes az emberért. Már attól a fáradságtól is felmenti, hogy magától, netán kényelmetlen erőfeszítések árán ébredjen fel. ha munka közben elszündikál.

Mit meg nem tesz a tudományos technika a dolgozókért a szocialista társadalomban!

S hogy még nem terjedt el az újsütetű ébresztőóra-műszerrend- szer a legkülönbözőbb munkahelyeken. nyilván közismert szemér metességünk az oka. Megvan még bennünk, hogy ódzkodunk az újtól. ha az olyan szokatlan, mint volt annak idején a farmernadrág, vagy most ez a szemüvegkeret, amelyre a műszert akasztani kelL Enélkül nem megy. Annak is hordania kell tehát, aki még nem visel szemüveget. Viszont megéri az áldozat.

Nevelés kérdése, hogy mikorra lehet társadalmi méretekben eloszlatni belőlünk a szégyellőssé- get. s pirulás nélkül hordjuk munkahelyünkön ezt a speciális szemüvegkeretet a hozzávalókkal együtt. I .

Amennyiben a meggyőzés, a szívós (bűn) tudatformáló törekvés meghozza gyümölcsét, a szak- szervezet munkavédelmi ágazata gondoskodhat róla, hogy a szempillával működő ébresztőóra, mint védőfelszerelés nyerjen létjogosultságot.

Tekintettel azonban az újítási szabályzatok módosítására, szíveskedjenek fenti javaslatomat humanista ötletként elbírálva — no nem mintha anyagias szempontok vezetnének — méltóképpen dotálni.

Tóth István

De nehéz megtanulni!

ATem én vagyok az első, t -* * valószínűleg az utolsó sem, aki az utcában jártában-kelté- ben felkapja a fejét egy-egy kirívó cég-, illetve propaganda- felirat, hirdetmény láttán.

Az egész úgy kezdődött, hogy pár nappal ezelőtt Kecskemét különböző pontjain egyazon méretű és ábrájú táblákat fedeztem fel. Harsány sárga alapon fekete ruhás férfi tarkójához egy fekete kéz pisztolyt szegez. Filmreklám volt: a Merénylők című francia—olasz filmé. Emlékszem, mennyire megütköztem rajta.

Azután e héten kedden az előbbiek helyén mindenütt új „freskókra" bukkantam: vakító fehér háttér, sárga-piros foltos, rohamsisakos, félelmetesen marcona állóalak, géppisztolyt markolva, tüzelésre készen. Mondanom sem kell, megint moziplakáttal álltam szemben — Volt egyszer egy zsaru —, ami ismét mellbevágott.

A logika törvényei szerint a jövő héten egy harckocsikkal, gépágyúkkal, rakétafegyverekkel felszerelt agresszív hadosztályt ábrázoló mázolmánynak kellene következnie, fogalmam sincs milyen, — de rendkívül ijesztő — színekkel és pozitú- rában. Ezt megelőzendő, néhány — újat nem mondó, de egyesek előtt talán ismeretlen — berzenkedő gondolat:

Figyelmet felkeltő, informáló, lényegre tapintó, esztétikusán megkomponált reklámra a filmszínházaknak és az utca emberének egyaránt szüksége van. De nem a torzító, sokkoló hatású, sót döbbenetét, rémületet okozó, ízléstelen falragaszokra.

A Merénylők című filmre — aki látta igazolhatja — egyáltalán nem jellemző a kiragadott mozzanat. Sokkal inkább arra a fotóra emlékeztet, mely annakidején bejárta a világot és amelyen amerikai katonák kegyetlenül, pisztollyal végeznek egy védtelen vietnami fogollyal. A gépfegyveres-rohamsisakos, vérengzésre készülő barbár láttán pedig — miközben a hátunk borsódzik —, a békés tüntetőkre sortüzet nyitó fasiszta rendőrség, s nem egy vígjátéki figura jut eszünkbe.

És szömyülködünk, dühösek leszünk, s máris tiltakoznánk a film készítőjénél, forgalmazójánál, a „plakátművésznél”. Mert ebből nem kérünk! Elkerüljük hát messzire még a mozit is.

A továbbiakban, ugyancsak

**■ kecskeméti gyalogos közlekedésem „melléktermékeként" három példányt adok elő a slam- pos fogalmazás, a nyelvficamos, hatásvadász sloganek felmérhetetlen választékából.

A Szabadság téri csemegebolt kirakatában egy frappánsnak éppen nem nevezhető reklám- kínrím díszeleg: „Van amit ön sem nélkülözhet, CSEMEGE OMNIA KAVÉBÉRLET”. Igen. Pedig milyen jól megvoltam eddig! Most meg — hogy felvilágosítanak mit nem nélkülözhetek —, hát muszáj ilyet is venni. Kérek is mindjárt vagy öt. kilót. Mint ahogy — gondolom — mások is rohannak, mihelyt értesülnek ezen igényükről. Vagy — megeshet — mosolyognak csak és fejüket csóválják a bárgyú feliraton.

Az Arany János utca 1. szám alatt többszöri előfordulásban kiabál a gyanútlan kuncsaftra: „Minőségi női rendelt szabóság”. Ejha! Tessék mondani, milyen egy minőségi nő? És ki rendelte ezt a szabóságot? És ha már megrendelték, vajon elkészült-e, megérkezett-e? Mennyi izgalmas kérdés! Vigasztaló, hogy a Kecskeméti Ruházati Szövetkezet ismeri a válaszokat, s remélem, hamarosan — érthetően, magyarul — tudomására is hozza mindenkinek.

A harmadik agitáló tábla a Rákóczi út 26. számú ház előtt ágaskodik: „Gyermekcipő-szükségletét szövetkezetünknél szerezze be. HIRÖSKE bébi cipő ...” stb. így! Hát kedves Cipész Szövetkezet! Először: gyermekcipő-szükségletem nekem nincs, legfeljebb a fiamnak, de ő bébi, tehát nem keresheti fel Önöket ez ügyben. És különben sem kell őt magázni. Másodszor: ha történetesen gyerek volnék, akkor sem fordulhatnék Önökhöz cipőszükségletem beszerzése céljából, mivel az — születésem óta — adott. S végül: bárminemű szükségletünket —" mi már csak ilyenek vagyunk' — leginkább kielégíteni szeretjük.

Fgyeidre — bővebb kommen^ tár nélkül — csupán eny- nyit. Nem kell messzire menni több tucat hasonló nyelvi forme d- vényért. Egy jótanács: Ha valaki

— előfordulhat! — nem ismeri a nyelvtant, nem járatos a helyes szófűzés szabályaiban, vegye a fáradságot és kérdezze meg azt, aki érti és tudja — ha mást nem

— hogy hol lehet utánanézni...

Kutasi Ferenc

t Fenn: a Játékteremben.

Az alsó képen: a klub „bár- helyisége”. (A fotók a kecskeméti ifjúmunkás klubban készültek.)

(Karáth Imre felvételei.)

Munka közben is szundikálhatunk