Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-14 / 110. szám

1914. május 14. • PETŐFI NÉPE • •

A Galagonya őrs szerkesztőségünkben

A lakiteleki központi iskola úttörői — a Galagonya őrs tagjai —■ azzal a kéréssel fordultak hozzánk a napokban, hogy segítsünk nekik abban, minél jobban fel tudjanak készülni a „Nem térkép e táj” című vetélkedő további „összecsapásaihoz”. Szívesen tettünk dleget a kérésnek; fogadtuk őket szerkesztőségünkben.

Lengyel Pálné, az irodalmi szakkörük vezetője kísérte el őket a „nagy útra”. Csányi Gabriella őrsvezető és Iványi Margit őrsvezető-helyettes, társaikkal együtt sok-sok kérdéssel halmoztak el bennünket: mindent tudni akartak megyénk múltjáról és

jelenéről. Kíváncsiságukat alig győztük kielégíteni.

Ök nyerték meg a nagyközségi versenyt, s készülnek jelenleg a járási vetélkedőre, mely május

23—24-én lesz Tiszakécskén.

Elmondták, hogy valameny- nyien tagjai a kecskeméti városi ifjúsági könyvtárnak is, időnként szívesen látogatnak el oda, ahol annyi segítséget kaptak már eddig is a kedves, segítőkész könyvtárosoktól. Tervezik, hogy megismerkednek a közeli jövőben a levéltárral és a művészteleppel is.

Képünk a szerkesztőségi látogatáskor készült. az őrs tagjairól.

(T. S.—V. M.):

íí>k;

Az érzelmi és a ritmikai hangsúlyról

Az érzelmi hangsúlyozásban a hangsúly a hagyományos első szótagról bármfelyik szótagra átmehet. A felfokozott idegállapot, az indulatosság vagy esetleg csak a közlésbe beleadott érzelmi színezet a hangsúly legkülönfélébb változatait hozhatja létre. Ez a hangsúlyeltolódás ellenkezik a kialakult magyar hangsúllyal, azért vannak ellene nyelvművelőink.

Az indulatos beszéd, amint már láttuk, a névelőt is hangsúlyossá teheti (a mindenit! az árgyélu.- sát!). De hangsúlyos lehet ilyen esetekben a különben hangsúlytalan kötőszó is (de a nemjóját! hogy a fene egye meg!).

Az érzelmi telítettség sokszor átviszi a hangsúlyt más szótagra, vagy kettős hangsúllyal terheli meg a szót. Gondoljunk ilyenekre: rettenetes! széttördelem!

agyonütlek! hihetetlen! (esetleg híhhetetlen!).

A felkiáltásszerű közlésben a figyelem felkeltésére sajátos emelkedő-ereszkedő hanglejtéssel hangsúlyos lehet a mondat utolsó szótagja is: Megvettem a kenyeret/ Mindent elintéztem! Kedélyes beszélgetésben a mondat utolsó előtti szótagjára kerülhet a hangsúly. Ilyenkor ezt a szótagot magasabb hanglejtéssel ejtjük: Elmenjetek ám a színházba! A levelet föladjátok ám! Majd ezt is ellopják (csak hagyd kinn az udvaron)! De ha én kinyitom a számat! Ez utóbbi sajátos hanglejtésű mondatot használta fel egy kabarétréfában, egy kistisztviselő szerepében, régebben elhunyt kiváló színészünk, Salamon Béla, nem egészen tiszta kezű főnökei megfélemlítésére.

A hangsúlyozásba néha ritmikai okok is beleszólnak. A ritmus a hangsúlyos verselés jellemzője, tehát elsősorban verstani fogalom. Lényege, hogy a hangsúly szabályos időközökben ismétlődjön. Amint tudjuk, a magyaros verselésben egy-egy ütem csak négy szótagú lehet, öt szótagú nem, mert azt már a ritmus kettéosztja 3/2 vagy 2/3 szótagú ütemre. Ezért "kap az ismert Petőfi-vers két sorában (Nagy a legény, de nagyobb / Boldogtalansága) az utolsó szó két hangsúlyt is: boldogtalansága.

Ki^monjWsaj^kten is megli-; ’gyeltíétjuK, /hogy' sokszór az általában F’.ángéúTytaláh kötőszót hangsúlyossá teszi a ritmus: „Ha adnak, / vedd el, / ha ütnek, / szaladj el.” Ezt a közmondást a ritmus négy ütemre tagolja, azért hangsúlyosak az ütem első szó- tagjai.

Sokszor a teljesen azonos jellegű szókapcsolatokban is csak a kifejezés hosszúsága dönti el, hogy hangsúlyos lesz-e a második tag. Itt van példának taét jelzős kapcsolat: jó ember, szerencsétlen fiatalember: Az elsőben kivételes eseteket nem számítva, csak az első tag hangsúlyos, a hosszabb másodikban pedig mindkettő. Ezért kap pl. az „igazságügyi minisztérium” is néha kettős hangsúlyt.

Nemrég hallottam a tévében, hogy „a British / Múzeum / ré- giség/tárában” régóta őriznek egy régi agyagtáblát, amely kottát tartalmaz. Ezt sikerült nemrég megfejteni. A mondat kiemelt része ritmusos, 3/3/3/3 szótagos ta- gozódású, azért kapott a -tárában szokatlanul hangsúlyt.

Kiss István

Kiállítás

a német ellenállás emlékére

9 Az NDK budapesti kulturális és tájékoztató központjában bemutatták „A német antifasiszták ellenállási harca, 1933—1945” című- kiállítást. (MTI foto: Benkő Imre felv. — KS.)

PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTIRÁNYÍTÁS

A közművelődés

r ■

minden pártszervezet ügye

A beszélgetés meglehetősen nehezen kezdődött. A pártszervezet vezetői zavartan válaszolgattak a járás képviselőinek kérdéseire. Viszonylag kis telephely az övék — mondatták —. nincs itt művelődési otthon, még külön terem sem. az ebédlőben tartják a rendezvényeket. márcsak ezért sem foglalkozik a pártszervezet köz- művelődési kérdésekkel, tulajdonképpen hiába is jöttek hozzájuk a járási pártbizottság megbízottai, nem tudnak ők kulturális témákban semmi érdemlegeset mondani

Tanulságos történet

A látogatók azonban makacs emberek voltak, tovább kérdezősködtek erről-arról. Persze, felelték az alapszervezet vezetői az ő üzemükben is többen tanulnak a munka mellett, a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek igyekeznek segíteni, minél jobb feltételeket teremteni. A szocialista brigádoK vállalásaiban is szerepel ez a célkitűzés — tették hozzá —. s elmondták, miféle tanulási-művelődési programjaik vannak ezeknek a kollektíváknak. Előző hónapban tárgyalta a taggyűlés a brigádmozgalom helyzetét — magyarázta a párttitkár —, így elég pontos képük van erről. Azután szóba került, milyen jól sikerült a KISZ-szervezet által rendezett vetélkedő. A fiataloknak van egy kis zenekaruk is. az adott műsort a vetélkedő után. gitárszó mellett énekeltek maguk szerezte tréfás-csípős strófákat üzemi problémákról. Volt. akinek nem tetszett, de a pártvezetőség megvédte és bátorítja a fiatalokat. Az egyik résztvevő még elmondta, milyen vita volt a nagyvállalati szakszervezeti tanács ülésén a különböző alapok felosztásáról. A pártvezetőséggel való előzetes megbeszélés alapján ő is felszólalt ott, s remélhetőleg ennek hatására bővülhet maid az üzemi könyvtár, amit ő mint régi olvasó igen fontosnak tart. A legújabb szakkönyveket Is meg kellene venni — tette hozzá a termelési felelős —, a taggyűlésen, is szóba került, hogy az ősszel beállítandó új gépek új fajta szakismeretet igényelnek, kezelőiktől.

Hát maguk túlzottan szerények voltak, amikor azt állították, hogy nem foglalkoznak művelődési témákkal — jegyezte meg mosolyogva a búcsúzáskor a látogatók egyike. S az alapszervezet vezetői

kissé zavartan néztek össze. Tényleg. erre ők így nem is gondoltak. Foglalkoztak a napi problémákkal. egyikkel a másik után, s most kitűnt, hogy ennek következtében valójában a közművelődési tevékenység is jelen van a pártszervezet életében. Ügy jártak az elvtársak — nevetett a járási brigád másik tagja —. mint Moliére egyik színművének hőse, aki egy napon meghökkenve értesül arról, hogv évtizedek óta prózában beszél.

Áthatja

as egész pártmunkát

Nem tanulság nélkül való ez a történet. Hiszen sok olyan üzemi, szövetkezeti, hivatali pártszervezet található, amelyek közvetlenül nem kerülnek kapcsolatba művelődési intézményekkel, s nem tartozik hatókörükbe szervezett kulturális tevékenység politikai irányítása és ellenőrzése. Ám a művelődés valami Íven formában az 6 mindennapi politikai munkájukkal is érintkezik. Amikor az ifjúság vagy a nők helyzetére vonatkozó párthatározat megvalósulásán munkálkodnak, amikor a kádermunkával foglalkoznak, amikor a műszaki fejlesztést igyekeznek elősegíteni, amikor a szak- szervezet. vagv a KISZ tevékenységét ellenőrzik, avagy a szocia- listabrigád-mozgalom helyzetét elemzik — óhatatlanul találkoznak a művelődési kérdésekkel. De ..asztalukra'’ kerül e téma akkor is. amikor a tudatformáló, ideológiai nevelő munkát tűzik napirendre. sőt a tagfelvétel tervezésekor is. S ez természetes is. hiszen napjainkban a közművelődés. a kultúra mindinkább összekapcsolódik az élet egyéb területeivel. áthatja mindennapjainkat.

A tudatosság követelmény

Voltaképpen nincsen tehát olyan munkahelyi, vagy lakóhelyi párt- szervezet. amely ne foglalkozna valamilyen módon a közművelődéssel. a kulturális nevelőmunkával. 'Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezt miképpen teszi. Spontánul, ösztönösen vagy pedig felkészülten, tudatosan, tervszerűen. Nem mindegy, hogy célirányosan törekszik-e a Párt kulturális politikájának helyi érvé- nyesítésére, vagy pedig ez csak véletlen „mellékterméke” egyéb irányú fáradozásainak. Hiszen ez

utóbbi esetben az a veszély is fennáll, hogy egyes helyi elgondolások ellentétbe kerülnek a párt általános törekvéseivel, s a kérdéseket rosszul tévesen ítélik meg. Beszélhet szépen, ízesen, szabatosan az is. aki nem ismeri a próza fogalmát — de közművelődési politikánk nem valósítható meg eredményesen e politika ismerete nélkül

A Központi Bizottság ez év márciusi ülésének a közművelődéssel foglalkozó határozata világosan megfogalmazza a párt- szervezetek ilyen irányú tennivalóit. E határozat minden alapszervezet kötelességévé teszi, hogy megfelelő gondot fordítson a párt kulturális politikájának megismerésére és megismertetésére, az ilyen jellegű színvonalas tájékoztatás és tájékozódás rendszerességére. a hatékonv kulturális nevelőmunkára. Minden pártszervezet kötelessége a határozat szerint, hogy gondoskodjék a tanulás. az önművelődés megbecsüléséről. Valamennyi munkahelyi pártszervezethez szól a határozatnak az a része, mely szerint ösztönözniük kell a művelődéshez fűződő személyes érdekeltség kialakítását a vezetők példamutatását az önművelésben, s a munkahelyi közösségek — mindenekelőtt a szocialista brigádok — kulturális nevelő szerepének érvényesülését. De a kulturális alapok felhasználásának figyelemmel kísérése is olvan feladat, amely valamennyi pártszervezet tevékenységébe beilleszthető.

Nemcsak reszortfeladat

Nemcsak a ..kulturosok" ügye tehát ez a párthatározat, s nem is csupán az ágit. prop. felelősöké. bár az alaoszervezeti vezetőségen belül közvetlenül ez utóbbiak reszortjához kapcsolódik, s így elsősorban az ő dolguk a megvalósítás feladatainak számbavétele és előmozdítása. Nem árt ezt sem hangsúlyozni, hiszen még távolról sem értük el, hogy a tömegpolitikai munka és a politikai oktatás mellett a kulturális nevelést is az agitációs és propagandamunka egyenrangú részének tekintsék. De mint mindén alapvető párthatározat ez sem lehet csupán ..reszortfeladat”, hanem a pártszervezet egész kollektívájának ügye. Annak a gondolatnak a jegyében, amit a határozat úgy fogalmaz meg: „A kulturális nevelőmunka legyen a pártmunka szerves része” Gy. L.

NOTESZLAPOK Ami a riportokból kimaradt

Ünnepi eseménysorozat megnyitása a nagyközség művelődési házában. Minden tökéletesen előkészítve. Kezdhetik a műsort. Telve a nagyterem: a jó szervezés ékes bizonyítéka. Elfoglalja helyét az elnökség. Üdvözlés, beszédek, szavalatok, énekszámok. Minden rendben megy. Elégedettek a szervezők.

Engem, mint kívülállót csupán egy valami zavar: kint a folyosón most mossa fel a követ a takarítónő. Amíg bent. folyik az ünnepség. Mi lett volna — gondolom —, ha ez előbb megtörténik? S, ha most — urambocsá!

— esetleg a takarítónő is ott ülhetne a nézőtéren?

□ □ □

Avatják az új létesítményt. Együtt vannak a felső szervek és a helybeli intézmények, szervezetek képviselői; a vendégek ott szoronganak már a bejáratnál: minden rendben, kezdhetik. Megjön az ünnepi szónok, aki hivatalosan is átadja majd a létesítményt. Feszült csend. Kezdik. Még egy-két pillanat, aztán ... Aztán zavart idegesség. Nincs olló. Olló, mely- lyel elvágják majd — az ünnepi szónok — a szalagot Kapkodás, futko- sás. Nincsen olló. Hol lehet? Ki a hibás? Mi lehet az oka ennek a mulasztásnak?

Szerencsére, a meghívott szónok feltalálja magát. A zsebébe nyúl komótosan, higgadt-nyugodtan, még körül is néz — s mintha a szemében valami kajánság villanna fel —, azután előveszi a bicskáját a zsebe mélyéből. Es elvágja vele a szalagot. Derültség. Megoldódott végül is minden. Nem tört ki a ..botrány”, nem kell felelősöket keresni, nem kell bűnbak után kutatni. Ezzel el is intéződött a dolog, a „lovagiasság" íratlan szabályai szerint.

□ □ □

Hangverseny a művelődési központ nagytermében. Büszkék a helybeliek, rangos vendégek ülnek a nézőtéren. Minisztériumi vezetők, megyeiek is. szép számmal. Egy tekintélyes 'rendezvény- sorozat első előadása kezdődött az előbb. A hegedüszó felhangzik. szépen száll a levegőben, nekiütődik a szíveknek és a füleknek. Élményt ad a muzsika azoknak, akik szeretik a zenét, a szépet.

Egyszerre megtörik a varázs.

A nyitott ajtón át behallatszik a tompa zuhogás. Ütések hangja - csattan szabályos időközönként. Többen idegesen hátrafordulnak. Mi történt?

A szomszédék az udvaron szőnyeget porolnak. Jó vastag, nagyméretű, szép perzsaszőnyeget. Porolják, ütik-verik, tisztítják, szépítik. Nékik nincs hangverseny, ß hegedűszó, se szépség, csak a pillanatnyi feladat van: tisztának kell lennie a szőnyegnek. Ezért ütik. (Meg azért, mert előzőleg nem szólt nekik senki egy szót sem arról. hogy itt ma hangverseny lesz.)

Varga Mihály

Összefogással

Milyen községpolitikai célkitűzés foglalkoztatja most legélénkebben a szabadszállásiakat?

A pártbizottságon pontos választ kapok rá. Hosszú évek óta tapasztalható, hogy ha ebben a nagyközségben valamire kimondják: ez most kulcsfeladat, addig nem kapnak másba, míg a végére nem járnak. Addig rajta van az egész lakosság.

Csorba János, a pártbizottság titkára útra készen áll az irodaajtóban. Könnyű tavaszi felöltőjében éppen a címzést diktálja a gépírónőnek egy borítékra.

Szerencsém van. Ha csak any- nyival később, jövök, míg ezzel elkészülnek, és az iratot aláírja — már nem találkozunk.

— Feltarthatom még egy kis időre?

— Annál is inkább, mert éppen szabadságon vagyok.

Nincs más hátra, el kell nevetni a dolgot. Ilyen a párttitkár szabadsága, ha nem állja meg, hogy „be ne ”“»zen”.

Eszembe jut, hogy jó pár évvel ezelőtt ugyanígy, szabadsága idejében jártuk be az akkor még indulófélben levő kis konzervgyári telepet Csorba elvtárs elődjével. öt se hagyta nyugodni az apró üzem sorsa, amely elsők közt enyhített az akkor még igen égető folgalkoztatási gondokon.

Két nap az óvodáért

— Dolgozz két napot az óvodáért! — Ez most a jelszó mi- nálunk.

Csorba János már úgy ül a kis társalgóasztal mellett, mint aki el is felejtette, hogy 'szabadságon van: Sőt pár percen belül olyan magátólértetödő természetességgel telepszik mellénk Sági József, az Egyesült Lenin Tsz párttitkára, majd nem sokkal

később Bedő Ferenc tanácselnök is, mintha mindennapos megbeszélésükre jöttek volna.

Az nyugtat meg, hogy a párt- bizottság titkára nem vetette le a felöltőt. Odakint süt a nap, itt is kellemes a klíma. Majd belemelegszik a kabátba, s akkor eszébe jut, hogy szabadságon van.

Máris benne vagyunk azonban az óvodaügyben. Javában tart a „felvonulás”. Március első hetében indult azzal a tanácskozással, amelyen a nagyközség párt-, tanácsi, tömegszervezeti vezetői, az ipartelepek, ' üzemek, gazdaságok vezetőivel egyetértésben dolgozták ki az akció stratégiáját és ütemezték a részfeladatokat.

A felszabadulás 30. évfordulójának jegyében hozzák tető alá1, az 5 millió forintból épülő, száz gyereket befogadó óvodát. Köz- ségfejlesztési alapból, társadalmi hozzájárulásból, a HM, s az üzemek, gazdaságok anyagi támogatásából.

— Pontosan mondtam az ösz- szegeket, Feri? — fordul kontrolért a tanácselnökhöz Csorba elvtárs, és elismétli, amit még távollétében, fejből, lediktált.

Ad az ipar,

a mezőgazdaság, s a HM

Eszerint az Egyesült Lenin Tsz 700 000, a Mathiász 300 000, a Zöld Mező Tsz 100 000 forintot ad. A Gépjavító és Szolgáltató Ipari Szövetkezet 200 000, az ÁFÉSZ 150 000 forinttal járul a költségekhez. A Honvédelmi Minisztérium pedig több mint 2 millió forint támogatást nyújt, azon felül viseli a tervezési költséget.

A tanácselnök minden adatnál helyeslőén bólint. A tsz-párt- titkár is szinte vele mondja már.

Amint említettem: erre ráálltak már a vezetőemberek, most- már álmukból ébresztve is tudják, hol tartanak, milyen lépések következnek.

A pártbizottság titkára még nem kész a felsorolással.

— Meglátogatjuk azokat a termelőegységeket, illetve azok első számú vezetőit is, amelyeknek a központja például Budapesten, vagy mondjuk Kalocsán van, s nálunk csupán részlegeik működnek. Bízunk benne, hogy a többiek is olyan készséges segítőink lesznek, mint például az Autófém Ktsz elnöke. Húszon- - nyolc-harminc emberük dolgozik csak Szabadszálláson, de ők is felajánlottak 50 ezer forintot az óvodára. Sőt kétezer forintot a községi könyvtár fejlesztésére is.

A cél:

minden óvodáskorúnak

A tanácselnök nem titkolja örömét, s hogy hangsúlyozza a legszélesebb összefogás szükségességét, néhány adattal jellemzi a súlyos óvodahelyzfetet. Tudva persze, hogy „ez másutt is nehéz dió”. 96 kisgyerekre méretezett helyen 126 óvodással törődnek. Jóllehet a művelődési házban is működött — a KÖJÁL álláspontja szerint „saját felelősségre” — február végén egy szükségóvoda, így is csak 37 százalékos az ellátottság.

— Mintegy háromszázhatvan óvodáskorúval lehet számolni — fűzi hozzá annak a „maszek” vizsgálódásnak az álapján is, amit 1967 óta folytat. Megállapítva, hogy évente 120 a szaporodás. — El akarjuk érni, hogy attól függetlenül, otthon vagy munkahelyen dolgozik-e az anya, ha óvodáskorú gyereke van, jusson neki hely. Megfigyeltük, milyen hátránnyal kezdik az iskolát azok a gyerekek, akik nem jártak óvodába. Beszélni sem tudnak ... jóformán.

Csorba János pontosít: — Már a többihez képest, akikkel óvónők foglalkoztak, közösséghez szoktak.

Sági József tsz-pártlitkár közbeveti.

— Mielőtt ide jöttem, járt nálam egy ötgyerekes asszony. Két kicsije óvodás Korú. O is helyet kért.

Bedő Ferenc tanácselnök: — Szeptember egytől akkor is felvesszük a nagycsaládosok gyerekeit, ha az anya nem jár munkahelyre. Sőt arra is megkérjük a gazdaságokat, hogy ilyenek helyett még az óvodaköltséget is vi_ seljék. Ugyanígy az üzemek is.

A tsz-párttitkár: — Nálunk ezt csináljuk már az iskolaszerek beszerzésével is.

Csorba János: — Ez az óvodakérdés olyan közüggyé vált máris Szabadszálláson, hogy ekkora ösz- szefogásra aligha volt példa. Senki sem kívánt kivételezést a támogatásért. Mikor valaki felvetette, hogy mivel a HM akkora összeggel kapcsolódik be, kapjanak külön óvodát, a minisztérium maga kikötötte: semmi szín alatt. A hivatásos katonák gyerekei ugyanúgy együtt nevelkedjenek a „civilekével”, mint ahogy néphadseregünk s a lakosság kapcsolata is elszakíthatatlan.

... A pártbizottság titkára megnyugodva folytatta szabadságát. A feltartás miatt elnézést kértem, de még ő vigasztalt.

— ... Ez még úgy is a tavalyi...

Tóth István