Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-14 / 110. szám

4 0 PETŐFI NÉPÉ • 1974. május 14. A reprezentációról A reprezentációról szóló 20/1973. (V. 15.) PM. sz. rendelet és a végrehajtásra kiadott irányelvek alapján az ipari, építőipari és háziipari szövetkezetek közgyű­lései reprezentáció címén fel­merült kiadásaikat a takarékos­ság szellemében felülvizsgálták. A felülvizsgált keret összegét kevés kivétellel minden szövet­kezet csökkentette. A reprezen­tációs költségekből való takaré­kosság mértéke — némely szö­vetkezetnél — az 50—70 száza­lékot is elérte. A rendelet szel­lemében a vendéglátási keretek­kel végrehajtott takarékosságot jól szemlélteti a Szabadszállási Gépjavító Mg. Ipari Szövetkezet, ahol a korábbi 14 ezer forintos reprezentáció összegét 1973-ban 2 ezer forintra csökkentették. A részesedési alapból fizetett úgynevezett belső reprezentáció költségeinek tendenciája hason­lóan alakult. A rendelet helyes értelmezése nyilvánult meg ta­nácsi vállalataink reprezentációs költségeinek csökkentésére tett intézkedésekben is. Sajnos azonban, hogy ilyen irányú célkitűzésekről a terme­lőszövetkezeti önnálló közös vál­lalkozások viszonylatában nem beszélhetünk. E területen a rep­rezentációs költségek bizonyos növekedése volt tapasztalható Jellemző volt 3z eset Lajosmi- zsén az egyik termelőszövetke­zeti önálló vállalkozás példája, ahol az 1973. évi ilyen költség az előző évinek mifttégy három­szorosára emelkedett. Pontosab­ban 1972. évi 8 ezer forinttal szemben tavaly 23 ezer forintot számoltak el, ezen a címen. Az 1974. évi ellenőrzések so­rán, egyik vizsgálati téma a rep­rezentáció címén felmerült költ­ségek ellenőrzése. Szükséges ezért, hogy gazdálkodó szerve­ink felülvizsgálják az ilyen téte­lek indokoltságát és jogszabályi megalapozottságát. Mindezek so­rán pedig szem előtt kell tarta­niuk a reprezentációs keret ösz- szegének további csökkentését. Nem a mindenáron történő és a szabadszállási példa szerinti mértékben megvalósított kötelező reprezentációsköltség-csökkentés- ről van szó. Elengedhetetlen, és valljuk meg, nagyon sokszor nélkülözhetetlen is a reprezen- tálás. Elítélni — és csökkenteni — csak a szükségtelen és később nem kamatozó vendéglátás költ­ségeit kell. A reklám és propaganda cél­jából felmerült reprezentációs költség, amely üzleti kapcsola­tok és a termelés bővülésével, a gazdálkodó szerv eredményének növelésével jár együtt — szük­séges. Ez utóbbi, gazdasági fel­lendüléssel együttjáró reprezen­tációs költséghez szinte minden esetben fellép egy másik, sok vitára okot adó költség, a külföl­di utazással — üzletszerzéssel — kapcsolatban. A reprezentáció és a külföldi utazás összefüggé­sét jól érzékelteti az egyik bajai szövetkezet adata, ahol a kétféle költség szinte teljesen azonos mértékű, szinkronban való moz­gása figyelhető meg. A megfelelő helyen és időben alkalmazott reprezentáció, párosulva előnyös külföldi megrendelésekkel — túl egyéb tényezőkön — ennél a szövetkezetnél lényegesen elő­segítette, hogy 1970. évi nyereség 7,2 millió forintról 12,9 millió forintra, a nettó árbevétel pedig 90 millió forintról 101 millió fo­rintra emelkedett 1973. évben. Szabó Tamás A felülvizsgálat joga Az egyik műszaki felülvizsgálaton levő Zsiguli fényszóróját ellenőrzi Nagy Vendel, a KPM Autófelügyeletének szakembere. A közelmúlt­ban nem kis meglepetéssel állapították meg a Kecske­méten és a környéken la­kó »«mely- gépkocsi-veze­tők, hogy az időszakos mű­szaki felülvizs­gálat helyét a KPM Autó­felügyelet ■ a városföldi’ Dó­zsa i'Tsz autó­javító műhe­lyében adja tneg, a 9-es számú Volán telephelye he­lyett. Jó né­hány an nem állták meg szó nélkül, s azt kutatták, ke­resték, mi le­het az oka en­nek a válto­zásnak. Való­ban nem kis dolog, hogy egy ilyen min­denre kiterje­dő műszaki fe­lülvizsgálatot egy termelő- szövetkezet autójavító mű­helyében bo­nyolítják le, ü —nem- pe­dig egy állami vállalatnál. Az okot keresve- látogattunk ki a Dózsa Tsz autójavító műhelyé­be, amelyet inkább — s ebben nincs túlzás — gyárnak is ne­vezhetnénk. — A felülvizsgálat helyének megváltoztatására a KPM Autó- felügyeletét az az egyszerű tény késztette, hogy a Volán telephe­lyén szombaton és vasárnap még két műszakban sem tudják le­bonyolítani — mondta Kőrös János, a műhely vezetője. — A Volánhoá tartozik ugyanis a sze­mélygépkocsik műszaki felül­vizsgálatán kívül a tehergépko­csik és vontatók időszakos mű­szaki ellenőrzése, s ezért a KPM Autófelügyelet egy olyan ideális helyet keresett, ahol minden fel­tétel adott. Így esett ránk a vá­lasztás. zik, mégis maga az a tény, hogy itt bonyolítják le az ellenőrzést, elismerés, kitüntetés a közös gazdaság javítóműhelye számára. A többletmunkát is vállaltuk emiatt, s- bár a szerződésünk mindössze egy évre szól, szeret­nénk, ha a személygépkocsik műszaki felülvizsgálatát tovább­ra is itt végeznék el. Mint megtudtuk, - szombaton és vasárnap egy-egy műszakban 40—60 személygépkocsi műszaki felülvizsgálatát végzik el az Autófelügyelet szakemberei. Áp­rilis 1-től a 9-es számú Volán Vállalat telephelyén már csak a tehergépkocsik, vontatók fe­lülvizsgálatát végzik. Elcgedet- tek-e a városföldi Dózsa Tsz nyújtotta feltételekkel a KPM Autófelügyeletének szakemberei ? — kérdeztük meg Opitcz Imrét, a területi referenst. Milyen feltételek kellettek ahhoz hogy a hatósági felül­vizsgálatot lebonyolíthassák? A fé'kpróbákhoz egy betonos útrész, szerelőakna, emelőszerkezet és fényszóró-beállító, -ellenőrző ké­szülék. Ezek a műszaki feltéte­lek, amelyek az autójavító mű­helyben mind rendelkezésre áll­nak, de ennél volt egy. fonto­sabb szempont is: a szombat­vasárnapi munkaszünet. Igaz, ez olyan feladat elé állította az autójavító műhely vezetőit / és dolgozóit, hogy pénteken a mű­szaki felülvizsgálat gyors lebo­nyolítása érdekében a náluk ja­vításon levő tehergépkocsikat az útból el kellett vontatni, de vál­lalták. — Tévedés ne essék — mondta Kőrös János — a vizsgálatot nem mi, hanem a KPM Autó­felügyeletének szakemberei vég­— Ellenőrzéseink során meg­győződtünk arról, hogy a mű­szaki, valamint az átvizsgálás­hoz szükséges területi feltételek megfelelőek. Nagyon örülök, hogy a városföldi Dózsa Tsz autójavító műhelyére esett I választásunk, ugyanis a munka szervezettsége, minősége eléri az állami vállalatok szintjét. Pél­dának. említeném, hogy itt ké- ozítjük fel saját járműveinket is a műszaki felülvizsgálatra, s itt dolgoztat az egyik legnagyobb gépkocsiparkkal rendelkező vál­lalat is, az ÁFOR. A felülvizsgálat joga, amely a városföldi Dózsa Tsz autójavító műhelyének rangot is adott, egy. ben kötelez is. S ennek a köte­lezettségnek — úgy tűnik = a javítóműhely kollektívája eleget tesz. Gémes Gábor A munkaszeretet rangot ad 0 Kétezer óra társadalmi muhka „fáradtságát” pl. henik ki a vállalati KISZ-klub tulajdono­sai. (Pásztor Zoltán felvételei) „Munkáját szorgalommal és hozzáértéssel végzi. Szakmá­ját nagyon szereti, rendszeresen forgaja a szakirodalmat. Önállóan végzi a speciálgépek, elektromos berendezések, gőz­gépek, kompresszorok javítását. Nl csak munkájában példa­mutató, számos társadalmi megbízatást is vállalt. Több ki­tüntetést kapott: Kétszer elnyerte a KISZ KB dicsérő ok­levelét, az aranykoszorús jelvényt, tulajdonosa a vállalat leg­jobb ifjúmunkása címnek, mint szocialistabrigád-tag egyéni arany fokozatot nyert.” Fenti idézet csak töredéke an­nak a jellemzésnek, amit a Ka­locsai Textilfeldolgozó Vállalat vezetősége írt alá Németh Jó­zsef műszerészről. Magam is régóta ismerem Jóskát. Talál­koztam vele a KISZ megyei bi­zottságának ülésén, szót kért a dolgozó fiatalok tanácskozásá­nak vitájában, a szakszervezeti bizottság előtt munkavédelmi kérdésekről számolt be. Megfon­tolt fiatalember. Olyan, aki ha mond valamit, oda kell figyelni. — Átképzősként kezdtem a vállalatnál, még 1967-ben — mondta önmagáról a KISZ-tit- kár. — Mindig szerettem a gé­peket, ezért is választottam a műszerész szakmát. A szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése utárí pedig beiratkoztam a ruha­ipari technikumba, ahol jövőre végzek. — A termelő munkában meg­állja a helyét, tanul, társadalmi megmozdulásokban is élen jár. Hogy tudja mindezt összeegyez­tetni? — Örülök, ha valamit sikerül megvalósítani. Valami újat te,- remteni, kiharcolni. Ez olyan többlet;> ,életemben/-, hogy. 'vészre sem veszem a zsúfolt program fáradságait. El tudja képzelni, milyen boldog voltam pinceklu­bunk átadásakor? Ezt nem le­het elmesélni. Jöjjön, nézze meg. A vállalat főépülete alatti lé- gópincét alakították át. Nem Jóska mondta, mástól tudtam meg, hogy több mint kétezer társadalmi munkaórát végeztek a KISZ-esek. Saját maguk va­koltak, ácsoltak, készítették a berendezési tárgyakat. Megérte, valóban kellemes otthon képét mutatja a helyiség. Klublátoga­tás közben kávéval kínál ven­déglátóm. — Nem akármilyen kávé ez — kacsintott huncutul —, a vál­lalat büféjéből való. — Mi ebben az érdekes? — kérdeztem két korty kávé kö­zött. ' — Semmi más, csak az, hogy a büfé KISZ-védnökség alatt áll. KISZ-tag szolgál ki. fizetését a vállalattól kapja, de a forgalom utáni haszon — havonta 3—4 ezer forint — a KISZ-pénztárt gyarapítja. Kell is a pénz, hi­szen 30 jól dolgozó aktívánk Szovjetunióba, Moszkvába, Le- ningrádba látogat. •; A yfilt,..,J|egój3Í0ííe^ ^csendjéből gépek íSátlpgásátpl hangos miih- katerelWBe1 epfteiíunk. Az volt a célom, hogy megkérek egy-két • Németh József kedvenc hob­byja a munka. fiatalt, jellemezze Németh Jós­kát. Amikor láttam, hogy milyen barátságosan, mosolyogva üd- vözlik, köszöntik, letettem ter­vemről. Mondtam is neki, de nem hagyta befejezni: — Nincs ebben semmi külö­nös, a háttér a munka, annak szeretete. Azt sem tudom, hogy miért kell erről írni. Közben lekísért a kapuig. Bú­csúzás előtt egy kérdés még ki­kívánkozott belőlem: — Mit szól családja a sokrétű elfoglaltságához, a sok „szerep­hez”? — Gyermekem, Edina, még nem tud beszélni, csak kéthóna­pos. A feleségem pedig — no, hogy így mondjam csak — a vállalat szakszervezeti bizottsá­gának nő- és ifjúságfelelőse. Nem faggattam tovább. Holman Péter A műanyag kerékpár Egy amerikai cég 1973-ban megkezdte a műanyag kerékpárok gyártását, a műanyag kerékpár súlya 7,3 kilogramm, összehason­lításként megemlítjük, hogy az ilyen típusú hagyományos kerék­párok súlya 12—15 kilogramm. A műanyag kerékpár előállítási költsége harmad-ötöd része a fémkerékpárénak. Szőnyegjavítás pogácsaszaggatóval ötletes kis készüléket hozott forgalomba az . egyik hamburgi cég, az utóbbi időben egyre el­terjedtebb szőnyegpadló javítá­sára. A faltól falig szőnyegnek ugyanis talán egyedüli hátránya az, hogy a kiégett. , kiszakadt vagy foltot kapott ítészt eddig csak a hibás csík felfejtésével és cseréjével lehetett eltüntetni. Az új kézi „foltozó készüléket” rá kell helyezni a szőnyeg hibás részére, ahol azt a hegyes belső tüskék rögzítik. Ekkor a ké­szülék külső, vágóéllel ellátott gyűrűjét, rányomva a szőnyeg felületére, .jobbra-balra meg kell csavarni (tehát éppúgy működik, mintha pogácsaszaggatóval dol­goznánk). A körtárcsa kivágja a hibás szőnyegrészt, amelynek helyére egy másik, az anyag maradék darabjából hasonló módon kiszabott hibátlan folt ragasztható be, természetesen szálirányosan elhelyezve. A folt eleinte kissé még elüt az ere­deti anyagtól, de néhány napi használat után észre sem lehet venni a javítás helyét. A sző­nyegjavító „pogácsaszaggatót” több féle nagyságban lehet kapni. Tizenegyedszer is... A kunszentmiklósi postahivatal április 27-én tizenegyed­szer nyerte el az „Elüzem” címet, illetve másodízben a „Szo­cialista munka hivatala” kitüntetés III. fokozatát. Hasonló tömör közlemény sok tucat munkahely kollektívájáról, száz és.száz személy kitüntetésé­ről mejelent május 1. táján. A tömeges „csillaghullás” kizárja, hogy a jeles eseménnyel egyidő- ben részletes méltatást adjon a sajtó minden üzem, gazdaság, hi­vatal munkásságáról. S ha később ki is jutunk a tetthelyre, szinte törvényszerű, hogy először „mutatókkal” indo­kolják a kitüntetést. Hogy pél­dául a szóban forgó postahivatal kiemelkedőbb teljesítményei a következők: A hivatal minősítése 4-es (jó) már 17 éve egyfolytában. Munkájuk ellen lényeges ész­revétel nem volt. Hírlapbevételi tervüket 105,2 százalékra teljesítették. A Népszabadság, Petőfi Népe és Szabad Föld — a pártsajtó — előfizetői állományát a vállalat 40-nel szemben 135-tel emelték 1973 folyamán. A fegyelmezett munka tükre — közúton dolgoznak, elektromos­sággal foglalkoznak —, hogy 18 éve nem volt üzemi balesetük. 280 órai társadalmi munkát vállaltak tavaly, és elvégeztek 411 órát. Ez mind kiemelkedő teljesít­mény, de az olvasó többre kíván­csi. Ha lakásépítéssel, magnóké­szítéssel, divatcikkekkel kapcso­latos adatokról í volna szó, job­ban érzékelné, mert maga elé •képzelné a tárgyias eredménye­ket. Egy hivatalnál már nehe­zebb ugyanez. □ □ □ Ferró Ferenc, a postahivatal vezetője élőszóval teszi életszerű­vé a sajátos mutatókat. Itt van mindjárt ilyen kitétel: „Sajátos bevételeink az utóbbi 10 évben megháromszórozódtak.” Mit ért­sünk ezalatt? Miközben röviiden megmagya­rázza, hogy ezek a távbeszélő, levélbélyeg, rádió, tévé, s ha­sonló szolgáltatások díjából adó­dó bevételek, gyorsan előkeres egy „saját használatra” vezetett kimutatást. Évek sorrendjében fi­gyelemmel kísérhető a változás. Csak a két „szélső” esztendőt ve­gyük. 1962-ben még a bevételi ter­vüket sem teljesítették — mond­juk úgy — maradéktalanul, mert csak 99,3 százalékra sikerült. 642 ezer 800 forint jött be ilyen pénzekből. 1973-ban 2 millió 149 900 fo­rint a teljesítés — a tervezett 1 millió 951 ezerrel szemben. Érdekes megfigyelni, hogy a „túlteljesítések” kora a hatvanas évek közepével kezdődött. Mi a nyitja? Az iparospdás nekilendülése. Szemléltessünk egyedül a tele­fonbeszélgetések számának növe­kedésével — egyik esztendőről a másikra. 1971-ben 198 770 telefonbeszél­getés — helyi, helyközi, átmenő — zajlott. 1972-ben ez már 237 868-ra emelkedett. Nyilván, megnyomják a gombot akkora üzemek, mint a VÁV-gyár, akku­mulátorgyár, TEMAFORG, no és a többiek a Volántól a sütő­iparig. Ez a szolgáltatás: létszük­séglet a gazdálkodásban, forgal­mazásban, kapcsolattartásban. Az ipar „élteti” a postát is. 1 1 1 — Hogy sikerült több mint háromszorosát produkálni a párt­sajtó előfizetés-gyűjtésben. — Azt a pártbizottsággal együtt csináltuk. Kölcsönös és rendsze­res a tájékoztatás, hogvan ás ál­lunk lapjáratás dolgában. K. Tóth Ferenc elvtárstól éppúgy, mint az alapszervezetektől, szak- szervezeti tisztségviselőktől sok­szor kapjuk az ösztönzést, tájé­koztatást, kikhez forduljanak kézbesítőink meggyőző szóval: fizessenek elő a pártlapra. Mert beosztásuknál, felelőssé­güknél fogva „illő” járatniok. Mert tanyáról költöztek be, s örülnek, hogy kora reggel he­lyükbe viszik. Mert nemrég tér­tek. át mezőgazdasági munkáról iparira, s az üzemben restellnék is, ha tájékozódásban nem ered­nének a munkások nyomába. — Sok új előfizetőnk van az új üzemi dolgozók körében. Az ipar felrázó hatása tehát a sajtóterjesztésben is érvényesül. S ezt ügyesen gyümölcsözteti az „Egyetértés” brigád nyolc tagja (7 belterületi, s 1 tanyai kézbe­sítő). □ □ □ Apropó1 — tanya... Emlékez­nek-e rá az olvasók, hogy 1971. '••november 1-ével Kunszenimikló- son vezettük be először Magyar- országon a gépesített külterületi kézbesítést, csoportos levélszekré­nyek felállításával? Legutóbb Kunbábonyban helyeztek el 60 levélszekrényt — 6 támponton —, amivel 228 családot kapcsol- í tak be a mindennapos, órára- percré menetrendszerű gépkocsis kézbesítő szolgáltatásba. 23 támpont van már a tágas kunszentmiklósi határban. Hogy ez a rendszer beváltotta a hoz­záfűzött reményeket, bizonyítja a kunszentmiklósi példa' országos elterjedtsége. Két év alatt! S az új külterületi kézbesítési rendszer kidolgozásában Ferró Ferenc postahivatal-vezető is részt vett. 1966-ban, a felsőfokú postaforgalmi tanfolyamon (1964 —66) írott szakdolgozatának té­májául ezt választotta. Sok-sok más tény között kimutatta pél­dául, hogy: A külterületi kezelők — kéz­besítők — 35—40 kilométeres utakat kerékpároznak, lovagolnak naponta. Ez viszontagságos idő­járáskor sokszor erejüket meg­haladó fizikai igénybevétel. Idő előtt kidőlnek, foglalkozási beteg- tségben — lúdtalp, visszér stb. — szenvednek. (Az új rendszer be­vezetése előtti télen már csak egy külkézibesítő volt. Elképzel­hető, hogy jutott ki — s mikor­ra — postai küldemény a ta- nyavilágba!) — Hivatalosan kerékpárral és lóval közlekedhettek a k úlkázbe- sítők. Egyszer egyikük motorke­rékpárt vett, s azzal végezte dolgát. Szemethurfytam, és szur­koltam a „fegyöljnni” árnyéká­ban. A példát másik is követ­te. .. A diplomamunkába belevette: a naponta, hosszabb távot bejáró vállalati küldöncök legtöbbje motorkerékpárral közlekedhet, ezt teszik a tsz-brigádvezetök, agronómusok, munkavezetők is. Miért ne lehetne rendszeresíteni motorkerékpárt a külterületi kéz­besítőknek is? 1971 novembere óta Kunszent- miklós határában Farkasdi La­jos mint az ország első, külterü­leti gépkocsis kézbesítve d >1° )- zik. Egyetlen nap kiesés nem volt azóta. Hogy mi a különbség a tanyai kezelők helyzetében a múlthoz képest — a gépesítés után — más vonatkozásban? — Régen egy pohárka pálinká­val kedveskedtek, mikor megvi­selve kiért a levéllel., „Kifújta magából a lelket is a zimankó, ez majd visszahozza.” — kínál­ták jószívvel. A minap kint vagyunk a Da- másdi-támponton. Hajszálponto­san befut a gépkocsi. Mire Far­kasdi Lajos kiszáll, már tányé­ron nyújtják neki a duplafeke­tét. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents